Egy látomás keltette életre a rendet, amelynek középpontjában a Káosz/Tahrovin és a benne való hit áll. Cselekedeteiket az istenség nevében végzik. Hisznek abban, hogy a Káosz méregzöld tüze megtisztítja a világot, ezért azon fáradoznak, hogy minél inkább elősegítsék ezt; szörnyek gyűjtésével, a velük való kísérletezéssel, a hitük terjesztésével, és olykor az ellenük szegülők feláldozásával vagy egyszerű likvidálásával. Cserébe úgy tartják, az ítélet órájában soha nem látott hatalomra tehetnek szert. A rend változatos fajú papokból, papnőkből, paplovagokból (egy részük egykori Fekete lovag - lásd Vahriinvol lapja), alkimistákból és mágiatudókból áll elsődlegesen, de aki hajlandó követni a hitüket, azt elfogadják a soraik között. Nem hűségesek máshoz, kizárólag a rendjükhöz. Hétköznapjaikat változatos helyen töltik, ám a támaszpontra bármikor betérhetnek, ami Ylore északi, havas vidékén búvik meg.
A rendbe elsősorban toborzások útján lehet kerülni, és az elkötelezettséget egy próbával mérik fel, amelynek gyakran áll a középpontjában valamilyen mérgező növény, bájital stb.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Csüt. Ápr. 01, 2021 7:11 pm
A Homály Kegyeltjei
Szabad helyek • • Nincs megszabva
A Maszkos Lordok és Ladyk által irányított alvilági csoportosulás, melynek központja és legnagyobb befolyása Nulportban van, ám hálója a teljes Qerilyan birodalomra kiterjed. A messze földekre elérő feketepiaci kereskedők ugyanúgy a céh tagjai, mint az utcai tolvajbandák, fejvadászok, gyilkosok és csempészek. Őket mind szigorú törvények védik és kötik, annak érdekében, hogy a rivális bűnbandák ne fordulhassanak egymás ellen. Ezen törvények betartásáért a Maszkosok és a végrehajtóik felelősek. Ahhoz, hogy valaki Kegyelt lehessen, céhen belüli kapcsolatra van szükség. Amennyiben valaki meghívást kap, vagy betoborozzák, egy próbán kell bizonyítania alkalmasságát, majd beavatására a két nap-éj egyenlőség estéjén megrendezett ceremónián kerül sor. A céh kiépített belső hierarchia szerint működik, melynek csúcsán egy ismeretlen vezér áll. Sokan csupán mendemondának tartják, ám azok, akik már régóta a Homály Kegyeltjei, jól tudják, hogy a Maszkos Lordok és Ladyk sem tehetnek meg bármit, az utasításokat, és a megbízások nagyrészét ők is felülről kapják. Hogy ki is lehet az Árnyak Ura, senki sem tudja, ám bárhol is legyen e titokzatos vezér, egy biztos: minden szálat ő mozgat odafentről. (Nem játszható karakter).
Nulport Maszkos Ladyje immár két éve irányítja az alvilági szervezet fellegvárát. Számos pletyka kering arról, hogy belső konfliktusokat követően puccsal vette át a hatalmat, ám ha ez is történt, az Árnyak Ura nem torolta meg rajta. Ezalatt a két év alatt jelentős változások mentek végbe. Újra használhatóvá tette a föld alatt húzódó katakombarendszert, befolyásra tett szert a kereskedők és a nemesek között, sőt, még a városi őrségben is vannak emberei. Továbbá, rendezte a nézeteltéréseket a város legjelentősebb bandái között. A pékség és szeszfőzde alatt működő Kemencéseket összekötötte csempészhálózatával, lerakatként felhasználva a raktárukat; az északi városrészt uraló, hatékony gyilkosok hírében álló Nulporti Borbélyokat pedig személyi végrehajtójának az irányítása alá helyezte. Az előző Maszkos Lord bizalmi körét alkotó Vörös Holdfény nevű bűnbandát kénytelen volt feloszlatni, ám az utóbbi időben elkezdte egy új tolvajbanda megszervezését, akik a Vörös Holdfény méltó örökösei lehetnek, ezzel helyreállítva a hatalmi egyensúlyt Nulport alvilágában.
Nomád életet folytatunk, ám mégis egységben tesszük ezt páran. Felmenőm Derkilr kétszáz éve alapította ezt a klánt, mikor Eviran elvált a sivatagtól. Klánunk vezetését mindig a családom látta el, s öröklődött ez ám mégis megmaradtak szabad népnek, amiről a Eviran híres. Hogy miért, és hogyan lehetséges ez? Családom sose kényszerített senkit maradásra, sose parancsolgattak, szimbiózisban éltek, s élünk. Sosem ettek más ételt, sosem viseltek más vászont, miből ruháik készültek. Vannak, kik régóta köztünk élnek, mások elmentek. Hegy Lábánál a régi romokba - az Ősi romoktól nem messze - melyek a háborút juttatják eszünkbe nap, mint nap vált otthonunkká, s alakítottuk ki még falunak sem nevezhető életünket. Szabadok vagyunk, s nem kötnek minket akármilyen királyok. Halászunk, vadászunk, s termesztünk. Természet az otthonunk.
Klánunkban csak emberek élnek, de megfáradt utazók, s kalandorok gyakran megtérnek nálunk, s mesélnek arról milyen is a világ, s milyen Tulveron többi vidéke. Nykon idejében többen is jöttek, harcosok, vándor mágusok, dalnokok.
