Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
Tamria fővárosához, Ansgow-hoz közel nőtt fel Cal egy kevésbé tekintélyes, ám annál istenfélőbb nemes másodszülött fiaként. A kisfalu, ami a családi birtok részét képezte nem sok örökséggel kecsegtett Caldor számára, hiszen bátyja, Caius óhajtott idősödő apjuk nyomdokaiba lépni. A két fiú között mindig is nagy volt a rivalizálás, ám ezt végül apjuk, Hythe falu ura megpróbálta orvosolni. A fiatalabb fiú lovaghoz méltó nevelést kapott, míg Caiust a családi birtok kormányzására készítette fel. Cal megszerette az új életét. Tisztelettel bántak vele az emberek, ő pedig megerősödött a harci nevelésnek köszönhetően. Tanult ember lett belőle, aki a világ dolgaiban kiismerte magát, és éppen ezért igyekezett távolmaradni a politikától. Mocskosnak, túlzottan szövevényesnek érezte. Inkább a nyugodt életet választott, amit legfeljebb egy-egy lovagi torna tudott megszakítani... egészen 1021 őszéig. Hythe addig békés, csendes falucska volt. Cal nem is emlékezett rá, hogy élete során bármi felkavarta volna ezt a nyugalmat. De az a bizonyos őszi nap mindent mássá tett. A falu apró fogadója lángra kapott és mire kiértek az épülethez, képtelenség volt a lángokat megfékezni. A vendégek bent égetek, a fogadós súlyosan megsérült és számos lakózházra is átterjedt a tűz. Hythe úra eddigre már túl öreg volt, hogy bármit is tegyen Caius és Caldor maradtak, akiknek cselekedni kellett. Caldor az égő házak közé vetett magát, hogy kimentse az ott élőket, a tűz őt is égette, számos heged fagyva a testén... a lelkét pedig a halál bűze és az a mocskos látvány törte meg. Megváltozott, mogorvább lett, iszákos, mintha a halottakkal együtt az ő lelke is távozott volna. Hiába nevezték Hythe hősének... hiába ünnepelték, nem érezte úgy, hogy megérdemelné. A nyomozás során Caiusnak többen is azt mondták, hogy egy elfet láttak korábban a faluban. Kistermetű volt és ezüst hajú, tipikus bajkeverő arckifejezéssel. Így hát az ismeretlen hegyesfülűt tették meg bűnbaknak a gyújtogatásért. Cal feladata lett a felkutatása... így amikor első ízben találkozott a környék bejárásakor elffel, nem is akármilyennel: fajtájához képest kistermetű és ezüsthajú példánnyal, azonnal tudta, ő lesz a tettes.
Az arcnak örülnék, ha megtartanád, de nem ragaszkodom hozzá, ha meggyőzöl egy másikról. A történetet körvonalasan próbáltam felvezetni, nem szeretnék túl nagy megkötéseket, ahogy a két karakter sorsának alakulását sem szeretném megszabni. Annak örülnék, ha hosszútávon közelebb tudnának kerülni egymáshoz és ne ez az ellenséges viszony maradjon.
