Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Evirani-hegység KaDiPE5
Evirani-hegység KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 42%
Naken Forerion
6 Hozzászólások - 16%
Folrandír Ceilteach
6 Hozzászólások - 16%
Kalandmester
5 Hozzászólások - 13%
Krónikás
2 Hozzászólások - 5%
Edeyra Rolar
1 Témanyitás - 3%
Nasir Al-Qasim
1 Témanyitás - 3%
Ian Gray
1 Témanyitás - 3%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 9:21 pm
• Utcák

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ian Gray, Nasir Al-Qasim

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Evirani-hegység

Go down 
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 20, 2021 9:49 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2901
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Evirani-hegység Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Aug. 13, 2021 8:35 pm
The Huntress
──────────────── ────────────────
« Norupo »
Válaszát hallva elmosolyodtam. Tíz esztendeje... Valóban nem ma kezdte, bizonyára már akkor is a vadászatnak élt. Mérget vennék rá, hogy a klánból Isenja ismeri legjobban ezt a vidéket. A hegységet, az erdőket, az ösvényeket, rejtett csapásokat.
Az utazóktól korábban azt hallottam, a Romok klánjánál csak jönnek-mennek az emberek, hogy ez egyfajta pihenőhely a megfáradt vándorok számára, hisz mindenkit maguk közé fogadnak. Ez alapján nem gondoltam volna, hogy bárki is tovább maradna itt néhány hétnél. Ám úgy látszik, mégiscsak vannak kivételek. De hát miért is ne volnának? Amit a klán nyújtani tud, a békés, biztonságos élet, ahol mindenki segíti a másikat, ahol nem kell szűkölködni, mindez igazán csábítóan hangozhat valakinek, aki letelepedne valahol Eviranban. Ez a nomádok földje, kevés ehhez fogható helyet találni, pláne olyat, amit még nem rontott meg az ork törzsek jelenléte.
Ahogy Isenja letért az ösvényről, követtem. Hiába voltam résen, nem szúrtam ki azt az apró jelet, amit ő viszont igen. Nem meglepő, valószínűleg ő maga hagyta ott, és a csapdák helyét mutatja. Miután jelzett, némán leszálltam Holló hátáról, majd kantáron vezettem tovább.
- Veled tartok - biccentettem. - A lovak megvannak magukban is - mondtam, miközben én is kikötöttem a fához a kantárszárat.
Követtem Isenját a csapdákig, ahol egy fácán, valamint néhány nyúl és nyest várt minket.
- Kezdetnek nem is rossz - jegyeztem meg, miközben közelebb léptem, lehajoltam, hogy én is besegítsek az állatok kiszabadításában. Jól ismertem ezeket a fajta csapdákat, mi magunk is hasonlókat használtunk.
Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Evirani-hegység Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 05, 2021 4:21 pm
hunting with the hunted
• Zene: skadi • SZÓSZÁM: 316
Pillantásom követte az övét, és bár a nyeregtáska bőrén nem láthattam át, egy biccentéssel nyugtáztam a szavait. Nem lett volna oka valótlanságot állítani, én pedig újabb bizonyítékot kaptam, hogy Nykon nem egy teljesen elveszett társat osztott ki részemül; ettől nem vált kevésbé vonzóvá az egyedüllét gondolata, de talán könnyebb volt megbékélni a megmásíthatatlannal.
Ahogy a környezetünkben egyre sűrűbbek lettek a fák, a hegyi ösvény is egyre kövesebbé vált, bár egyelőre nem kezdett meredek emelkedésbe. Tekintetem éberen fürkészte a tájat, gyakorlottan kerestem már a megfelelő bokrot, megjelölt fatörzset, vagy épp egy bizonyos süllyedést vagy emelkedést az ösvényen. A jelzéseink nem voltak elég feltűnőek ahhoz, hogy bármelyik erre tévedő felfedezhesse őket, de miután én pontosan tudtam, mit keressek, nem volt nehéz dolgom.
Nem éltem mindig itt – adtam kissé kitérő, ugyanakkor őszinte választ a kérdésére –, de lassan tíz esztendeje, hogy maguk közé fogadtak. Jól kiismerem magam a környéken.
A fák között és a bokrok árnyékában láttam néhány érintetlen csapdát is, de amikor megpillantottam az egyik vastag fatörzs kérgébe vésett szimbólumot – ami avatatlan szemek számára nem tűnhetett többnek a fa erezeténél –, lelassítottam Szürkét, és jobbra fordulva letértem vele az ösvényről.
Volt, aki megjárta már, hogy az ösvényen hagyta a lovát – pillantottam hátra a vállam felett magyarázat gyanánt. – Nem nagy távolság, de bölcsebb így megközelíteni. – Valóban nem haladtunk sokáig, néhány lépés után a kezem felemelésével jeleztem, hogy álljunk meg, majd lecsusszantam a nyeregből. Szám sarka mosolyra görbült, ahogy felmértem a terepet: a kosárcsapda és a három pecekállvány is jó szolgálatot tett. Ma már nem maradunk éhen. – Csatlakozol, vagy vigyázol a lovakra? – fordultam Aldrich-hoz.
Amennyiben csatlakozni kívánt, én magam is kikötöttem Szürkét egy vastagabb fa törzséhez, de ha inkább maradni akart, rábíztam a kantárt, és magam tettem meg a maradék távolságot a csapdák felé. A kosárcsapda egy már jócskán kifáradt fácánt rejtegetett, a rönkcsapdák pedig nyulakat és nyestet. Hozzáláttam utóbbiak kiszabadításához; egyelőre nem hozta fülünkig a furcsa hangokat a szél.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Barbár vagyok
Isenja Thorveig

It always seems impossible until it's done.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Evirani-hegység Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 28, 2021 11:25 am
The Huntress
──────────────── ────────────────
« Norupo »
Kedvemre való lesz. Ezzel egyet kell, hogy értsek, elvégre az új terep, az Evirani hegység eddig ismeretlen volt számomra. Márpedig engem mindig is vonzott az ismeretlen, és a benne rejlő kihívás.
A lovam, Holló számára szokatlan volt a hely, ami nem csoda, hisz eddig csak a pusztában, legfeljebb dombos vidékeken jártam vele. De őt ismerve, egy-két hasonló út, és hozzá fog szokni.
Hamarosan az ösvény egy kanyarulatához érkeztünk, az út a cserjés irányába vezetett.
- Rendben - biccentettem a csapdák említésére. - Néhányat én is hoztam magammal, ha valamelyiket cserélnünk kellene, vagy ha szeretnénk újakat kihelyezni - sandítottam a nyeregtáskámra, ahová indulás előtt felpakoltam párat, amiket a vadászok sátrában találtam.
Ahogy tovább haladtunk, a cserjést lassan felváltották a fák, az erdő is egyre sűrűbb lett. Igyekeztem nyitva tartani a szemem, figyelve a kihelyezett csapdákra és az esetleges elejtett vadakra, noha tudtam, Isenja jóval hamarabb ki fogja szúrni ezeket.
- Mindig is ezen a vidéken vadásztál? - érdeklődtem, miközben egyre beljebb értünk az erdőbe. - Régóta ismerheted Nykont és a klánt.
A vezető szavaiból legalábbis ezt szűrtem le, Isenját megbízható, és profi vadásznak tartotta mindenki, bizonyára nem most érkezett ide.

Isenja Thorveig Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Evirani-hegység Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 12, 2021 8:50 pm
hunting with the hunted
• Zene: skadi • SZÓSZÁM: 371
Egy bólintással nyugtáztam Aldrich szavait. Sosem voltam híve a felesleges szócséplésnek, a kérdésemet pedig megválaszolta: nem volt reménytelen útitárs erre a kalandra, még ha nem is ő volt a vadász az emberei közt. A többi aligha számított.
Következő szavaira arcizmom sem rándult, még akkor sem, ha megkönnyebbültem, hogy nem említette a mocsarat; inkább sokatmondó félmosolyra görbítettem a szám sarkát.
Kedvedre való lesz – jelentettem ki egyszerűen.
Távol álltunk attól, hogy ismerjük egymást, de az első benyomás ritkán hazudik, ő pedig szilaj férfinek tűnt, olyannak, aki a kihívásban mindig a fejlődést látja, nem pedig a térdre kényszerítést. Márpedig az Evirani-hegység még az alacsonyabb szirteket is hordozott magában kihívást.
Az ösvény mentén lesznek kihelyezett csapdáink, beljebb, a fás részen – intettem a kezemmel abba az irányba, ahol az ösvény bekanyarodott a hegy lábánál elnyúló cserjés felé, majd eltűnt a fák között. – Kisebb vadak ejtésére alkalmasak csak, de azokat is ellenőriznünk kell majd. – Alessiának egyébként is a nyúlhús a kedvence, neki már ennyivel is a kedvében tudnék járni, de ezt már csak magamban tettem hozzá. Nykon egyébként is sokkal nagyobb zsákmányokat várt az esti tábortűzhöz.
Barbár vagyok
Isenja Thorveig

It always seems impossible until it's done.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Evirani-hegység Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Júl. 07, 2021 8:20 pm
The Huntress
──────────────── ────────────────
« Norupo »
Isenja jobbján ügettem a hegyek felé vezető ösvényen. Noha meglehetősen szűkszavú nőnek tűnt, azért én szerettem volna kicsit jobban megismerni, ha már úgy fest, hogy együtt fogunk vadászni egy darabig. A legegyszerűbb nyitásnak az tűnt, ha a munkájáról, és méginkább a fegyveréről kérdezem először. Különlegesnek tűnt az a lándzsa, nem valami egyszerű darabnak, amit csak úgy magához vett a táborban. Bizonyára személyesebb fegyver lehet számára, akárcsak nekem a kardom.
A legjobbtól tanult. Ebben nem kételkedem, az evirani klánok vadászai és nyomkeresői messzeföldön híresek, szerte Tulveron földjén. Csupán elismerő biccentéssel nyugtáztam a kijelentését.
- Már gyermekkoromban is eljártam alkalmanként vadászni az atyámmal - válaszoltam. - Aztán előfordult, hogy a bajtársaim számára én szereztem az élelmet, szóval valamelyest konyítok hozzá. De soha nem tartottam a mesterségemnek.
Valóban rákényszerültem néhányszor, hogy én lőjek vacsorának valót, főleg az utóbbi időben, mióta elhagytuk az Eviran-tavat. Boldogulok, ha szükséges, de nem tartom magam kiemelkedő vadásznak. Ezért is döntöttem úgy, hogy inkább Isenjára utalom magam, elvégre ő sokkal inkább érti a dolgát.
- A tó vidékén volt a legutóbbi táborhelyünk, azelőtt pedig a füves pusztát, és a Gindra-menti erdőket jártuk délen. A hegység sajnos nem ismerős számomra.
Sajnos az Eviranban töltött éveim alatt egyszer sem jutottam ennyire északra, így a hegyek is teljesen ismeretlenek voltak nekem. Éreztem, hogy a lovam is kissé zavarban van az új tereptől, de úgy láttam, élvezte, hogy végre kihoztam a táborból.

Isenja Thorveig Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Evirani-hegység Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Júl. 06, 2021 8:57 pm
hunting with the hunted
• Zene: skadi • SZÓSZÁM: 371
Lassan hat esztendeje éltem már a klánnal, akik elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, de nem igazán voltam felkészülve arra, hogy idegenekkel is foglalkoznom kell majd. Soha nem volt célom barátságtalannak lenni – de barátságosnak sem. A klánom ezt elfogadta, a tapasztalat azonban azt mutatta, ez a kevésbé várható reakció. A férfiak persze kevésbé voltak érzékenyek az ilyesmire, legalábbis a legtöbbjük, és ha már a saját megérzéseimre – egyelőre – nem tudok hallgatni, Quinlan szavainak kell hinnem… nem feltétlenül kellene tehát megpróbálkoznom az elriasztásával.
Ettől az elhatározástól mondjuk nem jött meg a kedvem a felesleges beszédhez, ezért is biccentettem csak felé: egyszerre üdvözlésül és a nevem jóváhagyásául.
Az istenek kegyének tűnt, hogy sem a lóra szállással sem pedig szócsépléssel nem fecsérelte egyikünk idejét sem, egyszerűen csak tudomásul vette a tényeket és ahogy elindultam, ő is előreléptetett a lovával. Még a végén nem is lesz akkora átok, hogy ezúttal nem maradhattam egyedül. Éreztem persze a tekintete súlyát magamon, de a kíváncsiság nem olyasmi volt, amit elítéltem volna; én is gyakran adóztam neki.
Szemöldököm enyhén megrándult a meglepetéstől, amiért első szavai a fegyverem kapcsán hangzottak fel. Pozitív meglepetés volt ez, szívesebben beszéltem a lándzsámról, mint magamról.
A legjobbtól tanulhattam – feleltem egyszerűen. Nem kívántam részletekbe bocsátkozni arról, miért nem vennék íjat és nyilat a kezembe akkor sem, ha kényszerítenének rá, egyszerűbb igazságnak tűnt, hogy Tarain volt a mesterem. Nem mintha el akartam volna mondani a nevét; Quinlan szólt volna, ha a mocsári törzsekből érkeztek volna ide, de az elővigyázatosság volt a harmadik legfontosabb dolog, amire Tarain megtanított. – Gyakorlott vadász vagy? – intettem fejemmel az íj és a tegezek felé.
Praktikus kérdés egy közös vadászat előtt, a következő praktikus kérdést pedig a szemünk előtt lassan kibontakozó hegylábak látványa súgta meg.
Távolról érkeztetek hozzánk? – adtam is hangot neki. – Ismered a hegyeket?
Szürke már ismerte; izgatottságát én magam is éreztem a kantáron keresztül. Szeretett a hegyormokon kaptatni, főleg, miután az elmúlt időszakban inkább az erdőben jártunk, mintsem errefelé.

Aldrich Cornwell Kedvelte

Barbár vagyok
Isenja Thorveig

It always seems impossible until it's done.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Evirani-hegység Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 05, 2021 11:00 pm
The Huntress
──────────────── ────────────────
« Norupo »
Bár tudtam, van még néhány percem a megbeszélt időpontig, úgy siettem a nyugati kapu felé, mint aki máris késésben van. Talán azért, mert én magam is elvàrom a pontosságot a sajátjaimtól, de lehet, hogy csak jó benyomást akartam kelteni újdonsült vadásztársamon, ha már úgy alakult, hogy mellé kerültem.
Ahogy kiértem a kapun, szusszantam egyet, majd körbepillantottam. Egyből kiszúrtam a vadásznőt, két felnyergelt ló társaságában, épp a lándzsájával ügyködött. Ha eddig nem is lettem volna benne biztos, hogy ő az akit keresek, az, ahogy elkaptam a tekintetét, teljesen meggyőzött. Indulásra készen állt, pillantásából azt szűrtem le, hogy így is sikerült már megvárakoztatnom.
Nevem hallatára csak biccentettem, ahogy közelebb léptem.
- Te pedig Isenja, ha nem tévedek. Örvendek - mondtam, miközben a nyergemre akasztottam az íjamat és a tegezt, aztán habozás nélkül lóra is szálltam.
Elmondása alapján a hegyek felé indulunk, zergére vadászni. Igazából még jól is jön majd, hogy ketten vagyunk. Ha valamelyikünk talál egy jó lest, a másik felé hajthatja a vadat. Talán a csapdáknak is hasznát vesszük majd, és amíg mi zergéket kergetünk, beléjük akadhat valami kisebb testű állat. Végül is, az már kitesz egy adag vacsorát, vagy talán kettőt.
Ahogy útnak indultunk a hegyek felé tartó ösvényen, társamat méregettem. Nem kételkedtem benne, hogy rászolgált a hírére, és valóban olyan jó vadász, mint amilyennek a klán mondja. Kíváncsian vártam hát, hogy láthassam munka közben. Talán még tanulhatok is tőle ezt-azt. Nem volt valami bőbeszédű, azonban határozottnak tűnt és egyenesnek.
- Mindig is csodáltam azokat, akik lándzsával indulnak vadászni - szólítottam meg, fegyverére sandítva.- Én magam soha sem voltam túl jó vele, inkább az íjat részesítem előnyben.
Ami azt illeti, ez nem volt teljesen igaz, elvégre a caldeni tornákon annak idején több ellenfelet is kiütöttem a nyeregből, azóta pedig számos orkot tűztem már kopjahegyre. A lándzsával való vadászathoz azonban tényleg nem konyítottam, hiába próbált Flant is meggyőzni róla, hogy úgy az igazi.

Isenja Thorveig Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Evirani-hegység Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 05, 2021 8:25 pm
hunting with the hunted
• Zene: skadi • SZÓSZÁM: 371
Huszonhárom.
Quinlan megesketett, mielőtt útnak indultam volna, hogy azt a pillanatot követően, amikor már elindulnék egyedül, magam mögött hagyva kéretlen társamat, előbb elszámolok ötven lélegzetvételig, és csak azután indulok útnak ténylegesen. Százról indultunk, de azért én sem vagyok teljesen őrült.
Egyébként esküdött rá, hogy szerinte újdonsült vendégeink a „jó fajtából” valók; nekem pedig az ő véleményére kellett alapoznom, elvégre kettőnk közül ő volt az, aki szeretett elvegyülni másokkal a tűz körül, nem én. Egyikükkel sem találkoztam még, és igazság szerint bőven ki lettem volna békülve a gondolattal, hogy ez így is marad a távozásukig, de soha nem szállnék szembe Nykon szavával. Gyanítottam, hogy ezt ő is tudja, éppen ezért sózta egyiküket a nyakamba.
Harminckettő.
Sötét szemeim a nyugati kapu irányába villantak, a tenyerem viszketett Szürke kantárja után, de tudtam: ha tartani akarom a szavam, negyvenkettőnél előbb nem szállhatok fel. Egy másik ló is felnyergelve állt mellettünk, nem tudtam, hogy az övé-e – bár különösebben nem is érdekelt. Talán még jó is lett volna, ha másik lovat szeretett volna felnyergelni, mert elindulhattam volna nélküle, tekintettel az idő szűkére.
És ekkor, mintha csak az istenek hallották volna meg a szavaimat – és cselekedtek volna ellenkezőképp –, felbukkant egy alak a kapuban. Látszólag sietős dolga akadt és mintha még keresett is volna valakit; nagyon úgy tűnt, hogy ma mégsem élvezhetem a magány felemelő szabadságát. Amennyiben tekintete engem is megtalált, elkaptam a pillantását, de egyelőre semmilyen egyéb gesztussal nem mutattam ki, hogy engem kereshet.
Negyvenegy.
Ha a többiek nem mondták el neki a nevem, még hiheti azt, hogy egy férfit keres.
Valószínűbbnek tartottam viszont, hogy nem lesz szerencsém, és ha ezt igazolandó valóban elindult felém, megszólítottam.
Aldrich? – ismételtem el a nevet, amit megosztottak velem.
Amennyiben jelét adta, hogy jók a sejtéseim, biccentettem egyet az irányába üdvözlésem jeléül; ha már ismerte a nevem, mindössze megerősítettem a sejtéseit, nem szívesen pazaroltam a szót felesleges bemutatkozásokra.
A hegyek felé megyünk, elszaporodtak mostanában a zerge-nyájak arrafelé – tájékoztattam, mielőtt megragadtam volna Szürke nyergét, hogy gyakorlott mozdulattal fellendítsem magam a hátára. A nagyobb távolság és az eredményes vadászat ígérete megkívánta a hátasokat. Nem invitáltam fel külön a másik lóra, inkább a lándzsám magamhoz vételével foglalkoztam és reméltem, hogy tudja a dolgát, ha már egyszer az én társaságomnak szánták; csak ezután pillantottam rá. – Mehetünk?

Edellyn Arienthe and Aldrich Cornwell Kedvelték

Barbár vagyok
Isenja Thorveig

It always seems impossible until it's done.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
557
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Evirani-hegység Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Júl. 04, 2021 8:28 pm
The Huntress
──────────────── ────────────────
« Norupo »
Ez alatt a néhány nap alatt igazán megkedveltem a Romok Klánját. Nyitott szívvel, barátként fogadtak minket, noha semmit nem tudtak rólunk. Nykon őszinte, tisztességes vezetőnek tűnt, aki minden este szívesen látott a tüzénél. Kaphattunk az élelmükből, és ellátták a sérüléseinket.
Nem szerettem volna hálátlannak tűnni, vagy visszaélni a klán vendégszeretetével, ezért hát fel is ajánlottam a szolgálataimat Nykonnak, és a bajtársaimat is nyüstöltem, hogy tegyenek így. Ha már a kis Mylla hajlandó volt munkába állni egyből az első napon, igazán kibírják ők is. Flant vállalta is, hogy besegít a konyhán, amit nem tudtam ellenezni. Talán eltanul pár dolgot az itteniektől. Stian a kovácsoknak segített be, elvégre korábban is az volt a mestersége, mielőtt csatlakozott hozzánk. Mesterien értett az acél finom megmunkálásához, és úgy láttam, lelkesedett is, hogy újra egy rendesebb műhelyben dolgozhat.
Engem a vadászokhoz osztottak be. Ami azt illeti, korábban előfordult, hogy én jártam el vadászni, és nem is bántam rosszul az íjjal, azonban már egy jó ideje nem volt lehetőségem használni. Szereztem egy, az én erősségemnek megfelelő reflex íjat, magamhoz vettem egy tegeznyi vesszőt, és néhány csapdát, majd a tábor nyugati kijárata felé vettem az irányt.
Ahogy hallottam, a klán vadászai legtöbbször egyedül, vagy párosával járnak ki. Azt mondták, keressek egy Isenja nevű nőt, ugyanis ő lesz a társam.
Remélem, hogy neki is szóltak erről, és nem indult el nélkülem. Sietős léptekkel a nyugati kapuhoz tartottam, bízva benne, hogy még ott találom. Igazából a vadászok nem sokat árultak el róla, azon kívül, hogy tapasztalt nyomkereső hírében áll, és általában egyedül jár ki. Nem értem, akkor miért mellé kerültem. Na mindegy.

Edellyn Arienthe and Isenja Thorveig Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Evirani-hegység Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 05, 2020 10:59 pm

A nagy Kontinensválasztó hegyláncolat részét képezi a Thalyron-birodalom és a Qerilyan-birodalom határán nyugvó hegység. Híres vadregényes tájairól, és a hegy lábánál fekvő romvárosról, melyet egykor még elfek laktak. A hegységen egyébként gyakran találkozni bányászati lehetőséget feltérképező törpékkel, és olyanokkal, akik az elveszett várost a kincsekkel nem a havas csúcsokon, hanem itt kutatják, mert egyes, a legendával kapcsolatos elbeszélések soha még csak nem is említik az örök telet.
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2901
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Evirani-hegység Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Evirani-hegység Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: