Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Holtak erdeje - Page 2 KaDiPE5
Holtak erdeje - Page 2 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Holtak erdeje

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 10, 2022 7:15 pm


Back on the path
Nem sokkal az előtt ébredtem, hogy Stian jött volna kelteni minket. Így, hogy senki nem váltotta az őrségben, gyanítottam, hogy elbóbiskolhatott, de feleslegesnek éreztem megszidni érte, elvégre nem ért minket semmi váratlan az éjszaka során. Következő este majd felhívom a fiúk figyelmét, hogy ennél nagyobb éberséget és odafigyelést várok. Nem tudhattuk, a nyomunkban van-e bárki, és szerettem volna, ha a Hárpiák táborig kihúzzuk észrevétlen.
- Hé, Ald - intett nekem Stian, miközben kioltotta parázsló tábortüzünk maradékát.
- Igen? - léptem mellé.
- Szóval az van, hogy nem tudom... - habogott.
Kérdően vontam össze a szemöldökömet.
- Mylli néha mellőzve érzi magát. Öleld meg gyakrabban, vagy tudom is én.
- Stian, te miről beszélsz?
- Hát, mondjuk simogasd meg a fejét, tudod, hogy érezze a törődést.
Zavartan biccentettem, de láttam, hogy társam is ugyanannyira zavarban van, és nem igazán tudtam hová tenni megnyilvánulását. Talán Rosette hiánya hozott elő belőle valami fura érzelgősséget, nem tudom. Pedig ő is tudja, hogy nagyobb biztonságban van, így, hogy a Romok klánjánál hagytuk, a többiekkel.
Haloványan rémlett, hogy Mylla magyarázott valamit még az éjjel Flantról és a tojásrántottáról, nem bírt aludni ezért másokat sem hagyott. De hogy mi is volt utána, már teljesen kiesett, mert csaknem egyből elnyomott az álom.

Elfogyasztottuk szegényes reggelinket, összeszedtük a holminkat, felnyergeltük a lovakat, majd miután eltűntettük a nyomaink maradékát, útra is keltünk tovább, dél felé, még mindig a Holtak erdejének határánál. Az erdő közelsége egyfajta biztonságérzetet adott.
Én lovagoltam elöl, mellettem Mylla, mögöttünk pedig a fiúk, akik szokás szerint vihorásztak valamin. Nem hallottam, miről is volt szó, mondjuk talán jobb is.
- Te Mylla - szóltam oda kissé habozva, ahogy eszembe jutott Stian reggeli megjegyzése. - Maradt egy kis cukorkám tegnapról, gondoltam eldugom Flant elől. Kéred? - vettem elő a tarisznyámból és felé nyújtottam.


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 10, 2022 6:22 pm

I'm Going On An Adventure!

Nem erre számítottam.
Semmi szidás, semmi dorgálás, semmi én megmondtamozás, semmi hegyibeszéd.
Valahol örültem neki, viszont gyanítottam, ez túl könnyen ment.
Továbbra is gyűrögettem a takarómat, úgy fordultam a hátamra, néztem a fák rügyei között átszűrődő csillagok képét.
Csak nem bírtam aludni, mert biztos voltam benne, ez nem volt igazi beszélgetés, hiszen Aldrich máris hortyogott.
Még mocorogtam egy darabig, majd felkeltem, és az őrködő Stianhoz sétáltam.
- Mylli, te miért nem alszol? - kérdezte halkan, miközben tekintetét elszakította a körénk ülő éjszakáról.
- Ald miattam hányt, mint a lakodalmas kutya, és most bocsánatot kértem tőle, de ő nem válaszolt rendesen - adtam elő a történetet tömören, és egyben fájdalmasan felsóhajtva.
Láttam Stian arcán a meghökkenést, és láttam, ahogy a bajusza alatt elfojt egy mosolyt. Nem értettem, mi a vicces.
Megpróbált nem röhögni.
- Ezért hibáztatta Flantot? - kérdezett vissza.
- Igen, de nem volt igaza. Flant meg nem szólt - az alvó férfira néztem, aki, így a félhomályban leginkább egy alvó medvére hasonlított. A hangja is olyan volt.
- Én biztos vagyok benne, hogy Aldrich nem haragszik rád - felelte nyugodt hangon Stian. - Csak fáradt, sok teher nyomja most a vállát, ezért aludt el ilyen hamar.
- De hallotta, amit mondtam? - néztem fel rá.
- Hallotta. Ő mindig figyel rád.
- De csak pár szót válaszolt...
- Van, hogy pár szó mindent elmond. Azt mondta, nem haragszik, ugye?
- Azt, de...
- Akkor az úgy is van - borzolta össze a hajam. - Rád sose haragudna. Most menj, aludj te is, korán indulunk tovább.
- De... biztos vagy ebben?
- Mylla - ezúttal hangja komolyabbra váltott, láttam, ahogy zöldes szemei felém néznek - szeret téged. A maga módján, és még akkor is, ha ezt nem mondja ki. Hidd el nekem, az a pár szó annyi volt, amennyi tőle telt. A legtöbbet próbálja adni, ami telik tőle. Elég nagy vagy már ahhoz, hogy ezt megértsd.
Némán álltam a szunnyadó tűz gyűrűjében. Hol leszegtem a fejem, hol Stianra néztem, topogtam, fészkelődtem a saját bőrömben. Tényleg nagyon sután mutatja ki, hogy szeret. De... azt hiszem igaza volt Stiannak.
- Köszönöm - a férfi nyakába borultam, szorosan átkaroltam, majd visszasomfordáltam a helyemre.
Ald mellé.
Odakuporodtam a hátához.
- Én is szeretlek, Ald - motyogtam, majd elnyomott az álom.

« taggeld;  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »

Aldrich Cornwell and Svea Helmrid Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 02, 2022 11:11 am


Back on the path
Az utóbbi napokban nem aludtam valami jól. Az indulás előtti napok mindig így teltek, túl sok gondolat kavargott a fejemben, túl sok elintéznivaló, amikkel kész kellett lenni, mert az úton életmentőek lehetnek. Ráadásul még mindig nyomasztott az, ami az Ősi romoknál történt, a nomád fejvadászok, akik rajtunk ütöttek Velerissel. Talán most is a nyomunkban lehet valaki. Emiatt is hagytam hátra az embereim maradékát a Romok klánjánál, Oswin vezetésével. A parancsom az volt, legyenek résen, figyeljék az új jövevényeket, hallgassák ki, kérdezősködik-e felőlünk bárki. Őszintén szólva, sokuknak nem is lett volna biztonságos útra kelni, én pedig nem kockáztattam volna azok épségét, akik nem foghatóak fegyverre. A tervem körvonalazódni látszott az utóbbi hetekben, és ha az istenek is úgy akarják, néhány hónap múlva egy sereg lesz a hátam mögött. Az első evirani sereg.
Szóval, ily vészterhes időkben igencsak nehezemre esett a nyugodt alvás, most azonban tudtam, hogy minden erőmre és józan eszemre szükségem lesz az elkövetkező napokban és hetekben. A tűz még pislákolt, Stian éberen őrködött, nem kellett semmitől sem tartanunk. Flant istentelen horkolása és Mylla fészkelődése ugyan megnehezítette a pihenést, de próbáltam teljesen kizárni a neszeket, és elterelni róluk a figyelmem. Talán túlságosan is hozzászoktam Nykon táborának kényelméhez.
Félálomban hallottam még Mylla fecsegését arról, hogy nem bír aludni, meg Flant tojásairól magyarázott valamit.
Ne haragudj rám Aldrich.
- Nem haragszom, de mostmár aludj - szóltam halkan, miközben odébbkördültem egy kicsit, jobban magamra húzva a szőrmetakarót.
Azt, hogy utána tovább mocorgott, vagy beszélt-e, már nem hallottam, mert szinte egyik pillanatról a másikra elnyomott az álom.


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 01, 2022 10:10 pm

I'm Going On An Adventure!

Gyűrögettem a takaróm szélét, Ald mogorva hangszínét hallva kissé inába szállt a bátorságom. Összeszorított ajkakkal próbáltam találni valami használható szót, miközben folyamatosan azt súgta egy hang, hogy hagyjam annyiban, vagy itt és most egészbe bekap, mert nem hagyom aludni.
Viszont tudtam, hogy ez alól nem bújhatok ki.
- Tudod, én nem bírok aludni - vallottam be őszintén, halk és vékony hangon. Fészkelődtem a földön, bár ígyis, úgyis kényelmetlen volt.
- Flant tojása teljesen jó volt - tértem végül a lényegre - ne szidd szegény miatta. Ő csak... miattam tartottam a hátát - nyögtem ki nehezen, és lesütöttem a szemem.
- Véletlenül mérges gomba kerülhetet a születésnapi süteményedbe - inkább a kezeim közé temettem az arcom, iszonyatosan szégyelltem magam - együtt szedtem őket, és Flant mondta is, hogy az hasmenést és hányást csinál, de én nem figyeltem eléggé. Minden az én hibám.
Oda se mertem pillantani, hogy reagál-e valamit. Legszívesebben elkullogtam volna jó messzire.
- Ne haragudj rám Aldrich - fejeztem be, továbbra is lesütött szemekkel, az oldalamon fekve, tenyereimmel még mindig takarva az arcom, ami vörös volt a szégyentől minden bizonnyal, viszont reménykedtem, hogy az éjszakában vajnyi kevéssé látszik majd.

« taggeld;  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »
Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 01, 2022 12:13 pm


Back on the path
Egykedvűen fogyasztottam el a vacsorámat a tűz melegénél, szinte minden egyes falatot megszaglászva, alaposan megrágva, figyelve rá, érzek-e bármi furcsát. Nem, mintha nem bíztam volna a magamnak csomagolt kenyérben és szárított húsban, de reggeli gyomorbajaim után már nem mertem kockáztatni.
Nem is nagyon volt étvágyam, csak néhány falatot ettem, mielőtt visszacsomagoltam volna az ételt, majd nyeregtáskámba pakoltam azt. Holló kapott egy almát, meg némi vizet.
Fél füllel hallottam Mylla és a fiúk fecsegését, de nem fordítottam rá különösebb figyelmet. A téma még mindig az volt, mitől lehet jobban fosni, így került elő a kecsketej és az uborka fogyasztásának ostoba ötlete. Azért röhögnék, ha Flanttal történne... Bár, amennyire megerősödhetett a gyomra a saját szutykai után, lehet rá már ez sem hatna.
Egy darabig még elvoltunk a tűz mellett, aztán viszonylag korán nyugovóra tértünk. Szerettem volna már napkeltekor tovább indulni. Az első őrséget Stian vállalta.
Flant hangosan horkolt a kiterített bundái között, ami újra emlékeztetett rá, miért nem szoktam soha egy sátorban aludni vele. Mellettem Mylla forgolódott.
Pszt, Ald, alszol?
- Próbálok - feleltem kissé mogorván, oda se fordulva.


Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 19, 2022 10:28 am

I'm Going On An Adventure!

Talán majd együtt fogunk világot látni, ha eljön az ideje.
Ez a mondat annyira reménykeltő volt, annyira szép, annyira ígéretes. Annyira szerettem volna, hogy így legyen.
Kellemesen melengette elgémberedett ujjaimat a pattogó tűz, és már alig vártam, hogy Flant kicsomagolja a vacsorát.
Amíg ők ezen ügyködtek, leápoltam Ragacsot, ahogy illik. Ő persze előbb kapott vacsorát, de hát ez már csak ilyen. Remélem, érzi a törődést.
Nagyot sóhajtva huppantam le ismét a tűzhöz, amikor elcsíptem a tojásos beszélgetés hangfoszlányait, és a lendületes tarkóncsapást.
Ismét lelkiismeretfurdalásom lett.
Csöndesen vettem magamhoz némi kenyeret, sajtot és tojást. Amíg nyammogtam rajta próbáltam összeszedni, hogy is állhatnék elő vele.
- Hát... szerintem sincs semmi baja - próbáltam sután bevédeni Flantot - Meg nem is lehetne, mert ezek mind össze illő ételek. Például, tudtad hogy uborkára nem szabad tejet inni, mert hasmenésed lesz?
Stian felsandított rám a tűz másik oldaláról.
- Uborka?
Pislogtam rá párat.
- Nem ettél még uborkát?
Ő Flantra pislogott.
- Én már igen, ízletes, de tényleg rádjön a cifra ha kecske tejet iszol utána - törölte meg a bajszát.
- Úgy ahogy Aldra, és még csak uborka sem kellett hozzá - röhögött fel Stian.
Úgy éreztem, legszívesebben kicsire zsugorodnék. Inkább innentől csendben folytattam a vacsorám, majd miután megettem az utolsó morzsát is, a pokrócba csavartam magam.
Stian kezdte az éjjeli őrséget, de egészen biztos voltam benne, itt, az erdő fái szegélyén semmi baj nem érhet. Kényelmes volt, szélvédett, és a sok utazó fél tőle. Na meg Wynvától. Főleg Wyvnvától.
Viszont akármennyire is próbáltam, nem tudtam elaludni. Törte az oldalamat a lelkiismeret.
Aldhoz fordultam, Flant már horkolt mellettünk.
- Pszt, Ald, alszol?

« taggeld;  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »


#kihívás2

Krónikás and Aldrich Cornwell Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Márc. 18, 2022 8:13 pm


Back on the path
Szórakozottan hallgattam Mylla gyermeki, ám elszánt szavait. Bár sokkal komolyabb volt a téma, mint az kellett volna, hogy legyen, egy halvány mosolyt én is megengedtem magamnak, csak, hogy nehogy elmerüljön a mélabúban.
- Az biztos, és sokkal megbízhatóbb paripa is - helyeseltem.
Ahogy Mylla folytatta, összevontam a szemöldökömet. Micsoda határozott elképzelések, mégis, igazán örült a szívem, hogy ilyen emberek szolgáltak például az életében, mint az említett hölgyek. Bár egyikük sem töltött velünk sok időt, mégis azt érzem, nagy hatással voltak Myllára. Szüksége is volt rá, ugyanis, bár igyekeztünk mi magunk is mindent megadni neki, vannak dolgok lányként, amiket csak egy nőtől kaphat meg.
- Talán majd együtt fogunk világot látni, ha eljön az ideje. Most azonban még itt van dolgunk.
Lassan kezdett beesteledni, egyre hűvösebb is lett. Az erdő nyugodt volt, és látszólag veszélytelen, csak a szél süvítését hallottuk. Egy kisebb szikla tövében néztem ki a ma éjszakai táborhelyünket, viszonylag szélvédettnek tűnt.
Kikötöttem és megitattam a lovakat, Stiant és Flantot pedig elküldtem tüzifáért. Ám ahogy az erdőben mászkáltak, még mindig be nem állt a szájuk, az ostoba, pajzán történeteiket mesélték egymásnak, délután óta töretlen lelkesedéssel.
- A kezed járjon, ne a korsó a kútra, Flant! - kiáltottam utánuk, miközben kiterítettem néhány pokrócot, amikben majd alhatunk.
Hamarosan már égett is a tűz, a lángok jóleső melege mintha csak újra felélesztette volna átfagyott tagjaimat. Táskáinkból előkerült a vacsorára csomagolt élelem, kissé átmelegítettük mielőtt nekiláttunk volna elfogyasztani.
- Egy kis tojást Ald? - kérdezte Flant.
- A reggeli után inkább kihagynám - csóváltam a fejem.
- Az istenekre, semmi baja nem volt annak a tojásnak. Te éreztél rajta bármi furcsát? - pillantott Stianra.
- Úgyérted az átlagos főztjeidhez képest?
Flant nem felelt, csak morcosan tarkón vágta felröhögő barátját.

#kihívás2


Ahronit and Mylla Eroltsdottir Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Márc. 15, 2022 11:52 am

I'm Going On An Adventure!

Aldrich szavai megnyugvást adtak, és hittem neki. Bíztam benne, kérdés sem volt, hogy igaza van.
- Tudod, Ragacs sokkal engedelmesebb, lehet maradok inkább nála - nevettem fel halkan, hiszen én is éreztem a helyzet komorságát. - Egyszer talán majd a Végzet lovát is megülöm. De mindenképpen vacsora után, kezdek éhes lenni - tolmácsoltam a gyomrom korgását.
- Harcos leszek - bólintottam határozottan - vagyis olyasmi. Amit mondtatok az előbb. Pajzsszűz. Meg olyan bölcs, mint Wyvnva. Olyan szép, mint Veleris, és olyan kalandvágyó, mint Cate. Szeretnék világot látni, mint ők. De... - itt Aldrichra néztem - téged nem foglak elhagyni. Ebbe biztos vagyok.
Előre nyújtóztattam a nyakam Flant és Stian felé, akik bár halkabban, de még mindig vihorásztak valamin.
- Flant, mit csomagoltál vacsorára? - tértem rá a legfontosabb kérdésre.
- Ugyan mit akarnál? Kenyér, sajt és szárított hús  - nézett hátra a válla felett.
- Cukorka van nálad?
- Mylli - fordult hátra Stian - Rosett szerint túl sokszor van a kezedbe sütemény. Így nem leszel pajzsszűz, ha nem eszel rendesen.
- Van még főtt tojás is reggelről - tette hozzá mellékesen Flant - nem is olyan rossz felhozatal.
Az erdő nyugodt volt körülöttünk, és ahogy lement a nap, a madarak éneke is halkulni kezdett, a levegő hűvösebbé vált.

« taggeld;  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »

Aldrich Cornwell and Svea Helmrid Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 14, 2022 5:50 pm


Back on the path
Beleborzongtam Mylla szavaiba... Teljesen kizártam a vihorászó Flantékat, figyelmemet a lánynak szenteltem. Nem helyes, hogy ilyen fiatalon ilyen súlyos kérdések nyomják a kicsi szívét. Hisz én magam sem voltam sokkal idősebb, mikor elindultam az Úton.
- A Végzet egy zabolátlan paripa - szóltam rövid hallgatás után. - Aki megpróbálja megülni, a legtöbbüket ledobja magáról. Ám ha elég bátor és elszánt vagy, képes lehetsz rá, azonban csak is oda fog elvinni téged, ahová ő maga is menni akar. Megülni meg lehet, talán megtűr a hátán, betörni viszont soha nem engedi magát.
Már lemenőben volt a nap, így lassan ideje volt elkezdeni táborhely után nézni. Az út javarészt biztonságosnak tűnt, az erdőnek a közelét is elkerülik a babonás, helyi fosztogatók. Persze őrség nélkül nem kockáztattam volna meg az éjszakát, az utóbbi hetek történései ennél jóval nagyobb óvatosságra intettek.
- Harcosok között nevelkedsz, a kard útja kísér téged. Talán rád is ez a sors vár, de csak akkor, ha te magad is ezt szeretnéd.
Wynva jóslata... Meglehet, tényleg látta Mylla jövőjét, és azt, ahogy ő maga is pajzsszűzzé válik. Mégis szeretném hinni, hogy ez az ösvény még nincs kitaposva előtte, és csak is őrajta áll, rálép-e. Ha valóban ezt szeretné, nem tarthatom vissza, mégis féltem. Jól tudom mit mondanak azokról, kik kardot ragadnak. Túl sok barátot veszítettünk már.

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 14, 2022 4:50 pm

I'm Going On An Adventure!
Még egy ideig én is mosolytam Flant és Stian oda-vissza vágásán, örültem, hogy végre valami felnőtteset is tudtam mondani.
Aztán Ald mellém lovagolt, és hangja feltünően megkomolyodott. Az arcomról persze egyből lehervadt a vigyor. Valami rosszat szóltam?
Nem teljesen értettem, mi a különbség a pajzsszűz és a szűz nélküli pajzs között, és azon a ponton már féltem megkérdezni, Aldrich villámló tekintetét látva. Biztos valami komoly, felnőttes dolog.
A Végzetre, a kard és a lándzsa útjára mintha megborzongtam volna. Sokszor hallottam már tőle ezt a szót, és mindig úgy éreztem, súlyosabb, mint bármelyik másik.
- Nem tudom, mi a Végzetem - néztem magam elé őszintén elgondolkodva.
A fülembe csengtek Wynva szavai, amiket az első találkozásunknál jósolt nekem. Kardra cseréli a hálóit. Vér szagát hozza a szél. De vajon ott lesz-e a védelmezőm. Talán a lányokból sose lesznek hősök.
- Tudod, Ald - kezdtem bele halkan - ez a Végzet... Furcsa szerzet. Úgy érzem, mindent áthat és mégse látom. Olyan, mint a szél. Érzem az arcomon, megfogni lehetetlen. Pedig szerintem én meg tudnám fogni, ha elég gyors lennék. A Végzetet is. És irányítani - megsimogattam Ragacs gyönyörűen fonott sörényét - ahogy a lovakat szokás megülni, vagy a kecskéket terelni.
Lassan léptettünk az úton, Flant és Stian szócsatája mögött valamivel lemaradva. Aldrich felé fordítottam az arcom.
Ahogy a fák szegélyén haladtunk, még éreztem a lebukó félben lévő tavaszi nap melegét. Láttam, ahogy aranyra festi a cserjést, és vele a mi alakunkat.
- Wynva jósolt nekem régen, tudod, amikor először eljöttél értem - mondtam halkan, hiszen még most se értettem teljesen a szavait. - Vért látott, haragot, kardot. Mármint azt hiszem leegyszerűsítve ennyi. Látott téged, mégse tudta megmondani, mellettem maradsz-e. Nem tudta megmondani, hőssé válok-e. Kicsit zavaros nekem ez az egész, tudod - hajtottam le a fejem.


« taggeld;  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »

Aldrich Cornwell and Svea Helmrid Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 14, 2022 3:37 pm


Back on the path
Elkerekedett szemmel pillantottam Myllára, ahogy váratlanul beleszólt beszélgetésünkbe. Újra és újra meg tud lepni, mennyire felvágták a nyelvét, le se tagadhatná, kik között nevelkedett...
- Valakire igazán ráférne, hogy kimossuk a száját - vigyorodtam el, még mindig a lányra nézve.
- Ez van, ha túl sok időt tölt Flanttal - szólt Stian. - Átveszi a mocskos szavajárását.
- Pedig a kicsi lány igazat beszél - mordult fel Flant. - Bár, a konyháslányokénál csak jobb csöcseik lehetnek, és akkor már előrébb vagyunk.
- Élj csak ebben a tudatban barátom - emeltem rá a tekintetemet. - De ne mondd, hogy én nem figyelmeztettelek.
- Könnyen beszélsz Ald, hisz te voltál, akit hetekig ápoltak, nem igaz? - nevetett fel, majd Stian is csatlakozott hozzá.
Mylla mellé ügettem, hagytam, hogy a két jómadár elszórakozzon pajzán vicceivel, inkább a kislány szavaira figyeltem. Harcosnők... Talán tényleg jó példát mutathatnak neki, és láthat egy olyan világot, ahol az asszonyok nem kiszolgáltatottak, és nem a kötőtű vagy a konyhakés a legélesebb eszköz amit forgatnak.
- Ott, ahová megyünk, a legjobb harcosnőkkel fogsz találkozni, náluk különbet nem találsz Eviranban, de lehet, hogy máshol sem - mondtam bíztatóan. - Ha valóban a kard és a lándzsa útja a te végzeted, talán tanulhatsz is tőlük majd.
Mylla utolsó szavaira Flant és Stian is hangosan felröhögtek, én azonban csak szúrós szemeket villantottam rájuk, aztán a lányra is.
- Nézzenek oda, a kis hölgy pajzsszűz akar lenni - rikkantott Flant.
- Ajánlom is, hogy a kettő együtt - mondtam Myllának. - Legalábbis még egy jó darabig.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
680
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Márc. 13, 2022 7:36 pm

I'm Going On An Adventure!
Ide-oda kapkodtam a fejemet a fiúk között.
A gyerekevő hárpiák helyett jobban tetszettek a harcos nők.
- Pajzsszüzek - ismételtem félhangosan, majd szótagoltam. - Pajzs-szűz.
Próbáltam megérteni, amit Flant mondott. Elgondolkodtam, de valószínűleg én nem értettem meg, amit ők, hiszen Stiannak is fülig ért a szája.
- Mi ebbe olyan vicces? - horkantam fel - Ha Flant nekik is elkezdi a szelet csapni, csak azért mert jobb csöcseik vannak, mint a tábori konyhalányoknak, akik megjegyezném, elutasítottak, nem leszünk előrébb. - nem bírtam komoly arccal végig mondani, én is elmosolyodtam a végére.
Stian rám sandított.
- A kislány szókimondó - röhögött fel, lova kantárszárát szorongtva.
Magam is meglepődtem, de már sokszor hallottam, hogy ezeket a szavakat használják, és na, amit nekik lehet, nekem is.
Megvontam a vállamat Ragacson ülve.
- Csak azt mondtam, túl jó helyre visszük.
- Hé - emelte fel védekezőn a kezét Flant - Mylla, mikor lettél te ilyen nagyszájú? Csak lesz itt egy hárpia, ami elviszi a nyelved, ha nem vigyázol.
Megpaskoltam Ragacs sörényét, és rányújtottam a nyelvem.
- Ha elgondolom - sóhajtottam fel - mindig is szerettem volna egy igazi, harcos nőtől tanulni. Calypso és Veleris világjárók voltak, Wynva egy igazi bölcs boszorkány, látni akarok egy harcost is. Olyat, aki tartja a pajzsfalat, még ha nem is szűz. Én is olyan akarok lenni - húztam ki magam a nyeregben. - Pajzs-szűz. Lehetőleg a kettő együtt, de az se baj, ha nem.



« taggeld;  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »

Aldrich Cornwell and Svea Helmrid Kedvelték

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
780
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Holtak erdeje - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» 1173. Elmúlás hava, Silmë erdeje
» Ősök/Holtak éjjele
» Ősök/Holtak éjjele [Vége]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: