“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have. Some of us say we'd rather have that something than absolutely nothing, but the truth is, to have it halfway is harder than not having it at all.
Vetek még egy utolsó pillantást a vérébe fúlt férfi látványára, s bár volna egy-két megjegyzésem afelől, miként is fegyverezhette volna le a támadóját a megölése nélkül, feleslegesnek érzem a szavak pazarlását. Végtére nem hibáztathatom, azok után, mit nap nap után átél, minden bizonnyal kellő elégtételként szolgál egy-egy megvetésre érdemes vendégének a likvidálása. A kekeckedésével és a pimaszságával szemben azonban már nem vagyok ilyen megértő s elnéző… Ezúttal én teszek felé egy lépést, és veszem a bátorságot, hogy a füle közeléhez hajoljak. - Ha ennyire élvezed az okításomat – szólalok meg csöndesen, színtelen hangon, jóformán suttogva. - úgy fogadj el még egy észrevételt. Azok, akik okosabbnak hiszik magukat mindenkinél… - itt kimérten az arca felé fordítom a tekintetemet. - azok halják a legcsúfosabb halált, Eyra – osztom meg vele a bölcseletet, mielőtt viszont még elhúzódnék tőle, s az ablakhoz lépnék felüdülés után sóvárogva az érzékeimet túltelítő ingerek tengeréből, megakadok egy újabb hozzátoldás erejéig. - Micsoda bugyuta név – csóválom meg leheletnyire a fejemet, és csak eztán keresem fel a külvilág látképének viszonylagos békéjét. Persze elég csupán újfent megszólalnia, hogy romba dőljön a bensőmbe idézett egyensúly. - Mondtam már, ne legyél közönséges – kulcsolom össze a hátam mögött az ujjaimat, immáron teljesen felé fordulva. Nem kerüli el a figyelmemet a bohókássága, vagy éppen a tetemnek címzett pajkos kacsintása, ám a mesterkélt jó kedélye a legkevésbé tudja meghatni a lelkemet. - Ne várakoztass sokáig. Ez pedig – bökök az állammal a hulla felé. - úgy tudtam nem az első. Meglehetős kíváncsiságot ébresztett bennem a gondolat, hogyan szokásod feltakarítani magad után a mocskot – ha szokásom volna túlzó megnyilvánulásokkal élni, most minden bizonnyal gunyoros mosolyra engedném szaladni a számat, de mivel rendkívüli mód hűvösen hagy a másokra tett benyomásom, nem fárasztom feleslegesen az arcizmaimat efféle pótcselekvésekkel. Noha egy újabb, szilárd pillantást mely egyúttal hordozza magában a várakozást, a kérlelhetetlenséget és a szigort, nem szalajtok el a tudomására engedni.
Edeyra Rolar Kedvelte
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Csüt. Aug. 26, 2021 10:53 pm
IF YOU DON'T WANT TO DIE
Nîndaer & Edeyra
“I suppose I should've known there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Kissé felszisszenek a kijelentésén, majd tüzes tekintettel pillantok vissza rá. Ahogyan vissza nézek meg akadok a férfin, és hirtelen el kell mosolyodnom a látványon, ahogyan az utolsó csepp vére is kiserken. Ez lehiggasztja a bennem felgyülemlett indulatokat, és egy vállrántással lassan belenézek az alig kivehető Elf szempárjába. - Ha nem tettem volna, úgy én halok meg, s nem lennél itt, hogy kérj valamit. – Világítok rá a tényekre. És valóban, ha jól szemügyre veszi, a nyakamon ejtet szorítást, ami talán meg is marad. Kénytelen leszek szünetre vonulni, hiszen kinek kell egy megsebzett szajha? Közeledésem visszautasítással veszi, ami meglep. Nem mondom, hogy az elfeknek nincsenek vágyaik, hiszen már volt dolgom a fajtájával is, aminek biztosan nem örül. Úgy tán mást kellene hordanom a lábam között, mi fityeg, és így nem kellhetek neki, vagy még szűz a lelkem. - hmm .. – Mosolyodom el kajánul és mérem végig, ahogyan éppen oktatásba kezd. - Mondták már, hogy izgató ez az oktatói szerep, tán én is oktathatnálak és akkor nem lennél ennyire befeszült. – Nevetem el magam. - Még ulronodba se kerülne. – Harapok ajkamba, annyira mókás mikor egyes embereket ki tudjuk mi szajhák zökkenteni a megszokott viselkedésükből. - Látod, látod drága Nindael, ha most megfojtott volna, te se kérnéd a.. – Tartok szünetet és sétálok vissza a tükörhoz, majd visszafordulok, mire ő már a holtesten át az ablak felé tart. - Szakértelmemet. – Mosolyodom el ismét. Oldalra biccentem a fejem, és megtámaszkodom a székben. - Valóban, van némi elintézni valóm, hiszen a férfi maradéka éppen a combomon csurog. Ha nem bánod felkeresem a madámot, nem szeretnénk azt, hogy gyermekem legyen ugye? – Kérdezem költőien. - Ha van kedved szívesen veszem, ha megfürdetsz! – Nevetek - Addig lazulj el, ha kell keresd fel Olgát. A lábát a feje mögé teszi, varázslatos. – Mondom gesztikulálva, és elemelek egy rongyot is a fürdéshez, majd elindulok az ajtóhoz. Éppen, hogy ki lépnék. - Ó igen. – Kapaszkodom az ajtóba. - Ha megtennéd. – Pillantok a holtestre.
Nîndaer Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Csüt. Aug. 26, 2021 10:06 pm
Praise the Gods
Edeyra & Nîndaer
“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have. Some of us say we'd rather have that something than absolutely nothing, but the truth is, to have it halfway is harder than not having it at all.
Megbékíti a bensőmet a tény, hogy mire visszanézek a leányra, már ruha takarja az idomait, az viszont enyhe fintorra rándítja a számat; a felfordulást tovább fokozza a tőre kitépésével az áldozata nyakából. Előzékenyen hátrébb lépek, mielőtt gejzírként törne fel a méltatlan vére. - Nem ölhetsz meg mindenkit, aki nem viselkedik megfelelően – jelentem ki szárazon, hűvös ábrázattal figyelve a padlón vergődő férfi haláltusájának végső akkordjait. - Mindenesetre nem hullajtok érte könnyeket – fordulok el a látványtól, bár messzire nem jutok, ugyanis Eyra friss húsra éhes keselyűként kezd el lépdelni körülöttem. Összehúzott szemhéjakkal követem nyomon a mozgását, viszont az érintését, ami bizton veszem, számtalan mód mocskolódott már be, nem tűröm holmi kezesbárányként. Szigorú mozdulattal tolom el magamtól a pimasz ujjait, mintegy jelzéseként az olcsó szórakozásából való kimaradásnak. - Ha gondolkodnának az emberek, okosabbnak kellene lenned náluk – billentem oldalra leheletnyire a fejemet a csuklyám változatlan takarásából. Nincsenek ínyemre a könnyűvérű fehérnépek, az ő szolgálataikra hiszen csak a gyenge akaratú kérészéltűeknek van szüksége, azonban a tudat, hogy éppen a féltestvérem igyekszik a bűvkörébe rándítani, megforgatja a gyomromat. - Elfelejted, hol vagy, leány. Ha úgy véled, a kék palástosok majd megvédenek a törvény kezétől a sokadik túlkapásod alkalmával, akkor az álmok mezsgyéjéről szemléled a világot – okítom higgadtan, noha a vérünkön kívül az égvilágon nem köt hozzá semmi sem, amiért fegyelmeznem kellene a túlélése érdekében. Nem is gördítem tovább a téma fonalát, hanem visszatámasztva a kezemet a kardom markolatára, rátérek az itt létem okára. - Ne legyél közönséges. Munkát kaptunk, amelyhez a te… szakértelmedre is szükség van – osztom meg vele ködösen a lényeget, miközben átlépve a kimúlt férfi felett az egyik rés-ablakhoz sétálok. Sajnálatomra az utca poshadó levegője nem hoz felfrissülést a vér fémes szagával és a bordély füstös aromájával szemben, így hát a szemeimnek keresek megnyugvást a császári palota magasztos tornyainak képében. Néhány kitartott momentumig csendben maradok, és hagyom a gondolataimat leülepedni, majd félig Eyra felé fordulva szólalok meg ismét. - Szükséged van időre, mielőtt átbeszélnénk a részleteket? Feltételezem megtisztulnál.
Edeyra Rolar Kedvelte
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Pilláim alól felnézek, és egy alak lassan rajzolódik ki. Isteneket szégyenít féreg, elfintorodom, majd kiegyenesedem. Előveszem minden színészi képességem, hogy ezen a fintoron kívül más ne mutatkozzék. Mély levegő, egy, kettő, majd a ruhámért nyúlok, amit magamra kötök. Kihúzom ében fekete hajam alóla, és belepillantok a tükörbe. - Féreg, mocsadék. – Morgok, majd köhögnöm kell. Ott maradt a nyoma a torkomon, ez zsörtölődésem oka. Visszanézek az áldozatomra, kinek a nyakában még ott a tőröm. Kihúzzam azt, majd a maradék vér is távozik élettelen testéből. Megforgatom a szemem, és a paplanba törlöm a pengém, annak már úgy is mindegy. Nindaer kérdésére rá pillantok, finoman megbiccentem a fejem, és enyhe ördögi mosolyt engedek arcomra ülni. - Már tudom amit kell, csak gondoltam magamnak is szerzek egy kis örömöt. – Harapok az ajkamba, majd a férfihez lépek közel. - Ha gondolkodnának az emberek, én haszontalan lennék. – Kezdem el körbe járni a férit. Sokat takar ez a ruha, hiába szívét venném, még meglesném, mit takar. Hátulról jobbján érkezek vissza, s végig húzom az ujjam rajta. Vagy keveset, vagy hosszabban, ahogyan nem rázz le magáról. Vagy tán ő is megfizetne engem? - Oh, kérlek! Azt hiszed ez az első? – Arcom most komoly lesz, meg állok elötte. Majd lépek hátra párat. - Miért jöttél? Ha néznél azért neked is fizetned kell. – Megemelem a kezemben lévő tőrt, s végig nézek rajta, ujjammal átsimítom le a vért róla. Meleg, kellemes.
Nîndaer Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Csüt. Aug. 26, 2021 8:39 pm
Praise the Gods
Edeyra & Nîndaer
“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have. Some of us say we'd rather have that something than absolutely nothing, but the truth is, to have it halfway is harder than not having it at all.
Rezignált arckifejezéssel sétálok végig a bordélyház émelyítő füstölőktől terhes folyosóján, igyekezve kizárólag a lépteim keltette zajra koncentrálni a zárt ajtók mögül kiszűrődő hangok helyett. Egyáltalán nem válik a kedvemre, hogy egy ilyen mételyben kelljen felkeresnem Eyrát vagy egyáltalán bárkit, ám a választás lehetősége ezúttal nem pihent a tenyeremben. Ellenben a kardom markolatával, amit feszengve szorongatok az ujjaim között, amíg el nem érek a kijelölt szobáig. Őszinte reményem, hogy nem fog megvárakoztatni a leány, és nem teszi kellemetlenebbé a helyzetet annál, mint amilyen, noha az erőltetett sikolya és a gyanítható dulakodás hallatán egyhamar szertefoszlanak az ábrándjaim a higgadt és kiszámítható megbeszélésünkről. Ez persze nem jelenti, hogy ne ébredne bennem bosszús kényszer a megvédésére, így hát mindennemű iszonyomat félreejtve rontok be a helyiségbe. A megilletődés határozottan kiburjánzik a mellkasomban az elém táruló látvány hatására, de az arckifejezésemre ebből semmit sem engedek kiülni. Zavar a rokonom mezítelensége, mégis végigmérem a csuklyám alól az alakját esetleges sérülések után kutatva, miután viszont meggyőződök az épségéről – leszámítva a nehezített légvételeit –, hagyom a tekintetemet a földön vergődő férfira süllyedni. - Vegyél fel valamit – utasítom színtelen hangon Eyrát, továbbra sem tévesztve szem elől a vérében fuldoklót. - Remélem nem volt befolyásos – teszem hozzá csöndesen, közelebb sétálva a segítségért nyújtózóhoz, de a kezem helyett meg kell elégednie a cipőtalpammal egy rúgás képében. Egyikünk sem ártatlan ebben a szobában, azonban a védtelen nőkkel erőszakoskodóak felettébb kiábrándítanak. - Néha gondolkodhatnátok, ti emberek – tekintek vissza a lányra. - Mit kezdenél most egyedül egy tetemmel? - vonom meg az egyik szemöldökömet egészen leheletnyire.
Edeyra Rolar Kedvelte
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Kéjes nyögések szöknek ki ajkam enyhe szorításai közül. Testem vad táncban kezd a férfin, ahogyan át adjuk magunkat az élvezeteknek. Egy kívülálló azt hinné minden szenvedélyes, s érzéki, ám ez csak a csalfa látvány. Egy jól betanult koreográfia ez, s minden időzítés és ritmus kérdése, na meg persze előtte a méz édes boré. Még talán jól is érezhetném magam, elvégre is ez a férfi szemre való. Kidolgozott test, mély tengerkék szem, amibe belemerülök, mielőtt csókolom, s ajkába harapok. Újabb nyögés, hátam megfeszül, és talán egyszer magamnak is megadom azt az ajándékot, ami ritkán adatik meg. Lassan beteljesül számomra is a kielégülés, amit egy szajha csak ritkán kaphat meg, de ma ezt nem bántam. Végre egyszer nem a színészet, hanem a valós gyönyör tör felszínre. Ám ő nem tágít, s most engem nyom le az ágyra. A kemény matracba puffanok, és a vágy hamar enyhül. Igen, itt látszik a valóság, hiszen nem szerelmi pár volnánk, hanem egy szolgáltatás, amit megfizet. Neki nem az kell, hogy én leljem örömöm, ami egy picit még jó is volt. Hajamba tép, majd erősen megszorítja a karom. - Lassabban! – Mondom, ám a torkomra teszi a kezét, és szinte fojtogat. Alig kapok levegőt, ekkor egy kisebb sikoly még kicsúszik, de már csak a levegőt kapkodom. Gyorsít, és gyorsít, érzem, hogy megfeszül egész teste, hamar már a csúcs számára, ám tőlem a levegőt veszi el. Gyorsít, és gyorsít, remegő kezemmel a párnám alatt matatok a tőrömért. Éppen hogy meglelem, s ő éppen hogy elérkezik a gyönyör kapujába, de már folytán a levegőm, s ekkor szúrom nyakon őt, s rúgom le magamról. Felállok, s az ágy szélébe kapaszkodom, köhögök, és ahogyan felnézek, látom, hogy az ajtó vad erővel csapódik a falnak, s nyílik ezzel ki. mezítelenül, és még zihálva a fulladástól pillantok fel szempilláim alól és veszem ki az előttem álló alakot.
(+18)
Nykon Gindrian and Nîndaer Kedvelték
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Pént. Nov. 06, 2020 8:09 pm
Habár az örömlányok nem örvendhetnek a legnagyobb megbecsültségnek, mégis ők azok, akiknek soha sem kell tartaniuk a komolyabb nélkülözéstől, hiszen a lelkes vendégsereg kiapadhatatlan forrással bír. A kétszintes, mynzashi hangulatvilággal megkomponált épület szinte sohasem kong az ürességtől, noha tény és való, az esti, éjszakai órák, melyek valódi életet lehelnek a füstölőktől illatozó helynek. A földszinten általában az ismerkedés, italozgatás zajlik, vagy a Pajkos Mókusból átkért ételek fogyasztása, míg az emelet mindennemű buja képzelet melegágya.
Krónikás
Tulveron főkrónikása
Great stories happen to those who can tell them
❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Vetek még egy utolsó pillantást a vérébe fúlt férfi látványára, s bár volna egy-két megjegyzésem afelől, miként is fegyverezhette volna le a támadóját a megölése nélkül, feleslegesnek érzem a szavak pazarlását. Végtére nem hibáztathatom, azok után, mit nap nap után átél, minden bizonnyal kellő elégtételként szolgál egy-egy megvetésre érdemes vendégének a likvidálása. 
Kissé felszisszenek a kijelentésén, majd tüzes tekintettel pillantok vissza rá. Ahogyan vissza nézek meg akadok a férfin, és hirtelen el kell mosolyodnom a látványon, ahogyan az utolsó csepp vére is kiserken. Ez lehiggasztja a bennem felgyülemlett indulatokat, és egy vállrántással lassan belenézek az alig kivehető Elf szempárjába. 
Pilláim alól felnézek, és egy alak lassan rajzolódik ki. Isteneket szégyenít féreg, elfintorodom, majd kiegyenesedem. Előveszem minden színészi képességem, hogy ezen a fintoron kívül más ne mutatkozzék. Mély levegő, egy, kettő, majd a ruhámért nyúlok, amit magamra kötök. Kihúzom ében fekete hajam alóla, és belepillantok a tükörbe. 
