Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Mocsár KaDiPE5
Mocsár KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 42%
Folrandír Ceilteach
6 Hozzászólások - 16%
Naken Forerion
6 Hozzászólások - 16%
Kalandmester
5 Hozzászólások - 13%
Krónikás
2 Hozzászólások - 5%
Edeyra Rolar
1 Témanyitás - 3%
Nasir Al-Qasim
1 Témanyitás - 3%
Ian Gray
1 Témanyitás - 3%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 9:21 pm
• Utcák

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Mocsár

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Szer. Okt. 19, 2022 11:36 pm
Gamble of fate
@Svea Helmrid & Aldrich
perthro
- Ha mégis elpártol tőlünk a szerencse, valóban rögtönözni fogunk - zártam rövidre ennyivel.
Svea figyelmeztetett arra, aminek amúgy is tudatában voltam, az időjárási viszonyok változékonyságára soha nem lehet startégiát építeni. Pedig egy heves esőzés, kedvezőtlen széllöket, vagy maga a ködfátyol leple csaták kimenetelét döntheti el, ha az egyik sereget váratlanul éri. Ám ez már csak az istenek játéka, akik ezúton szeretnek beleszólni a földi halandók viadalaiba. Bár imát nem mondtam, sőt áldozatot sem mutattam, bíztam benne, hogy törekvésem nekik tetsző, és ezzel elnyerem szimpátiájukat.

Lassan, körültekintően haladtunk, mivel már közel jártunk a célhoz. Elég, ha egy kósza őrjáratba futunk bele, ha azok jelt adnak, lőttek az egésznek, és szerencsénk van, ha mi ép bőrrel megússzuk. Nem kockáztathattuk meg az idő előtti lebukást.
Rezzenéstelenül, a legapróbb nesz nélkül került elénk az ösvényen a két nyomkereső, kiket korábban előre küldtünk. Hárpia felderítők, könnyű vértet viselő nők, csaknem teljesen feketére festett bőrrel. A legéberebb őr sem szúrná ki a közeledtüket.
- Négy őrrel végeztünk a mólónál, észrevétlenek maradtunk - tettek gyors jelentést. - Mindenki más a hajón lehet, az ottaniak létszámát nem sikerült felmérnünk.
- A parti őrök hiánya nem fog feltűnni? - kérdeztem.
- Valószínűleg van még néhány óra a váltásig, addig biztos nem. Azt javaslom, igyekezzünk. Már nincs messze a part.

Ahogy sietősebbre vettük az iramot, a felderítők még beavatták Sveát a részletekbe. Én Stiannal az oldalamon vettem át a menet vezetését, nyomunkban szorosan Flanttal és Giselddel. Rövid emelkedőn kaptattunk fel egy kisebb sziklához, ahonnan már jól hallatszott a tenger békés morajlása. Beletelt pár hosszú pillanatba, mire a sűrű ködben sikerült kivennünk a mólót, és attól valamivel messzebb a hajón égő lámpások halovány fényeit.
- Nem lesz könnyű dolgunk - suttogtam Sveának, miközben a szikla mögül hunyorogva kémleltem a tengert. - Fogytán az időnk, de mégsem szívesen kockáztatnám, hogy vaktában közelítsük meg a hajót. A lányok mennyi idő alatt járnák meg?

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 13, 2022 11:53 pm
gamble of fate
Van jelentéktelenebb dolog az én koromban, az én helyzetemben, mint egy ilyen félreértés? Jelentéktelenségében épp akkora jelentőséggel bírt, hogy napokig ne eresszen az érzés - tudok ilyen is lenni, tudom úgy érezni magam, mintha egy vadló hátáról zuhannék. Nevetséges, különösen Büszke ügetése nélkül, Aldrich mellett, ahogy eszembe jut, agyba-főbe siklókat fogtam a kezeim közt kislány koromban, elejtett vadak fogát téptem a nyakláncom díszéhez, meg a bugyuta vérszerződéshez a nővéremmel, amit kis híján megkötöttünk volna, ha apánk nem csap közénk. Ilyen jelentéktelen lehetett volna, ha Giseld figyelmeztet rá, átvitt értelemmel kezeljem Mylla cserfességét Aldrichról, de mit gondolta ő, hogy számít ez? Én sem hittem, hogy számít.
Senki sem csapott a kezemre, hogy ne gondoljam túl. Csak az idő.
- Ha rögtönöznünk kell a hajón, rögtönzünk - kihúzom magam kicsit, az köt le ebben a percben, hogy a rabok hányattatott napjainak, szenvedéseinek véget kell vetnünk, még akkor is, ha ez a kísérlet, amivel félresöpröm a Laer emlékeit, ilyen suta. Még én is érzem, milyen feszült és a hangomat kereső vagyok közben, mert Giseld tekintete szüntelenül rajtam csüng, mert haditanácsot tartottunk, ahol nem döntöttük el, vajon vakmerőség ez, vagy bekötött szemű halálugrás a világ végi szakadékról? Érzékeink és reakcióink bennünk vannak, csupán használnunk kell azokat, ám a köd nem a mi meglepetésünk. Bármikor megfoszthatnak tőle. - Sosem volt még ilyen átható fátyol errefelé, és rejtekből egyébként sem elég, itt, ahol kiszagolják az embert, mielőtt hátrahagyná a lábnyomát.
Bár nem tervezem, a lelkesedésem mintha megakadna a torkomon egy pillanatra, talán most javítottam ki Aldot, miközben ugyanazon véleményen vagyunk, talán még letaglóz a beláthatatlan tennivalók sora, ami nem hétköznapi portya, nem babra menő táblajáték.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
503
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Szept. 25, 2022 6:30 pm
Gamble of fate
@Svea Helmrid & Aldrich
perthro
Némán baktattam Svea oldalán, élén tizenöt fős különítményünknek, ahogy egyre beljebb törtünk a mocsárvidéken. A Hárpiák nyomkeresőinek hála, a körénk telepedő sűrű, fojtó köd ellenére is megtaláltuk a leggyorsabb, legbiztonságosabb útvonalat az ingoványon keresztül, hisz ők maguk már jól ismerték ezt a terepet. Én magam csupán egyszer jártam itt, tizennégy évvel korábban, és most ugyanahhoz a rejtett kikötőhöz tartottam, ahol akkor rabszolgaságom véget ért, azelőtt, hogy igazán kezdetét vette volna. Szerencsésebb voltam, mint sokan mások, kik erre a sorsra jutnak.

Nem tétlenkedtünk. A laer ünnep másnapján haditanácsot ültünk, ahol beavattam a Hárpiákat törekvéseimbe, ők pedig rövid megfontolás után egyhangúlag mellém álltak. Ám ahhoz, hogy valóban szembeszállhassunk a Fekete Agyar lobogója alá gyűlt ork hordákkal, seregre lesz szükségünk. Flant lovasokat küldött ki a puszták nomád klánjaihoz, az északi falvakba, Eviran minden ismert zugába, hogy toborozzanak. Ez a vidék kemény férfiakat és asszonyokat nevelt, akiknek meg kellett tanulniuk, hogyan élhetnek túl, és még ha ez nem is teszi őket harcosokká, a hajlandóság az első lépés ezen az úton.

Mi magunk délkelet felé vettük az irányt, miután felderítőink megerősítették, még mindig létezik az a kikötő, ahol helyi ork törzsek foglyokat adnak el rabszolgaként mynzashi kapitányoknak. Ez volt az a hely, ahol szedett-vedett kompániám első tagjai csatlakoztak hozzám szabadulásunk után akkor régen, közülük néhányan azóta követnek. Ezért hát evirani hadam felépítését is itt akartam elkezdeni.

Utunk során ritkán szóltunk egymáshoz, olykor mégis Sveára pillantottam, noha vonásait alig tudtam kivenni a ködben. Bárhogyan is próbáltam elterelni a gondolataimat, utazásunk üres óráiban, vagy a pihenőink tétlenségében újra és újra a laer estéje járt a fejemben. A nő furcsa viselkedése a boldog viszontlátást követően, az érthetetlen, tapintható feszültség közöttünk, mely áthatotta az ünnepet. Meglehet, a mértéktelen bor és mézsör is hozzájárult ehez, talán én voltam, aki túllőtt a célon. Az azt követő napokban mindez valamelyest oldódott, bár azóta is belengett minket egyfajta kimondatlan bizalmatlanság, melyet nem tudtam hová tenni.

Bármi is legyen kettőnk között, ez az egész most nem rólunk szól. El kell rendeznünk, de ennek nem most van itt a helye, sem pedig az ideje. Egy mynzashi gályához tartunk, ahol felszabadítandó rabszolgák várnak ránk, és egy valószínűleg nálunk nagyobb létszámú, felfegyverzett őrség. Ám ha az istenek kegyeikbe vesznek, meglephetjük őket, és ezzel felülkerekedhetünk.
Svea kérdésére elgondolkodtam, fejben végigvettem több eshetőséget is.
- Ha a tengerig kitart a köd, jó rejteket nyújthat, hogy észrevétlenül megközelíthessük a hajót, ám sokkal nehezebb dolgunk lesz federíteni, hogy mégis mi vár ránk a fedélzeten. De én bízom benne, hogy előnyünkre tudjuk fordítani.


Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 24, 2022 7:27 pm
gamble of fate
Halványan mosolyodom el, jóval kevésbé kényszeredetten a gondolatra - valószínűtlen, hogy lássa rajtam ilyen fojtó, szürke ködben, de túl könnyen fordul sarkon a világ, émelyítő gyorsasággal, hogy a pillanatnyi eufóriát elkeseredésig metssze, alig néhány szívdobbanás alatt, mintha a rezzenetlen idillért mindig katasztrófával kellene fizetni. Aldrichra nézek; aki felét sem sejti annak, hogy oka mindennek, és indokom sok mindenre, hogy nemes egyszerűséggel elbujdostam volna, kedvem lett volna a sátramba vonulni, arcomba szorítani a szőrméket a csalódottságtól, majd otthagyni a reggeli tábortüzet, megtagadva magamtól minden felnőtti viselkedést. Ha nem is látom tisztán ebben a fojtó, szürke ködben, tudom, mikor pillant rám, érzem, hogy lennének kérdései, nekem is sorakoznak, sőt voltak is, nem egy, se nem kettő, más helyzetben örömest hozzá vágtam volna azokat, mégis Mylla kipirult, büszke vonásaiba ájulni ezerszer könnyebb volt. Derenghettek volna Theo gyermeki kijelentései, mennyire fára mászatnak és komolytalanok egyszerre, de folyt bőven bor, ami elmosta a tisztázásra hajló szándékaimat - még, ha Giseld az ellenkezőjét akarja rám bizonyítani.
Sandításról-sandításra lelkiismeret-furdalás a jussom. Feljogosítva érzi magát a körmönfont abajgatásával, ahogy oldalba bök, sokadjára, éppen csak elfelejti, hogy nincs itt az ideje elengedni a félreértést.
- Emberek, rabszolgák várnak ránk, Gis - hangom már-már suttogás, kissé nyomatékos. Nem kettőnkről kell szóljon ez az egész.
- És? Sámánok talán, hogy tudnak rólunk?
Persze, nem hajlandó érteni, mert az udvari bolondom. A végsőkig harcol azért, hogy feldobjon, mielőtt a végsőkig harcolna értem, és ártatlanok szabadságáért. Kezdetben vágytam az ő sokoldalúságára, ma már nem irigylem tőle a képességet. Akkor nem volna rá szükségem.
- Ald, mit gondolsz, a köd velünk lesz vagy ellenünk?

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
503
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 27, 2022 12:14 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2901
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Feb. 27, 2022 11:03 am
Once upon a time

@Svea Helmrid & Arthus Nendrac
Rúnfell - Skadi • szószám: 190 • Credit:
 

Számomra szavak voltak, viszont mégis úgy láttam, nekik sorsfordító ígéretként csengett. Jelentőséggel bírt. Valószínűleg összetűzésük régre nyúlik vissza, talán majd este a tűz körül rákérdezek. Vétek lenne kihagyni egy ilyen vacsorát, egy ilyen társaságban. Ha már az istenek kegyesek hozzám, ki is használom, amíg tart a három napos csoda.
Az én ereimben nem zubogott a vér kitörő robajjal, a szívem nem vert harsonát, részükről viszont, ahogy magunk mögött hagytuk a hamut s vért, ez volt a helyzet. Ekkor fogott el az érzés, hogy nem igazán tudtam, milyen hangyabolyba nyúltam bele.
A nő pillantását viszonzom, ajkamat cinkos mosolyra húzom, legalább ebben egyetértünk, szimpatikus hozzáállás.
Ma délután gondolni se mertem volna, hogy egy sor hölgyeménnyel a hátam mögött sétálok el a naplementébe, zsebembe egy jó üzlettel, és az oldalamon egy olyan asszonnyal, kitől talán maga a halál is megrettenne, ha hallan elszánt szavait. Nem is rossz a Sors fintorához képest, nem is rossz.


Aldrich Cornwell and Svea Helmrid Kedvelték

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
494
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Feb. 23, 2022 12:10 am
prisoner with blood
..és immár a társa egy rövid megbízás erejéig, biccent, illemmel, én pedig felengedve figyelem minden mozzanatát; századszorra is érződik benne valami megmagyarázhatatlanság, szinte már zavaróan udvarias, akár a szépruhások viselkednek északon, mégis meghitt, ahogy idegenszerűen és révetegen egészülünk ki, kívánva sem kapva sikeresebb zárást a napnak, ígéretesebb kezdetet egy mindent eldöntő portyához - alabárdom egészen átmelegedett a tenyeremtől, pedig érzem a bőrömre kiülő, megkönnyebbülésből táplálkozó nyirkosságot.
- Svea - mozdulok felé hasonlóképp, nem túl szorosan, kutakodón pillantva rá, kutakodón és bizalommal, éppen csak, alig fenyegetően, miközben Giseld a maga simulékonyságával szivárog vissza hozzánk. - Kisasszony nélkül. És akkor sikerre vihetjük.
Lopott cinkosság, amit nem bánok kiutalni Loptur felé, még azelőtt, hogy átadnám magunkat az érkező Hárpiák felsorakozásának, magunk mögött hagynánk a porig égetett csatateret; ugyanis kihúzom magam, végigtekintek valamennyiükön, és nem csípek el tőlük félmondatokat arról, ki ez a férfi. Fáradhatatlanságot látok, épp olyan találkozási pont ez, amiért millió pillanattal korábban megfeszülve epedtem: büszke vagyok, sár és verejték áztatta kiapadhatatlanságukra, ez buzdít, csakis így éri meg véres lábnyomainkkal ezt a földet tarkítani!
Felbuzog bennem a bizakodás, a gyomrom remegésén át, érzem a pillantásomon, ami most újra kemény, és a valóság, mintha csak minden gátat átszakítana, elborít, elönt, és többé nem csupán a ma történései vannak, mintha visszhangzana bennem mindaz, ami a férfi száját hagyta el, mert teljesíthetőnek hangzik, képesek leszünk rá, eltervezzük, és amint megvalósul - beleborzongok a kora esti levegőbe, micsoda különbség!
- Mához egy napra, Hárpiák - fél szemmel Loptur villanó kékjei felé nézek, a köddel aláereszkedő szürkületben, mintha ez is csak egy átlagos portya lenne, a szélben hajlongó, zörgő sás puhaságával, mintha nem fenyegetne minket az elmúlás, attól, amit mondani fogok. - Már nem lesznek, kik körbejárják fejedelmük dicső koponyáját! Már nem lesznek többé azok, kik éveken át rettegésben tartották az erdei falvakat, kivert kutyaként roskadnak majd térdre, mert elhozzuk tőlük, és mi fogjuk feltűzni, mi járjunk körbe a vereségüket, ezt most megígérhetem!

Aldrich Cornwell and Arthus Nendrac Kedvelték

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
503
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jan. 23, 2022 3:04 pm
Once upon a time

@Svea Helmrid & Arthus Nendrac
Rúnfell - Skadi • szószám: 190 • Credit:
 

Egyszerű ember is lehettem volna, olyan, aki megmarad a seggén, ahová az istenek rendelték. Anyám is ilyesmit dédelgetett, egyszer azt hiszem, azt mondta, boldogok a sajtkészítők. Hiszen ki nem múló hivatást űznek, biztos bevétellel. Nos, akkor azt mondtam, a sajtkészítők tehetnek egy szívességet. Ezt most se gondolom másképp, itt, egy újabb olyan próba kapujában, amikor vásárra viszem a bőröm.
Arra tekintetem, amerre a nő is. Át a lápon, a véren, a tűzön, a lapos messzeségbe, ami ezek szerint sokkal, de sokkal értékesebb dolgokat őrzött furmányosan bűze és sásja között, mint az először gondoltam volna.
Koponya, ereklye, barbarság, nekem mégis édesmindegy. Arany is van a zsugorított fej mellett, sőt, talán amaz is aranyba foglaltatott. Innentől kezdve nem volt több kérdésem.
Nekik mégse a kincs volt a fontos, hanem az, amit szimbilozált. És ki vagyok én, hogy ennek gátat vessek? Rutin feladat, ellopni olyasmit, vagyis inkább csak kölcsön venni egy nemesebb célért. Ez a megfogalmazás sokkal tetszetősebb. Azon túl természetesen, hogy még mindig az életemet köszönhetem nekik.
- Teljesíthetőnek hangzik - kezet nyújtottam a nő felé. - Loptur vagyok, és immár a társa egy rövid megbízás erelyéig - biccentettem felé illemmel.

#kihívás2



Svea Helmrid Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
494
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jan. 05, 2022 11:40 am
prisoner with blood
Nincs hatalmas tétje a felajánlásomnak - még bármikor tehetek úgy, mintha pillanatnyi elmebaj lett volna, aztán imára kulcsolom a kezem, mielőtt az orkfészekbe tesszük lábunkat. Sámán férfiak közbenjárása nélkül vezénylünk le portyákat Giselddel, idestova öt esztendeje, így korántsem a kivénhedtség szól belőlem, de csaknem lélegzetvisszafojtva várom, milyen válasz fogja végül elhagyni a férfi száját. Van ebben valami, amitől bizarr izgalom itatja át ezt az egészet, a helyszínt és időzítést, mert a történtek fényében nem vehetem félvállról, amire készülök. Valóban elmebaj, amit magamévá tettem.
Mégis miféle út lenne ez?, halványan elmosolyodom, a hangja nem csak nyugodttá, vakmerőbbé tesz.
- Kockázatos, de nem lehetetlen. A mocsári törzs székhelye - a messzetűnő lápon hordozom keresztül a tekintetem, majd újra a földöntúlian kék szempárra térek, üzenve, hogy szándékaim egyenesek. - Talán sosem érzik meg igazán az itt elvesztett mocsadékaikat, egy jelentéktelen horda volt, mielőtt... ősi alakjukká lényegültek. Viszont birtokolnak valamit, melynek hiánya valódi csapást mérne rájuk. Féltve őriznek egy ereklyét, amelynek eszmei értéke felér számukra a létezésük egységével. Spirituálisabbak, mint megérdemelnék.
És biztosan tudom, hogy akarom. Ez az a pillanat, amikor a fáradt, és eltökélt tagjainkból kiválik a döntés - mikor dönthetsz, utoljára dönthetsz, azelőtt, hogy belesodródnál a beláthatatlanba, a kiszámíthatatlanba. A döntés érzése, egy percnyi mindenhatóság, bizsereg tőle az alabárdom markoló kezem, mert olyan hihetetlen, itt a lehetőség. Itt ez a szerzet.
- Részemről egyetlen koponya. És a kripta kincsektől kifosztva, üresen áll majd.
Ez ígéret. Ami őrá vár.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
503
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 27, 2021 9:16 pm
Once upon a time

@Svea Helmrid & Arthus Nendrac
Rúnfell - Skadi • szószám: 190 • Credit:
 

Ritkán tapasztaltam ekkora áhítatott személyem felé. Ami bár megérdemelt volt, még se sokszor volt benne részem. A nő tekintete, tartása elárulta: valószínűleg nem sokszor találkozott hozzám hasonlóval.
Ki hitte volna, hogy annak még jó vége is lehet, hogy az orkok megkötözve a büdös hátukra dobtak?
A kecsegtető ajánlat hallatán újul figyelemmel fordultam felé. Kedveltem a pénzt, és az asszonyokat is. És épp az imént ajánlott nekem egy zsák szajrét egy szemrevaló nő.
Ostoba lettem volna visszautasítani.
- Úgy látom, mindkettőnkre mosolyognak az égiek - nevettem el magam halkan. - Az alantas tett mindenkinél máshol kezdődik, én meg nem vagyok válogatós. Mégis miféle út lenne ez?
Bizonyára fontos lehet, ha a vér és hamu mocskában megismert félhez fordult. A józan ész mégis azt kívánta, hogy tájékozódjam. Az életemet köszönhetem neki,  mégis, sose árt tudnom, hová lépek. Kiváltképp, ha "alantas" tettekről van szó, bár eddig én sose éreztem lelkifurdalást egyetlen miatt sem.




Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
494
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Nov. 24, 2021 2:09 pm
prisoner with blood
Hogy ez volna tőle a legkevesebb, a legnevetségesebb szerénység, amit valaha nekem szegeznek, de bármiféle méltatással is élnék, elkerüli a számat, képtelen vagyok levenni a szememet róla, csak Giseldre vetek egy sokatmondó pillantást, mikor mellém lép, hogy maradjon a lányokkal. A valóság, és képzelgés elegye még feszíti a fejemet, azonban látom Giselden, tudom, hogy ugyanarra gondolunk, most is, mint annyiszor.
Elnyertük az istenek kegyeit, ha az égi hatalom küldötte ez a szerzet, akit a megsegítésünkre bocsátottak, nélküle aligha ért volna véget számunkra veszteség nélkül a harc, hamuba borult torzók, kesernyés húsok között, még kissé zihálva - Luanne, klánunk gyógyítója és bábája csodával határos módon képes felismerni a farral születendő magzatot, és különleges fogásokkal megfordítani idő előtt, hát itt nyeljen el a föld, ha ez a tüzet uraló férfi nem a valóság része, és nem épp a kiaknázatlan képességét rejti véka alá. Itt nyíljon meg, ha ellenállok a tervem vonzalmának. Oly régóta dédelgetem.
- Ha velem tartasz egy útra, Idegen, egy ehhez rettenetesen hasonló, de aljasabb tetthez, talán áldásként gondolsz majd rá - lehetnék megindult, mászhatnék az arcába, a hangom mégis, mintha valami mellékeset közölnék. Nincs, amiért kertelnem kellene, egymás mellett éreztük meg a halál leheletét, innentől a felvezető köreim annyival lényegtelenebbek, mint az, amin átmentünk. E percben pedig minden tiszta a fejemben, és éles, ahogy a lovára, szütyőjére, végül a férfire pillantok. - Bőségesen megtömheted vele a puttonyod, mindabból, amit a végén találsz.

Fejvadász vagyok
Svea Helmrid

If she's hunting you, you might as well be dead already.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
503
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás); Kezdő (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 06, 2021 9:39 pm
Once upon a time

@Svea Helmrid & Arthus Nendrac
Rúnfell - Skadi • szószám: 190 • Credit:
 

Elégedetten paskoltam az immár oldalamon pihenő tarsolyom. Éreztem, hogy csörögnek benne a kockák, és némi aprópénz.
A harc állása innentől gyorsan fordult, nyugalommal sétáltam végig az elszenesedett holttestek között. Nem rossz, nem rossz, ahhoz képest, hogy rég nem csináltam ilyet. Hm, az első lángcsóva lehetne intenzívebb, az az ork ott csak kicsit van megégve. Apám is mindig azt mondta, hogy az igazán jó dolgok szívből jönnek. Na majd legközelebb.
Csak megböktem egyet a csizmám orrával, amikor egy női hang szólított meg. Kicsit megtöröltem az arcom, és a szám szélét, habár ő sem festhetett különbül: véresen.
És egy kis hamumaradványt leszámítva a szakállamban.
- Áldás és átok is ez, kisasszony - köszörülöm meg a torkom, és ráemelem tiszta tekintetem. Felismertem, ő volt az, aki elvágta a köteleim.
- És nem utolsó sorban én tartozok hálával, amiért megszabadított a béklyóktól. Ez volt a legkevesebb - futtattom körbe a tekintetem, halványan elmosolyodva.



Svea Helmrid Kedvelte

Boszorkánymester vagyok
Arthus Nendrac

A sors vezeti azokat, akik követik, de magával hurcolja azt, aki ellenáll.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
494
❖ Tartózkodási hely :
Bárhol, amerre a lába viszi
❖ Szintem :
Kezdő (Szabadmágia); Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Mocsár Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: