Enyhén oldalra biccentett fejjel veszem szemügyre a kezében meglegyintett könyvet, mely a felhozatal fényében kifejezetten szentimentális választás, mégis egészen apró, könnyedén haló mosoly kucorodik a szájzugaimba, hiszen annak idején az én érdeklődésem is a csillagképek varázsán pihent meg, miként először simította talpam az obszervatórium cirkalmas padlóját. - Temérdek, mind-mind a maga korának legendáit, szellemiségét hordozva magán. Történeteket, melyek önmagukban is regénnyi hosszakat tudnának apasztani. Az itteni olvasmányokat nem viheted ki, ám bármikor felkeresheted a csillagvizsgálót, ha el kívánsz merülni a rejtelmeikben – jegyzem meg, lassú léptekkel az egyik asztalhoz sétálva. Jobb szeretem a tudatomat éberen tartani a mozgással, mégis érzem, hogy az idáig vezető lépcsősorok megpróbálták elgyengült izmaim határait, így kihúzok magamnak egy széket, hogy immáron ülő helyzetemből függeszthessem kutakodó pillantásomat a leányra. - Miként teltek a mindennapjaid a tornyok falai között? - érdeklődöm fesztelenül, nem konkretizálva kérdésem irányát, hiszen válasza bőven magában fogja hordozni az információt, melyre valójában kíváncsi vagyok. Panaszáradat fog alágördülni a nyelvéről, netán túlzott méltatása a tornyoknak? Racionális, igaz meglátásokat fog elém tárni, vagy inkább a magára szedett tudást fogja lelkesedéssel ecsetelni? Nincsenek jó vagy rossz válaszok, pusztán a jelleméről és értelméről kristálytisztán csilingelőek. Mielőtt azonban még válaszra méltathatna, kopogás zavarja meg beszélgetésünket, és az ajtó túloldaláról egy szolgáló sétál be hozzánk halkan kérve elnézésünket. Az általa idő közben az asztalra simított ezüst tálcán két bögre pihen; egy fekete, melynek oldalait varjak ékesítik, a másik a természet színeiben pompázik, rajta virágok rajzolataival. Mindkettőben tea gőzölög, az egyikben a saját gyógyfőzetem, míg a másikban az illatából ítélve barack s jázminvirág selymes elegye. Intek a leánynak a velem szemben elhelyezkedő székhez, hogy foglaljon helyet, mihelyt ismét magunkra maradtunk. - Ha nincsen kedvedre a tea, nem muszáj meginnod, noha jót tesz a szellemnek és a léleknek – magyarázom eltűnődötten, elemelve a fekete kerámiát, s anélkül, hogy bármivel ízesíteném, kortyolok bele gőzölgő voltába. - Tehát, hogyan teltek a mindennapjaid?
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
Már az ötödik könyvet olvastam ki az ittlétem alatt. Teljesen belemerültem a mágiatörténelembe, ki gondolta volna, hogy ennyire izgalmas lehet bármi ilyen. A folyamatos háborúzások követték egymást, árulások cselszövések, mint egy lebilincselő regény, amely csak falatja az oldalait az olvasóval. Hálás voltam édesanyámnak még innen a távolból is, hogy megtanított kiskoromban olvasni, hiszen az írott szavak sosem tűnnek el, mint egy mágia, úgy vetődnek a lapokra és tartják fenn az emberiség által elkövetett eseményeket. S aki ennek a tudásnak a birtokában volt, sokkal gazdagabb lehetett bármilyen uralkodónál. Reggel kaptam meg az üzenet, miszerint Ezaras végre visszatért, és velem óhajt beszélni a továbbiakról. Tudtam, hogy elérkezett az én időm. Temérdek gondolat futott át a fejemen a következő találkozásunk kimeneteleire, de mindegyiket úgy kezdtem, hogy bocsánatot fogok kérni tőle, amiért úgy viselkedtem a bálon, ahogy. Nem így kellett volna indítanom, tudom jól. Hogy ne rögtön késéssel kezdjem a további közös munkákat, korán felkeltem és elkészülődtem. Már dél előtt fél órával az obszervatóriumban sétálgattam s a megannyi könyvek címeit olvasgattam. A plafonról különböző gömbök lógtak le, a falmentén pedig lépcső vezetett fel valami fura szerkezethez melynek vége az égre meredve nyugodott. Ez egy olyan tudománynak tűnt, amit egy közember nem hiszem, hogy valaha is a birtokába tudott volna fogadni. Megrezzenek a mágus hangjára a hátam mögött, és egy könyvvel a kezemben fordulok meg felé. – Igyekeztem – felelek a pontosságomra való utalására. Bevallom őszintén, el is felejtettem mennyire félemlítő a kisugárzása. Tiszteletparancsoló, a tekintete pedig arról árulkodik, hogy olyan tudás birtokában van, melyet akár én sem tudnék egy emberöltő alatt magamhoz venni. Felemelem és meglebegtetem a könyvet a kezemben. – Csillagképek – válaszolok. – Édesanyám éjszakánként mindig mutogatta nekem, de csak azokat, amelyeket apámtól ismert. A vastagságából ítélve sokkal több van – félmosolyra húzódik a szám sarka és révedek vissza az emlék egy pillanatára, amikor a ház tornácán üldögéltünk a padon összebújva és ujjal rajzolt a sötét égboltra, hogy melyiket mely csillagok alkotják.
Bő egy hete, hogy visszatértem Alorába, azonban az események folyama nem, hogy csillapodni látszana, hanem egyre kifejezettebb utóhullámai zúdulnak a nyakamba. A mai reggelen éppenséggel az anyám bukkant fel néhány falusival legnagyobb megilletődésemre, ám szokásos csonttörő ölelése helyett haragos pofonnal fogadott. Persze érzékelve haloványodó zúzódásaim és karcolásaim nyomait az ábrázatomon, szigorú pátyolgatása alá terelgetett, míg el nem mesélte, hogy a faluba tévedő küldönceim arról voltak szívesek tájékoztatni őket, hogy hamarosan én is utánuk érkezem. De napok múltán sem tettem, s a viskóban sem találtak mást, mint temérdek vért és felfordulást. Yda halottnak, majd az értesüléseit követően létezésem változatlanságáról megátalkodott, hálátlan szörnyetegnek hitt, ki figyelmetlen egy idős asszony gyönge szívére. Az obszervatórium ajtaján benyitva leheletnyi sóhaj szakad fel a mellkasomról a gondolat okán, hogy ha Ceilteachba nem is szorult semmi jóindulat vagy kötelességtudat, de a zsoldos is alájátszott a hazugságnak busás fizetsége dacára. A déli nap fényében sütkérező terembe lépve adózok néhány momentumnyi szemrevételezéssel a mennyezetről aláfüggő bolygóknak, melyek minden alkalommal lenyűgözöttséggel töltik el a lényemet, noha igen hamar feltűnik az egyik könyvespolc előtt álldogáló leány. Őszintén megvallva kevés, mire emlékszem belőle a bálról, leszámítva bizonyításvágyát és bőven mért szavait, ám azt sem tagadom, hogy visszatértem óta körbekérdeztem róla a torony lakóit. Persze a megismerését a saját szűrömön keresztül gyakorolnám, de kíváncsivá tett, türelme meddig ért. Elégedetten konstatáltam, hogy a könyvtárosunk kisebb felháborodását leszámítva semminemű problémát nem okozott, a tudásvágyáért pedig igazán nem tudhatnám elítélni. - Örömteli a pontosságod – szólalok meg csöndesen, érdeklődéssel lépve a közelébe, noha mozdulataimat még óvatosan és körültekintően mérem. A gyógyítók szerint még legalább egy hétnyi pihenés jót tenne az oldalamat átütő sérülésnek, azonban ha egy nappal is tovább kellett volna merengenem a történtek emlékein, minden bizonnyal megőrülök. - Felkeltette valamelyik az érdeklődésedet? - kíváncsiskodom, egymásba fonva az ujjaimat a hasam magasságában, míg tekintetemet elrévedéssel függesztem az olvasmányok sokaságán.
Thora Haleye Kedvelte
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Jan. 29, 2022 3:45 pm
El' Alora központi részén, az egyik legmagasabb torony legtetején búvik meg az obszervatórium, amely nem kizárólag az éjmágusok által látogatott szívesen. Legtündöklőbb éke az ég pásztázására kíválóan alkalmas, hatalmas távcső, amely még a háborúk előtti időkből származik, és állítólag egy törp mágus keze nyomát viseli magán. A terem mennyezetéről a bolygók modelljei függenek alá, míg a kupolát és a könyvespolcok közét a csillagképek másai díszítik, melyek akként lettek megbűvölve, hogy éjszaka halovány derengéssel tündököljenek. Megannyi feljegyzés és leirat pihen itt az asztronómia minden aspektusában.
Krónikás
Tulveron főkrónikása
Great stories happen to those who can tell them
❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Enyhén oldalra biccentett fejjel veszem szemügyre a kezében meglegyintett könyvet, mely a felhozatal fényében kifejezetten szentimentális választás, mégis egészen apró, könnyedén haló mosoly kucorodik a szájzugaimba, hiszen annak idején az én érdeklődésem is a csillagképek varázsán pihent meg, miként először simította talpam az obszervatórium cirkalmas padlóját.
