Täwar-tó partja

Tulveron Krónikái :: Kültelepülés

Raghat érdeklődve hallgatja, mennyit tud a nő. Nem csodálja, hogy annyira nem sokat. Az emberek többsége, akik még nem láttak orkot azok csak mesének tartják őket. Az orkoknak az emberek viszont nem. Az állandó hadjáratok egymás ellen az egész ork népség tudta pontosan mik is az emberek. De a többi... a najádok a sivatagba nem jönnek a szárazság miatt, így egy orknak érdekes lehet, egy uszonyos lény, ami nem hal és nem is ízletes.
- A többség a sivatagban él törzsekben. Néha előfordul, hogy a törzsek egymásnak esnek és megöletik egymást. Általában azok, akik ott születtek nem hagyják el a sivatagot. - magyarázza a nőnek.  
- Általában vadászok az erdőben élelem után. Télen pedig zsoldosnak állva keresem a betevő falatokat, mikor az állatok többsége alszik. Kisebb nagyobb szerencsével sikerül is túlélni a teleket. - ahogy a nő kimondja Raghat nevét, több-kevesebb sikerrel az ork láthatóan elégedett és boldog. A legtöbben csak ork-nak szólítják, mert vagy nem tisztelik, vagy csak nem tudják kimondani a nevét.
- Hm... - gondolkodik el a kérdésén. - Jelenleg húsz éves vagyok. Az orkok a sivatagos környezet miatt és a kissé barbarisztikus életmódjuk miatt alig negyven évig élnek. Tehát az életem felét leéltem már. - válaszol a kérdésre. Tény, aki az egész életét a harcokra és hadjáratokra szánja életét az nem fog sokáig élni.
- De voltak kivételek. Volt egy öreg shámánunk, aki majdnem megélte a nyolcvanat. PErsze már alig tudott mozogni, de az ork tűz még meg volt benne. A törzs nagyon tisztelte őt, ő tanította anyámat is, mikor kicsi volt. - meséli kissé lelkesen Raghat.

Raghat az élete felét leélte már mégis időnként tud olyan naiv és gyermeki lenni mint tíz éves korában...leszámítva a tényt, hogy egyedül megölt egy szörnyet, ami nagyobb volt mint ő, de ez mellékes. Szerencséjére nem találkozik olyanokkal, mint ő. Olyankor eszébe jutna, hogy valószínűleg szégyenbehozta egykori törzsét. A becsület fontos Raghat-nak. És bár tudja sok fajtársa nem értene egyett vele, de nincs semmi becsülendő, ha ártatlan nőket erőszakol és öl meg, falvakat felgyújtva. Nem erre nevelte apja.  
Tudja, hogy kinézete kissé megijeszthette a nőt és semmit sem mondva türelmesen megvárja, míg feldolgozza az ember. Mikor a nő megköszönte Raghat kissé fura gesztusát egy aprót biccent. Tudja, hogy sok kérdése lehet a nőnek, így türelmesen kivárja azokat.
Mikor a nő megkérdezi, mi ő akkor büszkén kihúzza magát. Gyorsan eszébe jutt, hogy ez talán megijesztheti a nőt és lassan inkább legugol, hogy ne érezze fenyegetve magát az ember. Ránéz a msot már nem annyira kicsi személyre és megszólal.
- Egy ork. Az emberek Mynzash-nak nevezik azt a birodalmat ahonnan én számazom... A sivatagból jöttem. - magyarázza kissé lelkesen a nőnek. - Szólíts csak Raghat-nak....vagy ahogy jól esik... Sokan nem tudják kimondani a nevem.
Raghat reméli, hogy a nő kicsit elengedi magát, mikor a szülőföldjéről beszél. Tudja sokkoló és traumatikus élmény lehet egy orkkal találkozni, de valjuk be, Raghat nem egy átlagos ork.
- Hogy miért?...Mert...itt lakom? - válaszolja meg a következő kérdést, majd gyorsan elgondolkodik. - Azaz, hogy nem. Vándor vagyok, szóval teknikailag nincs otthonom. Zsoldoként járom a kontinest, hogy megéljek valahogy. Csak kicsit nehéz úgy, hogy a katonaság habozás nélkül fegyvert ránt. De az átlagos embwerek szeretni szoktam. - néz kcisit büszkén a nőre. Habár az orkok barbarisztikus nép szeretik a társoságot és időnként szükségük is van valakire, akivel beszélhetnek.
Raghat testét ellazítja, hátha akkor látja a nő, hogy Raghat nem fogja bántani, még akkor sem ha megüti... Nem minha Raghat annyira érezné, ha egy nő felpofozná, amennyire kemény a bőre.

//Elnézést a késéért, igyekszem legközelebb.

A nő úgy futott Raghat elől, mintha az ork megakarná ölni... ami végül is egy tök reális meglátás, ki a franc megy oda valakihez csuklyában, majd mikor az illető menekülni próbál az illető utána szalad. Csak kicsit tűnik idiótának Raghat. De számított erre. Elvégre az első találkozások egy idegennel mindig ugyan úgy kezdődnek. Az egyikük el kezd futni a másik követi aztán majd csak lesz valami.
Amikor a nő megállt Raghat lelassított és kicsit közelebb kocogott. Megtartva a távolságot megállt a nővel szemben. Végig tekint a nőn, hogy megállapítsa nem e sérült e meg, vagy csak ő néz ki kicsit rosszul a nő. Hallva a kérdést letekint a kis kosárra. Azt a pár gombát, ami helyet cserélt gyorsan visszatoszogatja rendes, kiszabott helyére. Két kezébe veszi a fonott tárgyat és szelíden nyújtja vissza tulajdonosának. Ha elveszi a nő megvárja míg biztonságban érzi magát, ha nem akkor nyújtva a kosarat elkezdi magyarázni.
- A közelben jártam és hallottam a fájdalmas nyögéseket. Azt gondoltam bajban lehet... Sajnálom, hogy megijesztettem. - ezután csak ott áll és várja a nő reakcióját. Mély hangja nem rejt akcentust, vagy legalábbis elsőre nem. Nem felejtette el faja nyelvét. Kis noteszében anyanyelvén írja a dolgait és a helyeket, ahol járt.
Sokan ezután ráförmednek, esetleg megpróbálják megverni, vagy ijedségükben tovább szaladnak. Mi létét még nem fedi fel. Egy barátságos ork olykor sokkal rémisztőbb, mint egy kétméteres baltás gyilkos. A sztereotípiák miatt a barátságos ork sokkal veszedelmesebb. Átver, hatba szúr, majd a koponyádból kelyhet csinálva issza ki véredet. Ezért is szokta mondogatni Raghat, hogy sose bíz egy orkban.

A hosszú haj nehéz meló. Könnyen beleakad mindenbe és úgy koszolódik, hogy elég kimenned az utcára és a legelső szél egy egész madárfészket csinál a hajadból. Noha ez nem zavarta kedvenc orkunkat, de az már érdekelte, hogy fehér haja olyan koszos volt a vértől és sártól, már-már feketének tűnt. Olyan jó pár óráig próbálja megszabadítani haját, amitől csak lehet kisebb-nagyobb sikerrel. Mikor már úgy látható, hogy milyen színű is sörénye és már a háta is görcsbe rándult a hajlott pozíciótól, hátra csapja vizes haját és felegyenesedve megropogtatja hátát. A hangos ropogásokra néhány madár is felfigyelt és a zöld óriást figyelték.

Mikor Raghat megközelítette a gombászó nőt tudta, hogy nehéz dolga lesz. Elvégre ki ne ijedne meg egy 2 méteres csuklyás alaktól a vadon közepén, mikor megy le a nap? De a csuklya nélkül...ugyan azt a hatást éri el. Nehéz Raghat-nak orknak lenni elvégre a megbélyegzéseket nehéz levetni magáról, amiket fajtársai miatt tettek rá. Azt is tudja, hogy az orkokkal is nehézségei lennének. Mivel tíz évesen elvesztett mindent és egyedül nevelkedett vannak hiányosságai ott is. Egyedül talán rangja maradt meg, ami születési joga és titulusa egyaránt. Hiába halt ki a Fehéragyar klán, apja és ősei tettei beleégtek már az orkok történelmébe és elméjükbe. És mivel Raghat a klánvezér egyszem gyermeke az alap tisztelet kijár neki.

Ahogy a nő elsápadva Raghat-ra pillantott az ork tudta, mi fog ezután következni. Azt várta, hogy dönt a nő. Elfut vagy összeesik. Egyik reakció sem lett volna meglepetés. Ahogy a nő “elejti” a kosarat Raghat a kis tárgyra néz és annak tartalmára. Aztán felnéz a futó nőre, majd vissza a kosárkára. Lehajolva felveszi egyik kézbe a kosarat, biztosan fogva, hogy ne keveredjenek a benne lévő dolgok és a nő után iramodik. Harcos szakmája miatt jó sokáig tud futni és viszonylag gyorsan is. Minden esetre addig úgy se áll meg, míg utol nem éri a nőt. Megragadni nem fogja, tudván csak jobban megrémítené az idegent. De nem marad le és addig követi a nőt, míg vagy meg nem áll a kimerültségtől, vagy rosszabbik esetben el nem bícsaklik.

Az elmúlt évek alatt sok minden változott. A gyermek felnőtt, megerősödött. Mikor még csak pár napja, hogy törzsét felégették az emberek, úgy gondolta sose fog megbocsájtani nekik és ő maga is vérükben fog fürdeni. De nem így lett. Mikor megpillantotta az emberi gyerekeket, kik gondtalanul rohangáltak vihorászva a jégbe fagyott szív meglágyult. Nem tehetett róla, de gyűlölte a gondolatot, hogy egy kicsi, gyenge lény arra a sorsra jusson, mint ő. Elhatározta, erősebb lesz és megvédi ezeket az apró teremtményeket.
Raghat tisztában volt vele, hogy faja nem szívesen látott a legtöbb környéken. Talált pár várost is, ahol csak megnézték őt, de míg gondot nem okozott békén hagyták. Ennek ellenére, mikor városba megy csuklyát húz magára, hogy a kellemetlenségeket elkerülje. Leginkább munkáért ment a városba. Felszedni pár vérdíjkitűzést, leadni az egyént és begyűjteni a jussát. E közben az ott lakók már megszokták őt, sőt néha még köszöntek is neki. De legnagyobb melegséget a gyerekek adták neki, akik jöttek vigyorral az arcukon kérlelve Raghat, hogy játsszon velük, emelgesse őket. Időnként, mikor az édesség árus adott az orknak pár cukorkát a kisegítésért cserébe, akkor azt Raghat odaadta a gyerekeknek.


Raghat nem csak a városban tölti idejét. Időről-időre ellátogat a természetbe is növények után kutatva. Alkímia tudását szereti gyarapítani, így mindig kap az alkalmon, hogy bespájzoljon a természetadta növényekből, egyéb alapanyagokból. Vagy, ha csak netán magányra vágyik egy kis csendes helyen lepihenve eltölti idejét.
A mai nap is egy ilyen volt. Reggel korán kiment, hogy növényekkel telerakja kis erszényét. Gyűjtögetés után leülni egy szép kilátáshoz és ami szeme elé tárul, azt kis füzetecskéjébe lerajzolni, kiírni gondolatait. Délután fele lemenni a vízhez, lemosni az út porát és hosszú, fehér haját kibontva megmosni. Apai vonás volt hajszíne. A fehéragyar klán jellegzetes vonása. Anyja mindig is dicsérte és ápolta a hosszú sörényt. Nem csoda, hogy Raghat jó gondját viselte hajkoronájának.
Alig, hogy Raghat megmosta haját és ideje volt ismét befonni fájdalmas nyögdécselésekre lett figyelmes. Eleinte azt hitte egy állatka sérült meg és nehezére esik menedékbe húzódnia. Cuccait felkapva a vállára elindult a zajok irányába. Szakmája miatt megszokta, hogy nagy termete ellenére ne adjon ki zajt. Ám, ha valaki nagyon figyel, érezheti a föld remegését.
A zajforráshoz érve Raghat megpillantotta a nőt, aki lelkesen szedegette a fűszernövényeket. A hangok alapján az ork nem tudta eldönteni, hogy a nő megsérült e, vagy sem, így lassan megközelíti a nőt. Csak remélni tudja, hogy nem ijeszti meg nagyon külseje az embert. Ha a nő nem veszi észre előbb Raghat csak akkor áll meg mikor már a nő fölé tornyosult és úgy néz le rá, türelmesen várva, hogy a nő megforduljon.