Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Täwar-tó partja KaDiPE5
Täwar-tó partja KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Täwar-tó partja

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 15, 2022 8:04 pm
A zsálya illata
«  @RaghatAlaphangulat • 251 »
Közönyös arckifejezéssel hallgatom a történetét. Ha álmomból felébresztettek volna is kiröhögtem volna azt az embert, aki azt mondja nekem, hogy egy gombával teli kosárkával fog utánam rohanni egy ork, aki végül nemhogy nem öl meg, de még be sem áll a szája.
Orkok szempontjából tehát középkorú, mégis annyit fecseg, mint egy tinédzser ifjú. Zsoldosként dolgozik, vagyis képes ölni és vele együtt megvédeni magát, ha szükséges, különben most sem beszélgetnénk itt, ha nem így lenne. Ha munka közben is ennyit beszél, főleg magáról, nagyon gyorsan el fogja veszíteni a tiszteletet, és senkit sem fogja érdekelni, hogy micsoda, kicsoda ő. Egy kis kikupálás, szabályok megjegyeztetése után viszont még mindig jó alapanyag.
Sokat gondolkodtam az elmúlt hónapban. Talán, ha lett volna kidobó emberem vagy csupán egy sima őr, ami védi a fogadót éjjel nappal, nem történt volna az, ami. Vagy ha meg is történik, teljesen más irányt vesz onnantól az éjszaka. Abba inkább bele se gondolok, mi lett volna, ha meglátnak egy ork katonát a fogadó körül.
- Értem – válaszolok neki röviden s tömören. Mivel a részletek nem érdekelnek, így míg beszél, máson kattog az agyam, és ha ütnének se tudnék rá válaszolni, hogy mi van azzal a sámánnal, akiről beszél. – Tudok neked egy munkát – terelem kicsit magabiztosabb, érdekeltebb területre a témát. – Egy fogadónál kellene őrt állnod zárástól nyitásig. A fizetség cserébe koszt és kvártély meg némi zsebpénz, hogy tudj költekezni. Így a közelgő télre nem kellene azon gondolkodnod, hogyan éld túl, és a fogadót is biztonságba tartod éjjel s nappal. Mit szólsz hozzá?
Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
418
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 11, 2022 7:01 pm
Raghat érdeklődve hallgatja, mennyit tud a nő. Nem csodálja, hogy annyira nem sokat. Az emberek többsége, akik még nem láttak orkot azok csak mesének tartják őket. Az orkoknak az emberek viszont nem. Az állandó hadjáratok egymás ellen az egész ork népség tudta pontosan mik is az emberek. De a többi... a najádok a sivatagba nem jönnek a szárazság miatt, így egy orknak érdekes lehet, egy uszonyos lény, ami nem hal és nem is ízletes.
- A többség a sivatagban él törzsekben. Néha előfordul, hogy a törzsek egymásnak esnek és megöletik egymást. Általában azok, akik ott születtek nem hagyják el a sivatagot. - magyarázza a nőnek.  
- Általában vadászok az erdőben élelem után. Télen pedig zsoldosnak állva keresem a betevő falatokat, mikor az állatok többsége alszik. Kisebb nagyobb szerencsével sikerül is túlélni a teleket. - ahogy a nő kimondja Raghat nevét, több-kevesebb sikerrel az ork láthatóan elégedett és boldog. A legtöbben csak ork-nak szólítják, mert vagy nem tisztelik, vagy csak nem tudják kimondani a nevét.
- Hm... - gondolkodik el a kérdésén. - Jelenleg húsz éves vagyok. Az orkok a sivatagos környezet miatt és a kissé barbarisztikus életmódjuk miatt alig negyven évig élnek. Tehát az életem felét leéltem már. - válaszol a kérdésre. Tény, aki az egész életét a harcokra és hadjáratokra szánja életét az nem fog sokáig élni.
- De voltak kivételek. Volt egy öreg shámánunk, aki majdnem megélte a nyolcvanat. PErsze már alig tudott mozogni, de az ork tűz még meg volt benne. A törzs nagyon tisztelte őt, ő tanította anyámat is, mikor kicsi volt. - meséli kissé lelkesen Raghat.
Fejvadász vagyok
Raghat

Noone is born as a monster.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
180
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás; Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Dec. 11, 2022 4:16 am
A zsálya illata
«  @RaghatAlaphangulat • 266 »
Úgy tűnik önérzetes a származására, mert a lény úgy kihúzza magát a kérdésemre, hogy rendesen megilletődöm. Erősen szorongatom a kosarat. Tudnom kellett volna, hogy miféle? Legugol, amit nem tudok mire vélni. Talán azért teszi, hogy bebiztosítson, nem fog bántani, vagy azért, mert guggolásból könnyebben tud az áldozatára ugrani, magam sem tudom. Igyekszem az előbbit magam előtt tartani, mert ha az utóbbiba hiszek, akkor apám elvét fogom tartani. Azt meg nem akarom.
- Hallottam már a magadfajtádról – felelem csendesen a teljes igazat megvallva. A vándorok a fogadóban már annyi mindenről mesélnek; a myznashi sivatagi forróságról, a mágustornyok varázslószülötteiről, bár ezt amíg nem látom, nem hiszem. De történetek keringenek a vad, zord emberekről is az evirani tájakon, és persze a velük ádázkodó szörnyetegekről, az orkokról. – Ám arról nem, hogy mynzash sivatagaiban éltek. Csak az evirani társaidról tudok – teszem hozzá.
- S úgy gondolod, hogy az elfek között találni fogsz munkát, Raghat? – kérdezem tőle érdeklődve, és megpróbálom ugyanolyan hanglejtéssel kimondani a nevét, mint ahogy ő tette. Ha tényleg ilyen jámbor, mint aminek mutatja magát, talán hasznomra lehet. Ha érzelemtelen arccal képes beleállni egy vitába, vagy akár egy ökölharcba, annál inkább. Talán munkát is tudok neki ajánlani, de akkor le kell mondania a vándor életről. Mindenesetre, előbb megbizonyosodom egy s másról, aztán meglátjuk, hogy vevő-e az ajánlatomra.
- Ha hasonlítanod kellene a jelenlegi korodat egy ember korára, mennyi idősnek mondanád magad? – Két legyen egy csapásra. Ha fiatal, akkor évekig tud nekem dolgozni, ha öreg… azt majd ő megmondja. Ha buta, akkor nem fog tudni, vagy irreális választ fog nyújtani nekem, ha okos és intelligens, könnyedén átfogja tudni számolni a korát.
Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
418
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Nov. 02, 2022 9:27 pm
Raghat az élete felét leélte már mégis időnként tud olyan naiv és gyermeki lenni mint tíz éves korában...leszámítva a tényt, hogy egyedül megölt egy szörnyet, ami nagyobb volt mint ő, de ez mellékes. Szerencséjére nem találkozik olyanokkal, mint ő. Olyankor eszébe jutna, hogy valószínűleg szégyenbehozta egykori törzsét. A becsület fontos Raghat-nak. És bár tudja sok fajtársa nem értene egyett vele, de nincs semmi becsülendő, ha ártatlan nőket erőszakol és öl meg, falvakat felgyújtva. Nem erre nevelte apja.  
Tudja, hogy kinézete kissé megijeszthette a nőt és semmit sem mondva türelmesen megvárja, míg feldolgozza az ember. Mikor a nő megköszönte Raghat kissé fura gesztusát egy aprót biccent. Tudja, hogy sok kérdése lehet a nőnek, így türelmesen kivárja azokat.
Mikor a nő megkérdezi, mi ő akkor büszkén kihúzza magát. Gyorsan eszébe jutt, hogy ez talán megijesztheti a nőt és lassan inkább legugol, hogy ne érezze fenyegetve magát az ember. Ránéz a msot már nem annyira kicsi személyre és megszólal.
- Egy ork. Az emberek Mynzash-nak nevezik azt a birodalmat ahonnan én számazom... A sivatagból jöttem. - magyarázza kissé lelkesen a nőnek. - Szólíts csak Raghat-nak....vagy ahogy jól esik... Sokan nem tudják kimondani a nevem.
Raghat reméli, hogy a nő kicsit elengedi magát, mikor a szülőföldjéről beszél. Tudja sokkoló és traumatikus élmény lehet egy orkkal találkozni, de valjuk be, Raghat nem egy átlagos ork.
- Hogy miért?...Mert...itt lakom? - válaszolja meg a következő kérdést, majd gyorsan elgondolkodik. - Azaz, hogy nem. Vándor vagyok, szóval teknikailag nincs otthonom. Zsoldoként járom a kontinest, hogy megéljek valahogy. Csak kicsit nehéz úgy, hogy a katonaság habozás nélkül fegyvert ránt. De az átlagos embwerek szeretni szoktam. - néz kcisit büszkén a nőre. Habár az orkok barbarisztikus nép szeretik a társoságot és időnként szükségük is van valakire, akivel beszélhetnek.
Raghat testét ellazítja, hátha akkor látja a nő, hogy Raghat nem fogja bántani, még akkor sem ha megüti... Nem minha Raghat annyira érezné, ha egy nő felpofozná, amennyire kemény a bőre.

//Elnézést a késéért, igyekszem legközelebb. Täwar-tó partja 3138061344 Täwar-tó partja 1959484593
Fejvadász vagyok
Raghat

Noone is born as a monster.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
180
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás; Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 16, 2022 11:11 pm
A zsálya illata
«  @RaghatAlaphangulat • 312 »
Értetlen arckifejezéssel állok előtte. Egyáltalán nem erre a reakcióra számítottam, és az, hogy végig nézhettem egy olyan jelenetet, amiben egy óriás zöld lény esetlenül pakolgatja a gombáimat a kosaramban vissza a szándékosan megadott helyükre, hogy aztán, mint aki jól végzett a dolgával át nyújtsa nekem, nem tudom hirtelen hova tenni.
Mereven bámulom a szemeim előtt libbenő kosarat, a szám résnyire elnyílik a döbbenettől.
- Kö… köszönöm – szólalok meg végül megilletődve, és felocsúdva az elfásult állapotból kissé remegő kézzel átveszem tőle a kis kosárkát. Tényleg minden a helyén maradt, vagy ha nem is, tökéletesen helyre pakolta őket.
A lény most szólal meg először, és enyhén sokkot kapok, amikor meghallom a hihetetlenül mély hangot, amely oly tisztán és intelligensen cseng a közös nyelven, mintha egész életében az itteni civilizációban élt volna. Szükségem van néhány másodpercre, hogy felfogjam mit is mondott, túlságosan megrökönyödtem az értelmességén.
Lehet rasszista vagyok, de ki nem néztem volna ezt belőle, ehelyett csak az éktelen, artikulálatlan ordítást vártam. És hogy miért? Mert eszembe jutott, hol találkozhattam őhozzá hasonló lénnyel. Az esti, hátborzongató mesékben, amikkel apám ijesztegetett kiskoromban. Ugyanígy írta le őket, talán ezért is voltam előítéletes vele szemben. Nem vártam tőle mást, mint a szörnyet, ami kibújik az ágyam alól, ha nem eszem meg a karfiolt, ami oly ritka számba ment nálunk, annyira szegények voltunk. Megjegyzem, azóta se szerettem meg.
- Inkább csak már nem tudok úgy hajlongani, mint arany koromban – felelek neki csendesen. Nem tudom, miért vallom ezt be neki. Most már azt is tudja, hogy gyenge fizikai jellemmel rendelkezem. Elvégre, a futást is leginkább csak azért hagytam abba, mert már nem bírom akkora szusszal, mint régen, és nem azért, mert olyan rohadt bátor lennék.
- Mi vagy te? – szegezem neki rögtön a kérdést. Nem akarom úgy felfesteni az elmémben őt, mint ahogy édesapám tette évtizedekkel ezelőtt. Már most bebizonyította, hogy tényleg csak rémisztő, hazug történetek voltak. – Miért vagy itt?
Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
418
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Okt. 09, 2022 1:07 pm
A nő úgy futott Raghat elől, mintha az ork megakarná ölni... ami végül is egy tök reális meglátás, ki a franc megy oda valakihez csuklyában, majd mikor az illető menekülni próbál az illető utána szalad. Csak kicsit tűnik idiótának Raghat. De számított erre. Elvégre az első találkozások egy idegennel mindig ugyan úgy kezdődnek. Az egyikük el kezd futni a másik követi aztán majd csak lesz valami.
Amikor a nő megállt Raghat lelassított és kicsit közelebb kocogott. Megtartva a távolságot megállt a nővel szemben. Végig tekint a nőn, hogy megállapítsa nem e sérült e meg, vagy csak ő néz ki kicsit rosszul a nő. Hallva a kérdést letekint a kis kosárra. Azt a pár gombát, ami helyet cserélt gyorsan visszatoszogatja rendes, kiszabott helyére. Két kezébe veszi a fonott tárgyat és szelíden nyújtja vissza tulajdonosának. Ha elveszi a nő megvárja míg biztonságban érzi magát, ha nem akkor nyújtva a kosarat elkezdi magyarázni.
- A közelben jártam és hallottam a fájdalmas nyögéseket. Azt gondoltam bajban lehet... Sajnálom, hogy megijesztettem. - ezután csak ott áll és várja a nő reakcióját. Mély hangja nem rejt akcentust, vagy legalábbis elsőre nem. Nem felejtette el faja nyelvét. Kis noteszében anyanyelvén írja a dolgait és a helyeket, ahol járt.
Sokan ezután ráförmednek, esetleg megpróbálják megverni, vagy ijedségükben tovább szaladnak. Mi létét még nem fedi fel. Egy barátságos ork olykor sokkal rémisztőbb, mint egy kétméteres baltás gyilkos. A sztereotípiák miatt a barátságos ork sokkal veszedelmesebb. Átver, hatba szúr, majd a koponyádból kelyhet csinálva issza ki véredet. Ezért is szokta mondogatni Raghat, hogy sose bíz egy orkban.
Fejvadász vagyok
Raghat

Noone is born as a monster.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
180
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás; Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Okt. 07, 2022 6:24 pm
A zsálya illata
«  @RaghatAlaphangulat • 275 »
A fák között cikázva igyekszem nem hátra nézni, mert tulajdonképpen nincs is rá szükség. A léptei szorosan mögöttem felforgatják a száraz avart, és ennek hangja bőven a tudtomra adja, hogy a nyomomban van. Merre fussak tovább? Egyre mélyebben járok az erdőbe, ha ennél tovább megyek, teljesen el fogok tévedni, és akkor aztán meg is állhatnék ennyi erővel, úgyis elkap.
Spontán választásra jutottam a jobb oldalra fordulást. A Rila folyó tűnik az egyetlen mentsvárnak, és a rajta halászó lakosok, ha más nem, az egyiküktől segítséget tudok kérni. Viszont ahogy élesen jobbra váltok, a szemem sarkában megpillantom a követőm alakját és… a kezében a kosaramat? A döbbenettől nemhogy tovább nem futok, de még meg is állok az illetődöttségemtől. Zavart tekintettel cikázom a csuklyás alak eltakart arca, és a kosaram között. Ha meg akart volna ölni, vagy éppen simán rám támadni, miért hozta magával a kosarat?
- Mit akar tőlem? – kérdezek felemelt fejjel inkább. Igazából már bele is törődtem bármelyik kimenetelbe. Ha megöl, hát az istenekre, tegye meg. Bron biztosan tovább viszi a fogadót, és így élete végéig lesz miből kenyérre költenie. Ha meg eladja, legyen úgy. De akkor visszajövök kísérteni őt.
Fél testtel fordulok felé, és úgy hátrálok tőle egészen addig, míg a hátam nem csapódik egy fa törzsének. Próbálom a szemeit keresni, hátha hasonlóságot fedezek fel a múltkori esettel kapcsolatban, de túlságosan el van takarva. Ami viszont megüti a tekintetemet, az a keze, mellyel a kosarat fogja. Hasonló felépítésű, mint bármilyen emberé, de a színe… az nem emberi. Mégis milyen lény ez? A tündéket nagyon is jól ismerem, hisz az egész város az övék, és nem egy szórakozott már a fogadóban, de ez... ez valami más.
Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
418
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 05, 2022 7:49 pm
A hosszú haj nehéz meló. Könnyen beleakad mindenbe és úgy koszolódik, hogy elég kimenned az utcára és a legelső szél egy egész madárfészket csinál a hajadból. Noha ez nem zavarta kedvenc orkunkat, de az már érdekelte, hogy fehér haja olyan koszos volt a vértől és sártól, már-már feketének tűnt. Olyan jó pár óráig próbálja megszabadítani haját, amitől csak lehet kisebb-nagyobb sikerrel. Mikor már úgy látható, hogy milyen színű is sörénye és már a háta is görcsbe rándult a hajlott pozíciótól, hátra csapja vizes haját és felegyenesedve megropogtatja hátát. A hangos ropogásokra néhány madár is felfigyelt és a zöld óriást figyelték.

Mikor Raghat megközelítette a gombászó nőt tudta, hogy nehéz dolga lesz. Elvégre ki ne ijedne meg egy 2 méteres csuklyás alaktól a vadon közepén, mikor megy le a nap? De a csuklya nélkül...ugyan azt a hatást éri el. Nehéz Raghat-nak orknak lenni elvégre a megbélyegzéseket nehéz levetni magáról, amiket fajtársai miatt tettek rá. Azt is tudja, hogy az orkokkal is nehézségei lennének. Mivel tíz évesen elvesztett mindent és egyedül nevelkedett vannak hiányosságai ott is. Egyedül talán rangja maradt meg, ami születési joga és titulusa egyaránt. Hiába halt ki a Fehéragyar klán, apja és ősei tettei beleégtek már az orkok történelmébe és elméjükbe. És mivel Raghat a klánvezér egyszem gyermeke az alap tisztelet kijár neki.

Ahogy a nő elsápadva Raghat-ra pillantott az ork tudta, mi fog ezután következni. Azt várta, hogy dönt a nő. Elfut vagy összeesik. Egyik reakció sem lett volna meglepetés. Ahogy a nő “elejti” a kosarat Raghat a kis tárgyra néz és annak tartalmára. Aztán felnéz a futó nőre, majd vissza a kosárkára. Lehajolva felveszi egyik kézbe a kosarat, biztosan fogva, hogy ne keveredjenek a benne lévő dolgok és a nő után iramodik. Harcos szakmája miatt jó sokáig tud futni és viszonylag gyorsan is. Minden esetre addig úgy se áll meg, míg utol nem éri a nőt. Megragadni nem fogja, tudván csak jobban megrémítené az idegent. De nem marad le és addig követi a nőt, míg vagy meg nem áll a kimerültségtől, vagy rosszabbik esetben el nem bícsaklik.
Fejvadász vagyok
Raghat

Noone is born as a monster.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
180
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás; Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 05, 2022 7:10 pm
A zsálya illata
«  @RaghatAlaphangulat • 286 »
A zsályát elég gyorsan leváltotta a szemem sarkában felfedezett kis gombatelep egy fa tövében. Négykézláb átkúszom az egy-két méterre lévő fatörzshöz, és felcsillanó szemekkel kezdek túrni a kalapokban.
Teljesen elmerülök a válogatásban, egyiknek jobb illata van, mint a másiknak. Gondosan veszem kézbe egyesével a gombákat, tüzetesen átvizsgálva, hogy melyik használható még fel sütéshez, és melyik marad már csak a malacoknak, mint termény, s pontosan ilyen rendezésben pakolom bele a kis kosaram külön két sarkába.
Fel sem tűnik elsőre, hogy az időközben szép lassan lemenő nap, mely eddig megvilágította előttem a fa tövét, teljesen elsötétült a hátam mögött, csak akkor, amikor ráeszmélek, hogy hunyorogva vizslatom a kis kalapos csodákat. A fába kapaszkodok, mialatt feltápászkodok egy utolsó nyögéssel társulva a földről. A fejem felett lelógó ágba beleakad a hajam, és egyik karommal feltolva az ágat fordulok meg a hátam mögé, a testem pedig teljesen megmerevedik az elém táruló látványra.
Az egy hónappal ezelőtti történtek egy pillanata villan át azon nyomban az elmémen. Pontosan ugyanekkora volt az alak, és pontosan ugyanígy burkolózott a csuklyája mögé, amikor a fogadó előtt elkapta a karomat és elkezdődött életem egyik legrosszabb éjszakája.
Nem tudom eldönteni, hogy most rögvest elájuljak, vagy menekülésre kényszerüljek. Biztosan állítom, hogy egyikkel sem érnék el jobb végkimenetelt, de valamelyiket muszáj megpróbálnom. Most még esélyem is van, hátha a nagyobb termete lomhább mozgásra kényszerül, így nincs mit tenni.
A legtaglózott állapotomból felocsúdva, élesen szökik ki belőlem a levegő. Az arcom minden bizonnyal eltorzul a félelemre, és nemhogy eldobva mindent a kezemből, gombástul, mindenestül, egyedül a kosarat hátrahagyva kezdek futni hirtelen az ellenkező irányba.
Hogy miért nem a város felé, mint egy józan paraszti ésszel rendelkező egyén? Az istenek sem tudják, de talán utólag majd az elöntött félelmet fogom okolni érte.
Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
418
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 05, 2022 6:26 pm
Az elmúlt évek alatt sok minden változott. A gyermek felnőtt, megerősödött. Mikor még csak pár napja, hogy törzsét felégették az emberek, úgy gondolta sose fog megbocsájtani nekik és ő maga is vérükben fog fürdeni. De nem így lett. Mikor megpillantotta az emberi gyerekeket, kik gondtalanul rohangáltak vihorászva a jégbe fagyott szív meglágyult. Nem tehetett róla, de gyűlölte a gondolatot, hogy egy kicsi, gyenge lény arra a sorsra jusson, mint ő. Elhatározta, erősebb lesz és megvédi ezeket az apró teremtményeket.
Raghat tisztában volt vele, hogy faja nem szívesen látott a legtöbb környéken. Talált pár várost is, ahol csak megnézték őt, de míg gondot nem okozott békén hagyták. Ennek ellenére, mikor városba megy csuklyát húz magára, hogy a kellemetlenségeket elkerülje. Leginkább munkáért ment a városba. Felszedni pár vérdíjkitűzést, leadni az egyént és begyűjteni a jussát. E közben az ott lakók már megszokták őt, sőt néha még köszöntek is neki. De legnagyobb melegséget a gyerekek adták neki, akik jöttek vigyorral az arcukon kérlelve Raghat, hogy játsszon velük, emelgesse őket. Időnként, mikor az édesség árus adott az orknak pár cukorkát a kisegítésért cserébe, akkor azt Raghat odaadta a gyerekeknek.


Raghat nem csak a városban tölti idejét. Időről-időre ellátogat a természetbe is növények után kutatva. Alkímia tudását szereti gyarapítani, így mindig kap az alkalmon, hogy bespájzoljon a természetadta növényekből, egyéb alapanyagokból. Vagy, ha csak netán magányra vágyik egy kis csendes helyen lepihenve eltölti idejét.
A mai nap is egy ilyen volt. Reggel korán kiment, hogy növényekkel telerakja kis erszényét. Gyűjtögetés után leülni egy szép kilátáshoz és ami szeme elé tárul, azt kis füzetecskéjébe lerajzolni, kiírni gondolatait. Délután fele lemenni a vízhez, lemosni az út porát és hosszú, fehér haját kibontva megmosni. Apai vonás volt hajszíne. A fehéragyar klán jellegzetes vonása. Anyja mindig is dicsérte és ápolta a hosszú sörényt. Nem csoda, hogy Raghat jó gondját viselte hajkoronájának.
Alig, hogy Raghat megmosta haját és ideje volt ismét befonni fájdalmas nyögdécselésekre lett figyelmes. Eleinte azt hitte egy állatka sérült meg és nehezére esik menedékbe húzódnia. Cuccait felkapva a vállára elindult a zajok irányába. Szakmája miatt megszokta, hogy nagy termete ellenére ne adjon ki zajt. Ám, ha valaki nagyon figyel, érezheti a föld remegését.
A zajforráshoz érve Raghat megpillantotta a nőt, aki lelkesen szedegette a fűszernövényeket. A hangok alapján az ork nem tudta eldönteni, hogy a nő megsérült e, vagy sem, így lassan megközelíti a nőt. Csak remélni tudja, hogy nem ijeszti meg nagyon külseje az embert. Ha a nő nem veszi észre előbb Raghat csak akkor áll meg mikor már a nő fölé tornyosult és úgy néz le rá, türelmesen várva, hogy a nő megforduljon.
Fejvadász vagyok
Raghat

Noone is born as a monster.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
180
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgatás; Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 05, 2022 5:53 pm
A zsálya illata
«  @RaghatAlaphangulat • 468 »


1022. Esőzés hava 2.

Már egy holdtöltén túl vagyok a szörnyű eset óta. Bron hiába nyugtatgatott, hiába próbált kicsábítani a fogadói szobából, egyszerűen nem ment. Akkora bélyeget nyomott a lelkemre, hogy nem mertem még csak az orromat sem kidugni az ajtó túloldalára, és ehelyett magam elé bámultam napokig az ágyban fetrengve.  A napok simán csak teltek, a hold minden egyes kis mozzanatát figyeltem miként feldagad, majd szépen elfogy az éjszakai égbolton.
Az utóbbi pár napban viszont egyre jobban elöntött a keserűség. Mégis mit csinálok? Egy fogadó fekszik alattam, amit a saját két kezemmel húztam fel a semmire, és képtelen vagyok túltenni magam a történteken, még úgyis, hogy ennél sokkal, de sokkal veszélyesebb helyzeteket is kockáztattam már. S hiába, hogy végül beomlott alattam a talaj, az élet megy tovább, Bron pedig egyre feszültebb, egyre inkább kezd tele lenni a hócipője. Még csak egy mezei pincérlányt sem fogadtam fel mellé, hogy kisegítse. Soha nem fogom tudni neki meghálálni teljesen az elmúlt hónapnyi áldozatos és önzetlen munkáját. De az, hogy kikelek az ágyból, és feltöltöm a piacon nem található nyersanyagaink készletét a tó partjainál, kezdetnek talán megfelelő.
Mily irónikus, fut át a fejemen a gondolat, miközben kikászálódok a takaróm és párnáim védelméből, hogy olyan ruhát kapjak ki a szekrényből, amit nem félek összekoszolni. Eddig az ajtón túlra se voltam hajlandó menni, most viszont nem, hogy a fogadót, de a várost is elhagyom a délutánra néhány vadon termő fűszerért. Meg persze hátha találok Nawerdet. Közeleg az Ősök éjszakája, és a múltkor is mindenki imádta a világító tintával készült ünnepi menülistát.
Óvatos léptekkel haladok a lépcsőn lefelé, a kis fonott kosárkám ide-oda leng a karomon. Évtizedek óta használom, a széle már feslett, de addig míg át nem szakad a közepe, használni fogom. A legfinomabb fűszereket és gyógynövényeken szoktam hozni benne, ezért már csak az anyagából áradó mennyi illatok miatt sincs szívem megválni tőle.
Bron elképedt arccal mered rám, mikor leérek a lépcső aljára, aztán pár pillanattal később lágyan elmosolyodik. Gyorsan átvágok a termen, hogy hallja a szavaim. – Lemegyek a partra szedni egy kis fűszert, meg amit találok. Múltkor mondtad, hogy kezdünk kifogyni belőlük, így gondoltam talán itt az ideje feltölteni a készleteket – mosolygok én is melegen, és egy apró bólintással a hátsó ajtót veszem célul.

***

Hát tényleg kezdem megérezni az éveket, melyek a hátamat, most elsősorban a derekamat súlyosítják. Minden egyes hajolgatással egyre hangosabban nyögök fájdalmamban, és nem tudom eldönteni, hogy azért, mert eljárt felettem az idő, vagy mert egy hónapig fekvő testhelyzetben tartózkodtam a puha ágyban.
A válasz mindegy is, mert a növény nem nő meg szemmagasságig, és valakinek így is úgy is le kell hajolnia érte. Tehát marad az egyetlen lehetőség, letérdelek a földre, és egyesével tépegetem le a fűszernövény leveleit, néha pedig elmorzsolok az ujjaim között egyet-egyet, hogy megszimatolhassam. A zsályás sütemény nagyon finom szokott lenni, és már magában is elragadó az illata.
Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
418
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Nov. 09, 2021 9:40 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Täwar-tó partja Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Täwar-tó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore :: Kültelepülés-
Ugrás: