Az első utam az Ereklyetárba vezet, melynek komor, szürke falai elképesztő magaslatokban emelkedik az ember felé, s rejt kincseket a magam fajtának. Itt létem alatt bejáratam a laboratórium minden zeg-zugát, meghúzódva egy-egy sarokban tanulmányozva a könyvek sokaságát. Hangosan sercent a toll a papíron, ahogy újabb és újabb fontosnak vélt mondatokat vetettem rá. Olykor észre sem véve, hogy az ablakon beszűrődő fény veszt erejéből, s elképzelni se tudtam, miért folynak össze a szemem előtt a betűk. Gyomrom kondulása, olykor pedig a gondnok halk szava zökkentett ki: „Ideje lenne nyugovóra térni, holnap is lesz nap.” Sajnáltam minden egyes percet semmittevéssel tölteni, hisz kár is lett volna azt hinnem, hogy Káosz nem unja meg a várakozást és ébred fel benne a kalandvágy. S ha nem akartam, hogy túlságosan megmakacsolja magát, hát engednem kellett neki. A korai órának köszönhetően még csak alig lézengtek a máskor morajló teremben. A kurátor, mint mindig az asztala mögött ült, s dinamikus mozdulattokkal jegyzetelt vaskos könyvébe. Megköszörültem a torkom. Bozontos ősz szemöldöke összerándult, ahogy felpillantott rám. – Már hiányoltalak, tegnap nem járttál itt – simultak ki homlokán a rácok. – Miben lehetek a segítségedre? – egyenesedett ki székében, így teljesen a figyelme középpontjába kerülve. – Lefizetem a kétszáz ulront a könyvért, a Kotyvalékokért, az hiszem, eleget jártam már ide, reményeim szerint máshol már várnak – felelem, miközben le ejtem asztalára a kétszáznyolcvan ulront rejtő erszényt. – Ideje volt már…hmm…ez több – veszi a kezébe sandán méregetve épp úgy engem, mint az erszény súlyát. – Valóban …- bólintok. – szükségem lesz még egy Gyógyító- és Éjkehelyre is – összevigyorogva kel fel a helyéről s pár perc elteltévvel elém is rakja, amiért fizettem.
// #vásárlás: Kotyvalékok könyv – 200 ulron; egy Gyógyító kehely – 40 ulron; egy Éjkehely – 40 ulron – 280 ulron//
Teljesítve
❖❖❖
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szer. Jan. 12, 2022 1:00 am
Meglehetős tettvággyal ébredtem ma reggel. Mostanság ez gyakorta megesik, s itt, ebben a gyönyörű és titokzatos városban, ahol oly könnyű tudáshoz jutni a tanulás is gyorsabban megy. Imádok az alkimista laboratóriumban lézengeni. Néha csak olvasni jövök ide, máskor a gyakorló laborban töltök el néhány órát, és úgy érzem, szinte szárnyra kapok, mikor újabb és újabb főzeteket sikerül elkészítenem. Bryna tanításai és az erős alapok most nagy hasznomra vannak. Még a gazos kertben is szívesen sétálok időnként. Most is oda tartok, de előbb eltökélt szándékom újabb olvasnivalót szerezni. Az ereklyetárba csak kövér erszénnyel szabad betérni, ezt a múltkori vásárlás alkalmával már megtanultam. Most is két nehéz erszényke húzza vastag bundás köpenyem zsebeit, hiszen egy meglehetősen drága könyvre fáj a fogam. Az idős úr hosszan számolgatja az elé kiszórt ulronokat, de hiába is reménykedik. Megvan mind az ötszáz. Ennyibe kerül Bölcsek köve címmel ellátott, nehéz és kissé poros kötet. Újabb negyven ulront számolok le az öreg elé, csak hogy egy szentelő kelyhet is magaménak tudhassak, s a táskámba rejtve új kincseimet, rögvest a kert felé vegyem az irányt.
Nem sokkal később már indulnom is kellett, atyám felügyelte a műveletet. - Fontos, hogy kitanult legyél, és az is számunkra, hogy estére haza gyere, gyermekem. – Mondtam, majd homlokon csókolt. Mások számára egy meghitt beszélgetés lehetett, egy atya és egy lány között, ám én tudtam a szörnyű igazságot. Most gyengéd velem, de nem mindig.
Magamra rajzoltam a jelet, s készen álltam az utazásra. Tudtam már csak ez választ el engem, sokat tanultam és képeztem magam. Ereklyetárban találtam magamat, ahol kimért léptekkel haladtam a célom felé.
Rajtam kívül más is volt, és be kell váljam most is megviselt egy kissé az utazás. Egy pillanatra meg kellett kapaszkodnom, de tudtam azt, hogy nekem kell az a kötet, hogy jobb lehessek. Élvezet volt látni, hogy nem csak én áldozok a tudásnak, de mások is. Kerestem a kötetet, ahogyan bírtam. - Megvan! – Mondom halkan, majd nyúlok érte, lefújok róla egy kis port, és ennek hatására köhögnöm is kellett. Tudom azt, hogy nem lesz olcsó, de megéri. Már alig várom, hogy tovább fejlesszem magamat, és olyanokat keverhessek, amiket eddig nem. Kifizettem a kért 350 Ulront, s távoztam.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Pént. Okt. 22, 2021 12:36 am
Az ereklyetárba elég sietősen érkezem. Nem épp így terveztem, de az átaludt délelőtt, és az utcán várakozó Ron miatt most nem nagyon nézelődöm. Pontosan tudom, miért jöttem. Eljutottam már odáig, hogy Bryna titkos könyvei között sem találok semmit, ami újat mondhatna, én pedig fejlődni szeretnék. Nagyon is. A Kotyvalékok és az Arany vagy sár című kötetek mellett még egy gyógyító kelyhet is veszek magamnak, aztán már megyek is. Csak egy percre állok meg, ahogy megcsapják az orromat az ismerős szagok. Bryna kotyvasztásai is hasonló szagokkal, gőzökkel jártak, ha valami komoly bájitalfőzéssel próbálkozott. Az emlékeimtől kissé elnehezült tagokkal battyogok ki az alkimista laboratóriumból, ahol már Ron vár rám, hogy az istállókba is ellátogassunk egy gyors vásárlás erejéig.
#vásárlás: Kotyvalékok, Arany vagy Sár, gyógyító kehely - 540 ulron
Az ereklyetár azokat a kelyheket őrzi, amelyeket annak idején mágusok ruháztak fel varázserővel, így az abban elkészülő bájitalok is speciálissá válhatnak. Révén, manapság már nem igazán készülnek ilyen kelyhek, és a hatalmukat többen is megkérdőjelezik, az általános használatukat a borsos árukkal igyekeznek az alkímia nagymesterei kontrollálni. Szem előtt tartják persze azt is, hogy kinek a kezébe adják tovább, ugyanis komoly odafigyelést igényel a használatuk. Az ereklyetárban továbbá megtalálhatóak ritka alkimista kötetek, melyeket előszeretettel forgatnak az alkímia útjára lépők tudásuk fejlesztésére.
A helyszínen lehetőség van vásárolni, melyet jelezni szükséges a reag végén: // #vásárlás: megvásárolt holmik felsorolása //
Kehely, kötet neve
Leírása
Gyógyító kehely
40 ulron
a gyógyító kehely italai a nevéből adódóan gyógyírrel szolgálnak betegségek, mérgezések és sérülések enyhítésére. Általában közepes erősségű vagy súlyosságú mérgek, betegségek és sérülések ellen hatásosak, habár egy mesterszintű alkimista ennél effektívebb főzetek létrehozására is képes lehet.
Szentelő kehely
40 ulron
az ebben a kehelyben létrehozott elixír, amennyiben egy tárgyra vagy fegyverre locsolják, általában három körig képes felruházni azt valamilyen speciális adottsággal (elemek hatalma, mérgező hatás). Amennyiben mesterszintű alkimista hozza létre az elixírt, abban az esetben három egymás utáni kezeléssel állandósítható a hatása.
Éjkehely
40 ulron
az éjkehely italai általában az éjszakával, sötétséggel, árnyakkal és mérgekkel kapcsolatosak.
I. Kotyvalékok
150 ulron
szintlépő kötet - kezdő szint
II. Arany vagy sár?
350 ulron
szintlépő kötet - haladó szint
III. Bölcsek köve
500 ulron
szintlépő kötet - mesterszint
Krónikás
Tulveron főkrónikása
Great stories happen to those who can tell them
❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Az első utam az Ereklyetárba vezet, melynek komor, szürke falai elképesztő magaslatokban emelkedik az ember felé, s rejt kincseket a magam fajtának. Itt létem alatt bejáratam a laboratórium minden zeg-zugát, meghúzódva egy-egy sarokban tanulmányozva a könyvek sokaságát. Hangosan sercent a toll a papíron, ahogy újabb és újabb fontosnak vélt mondatokat vetettem rá. Olykor észre sem véve, hogy az ablakon beszűrődő fény veszt erejéből, s elképzelni se tudtam, miért folynak össze a szemem előtt a betűk. Gyomrom kondulása, olykor pedig a gondnok halk szava zökkentett ki: „Ideje lenne nyugovóra térni, holnap is lesz nap.” Sajnáltam minden egyes percet semmittevéssel tölteni, hisz kár is lett volna azt hinnem, hogy Káosz nem unja meg a várakozást és ébred fel benne a kalandvágy. S ha nem akartam, hogy túlságosan megmakacsolja magát, hát engednem kellett neki. A korai órának köszönhetően még csak alig lézengtek a máskor morajló teremben. A kurátor, mint mindig az asztala mögött ült, s dinamikus mozdulattokkal jegyzetelt vaskos könyvébe. Megköszörültem a torkom. Bozontos ősz szemöldöke összerándult, ahogy felpillantott rám. – Már hiányoltalak, tegnap nem járttál itt – simultak ki homlokán a rácok. – Miben lehetek a segítségedre? – egyenesedett ki székében, így teljesen a figyelme középpontjába kerülve. – Lefizetem a kétszáz ulront a könyvért, a Kotyvalékokért, az hiszem, eleget jártam már ide, reményeim szerint máshol már várnak – felelem, miközben le ejtem asztalára a kétszáznyolcvan ulront rejtő erszényt. – Ideje volt már…hmm…ez több – veszi a kezébe sandán méregetve épp úgy engem, mint az erszény súlyát. – Valóban …- bólintok. – szükségem lesz még egy Gyógyító- és Éjkehelyre is – összevigyorogva kel fel a helyéről s pár perc elteltévvel elém is rakja, amiért fizettem. 
Nem sokkal később már indulnom is kellett, atyám felügyelte a műveletet. 
