Nehéz visszatartanom a mosolyomat, amint megfeszült koncentrációval igyekszik eldönteni a leány, vajon megéri-e lenyelnie a már a szájában lévő falatot, vagy sem, de mire visszafordul hozzám, rendezem a vonásaimat. - Ugyan, semmiség – legyintek a szabad kezemmel, miközben kortyolok egyet a boromból. - Ó, szerintem minden mást teljes nyugodalommal. Kizárólag a süti gyanús – pillantok rá megnyugtatás gyanánt, a szám sarkában egy leheletnyi mosolykezdeménnyel. Talán megérti, hogy az imént ugrattam, ám ha nem, az sem baj. Elnyúlok egy újabb szőlőszemért, oda sem figyelve a mozdulatomra, csakhogy az ujjaim összeütköznek valakiével. Enyhén megemelt szemöldökökkel fordulok az ében hajú nő irányába, kinek vonásai nem idéznek bennem ismerős emlékeket, habár annyian fordulnak meg a mágustornyok között, hogy képtelenség is volna mindenkit megjegyezni. Akkor is, ha egyébként tennék erre kísérletet. - Kegyednek egy pohár melradot ajánlanék. Van egy olyan megérzésem, hogy illene az ízléséhez – jegyzem meg, amint feltűnik, hogy a gyümölcsök után rögvest a borokat veti mustra alá.
Edellyn Arienthe, Thora Haleye and Reinaakviin Kedvelték
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
Egy újabb ünnepség a szárazföldön, amire én magam is úgy döntök, hogy részt veszek. De most nem azért vagyok itt, hogy a húgom után kutassak. De igaz miatta jöttem el ma. Csak miatta. Mesélt nekem El 'Aloráról. Imádta, talán az egyik kedvenc helye volt a sok közül, amit sikerült megnéznie. Az ünnepek közül, meg a téliről mesélt rengeteget. A hóról, ami fehérré varázsolja a tájat, a táncokról, díszekről, az ételekről. Mindig is el akart engem rángatni egy ilyen ünnepségre, de én minden alkalommal visszautasítottam őt. Jó volt ott nekem lent a mélyben. De most mégis itt vagyok. Itt vagyok, hogy ezzel is Ő rá emlékezzek, hogy utoljára valami olyat tegyek érte, aminek örülne. Szerintem neki ez az ünnepség lett volna a legszebb ajándéka az élettől. Bár amióta itt vagyok a szárazföldöm nem igen költöttem mindenféle szépruhákra a pénzem most mégis megtettem. Ez mégis csak valami ünnepség féle. Azon az esküvőn is mindenki kiöltözött. Akkor Mylla nekem is talált egy szép pörős ruhát. Ha most itt lenne lehet meglepődne, ha ebben a ruhában látna engem. Milyen jó is lenne velük találkozni. Mindig olyan vidám és kedves volt.
Ahogy belpek a terembe egy pillanatra megállok és csak a díszletet figyelem. Valóban olyan csodálatosan szép, mint ahogy azt Ariadné elmondta nekem... Bár lehet ez annál is szebb. Egy pillanatig még nem mozdulok. Csak figyelem az embereket. De végül a békémet egy morcos nő zavarja meg. Meglök engem, hogy haladjak tovább. Nem mondok neki semmit, csak beljebb sétálok.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Dec. 18, 2021 2:31 pm
Amanar ünnepe
Mindenki
Hetek óta erről a napról beszél mindenki, s a szobánkban pedig napok óta a kosz uralkodik, amit kivételesen nem én okoztam. Más nem volt az oka, mint a fent pompázó dísz vázlatai, míg sikerült kiválasztani közülük a legmegfelelőbbet, melyben én is segítségére voltam Azildornak. Lehetőségeim elég korlátozottak voltak, így amikor a nyávogás nem segített, maradt a letörölhetetlen s makacs folt. Csak bízni tudtam, hogy nem az lesz a legmegerőltetőbb feladatom az estén, hogy én legyek a bál ékessége, ahogy a rajongó vendégek gyűrűjében ott pihizgetek a jégszobor mellett. Ezért már jó előre leosontam a mosoda frissen mosott ruhák részlegére- mert, hát egy mágus csak nem fogja saját maga kimosni a barna foltos nadrágját. Pedig, némelyiküknél elég gyakran előfordul, mondjuk nem is meglepő, hisz némelyik vénebb, mint a téli napnál- , hogy elemeljek egy hímzésekkel díszített kaftánt. S lám itt vagyok, hogy kevésbé elegáns légiességgel, de vonuljak a kék szőnyegen és bele vessem magam az éjszakába.
Van e bennem félelem, hogy a sok mágus között egyszer csak lebukok? Nos igen, ám a tudás vágyam és az átok megtörése sokkal jobban hajt előre. Persze nem hunyászkodhatok meg, és zárkózhatok be, nem is rám vallana.
A terem lassan megtelik emberrel, és pár ismerős arcot is felfedezek. Közöttük Azildor mestert is, akinek a mágiája hatalmas segítség lenne az életemben. Természetesen ismerem, de még szót soha sem váltottunk egymással. Miért is tettük volna, a magam fajta mágiakövető nem éppen a kedvenc, de nem is zavarnak el, így kényelmes ágyam is van. Közelebb lépdelek a tömeghez, s figyelem őket. Az ételeknél kezd szóba egy ifjú, bájos hölggyel. Jó magam is efelé tartok, hát ha sikerül be csatlakoznom a beszélgetésbe.
Egyenlőre nem szólok, ha hallgatom őket, s veszek egy szőlőszemet, majd a számba teszem, s utána keresek valami bort is, hiszen itt remek borból nincs hiány. Nem tudom, mikor lenne illő beszélgetésbe belefolynom, vagy illő lenne e? Micsoda finom falatok.
Edellyn Arienthe, Thora Haleye and Ezaras Azildor Kedvelték
Kiemeltem a tálcáról egy csinosabb darabot és éppen jóízűen beleharaptam, amikor meghallottam a mellettem felbukkant férfi hangját. A sütemény még mindig félig a számhoz emelve meredtem rá az emberre. Váltakozva pillantgattam a szám előtti sütire és a férfira, majd egy könnyed mozdulattal felkaptam a másik kezemmel egy szalvétát és elfordulva tőle belerejtettem a számban lévő tartalmat. - Mit is vártam itt – mondtam fanyar szájízzel, és a férfi felé fordultam. Borzasztóan hasonlított valakire, de nem tudtam megmondani. A vonásai, a szemei… - Köszönöm, hogy szólt, ki tudja mi történt volna, ha ezt lenyelem. Szóval, akkor mit lehet itt enni?
Edellyn Arienthe, Ezaras Azildor and Reinaakviin Kedvelték
Ideje volt, hogy kimozduljak Nulport zajából. Hogy magam mögött hagyjam a suttogást, ami szüntelen kísért, amikor álomra hajtom a fejem. Hiába minden, a pezsgő hétköznapok, a társaság, valami mégsem hagy nyugodni, akármennyire is le akarom rázni magamról. Ám amikor hajóra szálltam, hogy az Amanar ünnepre induljak, ahogy a sós levegő az arcomba csapott, úgy éreztem, rövid ideig ugyan, de sikerült. Szabadságot éreztem, ahogy a vízen siklottunk. Nyugalmat, ahogy a hullámokra néztem. Talán többször kellene hajóznom. Ám akkor ki vezetné a várost? Ki tartaná kézben az Alvilágot? Napok kérdése lenne, hogy anarchiába torkolljék minden, mit eddig felépítettem. Ezért maradtam. Viszont most, napokra ugyan, de bízva Lucasban hátrahagytam. És nem utolsó sorban az új jövevénynek, ki már nem is volt annyira új a Kúria falai között, szintúgy ejtettem pár szót a csodás, mágusok városában tartott ünnepélyről. Természetesen tudtam, hogy nem bír megülni a helyén, információim szerint már dolgozni se ment be napokkal ezelőtt, hanem útra kellt. Kíváncsi lány, és van adottsága a mágiához. Nem túl előnyös egyveleg, ha az ember nem tudja kontroll alatt tartani. A város tornyai régi emlékeket ébresztettek, a fehér homok és a köves utcák ismerősként köszöntöttek. S a kert, a boltíves, műalkotásokkal teli zug, amely nincs még egy a kontinensen. Amikor megpillantottam az embertömeget úgy éreztem, mintha hazaértem volna. Ismerős arcok, ismerős illatok. A bácsikám oldalán sokat jártam-keltem a város szerte, s később a Hullám rendjének tagjait is megismertem, bár szoros kapcsolatot sose tartottam se velük, se a csoportosulásukkal. Úgy is lehet fogalmazni, évente párszor felbukkanok a toronyban, másként kívülről szemlélem az eseményeket. Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy nincs szemem és fülem a falak között. Levetettem a prémes köpenyem, és megigazítottam vörös-arany ruhám fodrait. A nyitó beszédből még elkaptam pár szót, és hát ki más tarthatta volna, ha nem Ezaras? Szerette kézben tartani a dolgokat. Illemből megtapsoltam, és körbeforgattam fejem a teremben. Az ismerős, formális mosolyok közepette, megpillantottam egy barna fejet. Thora. Hát persze, hogy eljöttél.
Thora Haleye, Ezaras Azildor and Reinaakviin Kedvelték
A téli napforduló ünnepe kezdetét veszi, s egyre több ismeretlen arc tölti meg a város egyik legcsöndesebb pontját. Az illem kedvéért még kezet fogok néhány fontosabbnak felkonferált vendéggel, aztán a mágusok pökhendiségéről szőtt előítéletet meglovagolván kibontakozok a politikától csöpögő sokaságból, meghagyva a feladat folytatását a tanács erre alkalmasabb tagjainak. Kedvelem az ünnepségeket, a felhajtást és a jól eső szokatlanságot, viszont még kicsit alkalmazkodnom szükséges a temérdek ingerhez. Ennek egyik legjobb módja az egyik felszolgáló tálcájáról leemelt milheimi chainta bor, ami mellett véletlenül sem azért esett a választásom, mert remekül idomul az egyébként fekete köpenyem szegélyét képező, aranyozott hímzéshez... Még így is egy varjúnak érezhetném magamat a káprázatos ruhaköltemények forgatagában, de jót tesz az egészséges önérzetemnek a tudat, a színek kavalkádjából éppen, hogy kitűnhetek az öltözékemmel. Ezen rendkívül fontos gondolatokon morfondírozva közelítem meg az ételeket kínáló asztalokat, bár az éhség még közel sem kerülget. Ennek ellenére ráérős nyugalommal kezdek egy szőlőfürt leszüretelésébe. - Uhh, azt határozottan elkerültem volna – szólalok meg némi aggodalommal, amint a mellettem válogató ifjú hölgy süteményére siklik a tekintetem. - Úgy hallottam, hogy elbájolta a szakács – osztom meg vele a mímelt elbizonytalanodásom és kétségem okát.
Thora Haleye and Reinaakviin Kedvelték
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
Ahogyan belépek, a terembe illatok azonnal megcsapják az orromat, s kénytelen vagyok egy kellemesen nagyot szippantani a levegőbe. Összefutott a nyál a számba, s pillantásom tova kúszik a szépen feldíszített, hangulatban úszó helységre. Az ablakból még jól látszik, ahogyan tetemes mennyiségű hó hullott, és a nap sugarai játékosan táncolnak a felszínén. Még nekem is meghozza a hangulatom az ünnepre, ami azt hittem nehezebb lesz. Korán van még, így a nap adja a fényét nekünk.
Imádom, ahogyan pár szempár nekem tapad, s végig simítják íriszükkel a testem minden porcikáját. Egy elégedett mosollyal nyugtázom a nem messze álló férfinak, szememben azzal a csillogással, hogy „Igen édes, tudom.” Nem zavartatom magam, s finoman biccentem oldalra a fejem, majd lépdelek kissé beljebb. Nem gondoltam, hogy eljövök ide. Ám úgy gondoltam, nekem is járhat a mulatság a sok kemény munka, s tanulás mellet. Bár az emberekkel való beszélgetés, s bájolás gondolatától is ki ver a víz.
Fekete hosszú ruhát viselek, ujján csipkével, s kebleimet kiemelő mély dekoltázzsal. Kedvenc vörös köves nyakláncom pedig megkoronázza dús kebleim halmazát. Végig mérem a felhozatalt, ám ekkor egy hang szólítja meg a tömeget, s köszönti az embereket. Még nincs a kezembe ital, így hamarosat majd elindulok felkutatni, ám előtte figyelmesen hallgatok, majd tapssal jutalmazom illemtudóan.
Hetek óta vártam már, hogy ide juthassak, főleg azok után, hogy kiderült mi vagyok. Vagy legalábbis mi lehetek. Sokat beszélgettünk Edellynnel az utóbbi időben, és sokat segített nekem, hogy ne teljesen felkészületlenül jöjjek ide majd, ha elérkezik az idő. Hát most eljött. Persze mindenképpen azon leszek, hogy jól érezzem magam, még így egyedül is, hiszen senki sem óhajtott velem ide eljönni, de a fő célom az, hogy fejlődhessek, hogy hozzácsapódhassak valakihez, aki óhajt engem tanítani, és felkészíteni azon mindenre, amikre akár képes lehetek a továbbiakban. Már messziről látszódott, hogy milyen gyönyörű a város. Ahogy átléptem a falait, valami erős érzés kerített hatalmába, miszerint jó helyen járok, és... még sok minden fog itt történni velem. Díszek sora mutatta az utat az ünnepség helyszínére, így vakon követtem azokat. Mialatt egyre közelebb értem az ünnepségre hívó papíron írott Télikerthez, egyre több és több virág, és dísz tűnt fel. Aztán a sövények és bokrot közt feltűnt a kicsinek nem mondható kert látványa. Végigsétáltam a gyönyörűen megmunkált pavilonnak tűnő valami alatt, ami bizonyosan a tánctér lesz, és átsétáltam a pompásan kidíszített boltív alatt, hogy az asztalokhoz érjek. Az ételek és sütemények láttára rögtön felkordult a gyomrom. Reggel nem volt időm enni, a piacra kellett futnom a tintáért, hogy időben ide érhessek. Rögvest a megterített asztalok felé az irányt, hogy felkapjak valami süteményt, amivel eltudom nyomni a gyomrom korgását. Hmm, csokis, lássuk milyen.
A tenyerem légies könnyedséggel siklik a lépcső simára pucolt korlátjának felszínén, s kizárólag azért akad meg a következő momentumban a mozdulatában, mert félúton én is megtorpanok a kék szőnyeggel gondosan lefedett fokokon. Akár egy büszke macska, elégedett arckifejezéssel pillantok alá a bálteremre, melynek terebélyes valóját számtalan dísz, fodor, tűlevelű és bogyó ékesíti. Jó ideje készülődünk a bálra, ám az utóbbi egy hét megfeszített igyekezetének gyümölcse, ami a mai napon a szemünk elé tárul a télikert fő épületében. Mégis, ha bátorkodhatok hiúságommal élni, a mennyezetről aláfüggő aranyozott, hajlékony fémmel megmunkált, egymást keresztező ellipszisek a kedvenceim, amelyeknek ölelésébe egy ritka barlangi ásványt foglaltattam, ami egyelőre a nap fényének pompájával árasztja el a termet. Nem volt egyszerű megtervezni, okozott néhány álmatlan éjszakát, azonban meg vagyok elégedve a végeredménnyel. Ez az én ajándékom a sokaságnak, ha már a szűkös köreimben kizárólag Káoszt leptem meg egy új ággyal és az anyámat a kedvenc parfümjével. Leheletnyi mosollyal indulok végül tovább, magamba szippantva a frissen sült pecsenyék, fácánok, malacok, sütemények és egyéb fogások zamatát, tűnődve, vajon hogyan sikerülhetett a kertbe rendelt jégszobor. Nem volt alkalmam megtekinteni, s megvallom, mostanra abban sem vagyok biztos, ki felelt az ötletéért vagy a megmunkálásáért. Nos, minden bizonnyal lesz alkalmam bőven bejárni a külteret, melynek lugasát előrelátó menedékké alakítottuk a hangzavar elől, s aminek környékét elbűvölt lámpák melegítik a hűvössel szemben. Arra pedig kétségtelenül szükség van, hisz idefent a hegyekben már napok óta leesett az első igazán nagy hó, mesebeli köntösbe öltöztetve a várost. Eltűnődött gondolataim közül a hozzám siető felkonferáló ránt fel, akit egy biccentéssel buzdítok, hogy a bizonytalanul lézengő vendégek számára hivatalosan is megnyissa az ünnepséget. Meglehet, én vettem a nyakamba a megszervezését – elmenekülendő az utóbbi hetek nehézségei elől –, azonban hiába szívleljem a ritka felhajtást, tömegeknek kiabálni egyáltalán nem óhajtok. Így hát a beavatott, aki fel lett kérve eme nemes feladatra, kötelességtudóan sétál fel a táncterem szélén elhelyezkedő, kör alakú pódiumra, ekként vonva magára a figyelmet. - Kedves vendégeink! Köszöntjük Önöket ezen a csodálatos napon El' Alora bámulatos városában! Megtisztelő, amiért csatlakoztak hozzánk Amanar ünnepén, melyet Azildor mester és a mágustanács kivételes tagjai igyekeztek a lehető legvarázslatosabbra avanzsálni a számunkra! - egészen meglepő, miféle hangerő képes meglehetősen kicsiny testekbe szorulni, noha a törpök példáján okulva tulajdonképpen nincs min meglepődni. - Bátran kóstolják meg a négy királyság ínyencségeit, finom borait és desszertjeit, vegyék birtokba a táncteret vagy élvezzék odakint a fenséges táj látványát! A jégszobor mellett, amit kizárólag a mai nap apropójára készítettek, és a mélyen tisztelt Alorand mestert idézi, ki sok száz évvel ezelőtt letette a város első köveit. Ünnepeljük vigasságban Árë isten dicsőségét! Ezennel megnyitom a bált! Bő lére eresztett szavait lelkes tapsvihar fogadja, majd a formális bemutatkozások, köszöntések sora. Temérdek előkelőséget invitáltunk meg a bálra, ám legnagyobb megkönnyebbedésemre egyetlen uralkodó sem vetemedett ilyen messzire utazni. Kimondottan feszélyező lenne, ha a jelenlegi őrség háromszorosával kellene együtt mulatnunk.
Edellyn Arienthe, Thora Haleye and Reinaakviin Kedvelték
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Vas. Nov. 08, 2020 4:19 pm
El' Alora egyik legvarázslatosabb helyszíne a kert, melyben mindenféle ritka növény megterem. Tökéletes kör alakot formáz, közepén a Lebegő fával, amiről úgy tartják, hogy a benne pulzáló vibrálás a mágia forrása is egyben. Ennek egyik oka, hogy közelében a varázslatokat elvégezni könnyebbé válik, ugyanakkor a gyakorlatlan mágusokat alaposan megpróbálja a sűrű, ingatag energia. Vízesések, bámulatos szobrok és pihenőhelyek teszik túlvilágivá a helyet, melyben kis szerencsével el lehet csípni néhány egyszarvú limlint is.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Krónikás
Tulveron főkrónikása
Great stories happen to those who can tell them
❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Nehéz visszatartanom a mosolyomat, amint megfeszült koncentrációval igyekszik eldönteni a leány, vajon megéri-e lenyelnie a már a szájában lévő falatot, vagy sem, de mire visszafordul hozzám, rendezem a vonásaimat. 
Egy újabb ünnepség a szárazföldön, amire én magam is úgy döntök, hogy részt veszek. De most nem azért vagyok itt, hogy a húgom után kutassak. De igaz miatta jöttem el ma. Csak miatta. Mesélt nekem El 'Aloráról. Imádta, talán az egyik kedvenc helye volt a sok közül, amit sikerült megnéznie. Az ünnepek közül, meg a téliről mesélt rengeteget. A hóról, ami fehérré varázsolja a tájat, a táncokról, díszekről, az ételekről. Mindig is el akart engem rángatni egy ilyen ünnepségre, de én minden alkalommal visszautasítottam őt. Jó volt ott nekem lent a mélyben. 
Hetek óta erről a napról beszél mindenki, s a szobánkban pedig napok óta a kosz uralkodik, amit kivételesen nem én okoztam. Más nem volt az oka, mint a fent pompázó dísz vázlatai, míg sikerült kiválasztani közülük a legmegfelelőbbet, melyben én is segítségére voltam Azildornak. Lehetőségeim elég korlátozottak voltak, így amikor a nyávogás nem segített, maradt a letörölhetetlen s makacs folt. 
Ideje volt, hogy kimozduljak Nulport zajából. Hogy magam mögött hagyjam a suttogást, ami szüntelen kísért, amikor álomra hajtom a fejem. Hiába minden, a pezsgő hétköznapok, a társaság, valami mégsem hagy nyugodni, akármennyire is le akarom rázni magamról. 
