Zakatolt a szívem, olyan hangosan, hogy alig hallottam a gondolataimat. csak reménykedni tudtam abban, hogy eljutunk a kijelölt helyre pépségben és senki nem fedez fel minket. Valamint abban is, hogy az italhatásos volt annyira, hogy rendesen hasson, és komolyan mindenre engedelmeskedjen. Ha ennek vége, talán maradok az egyszerű szajha életnél. Imáim zengtek a fejemben, miután a szívem teret engedett annak. Csend kísérte utunkat, nesztelen lépteinket pedig követni sem lehetett. Melleim is sikeresen a helyükön maradtak, és amint oda értünk már vártak ránk. Nem kaptunk semmitlen jutalmat, semmiféle elismerést. Csak elkísérték a férfit, és szó nélkül távoztak. „Istenek legyenek veletek testvéreim.” Gondolom magamban, hiszen nem akarnám bajba keverni, vagy olyat tenni, amit nem kellene. Némán biccentve távozik Nindaer is, jómagam még fel sem olcsulva a történtektől indul el az otthonomnak nevezett helyre.
/Én is köszönöm. :3 /
Ezaras Azildor Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Jan. 15, 2022 7:46 pm
Praise the Gods III.
Edeyra & Nîndaer
“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.
A hátsó kijáratot elhagyva nehezen tudok elnyomni magamban egy megkönnyebbült szusszanást. Habár bentről még hallom kiszűrődni a mulatozás hangjait, a tudat, hogy momentumokon belül kellő távolságra érünk, s nem fog várni más, mint az éjszaka jótékony csendje, felszabadítja a szellememet. Persze hiába a városrész kihaltsága és a kései óra, kifejezett könnyelműséget azért nem engedhetek meg magamnak. A feladatunk utolsó mozzanata még hátra van, noha innét már kevés, ami balul sülhetne el. A férfi ismerősei és közeli barátjai valószínűleg egy ideig még nem fognak rádöbbenni Kadoret hiányának okára, míg a két őr vélhetően nem fogja elhagyni a posztját annak érdekében, hogy utánam kutassanak. Mire bárkiben megfoganhat majd a gondolat; valami nincsen a rendjén, s mire bárki felnyithatná az est házigazdáját rejtő szekrényt, mi már nem leszünk többek mint arctalan, név nélküli árnyak, akiket a bástya óvásában fog érni a reggel… S valóban így is történik, a férfit jótékony csendben kísérjük el a bájital hatása alatt a kékek bázisára, hol további utasítás vagy bárminemű elismerés nélkül veszik át tőlünk, hogy méltán híres gondozásukba vehessék a zetvyni királynő távoli rokonát. Néma főhajtással búcsúzom Eyrától, majd hangtalan léptekkel vonulok el a szobám roskadozó, ám áldásos magányába.
//Köszönöm a játékot //
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Ideges voltam, és féltem attól, hogy elrontok valamit. Talán meg is tettem? Zavart pillantásom a rezzenéstelen, faarcú Nindaerre vettem. Ő ha vissza néz zavartságot láthat. A férfihoz fordul, és számomra nyugodt, és kimért, erősen közli, vele mit akar. Határozottságát vonzónak vélném, ha a pillanat nem ez lenne. Kérdésemre talán értetlenség tükröződött a szemeibe. Sötét szempárom visszafúródik az övébe. „Most mi az? ” mondja szavak nélkül szempárom. - Rendben. – Tudtam ennyit csak oda vetni neki, s követni kezdtem. Sokat mutató ruhámban, igyekszem sietni. Olyan jól sikerült egy, egy kivágás, hogy félő melleim önálló életre kelnek. Nem vagyok ehhez hozzászokva, és az sem segít a helyzetemen, hogy kezemmel olyan emberét érintettem, aki a testvéreim életét követelte. Bár levághatnám az, s nyakláncként viselhetném a főtéren Calden utcáin, hogy ezzel is bemocskolja a szent isteneink előtt. Szavaknak itt nincs helye, bár megtörném inkább a csendet, ha tehetném, bár erre nem alkalmas a társam. Próbálok lépést tartani, s halk nesztelen léptekkel haladunk mind a ketten. Csak a férfi léptei hallatszódnak. Milyen furcsa ez, soha nem értettem gyerekként sem ennek okát, s nem emlékszem tanultam volna.
Ahronit Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Pént. Jan. 07, 2022 9:20 pm
Praise the Gods III.
Edeyra & Nîndaer
“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.
Az események megközelítőleg sem alakulnak a terveink szerint, vagy netán akként, amint még az Eyrával való tanácskozásom előtt elképzeltem, azonban a feladatot minden nehezítő körülmény dacára el kell végeznünk annak érdekében, hogy a tűz közelében maradhassak a kékek kötelékében. Még nem engedhetem meg magamnak az elbicsaklás luxusát, még nem érkezett el az ideje annak, hogy számot vessünk… Így hát cselekszem, amiként a momentum megkívánja; az egyik őrt jóformán a fal tartozékává teszem, míg a másikat kizökkentem a vehemenciájából, mellyel a méltán busás fizetségéért cserébe fel kívánná velem venni a harcot. Mihelyt viszont a helyiség ajtaja kinyílik, és Kadoret, illetve a leány felbukkannak, ellépek tőlük jelezvén, kérészéltű nézeteltérésünk megoldásra lelt. A felbérelt kidobók pedig bizton veszem, keveslik ahhoz a pénzüket, hogy mindezek tetejében tovább erőlködjenek, inkább foglalatoskodnak egymás felnyalábolásával. - Követned kell minket bármi áron, akadékoskodás nélkül. Senkinek nem szólhatsz egy szót sem – tudatom a férfivel, akinek a nevéhez nem kizárólag egyetlen papnő lángoló vére tapad. Aztán Eyrára süllyesztem a pillantásomat, nem különösebben értve a kérdése indokát. Vajon merre járt a tudatában, mikor ismertettem vele a küldetésünk részleteit? Lényegtelen… - A támaszpontra visszük, onnantól nem a mi dolgunk vele foglalkozni. Gyerünk – biccentek feléjük, s Kadoret árnyékában sétálva a hátsó kijárat felé terelgetem őket, ahonnét reményeim szerint feltűnés nélkül olvadhatunk bele az éjszaka jótékony homályába.
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Nem tudom meddig fog tartani az ital hatása. Kissé ideges lette, és reméltem Nindael majd ide jön, és kissé a segítségemre lesz. A férfiak kiéhezett pillantását nem tudtam elkerülni. Láttam mindegyike akarna engem, itt és most. Sajnálom, hogy ezt tőlem kell megtudnotok, de ez nem az este. Szavakat kiejtettem, de fogalmam se volt róla, hogy hallotta e Nindaer, amiket mondtam. Töltöttem a maradék bort, s az ünnepségről beszéltek. Ám őszintén nem nem figyeltem oda. Kedvesen, mosollyal arcomon tettem azt, hogy ide tartozom.
Ám ekkor zajt hallottam. Az őrök hadakoztak oda kinn, reméltem azt, hogy Nindaerrel. Felfigyeltem, és a többiek is. Hallom, ahogyan csattan valami az ajtónak. Emberünk, akinek az italába tettem a szert, felállt. Ajtóhoz ment a többiek pedig legyintettek. Követtem, s ahogyan kilépett, és végig mérte a helyzetet, becsukódott mögötte az ajtó. - Kövessen! – Mondtam halkan, csak Nin hallhatta, és a férfi. A másik őr épen összekaparta a társát. Nin szemébe néztem, s amennyiben látom benne, hogy mehetünk, úgy remélem elindulunk, és mivel a férfi engedelmes velünk kell jöjjön. - És most? – Kérdezem mellé érve az Elfet.
Nîndaer Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Csüt. Dec. 30, 2021 9:29 pm
Praise the Gods III.
Edeyra & Nîndaer
“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.
Feszülten, azonban a nyugalom látszatát magamra öltve hallgatózok az alagsorban zajló események felől, mialatt fáradhatatlanul mustrálom a folyosó néptelen szűkét. Kedvem lenne elhúzni a számat az emberek jól ismert, gyomorforgató gondolatai okán, de nem hagyom megvetésen fogant érzéseimet a kelleténél hevesebben bugyogni. Minden bizonnyal Eyra is hasonlóként érezhet, és tán most először tűnődök el azon, hogy mennyire is szívlelheti a küldetéseit, melyek során újra és újra borgőzös, modortalan, ostoba alakoknak szükséges a kedvükre tennie. Ha van benne legalább annyi tartás, mint a népünkben, pontosan annyira gyűlölheti minden momentumát, mint én az időt, amit a kék palástosokkal szükséges eltöltenem. Elszürkülő gondolataim közül egy bizonyos mondat ránt fel, mely arra enged következtetni, hogy sikeredett a leánynak megitatnia az alkoholba kevert főzetet Kadorettel. Szívesen sóhajtanék fel megkönnyebbedéssel, ám még ha kívánnék is élni feltörekedő kényszeremmel, a mellkasomba szorítja a levegőt a biztonságáért felelő szó elhangzása. Összevonom a szemöldökeimet, ugyanis sem dulakodásnak, sem egyébnek nem hallom nyomát, úgy miféle problémába ütközhetett volna? Úgy határozok, kicsit még várakozom, mielőtt nagyobb felfordulást csinálnánk ebből a küldetésből, mint eddig. Aztán meghallom nehézkesen csengő, leheletfinom hangját. Az összes szellemre és istenségre… Csupán magával kellene hívnia. Amennyiben az imént felsóhajtani támadt volna ingerenciám, úgy most szívem szerint a falba verném a fejemet, de ez irányú kényszeremet is magamba nyelem. Helyette eltökélt ábrázattal lendülök meg az őrök felé, határozottan fordulva eléjük a folyosó kanyarulatában. Biztosan nem fognak a szavamra ugrani, elvégre korábban egy elégedetlen vendégként mutatkoztam be, így nem marad más, mint zűrzavart kelteni. - Hé, megmondtuk, hogy ide más nem jöhet! - ripakodik rám döbbenetében az egyik alak, vélhetően megrettenve elszánt lépteimtől és arckifejezésemtől. Fogadni mernék, hogy egyikük sem remélt különösebb felfordulást a mai estén. - Nem izgat, nyissátok ki az ajtót! Megígérte a cafka, hogy velem jön! - szűröm a fogaim között dühtől tocsogó szavaimat, melyekbe az érzést igazán meg sem kell játszanom. Különösebb reakcióra nem várok, maradéktalanul kihasználva a röpke éltűekhez fűződő megvetésemet, rögvest be is húzok az egyiknek. Tessék, Eyra, felfordulás a szolgálatodra.
Edeyra Rolar Kedvelte
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Elöször csinálom ezt, sokszor mondtam ám valóban így van. Ám nem tér el a többi éjjeli mulatozástól, amit eddig láthattam. Széles mosollyal, és előre dugott keblekkel lépek be, immáron egyedül. Kezemben a bor, és a kikevert bájital pedig meglapul nálam. Ilyenkor felveszek egy szerepet, s elmormolok egy imát az isteneknek. Tudom, hogy velem vannak, és azt is tudom, hogy így szolgálom a kékeket. Természetesen megállnak a kártyajátékban, és rám pillantanak. Már nem voltak szomjasok. - Édes anyukám, micsoda kerek ded csecseid vannak. Jól lakatna, beleülök egy falut is. – Nevetett fel, s csuklott egyet. Én csak jobban mosolyogtam. - Megkínálhatom az urakat, egy kis frissítővel? – Kérdeztem. - Hát már épp mondani akartam, hogy siessen, ha már meghozta. – Mondja a másik. Először neki töltöttem. - Kadoret, osszá már! – Csattan fel a férfi. Ekkor figyelek fel a drága barátunkra. Na, meg is vagy. Először csak leesketem őket. Kadoret nem rest, hogy bele markoljon a fenekembe, majd magához vonjon. A Bor pedig rám löttyen. Persze tőröm az ilyet, ahogyan elvárják. Bele ültet az ölébe, s érzem, ahogyan ott lent is egyre jobban kedveli a társaságom. Felnevet, s kidobja a lapokat. - Te maradsz drágám. – Mondja, Majd, bele hajol a nyakamba, s lenyalja a bort. Borzalmasan büdös, és kellemetlen a társasága, ám úgy teszek, mint aki minden másodpercét élvezi. Ám Nindaer bizonyosan nem. A játék meg, s én viszont kezdek a borból, és az időből is kifutni. Jobb kezemet, pedig lassan az asztal alá húzza, s arra kényszerít, hogy megmarkoljam azt, mire büszkeséggel a szemében néz rám. Persze nem több volt ez ennél, minek roppant mód örültem. „Te, tetves állat. ” Gondoltam magamban. - Töltök az úrnak, egy kis bort. - Veszem el a kezem, s felpattanok, ha hagyja hanem. A saroknál álló fán töltöm a bort, s próbálom testemmel takarni az alig észre vehető mozdulataim. Éppen, hogy csak sikerült a kupába becsempésznek az kikevert italt, s fordultam már is vissza. Visszaültem a számomra kiosztott helyre, s édes szavakat duruzsoltam a fülébe. - Egy kortyot az úrnak. – Mondom, s emelem a szájához a kupát, amibe bele iszik. VÉGRE! És most, hogyan tovább? - Tudják uraim a Rózsa kertben a Rózsák a legszebbek. – Mondom, majd reménykedem benne, hogy hallja ezt Nin. Újra felállok, s oda megyek ahol töltöttem, és magam elé suttogok. Remélem hallja. - Megitta, most mi legyen? Hívj ki, azzal az indokkal, hogy máshova is kell a szolgálatom. – Mondom, oh, istenek, csak hallja meg.
Nîndaer Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Hétf. Dec. 20, 2021 3:37 pm
Praise the Gods III.
Edeyra & Nîndaer
“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.
Eyra átjut az őrökön, így innentől kezdve tulajdonképpen magára marad. Szerencséje, hogyha gondba keveredne, jó eséllyel néhány, a piperkőcök által felfogadott kocsmatölteléket még képes leszek likvidálni a csizmaszáramba rejtett tőrrel vagy anélkül. Ám, hogy a bentiekkel szemben mennyi esélyünk lesz, kétséges. Egyelőre azt sem tudom megállapítani a rejtekemből, hogy hányan vannak odalent pontosan. Négy hangot határozottan el tudok különíteni egymástól, de belátom, a ház további részeinek tompa zaja nehezíti a koncentrációmat, mindamellett, hogy a lebukás elkerülésére is oda kell figyelnem. Tekintetemet a folyosó azon részén pihentetem, ahonnét érkeztünk, míg a füleimet a másik irányba hegyezem, remélve, hogyha onnét előbukkanna valaki, lesz időm fedezékbe húzódni. Ahogyan hallom, a lenti társaság kifejezetten örül a megérkező bornak, amit bár nem kértek, mégis kaptak. Valamelyikük Eyra idomait méltatja elkenődött, részeges hangon, míg egy másik… Nem szeretném tudni, mitől olyan szapora a légvétele, s miért nyüszög úgy, mint egy rémálmokat kergető farkas… A harmadik sürgeti a leányt, hogy töltsön nekik végre az italból, ha már meghozta, ám a negyedik, akinek mély baritonja eddig valamiféle ünnepséget ecsetelt a többieknek, ezúttal néma marad.
Edeyra Rolar Kedvelte
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Örömmel figyelem, ahogyan a nesztelen lépéseivel követ engem. Biztonságot ad nekem, pedig néha megfojtanám ám még is sikerült bennem ezt az érzetet kelletnie. Feszült voltam, hiszen nem mindennap csinál ilyeneket az ember, még az én szakmámban sem. Igyekeztem a szívverésem azonban visszalassítani, annyira legalább is, hogy ne akarjon kiszakadni a mellkasomból. Sikerült ez, és már csak inkább egy átlagos napnak fogtam fel a kuplerájban. Finoman lobogtak a gyertyák, ahogyan haladtunk, táncot lejtettek. Csendesebb volt ez a rész, mint a többi. Úgy gondolom ez valami belső körbe tartozó emberek része lehet. - Értem. – Mondom engedelmesen, még magam is meglepem szavaim kiejtésén. Talán az agyam már teljesen kurtizán módra kapcsolt. Oda lent két őr fogadott minket, amikre kedves mosolyt, s búja pillantásokat vetettem. „Kedvesen” megnevez, de kaptam már rosszabb is, s bejött, amit gondoltuk, hogy egyedül leszek. Már csak Nindaer füleire hagyatkozhatok. Arcom rezzenéstelen, csak egy pillanatra engedem rándulni, hiszen azért nagyon is meglep az e fajta szójárása Nindaernek. - Oh, édes majd később akkor boldoggá teszlek. – Simítom meg a szabad kezemmel a Nin arcát, s rá pillantok az őrökre. Belépek az ajtón, és imádkozom az istenekhez. Az üvegcse gondosan elrejtve, hiszen nem önthettem az egészet a borba.
Ezaras Azildor Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Kedd Dec. 14, 2021 6:49 pm
Praise the Gods III.
Edeyra & Nîndaer
“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.
Minekután elhagyjuk a szoba viszonylagos biztonságát, újfent túltelítődnek az érzékeim. Szinte együtt cseng a fülem az össze-összekoccanó poharakkal, s bár a kivételes szaglásnak nem vagyok birtoklója, a házban terjengő bűzfelhő, melynek alapja a temérdek parfüm, pipafüst és levegőtlenség, még engem is szédülésre késztet. Az évtizedek során tökélyre fejlesztett faarccal viselem ettől függetlenül a megpróbáltatásokat, ám mint eddig, ezúttal is ez a legtöbb, amire képes vagyok. Legfeljebb, ha az ujjaimmal húznék vigyort az ábrázatomra, úgy sikeredne mosolyt imitálnom. Talán. Belső vívódásaim közepette hűségesen követem Eyra lépteit, ki úgy mozog a sereglet között, akárha erre született volna. Talál magának egy tálcát is ürügyként, így már csak az alagsort kell felkutatnunk. Igaz, erre is hamar talál megoldást. Méltathatnám a leleményességéért, mégsem teszem, ellenben tovább lépdelek mögötte a szűk, gyéren megvilágított folyosóra, ami előbb jobbra, majd balra kanyarodik. Üdítő, hogy a vendégeknek itt már nyoma sincs, ugyanakkor feszélyez a kicsiny mozgástér. - Ne hősködj odalent, ha bármi furcsát észlelsz, jelezz – suttogom neki csöndesen, jól tudva, hogy előszeretettel bocsátkozik magánakciókba. Szinte már fájó, mennyire hasonlítunk. Viszont sem ezt, sem mást nem tudok vele megosztani, mivel elérkezünk az alagsor lejáratához, ahol az elvártaknak megfelelően két őr állja el az utunkat. Néhány rezzenéstelen momentum erejéig meredten bámulnak ránk, aztán az idősebbik megszólal. - A ringyó lemehet, te maradsz. Nem várnak senki mást odalent – veti oda nekünk otrombán. Vetek egy pillantást Eyrára, ha netán meggondolná magát, azonban ha nem, úgy felsóhajtok. - Máskor ne ígérj olyat, amit nem tudsz megtartani… cafka – zsörtölődök fél lelkesen, összekaparva minden nem létező színészi tehetségemet annak érdekében, ne legyen túlzottan feltűnő, hogy szó nélkül engedelmeskedek és távozok a porondról. Remélhetőleg az emberekkel és a helyzettel szembeni gyűlöletem kellően kiütközött a hangomból, és gond nélkül fordulhatok vissza egy saroknyival, hogy ott várakozzak a leányra.
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Fél szemmel figyeltem, ahogyan elrejti a testet, és valamiért olyan nevetést kellett vissza fojtanom. Miért tartottam ezt nevetségesnek? Nem tudom, valami gond lehet velem, vagy csak a fekete viccek azok, amik kedvemre valóak, vagy már egyszerűen olyanan szürreális minden? Visszanyeltem a nevetésem, így nem jött ki hang, csak egy köhintés, ami segített nekem nem kiadnom teljesen. Kérdésemre végig mér, s „megteszi” feleli. Egy sóhajt engedek el, hiszen szerintem csodálatos lettem, nem csak a megteszi állapot. Majd felveti,, hogy haladjunk, amire nem ellenkezek, s bólintok. A szívem ismét kalapálni kezd, ennyire még nem voltam benne élesen egy ilyen játszmában sem. Kilépve már is felöltöm a szerepet, és boldogan pillantok körbe, és látom nem lógok ki. Nem messze letéve találok egy tálcát borral, gyümölcsökkel. Megragadom, és ekkor újabb kérdést tett fel. - Jó kérdés. – Mondom, hiszen ebbe bele sem gondoltam. Egy el halladó itt dolgozó fiú kezét szabad kezemmel megfogom. - Kadoret úr italt, és gyümölcsöt kért, merre lelem? – kérdezem buja duruzsoló hangon, aki nem válaszol, csak egy irányba bök, ahol egy folyósod látok, alig kivilágítottan. - Édes vagy. – Mondom, s lassan elindulok, remélem követ Nindaer is.
Ezaras Azildor Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
/ 
A hátsó kijáratot elhagyva nehezen tudok elnyomni magamban egy megkönnyebbült szusszanást. Habár bentről még hallom kiszűrődni a mulatozás hangjait, a tudat, hogy momentumokon belül kellő távolságra érünk, s nem fog várni más, mint az éjszaka jótékony csendje, felszabadítja a szellememet. Persze hiába a városrész kihaltsága és a kései óra, kifejezett könnyelműséget azért nem engedhetek meg magamnak. A feladatunk utolsó mozzanata még hátra van, noha innét már kevés, ami balul sülhetne el. A férfi ismerősei és közeli barátjai valószínűleg egy ideig még nem fognak rádöbbenni Kadoret hiányának okára, míg a két őr vélhetően nem fogja elhagyni a posztját annak érdekében, hogy utánam kutassanak. Mire bárkiben megfoganhat majd a gondolat; valami nincsen a rendjén, s mire bárki felnyithatná az est házigazdáját rejtő szekrényt, mi már nem leszünk többek mint arctalan, név nélküli árnyak, akiket a bástya óvásában fog érni a reggel…
