Edeyra "Eyra" Rolar

Tulveron Krónikái :: Keverék

Hol is kezdjem el mihez is értek? Egyszerű lánynak gondoltam magam, akit szárnyaik alá vettek az istenek, és elvezettek egy legfőbb célhoz, a kék sólymokhoz. Hálás voltam, hogy itt lehettem, és oktattak, szerettek.
Hat esztendős koromban megkezdem tanulmányaim, én és még pár lány.
❖ Írni, olvasni tanultam. Megtanultam a legszebben kifejezni magam a közös nyelvben, és tanítóim kérésére betekintést nyertem más fajok nyelvébe is.
❖ Elsajdítottam Tulveron összes beszélt nyelvét, amit ismerünk, és tíz évesen kitűnően társalogtam, és jeleskedem az etikettben is.
❖ Lovagolni, úszni tanultam.
❖ Tizenkét esztendős koromban meg tanultam nagyon alap szinten a tőrrel bánni. Meg tanulta hova kell szúrni, hogy sok vér sarjadjon ki az áldozatból, nem csak tőrrel, de olyan hétköznapi holmival is, mint egy hajtű.
❖ Ereket tanulmányoztam, fojtási technikát akár csupán egy szalaggal. Először álatokon teszteltek minket. Volt egy nyulam, kit hónapokon át kellett gondoznom szeretnem, majd egy nap arra kényszerítettek, hogy hidegvérrel kínozzam, s fojtsam meg.
❖ Majd a vágyak tengerébe merítkezdtem alig tizennégy esztendősen. Csábítást minden részletét, mozzanatait ismerem. Illatok, érintések, minden ami ehhez kell.
❖ Magam se értem okát, de lépteim nessztelenek.
❖ Lassan elsajátítom az alkímia művészetét is. Kezdetben csak finom anyagokkal dolgoztam, illatokkal, amik mindenre képesek. Garantáltan színt vallasz, miközben a nadrágod a földön.
Majd jöttek a mérgek, amikkel kísérleteztem.
Vannak a csendben, álmában halált okozó, de vannak a saját véredben fuldokló is. Mindig más, mit kér atyám, és a Rendem.

❖ Elsődleges fegyver: tőr
❖ Másodlagos fegyver: dísztőr
❖ Vért: -
❖ Védekezés: -
❖ Egyebek: -

Folyóvá duzzadt vér csurog végig az erdőn, hol Erdei elfek éltek. Egy anya kétségbe esett zihálása és egy kisbaba sírása hallatszik. A nő minden erejével próbál lóra szállni, ahogy a kis ded a jobb kezében fekszik. Nem nyugodt, ám ezen a tragédiás napon ki volna az? Anyja próbálja csitítani, majd a ló csak-csak megindul az irányba, és vágtázni kezd. De még is ki lenne ez a gyermek, és ki ez az elszánt nő, akinek hirtelen egy lándzsa átfúrja mellkasát? A gyermek épségben a földre kerül halott anyja testén, ahol egy férfi veszi magához. Megvizsgálja a dedet, rá pillant a nőre, majd magával viszi, a Kék sólymok otthonába az áruló szeretője gyermekét.


Szeretett leányom,
Újra itt az idő, hogy tested a kék sólymok szolgálatába állítsd. Ezúton a célpontunk egy ritka példány lesz, fajtájáról rég azt hittük sikerült elpusztítanunk, ám a fertő utat engedett magának.
Menj Caldenbe, ott már helyet szereztem neked a kurtizánok között. Eleget fizettek érted, de tud még tartózásod van irányomba, nem pihenhetsz. Fél esztendőt szánok neked ott, majdan úgy hozza kedvem több lehet belőle. A gyík ember nem tudhatjuk, mikor érkezik, meg kell ölnöd. Fájdalmas, és látványos legyen, ahogyan az istenek is akarnák. Hagy legyek reád büszke!

Ahogyan végig futott a szemem a sorokon sírás mardosott, és egy hatalmas sikítás szökött ki, amibe bele adtam egész testemet.
Rabszolga vagyok, egy senki, ki férfiakat tesz boldoggá, és úgy érzem a testem egyre jobban a semmivé válik.
Néha csak napok kellenek, hogy elfeledjem azt, hogy hány izzadt és büdös test simult már hozzám, néha van azt, hogy rémálmaimban zihálva kellek fel. Azt hiszik egy szajhának nincsenek érzései, amikor is neki van a legtöbb, mit az istenek adhattak.
Felborítom az asztalt, és a levelet összegyűrve, szétcincálva vetem a tűzre, ami gyorsan felemészti a papírt. Leborulok a kandalló elé, könnyeimtől alig látok.
Ilyenkor gondolkodom az életemnek mikor lesz vége, vagy miért erre a sorsra szántak engem az istenek.

Visszagondolok az itt eltöltött időre. Talán azzal a nappal kezdődött, amikor alig tizennégy évesen rá kellett döbbenünk, hogy miért is neveltek, szerettek ennyi időn át.
Minden leány külön szobában kapott helyet, megmosdattak minket, és finom selyemháló ruhát adtak ránk. Az ágyon kellett ülnöm és várnom. Emlékszem lassan nyílt a fa ajtó, amin egy ápolatlan, középkorú férfi lépett be hatalmas mosollyal. Gyermeki tudatlansággal léptem át azon az éjjelen a nővé vallás rögös útján. Megerőszakolt, majd alig pár órára rá jöttek többen. Fájdalmas volt, nem csak testileg, lelkileg is. Ekkor tanultam meg az első leckét, a férfiak bármire képesek.
Azt mondták szoknom kell, hogy így tanulom meg, néha egy nő is csatlakozott, ki tanított engem, és elmondta mit tegyek és hogyan.

És persze az első alkalom, azt soha nem felejtem el, amikor először léptem át a bordélyok küszöbét. Calden a legszebb és legtöbbet felkeresett helyem, talán atyám ismeri a madamot, talán csak szereti, hogy sok pénzt hozok, és hoztam. Ám minden ott kezdődött. Egy félvért kaptam, egy vidáman a szórakozó alig múlt húsz esztendős délceg ember volt. Emlékszem szemei csak csillogtak, először kedvére kellett tennem, nem egyszer, nem kétszer, majd a szívével kellett hazatérnem.

A friss csordogáló vér mindig oly meleg, olyan csillogó, mintha csak az istenek üzennének vele, hogy dolgom jól végzem. Mikor mögéjük kerülök, ők az ágyon ülnek én térdelek, nyakukat csókokkal hintem, majd lassan s mélyen húzom végig a kék sólymok pecsétjével ellátott tört a nyakukon.
Egy fajta mámort ad, ha a kezem a vér alá tehetem, s rácsuroghat. Védekezni képtelenség, hiszen mit gondolnak rólam? Egy egyszerű szajha, se több, se kevesebb. Ám mikor tőröm vértől ázott, finoman nyalom azt le a pengéjéről, s elégedetten pillantok a lassan elvérző áldozatomra.
Hiszen én vagyok a nő, kitől egy kellemes estére vágysz, kéjes nyögésekre, vágytól nedves ágyékot, ám koránt sem gondolod, hogy én vagyok a te hóhérod…