- Erre inkább nem válaszolnék – feleltem a kérdésére, miszerint ugyanazt tette-e az előbb, mint amit én mutattam neki, ehelyett egy lágy, de biztató mosoly futott át az arcomon. Aprót bólintottam a lépcsőzésre tett ötletére. Nem voltam benne biztos, hogy már most rögtön bele kellene ugranunk a nehezebbnek számító terepbe, de ráhagytam, még a végén jó is kisülhet belőle. S lám, sikerült neki, már most büszke voltam rá, pedig még sehol sem tartottunk. Amint visszatértünk a szobába, az abban lévő óriás szekrényben kezdtem turkálni, miután a kötényemben rejtett kulcsommal kinyitottam azt. - Ilyen vészhelyzetek esetére van ez a szekrény, de általában az úri embereknek kiszoktam nyitni, hátha találnak benne az eseményükhöz megfelelő darabokat – mondtam hátra Wynnek, miközben fenékig benne turkáltam. – Áh, ez kell nekünk – kiáltottam fel diadalittasan, és négykézláb kihátráltam a szekrény aljából két csodaszépen vöröslő sarkas topánkával a kezemben. – Ennél magasabbra nem is lesz szükség. Felsegítettem a lábaira, titkon pedig örültem, hogy ugyanolyan a lábméretünk és nem kellett még ezzel is bajlódnunk. Felsegítettem a székről, aztán elé álltam. - Most próbáld meg megint – utasítottam a nőt, és arrébb állva megvártam míg megteszi, majd ezek után jöhetett a második lecke. – Csodás, na most térjünk át a következőre. Addig nem beszélsz, amíg meg nem szólítanak, természetesen ebben kivétel majd a kikiáltási ár utáni licit bekiabálása, amit nem harsányan teszel meg, hanem tiszta hangon, kihúzott nyakkal. Az ülés sem mindegy – kihúztam az egyik széket az asztaltól és kényelmesen elhelyezkedtem rajta, majd párhuzamos combtartással, félig kinyújtott lábbal, kissé megdöntött térddel áthelyeztem a súlypontomat a megfelelő testtartásra. A kezeimet az ölembe lágyan beleejtettem, miközben az egyik tenyeremben szorosan markoltam az egyik meg nem gyújtott gyertyát az asztalról licittábla gyanánt. – Kedves hölgyem, legyen szíves leülni és utánozni engem – utasítottam újfent, ezzel is gyakoroltatva vele a helyes megszólítást.
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Kedd Dec. 28, 2021 6:08 pm
Ystrid szavaira úgy eresztek le mint egy kipukkadt szamárbél, amit hiába fújnak fel, nem lesz belőle kolbász sosem. Én is így érzem most magam. Belőlem sem lesz úrinő sosem. - Én is ezt csináltam, nem? - Persze, látom a különbséget, csak nem könnyű elismerni, hogy valamiben nem vagyok jó. Megpróbálom leutánozni Ysti mozdulatait, aztán csak reménykedem, hogy elégedett lesz velem a tanítóm. Ha nem nézem a padlót, akkor sosem fogom tudni, mi kerül a lábam elé. Nem tetszik a gondolat, de igyekszem utánozni minden mozdulatot, amit látok, és megjegyezni minden intelmet, ezért könnyedén karolok csak a Ysti karjába. - És ha nem lesz kísérőm? Hasra esem az első lépcsőn és oda az álcám. Na jó! Gyere, próbáljuk meg a lépcsőzést! - mondom neki magabiztosnak szánt hangon, ahogy igyekszem úrinősen mozdulni, és a többi intelmet is figyelembe véve elindulni a folyosó irányába. Még engem is meglep, hogy egyszer sem botlom meg, és nem kell semmi bénasággal felhívnom magunkra a figyelmet. A szobába visszaérve sóhajtok egyet. - Kell egy olyan mihaszna cipellő, hogy abban gyakoroljak. Segítesz kiválasztani, ugye? -
Összefont karokkal néztem végig a parádésnak kicsit sem mondható mutatványát. Mibe is mentem bele, istenek segítsetek. – Na hát ezt a tipikus fennkölt úriasszonyok művelik, akik elhiszik, hogy ők szarták a mynzashi viaszt. Próbáld meg így – feleltem, és felé fordulva kihúztam magam, majd mindkét kezemet lágyan összekulcsolva a hasam aljához helyeztem. A fejemet még véletlenül se toltam feljebb a kelleténél, csak pontosan annyira, hogy tiszteletet sugározzak, s ne sznob életmódot. - Mindig ruganyos léptekkel jársz, nem úgy, mint egy tagbaszakadt csőcselék, s még véletlenül sem nézed a padlót – rögtön ezután bemutattam a szobában körözve, hogyan értettem – Magabiztosan kell járnod, és ha esetleg félsz, hogy valamibe elbotlasz, pont ezekre vannak a férfiak, akikbe kellőképpen, de még mindig gyengéden a karjukba kapaszkodsz. Na lássuk, megy e ez.
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Kedd Dec. 28, 2021 5:28 pm
- Igazából semmit sem tudok ezekről az árverésekről. Még sosem voltam ilyen elit rendezvényen. Szóval nem én leszek ott az egyetlen imposztor? - Felcsillan bennem egy apró reménysugár, hogy talán mégiscsak kivitelezhető a dolog, és segítségére lehetek Hófehér társaságának. - Szerencsém van, hogy a barátnőmnek mondhatlak! - vágom rá azonnal, gondolkodás nélkül. Ezt tényleg így is gondolom, és innentől kezdve bármilyen feltétellel álljon is elő Ysti, csak bólogatást fog tőlem kapni. - Gyorsan tanulok, és jó tanítvány leszek! - ígérem meg a borospoharam szorongatva, s mostmár én sem bírok ülve maradni a nagy izgatottság miatt. - Én készen állok! Mivel kezdjük? - felhajtom a vizezett bort, és leteszem a poharam az asztalra, hogy aztán bemutassak egy úrihölgyesnek szánt pózt. Csípőre teszem a kezem, és felemelem az államat. - Na milyen? - kérdezem egy huncut kis mosolyt villantva Ystire.
- Hát nem akarlak elszomorítani – kezdtem bele a válaszadásba -, de általában így megy ez. Nem is tudod, mennyi hamis személy ül egy ilyen árverésen, hogy az őt megbízott fél nagyobbat kaszáljon a portékáján. - Bevallom őszintén, most jól feladtad nekem a leckét – álltam fel az asztaltól, hogy kicsit sétálgassak gondolkodás közben. – De mondjuk úgy, hogy nem lehetetlen. – Felé fordultam, és csípőre tettem a kezeimet. – Szerencséd van, hogy a barátnőd szereti a kihívásokat – kacsintottam rá végül. – Előre szólok, nagyon intenzív tanfolyam lesz, és sietnünk kell, hogy minden a helyére kerüljön… rajtad – tovább kezdtem róni a köröket, fejben folyamatosan tervezve a napi feladatokat. A szüneteket rögtön a főbb étkezésekre terveztem, hogy tudjak Bronnak segíteni a munkával, mert hiába lelkesültem fel ezen az új fajta akadály elhárításának ötletein, a munkámat sem hanyagolhatom el. – Akkor most azonnal kezdhetjük is, nemdebár?
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Kedd Dec. 28, 2021 5:08 pm
Hát persze, hogy tisztán! Buta kérdés volt, amire magam is tudtam ám a választ. Csak lányos zavaromban gondoltam túl a dolgot. Ahogy leülünk egymással szemben, Ysti láthatja rajtam, hogy nem könnyű előadnom a kérésem. Ami úgy kezdődik, hogy ne nevess ki. És becsületére szóljon, ő meg is próbálja. Egészen sokáig sikerrel is jár. Nem hibáztathatom hát, mikor kitör belőle a nevetés. Én csak a szemeimet forgatom, és a fejemet rázva mosolygok, míg ő összeszedi magát. Legyintek egyet és egy újabb nagy sóhajt követően ismét elmosolyodom. - Á, tudom én, hogy nagy feladat. De ez csak afféle szerep lenne. Egy árverés erejéig. Ron és a barátai szeretnék eladni a kincset, amihez nemrég hozzájutottak, és én lennék a gazdag műgyűjtő, aki felveri kicsit ezeknek a portékáknak az árát. Mit gondolsz? Ostobaság, ugye? - Alapvetően annak tartom én magam is. De Ron nagyon meggyőző tud lenni. Örülök, hogy itt van nekem Ystrid, akitől tudom, hogy a segítség mellett őszinte szavakra is számíthatok.
- Csak tisztán drágám, csak színtisztán – mosolyogva feleltem a kérdésére, majd hálás pillantásokkal vettem el tőle a poharat. Odasétáltam az asztalhoz, és kényelembe helyeztem magamat az egyik széken, hogy teljesen szemben ülhessek vele. Óvatosan letettem a lapra a poharat, és összefontam a karomat rajta. Kidülledt szemekkel, nagyokat pislogva hallgattam meg a kérését. Tényleg próbáltam az arc izmaimat visszafogni, mert jó barátnőm, de ez a kérése túllőtt a tőle elvárható mércén. Így az egyik tenyeremet a szám elé helyezve egy ideig még visszatartottam, de utána kitört belőlem a nevetés. - Ne haragudj – kértem bocsánatot, miután sikerült újra elfojtanom a kacagást. – Az adottságaid megvannak hozzá kinézetileg, de egy hét nem hiszem, hogy elég lenne teljesen kikupálni téged. De mennyire kell téged? Meg mégis mire?
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Kedd Dec. 28, 2021 2:46 pm
Nem szokásom unatkozni. Az a fantáziátlan embereknek való. Amíg Ystire vártam, olvasgattam kicsit, és összegyűjtöttem a mosásra váró ruhákat egy kosárba, hogy később elintézhessem majd ezt is. Most azonban, hogy az ebédidőnek vége, és csendesül kicsit a fogadó, már az ágyamon ülve várom, hogy a fogadósnő karcsú alakja felbukkanjon a szoba ajtajában.
Felállok, és elé lépek, csak egy pillanatra érintve meg a nő karját. - Ugyan! Ne szabadkozz, ez a munkád! Én lehetek hálás, hogy időt szakítasz rám. - mondom neki mosolyogva, aztán a kis asztalkához lépve hellyel kínálom a nőt. Hogy hová ül, az csak rajta múlik, én viszont előveszek két poharat, és mindkettőbe töltök egy kis bort. - Tisztán iszod, vagy vizezve? - kérdezem mosolyogva, miközben az enyémhez öntök egy adagnyi hűs vizet. Nem igazán fogyasztok alkoholt, s ha mégis, azt inkább csak kicsiny adagokban, inkább csak az íz kedvéért. Ha Ystrid is megkapja a poharát, akkor úgy helyezkedem, hogy vele szemben tudjak leülni, és egy nagy sóhajtás után belekezdek. - Kérlek, ne nevess ki, de... gondolod, hogy tudnál belőlem úrinőt faragni? Úgy egy heted lenne rá. - kissé félve várom a választ, hiszen én magam is tudom, hogy ez szinte lehetetlen feladat.
Nagyon sok dolgom volt még aznap. Ahogy delet ütött az óra, az emberek szállingózni kezdtek a fogadóban egy frissen sült ebédért és néhány korsó sörért, hogy eltelítsék a gyomrukat és visszatérhessenek mindennapi munkájukhoz, amivel csak még több ulront tudnak gyűjteni és amit természetesen kellőképpen el tudnak költeni nálam. Mosolyogva integettem Wynvának, amikor visszatért a piaci vásárlásából. Még a múltkor a segítségemet kérte valamiben, amiről nem nagyon szívesen mesélt mások előtt, így rá hagytam, hogy majd, amikor eljön az ideje, úgyis elmondja. Most akarta elmondani, úgyhogy szóltam neki, hogy amint lemegy az ebédidő, akkor feltudok menni hozzá, és beszélhetünk. Megpróbáltam minél gyorsabban végezni a munkámat, még szerencsétlen Bron is kapkodott, bár ő nem tudom, hogy miért. A körök ugyanazokká váltak, asztalhoz lépés, tányér és pohár összeszed, és jöhet a következő. Egy jó másfél, két óráig így mentek az oda-vissza ingázások, mire végül ürülni kezdett a vendégtér, s már olyan állapotban volt, amit nyugodt szívvel mertem ráhagyni Bronra. Megmostam a kezeimet a konyhában, és miközben haladtam felfelé a lépcsőn beletöröltem azokat a kötényembe. Végigsétáltam a folyosón, hogy bekopoghassak Wyn szobájába. Tudtam, hogy Ron nincs itt, mert akkor láttam volna felmenni a lépcsőn, így bátorkodtam rögvest belépni. - Na itt vagyok – mondtam hangosan mikor beléptem a szobába. – Bocsánat, hogy eddig tartott, őrült nap ez a mai – mosolyodtam el már most fáradtan a bent lévő nőre. – Szóval, miről is lenne szó?
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Amióta csak visszatértünk a piacról, azon jár az agyam, amit Ron mondott. Egy árverés, ahol csupa gazdag és előkelő népek fordulnak meg, nagyon nem az én világom. Ahhoz, hogy elvegyüljek az efféle emberek között nem elég, hogy a piacon fel-felbukkanó nemes hölgyeket figyelem. Figyeltem már pedig eleget őket, hiszen 12 éves korom óta egyedül járok Yloreba, és jobb dolgom sem volt a vásárláson kívül, mint irigykedve figyelni a gazdag hölgyeket, amint ékszereket és egyéb delikáteszt kóstolgatnak hóbortból. Évekig csak ezt csináltam. Irigykedtem. Aztán ez is elmúlt. Nem vágyom az ékszereikre, sem a szép ruháikra, amelyekről már tudom, rémesen kényelmetlenek és nehezek és tulajdonképpen moshatatlanok. Mostanra tökéletesen elégedett vagyok az életemmel, és nem cserélnék egyetlen kastélyban terpeszkedő finom úrhölggyel sem.
Még délelőtt megkértem Ystit, hogy látogasson meg, ha akad egy kis fölös ideje. Jobban örültem volna, hogyha Ron is itt van, hogy esetleg extra részletekkel szolgáljon az elképzeléseit illetően, illetve hogy ő is hallja, amit esetleg a fogadósnő tudhat a városban rendezett árverésekről. Bár ahogy ismerem magunkat, mire a lényegre térünk, Ron is megérkezik majd, hacsak nincs halaszthatatlan dolga Ystridnek, ami miatt sietősre kellene fognom a dolgot.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szer. Szept. 15, 2021 6:10 pm
A két luxus szoba egyike a magasabb titulussal rendelkező személyek miatt áll fent, és szinte minden megtalálható ebben a gigantikus szobában amire csak a nagyuraknak és hölgyeknek szüksége van a lehető legkellemesebb időtöltéshez.
Krónikás
Tulveron főkrónikása
Great stories happen to those who can tell them
❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
