Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Holtak erdeje - Page 3 KaDiPE5
Holtak erdeje - Page 3 KaDiPE5
  • Bárdjai
Lelkes firkászok
Deedra Gindrian
52 Hozzászólások - 20%
Kalandmester
45 Hozzászólások - 18%
Naken Forerion
37 Hozzászólások - 15%
Krónikás
32 Hozzászólások - 13%
Folrandír Ceilteach
31 Hozzászólások - 12%
Ezaras Azildor
26 Hozzászólások - 10%
Llyris Tiell
11 Hozzászólások - 4%
Raghat
8 Hozzászólások - 3%
Neqhiret
8 Hozzászólások - 3%
Vahriinvol
5 Hozzászólások - 2%
A próba
Bátor kalandorok figyelem!
Esőzés havi Hőseink
Jutalmuk a próba függvényében
●●●●●●●●●●●●
Aktuális kétheti kihívás
Posztolj számodra tetszőleges bejegyzést a Karakteraplók topikba!
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ChatBox
Üzenj nekünk






Friss Krónikák
Ahol még nem száradt meg a tinta
Yesterday at 8:33 pm
• Utcák

Yesterday at 6:59 pm
• Szólánc

Vas. Nov. 27, 2022 7:33 pm
• Kockadobó

Bátor kalandorok
Oldalon settenkedő sötét árnyak

Nincs

●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot

A legtöbb felhasználó (70 fő) Pént. Jan. 08, 2021 6:26 pm-kor volt itt.
Isilmë kegyeltjei
Fajok, nemek aránya
Faj
Férfi
Elf
0
2
Ember
8
8
Ork
0
1
Törpe
0
1
Najád
2
0
Vivern
2
4
Keverék
1
2
Kalendárium
oldalunk időszámítása


 

 
Holtak erdeje

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Utolsó Poszt Vas. Márc. 13, 2022 5:30 pm


Back on the path
A Holtak erdeje szélén haladtunk, nem túl sietős tempóban. Nem akartam nagyon meghajtani a lovakat, szükség lesz még az erejükre. Flant és Mylla ügetett mellettem, mögöttünk kissé lemaradva Stian. Nem avattam be mindenkit a részletekbe, hogy hová is tartunk, Flant is csak amiatt ismerte Svea és klánja történetét, mert találkozott egy küldöncükkel akkoriban, mikor náluk lábadoztam.
- Azért, mert gyerekeket eszik - felelt Myllának tettetett komorsággal Flant. - Gyerekeket, akik túl sokat fecsegnek, szóval a helyedben óvatos lennék, kicsi lány.
- Svea a Hárpiák a vezetője - szóltam oda, mielőtt barátom túl sok hülyeséggel tömné tele Mylla fejét. - Klánja tagjai mind egy szálig harcos nők.
- Nincsenek is férfiak? - zárkózott fel Stian mellénk.
- Nincsenek - mosolyodtam el. - Az ő népe a pajzsszüzek klánja.
- Akkor azt hiszem, látogatásunk után már csak pajzsnak fogják hívni őket - nevetett fel Flant.
- Próbáld csak meg, és menten kiherélnek. Ezek veszélyes nők, Flant. Nem láttam mást Eviranban, aki ilyen halálosan bánt volna az íjjal, a dárdával, a tőrrel.
- Tudod, hogy szeretem azokat az asszonyokat akik nem adják könnyen magukat.
- Szövetséget kötni megyünk oda, nem azért, hogy velük háljunk. Csak próbáljuk nem magunkra haragítani őket, jó?
- Ne csináld már Ald, te is tudod, hogyan köttetnek a legszorosabb szövetségek.
Itt már én is elnevettem magam. Ha akartam sem tudtam volna meggátolni gyerekes viccelődésüket, pláne azok után, amiket korábban a Hárpiákról és Sveáról meséltem Flantnak. Mégis bíztam benne, tudtam, hogy amint komolyra fordulnak a dolgok, ő sem fog ostobaságot csinálni, ahogy senki más sem.

Svea Helmrid Kedvelte

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 12, 2022 8:04 pm

I'm Going On An Adventure!
Már alig vártam, hogy induljunk. Jó előre bepakoltam mindent, kifényesítettem Ragacs nyergét, meg persze befontam a sörényét. Szép pacinak kell lennie, hiszen vendégségbe megyünk.
A saját hajamat is megpróbáltam befonni, csak Flant megint ferdén vágta le, így nem sikerült olyan mutatósra.
Aldon úgy láttam, mintha beteg lett volna, és állandóan szidta Flant tojását. Nem értettem, hiszen én is ugyanabból ettem, és nekem semmi bajom nem lett tőle. Mégis mitől lehetett rosszul?
Tulajdonképpen nagyrészt ezen morfondíroztam, miközben a Klán körvonalai egyre távolabb kerültek a hátunk mögött. Nagyrészt mindenki Flant főztjét ette, mindenki ugyanazt... Talán... Ó, te jóságos egek. A sütemény. Az az átkozott sütemény.
Bűnbánóan járt a tekintetem a két férfi között. Miattam hányt Aldrich, mint a lakodalmas kutya, még a csizmája is olyan lett. Miattam. És Flantot szidta, mint a bokrot. Azt hiszem az ő csizmáját is lehányta egyszer. Édesistenek. Ahj, Mylla, biztos került bele abból a fura kék gombából.
Nem érdekelt, hogy az éjszakát már máshol töltjük, úgy pattantam nyeregbe, mint még soha.
Ald már mesélt erről a Sveáról. Elmondása alapján kedves néni, de mondjuk Ald szerint a legtöbb néni kedves. Majd én eldöntöm, valóban az-e.
Fészkelődtem Ragacs hátán, miközben kilovagoltunk, és természetesen szorosan Ald és Flant között maradtam, Stian zárta a menetet, sereghajtóként.
- Miért hívtad hárpiának? - nyújtóztattam előre kíváncsian a nyakam, le se tagadva, hogy belehallgattam a beszélgetésükbe.


« taggeld;  @Aldrich Cornwell  •  Zene; ide • credit; »

Aldrich Cornwell Kedvelte

Világi vagyok
Mylla Eroltsdottir

A szeretet a léleknek, mint virágnak az eső: nélkülözhetetlen.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1219
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 12, 2022 7:16 pm


Back on the path
Noha az utóbbi napokban mindent előkészítettünk, a tervezett kora reggeli indulást kénytelen voltam elhalasztani, a váratlanul rámtörő rosszullét miatt. Beletelt majdnem az egész napba, mire össze tudtam kaparni magam annyira, hogy egyáltalán megmaradjak a nyeregben úgy, hogy ne akarjam egyből lehányni Hollót. Éreztem én már a reggelinél is, hogy nem volt friss az a tojás... Persze, mindig is tisztában voltam vele, hogy Flant nem tartozik a legjobb szakácsok közé, de azt, hogy záptojást süssön, tőle sem vártam volna. Stian és a többiek szerencsések, hogy nem ettek belőle. Azaz, rajtuk nem vettem észre semmi hasonlót, sőt, magán Flanton sem, bár neki amilyen bitangerős gyomra van, kétlem, hogy bármi kikezdené azt.
Már késő délutánra járt, mire végre olyan állapotba kerültem, hogy el tudjunk indulni. Stianék győzködni próbáltak, hogy maradjunk még ma estére, de hajthatatlan voltam. Napnyugtáig tudunk haladni néhány órát, így számításaim szerint holnap utánra már el is érhetjük célunkat. Utunk első szakasza a Holtak erdejének szélén vezetett, noha Nykon emberei óva intettek az erdőtől, főképp éjszaka, úgy gondoltam, ha nem veszünk el a sűrűjében, nem érhet minket semmi váratlan meglepetés.

Túl sokáig vesztegeltünk a Romok klánjánál. Kimerülten, sebesülten, megtépázva érkeztünk ide néhány hónapja, így mindannyiunkra ránk fért a pihenés. A Vöröskéz törzs tettei azonban gyorsan szárnyra kaphattak, ugyanis a környező ork hordák felbátorodtak vereségünkön. Nykon táborát nem merték megtámadni, de figyelhettek minket, hírt vihettek rólunk. És biztos vagyok benne, hogy ez Glashához is eljutott. A vezér, a némber, maga a Fekete Agyar, aki éveken át láthatatlan volt, s lám, most végre árnyékot vetett. Megtudtam, hogy a hegyekben rejtőzik, és azt is, hogy immár nem csak orkok, de más nomád törzsek is a szövetségeseivé válhattak. Azok a fejvadászok ugyanis, akik rajtunk ütöttek Velerissel, emberek voltak, hegyi népek. Glasha befolyása már rájuk is kiterjedt.

Épp eleget nyalogattuk a sebeinket, eljött hát az idő, hogy visszatérjünk ahhoz, amiben a legjobbak vagyunk. Újra vadászatra indulunk, ez a vad viszont sokkal szívósabb és kíméletlenebb lesz, mint korábban bármelyik. Ám, ha el akarjuk ejteni a ragadozót, nem maradhatunk prédák.

A tóparti ütközetek során fegyvereseim száma jócskán megfogyatkozott, ehhez a küzdelemhez azonban harcosokra lesz szükségem, annyira, ahányat csak találok Eviranban. És tudom is, hol lelhetek rá a legjobbakra.

- Szóval, ez a főhárpia... hogy is hívták? - kérdezte Flant, mellettem lovagolva.
- Svea.
- Ez a Svea, úgy gondolod, segíteni fog?
- Igen.
- Veszélyes időket élünk, Ald - folytatta halkan. - Már nem csak a portyázók, de az átkozott Vörös Hold óta az orkoknál is istentelenebb pokolfajzatok járják a vidéket. A falusiak minden éjjel bezárkóznak. Tényleg úgy hiszed, hogy ez a nő védtelenül hátrahagyná a klánját azért, hogy a te háborúdat vívja?
- Nem Flant, nem hagynának hátra senkit. Az ő klánjában csak harcosok vannak - kúszott apró mosoly az arcomra, ahogy bajtársamra néztem. - Ezért van szükségünk rájuk.

Mylla Eroltsdottir and Svea Helmrid Kedvelték

Lovag vagyok
Aldrich Cornwell

Until I was forged into a sword sharp enough to cut my own destiny


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1126
❖ Tartózkodási hely :
Eviran
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 30, 2021 7:49 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2894
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 30, 2021 3:03 pm
Úgy sejtem, mindenkit sokkol kicsit, amikor látszólag eltűnök néhány percre. Aldrichra és Nykonra legalábbis nagy hatást gyakorolt, ezt éreztem is mindkettejükön. Valamiért kétségbe sem vonták egy pillanatra sem, hogy valóban máshol járok, amíg a kezüket szorongatva az oltár fölött álltunk.
Nykont nem ismerem még nagyon jól, de érzem a türelmetlenségét; azonnal tudni akarja, mit láttam, és én meg is értem ezt. Mégsem ellenkezik, vagy követelőzik, csak teszi, amit kérek.

Gyors, gyakorlott mozdulatokkal látom el a sebét, s közben próbálom egyértelműen és tömören megfogalmazni a látomást, ami oylan volt, mintha egy művészi festmény kelt volna életre. A szép lány, a gyönyörű, virágokkal teleszórt mezőn, a csodás aranyagancsos szarvas, az idilli táj. Gyönyörű is lehetett volna, ha nem ragad torkon a rettegés, ami sötétség formáját öltve terpeszkedett - terjeszkedett egyre csak a lány felé. Ijesztő, hogy az apa aggódása rám is átragadt arra a néhány percre, s még a vízió elmúltával is velem maradt egy ideig.
- Igen, felismertem a kikötői szobrot. - bólintottam a talán csak magának tett megjegyzésre.
Ahogy rögzítem a kötést, a férfi felpattan, és az ajtó felé veszi az irányt. - Tudom, hogy bízhatok a szavadban. Remélem, megtalálod a leányod, Nykon. - felállok, és egy bátorító mosolyt követően elkezdek összepakolni az asztalon. Nykon már rég ellovagolt, mikor eszembe jut, hogy a kenőcsöt nem vitte magával. Mondjuk kétlem, hogy hazafelé vette az irányt, így aztán mindegy is. Jövő héten majd elviszem én magam.


//köszönöm a játékot! Holtak erdeje - Page 3 826992659

Nykon Gindrian Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
825
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 20, 2021 8:52 pm
The Prophecy
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: 391
Éreztem, ahogy a kés végigszántott a tenyerem barázdáin, én pedig alig hallhatóan felszisszentem. A forró, vöröslő folyadék elterítette a bőrömet, ahonnan egyenesen az oltár kövére kezdett csöpögni. Rápillantottam a nőre, akin szinte mintha eluralkodott volna valamiféle transz, úgy meredt maga elé. Bár a tekintetét egyenest rám szegezte, de én teljes bizonyossággal tudtam, hogy ő most máshol jár. Vajon mit láthat? Látja a lányom? Hogy merre jár? Vagy valaki mást lát helyette? A vágás pillanatában minden idegszálammal Deedrára koncentráltam, és mélységes reményeket fűztem a jóslathoz, hogy sikerül azt mutatnia, amire az utóbbi kis híján már fél évben, mindennél jobban vágytam.
Egy élethossznak éreztem a nő semmibe meredését, a kezemet végig a markában tartotta. Rémült volt az arca, én pedig egyre jobban aggódni kezdtem. Aztán egyszer csak pislogott párat, és a messzibe révedést felváltotta a tiszta tekintete, amit rögtön elfordított rólam. Az arca továbbra is a félelmet sugallta. Már kiáltani akartam, hogy mondja el, mit látott, amikor váratlanul felkínálta a pengéje okozott nyílt seb ellátását, és faképnél hagyva engem, bement a kunyhójába.
Szó nélkül követtem őt, bent pedig már az asztalnál várt. Komor ábrázattal ültem le mellé, és kinyújtottam a karom, hagyva, hogy ellásson. Kémlelődve fürkésztem az arcát, legszívesebben rápirítottam volna a csendben maradása miatt. Kínzott a tudat, hogy mit láthatott, és hogy ezt egyszerűen nem hajlandó közölni velem. Aztán ahogy nekikezdett a sebem bekötésének, úgy eredt meg a nyelve is.
- Nulport…
Csak ennyire tudtam megszólalni. A fejem már a jóslatot vizsgálta. Mi lehet az aranyszarvas? Mi az a sötétség? Vajon mibe keveredhetett ez a lány? Az aggódásom rögtön a tetőfokára hágott, szinte alig bírtam ki, hogy a nő végre végezzen a tenyeremmel. Ahogy kész volt, rögtön felugrottam az asztaltól, és az ajtó felé vettem az irányt. Mielőtt kifordultam volna, visszanéztem a nőre.
- Köszönök mindent – a hangom hálásan csengett. - És ahogy ígértem, megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy megszerezzem magának a Lediát. További szép estét.
Ezzel pedig megindultam a lovam felé. Sietnem kellett. Még vissza kellett térnem a klánhoz, le kellett adnom egy rakás feladatot nekik, hogy önműködően menjenek a dolgok míg nem leszek. Seravien nem járt sikerrel, így saját kézbe vettem most a dolgot, és én magam keresem fel a lányom. Hosszú menet lesz, de a velejemig éreztem, hogy most végre jó úton haladok, és rettentően reménykedtem, hogy még időben fogom elkapni őt, mielőtt valami végleges ostobaságot fog csinálni.

Wynva Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
881
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 18, 2021 6:54 pm
- Ledia. - erősítem meg egy bólintás kíséretében a nevet, ami egyben tudomásul vétele is annak, hogy az árban megegyezés született. Nem mondanám, hogy földhöz vág, hogy nem pénzért dolgozom, így is több, mint eleget halmoztam már fel. Nem is igazán tudom mire költeni, hiszen évente csak néhány alkalommal megyek a városba.  -   Akkor majd én emlékezni fogok. -
Egyáltalán nem akadok fenn a hangnemem, amit használ. Nem várom el, hogy mindenki hozzám hasonlóan gondolkodjon, és azt sem, hogy kedvelje a módszereimet. Köthetném persze az ebet a karóhoz, és ragaszkodhatnék egy állat elfogásához, de az nem vezetne sehová. Van egy olyan érzésem, hogy nem tudnám meggyőzni őt.
- Legyen, ahogy kívánod.  - egyezek bele megadón, és a késemre pillantok, mielőtt közelebb lépnék, hogy tenyerembe fogjam az ő kezét.  Elmormolom a szokásos kis monológomat, bár Aldrich esete óta tudom, hogy ez igazából csak formaság. A penge rövid, de nem túl mély vágást ejt a férfi tenyerében, én pedig igazítok kicsit a fogásomon, hogy a vére az én bőrömmel is érintkezzen, mielőtt az oltárra csöpög. Szinte azonnal megrohannak a furcsa képek és érzések. A gyönyörű mező, vörös virágokkal teleszórva...az orromban ott az illatuk, ujjaim szinte tapintják bársonyos szirmaikat, ahogy a fiatal lány nemtörődöm módon körbe kaszál a kezével rajtuk maga körül. szinte idillinek tűnik a jelenet, mégis a gyomromat, mintha vasmarok szorítaná össze. A lány rossz úton jár. A sötétség az óceán felől támad rá, de ő nem látja. Vagy nem vesz tudomást róla. Egyre csak a gyönyörű aranyszarvast édesgeti magához, amely végül a bizalmába fogadja őt, s óvatos-büszke léptekkel közelít a lányhoz. A sötétség közben elnyeli a kikötő őrét, a csinos, szárnyas női szobrot, amelynek lábát kereskedők, utazók és kalózok egyaránt érintik, remélve, hogy megóvja őket vízi útjukon. Már a mező szélét nyaldossa, halott feketeségbe burkolva mindent, amihez hozzáér, de a lány és a szarvas, mintha nem is érzékelnék mindezt. A sötétség a leányért jön pedig. Hátulról közelíti, és ő mit sem sejtve mosolyog, ahogy a szarvas homlokát simogatja elbűvölten. A baljós előérzet felkúszik a torkomba, és azt szorongatja, de szólni képtelen vagyok. Figyelmeztetni akarom a lányt, de tudom, hogy ez nem lehetséges. Mégis megtenném, ha szóra bírnám nyitni a számat. A szarvas megugrik, s tovaszökken, vele együtt pedig az én látásom is elhomályosul egy pillanatra, hogy aztán újra Nykont lássam magam előtt. Eleresztem a kezét, és felveszem a földről az elejtett késemet. Arcomon még láthatja tükröződni a félelmet, ami az elmúlt percekben minden porcikámat átjárta valakiért, akit nem is ismerek. - Gyere, bekötözöm a sebed. - szólalok meg rekedt hangon, és a kunyhó felé indulok anélkül, hogy bármi egyebet is mondanék a férfinek.  Odabent világos van, hisz a nyugatra néző ablakokon most még épp behullik a lenyugvó nap néhány sugara. Tisztaság és étel illat, rendezett polcok, meg egy nagy asztal jellemzi a kunyhó központi helyiségét. Előveszek egy nagy bőr erszényt, meg néhány egyéb kelléket, mielőtt leülnék az asztalhoz, és Nykont is erre bíztatom. Az erszényből egy fehér, tiszta gyolcsdarabot  húzok elő. - Azt hiszem, Nulportban kell keresned a lányodat.  A látomásban aranyszarvassal barátkozott egy vörös mezőn. De sietned kell, mert a sötétség lassan elnyeli őt! Nem a helyes úton jár. -

#bónusz

Edellyn Arienthe Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
825
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 16, 2021 9:24 pm
The Prophecy
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: 136
- Ha visszamentem, mindenképp körbekérdezek a… hogy is mondta? Lediáról? – kérdeztem vissza egy pillanatra, hogy amikor eljön az ideje, ne valami butaságot mondjak lent a tábornál. – Aztán ha sikerült megszerezni és legközelebb nálunk jár, kérdezzen rá mindenképp. Az utóbbi időben gondjaim akadtak a memóriámmal már.
Megcsóváltam a fejem megdörzsölve a tarkómat. Való igaz, egyre többször hagy ki az emlékezetem az elmúlt időszakban, de semmiféleképpen sem szerettem volna, ha pont az alku rám eső részét nem tudom teljesíteni holmi öregedő akadályok miatt.
Éreztem, hogy nem fog tetszeni a válaszom neki, de csak azért is kötöttem az ebet a karóhoz.
- Én viszont nem szívesen veszem egy ártatlan állat vérét – talán kissé gorombábbnak hangozhattam, de tényleg nem éreztem semmi szükségét erre.
Felgyűrtem jobb karomon az ingem ujját, és kinyújtott tenyérrel az oltár felé emeltem a kezemet. Ha nagyon mély is lesz az a seb, legalább most rögtön utána kapom a kenőcsöket, amiből az egyiket úton hazafelé egyből ki is nyitok, és bekenem vele. Láttam már milyen hatása van ennek a krémnek. Nem izgultam, félni meg végképp nem volt miért, már előre tudtam, hogy mire hazaérek csak egy halvány rózsaszín csík fogja mutatni a seb néhai hollétét.
Testemmel féloldalasan álltam az oltárnál, egyedül a karommal mutattam a kő felé. Nem messze a fa kerítés mentén, egy apró szürke nyulacska ugrándozott végig, feltételezhetően élelmet keresve, én pedig hálát adtam az isteneknek, hogy ő tovább élhet, és nem kellett barbár módon levágnom senkit, aki nem érdemli meg. Tekintetemmel folyamatosan követtem a nyuszi mozgását.
- Kezdhetjük.

Wynva Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
881
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 15, 2021 3:28 am
Nem tudom, hogy hálát, vagy csak egyszerű megkönnyebbülést látok most a férfi arcán, de nem is számít igazán. A lényeg, hogy érzem, szigora enyhült valamicskét, és tényleg hisz benne, hogy a segítségére lehetek. Nos, nincs ez másképp velem sem. - Egy ritka növény beszerzésével adódtak gondjaim. A törpe, akitől eddig vásároltam, már lassan egy éve nem járt erre, nekem pedig fogyóban a készletem. - kezdek bele óvatosan, hiszen nem tudom, hogy ő és a törzse követ-e valamilyen istent, szellemeket, vagy bármit, amely esetleg tiltja a természet rendjébe való beavatkozást. - Talán kereskedik valakivel a klánod, aki tud szerezni fekete lediát. - itt elhallgatok, s várom, vajon tud-e segíteni, vagy máshogy kell a fizetségemet behajtanom. Tulajdonképpen nem sürgős a növény sem, s az sem, hogy a még nem is létező adósság rendezésre kerüljön, hiszen úgyis rendszeresen látogatom a klánt, a vezér pedig becsületes férfi hírében áll. Ez sugárzik minden sejtjéből, ezért aztán úgy döntök, mindenképp segítek neki.
Az persze egyáltalán nem tetszik, hogy a saját vérével akar fizetni. Mindig is tartózkodtam ettől a módszertől -nem csak Bryna tiltása miatt,- s Aldrich jóslata óta első kézből tudom is, hogy okkal. - A szellemek kegyesek, Vezér, ebben kell bíznod. De nem szívesen veszem a véred. - sóhajtok egy nagyot, és megrázom a fejem. - Nem fogsz nyulak után rohangászni, gondolom... - benyúlok a ruhám egyik zsebébe, és előveszem a késem. A penge éles és jól karban tartott, a gyér, délutáni fényben is tisztán csillan a penge, ahogy a vékony bőr tokból kihúzom. - Akár hozzá is foghatunk, ha készen állsz, vezér.

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
825
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 07, 2021 4:02 am
The Prophecy
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: 136

Köszönetképp bólintottam a nőnek. Egyrészben hálás voltam neki, hogy ilyen gyorsan nekilátna az áru összeszedésére, de még inkább az leszek, ha a másik kérésemet is ilyen gyorsan, és határozottan teljesíti, még ha azt már nem is a klán, hanem a magam érdekében kértem.
- Milyen baráti szívességről lenne szó? – kérdeztem kíváncsian. Talán egy pillanatra meglepődés ülhetett ki az arcomra, nem gondoltam volna, hogy a pénz helyett ennyivel is beérné. De a lányomért mindent, így hát bármi legyen is az, állni fogom a szavam.
Az áldozat felemlítésére egy kissé összeszorult a gyomrom. Mindig is természetfélő ember voltam, ha lehetett csak muszájból vadásztam, azért, hogy a klán ne nélkülözzön semmiből se.
- Nem szívesen ölök ártatlan élőlényeket, főleg nem egy jóslat miatt, ami talán nem is segít – folytattam, majd csendesebb hangnemre váltottam. -  A saját vérem is megfelel?

Mylla Eroltsdottir Kedvelte

Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
881
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 06, 2021 2:44 pm

Nykon nem tűnik elégedettebbnek a megjegyzésem után sem, amiben nyilvánvalóan közrejátszik az oltár és a rajta száradozó vér is. Nem tudok többet tenni a lelki nyugalmáért. A valóságot nem fogom elpalástolni -bár nehéz is lenne egy áldozati oltár véres kövei mellett állva- csak azért, hogy jobb színben tűntessem fel magam. Az, hogy Mylla most épp nincs is a közelben, szintén nem segít, de a sors már csak ilyen; van azért némi humorérzéke, meg kell hagyni. Ha a rólam terjengő pletykák ismeretében most azt mondanám, ne aggódj, Vezér, még nem ettem meg a gyereket, nekem talán vicces lenne. Nykon valószínűleg nem nevetne velem, ezért inkább hallgatok, és inkább az üzlettel foglalkozom. - Természetesen! az árak nem változtak, azonnal hozom a kenőcsöket. - De nem indulok el a műhely felé, mert a férfi végre felé fordul, és az arcára kiülő elszántság rögtön elárulja, hogy nagyon nagy szüksége van a szellemek segítségére. Elvégre hatalmas ez a kontinens, ha keres valakit, nem indulhat el csak úgy vaktában. Semmi értelme nem lenne.
- Szükség lesz egy áldozatra, kinek felajánlhatom a vérét a szellemeknek. Általában pénzért csinálom. Neked viszont megszámítom egy baráti szívességért cserébe. - szándékosan kihangsúlyozom a baráti szót, jelezve, hogy ez nem csak egy üzleti ajánlat, hanem egy kívánság is. Mert legyenek bármily messze is, mégiscsak a klán az egyetlen szomszédom, ahol tudom, hogy számíthatok menedékre, segítségre, ha valaha úgy adódna. Ezt szeretném erősíteni most.

Thora Haleye Kedvelte

Sámán vagyok
Wynva

There ain't no such thing as a free lunch.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
825
❖ Tartózkodási hely :
Holtak Erdeje
❖ Szintem :
Mester (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 02, 2021 1:19 am
The Prophecy
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: 176

Aprót bólintok a segítség felajánlás elutasítására. Elvégre ő tudja, hogy mi a legjobb számára. Elhúzom a tenyerem az oltárról. Nem szeretném tudni miket áldoztak még fel azon a szegény szamaran kívül.
Nem nyugtattak meg a szavai. A férfitól ez egy felelőtlen döntés volt, hogy egy ilyen kicsi kislányt egy idegenre bízzon, mert valljuk be, hiába ismeri mindenki futólag, mégiscsak egy idegen a népemnek, egy egyszerű kenőcsöket áruló asszony.
- Akkora azokat megvenném most, és várjuk majd az érkezését a jövő héten – feleltem.
Fél arcomat a nő felé fordítottam. A fejemben az összes létező kimenetelt lejátszottam. Lehet, hogy olyat fog látni, amivel rögtön tudni fogom merre van a lányom, lehet, hogy olyat, ami egyáltalán nem segít rajtam, és lehet, hogy az egész kudarcba fullad és ahogy ő mondta, a szellemek nem fognak segíteni nekem. De ott, abban a pillanatban nem volt más lehetőségem, jelenleg ez az egyetlen csekély reménysugár, ami talán a végén a lehető legjobban sül el. Teljes testtel a nő felé fordultam, az arcomon látható maradéktalan határozottsággal.
- Mit kell tennem és mit kér cserébe?
Harcos vagyok
Nykon Gindrian

Behind every great man there is a powerful woman


❖ Történetem : ❖ Ulron :
881
❖ Tartózkodási hely :
Nulport
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Holtak erdeje - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Holtak erdeje - Page 3 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
3 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» 1173. Elmúlás hava, Silmë erdeje
» Ősök/Holtak éjjele
» Ősök/Holtak éjjele [Vége]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Eviran-
Ugrás: