Tekintette leszegeződik, ilyenkor nem lehet tudni néha, hogy mire gondol. Éhes, fáradt, vagy vidám? Mindig ilyen arckifejezést vág. De őt nem lehet extrudálni. Miért is lehetne? Ó nem olyan, mint mi máshogyan fejezi ki magát. Láttam, ahogyan gondolkodik, és egyelőre csendesebb volt, mint valaha. Teljes mértékben nem érdekelték a szavaim. Mély levegőt veszek feszülten, már nem szólok én sem. Ezerféle gondolat suhan át gondolataimon. Mikor kellene ezzel előállnom atyám elé? Mikor lenne alkalmas? Először azonban van egy küldetésem, amit még Nindaer sem tud. Miért is tudná, ő nem a társam, és nem tartozom neki számadással. Mennyegzőre kell mennem, s ott felderítenem, kipuhatolnom egyes információkat. Hamarosan indulok, és addig elő kell készülnöm. Talán ott is hallhatta a tűzről? Kíváncsi leszek, hogy még is hozzájuk milyen formában jutott el, hogy csak balesetnek titulálták? Közelebb lépek, de nem ő érdekel, hanem a macska. Nem merek az ágyra ülni, bár ez nem nevezhető ágynak. Megsimogatom a macskát, egyszer, s kétszer. - Olyan kis Pókmalacvagy. – Mondom neki, ahogyan el kezd dorombolni. - Akkor azt hiszem mindent megbeszéltünk, amit tudni kellett. – Vetem rá pillantásom, és már szavaim koránt sem olyan kedvesek, mint amiket a macskának szántam. #kihívás2
Ezaras Azildor Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Hétf. Nov. 15, 2021 7:55 pm
Family of a kind
Edeyra & Nîndaer
“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.
Elemelem róla a szemeimet, és ahelyett, hogy az ő koponyájába fúrnék lyukat a fásult s egyben elégedetlen tekintetemmel, inkább a kezeim között szorongatott poharat méltatom vele. Nem is értem, miért viselem ennyire a megfeketedett szívemen a sorát, elvégre éppen azt kívánom a kék palástosok között őrlődve felderíteni, méltó-e a leány a népem befogadására s a megmentésre, vagy elég behatás érte már az emberektől ahhoz, hogy lemondjak róla. Megeshet, valahol a tudatom mélyén reméltem, az átok, mit a családomra hozott az anyjával, idővel feloldásra kerül, de a tapasztalataim ennek pontosan ellent mondanak. Nem igyekszem hát győzködni tovább arról, ostoba és rendkívül meggondolatlan az önhittsége, mely a megvetendő vérszomján sarjad. - Igyekezhetnél hasznossá tenni magadat, és elhozni, amit kértem – vetem oda neki egykedvűen, figyelmemet immáron a cirmos kandúrnak szentelve, aki kényelmesen begömbölyödött az oldalamhoz. Nem találok magamban energiát a leány megfejtéséhez, vagy ahhoz, miért izgatta olyannyira, ki hallott meg minket, ha közben nem óhajt titkolózni. Amennyiben ez a végzete, s olyannyira vallja ezeknek az elkorcsosult embereknek a nézeteit, hát igazán nem lenne félni valója...
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Sóhajtok egyet. - Tudom, hogy fogok kapni rá parancsot. – Mondom neki ismét határozottan. Azt hiszi, majd nem engedik azt, hogy megöljem. Főleg, ha ez az a gyík, akiért küldtek. Már így is, az én hibámként említik azt, hogy nem jött el a Vivern akkor. Nem szalaszthatom el, ha valóban ez az a lény. - Ne oktass ki. – Nézek rá érzelem mentesen, mondom nyugodt hangon. - Használom, ám biztosra veszem ennek a vége úgy is az lesz. – Világosítom fel. Nem válaszolok már a kérdésére, csak megforgatom a szemem. Nekem igen is ez a végzetem, hogy az istenek szolgáljam, s a kezük legyek. Ha akarja, ha nem minden előtt még a kezébe nyomok újabb pohár vizet, hiszen hallom még nincs minden rendben. A macska finom kis lépteit szinte a pánik öleli fel bennem legbelül. Féltem attól, hogy valaki kihallgatott minket, remélem nem történt így valóban, és nem csak nekem vágja ezt. - Biztosan? – Kérdezek vissza, mi van ha ő képességei is most nem elég élesek, és valaki valóban meghallott minket? Ám folytatja a monológját, amiből koránt sem kértem. Visszapillantok, és keresztbe fonom a kezem-mellkasom előtt, és úgy hallgatom. - Nem állt szándékomban, hiszen ha előttük titkolódzom, az istenek megbüntetnek. – Mondom, s végig gondolom mikor is mondhattam, vagy utalhattam rá, hogy magam intézkednék. Talán félre értett vagy én magam se tudom már minket beszélek. Mindennek előtt beszélnem kell, s valóban elérnem ezt. Ám biztosra veszem, hogy így lesz, ha megadom, ami kell nekik. Még pedig a testem.
Nîndaer Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Nov. 13, 2021 3:36 pm
Family of a kind
Edeyra & Nîndaer
“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.
Összehúzom a szemhéjaimat a határozott kiállására, bár nem is igazán a sokat mutatott szenvedélye, inkább a felelőtlensége az, ami elégedetlenné tesz. Ennyire még ő sem lehet megfontolatlan... - Kaptál arra parancsot, hogy megöld? - vonom meg az egyik szemöldökömet, igyekezve rávilágítani a pozíciójából fakadó korlátaira. Való igaz, engem sem különösebben izgatna a kékek véleménye, de amíg el kívánok vegyülni közöttük s életben óhajtom tartani Eyrát, hát kénytelen vagyok szófogadó ölebként viseltetni az irányukban. - Nem dönthetsz ilyesmiről. Bizonyára a vivern értékes információk birtokában van. Használhatnád a fejedet néha értelmes gondolatokra a féktelen vérszomjad helyett – pillantok rá szigorral, majd újfent a poharamnak szentelem a figyelmemet, révén, a hosszadalmas beszéd megpróbálja az amúgy is kiszáradt torkomat. Egy momentumra úgy hiszem, elérték a szavaim a leány tudatát, azonban az újabb kérdése nem erről árulkodik. - Miféle végzetről beszélsz? Halni kívánsz talán? Egy szörnyetegről beszélünk, nem az anyaszült mezítelen áldozataidról – vetem oda neki érces hangon, noha a vonásaim óhatatlan elsimulnak a váratlan látogató hallatán, kinek puha tappancsai szinte alig érintik az ósdi padlót. Mire pedig az ágyra emeli Eyra a kandúrt, tán egy mosolyt is megengednék a vonásaimnak, amennyiben szokásom volna effajta arckifejezésekkel élni. Óvatosan simítom meg a cirmos hátát, mielőtt visszaemelném a tekintetemet a leányra. - Komolyan beszélek, Eyra. Nem hallott minket senki, de szólnod kell a feletteseinknek. Érd el, hogy, nekünk ítéljék a küldetést, azonban nem hallgathatunk róla. Ha el is fogjuk vagy meg is öljük a sárkányvérűt, mivel magyaráznád, hogy öncélúan intézkedtünk?
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Megforgattam a szemem, és cittegő hangot hallattam, amit a nyelvemmel csináltam a szájpadlásomon. - Már tovább gondoltam a dolgokat. És ne legyél ilyen…!! – Mondom határozottan. - Mi az, hogy csak a te dolgod, azt hiszed, nem tudok ölni? azt hiszen nem öltem eleget? – Mondom össze vont szemöldökkel. Kortyol egyet, és bevallom, még mindig aggodalommal tekintek rá, amit ügyesen elrejtek. Ám már nem tudom másra gondolni, mint a vivern véréri, ami a pengémen csurog. Az istenek, és a kékek is elégedettek lesznek, ha ismét eggyel kevesebb van Tulveron világában. - Miért akarod megtagadni tőlem a végzetem? – Kérdezem, ahogyan lenyelte a vizet. Ha kellene még, akkor rendelkezésére állok. Ám már a következőkben a gyümölcsről van szó. Eszembe is jutott melyik naplóban is van a feljegyzésem róla. - Nem oldasz meg te semmit, maradsz a seggeden. - Furcsa meleg érzést éreztem a lábamon. Először nem is tudom miért nem annak irányába sokkal inkább az ajtó fele figyeltem, ami résnyire nyitva volt. Pillantásom a férfire vetem. - Hallott minket valaki? – Kérdezem, s ekkor tudok csak lepillantani, ahol bajusz úr kedvesen bújik hozzám. Felkapom az ölembe, és oda teszem Nin mellé. - Majd ő vigyázz rád, amíg el leszek. - lépek az ajtóhoz és pillantok ki óvatosan. Nem látok senkit, ám ez semmit nem jelent. - Hallasz valamit? – Kérdezem. Ha előttünk erednek a vivern nyomába, akkor azt nem, nem engedhetjük. Nindaer találta, és mivel Nindaer szeret.. elvisel, mondjuk így engem, így kötelességünk együtt végezni a szörnnyel.
Ahronit Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szer. Nov. 10, 2021 8:15 pm
Family of a kind
Edeyra & Nîndaer
“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.
Vetek egy kiábrándult pillantást a leányra, miként szavaim egészen más formán csapódnak le tompa füleiben, azonban nem hibáztathatom félrészt emberi voltáért. Nem tehetnek fájó tökéletlenségükről és az eszük kimondott életlenségéről. - S mi hasznodat venném? Egy szörnyet a szörnyvadásznak dolga megölni, bár én elfogásról beszéltem mindeddig – vonom meg leheletnyire a szemöldökeimet, várva holmi kézzelfogható s gyakorlatias magyarázatot a „csak azért, mert így kívánja női szeszélyem s vért akarok látni” mellett. Persze magam is tudnék indokot adni a társulásának, ha mást nem, a csalétek szerepét, mindenesetre érdekel, mi hajtja tulajdonképpen. Miért kíván szembenézni valamivel, ami ellen nincs, ami megvédje? Míg a válaszát várom, ismét kortyolok egy keveset a vízből, igyekezve figyelmen kívül hagyni heves lelkesedését a vadászat iránt. Tán, mi belőlem kihalt, benne gyarapodott túlzott mértékűre, vagy egyszerűen nem ölt még olyat, ki ne adott volna indokot a gyűlöletére és a haragjára. De vajon tényleg képes volna véget vetni annak, ami sosem fenyegette igazán? - Akkor tudod, mit keress a piacon. Ha az elkészítését is ismered, meghagyom neked, máskülönben megoldom én magam – biccentek felé néma köszönetképpen.
Edeyra Rolar Kedvelte
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Félre biccentettem egy kicsit a fejem, és lenézően figyeltem. - Kötelességem jelenteni, meg kell halnia. –Majd tudatosul bennem a mondatának a második fele, amire hümmögök, és elmosolyodom egy picit. - Veled megyek. – jelentem ki határozottan. Ellentmondást nem tűrően fejezte ki magát, ám és sem hagyom ennyiben, hiszen mindenképpen ott a helyem. Amennyiben e miatt küldtek engem újra Caldenbe, hogy idegeneknek áruljam a testem ismét, még annyira ott kell lennem. - Végig akarom nézni, ahogyan a vérek kifolyik. – Mondom, s a szememben tűz, jelenik meg, égek a vágytól, hogy vérét onthassam, s ihassam azt. Bár ezt nem sokan értik, én még is úgy vélem ezek fajok vérének a fogyasztása nekem erőt ad, és valami mámorító a tudat is, hogy eggyel kevesebb van belőlük Tulveronban. - Természetesen. – Mondom, s elgondolkodom azon, hogy melyik naplómban is lehet a leírása. Minden szaros növényt ismernem kell, ha akarom, ha nem. Ez is részese volt az évek alatti tanulásomnak, mi után a fájdalmas élet következett. - Vedd elintézettnek. – Mondom érzelem mentes hangon, még a végén félre érti, ám valóban ú az egyetlen itt, akitől nem kell tartanom, s őszinte lehetek.
Nîndaer Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Kedd Nov. 09, 2021 9:15 pm
Family of a kind
Edeyra & Nîndaer
“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.
Kicserepesedett számat elégedetlenül szorítom össze Eyra mosolya láttán. Magam sem vetném meg a sárkányvérű állapotát a föld alatt, mégsem tudnék lelkesedéssel gondolni a levadászására és az életének elvételére. Persze közel sem kellene érdekelnie a féltestvérem józanságának és ép lelkivilágának, ennek ellenére nem tesz a kedvemre a hozzáállása. A tény, hogy a kékek addig-addig rombolták és sanyargatták a lényét, hogy egy szörnyeteget kovácsoltak belőle. - Ne köszönj semmit. Nem várom el, hogy ne jelentsd a hallottakat, de én akarom elfogni – tudatosítom vele ellenvetést nem tűrő hangon, bár van egy olyan halovány megérzésem, nem fogja annyiban hagyni a kívánságomat, mely jelen állapotomban pontosan olyan ingatag s gyönge lábakon áll, mint én magam. Mindennek tükrében szinte arcátlanságnak hat újabb kéréseket elé tárni, minek után viszont a sérülésemet illető szükségeimet firtatja, képtelen vagyok elutasítani a segítségét. Minél hamarabb fel kell gyógyulnom. - Aznap látott egy felcser - kezdek bele afféle lelkesedéssel, akárha a füleimet tépnék. - Nem végzetes a sérülés, de súlyos, egyelőre fájdalom enyhítőt hagyott meg. Ha valóban… segítenél, hát volna hozzád kérésem. A bájital jót tenne, továbbá ismered az erne növényt? - pillantok fel rá, tudatosan erőltetve magamra a nyugalmat és a közöny halovány leplét, ugyanis a legkevésbé áll szándékomban kimutatni, mennyire kényelmetlen a gondoskodására és kegyességére támaszkodnom. Ám nincs más választásom.
Edeyra Rolar Kedvelte
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Csepp meglepettség látszik arcomon, ahogyan képes ki nyögni azt a szót, hogy „köszönöm”. Nem gondoltam volna, hogy az istenek megáldották ennek a tudásával. Kedves leszek, gondoltam magamban, és kivételesen nem ismétlem el, amit a fejemben gondoltam. Biccentek egyet, a szívesen fecsegése helyett, megterhelő a sok beszéd, még nekem is. Elveszi, így a kezemet ismét biztonságban tudhatom, jól magam mellett. - Hmmm.. - kutatok a gondolataimban, és talán emlékszem a fehér férfira. Azt hiszem igen, meg van. Neki volt oly sietős, s kutatva a barna szemeket. Kellemes férfi volt, kire ingyen is szántam volna pár percet. Ám a szerelmes férfinél nincs rosszabb. - Sajnálatos, de ígérem halála már nem lesz az. – Mosolyodom el kellemesen, mint ha csak egy jó napot mondtam volna olyan természetesen bukkant elő belőlem a halálának a gondolata. Sajnálatos megszólalásom természetesen nem szánom komolynak. Örvendek, hogy ennyire szerencsétlen volt, hogy felfedte magát, s remélem ez az az ember, akire a kékek várnak, s elküldtek miatta. - Pf.. micsoda paraszt név. – Forgatom meg a szememet, és helyezem a másik lábamra a súlyom. - Köszönöm, ebből ki leeht indulni. –Biccentem oldalra fejem finoman. - Orvos látott? Mit mondott? Mennyire súlyos az égés? Készítsen esetleg valami krémet? Vagy gyógyitalt? Vagy szerezzek be Szendergő bájitalt? – Szegezzek hozzá meg annyi kérdést.
Nîndaer Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szer. Nov. 03, 2021 10:58 pm
Family of a kind
Edeyra & Nîndaer
“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.
Mialatt csendben figyelem a hátát, képtelen vagyok nem arra gondolni, hogy a megannyi úgynevezett bajtárs közül éppen ő az, aki meglátogatott, s még hajlandó a nehezen kibökött kérésemet is teljesíteni. Távol álljon tőlem, hogy bárminemű szentimentális érzet sarjadjon a mellkasomban, mégis elgondolkodtat a köztünk nyúló, láthatatlan és rendkívül halovány kapocs erőssége. Persze az sem kizárt, az itt létének indokáról később fog tájékoztatni, s a vérünk jelentősége újfent semmivé porlad. - Hannad… (Köszönöm) – biccentek egy aprót, miközben átemelem tőle a hűvös vízzel teli poharat. Igyekszem nem egy sivatagban szomjazó módjára felhörpinteni az egészet, ám mindennemű önfegyelmem dacára is le-legördül egy öblösebb korty. Mihelyt félig kiürült, csak akkor engedem le a számtól a kupát, és támasztom meg az ölemben az ujjaim gyönge ölelésében. - Bizonyosan. Egy dérhajú férfi felvetése volt, ott volt Yloréban is – magyarázom halkan, noha jóval könnyedebb torokkal. - Ezen felbuzdulva borította lángba a hordókat, nem különbül leplezve magát – teszem hozzá, s már éppen kezdenék beleszokni a nehézkesen feléledő beszélgetésbe, mikor emlékeztet rá, miért is iszonyodom a kérészéltűekkel való társalgástól. Mégsem teszek hozzá a megjegyzéséhez többet mint egy rezignált pillantást. - A nevét nem említette, legalábbis nem a közelemben. Ám ismert ott egy lányt, Deedra Gindrian névvel – osztom meg vele az információt, tanakodva, vajon a maradékot is elejtsem-e a számára, közvetetten pedig a kék palástosok örömére. Egyelőre úgy határozok, Veleris kilétét a jótékony homályban hagyom.
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Tekintettem a kancsót kezdem el keresni, és remélem azt is, hogy abban víz van, nem pedig valami moslék, vagy tele petézett bogár tanya. Ahogyan megtaláltam rá markolok, és a mellette lévő pohárba kezdem, el kiönteni a reméljük még mindig vizet. Most mondanám, hogy nem vagyok a cseléded, de még is ellenállok az ösztöneimnek és lenyelem, hogy kiszolgálom egyszer. Visszateszem a kancsót, és oda nyújtom a poharat, ha elveszi, visszaveszem a távoztatós pózomat. - Igen. – Válaszolom most a közös nyelven, nekem már olyan mindegy csal beszéljen. Csak egy sekély hümmögéssel válaszolok a pletykákra. Az éltet engem, az, az én mozgatóm, hiszen mást nem igen tudnak az emberek csinálni, vagy értesülni dolgokról. Sikerült végre felülni e talán, ha nevezhetem ennek. Ám ekkor fut át a gondolat a fejemben, ha ilyen harcos, mint Nin így fest, s érzi magát akkor ott nagy lehet a baj. - Bizonyosan ez volt a célja? – Kérdezem, hiszen nem lehet tudni, hogy mi céljuk lehet egy ilyen lényeknek. És megkockáztatta a lebukást is? Hiszen a fajtájuk eléggé visszahúzódó életet élnek, s mára már igen csak ritkán fellelhetőek, ha jól értesültem természetesen. - Hasznos is voltál, ez új. Nem gondoltam, hogy képes vagy figyelni. – Vetem oda gúnyosan, de ekkor elkomolyodom, s kihúzom magam. - Nevére nem emlékszel, vagy valami nyom, amin elindulhatunk? – Teszem fel a kérdést.
Nîndaer Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Elemelem róla a szemeimet, és ahelyett, hogy az ő koponyájába fúrnék lyukat a fásult s egyben elégedetlen tekintetemmel, inkább a kezeim között szorongatott poharat méltatom vele. Nem is értem, miért viselem ennyire a megfeketedett szívemen a sorát, elvégre éppen azt kívánom a kék palástosok között őrlődve felderíteni, méltó-e a leány a népem befogadására s a megmentésre, vagy elég behatás érte már az emberektől ahhoz, hogy lemondjak róla. Megeshet, valahol a tudatom mélyén reméltem, az átok, mit a családomra hozott az anyjával, idővel feloldásra kerül, de a tapasztalataim ennek pontosan ellent mondanak. Nem igyekszem hát győzködni tovább arról, ostoba és rendkívül meggondolatlan az önhittsége, mely a megvetendő vérszomján sarjad.