Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Holtak erdeje KaDiPE5
Holtak erdeje KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
16 Hozzászólások - 42%
Folrandír Ceilteach
6 Hozzászólások - 16%
Naken Forerion
6 Hozzászólások - 16%
Kalandmester
5 Hozzászólások - 13%
Krónikás
2 Hozzászólások - 5%
Ian Gray
1 Témanyitás - 3%
Edeyra Rolar
1 Témanyitás - 3%
Nasir Al-Qasim
1 Témanyitás - 3%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 9:21 pm
• Utcák

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Ezaras Azildor

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Holtak erdeje

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 13, 2022 9:51 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2901
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 13, 2022 8:58 pm

I'm Going On An Adventure!

Dermedten ültem Ragacs hátán, őszintén szólva egy jó darabig önkívületben kapaszkodtam a sörényébe, megnyugvást remélve.
Elmosódott a tér, az idő, még mindig olyan volt, mintha a hideg futkosna a hátamon, mintha még mindig hallottam volna a szüleim hangját.
A józan eszem tudta, hogy nincsennek ott. Nem lehettek ott.
Fogalmam se volt, hogy menekültünk meg. Még sose jártam ennyire közel a halálhoz, még a pajzsfal alatt sem. Olyan érzés volt ez, amit nem fogok elfelejteni.
Aldrich hangja rángatott vissza a pirkadatba.
- Jól? - kérdeztem vissza bizonytalanul, hosszas hallgatás után. - Azt hiszem - bólintottam aprót.
Ragacs prüszkölt alattam egyet, hallottam, ahogy hátulról a két ló válaszol.
Görnyedve fordultam meg, Flant és Stian megviselt arcával találva szembe magam.
Ők jól voltak?
- Te jól vagy? - kérdeztem Aldrichot.
Látszólag nem sérült meg. Látszólag.
Nem tudom, mitévül lettem volna, ha ő is csak egy hanggá vált volna a múltból. Jobban kellett volna figyelnem az őrségnél.
Azt hiszem, jól voltam.
Ráhasaltam Ragacs nyakára, és átöleltem.
Nem akartam sírni.
Azt hiszem, jól voltam.
Viszont mélyen, legbelül én is tudtam, hogy ez nem igaz. Egyikünk se volt jól. Csak éltünk, amiért hálásak lehettünk, folytattuk utunkat a folyó mentén.



« taggeld;  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »

Aldrich Cornwell Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1226
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Május 02, 2022 10:40 pm


Back on the path
Ősi, elemi, mindent átható félelem fogott el, amely a csontomig hatolt. Az erdő felől közeledett a lidérc, könnyedén siklott ki a fák közül, majd le a domboldalon. Mélyre húzott csuklyája alatt nem látszott az arca, csak a zöldes fény derengett, ami egész lényét halványan körberagyogta. Még messze járt, el tudtunk volna menekülni, mégis, egy végtelen hosszú pillanatra földbe gyökerezett a lábam. Fagyos borzongás futott át a testemen, ahogy újra felharsantak a sikolyok körülöttünk, a fák közül, mindenhonnan. Tudtam, hogy a lénytől jön, nem engedtem, hogy az elmémbe férkőzzön. Szemeimet lehúnyva, ráztam meg a fejem, majd egy villámgyors mozdulattal kivontam a kardomat. Ekkor Mylla már mögöttem volt.
Fegyveremet magam előtt tartva kezdtem hátrálni az egyre sűrűsödő ködben, a lény azonban nem gyorsított. Ugyanolyan lassan, kimérten, mégis légies könnnyedséggel mozgott, miközben a sikolyok fülsértő harsonája egyre csak erősödött. Néhány esetlen lépés után megfordultam, és futottam. Ez más volt mint az orkok, más, mint a nomád banditák, zsigereimben éreztem, hogy ez ellen nem vehetem fel a harcot, mert erősebb mindannyiunknál. Nem evilág szülötte volt ez az istentelen fajzat.
Magam sem tudom, hogyan sikerült végre elindulnom, de futottam, amennyire a lábaim bírták, csak magamra figyelve, és Myllára előttem. Újra és újra hátrapillantottam a vállam fölött, ahogy elvesztünk a jéghideg ködben. A lidérc alakja homályba borult, zöldes derengése azonban jól kivehető volt, vészesen közeledett.
Aztán nekiütköztem valaminek. A földre kerültem, nyerítést hallottam, majd egy erős kar rántott föl pillanatnyi sokkomból.
- Ald, lóra! - hallottam Stian hangját, aki már nyeregben ült, kantárszáron vezetve maga mellett Hollót.
Kengyelbe léptem, lábamat átvetettem, és már fordultam is, egy kézzel lovamat vezetve, másikkal görcsösen markolva kardomat.
- Mylla? - kiáltottam.
- Velem - szólt Flant dörmögő hangja a ködből, noha nem láttam, mégis merre lehet.
Sarkammal újra és újra gyorsításra ösztökéltem Hollót, az életünkért vágtattunk. A köd lassan kezdett oszlani, ám még mindig szinte tarkómon éreztem a fagyos lehelletét annak, ami a nyomunkban volt. A nyeregben ülve megfordultam, egy pillanatra sem lassítva iramunkon, a lénynek viszont nyomát sem láttam már.
Vágtattunk, amíg csak a lovak bírták, amíg magunk mögött nem hagytuk azt az átkozott erdőt. Holtak erdeje. Csak az ostoba babonások félnek tőle, akik valóban elhitték az ott lakó sámánról, hogy boszorkány. Ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna, és az isteneknek legyen hála, hogy beljebb nem merészkedtünk ebbe a földi pokolba...
Messze jártunk már, majdnem pirkadt, mikor lassítani mertem. Holló is elfáradt, akár csak én. Ráfért egy kis pihenés, de a megállást nem kockáztattam volna még meg. Majd ha találunk némi vizet, megitatom.
- Mi a káoszverte istencsapás volt ez, Ald? - fakadt ki Flant, ahogy mellém ügetett.
- Nem tudom - csóváltam a fejem, újra hátra pillantva. - De nem szeretnék még egyszer összefutni vele.
Lassan felkelt a nap, az égre kúszó, vörösesen aranyló sugarak fényében szinte már alig látszottak a zöldes csóvák néhai táborhelyünk fölött. Valahol messze egy farkas vonyított fel, mi pedig magunk mögött hagytuk a Holtak erdejét, s utunk tovább vezetett, a Gindra kanyarulatának irányába.
- Te jól vagy? - kérdeztem halkan Myllát, mikor mellé kerültem. - Nem esett bajod?



#kihívás2


Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 30, 2022 7:38 pm

I'm Going On An Adventure!

Nem emlékszem, mi történt, miután Aldrich felnyalábolt a földről, akár egy hasított fát. Nem emlékszem, hogy álltam talpra, hogy jutottam el Ragacsig.
Elmosódtak a hangok, a fák, mint egy sötét maszlag hulltak a szemem elé. Az ő hangjába kapaszkodtam, a hangjukba.
Mert mintha messziről Flant káromkodását hallottam volna, Stian kiáltását.
Éreztem, ahogy hideg szél vágott az arcomba, még úgyis, hogy a fejem előrebukva lógott, akár egy rongybabának.
Ragacsba kapaszkodtam, görcsösen szorítottam a kantárt, éreztem, ahogy az ő szíve is zakatol.
Vágtattunk, ebbe biztos vagyok.
Az életünkért.

Emlékszem, hogy nem mertem hátra nézni. Megbénított a tudat, a sikolyok emlékezete, és csak arra tudtam gondolni, hogy túl kell élnem. Bárhogyan.

Ragacs fürge lába mentett meg. Még most is reszketek a nyeregben, a földet nézem, ujjaimmal a sörényébe túrok. Nem tudom, hogy az éj leáldozóban van-e. Nem tudom, hogy lehagytuk-e. Érzem, mintha lassítanánk. Talán vége.
Én mégis félek, hideg vér kering az ereimben. Félek, hogy értem jön. Hogy elragad azoktól, akiket szeretek. Félek, hogy magával visz egy olyan helyre, ahol nincsen se nappal, se éjszaka. Ahol hideg van, és halott arcok néznek vissza rám.
Bár, akkor viszont láthatnám anyát és apát. Ők várnak rám, jól tudom, érzem a csontjaimban.
De...
Mi lenne Aldrichal, Flanttal, Stiannal, Ragaccsal? Nykon bácsival, Wynvával, Catettel, Veleris nénivel? Ők itt várnak rám.
Megnyugszik a légzésem.
Úgy fekszem Ragacson, mint egy krumpliszsák, némán lélegezve. Üveges tekintettel meredek a földre, még mindig reszketek.
Érzem, ahogy valaki a hátamra terít valamit.
- Már minden rendben, kislány.
Felismerem Flant izzadságszagát.
Nem szólok, meg se rezzenek. Nem jön ki egy hang se az ajkaim közül, kavarognak a gondolataim.



« taggeld;  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »

Aldrich Cornwell Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1226
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 19, 2022 11:30 pm


Back on the path
Aldrich! Egy sikolyra ébredtem az éjszaka kellős közepén. Menten kiszállt szememből az álom, és tőrömért kaptam, miközben félrelöktem pokrócomat, majd felpattantam fekhelyemről. Már Stian is talpon volt, szekercével a kezében.
Aldrich!
Mylla hangját hallottam nem olyan messziről. Ahogy felmértem a terepet, különös zavart éreztem. Bár tüzünk javában égett még, nehezemre esett a tájékozódás. Mintha valamiféle ködös derengés kúszott volna felénk az erdőből, s zavarta meg érzékeinket.
- Készítsd a lovakat - szóltam Stiannak, aztán a sikoly irányába indultam.
Az erdő fölött, tőlünk alig párszáz méterre néhány halovány, zöldes csóvát pillantottam meg az égen, fényük kristálytisztán átszűrődött a homályon. Valamiféle mágiát bocsátottak volna ránk?
Szinte belém fagyott a vér, ahogy egyre mélyebbre vágtam magam a gomolygó, természetfeletti ködben. Szüntelen a fülemben visszhangzott a sikoly, mely a nevemért kiáltott, ám ahogy haladtam, lassan más hangok vegyültek bele.
Segélykiáltások, Mylláétól idegen hangon. Mi a franc folyik itt? Nem álltam meg, azonban próbáltam kizárni a fejemből mindent, ami körülöttem történt. Próbáltam megőrízni a hidegvéremet és a józan eszemet, ami talán kijuttathat bennünket innen.
- Mylla! - kiáltottam. - Mylla!
A földön kúszva találtam rá. Lehajoltam, határozott mozdulattal rántottam fel, miközben már hátráltam is, ugyanis a sűrű, sötét köd ellenére is jól láttam azt, ami a fák sűrűjéből közeledett. Magas, karcsú, csuklyás alak, arcának helyén ugyanazzal a zöldesen derengő fénnyel, mint amit az égen is láttam. Miféle lidérc kísért minket... Mintha csak lebegett volna a föld fölött, olyan könnyedén úszott elő az erdőből.
- Futás - suttogtam Myllának hátrálás közben, majd vállam fölött a kardomért nyúltam.


Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 10:55 pm

I'm Going On An Adventure!


Széles mosoly ült ki az arcomra, amikor Aldrich mindenféle foghúzás nélkül a beleegyezését adta. Kicsit furcsáltam, de úgy tűnt, ma ilyen megalkuvó kedvében van. Csinálhatna ilyet többször, meg tudnám szokni.

Ez a mosoly akkor se hervadt le, amikor a szunnyadó tűz mellett ültem Flanttal, némi száraz cipóvéget rágcsálva. Oldalra pillantva láttam, hogy Aldrich ismételten eldőlt, mint valami vágott fa.
Valamiért különös bizsergést éreztem a gyomromba, ami elkúszott egészen az ujjaim begyéig. Izgatott voltam, az első őrségem, az erdő közepén, csak mi négyen. Nincsennek fegyveresek, mint azelőtt. Csak mi.
Bekaptam az utolsó falatot is, és összedörzsöltem az ujjaim.
- Na és most? - néztem át Flantra a lángok közül.
- Mi? - kérdezett vissza dörmögve, felhagyva a fagally farigcsálásával, amin idáig dolgozott.
- Hát... most mit csinálunk?
- Őrködünk - válaszolt a lehető legtermészetesebb módon.
- De... így? - vontam fel enyhén a szemöldököm.
Láttam, ahogy szakállas képére mosoly kúszik.
- Járhatsz körbe-körbe ha akarsz kislány, de én ülve maradok, és nyitva tartom a szemem és a fülem. Esetleg felkelek pisálni.
- Nem kéne tényleg sétálgatni? Tudod, hogy ne támadjanak hátba...
- Mylla, ebben az erdőben esetleg a róka viszi el a nyelved. Banditák nem lépnek be ide, átkozottnak tartják. Tartanak Wynvától - röhögött fel halkan, és újra farigcsálni kezdte a már-már cérnavékony gallyat -, de mondom, felőlem azt csinálsz, amit akarsz, amíg látlak. Aludhatsz is.
- Azt már nem - fontam össze a karomat a mellkasom előtt, és kihúztam magam. - Ha te nem, hát majd én sétálgatok.
Hallottam, ahogy újabbat rötyög.
Én viszont ügyet se vetve rá felálltam, megigazítottam a halfilézőkésemet az övemen és tettem pár lépést, macskaként nyújtóztatva ki a tagjaimat.
Lusta vagy te Flant, konstatáltam magamban fejcsóválva.

Az erdő neszei töltötték be az éjszakát, szinte már-már unalmasnak is tűnt a tücskök és baglyok dallama. A hold ezüstje, a ritkásabb részeken beszivárgott a cserjésre, egy egészen különös megjelenést adva a fáknak. Mint egy mesében, amit anya mesélt régen. Vagy, mint abban, amit Veleris, az utazó varázslónő mondott, mi van egy közönséges erdőn túl. A vaddisznókon, őzeken túl, akik most csörtettek a bokrok között. Néha felkaptam a fejem, amikor egy egér, vagy mókus neszelt az avarban, de semmi több.
Flant hol lehajtotta, hol felemelte a fejét, néha ő maga is tett pár lépést, de a legtöbb esetben ülve maradt, kezét, lábát melengette a szelíd lángokkal égő tűznél.
Mivel valóban csendes éjszakának néztünk elébe, az én szemeim meg kezdtek egyre nehezebbek lenni, elővettem a megviselt kártyapaklim.
- Egy kört, Flant? - kérdeztem suttogva a férfitól.
- Nem is hangzik rosszul - simogatta meg a szakállát - előbb pisálok egyet, addig keverd meg a lapokat.
Azzal felállt, és kivonult a tűz fényköréből. Én meg megpróbáltam kisimítani a lapok gyűrt széleit, összerakni őket. Ám ekkor szemem sarkából, arról az oldalról, aminek Flant háttal állt, halvány derengést pillantottam meg.
Azt hittem a hold az, a tündéreivel, de másnak látszott. A csendes éjszakában mintha egy női sikolyt hallottam volna. Anyám?
Odafordultam, késztetést éreztem, hogy megkeressem a hang forrását.
Olyan érzés fogott el, mintha a gyomromat egy láthatatlan kéz szorította volna össze. Mintha a tűz már nem adott volna meleget, mintha a makulátlan, csillagos égről köd szállt volna alá. Éreztem a hideget gomolyogni a bokám körül.
Megálltak a lapok a kezemben, ahogy felegyenesedtem.
Mintha maga az árnyék mozgott volna felénk, zöldes-kéken derengve, akár egy lidérc.
- Flant - szóltam a férfinak elszorult torokkal, de nem voltam biztos benne, hogy hallotta. A saját szívem viszont a torkomban zakatolt. Nem ork volt. Sose láttam még ilyet.
- Mylla mindjárt megyek, oszd le a...
- Flant - leheltem újra, elkerekedett szemekkel bámultam a valamit, ahogy felénk tartott.
Anya.
Ez a gondolat villant át az agyamon. Anyát akarom. Az ölelését, az illatát, ami megnyugtat, hogy semmi baj nem lesz. Hogy az a valami, ami a fák és bokrok közül közeledik felénk nincs ott.
Viszont pont, anyám nem volt ott. Ő halott volt. Mégis hallottam a sikolyát.
Apa.
Nem. Ő is halott.
Aldrich. Apa...
Aldrich.
- ALDRCIH! - úgy üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért, és éreztem, ahogy a térdeim remegve csuklottak össze. A földön kúszva hátráltam, feltúrva az avart, mégse tudtam levenni a lényről a szemem.
Hallottam a sikolyokat. A szüleim kiáltásait, és éreztem, ahogy rettegéssel és bűntudattal vegyes könnyek csorognak le az arcomon, miközben félelemtől bénult tagokkal markolom a földet.




« taggeld;  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »

Aldrich Cornwell Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1226
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 17, 2022 10:07 pm


Back on the path
Mylla türelmetlenségén halványan elmosolyodtam. Ami azt illeti, én magam is legalább olyan kíváncsi voltam a pajzsszüzekkel való találkozásra, mint ő és a bajtársaim. Rég volt már az az idő, amit Sveánál töltöttem, és fogalmam sincs, mit remélhetek tőle.

Hollót kikötöttem, megitattam, aztán Stiannal be is vetettük magunkat az erdő sűrűjébe, hogy némi tüzifát szerezzünk, míg Flant hátramaradt Myllával, hogy elkezdjék a vacsora előkészítését.
- Hallottam fél füllel, ahogy megdícsérted a kicsi lányt - szólt Stian, miközben felmarkolt a földről néhány letört gallyat. - Jól esik neki, amikor figyelmes vagy. Meg a cukorka is.
- Igyekszem - vontam vállat, ahogy kettétörtem egy nagyobb ágat.
Kissé zavart voltam, bár ki tudja, talán Stian gondolatban már a gyermekvállaláson gondolkodik Rosettel, és emiatt törődik ennyire Myllával. Lehet igaza van és nekem is jobban kellene figyelnem rá.

Fával megpakolva értünk vissza Flantékhoz, ahol Stian menten neki is látott tűzhelyünk elrendezésének. Mylla nekem szegezett kérdésére meglepetten vontam fel a szemöldökömet. Mi a fene üthetett belé?
- Őrködni szeretnél? Te? - kérdeztem vissza, a földre dobva egy halom gallyat. - Ám legyen.
Bevallom, először majdnem ösztönösen rávágtam, hogy nem, aztán elgondolkodtam, hogy végülis, miért is ne hagyhatnám neki. Holnap biztosan fáradt lesz és nyafogni fog, de valamikor meg kell tanulnia mekkora felelősség az őrködés, hisz azt hiszem, a közeljövőben sok vadonban eltöltött éjszaka vár ránk. Ráadásul úgysem egyedül marad fent, Flant ott lesz mellette. Kezdetnek megteszi, sőt, jobb éjszakai őrséget nem is tudnék elképzelni számára.


Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 14, 2022 7:58 pm

I'm Going On An Adventure!

A fás fekhely, mohával, kecsegtetően hangzott.
- Rendben - feleltem beletörődőn. - Ragacs nyerge feltörte a fenekem, de szeretném, ha minél hamarabb odaérnénk. Kíváncsi vagyok, milyenek ezek a pajzsszüzek.
Hallottam, ahogy Stian még azelőtt nyakon csapja Flantot, hogy megszólalhatna.

Ezután szóródtunk szét, Aldrichék bevesztek a fák közé, míg én és Flant a vacsorán ügyködtünk. Segítettem sajtot szelni, megvetni a fekhelyeket, lehetőleg úgy, hogy szélvédett legyen.
Közben szokás szerint mindenféle csip-csup dolgokról beszélgettünk.
- Tegnap éjjel iszonyatosan horkoltál - mondtam, miközben az ő fekhelyét csináltam.
- Egy igazi férfi horkol - válaszolta Flant, miközben a gyújtóst igyekezett lángra lobbantani.
- De te két férfi helyett is horkolsz.
- Pimasz egy leány vagy te - fújta az apró szikrákat, hogy a levélből és gallyakból álló gombóc tüzet fogjon.
Leülte a saját takarómra, elégedetten végignézve a szerény vacsorán.
- Ilyen bajod úgyse lesz - állt fel Flant a földről, lesöpörte térdeit - ma éjjel én kezdem az őrséget. Stian és Ald horkolását hallgathatod.
Elgondolkodva meredtem a még egészen kicsi lángokba.
- Én akarok veled őrködni - jelentettem ki - mindig ti csináljátok. Izgalmasnak tűnik.
Flant öblösen nevetett fel, péklapát nagyságú kezével még a hasát is megfogta.
- Semmi izgalmas nincs abba, hogy egész éjjel virrasztasz, és másnap olyan fáradt vagy, mint egy igás ló.
Tántoríthatatlanul néztem rá.
- De kártyázhatnánk, vicces lenne. Könnyebben tudnál fenmaradni.
- Mióta tudsz te kártyázni? - kérdezte, miközben kipányvázta a lovakat.
- Egy bácsi, még évekkel ezelőtt eljött a falunkba, az éjszaka közepén - magyaráztam - vándor volt, és ő nagyon jól tudott kártyázni. Megtanított - mosolyodtam el szélesen.
- Éntőlem aztán őrködhetsz, de aztán másnap ne nyafogj, és el ne merj aludni Ragacs nyergébe - nézett rám busa szemöldöke alól, de ajkán, a szakálla alatt tudtam, hogy kedves mosoly ül. - Már ha Ald egyáltalán megengedi.
- Meg fogja - mondtam magabiztosan.
Hallottam, ahogy messziről lépések közelednek, halkan ropogtak az ágak. Nemsokára Aldrich és Stian tűnt fel, ölükben fával.
Megvártam, amíg közelebb érnek, majd nem haboztam feltenni a kérdést Aldnak is, a lehető legszebben nézve rá.
- Őrködhetek ma Flanttal?

« taggeld;  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1226
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 10, 2022 9:38 pm


Back on the path
Bíztató szavaimat hallva mégiscsak előszedett egy cukorkát az erszényből, és őszinte lelkesedéssel kezdett nyammogni rajta. Elégedett mosolyra húzódott a szám. Ahogy visszakérdezett, csak hevesen bólogattam.
Való igaz, hogy gondosan odafigyelt a lovára, szorgalmasan letisztította, ellátta abrakkal, rendszeresen ellenőrizte a fogait és a patáit.
Flant hátulról jövő megjegyzését én se bírtam ki nevetés nélkül. Aztán újra a lány szólalt meg.
Szerintem te is egészen jól csinálod. Ezt. Régebben rosszabb voltál. Mára egészen belejöttél.
Megint csak zavartan pillantottam Myllára. Én mindig is odafigyeltem Hollóra, kétnaponta kikeféltem a sörényét, friss szalmával és gabonával etettem, olykor répával, ha megengedhettük magunknak. Nem értettem, miért mondja, hogy régebben rosszabbul bántam vele, de végül is csak ráhagytam.

Bármennyire is igyekeztem gyorsítani az iramon, nem sikerült annyit haladnunk, amennyit terveztem. Azt reméltem, ma már magunk mögött hagyhatjuk az erdőt, ám már kezdett besötétedni, mire elértük a déli határát, és azt már nem mertem megkockáztatni, hogy tovább haladjunk az éjjel.
- Nem, még nem - feleltem kissé mogorván Myllának. - De holnap estére már ott leszünk. Most viszont itt fogunk letáborozni, behúzódunk a fák közé. Ott elég sűrű a növényzet, kevésbé leszünk láthatóak. Stian, te velem jössz, fát gyűjtünk és tüzet rakunk, Flant, Mylla, készítsétek elő a vacsorának valót.



Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 10, 2022 9:03 pm

I'm Going On An Adventure!

Újult figyelemmel fordultam felé, amikor megeredt a nyelve. Halványan mosolyodtam el, majd, hallva a druida állítását, azért benyúltam egy kis cukorkáért, és összeropogtattam a fogaim között.
- Hogy komolyodtam? - kérdeztem vissza kicsit meglepve, miközben a cukorka másik darabját nyalogattam.
Az a sok elismerés, amit felsorolt, olyan jól esett a lelkemnek. Megmelengette a szívem. Kivéve a sütős rész, azt inkább igyekeztem nem meghallani.
A mosolyom szélesebb lett, és ezúttal már úgy nyammogtam a cukorkán, mint aki valóban kiérdemelte.
- Persze, hogy komolyodtam. Hiszen Ragacs csak akkor tiszta, ha én mosom le - jegyeztem meg.
- Hé! - szólt előre Flant - Hiszen miattad is lesz koszos kislány.
Erre csak felnevettem.
- Köszönöm Ald - sandítottam a mellettem léptető férfira - Szerintem te is egészen jól csinálod. Ezt. Régebben rosszabb voltál. Mára egészen belejöttél - kuncogtam. Nem akartam tovább fejtegni, hagytam, hadd jöjjön rá maga. Tulajdonképpen nem is tudtam volna megmagyarázni. Az ilyesmit nem lehet. Csak öleléssel. Átesni a két ló közé meg nem akartam.
Így újra fütyörészni kezdtem, ezúttal egy másik vándoroknak szánt nótát.

Verőfényes napunk volt, foszlányfelhők kúsztak az ég előtt, az ébredő fák között tavaszi szél kódorgott vidáman. Egészen kellemes hangulat uralkodott, nem is értettem, miért tartják veszélyesnek az utakat. Már jó ideje lovagoltunk, megálltunk pihenni, majd ismét nyeregbe szálltunk, ahogy a nap forgott az égen.
- Te Ald, ott vagyunk már? - kérdeztem már jóval csüggedtebben, amikor ismét bíbor lett az ég alja az alkonyattól.

« taggeld;  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »

Aldrich Cornwell and Svea Helmrid Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1226
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 10, 2022 8:47 pm


Back on the path
Kissé meglepetten, sőt gyanúsan méregette a cukorkát, de rövid habozás után elvette az erszényt, ám ahelyett, hogy megkóstolt volna egyet, inkább elrakta későbbre. Ezen már én lepődtem meg.
- Azt nem szeretem, amikor túlzásba viszed - javítottam ki. - De azzal nincs semmi baj, ha kapsz néha egy kicsit, ha jól viselkedsz.
Próbáltam nagyon komoly ábrázatot magamra erőltetni, elvégre tényleg zavart, amikor Flant, vagy az asszonyok édességgel tömték a gyereket.
- Ráadásul az eszed is jobban vág egy kis cukorkától, ezt egy druidától hallottam - tettem hozzá.
Mylla további szavaira színpadias meglepettség kúszott az arcomra, mint akit vérig sértett a feltételezés, hogy lekenyerezni szeretném a kicsi lányt. Egyszer próbálok tényleg kedvében járni, és akkor is már hátsó szándékot lát bele. Azt hiszem, jól kitanulta körmönfontságunkat, és ez valahol büszkévé tesz.
- Tudod, úgy érzem, sokat komolyodtál az utóbbi időben - folytattam kissé zavartan. - Például főzni, sütni is megtanultál. Ragacsot is egyedül látod el. Sőt, Wynvától is sok jót hallottam rólad - mosolyodtam el halványan. - Szóval azt hiszem... megérdemled néha azt a cukorkát.
Kicsit megszaporáztam Holló lépteit, de azért nem annyira, hogy nagyon elnyargaljak a többiektől. Vállam fölött visszapillantottam Myllára.
- De aztán jól oszd be, ne edd meg egyszerre az egészet!


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1133
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 10, 2022 8:07 pm

I'm Going On An Adventure!

Szokás szerint nehezen keltem fel, mint mindig, amikor az utakat róttuk. Ilyenkor sose aludtam ki rendesen magam, mégis, valamiért élveztem, hogy végre kalandozunk. Mármint, ez még nem igazán nevezhető kalandnak, de... Kezdetnek jó. Lehetne kalandosabb.
Halkan dudoráztam Ragacsnak, amíg Aldrich meg nem szólított.
- Cukorka? - kérdeztem vissza kissé meglepetten. - Azt hittem, nem szereted, ha cukorkát eszem - értetlenkedtem.
Elgondolkodtam, hogy ez lehet, valami csőbe húzós kérdés. Gyanúsan nézegettem a szatyrot, ami égetett cukor illatát árasztotta. A fenébe.
Tétováztam.
- Talán, elrakom későbbre - adtam be a derekam, és nem valami határozott, de annál gyorsabb módon elvettem Aldrich kezéből az édességet, és beraktam a magam tarsolyába.
- De te akkor se szoktál nekem cukorkát adni, szeretnéd, hogy megtartsak egy titkot, vagy miért akarsz lekenyerezni? - kérdeztem meg mosolyogva, kicsit csipkelődve, ahogy Stianéktól láttam.

« taggeld;  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »

Aldrich Cornwell Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1226
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Holtak erdeje Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» 1173. Elmúlás hava, Silmë erdeje
» Ősök/Holtak éjjele
» Ősök/Holtak éjjele [Vége]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: