Giseld, beceneveden csak Gis, az utóbbi években a mindene lettél Sveának. Jobbkeze. Cinkosa. Barátnéja. A játékos kacsintás a vacsora fölött. És ahogy félelmetes társaként veted magad az orkok elleni harcba, úgy a könnyed élcelődéseket is napi szinten tartod, te vagy a forrófejűbb, a harsányabb kettőtök közül, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne tudnátok kölcsönösen hatni egymás temperamentumára, ha a stratégia megkívánja. Vállt vállnak vetve vezetitek a Hárpiákat, és nosztalgiával gondolsz vissza a percre, amikor téged, mint legkiemelkedőbb pajzsszüzet, maga mellé választott. Talán a kezdetektől jobban igyekeztél a segítségére lenni, mígnem szinte kimondatlanul lett tiéd a szerep, de az első sikeres rajtaütés estéjén esett meg, hogy túlfűtve a győzelem mámorától, egymással hűtöttétek szilárd kapoccsá magatokat. Hiába tartottál tőle, hogy Svea manipulálásként éli meg, majd másnapra a klánban sem marad helyed, nem így történt - épp azóta olyan ösztönös, ami köztetek van, tudjátok ezt, mégsem beszéltek róla, hiszen sohasem keresnétek egymást úgy, mint akkor. És ez hosszú ideje jól van így. A tizenkét éves öcsédet, Theo-t magad tanítod vívásra, rettenetesen büszke vagy rá, és lehetsz is; arra végképp, hogy egyedüli férfiként a klánban, üde színfoltja a női energiák kereszttüzében.
Giseld múltja teljesen a megalkotó fantáziájára bízva: ismerte Sveát a Hárpiák megalakulása előtt, vagy később csatlakozott hozzájuk? Az orkvadászat személyes ügy számára, mióta csak az öccse él a családból? A keresztneveket, mivel már emlegetve voltak, szeretném megtartani, valamint a play by kisugárzása is több, mint tökéletes számomra a karakter személyiségéhez. Az előtöri konkrét képet ad a klán előzményéről, mi pedig, a nomád életérzéssel nagyszabású, kijátszandó ötleteket előkészítettünk már a jelenre, és a jövőre vonatkozóan is, szóval a karakter véletlenül sem marad parlagon! Várunk!
Giseld, beceneveden csak Gis, az utóbbi években a mindene lettél Sveának. Jobbkeze. Cinkosa. Barátnéja. A játékos kacsintás a vacsora fölött. És ahogy félelmetes társaként veted magad az orkok elleni harcba, úgy a könnyed élcelődéseket is napi szinten tartod, te vagy a forrófejűbb, a harsányabb kettőtök közül, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne tudnátok kölcsönösen hatni egymás temperamentumára, ha a stratégia megkívánja. Vállt vállnak vetve vezetitek a Hárpiákat, és nosztalgiával gondolsz vissza a percre, amikor téged, mint legkiemelkedőbb pajzsszüzet, maga mellé választott. Talán a kezdetektől jobban igyekeztél a segítségére lenni, mígnem szinte kimondatlanul lett tiéd a szerep, de az első sikeres rajtaütés estéjén esett meg, hogy túlfűtve a győzelem mámorától, egymással hűtöttétek szilárd kapoccsá magatokat. Hiába tartottál tőle, hogy Svea manipulálásként éli meg, majd másnapra a klánban sem marad helyed, nem így történt - épp azóta olyan ösztönös, ami köztetek van, tudjátok ezt, mégsem beszéltek róla, hiszen sohasem keresnétek egymást úgy, mint akkor. És ez hosszú ideje jól van így.
