Egyből megértem Cate szavait. Nem kell egyebet mondania, a hangjában és az arcán ott van minden, amit tudnom kell. - Sajnálom! - Együttérzőn pillantok még vissza rá és intek is neki, hogy beszélhetnénk négyszemközt is, ha akar, de aztán felbukkan Thora, és a gondolataim fókusza az ő sérülésére tevődik át. De nem felejtem Cate-et sem.
- Nem a puncs a gond, hanem hogy itt készült. - rázom meg a fejem kicsit, a számat is elhúzva. Azért is örültem ennek a mai utazásnak, mert mindig is érdekelt a mágia. De őszintén szólva amit eddig láttam belőle, nem győzött meg arról, hogy itt kellene valami hatalmas mestert keresnem, aki kegyeibe fogad és tanítani kezd. Leülök én is az asztalhoz, és elkezdem kipakolni a táskámból a kellékeket. Egy kisebb gyolcsdarabra fertőtlenítőt öntök és óvatosan tisztogatni kezdem a sebet, hogy lássam, milyen egyéb ellátásra van szükség. Közben sóhajtok egyet és megrázom a fejem. - Teljesen a feje tetejére állt az életem, azt sem tudom, mikor láttam utoljára az otthonom. De nem panaszkodom. - felelem egy félmosolyot ültetve az ajkaimra, miközben kitisztítom és egy egyszerű kis kötést varázsolok a lány kezére. - Én nem haragszom, segítek, ha szükség van rám, de nézd! - körbemutatok a teremben - mennyi szobrocska és gyertyatartó van itt! Ha pofán vágnál valakit...vagy valamit, inkább a berendezést használd, mint az öklödet. - rákacsintok, és miután egy alkoholos kendővel letörlöm a kezeimet, elpakolok a táskámba. - És te mit keresel itt? Ünnepélyről ünnepélyre jársz, mint én? -
- A reménykedés kölcsönös – húzom egészen halovány, félszeg mosolyra a számat, még mielőtt a nemes kisasszonynak adóznék a figyelmemmel. A bált érintő véleményét – legyen az hamis vagy őszinte, akár a nap fénye –, méltóságteljes főhajtással fogadom, majd érdeklődésemnek adózva hallgatom végig a sütis leányról a véleményét. Nem állíthatnám, hogy sokat nyom a latba a döntésem kapcsán az, kinek az ajánló levelét lebegteti előttem bárki, azonban az informálódás élvezetétől nem fosztanám meg magamat. - Volt, noha különösebb meggyőző erővel nem bírt a tehetségét illetően – jelentem ki, mintha szerencsétlennek lett volna egyáltalán alkalma, viszont a kényes témakörök körüljárásának az élvezetétől sem fosztanám meg magamat. Kortyolok egyet a boromból, mielőtt folytatnám. - Habár nagyra értékelem a bizalmát, tudja kegyed is, hogy pusztán a mágiánk közös orientációja alapján még nem fogadok pártfogásomba akárkit – teszem hozzá.
Thora Haleye Kedvelte
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
Az újonnan jött hölgy végül bemutatkozik nekünk, így illedelmesen felé nyújtom a kezem én én is elárulom nevem. -Cate. Én is örvendek a találkozásnak.-Ahogy kimondom a nevem rá kell jöjjek valami hosszabbat kellett volna választanom. A legtöbb embernek több neve is van, amit nem értek, hogy miért, de nem is firtatom ezt a témát. Viszont én ezzel az egyszerű névvel is akár kitünhetek. Bár egyelőre senki sem kérdőjelezte meg azt. Így nem igen fog el az aggodalom. A kérdésemre bár kapok választ mégsem tudom, hogy miről is beszélgetnek, ami roppantul zavar engem. Nem is merek feltenni újabb kérdéseket, de talán látható a tekintetemen még egy rövidke pillanatig az értetlenkedésem, amit gyorsan elfedek egy mosollyal és ikább ismét kortyolok a boromból. -Itt mindenki mágia használó?-Nézek körbe a társaságon próbálva megismerni őket és továbbra is részt venni a társalgásban.
- Majd sort keríthetünk egy jó pipára - biccentettem Ezarasnak. - Mondjuk a tanács ügyeit szerettem volna félretenni ma estére, szóval remélem, lesz valami érdekesebb témád is. Edellyn szavaira csak egy elégedett mosollyal reagáltam, noha sajnáltam, hogy nem voltam ott, mégis hízelgő, mikor egy vendég jól érzi magát a privát mulatságomon. Kiváltképp, ha ilyen elragadó és nagynevű vendégről van szó, mint Edellyn Arienthe. Cate ártatlan kérdésére felnevettem, persze nem gúnyosan. Reina válaszolt először, szemében olyan bujaság csillant meg, mint aki pontosan tudja, miről van szó. Talán hallhatott egy-két pletykát itt a toronyban. - A legédesebb élvezetek fellegvára - szólaltam meg én is, Cate reakcióját figyelve. Ha kíváncsisága nem hagy alább, még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy meginvitáljam egyszer, amennyiben huzamosabb ideig tervez El' Alorában maradni. Mellettem Edellyn és Ezaras Thoráról kezdtek el beszélgetni, érdeklődve kaptam fel a fejem. Állítólag a fénymágiához ért a lány. Nocsak, a mester új tanítványt akarna fogadni?
Edellyn Arienthe, Thora Haleye, Ezaras Azildor and Reinaakviin Kedvelték
Nem vetem meg a bort, bár még nem iszom bele, mégis egy pillantással köszönöm meg Nasirnak. - Azért remélem nem húzott a nyakára semmit - jegyzem meg inkább csak magamnak, majd ismét a társaság felé fordulok. - Az nem kifejezés, pazar, mint mindig drága Nasir - mosolyodok el féloldalasan. Most van időm jobban körbetekinteni a jelenlévőkön. Nem mindegyiküket ismerem, sőt. Egyedül Ezaras szakállas arca, ami nem idegen. - Micsoda modortalanság - tetettek megbánást egy drámai gesztus közepette, pedig pont hidegen hagy a fekete hajú nő megjegyzése. - Edellyn Arienthe vagyok, nagyon örvendek. Mindig öröm új jövevényeket látni. Annak ellenére hogy valaki szimpatikus, valaki kevésbé, de már ezt is csak magamban teszem hozzá, hiszen ezúttal nem célom az élcelődés. - Oh igen, a bál nagyszerű - bólintok a Mesterhez fordulva. - És igen, én voltam, hiszen tulajdonképpen nevezhetjük a pártfogoltamnak. Legalábbis idáig. Sajnos, vagy nem sajnos, a kislánynak a fénymágiához van adottsága - sóhajtok fel színpadiasan - így a legjobbhoz irányítottam. És örömmel látom, volt annyira bátor, hogy fel is kereste magát.
Thora Haleye, Ezaras Azildor and Reinaakviin Kedvelték
Megforgatom a szemem, és sóhajtva elpillantok. Ő dolga, ám én heréivel játszanék most, ha velem beszélne így. Az eddig kedvesen, kacérkodó és majdnem felfalt Nasir visszatérve már nem lát izgalmat a társaságomban. Kár, ő fogja bánni. Ám hirtelen visszatért az a nő, kiért még az elején egyetlen szóváltás kíséretében ellépett. - Önnek is üdv. – Köszöntöm, bár nem volt szívélyes, hiszen Udvaritlanul betoppant, ha öntött nekem is, akkor belekortyolok a borba. Igazán finom, jobb annál, amit még azon a helyen ittam. Hm, végre valami izgalmak. Emlékszem, amikor a sütit majszoló leány csak úgy pofátlanul a mester elé állt. Bájos, ja nem. Majd a hölgy kérdésére én magam is elmosolyodom. Oh, drágám, édesem.. jaj. Hát ez kedves, lenne mit tanulnod úgy hiszem. - Az egyik legjobb mulatság. – Vetem buja tekintetem Nasirral, majd a kérdező nőre s újra iszom a fenséges borból.
Mindösszesen magamban nyugtázom, hogy a meglehetősen szendén és ártalmatlanul bemutatkozó ében hajú hölgyemény mostanra tökéletesen megfelel annak a csalfa jellemnek, melynek a szóbeszédek leírják. Persze én sem hittem, hogy egy, az irányzatát képviselő nő, férfi mentes lehet bárminemű fondorlattól és cselszövéstől. Hümmentve kortyolok végül a kitöltött borból, hagyva, hogy Nasir kiélhesse magát a kisasszonyok – az elmúlt órák tükrében jogos – tartózkodásán. - Hmm… Örvendek a döntésednek, reméltem, hogy válthatunk majd szót egy jó bor vagy pipa mellett. A legutóbbi gyűlés óta nem volt alkalmunk rá – jegyzem meg, s nem sokkal később újabb hölggyel gyarapodik a társaságunk. Ha nem csal az emlékezetem, ő volt az, akit a sütis leánnyal láttam beszélgetni. Ismerős az ábrázata, eleganciája egyértelművé teszi vérének nemességét, de ettől még a memóriám nem lesz tisztább. Persze az Arienthe név sokat elmond, amint legördül Nasir nyelvéről. - Arienthe kisasszony, remélem élvezi a bált – szólok közbe érdeklődéssel. - Csak nem kegyed bátorította a leányt, akit keres, hogy felkeressen engem a taníttatásával? - kíváncsiskodok puszta formaságból, s mert érdekelnek az indokok. Cate ártalmatlan érdeklődése okán azonban egy halovány mosollyal visszabújok a poharam tartalmába egy korty erejéig, kiélvezve a minőségi bor páratlan zamatát.
Edellyn Arienthe and Thora Haleye Kedvelték
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
-Mi értelme lenne több energiát fordítani rá? Láthatóan túl sokat ivott. Nem szeretném az estémet ilyennel elrontani. Amúgy sem vettem magamra a szavait. Nem ismer engem, ahogyan én sem őt. Szóval nem éri meg vitába szállni vele.-Válaszolom a másik nőnek, kit úgy tűnik jobban zavar a dolog, mint engem. A hosszú hajú férfira pillantok, de csak mosolygok neki egyet. Ha tudná, hogy legbelül csöppet sem érzek így… A húgom imádta volna ezt a bált szerintem még a mágikus puncsot is. Miután kitölti nekem a bort az újonnan érkező bátran kortyolok bele az italomba. Be kell vallani ez tényleg finom, bár nem érzek sok különbséget a kettő között, de tény nem is vagyok nagy szakértője ezeknek. Figyelem őket, de nem igazán értem, hogy miről is folyik a társalgás. Nem is tudtam, hogy az emelet is helyszínt nyújt a bálnak. Igaz még nem is volt alkalmam teljesen szemügyre venni a helyet és felfedezni minden csücskét. -Milyen mulatság?-Érdeklődöm mit sem sejtve arról, hogy most nagy eséllyel vagy kinevetnek engem, vagy egy naiv nőnek gondolnak majd.
Cate szavaira halvány mosoly futott végig az arcomon. - Csapda - ismételtem el. - Ha egy kis mynzashi ínyencség csapdának számít, akkor garantálhatom, hogy van benne - elnevettem magam. - Csak ugratlak, nem kell tartanotok semmitől, ez csak bor. Láttam, a puncs is hogy megviselt mindenkit, nem állt szándékomban tetézni azt. Mondjuk, később még ihatnánk még egy kört abból is. De, előbb a bor - majd töltöttem is neki, meg mindenkinek aki kért még. - Csak egy villámlátogatást tettem - vetettem oda Ezarasnak. - Idelent jobb a hangulat, oda pedig ráérek majd akkor visszavonulni, ha ki akarom pihenni az ünnepség fáradalmait. Biztosra vettem, hogy jól esik neki a bók, elvégre ő házigazdálja ezt a bált, és jól tudom, mennyit készült rá. Kár lenne tagadni, valóban puccosra sikeredett, bár, ha hagyta volna, hogy én is kivegyem a részem, ezt is felülmúltuk volna. Miközben kitöltöttem a borokat, egy jól ismerős hang csengését hallottam a hátam mögül. Edellyn. Talán észrevehette, hogy fent jártam. Követett volna? - Arienthe kisasszony, csatlakozz hozzánk! - tártam ki a karjaimat nyájasan, miközben egy üres kupáért kaptam, és töltöttem neki is a borból. - Thorát? Ő is itt lehet valahol, összefutott egy ismerősével - járattam körbe a tekintetemet, a lány után kutatva. - Biztos hamarosan megkerül ő is. Na de mondd csak, kedvedre való volt a mulatság?
Hm, Nasir bora még mindig ízletes volt, még akkor is, ha az enyémet nem múlhatta felül. És még mindig pazar embereket tudott meginvitálni. Viszont, van, hogy a jóból is megárt a sok. Talán öregszem? Kikeltem a párnák közül, eltoltam magamtól a korábbi társaságom, és öltözködni kezdtem. - Sajnálom hölgyeim, uraim, innentől nélkülözniük kell a társaságom. Egy élmény volt. És bár az elmém zsongott, még mindig képes voltam megítélni, hogy régebben akár az egész estét is itt töltöttem most meg... Vajon mennyi idő telhetett el? Rendbe szedtem magam, hiszen csak nemesi hölgy volnék, akinek nem illik szedett-vedetten távoznia egy szobából. Mielőtt még a lementem volna a nagy terembe, hogy ismét tiszteletemet tegyem, megálltam a folyosó egyik ablaka előtt. Ahogy kitekintettem, a téli szél józanítóan söpörte el az elmúlt órák szemérmetlen foszlányait. És az édes bódultságot, ami eddig mentsváram volt. A küszöböt mégis a szokásos mosollyal, egyenes háttal léptem át, és vetettem bele magam újra a forgatagba. Hol lehet Thora? Az ő arcát, alakját kerestem, azonban még sehol nem láttam, csak Nasirt. Egy üveg bort szorongatott a kezében, mi mást? Átvágva a termen, megeresztve pár illedelmes odaköszönést, odaértem hozzá, és a társaságához. - Igazán nem akarok megszakítani semmit, ám Nasir drágám, nem láttad Thorát? - léptem a férfi oldalára, míg a többieket egy biccentéssel üdvözöltem. A lány hogyléte előbbre való volt, mint az illem. Kivételesen.
Megemelkedik a szemöldököm, ahogyan a lányra nézek. - Ez komoly? Ennyi, hagyod azt, hogy egy férfi csak mondhasson, amit akar.. és..- Hirtelen abba hagytam a mondatot, ideges lettem. Mély levegő, nyugalom minden rendben. - Ám legyen így. – Mondom elfogadva a tényt, hogy léteznek ilyen nők a világon. Az ifjonc távozott, nagy bánatomra. Majd ahogyan megfordulok ott jött Nasir. Elbiccentem a fejem, s végig mérem. - Nos, nem jön állom a szemedre? – Mondom kissé gúnyosan, egy leheletnyi mosollyal. - Puncsa már biztosan nem. Ám valóban, csapdára sem. – Értek egyed a hölggyel. - Hm, igaza van. Talán nem volt kedvedre? – Harapok az ajkamba.
Úgy vélem, aki a legcsekélyebb mértékben ismer engem, tudja, hogy rendkívüli szórakozást lelek a különféle eszmefuttatásokban olykor még akkor is, ha csupán hallgatója vagyok az élelmesen font szavaknak. Mindketten elgondolkodtató álláspontot képviselnek, s valahol egyik közül sem kívánnék választani. Ez a szép világban hiszen, még az igazságnak is ezer arca van. Mindenesetre nem mindenki lelkesedik olyan mértékben a komornak billogozott időtöltésért egy bálon, mint jómagam, ezért teret kínálok Kóbor segedelmével a szórakozás folytatására. - Balesetek előfordulnak, ám az illetlen szavaknak semmi alapját nem érzem. Mindenesetre öröm, hogy kegyed sziporkázó jó kedvét semmi sem árnyékolhatja – mosolyodok el szelíden, miközben visszasétálunk a terem zsibongó voltába. Reina emellett emlékeztet bennünket az eddigi társaságunk hiányzó tagjaira. A sütis leány kifejezésen minden önuralmam ellenére felhorkantok, ám a keresés buzgóságát elsimítja Kóbor váratlan távozása, s hazudnék ha azt állítanám, nem fogom hiányolni frappáns megjegyzéseit. Főként tudva, nem holmi tévképzet, melyet lázban főtt elmém kreált. - Én sem gondolom másképpen – viszonozom pillantását egy affélével, amelyet egy megkérdőjelezhetetlen ígéret határozottságában kovácsoltak. Figyelem még egy kis ideig aztán, merre siet tovább, de alakját egyhamar kitakarja a nagy sokára megkerülő Nasir, kezében egy üveg bort dédelgetve. - Csak nem a lakosztályodon jártál? Bár ahhoz képest igen hamar megkerültél – jegyzem meg egy félmosoly kíséretében, miközben szerzek magamnak egy poharat, hogy legyen is mit megtöltenie a tanácsosnak.
Reinaakviin and Nasir Al-Qasim Kedvelték
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
- A reménykedés kölcsönös – húzom egészen halovány, félszeg mosolyra a számat, még mielőtt a nemes kisasszonynak adóznék a figyelmemmel. A bált érintő véleményét – legyen az hamis vagy őszinte, akár a nap fénye –, méltóságteljes főhajtással fogadom, majd érdeklődésemnek adózva hallgatom végig a sütis leányról a véleményét. Nem állíthatnám, hogy sokat nyom a latba a döntésem kapcsán az, kinek az ajánló levelét lebegteti előttem bárki, azonban az informálódás élvezetétől nem fosztanám meg magamat. 
Az újonnan jött hölgy végül bemutatkozik nekünk, így illedelmesen felé nyújtom a kezem én én is elárulom nevem.
- Majd sort keríthetünk egy jó pipára - biccentettem Ezarasnak. - Mondjuk a tanács ügyeit szerettem volna félretenni ma estére, szóval remélem, lesz valami érdekesebb témád is. 
-Mi értelme lenne több energiát fordítani rá? Láthatóan túl sokat ivott. Nem szeretném az estémet ilyennel elrontani. Amúgy sem vettem magamra a szavait. Nem ismer engem, ahogyan én sem őt. Szóval nem éri meg vitába szállni vele.-Válaszolom a másik nőnek, kit úgy tűnik jobban zavar a dolog, mint engem. A hosszú hajú férfira pillantok, de csak mosolygok neki egyet. Ha tudná, hogy legbelül csöppet sem érzek így… A húgom imádta volna ezt a bált szerintem még a mágikus puncsot is. 