Lakatlan épület

Tulveron Krónikái :: Calden

Nem tudom, hogy miért ezt választottam. Talán mert, ha olyan van, könnyen bele tudom venni a párbeszédbe, de még se egy olyan szó, ami annyira feltűnő. Nem tiltakozott, bólintott és csak ezek után vált minden kaotikussá.
Megdöbbenésemen nem a halálnak szólt. Láttam már eleget, s vágtam már el torkot. Megdöbbenésem inkábba annak szólt, hogy attól tartottam feltűnő lesz a férfi távozása.
- Nincs. – Vonom meg a vállam komoran, és tovább keresem a kért dolgot. Kutatok, és kutatok ám nem igen akad megfélő a számomra.
valamit még is ki tudok találni. Találtam valamit, ami talán megfelelő lehet, s egyből nem vesztegetem az időt és öltözésbe kezdek.
Nem zavartatom magam, de miért is tenném? Igyekszem hamar meg lenni és olyanra formálni a ruhát, amit oda kinn is láttam a hölgyeken. Hajam kibontom, hagyom a vállamra omlani. Sötét fürtjeim begöndörödve játszanak, ahogyan mozgolódom a ruha felöltésén. Előre dobom a fejem, majd vissza, ezzel is megrázva hajzuhatagom.
- Mit gondolsz? – Pillantok oda, s már talán mikor visszanézek, Nindaer már a hullát rejti el.

Erős megdöbbenés kerül az arcomra. Nem gondoltam volna, hogy bele megy, és minden ellenkezését megúszok. Ám, folytatja a mondatát, amire már el kezd simulni az arcom.
- Uh mentő szavunk is lesz. – Mosolyodom el kajánul, hiszen ezt gyakran használják kurtizánok, amikor erősebb, vadabb együttlétre kerül a sor, és kell egy szó, hogy leálljunk. Nem olyan jellem, mint aki venné a mókámat, így már azzal a szándékkal mondom, hogy tudom miféle reakció fog érkezni. Azonban, talán most is meglep majd.
- Legyen. – Mondom egyszerűen. Gondolkodom pár pillanatra.
- Rózsa. – Mondtam ki a szót, és remélem, elfogadja.
Elindulok a kért szekrény felé, és elgondolkodom. Most kicsi, vagy nagy kell? De hát rongy, az a kicsit takarja, akkor lássuk. Gondolataim végére oda érek, s kinyitom a szekrényt kutatni kezdek. Mindenféle ruha volt benne, biztosan több rendezvény is szokott itt lenni, mert elég érdekes ruhák, sőt még gyertyák is akadtak. Merre van a rongy? Hallom, hogy közben Nin a férfihez szól. Roppanásra fel figyelek.
- Te most megölted?? – Szisszenek fel, és szúrom halkan a szavakat a fogam között.
- Mi volt ez? – Egyenesedek teljesen fel, most meghalt vagy sem?

Nem indulok el, csupán a szavaim sugallják a menni akarásom. Ismeretlen nekem minden, és az izgalom átjár be kell azt valljam. A szívem kalapálni kezd, és nem tudom azt sem, hogy mire számíthatok. Közelebb lép hozzám Nindaer, és halkan mondja.
Pillanatra elbambulok, s gondolatok sokassága fut át az agyamon.
- Lemegyek én, amire készülök, az neked nem lenne kellemes. – Mondom, majd figyelem a férfit.
- El fogom venni a maszkját, és kerítenünk kell egy ruhát, amiben elvegyülhetek, mint szórakozó leány.- Mondom a tervemet. Ha szólni akarhagyom, amennyiben nem folytatom. Eltökélt az arcom, s olyan kifejezéssel pillantok rá, mint aki valóban tudja is mit akar.
- Bár, ha te is lejönnél, tudom, tudom… - Mondom, még mielött talán akadékoskodna, bár emellett a rezzenéstelen arc mellett nem tudom, mire gondol.
- Csak félmeztelennek kellene lenned, hoznod a bort, én elintézek mindent. – Mondom, és amennyiben nem vág közbe folytatom, ha közbe vág hallgatok. Kétlem, hogy benne lenne egy ilyen megmozdulásban, de eddig többet teljesített, mint vártam.
- Az italába csúsztatom, onnan már megmondhatom, hogy kövessen. – Mondom, s remélem végre valamit jól teszek, és nem fogad ismét megvetés, talán ez beállhat. Ám nélküle nem merek lemenni, de ezt neki nem kell tudnia. Figyelem a reakcióját, már abban az esetben, ha engedi azt, hogy megpillantsam. Közben ügyelek rá, hogy szavaim ne legyenek hangosak, nem tudhatjuk mi lesz ezzel a férfival.

Újra sikerült egy italt elkészítenem, boldog voltam, hiszen eddig nem igen használtam őket ilyesfajta célokra. Sokkal inkább használtam azokat illatok kikeverésére, vágyak felkorbácsolására. Ám sikerült egy ilyen szérum, talán csak a szerencse, vagy már valami tudásomnak is köszönhető? Ám nem akarom magam elbízni. Igyekszem nem úgy viselkedni, hiszen ilyenkor büntetnek csak igazán az istenek.
Nindaer ugyan azzal az érdektelen arccal, ám némi sóhajjal sikerült valami választ adnia. Nem vártam tőle többet most sem, és ezután sem. Nem az a beszédes ember, Elf. Biccent, amin meglepődök, azta egynél több dolgot csinált, váó. Néha azon is meglepődöm, ha levegőt vesz.
Összevonom a szemöldököm, és rá pillantok.
- Reméljük elég ideig. – Mondom. Fogalmam sincs meddig tart, most használtam először, és örülök annak, hogy hatott. Látom, hogy erőlködik a férfi, hogy nem válaszoljon. Az arcán már folyik a verejték, és igyekszik erősen, ám a szérumot nem tudja legyőzni, csupán abban az esetben, ha leharapná a nyelvét.
- Ismerem. Al..alagsorban. – Mondja, rá pillantok Ninre. Ezzel az a baj, hogy nem fogja elfelejteni, hogy velünk találkozott, így vagy megöljük, vagy pedig leütjük. Ám nem tudhatjuk azt sem, hogy amennyiben most leütjük, mennyi idő multán tér magához?
- Induljunk. – Mondom, de ahogyan kimondom, érzem, talán újra belém áll majd a hegyes füleivel.

Hiába érződött igaznak a csodálkozása, és a szavai, nem hittem neki. Rezzenéstelen arccal figyeltem, ahogyan oda sétál a férfihoz. Minden pillanatban akarva, akaratlanul is a kilincset figyeltem, hogy mikor jönnek be, de talán az hiszik, jól érezhetjük ide bent magunkat hárman, meztelenül. Hiába vágyakoztam a pókbarlangos testének ismeretére, mára ez már talán megszűnni látszott.
Gyengéd mozdulattal rúg bele a férfiba, egyfajta ébredj már te barom szándékkal. mellkasom előtt összekulcsolt kézzel vártam ennek a kimenetelét, és agyam legapróbb bugyrában nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy még is mit tehettem volna. Újra számításba veszem a bejövetelt, a kérdés lepörög előttem. Nem értem még mindig mit tehettem volna. Nem vagyok boszorkány, vagy mágus amitől azonnal elárul mindent. Nindaer valamit nagyon félre érhetett. Nekem az emberek a szex után beszélnek, abban az úgynevezett arany órában, amikor azt hiszik, egy buta kis szajha vagyok, akit le kell nyűgözniük. Még nem volt olyan feladatom, ami nem kívánta volna meg a testem, és azt gondoltam ez az este lesz az. Ám kételkedem most már magamban, kételkedem a képességeimben és abban, hogy való vagyok e a sólymokhoz, hiszen ezt megfogják biztosan tudni, Nindaer csak nem fogja elhallgatni, és akkor nekem végem.
Minden gondolat csak úgy jött és jött, olyan gyorsassággal, hogy a gondolataim hosszú óráknak tűntek nekem, amíg  a való életben egy pillanat volt, amire már úgy eszmélek fel, hogy az Elf szavait hallom. „Ébredj”. Mondja, amire oda pillantok, és a merev tekintettem életté kell.
Halkan ébredezik, s szemét is lassan lassan nyitja ki. Odébb lép, és érzem, engem kéret az úrfi.
Oda lépek hozzá, s kinyitom a üvegcse tetejét, majd erővel letuszkolom a torkán az italt.
- Reméljük hatni fog. – Mondom, bár nem volt bíztató, de meg akartam törni a csendet. Most várnunk kell egy kicsit, és akkor kérdezhetünk.
- Hol vagyunk? – Kezdtem egy balga kérdéssel, pár pillanattal később, hiszen előbb egy olyan kérdés kell, amit én magam is tudok.
- Caldenben, egy elhagyatott gyilkos házban, ahol egy gyilkos ölte meg a ház lakóit. - Mondja. Oké, ettől még nem vagyok biztos benne, hogy a szer hatott.
- Tetszem neked? – Teszek fel még balgább kérdést.
- Valójában a társad jobban megtetszett. – Nyögi fáradtas hangon.
- Azt hiszem hatott. – Mondom mosolyogva rá pillantva Ninre.  

Na, nem mondod? Mondom már magamban, hiszen talán felesleges már szavakban dobálóznom neki. Úgy is ő lesz az okosabb. Erősen meghúzom a csomót, ebből nem fog kiszabadulni. Vannak férfiak, akik nagyon szeretik a kikörzést, gyakran hasznát veszem ennek. Rám ripakodik, amire befejeztem, és inkább az ajkamba haraptam.
- pff. – Pufogok egyet.
- te itt voltál, amikor a férfi felajánlotta nekem a nemi szervét, vagy valami titkos Elf világban voltál? Áh.. mindegy. – Vetem oda neki. Talán jobb lenne, ha ezzel az Elffel én többet nem is érintkeznék, jobb lenne az ilyenekből kimaradnom, és elég lenne valami egyszerű feladat. Talán maradok a lepedőgyűrésnél, ahogyan mondta. Senki szava nem bántott még így, ám igaza van tudom, többre lehetnék képes. Ám, még is ebben a helyzetben csak is a testi érintkezés jöhetett volna szóba.
Most forr a vérem, s igyekszem magam lenyugtatni.
- Akkor még jó, hogy nálam van ez. – Nyúlok az igazságszérumért, és mutatom fel neki.
- Mielőtt ide jöttünk ki kevertem egy igazságszérumot. – Mondom neki, majd visszateszem, ahonnan elővettem.
Gyökér vagy remélem tudod, már csak a fejemben szólal meg. Mit mondjam neki, úgy sem érdekli túlzottan.