Eviran, tengerpart - 1021. Remény hava

Tulveron Krónikái :: Egyéb síkok :: Múlt

@Calypso & @Mylla Eroltsdottir & Aldrich  ☾

Áfonya szörp, na persze. Csak elmosolyodtam Mylla tagadásán. Biztosra vettem, hogy ivott a sörből, amit soha nem is akartam tiltani neki, csak azt kell megtanulnia, hogy ne vigye túlzásba. Ha más nem, Flant elrettentő példája tökéletes intő jel lehet számára.
- Ugyan, ha nem ízlik a sör, igyál nyugodtan mást, ami csak jól esik - mondtam Cate-nek. - A bor például sokkal kifinomultabb ital, igazi hölgyhöz illik.
Aztán ahogy rákérdezett a táncra, csak felvontam a szemöldökömet. Soha nem voltam valami nagy táncos, persze, ha elég ser fogyott, gyakran beálltam én is közéjük. Mégha ez teljesen más is, mint azok a elegáns léptű, udvari táncok, amiket Caldenben tanítanak az ifjú nemeseknek. Eviran táncai könnyedebbek, felszabadultabbak, örömtelibbek voltak. Mégis, az én lábaim túl görcsösek voltak az efféle mulatsághoz. Jobban szerettem inkább csak nézni, mintsem részt venni benne.
Szúrós szemeket villantottam Myllára, ahogy fecsegésével porig alázott.
- Talán később csatlakozom - zártam le ennyivel, megőrízve szórakozottságomat, figyelmen kívül hagyva a kicsi lány szemtelenségét.
Aztán megjelent Flant, egyenesen Cate-nek címezve felkérését. Bátorítóan mosolyogva biccentettem feléjük. Valamivel odébb, az egyik tűznél egy körtánc is elkezdődött, Mylla el is sietett az irányukba.
Elégedetten néztem végig a tengernarton ünneplő klántagokon, nagyot kortyoltam a sörömből. Igazán jó ünnepséget szerveztünk.
 

rtatlan szemekkel pislogtam Aldrichra.
- Micsoda? Sört? Dehogyis - hárítottam egyből - de az áfonya szörp finom volt - mosolyodtam el, és körbetekintettem a sok pörgő, forgó, színes tarka szoknyán.
Cate kérdésén, amit bár Aldrichnak intézett, akaratlanul is felnevettem.
- Ald pocsékul táncol - jegyeztem meg csipkelődve - ezért kéreti magát ennyire. Mint valami rossz nő, ahogy Flant mondaná.
És ekkor, mintha emlegetett szamár lett volna, megjelent Flant, aki önmagához képest még mindig egészen jólfésült volt.
- Táncolunk Flant? - kérdeztem lelkesen.
- Sajnálom Mylli, ezesetben kosarat kell, adjak - állt meg megköszörülve a torkát Aldrich mellett. - Ellenben örülnék, ha a hölgy megtisztelne egy tánccal - nézett újdonsült barátnémra, és mosolyt varázsolt az arcára.
Megforgattam a szemem, mindig ezt csinálja.
Ezek a felnőttek.
Rémesek.
Úgy láttam, körtánc kezdődött a parton, Rosett vezetésével, akinek a hajába lógó szalagok csak úgy lobogtak a szélben.
- Várjatok, én is akarok! - kiáltottam túl a tömeget, és elviharozva Ald és Flant között, el is indultam feléjük.

@Calypso & @Mylla Eroltsdottir & Aldrich  ☾

Sereghajtóként baktattam a násznép után, ügyelve rá, hogy minden rendben legyen, így értünk le a tengerpartra, ahol már égtek a máglyák, amiket aztán a legvidámabbak, és persze a legittasabbak már el is kezdtek körbetáncolni. Kellemes zeneszó hallatszott egy kisebb dombtetőről, ahol néhány lelkes bárdunk zendített rá furulyával, dobbal és kobozzal. Rég nem volt részünk ekkora mulatságban, mindenki őszintén kitett magáért.
Flantot szúrtam ki a tömegben, ahogy épp azzal a hölggyel vitatkozott valamiről, akit az imént az asztalnál is próbált már befűzni. A hangzavarban nem hallottam miről volt szó, ám a vége csak annyi lett, hogy egy csúnya taslit kapott a tarkójára, aztán a nő elviharzott.
- Pedig azt hihetnénk, egy lakodalmon könnyebben megy, nem igaz? - léptem cimborám mellé.
- Ezt benéztem - csóválta a fejét. - Pedig én csak udvariasan felhívtam rá a figyelmét, hogy a táborhely most kiürült, és ha úgy tartja kedve, félrevonulhatnánk az egyik sátorba.
- Flant - nevettem fel. - Elsietted a dolgot. Az esküvőn a nők előbb táncolni akarnak, jól érezni magukat, nem egyből a közepébe csapni.
- Mondtam utána, hogy táncolhatunk is, ha akar. De faképnél hagyott.
- Ne csüggedj, igyál még egy sört, aztán állj be közéjük. Biztosan találsz majd olyat, aki táncolna veled - veregettem vállba. - Aztán csak okosan.
Majd továbbsétáltam. Ekkor vettem észre Myllát és Catet, hozzájuk léptem.
- Hogy telik a mulatság? - kérdeztem. - Remélem, nem ittatok túl sok sört - címeztem elsősorban Myllának, de azért Catenek is, feltételezve, hogy nem igazán bírhatja az itteni italokat. Ahol ő jött, aligha van hasonló.
 

icsit furcsán pislogtam Catre két falat sült között, hogy nem ízlik neki az ale.
- Ó, hát izé - feleltem zavartan - majd megiszom a tiédet.
Azzal meghúztam a sajátomat, és el is vettem előle a kupát.
- Mert persze, hogy szabad - válaszoltam egyszerűen, és húztam belőle egy nagyot. Azta mindenit, ebből hamar tánc lesz.
- Csak azért Aldnak ne mond, hogy kettőt ittam - tettem hozzá suttogva, és letöröltem a habot a számról.
Bediktáltam az utolsó falatokat is a tányéromról, megittam mindkét kupa tartalméát, húzóra, ahogy Flanttól tanultam, mielőtt felálltam volna, ahogy mindenki.
A ruhámba töröltem a zsír maradékát a kezemről, és mosolyogva, izgatottan, sörtől csillogó szemekkel. Csuklottam egyet, de aztán megszólaltam.
- Hát táncolunk! - mondtam, mint aki nem érti, a másik mit nem ért. Megpördültem saját magam körül, a kék szoknyám csak úgy pörgött a két zsíros tenyérnyommal.
- Lent a parton, gyere gyere! - kézen fogtam és magam után húztam. - Azért vigyázz, néha rálépnek a lábadra, de csak azért, mert a férfiak ügyetlenek. Kivéve Flant, ő egész ügyes. Meglepő módon.

@Calypso & @Mylla Eroltsdottir & Aldrich  ☾

A lakoma remekül zajlott, mindenkinek igazán jól esett kissé felengedni az utóbbi hetek nélkülözését követően. Ahogy fogyott a sör, a hangulat is egyre vidámabb lett. Az ital még így, felvizezve is kihozta belőlük azt az önfeledt örömöt, amit egy efféle lakodalom megkövetelt. Stian már a harmadik korsó után táncra perdült volna, úgy kellett visszafogni. Flant már el is kezdett fűzni egy fiatal lányt, azonban úgy láttam, ez már egy másik volt, mint akiről két napja állította, hogy menthetetlenül beleszeretett. De hát ez volt Flant, egy nő után sem siránkozott sokáig.
Miután elfogyasztottam a vacsorát, mégegyszer újratöltöttem a korsómat, majd felálltam az asztaltól. A nap már kezdett lemenni, én pedig tettem egy kört, hogy felmérjem, minden rendben megy-e.
- Hé, fiúk - intettem négy emberemnek, akik az asztal legszélénél ültek, épp ők is befejezték a lakomázást. - Menjetek, váltsátok le az őrséget. Mondjátok meg nekik, hogy jöjjenek ők is vacsorázni, amíg még marad belőle - veregettem vállba egyiküket.
Lehúzták a maradék sörüket, magukhoz vették kardjukat, fejszéjüket, és el is indultak. Elégedetten pillantottam utánuk, majd visszatértem az asztalhoz. Stianék már nagyon nem fértek a bőrükbe.
- Úgy látom, a legtöbben már végeztek a vacsorájukkal. Meg a sörrel - hajoltam mellé. - Hamarosan meggyulladnak a máglyák is odalent, szóval azt hiszem, kezdődhetne a mulatság.
- Kiváló ötlet! - rikkantott, majd felpattant a helyéről. - Hölgyeim, uraim, kedves egybegyültek! - szólt hangosan, miközben átkarolta a feleségét. - Fogyasszák el és öblítsék le az utolsó falatokat, mert hamarosan levonulunk a tengerpartra, ahol kezdetét veszi a vigasság! Senki nem ússza meg tánc nélkül, úgy bizony! A sört meg ne féltsétek, gurítunk le egy hordóval oda is!
Nagyot csuklott, majd lehúzta ő is a korsójában lévő maradék italát, aztán feleségébe karolva megindult a tengerpart irányába. Az asztaltársaság lelkesen pattant fel, és szegdőtek a nyomába, így vonultunk le a vízhez, ahol már megrakott máglyák égtek, és hamarosan a kissé szegényes, de annál lelkesebb zeneszó is felharsant.
 

óízűen tömtem magamba a pogácsát, természetesen, csak Ald köszöntője után.
Tisztességesen megvártam, amíg befejezi, és kicsit szomorúan konstatáltam, mindenki iszik a sörből rajtam kívül.
Calyhoz fordulva halkan válaszoltam.
- Igen, a férfiak szeretik a sört. Ald néha túlságosan is, de el ne mond, hogy én mondtam - kuncogtam fel. - Egyél nyugodtan, ami tetszik, csak óvatosan, mert gyomorrontás lehet belőle. De én most biztos, addig fogok enni, ameddig ki nem pukkadok mint valami erdei pöfeteggomba - nyaltam le az ujjaimat, majd elkapva az egyik tányért, még szedtem magamnak a sülthúsból is.
Flant, amikor újratöltötte magának a korsóját, megböktem a vállát.
- Hé, pszt.
- Mylla, mit akarsz? Éppen egy beszélgetés közepén vagyok - ránéztem a mellette lévő nénire, de nem különösebben érdekelt.
- Lenyalhatom a sörödről a habot? - kérdeztem - Na, csak egy kicsit, úgyis félig van a korsó - néztem rá kerek szemekkel.
- Micsoda? Kislány, neked nem szabad...
- Olyan ügyes voltam ma nem?
- De.
- Na akkor megérdemlem.
- Én meg Aldrichtól a pofont, ha hagyom. Ülj vissza szépen a helyedre.
- Ha nem adod ide, elmondom a néninek - pillantottam ismét a lányra - , hogy mit csináltál két nappal ezelőtt.
- Az istenekre, vigyed - nyomta a kezembe a félig üres korsót, habbal a tetején.
- És azt a másikat is létszi, az új barátomnak.
Szinte már rám se nézett, úgy nyúlt át az asztalon, és adta oda.
- Köszönöm Flant, tudod, hogy te vagy a kedvencem - nyomtam puszit az arcára.
Elégedetten battyogtam vissza a helyemre, és ittam bele a keserű italba. Nem, valóban nem volt finom, de nem akartam kimaradni a nagyok mulatságából.  
A másikat Calynak adtam.
- Kóstold meg, ha gondolod.

@Calypso & @Mylla Eroltsdottir & Aldrich  ☾

Igyekeztem úgy fogalmazni, hogy Cate is megértse, amit mondok. Persze, azt nem tudhattam, az ő szokásaik milyenek, és, hogy mennyire vagyok képes átadni neki a mieinket, de talán valamelyest segíthetek számára letisztázni, mi az ami történik.
- Nem, dehogy is. Ezek örömkönnyek - mosolyodtam el, ahogy válaszoltam a kérdésére. - Az emberek nem csak fájdalmukban sírnak. Vannak, akikből a boldogság is ezt hozza elő.
Valóban sokan meghatódtak, az asszonyok nedves szemeiket törölgették, miközben a párnak éljeneztek.
- Pontosan, egy család - helyeseltem szavaira.
Noha eddig is olyanok voltak, mint egy család, sőt, valahol mindannyian azok vagyunk, Stian és Rosette az istenek színe előtti fogadalommal is megpecsételték már összetartozásukat.
Ahogy megindultunk az asztalok felé, Mylla rohant hozzám.
- Persze, nagyon ügyes voltál! - simogattam meg a fejét. - Csodálatos koszorúslány voltál, büszke vagyok rád! Flant, - nevettem el magam - csak a csípős tengeri szél bántotta a szemét.
Lassan elfoglaltuk helyünket a magunkhoz képest gazdagon megterített lakomaasztaloknál. Stianék közelébe ültünk le, Cate és Mylla társaságában. Ám mielőtt még helyet foglaltam volna, színig törtött söröskorsókat csaptam az asztalra Flant és Stian elé.
- Akkor hát, ezt rád, drága barátom - néztem az asztalfőn ülő vőlegényre, koccintásra emelve saját korsómat - Többet már aligha sörözhetsz velünk szabadon - itt Rosette-re kacsintottam, aki szúrós pillantással jutalmazta szemtelenségemet, de aztán ő is elnevette magát. - Flant, te pedig nagyszerűen végezted a dolgod - veregettem hátba. - És gondolj bele, ha Stian meg tudott nősülni, talán számunkra is van még remény.
Az asztalra löttyent a sör, ahogy a korsókat a magasba emelve koccintottunk, majd felhajtottuk azokat. Csak ezt követően foglaltam helyet, és álltam neki teleszedni az előttem lévő fatányért mindenféle finomságokkal. Sülthús, zöldségek, némi krumpli és sajt. Klánunknak rég nem volt része ilyen pompás lakomában, most azonban igazán megérdemelték azt.
 

szintén, a szertartás szép volt, meg minden, ám amikor meghallottam Aldrich lakomára hívó hangját, újult lelkesedéssel mentem a tömeg után. Szedres pite!
- Ügyes voltam Ald?Képzeld, Flant sírt - szökkeltem a férfi mellé még mindig széles mosollyal az arcomon. Reméltem, büszke rám.
Miután odaérkezünk, egyből ledobom magam a fehér abrosz elé, befurakodva Flant mellé, és egyből le is teszem a kezem a lócára, helyet foglalva ezzel Catenek.
Ha nem venne észre a forgatagban, másik kezemmel még integetek is. Hiszen ez a legjobb hely, innen vannak közel a szörpök, a piték, a sajotpogácsák. És előkelő is. Aldrich, Flant, én, végül Rosett és Stian az asztalfőn.
- Gyere Cate, kóstold meg a csirkét és a pogácsát is! - mondom lelkesen, és már szét is nézek az asztalon finom falatok után.
A szakácsné, a duci, akinek arca hasonlatos egy kalácshoz azt hiszem, azt mondta, boldogok a sajtkészítők. Hiszen rengeteg minden fog fogyni ezalatt az egy nap alatt, akadt munkájuk bőven. Flantot elnézve a sörkészítők is boldogok. Sőt, a borkészítők is.
Ha nagy leszek, biztos megtanulom, hogy kell égetett cukrot csinálni, és akkor én is boldog cukorka készítő leszek. Hiszen annál nincs is finomabb, kár, hogy az asztalon most nem találni, csak azokon a szottyadt szilvákon, amikről úgy kell leszopogatni.

#kihívás2