Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Ősi romok - Page 3 KaDiPE5
Ősi romok - Page 3 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
52 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
45 Hozzászólások - 18%
Naken Forerion
37 Hozzászólások - 15%
Krónikás
32 Hozzászólások - 13%
Folrandír Ceilteach
31 Hozzászólások - 12%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 10%
Llyris Tiell
11 Hozzászólások - 4%
Raghat
8 Hozzászólások - 3%
Neqhiret
8 Hozzászólások - 3%
Vahriinvol
5 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 8:33 pm
• Utcák

Yesterday at 6:59 pm
• Szólánc

Vas. Nov. 27, 2022 7:33 pm
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Ősi romok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 22, 2022 8:03 pm
Accompanied by a Sorceress

@Veleris & Aldrich
Credit:
 
Magam is meglepődtem, milyen könnyen jöttek a szavak, ahogy múltamról beszéltem a varázslónőnek. Nem tűnt olyasvalakinek, aki előtt titkolóznom kellene, tekintetében valóban csupán az érdeklődés csillogott.
Halványan elmosolyodtam, valahol egyetértettem vele. Az lett volna a biztos, ha velem is végeznek akkoriban, de ezt bőven volt már időm átgondolni. A rabszolgakereskedelemben azonban sokkal több hasznuk van, és ez a telhetetlenségük sokuk vesztét okozta később...
- Lassan tizenöt éve, hogy Eviran földjét járom, még egyszerű kölyök voltam, mikor mindez történt - válaszoltam könnyedén, hagyva, hogy tovább mélyedjen múltam históriájában.
Kellemes társaságnak bizonyult a hölgy, és kár lett volna tagadni, élveztem, hogy figyelme középpontjába kerültem. - Tudod, nem válik az ember egyből vezetővé, főleg Eviranban... Persze, a legtöbb klánban apáról fiúra száll ez a szerep, azonban ők maguk sem fogadják el az örököst, míg az nem bizonyított. A rabszolgahajóról való szabadulás után egy zsoldoskompániához szegődtem, kapitányuk apám helyett apám volt. Megtanított, hogyan éljek túl ezen a vidéken, hogyan ismerjem ki annak veszélyeit, hogyan fordítsam saját javamra az előnyeit. Sokat tanultam tőle, nélküle aligha maradtam volna életben. De, ahogy felnőttem, egyre inkább kiütköztek a nézeteink. Megláttam benne azt a gyarlóságát, kétszínűségét, amiről tudtam, hogy sokan mások sem nézik jó szemmel. Ám én voltam az egyetlen, aki fel is szólalt ez ellen. Kellemetlen vita volt, nem sokon múlott, hogy valamelyikünk vére is folyjon aznap este... Ezt azonban elkerültük, én ott hagytam a csapatát. Sokan, akik nekem adtak igazat, velem tartottak. Hogy mit láttak bennem? Ezt talán tőlük kérdezd. Csak egy fiú voltam, akiben túlzott igazságérzet tombolt, ami arra is rávette, hogy saját mentora ellen forduljon.
Sokáig nem szívesen gondoltam vissza azokra az évekre, úgy éreztem, túl sokáig tűrtem, túl sok hibát követtem el, mire odáig jutottam, hogy végre kiálljak magamért. Mai fejjel azonban már tudom, hogy mindez szükséges volt, és nélküle nem válhattam volna azzá, aki vagyok. Vezetőként is mindig előttem lebegett a képe, hogy soha ne feledjem, mivé is válhatok, ha letérek az utamról. Ő félelemmel vezetett, én mindig is tisztelettel akartam.
Ugyanazt a hibát követed el, mint az őseid, kik nem törődtek, a sötétben megbúvó veszéllyel. S most te és Eviran szabadnépei tapasztalják súlyát.
Keserű mosoly kúszott az arcomra, hisz pontosan tudtam, hogy valahol igaza van. Valaki, aki nem Eviranban nőtt fel, aki nem ismeri ennek a földnek a törvényeit, érthető, hogy így gondolkozik. Az ork-probléma valóban egy olyan dolog, amit ha lehetne, gyökerestül kellene kipusztítani. Ehhez azonban legalább egy hadseregre lenne szükség, amit egyik birodalom sem nélkülözne puszta szívjóságból a sztyeppei barbárok kedvéért, már ahogy ők hivatkoznak miránk.
- Nem tervezek életem végéig Eviranban maradni - szóltam halkan. - Ha a bosszúm bevégeztetett, a sorsom a pusztákon kívülre szólít, azt hiszem... Ha tudok, tenni fogok azért, hogy támogatást szerezzek a szabad népeknek, noha egyelőre fogalmam sincs, volna-e bárki, akinek érdekeltsége lenne ebben.
Ahogy az okfejtésemet hallgatta, láttam, hogy elkomorodott. Talán érzékeny pontra tapinthattam, fogalmam sincs, mindenesetre, ha egy mágus érdeklődését ennyire felkeltette Eviran ork-kérdése, talán mégsem annyira veszett az ügy.
- Ha az istenek is úgy akarják, útra fogok kelni. Ezesetben megnyugtat a tudat, hogy lesz El' Alora mágustornyában valaki, aki szívén viseli a sorsunkat. Talán nem is olyan rossz kiindulópont - villantottam szelíd mosolyt Velerisre, hogy kissé enyhítsem a kialakult gondterhes beszélgetésünket.


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ősi romok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jan. 07, 2022 9:05 pm


Ősi titkok láza, acélnak vihara
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
A múltat felidéző szavak a vártnál könnyedebben peregtek ajkairól, mégis éreztem, hogy a veszteség nem múlt nyom nélkül.  Figyelmem továbbra se lankad, kellő kíváncsisággal hallgatom. Tekintetemben együttérzés csillan, s bár csicsereghetnék számára bölcseleteket, úgy érzem, nincs rá szüksége, eléggé megedzette már az élet, ahhoz, hogy vigaszt nyújtó szavakkal koptassam a nyelvem. – Furcsa, noha, nem szemrehányás az istenek felé, hogy téged életben hagytak. Csupán érthetetlen. A helyükben én veled is végeztem volna. – öltöztettem szavakba gondolatom. A látóhatár egyhangúsága továbbra sem változik, csak felettünk a Nap állása. Mégis, mintha csak egyhelyben, újra és újra ugyanazt a métert szelve, ringatózunk hátasainkon. – Fekete Agyar, ez lenne a törzs neve? – húzom magasba szemöldököm, de ezúttal nem fordítom felé fejem, csak a porzó utat figyelem. Oka, nem az, hogy már ne érdekelnének a szavak, melyek gondolatainak adnak hangot, csupán elmerengek rajtuk. – Mikor történt is ez? Nem tűnsz aggastyánnak… -emelem ismét rá tekintetem, s mérem végig. Hazudnék, ha azt mondanám, nem tetszik, amit látok. -… lehet benned valami…- sejtelmes mosoly kúszik arcomra, mielőtt folytatnám, s az előttünk lévő útra nem fordítom pillantásom. - … ha a mára már korosodó társaid elfogadtak vezetőjüknek. Mi lenne az? S nem, nem azt a választ várom, mint korábban. A közös ellenség és a többi. Az erényeid érdekelnek. – talán túl követelőzőre sikeredet utolsó mondatom, de magyarázkodnom már nem lenne érdemes. Van, hogy kíváncsiságom túl lép minden határt, s ha így van, úgy emlékeztetni fog rá. – A jószándék vagy a bosszú hajt? Ha egy ügy élére állsz, később nem távozhatsz úgy, mintha mi sem történt volna. Ugyanazt a hibát követed el, mint az őseid, kik nem törődtek, a sötétben megbúvó veszéllyel. S most te és Eviran szabadnépei tapasztalják súlyát. – kissé bőre eresztettem szavaim, melyek talán meggondolatlanok is. S hogy miként csattannak elméjén, s majd később rajtam, az a nyakunkon ülő jövő pillanata. – Nemesi vér csörgedezik ereidben? – meglepetésem újra magasba emelkedő szemöldököm ad tanúbizonyságot. – Akkor végképp nem értem, miért a pusztát járod, ahelyett, hogy címedet használnád ki? – rázom meg kissé a fejem, hátha magam is meglelem a választ a kérdésemre. – Értem, hogy rég távol kerültél otthonodtól, de biztos akadnak valami, amivel bizonyíthatnád kilétedet. – futó pillantás vetek rá. – Ki más tudna a helyzetről jelentést tenni, mint te?  – érthetetlen számomra, ám tény nem az én dolgom, sem az orkok sem pedig Eviran szabadnépe. A keserűség, melyet eddig jól titkolt, mégis felüti fejét, s jobbnak látom, ha hagyom lecsillapodni a sebes sodrású folyót. Úgy beszél, mintha tudná, felfoghatná, hogy a sárkányoknak, milyen áldozattal járt a háború, mintha tudná, milyen kirekesztettnek, megalázottnak lenni, Tulveron átkozott földjén. Ehhez az ork hordák által végzett pusztítások nyomába se érnek. Sárba tiporták a máltóságunk, s elragadták, majd elpusztították a felemelkedésünk zálogát. – Senki. Te sem.

//Elnézést, amiért ilyen sokáig várakoztattalak.  Ősi romok - Page 3 1959484593 //



Vendég
Vendég
Anonymous




Ősi romok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Dec. 28, 2021 10:15 pm
Accompanied by a Sorceress

@Veleris & Aldrich
Credit:
 
Érdeklődve hallgatta minden szavamat, és ez nem csak az a megjátszott figyelem volt, amit sok helyen elvártak a nőktől. Szemei igéző kékjében őszinte kíváncsiság csillant. Nem lepett meg, hisz nemrég már átélt egy orktámadást, érthető, hogy érdekli minden információ, ami egy ilyen helyzetben megmentheti.
Kérdéseire felvontam a szemöldökömet, de nem tudtam megállni, hogy ne kússzon halovány mosoly az arcomra. Kíváncsisága mellőzött mindennemű diszkréciót, ami egy ilyen kényes témát illetően várható lenne, mégsem éreztem kellemetlennek, hogy a múltamról kérdezett.
- Még gyermekkoromban rajtunk ütött egy ork horda - válaszoltam.
- Egyszerű fosztogatóknak túl jólképzettek voltak, könnyedén elbántak a fegyveres kíséretünkkel. Apámat és a bátyámat megölték, engem pedig magukkal hurcoltak.
Flanton és Stianon kívül nem igazán beszéltem még senkinek a múltamról, mondjuk nem is kérdezte más. Most mégis meglepett, mennyire könnyedén ment. Olyan rég történt, mintha csak egy másik élet lett volna. Egy olyan élet, amihez talán már csak egyetlen szál kötött.
- A sors kegyes volt, fogságom nem tartott hosszú ideig - folytattam. - És olyan emberekkel hozott össze, akiknek a segítségével felszabadulhattam. Néhányuk mai napig velem van, ugyanis egyikünk sem hagyta maga mögött ezt a vidéket. Ahogy teltek az évek, egyre többen csatlakoztak hozzánk. Voltak köztük úgyszintén felszabadított rabszolgák, míg mások a falujukat veszítették el, vagy csak céltalan vándorokként szegődtek mellénk. A Fekete Agyar azóta is rejtőzködik, de átkos munkálkodásának a nyoma mindenhol jelen van. Egy nap ráakadok és bűnhődni fog mindazért, amit tett, hogy megfosztotta Eviran szabad népeit a békétől. És az a nap már nincs messze.
Veleris szavai fájdalmas igazságként hasítottak belém. Az évek során nem egyszer tört rám az aggasztó gondolat, hogy mi van, ha Glasha halála nem lesz elég. Ha új vezér áll az élükre, új törzs emelkedik a piramis csúcsára... Hisz, most megtapasztalták, mire képesek együtt, így egy idő után biztosan lesz, aki betölti a hatalmi űrt. Kiismertem már az orkokat, aki a legerősebb, azt követik. És Eviran kopár vidéke nem egy klánt edzett már erőssé.
- Ha így lesz, valaki majd vele is végez - szóltam. - Talán én leszek az, talán más. De az orkokat ismerve egyelőre bízom abban, hogy Glasha halála, és törzsének pusztulása akkora kudarcot jelenthet számukra, amiből nem állnak talpra.
Ahogy kimondtam a szavakat, bár én magam is szerettem volna elhinni, hogy valóban így lesz, koránt sem lehettem benne biztos. Csak remélhetem, hogy mindaz, amiért harcolok, nem lesz hiábavaló...
Komor keserűség ült ki az arcomra, ahogy pár pillanat erejéig gondolataimba révedtem. Megráztam a fejem, kizökkentve magam, majd újra Velerisre fordítottam a figyelmemet.
- A szomszédos királyságok... - ismételtem. - Sem Ylore, sem Caldenia nem tett semmit, mikor apám, Milheim bárója rajtaütés áldozata lett. Bármely más esetben már háborús indoknak számítana, ha egy nemest támadás ér idegen földön. De nem, ha orkokról van szó. Ők csak barbár, fosztogató söpredék, pusztán némi kellemetlenség a császárok számára, ha alkalomadtán túl messzire keverednek a saját földjüktől. De senkit nem érdekelt, hogy azok a felfegyverzett ork harcosok nem egyszerű portyázók voltak, hanem egy szervezett rajtaütésben végeztek apámmal... - keserűségem kezdett ingerültségbe átcsapni, de nem a lányra voltam dühös. Így hát nem is folytattam tovább. Rövid szünetet tartottam, magam elé meredtem, csak az útra figyelve.
- Épp ezért viverneknek is megvan a maguk baja - szóltam halkan, némi hallgatás után. - Ők is elvesztettek mindent, akár csak mi... Nem Veleris, senki nem fog Eviran problémáival foglalkozni.


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ősi romok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Dec. 15, 2021 5:06 pm


Ősi titkok láza, acélnak vihara
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Csendben, ugyanakkor érdeklődve hallgatom a kellemes baritont, mely a köztünk átsuhanó lágy szellővel keveredik. Termékenység hava, mely a forró nappalok, s hűvös, csillagos éjszakáké. Egy kérdés s máris megtudtam, ha a déli határvidékre vinne utam, hol keressek magamnak vezetőt. Ahogyan azt is, hogy az erre portyázó orkok stratégiája az elrejtőzésen és meglepetésen alapul. Tudásnak egyik sem hasztalan, hisz minden morzsa egy egész része. Halvány mosoly kúszik arcomra, miközben kényelmes tempóban követjük az utat, s tárul elénk a pusztaság, mely a végül teljesen körbe ölel minket, ahogy eltűnik az utolsó romos kőfal szürkesége is. – Miért adtad orkvadászatra a fejed? Vagyis inkább kezdjük a legelején… - simítom ki a tincset az arcomból, melyet a kósza szél húzott számvonalába. - … miként kerültél rabszolgakereskedőkhöz? S miként sikerült magad mögött hagynod, azt a sorsot, s sihederből harcossá kinőni magad? – biccentem félre a fejem, hogy egy pillanat erejéig felmérjem vonásait.
- A kígyó fejét… - ismétlem utána, amint elhagyja az ajkait. – Nem gondolod, hogy az kevés lesz? – kérdezem, de még mielőtt ő is feltenné a kérdést folytatom. – Ne érts félre, értem, hogy mi a célod. Nem kételkedem abban, hogy célt érsz vele, de meddig? A méhek is új királynőt keresnek maguknak, ha az előző elpusztult vagy csak gyenge. Idő kérdése lesz, hogy új vezető álljon élükre. -ostobának hiszik az orkokat, de azért több ész szorult beléjük, mint azt gondolnák. Kevés dolgom akadt az orkokkal, de még a mágustorony könyvei is említik, a vivernek és orkok közti laza szövetséget.
- Már megbocsáss, jártál már ez ügyben bárhol is? Vagy csak… - keresem a szavakat, mely önérzetét kevésbé fogja bántani. - … az ostobaság és konokság mondatja ezt veled? Nyilván, a szomszédos királyságok is tisztában vannak a veszéllyel, de míg valóban nem nyitja fel a szemüket senki, - akár csellel is- ne várj segítséget. Audienciát kérni nem szégyen. – néhány pillanat erejéig csendben baktatok mellette, mely idő alatt azon morfondírozom, hogy a vivernekről alkotott véleményét, mely csak egy legyintéssel ért fel, miféle módon méltassam. – Ami meg a viverneket illeti, mióta vége a háborúnak csak üldöztetésben volt részük a hegyen innen. A dacoló klánokról pedig, kell nekik valaki, aki összefogja őket.





Vendég
Vendég
Anonymous




Ősi romok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 09, 2021 10:37 pm
Accompanied by a Sorceress

@Veleris & Aldrich
Credit:
 
- Eviran északi része és a hegyvidék számomra is ismeretlen környék - feleltem a nő kérdésére. - Csak néhány hete érkeztünk a Romok klánjához, korábban jóval délebbre, a füves pusztákon és a Gindra folyó környékén éltünk.
Őszintén szólva, eleinte ódzkodtam is az idegen tereptől, hisz délen már jól kiismertük magunkat, tudtuk, hol érdemes tábort verni, megvoltak a bejáratott rejtekhelyeink, a vadászterületek, ezeket kihasználva pedig miénk volt a helyzeti előny a rajtaütésekkor. Máshová azonban mégsem tudtunk jönni. Megcsappantunk, el kellett tűnnünk. A Romok klánja pedig egy jó lehetőségnek tűnt, hisz biztonságos, jól védett tábor, amit régóta nem zargattak orkok, sem pedig más fosztogatók. Egy nap, miután a Fekete Agyar feje is a porba hullt, és az ork hordák elkotródtak, talán én magam is létrehozhatok valami hasonlót, mint Nykon Gindrian.
- Itt a nyílt terepen biztonságban vagyunk - pillantottam körbe. - Messziről kiszúrnánk, ha megpróbálnának megközelíteni minket. Az orkok gyalog vándorolnak, a lovak nem tűrik meg őket a hátukon. Ha itt akarnának ránk támadni, könnyedén lehagynánk őket, és ezt ők is tudják. Nem tartok rajtaütéstől, legalábbis, amíg el nem érjük az erdőt, addig biztos nem.
Ott már nagyobb gondban leszünk, ha le is táborozunk, olyan rejtekhelyet kell keresnünk, ahol nem lephetnek meg minket. Mindenesetre, őrködnünk akkor is kell majd.
Veleris szavai értek váratlanul, sejtettem, hogy nem a mágusok képeznek fegyvereseket a saját védelmükre, hisz ha így lenne, bizonyára ennél profibb harcosok lennének. Az meg, hogy ulronért miféle zsoldosokat találhat egy magafajta utazó, kétesélyes. Persze, vannak zsoldosok, akik valóban megérik a pénzüket, sőt, mi magunk is vállaltunk olykor zsoldos munkát, karavánok kíséretét, falvak védelmét, azonban túl sok a kontár, főleg a városokban. Magányos utazók, akik áruba bocsátják a kardjukat, hogy egy kereskedő vagy vándorló mágus kíséretéül szegődjenek. Persze, ezek az utak sokszor veszélytelen környékeken vezetnek át, a forgalmas kereskedőutakon nem kell komolyabb rajtaütéstől tartani. Egy gyakorlatlan, furkósbotos útonállót pedig már egy láncing és egy kard látványa is elrettent. Hisz arrafelé azt hiszik, aki efféle fegyverzetet megengedhet magának, az bánni is megtanult vele.
Hízelgésére csak elmosolyodtam. Noha nem tudom, miféle hírek keringhetnek rólam, de ha valóban annyi jó fegyverforgatóm lett volna, ahogy azt ő gondolja, akkor nem értünk volna olyan csúfos véget az Evirani tó partján... Nem kellett volna a Romok klánjához menekülnünk.
- Valamivel többen voltunk, mielőtt ide kellett jönnünk - fordítottam Velerisre komor tekintetemet. - Persze, ahhoz nem vagyunk elegen, hogy egymagunk szálljunk szembe az összes orkkal, ahhoz túlságosan is elszaporodtak. Én magam csak a kígyó fejét akarom levágni. Ha a vezérnek vége, a törzsek szétszóródnak, visszavonulnak, nem lesz, aki összefogja őket.
Mindig is voltak ork portyázók, és mindig is lesznek, ám mióta Glasha és a törzse vezeti őket, sokkal merészebbek és kegyetlenebbek lettek. Az utóbbi tíz évben többszörösükre duzzadtak az ork törzsek, és nem kímélik Eviran szabad népeit...
- Ugyan kitől várhatnánk segítséget? - mosolyodtam el keserűen. - Azt hiszed, a keleti királyságokat érdekli Eviran? Délről Mynzash van elérhető távolságban, de nekik bőven megvan a maguk baja. A viverneket meg hagyjuk - csóváltam a fejem. - Eviran csak magára számíthat. Van még néhány klán, aki dacol az orkokkal, de koránt sem vagyunk elegen. A legtöbben beérik azzal, ha a sajátjaikat meg tudják védeni.


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ősi romok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 05, 2021 10:09 pm


Ősi titkok láza, acélnak vihara
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Erősen tartva a gyeplőt ösztökélem indulásra a kölcsön kapott lovat, noha bár kissé makacskodik, de végül mégis úgy dönt, neki se árt maga mögött hagyni a tábor egyhangúságát. Komótos baktatással követtem Aldrichot, hagyva, hogy hátasom megszokja ismeretlen terhét. Engedelmességért megpaskolom széles nyakát, közben pedig útitársamra pillantok, biztosítva arról, hogy szavai nem süket fülekre találnak. – Kevesebb, mint amire számítottam. – ez némi megnyugvással töltött el, nem mintha nem bíznék kísérőm rátermettségében – hisz akkor nem vele hagynám magam mögött a biztonságot nyújtó menedéket-, de mégis csak jobb, ha kevesebb időt töltünk a táboron kívül. – Jártál már a közelében vagy számodra is ismeretlen az a környék? – kíváncsiskodom több okból is. Egy részt, hogy ne a csend legyen harmadik társunk az úton, s eddig kellemes társaságnak bizonyult. Másrészt, mert mindenkinek van egy története, mely arra az útra terelte, melyet éppen tapos. S miért pont ő lenne a kivétel? De a lassú folyású patak végzi a legtökéletesebb munkát. – Jól leplezed, vagy nem tartasz attól, hogy orkokba ütközünk? – a látóhatárig elhúzódó pusztaság, nem sok látványosságot nyújt, bár megvan a maga varázsa a nyugalomnak, melyet magából áraszt. Kissé gyanakvón méregetem, hisz egy napja se ismerem, így az orkok közelségének ismeretében, de az ő nyugalmát látva, nem tudom eldönteni valóban biztonságban vagyunk, vagy ez a vihar előtti csend, melyet vonásai tükröznek.
Gyors pillantást vetek felé szemem sarkából, oly vízre evezett, melyet szerettem volna elkerülni, de végtére is érthető kíváncsisága, mely hiszem harcos mivoltának köszönhető, kinek a taktikai hibák elemzése a legkedvesebb időtöltése. – Az embereket magam béreltem. – feleletem minden szava igaz, a többi pedig már a körítés, lényegében nem nevezhető hazugságnak, csak az igazság színesítésének. – A Mágustorony falai között nem nevelnek harcosokat, zsoldosokkal vesszük körbe magunkat, ha úgy véljük, a mágiánk nem lehet elég hatékony. De úgy látszik, minden jó harcost magadhoz csábítottál, a maradék pedig… - vonom meg a vállam egy apró mosoly kíséretében. – Nos, ezt nem tagadom, magam nem számítottam rá. De, ha már itt tartunk, miért nem kértek segítséget? Magatokban elég kevesek lesztek ahhoz, hogy feltartóztassátok őket.





Vendég
Vendég
Anonymous




Ősi romok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Dec. 03, 2021 10:49 pm
Accompanied by a Sorceress

@Veleris & Aldrich
Credit:
 
Holló vidáman fogadott, ahogy a kengyelbe lépve nyeregbe szálltam. Jót tesz neki, ha nem hagyom sokáig a táborban lustálkodni. A tegnapi kiruccanásunkat is élvezte, bizonyára ez a hosszabb kirándulás is kedvére való lesz.
Miután alaposabban megvizsgáltam a kijelölt útvonalunkat, összehajtottam a térképet, majd gondosan a nyeregtáskába csúsztattam, és visszahajtottam rá a pokrócot.
- Egy darabig követhetjük ezt a szekérutat - böktem a fejemmel magunk elé, miközben elindultunk. Nem siettem, hagytam, hogy Veleris beérjen mellém. - Aztán észak felé térünk le, lesz ott egy ösvény, ami a hegyek felé visz minket. A térkép szerint Amon Lossë romjai a hegység déli részén terülnek el, egy völgyben. A klán vadásza azt mondta, két-három nap alatt megtehető az út.
Éjfekete lovam Ragacs mellett léptetett, ahogy magunk mögött hagytuk a Romok Klánjának táborát. Noha kissé tartottam tőle, hogy Flant lova szokatlannak fogja érezni új gazdáját, szemmel láthatóan engedelmes volt és jól megtűrte Velerist. Hát igen, a jót könnyű megszokni.
Egyelőre nyílt terepen vezetett az utunk, nem tartottam attól, hogy bárki ránk támadhatna. Ekkora tisztásokon messziről ki lehet szúrni bárkit, aki közeledik, és ennyire az orkok sem lennének ostobák. Már, ha tényleg itt vannak. Mindenesetre, valaki elbánt Veleris korábbi kísérőivel, és azok a zöldek sem hiszem, hogy csak úgy errefelé kóboroltak, akikkel tegnap odakint találkoztam.
- Meglepő, hogy a mágus tanács ilyen silány kísérettel eresztett útnak - tűnődtem el.
Bár fogalmam sem volt róla, El'Alorán hogy mennek a dolgok, de mertem feltételezni, hogy valamirevaló fegyveres kíséretet ki tudnak állítani az utazó varázslóik mellé.
- Mondjuk, gondolom nem számítottak ork rajtaütésekre. Eviran szabad népein kívül senki sem tekinti valós fenyegetésnek az orkokat...


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ősi romok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Nov. 24, 2021 8:07 pm


Ősi titkok láza, acélnak vihara
@Aldrich Cornwell && Veleris
«  Szószám; ide • Zene; ide»
 
Még csak a nap első sugarai kelnek birokra a sötétséggel, alkalmi útitársam mégis úgy gondolja ez az időpont alkalmas arra, hogy ráncba szedje magát. A víz halk loccsanására, mélyet sóhajtva húzom fejemre a szőrmét s fordulok az oldalamra. Csak néhány hunyorításnyi időt szeretnék még magamra szentelni a puhának nem csúfolható, de annál melegebb prémek ölelésében. A belső sátor lebenyének jellegzetes hangja ráz fel véglegesen szendergésemből, mely a lovag távozását jelzi. Magamra kanyarítom köpenyem, s kilépek a sátorból, látom még Aldrich távolodó alakját, de ahelyett, hogy utána sietnék, egy közeli tábortűzhöz sétálok, ahol a tegnapi csapat egyik figurája vizet forral. Pimasz mosollyal fogad, de úri emberhez méltón, megjegyzés nem hagyja el ajkát, inkább forró teával kínál. Egy bólintással köszönöm meg, s a gőzölgő itallal kezemben keresem fel a füves embert, akinél egykori kísérőmet hagytam. Állapota kritikus, de biztost felőle, hogy, amit tud megtesz érte. Megköszönöm, s ha már ott vagyok sikerül megalkudnom vele, hogy az amúgy szegényes készletéből, de mégis adjon számunkra. Így néhány tekercs gyolccsal és erne termésével távozok sátrából, melynek használatáról gondosan kioktatott. Nem szándékozom sérülésekkel visszatérni, de jobb felkészülni minden eshetőségre. Tűt és cérnát attól a lánytól szerzek, akit azért küldött Ald, hogy kerítsen nekem az utazáshoz alkalmasabb ruhát. Nos, sejtettem, hogy nem egy ylorei szabó kínálata fog a rendelkezésemre állni, így a szegényes választékból, egy bő egykor fehér inget, felé fekete dolmányt öltök, alulra pedig egy bordó nadrágot, lábamra kapcát s egy kopottas csizmát. Efelé pedig köpenyt.

- Üdv Ragacs! Ne áruld el senkinek, de te szebb vagy, mint a gazdád. S főzni is biztosan jobban tudsz. – simítom végig a ló orrát, s megigazítva közben zabláját. Megkapaszkodva a nyeregbe húzom fel magam a ló hátára. – Merre? – fordítom fejem Ald felé. Mivel a térkép az ő kezében pihen, így teljesen rábízom magam. Megösztökélem Ragacsot, mire az állat engedelmesen indul meg a kijelölt úton.




Vendég
Vendég
Anonymous




Ősi romok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 23, 2021 6:07 pm
Accompanied by a Sorceress

@Veleris & Aldrich
Credit:
 
Másnap reggel korán ébredtem, sokkal korábban, mint azt terveztem. Fáradt voltam, és úgy éreztem, mintha egyáltalán nem is aludtam volna. Noha csípős, hajnali levegő fogadott, vacogva megmosdottam egy dézsa hideg, kissé állott vízben, hogy felfrissítsem magam, majd beszerző körútra indultam, hogy előkészüljek az utazásra.
Olyan hat napra elegendő élelmet sikerült csomagolnom magunknak, nagyrészt kétszersültek, kenyér, némi sajt és kolbász. A közös raktárból kerítettünk Velerisnek egy kényelmesebb úti viseletet, aztán felnyergeltettem Hollót és Ragacsot. Remélem, Flant nem veszi zokon, hogy kölcsönvesszük a lovát. Nem, mintha szüksége lenne rá mostanában a tábor területén.
Még mielőtt elindultunk volna, felkerestem Stiant, megbizonyosodtam róla, hogy ép bőrrel megúszták az éjszakát. Nem kellett csalódnom, könnyedén ellátták a verőlegények baját. Megosztottam vele, hogy néhány napra magukra hagyom őket, röviden ismertettem is vele utazásom okát, de a részletekbe nem mentem bele.
Magamra csatoltam brigantin vértemet, a fegyverövemet, a hátamra kanyarítottam egy bundás köpenyt, majd a tábor kapuja előtt vártam a lovakkal Velerist.
- Megkapod Flant lovát az útra - adtam át neki a kantárt, amikor ő is megérkezett. - Ragacsnak hívják, és az egyik legszívósabb lovunk. Barátságos jószág, szerintem jól meglesztek.
Vetettem egy gyors pillantást a környék térképére, amit egy helyi vadásztól sikerült kölcsön kérnem, majd nyeregbe szálltam.


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ősi romok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 15, 2021 12:42 am

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2894
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ősi romok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 25, 2021 4:08 pm
Adelisa & Dagen
Egy hete kaptunk jelentést, miszerint Amon Lossë egykori romjainál jár-kel egy vivern, aki embernek álcázza magát. Különös veszélyességét pont az álcájában találják, ugyanis ezáltal könnyen keverendő más vadászokkal. Jó magam szeretem a kihívásokat és egy szónál se kellett több, hogy ütve kapjak a lehetőségen. Szerencsére nem kellett viaskodnom senkivel, ugyanis senki nem kapott kedvet élet halál közé sodródni. Én pedig nem félem a halált, ha akar, úgy is utolér. Egészen elképzeltem, amint egy vivern belibben piaci asszonyka ruhában és gyógyfüveket árul. Persze ez teljesen butaság, egyértelmű. De már tényleg nagyon érdekelt milyen lehet egy vivern, aki álcázza magát.
A hegység lábánál pihenő romok kísérteties hatást keltenek. Sok-sok évvel ezelőtt pusztult el a város, de mégis maradtak maradványok. Itt-ott pedig még csontok is, amiket az éghajlat még nem pusztított el. Bár utóbbinál úgy gondolom inkább az itt tanyázó lények áldozatainak maradványai. Erre felé még a talaj is szokatlanul sikamlós, szinte a fenekemen is lecsúszhatnék. Leérve a völgybe a kezem ügyébe veszem a tőrömet, ugyanis ha valamiről híres még ez a város, akkor arról, hogy a szörnyek előszeretettel tanyáznak itt. Talán emiatt sem akart senki ide jönni. Eggyel még egyszerű elbánni, de a cinkosai komoly galibát is okozhatnak. Besétálok az egykori épület falak közé és kúszva megyek romról-romra. Sehol senki. Állapítom meg, majd felegyenesedek, elteszem a tőrt és helyette előveszem az íjamat. Már éppen kinézek magamnak egy magasabb pontot, ahonnan belátom a romokat, mikor az egyik fal mögül kisétál egy alak. Sokat nem látok belőle, mert már javában lement a Nap. Bár bizonyára ha így kisétált előttem, ő sem vehetett észre. Behúzódok az imént említett fal mögé és onnan figyelem ki. Körvonalazódik a női alak, amiről egyből eszembe jut az embernek álcázott vivern. De aztán végig fut rajtam a libabőr és akkor ott rájövök, hogy nincs egyedül. Így nem lépek, csak figyelem. Várok a megfelelő pillanatra és szorítom a fegyveremet.
Fejvadász vagyok
Dagen Atadorm

Guilty among sinners, who is dumb


❖ Történetem : ❖ Ulron :
500
❖ Tartózkodási hely :
Eviran




Ősi romok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 05, 2020 10:59 pm

Az Evirani-hegység lába közelében nyugvó romok egykor egy elfek lakta kisebb városnak, Amon Lossë-nak adtak otthont, azonban a mágusháború alatt, mint sok minden más, ez is az enyészettel vált egyenlővé. Miután pedig az evirani szabad nép kikiáltotta a függetlenségét, és kijelölte határait, nem is próbálta senki visszaszerezni a várost vagy újjáépíteni, benépesíteni azt. A romok manapság különféle élőlények lakhelye, illetőleg menedék mindazok számára, kik átutazóban vannak eviran földjén.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2894
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Ősi romok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Ősi romok - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
 Similar topics
-
» Romok klánja, 1020 nyara

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: