Öt éve találkoztunk, amikor újfent megtámadták a kalóz hajónkat és én majdnem vízbe fúltam. A támadást levertük, de engem az utolsó erejükkel behajítottak a vízbe és senkinek nem jutott eszébe harc közben a kapálózó nőt kimenteni. Már éppen feladtam és félájultan süllyedtem egyre lejjebb a homályos mélységbe, amikor megláttalak. Arra úsztál vagy nem is tudom, de megmentetted az életemet azzal, hogy megcsókoltál. A najádok csókja ugyebár nem engedi megfulladni a másfajút a víz alatt. Kivittél a partra, együtt töltöttük a napot és azóta is minden hónapban, ahogy tudsz, visszajársz hozzám. Született egy kislányunk is, aki most négy éves. De persze nem minden ilyen szép kerek. Én a kalóz hajón nőtem fel, amit nem hagyhatok csak úgy el, hiszen annak a kapitánya vérszomjas najád vadász és egy szenvedélyesen vágyik egy trófeára. Miután a szerelmem najád, a gyerekem pedig félig az, nem hagyhatom, hogy megöljenek egyet közületek. Ezért én a hajón élek a gyerekemmel, eltökélt céllal, hogy megölöm a kapitányt és az apámat is, aki az első tiszt és ugyanolyan vérszomjas. Havonta egyszer kétszer tudunk találkozni nagy szervezések és titkolózások után. Ha erőt gyűjtöttél, kijössz a szárazföldre, együtt töltünk pár napot és már mész is vissza. De nekem sem szabad feltűnést keltenem. Ha észreveszik, hogy egy najáddal járok össze, biztosan meg akarnának ölni téged. Van egy esélyünk, hogy együtt legyünk: a korall, de ezzel elszakadnál a tengertől, a családodtól, a népedtől, a kötelességeidtől és a képességeidtől. Minden választható, regisztrálj be és átbeszéljük, formálhatjuk a sztorit tovább.
