Sosem tartottam magam elfnek. Az a fül csak egy emlék volt az anyámtól vagy az apámtól. Nem éreztem magam nem embernek. Ez pedig sokat hozzá tett ahhoz is, miért akartam elrejteni a kis hegyeseket a hajam alá. A fiúk mindig piszkáltak érte gyerekként és felnőttként sem voltam emiatt büszke. – Én sem. – Ráztam meg a fejemet. Mégis hogyan? Életemben nem táncoltam még, s zenét sem igazán hallottam, leszámítva egy-egy bárd énekét. Nem volt ez a csicsás világ nekem való, még akkor sem, ha most, ebben a ruhában beillettem közéjük. – Majd óvatosak leszünk. – Tettem hozzá, aztán Deedra szavára felkaptam egy tálcát. A Felszolgálás elég jó alibinek tűnt ebben a szerelésben, habár Keriim felbukkanása még okozhatott némi galibát. Mondjuk a tálca mögé el tudtam bújni, vagy úgy fordítani a fejemet, hogy ne szúrjon ki. A kutatkodás közben minden bizonnyal Deedrát is elhagytam, bár nem figyeltem annyira, tálcához kellett jutnom. Így hát az egyik függöny mögé léptem be, valami kis kamra félébe, ám mikor a kezembe vettem a tálcámat, egy férfit pillantottam meg, egy szőlőfürtön csámcsogva. Talán ő lenne a tudós varázsló, akit kerestünk? Fogalmam sem volt, de vacsoráról magyarázott, amit nyilván a privát szobájában akart elfogyasztani… és! Egy percre még a lélegzetem is elakadt, megtaláltam. Vagy nem. De abban a percben úgy hittem, így van. – Ó, elnézést a kellemetlenségért. – Mondtam a tőlem telhető legszelídebb hangon és közelebb léptem hozzá. Némileg gyakorlatlanul, de próbáltam valami tányérfélét keresni, amire a kamrában található dolgokból hidegtálat készíthetek neki. Az ételekhez nem értettem, de azért a sivatagi úton, a kereskedőnk feleségeinek segédkeztem néha-néha a főzésnél. Ha a fűszerezés nem is, ez-az mégis csak ragadt rám. Mielőtt bármit tettem volna, ki akartam puhatolózni, tényleg az általunk keresett személlyel van-e dolgom. – Egy pillanat és máris készítek valami gyorsat. – Magyaráztam még mindig lágy hangon, amilyet egy ilyen selyemfiútól elvárnának. Fogalmam sem volt, hogyan működik ez az egész, ám a férfit próbáltam mind jobban megnézni magamnak.
Deedra mélységesen ódzkodik a fellépés gondolatától, és minden bizonnyal Naken sem örvendezne, ha váratlanul elő kellene adnia nem létező tudományát, miközben minden tekintet rájuk szegeződik. Könnyen megeshet, a tulajé is, ezért hát egyértelmű, hogy nem csatlakoznak az eligazításhoz. Úgy határoznak, hogy megpróbálják a szerencséjüket a tömegben, viszont ahhoz valóban jól jönne egy álca, például egy tálca. Naken az eviranival egyetemben kezd kutakodni, s míg Deedra nem talál semmi használhatót a hátsó részlegen, addig a tolvajunk nem, hogy rábukkan a keresett tárgyra az egyik függöny mögötti kamrában, hanem egy ismeretlen férfira is, aki ráérősen majszolgat egy szőlőfürtöt. Legalábbis, amíg le nem bukik. - Ó, igazán sajnálom! - kezd rögtön szabadkozásba. - Nem szerettem volna illetlen lenni, de senkit nem találtam, aki intézhetett volna vacsorát. Biztos a nagy örvendezés a császár születésnapja alkalmából – legyint kissé hóbortosan, majd megszeppenve várja, hogy kipenderítik-e a zugevése kellős közepéből, vagy meghagyják a békéjét, netalán segítenek is neki?
igyelmesen hallgattuk az információkat. - Rendben. – Vetettem oda, majd láttam, ahogyan Naken fülét pöccintette. Nos, igen. Valóban jól jön, hogy ilyen vonásokkal bír, már meg is felétkeztem effelöl. Soha nem mutat oly eleganciát, mint egy elf. Mindig ember szemmel pillantok rá, és csak olykor, olykor jutok el arra, hogy eszembe jutassa, hogy ő más, mikor a fülét pillantom meg. Lépcsőn haladtunk fel, ami a szobába vezetett. Nagyon féltem, hogy mi lesz, ha valóban táncolnunk kell, ám azt hiszem ez elkerülhetetlen. - Én nem akarok táncolni. – Vetettem oda félő cérnahangon, halkan neki. Valósággal rettegtem a tudattól, hogy riszáljam magam, vagy valaki hozzám érjen. Nem bírom elviselni elég rég az efféle dolgot. Tán le is vágnám a kezét, ha hozzám érne. - Nem lesz ez feltűnő? – Kérdeztem. Igaza van, de félő az, hogy visszafordítanak minket, vagy bele futunk abba a férfiba, akinek a nyakát akarta ma elvágni. El is indult és követtem inkább, hát majd akkor talán elvegyülünk, vagy valami ilyesmi. - Keres egy tálcát, és szolgáljunk fel. – Mondtam, mint egy ötletként, háha ez előre mozdít minket, hogy ne csak így létezzünk, hanem célja is legyen.
Kalandmester Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
– Mi? Dehogy! Hiszen gyönyörű vagy. – Jegyeztem meg halkan. A haja olyan szépen, fényesen omlott a vállára, mint egy ellopásra váró ékszer halom. Az illat mondjuk kicsit nekem is erős volt, de az ő esetében legalább a külsőségek dobtak a dolgon. Végül hátra érve átengedtem Deedrának a terepet. Jobb volt, hogy ő beszélt, hiszen én már majdnem megöltem Keriimet. De csak nincs itt ma este, mióta lehetett már talpon? Meglehet ez az éjszaka éppen szabad neki. Akárhogy is, először be kellett valahogy jutni az épületbe. – Köszönjük az eligazítást. – Mondtam halkan, egyelőre nem mertem többet hozzá tenni, bár a fülpöcköléstől kicsit magabiztosabb lettem. Tetszett neki a látvány, pedig közel sem volt olyan szép és hegyke, mint egy igazi elfé… bár talán csak én láttam kurtábbnak, mert rajtam volt. – Hm… – sóhajtottam, ahogy beléptünk a hátsóbejáraton. Rozoga lépcső fogadott minket, amin keresztül feljuthattunk az említett szobába. Innen minden bizonnyal kicsit nehezebb volna lejutni a varázslóig, de csak lesz rá lehetőség, hogy kisurranjunk, mielőtt esetleg riszálnom kéne magamat. Na az biztosan nem menne és az álcánk gyorsan csődöt is mondani. – Szerintem hagyjuk ki ezt az eligazítósdit, be kéne jutnunk a tömegbe. Biztosan ott van a tudós is. – Magyaráztam Deedrának a boltíves átjáró felé mutatva. Hallottam az ottani zajokat, a beszélgetés hangját. Részemről el is indultam abba az irányba, de elég lassan ahhoz, hogy a lány követhessen vagy esetleg visszahúzzon a korábbi irányba. Nem akartam bajt okozni, de minél inkább a tettek mezejére szerettem volna lépni. Elképesztően nehéz volt abban a női ruhában létezni.
Naken kijelentés-kérdésére kurta bólintással felel az őr, mielőtt a figyelme tovaszökkenne a további várakozókra. Hátra érve aztán a két lány kerül az útjukba, akik kíváncsian méricskélik az érkezőket. - Azt mindjárt sejtettem, nem szólt Keriim, hogy új kollégákat köszönthetnénk. Bár elég csinos darabok mindketten – kuncogja az eddig csendben lévő, majd hetyke félmosollyal áll odébb az ajtóból. - A fellépők az emeleten, egyből a lépcsővel szemben lévő szobában készülődhetnek és várakozhatnak. Ott majd elmondják, mi a műsor rendje – billenti oldalra a fejét kedélyesen, és miközben elhaladnak mellettük, újabb kuncogást hallatva megpöccinti Naken fülét. Odabentre érve egy kevésbé díszes részlegére kerülnek az örömháznak, ahol bal oldalról vezet felfelé egy rozoga lépcső. Nyilvánvaló, hogy az ideiglenes előadóknak vagy kurtizánoknak külön helyük van, noha az még nem biztos, hogy az emelet további részeire, ahol általában a további privát szobák szoktak elhelyezkedni, ne tudnának eljutni. Szemközt egy boltíves átjáró enged rálátást a fő teremben zajló mulatozásra, ahol jó eséllyel ott sündörög az bordély tulaja, de az sem kizárt, hogy maga a tudós is. Kérdéses, miként kezdik felderíteni a hollétét?
em volt olcsó, hogy tiszták legyünk, de meglepően kellemes érzés volt. Nem maradtunk sokáig, nem akartunk fizetni. Kényelmetlenül éreztem magam, ahogyan felvettem ezt a ruhát. Hasam látszott, melleimet pedig felettébb megemelte. Buggyos volt, és hangos, koránt sem egy olyan viselet, ami nekem kedvemre van. Hajam megmostam, így most kellemesen omlik a vállamra. Olyan illatunk van, mint egy virágmezőnek, nagyon facsarta is eleinte az orrom, de lassan megszokta az orrom ezt. - Hát.. eléggé. – Mondtam, egy kedves mosollyal. - De én is. – Tettem hozzá. Magamra tettem ezt az arcot eltakaró valamit is, csak a szemem látszott, amit igyekeztem hamuval kiemelni. Féltem, hogy mi lesz amikor ránk kerül a sor, hiszen nem tudhattam mennyire lehetünk felismerőek. Ugyan eltelt pár óra, és tán sötétebb is van azonban az itteniek viselkedését, és jellemeit alig ha tudtuk fel venni ily hamar. „Fellépők vagyunk” Mondtam, s igyekeztem meglepettségem takarni, sikerült is. Nem tudom, hogy fogok én ebben fellépni. - Igen azok volnánk. – Jegyeztem meg és vártam az utasítást, hogy hova is menjünk. Zakatolt a szívem, nagyon kellemetlenül éreztem magam ebben a ruhában. Úgy érzetem, mint ha mindenki kinevetne. Amennyiben elhiszik nekünk és útba igazítanak, úgy megyünk.
Kalandmester Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Minden könnyű volt és egyszerű. Talán végre azok a bizonyos istenek is mellénk álltak, vagy az az egy éppen, akit ebben a városban tiszteltek. A szerzeménnyel a kezemben kicsit még az életkedvem is megjött és érdemes tűnt időt szánni mindarra, amit teszek. Élveztem a lopkodást, sikerélményt adott. – Pedig muszáj lesz. Képzelj el egy tolvaj feltűnően illatosan… bruh– rázott ki még a hideg is, ahogy belegondoltam. Még oda sem léptem volna az áldozatomhoz, máris kiszúrt volna. Ilyen nehezített körülmények között pedig nehéznek ígérkezett a dolog. Mindenesetre most a jelenre kellett koncentrálni. A fürdőház drága volt ugyan, ám a privát medencék kényelme és a megtisztulás lehetősége most örömmel töltött el. Ebben a melegben, az állandó izzadás mellett még nekem is megvolt az igényem erre. Hogy mikor voltam utoljára ennyire tiszta? Talán sohasem. A hajamat a fülem mögé tűrtem, egy félelf mégis csak érdekesebb és egzotikusabb. Ha más nem, ezzel legalább felkelthettem a varázslónk érdeklődését. Részemről nem is akartam tovább maradni annál a néhány óránál, amíg felkészülünk és megigazítom a szakállamat. A parfümtől persze kicsit fintorogtam, hiszen túl nőiesnek gondoltam, ám végül átadtam magam a helyi élvezetnek. Ha inkább én tetszem az ízlésének, hát akkor szaglásszon női parfümben. Aztán még, ha kiértünk a városba, legalább volt alkalmam hozzászokni, hogy női ruhában vagyok. Kissé kényelmetlen volt, ám ahogy leszállt az este megszoktam, ahogy a láncot és az illatot is. Az örömházhoz visszaérve pedig hatalmas sor fogadott minket. – Mennyire nézek ki idiótán? – kérdeztem Deedrát várakozás közben. Ő persze gyönyörű volt, de igyekeztem nem megbámulni annyira, hogy zavarba jöjjön. Egyértelműen nehezen viselte a közeledésemet, pedig félig-meddig csak viccelődtem vele. A sor hamarosan ránk került, némi lökdösödés után, aminek ezúttal nem mi voltunk az áldozatai. Jól öltözöttek és tiszták voltunk a helyi mértékkel is. Na nem, mintha hasonlítottunk volna a helyiekre külső jegyeinkben. – Fellépők vagyunk. Gondolom nekünk is hátul kell bemenni. – Jegyeztem meg, bár talán kurtizánként egyszerűbb lett volna bejutni. – Beszélj csak te, én most csendben maradok. – Tettem hozzá, nem akartam még egyszer bosszússá tenni, így mikor hátra értünk, nem szólaltam meg azonnal. Sőt, most annyira figyelmes voltam, hogy az elénk siető, lenge ruhás lányt sem bámultam meg annyira, mintha csak hozzá lennék szokva ehhez.
Sétájuk közben Naken azt teszi, amihez a legjobban ért; kifoszt néhány figyelmetlen kofát. Ügyes keze úgy siklik végig a standok peremén, hogy észre sem lehet igazán venni, s mikor ujjbegyei akadályt érnek, sebtében leemel elébb egy átlagos, díszek nélküli bár vaskosabb láncot, majd rögvest a következő asztalnál egy karcsú üvegcsét. Ha odébb érnek, és netán szemrevételezné a szerzeményeit, úgy egy réz nyakláncra ismerhet, illetve egy pirosas üvegre, melyben édeskés, ám az érzékelésnek kifejezetten kellemes illat lapul. Nem kifejezetten férfias aroma, de bizton veheti, Qieseában senki sem fog rá furcsán nézni emiatt.
Beszerző körútjuk, illetve felkészülésük az estére a fürdőházban ér véget, ahol mindkettejüktől 20 ulront kérnek el a belépésért. Cserébe kapnak törülközőt, szekrényt, ahol őrizetten hagyhatják a holmijaikat, illetve fürdőszappant vagy olajat, ha igénylik, és a privát medencékhez vonulnának. Máskülönben be kell érniük a közmedence vizével, amely önmagában is balzsamos tapintatú, púderes illatú. A reggeli órákhoz képest egész sokan áztatják magukat vagy pihengetnek a heverőkön. Halk csevegés és a víz ringatózása visszhangzik a magasba nyúló falakról, amelyen a felszálló gőz harmatos cseppeket hagy hátra. Mindketten el tudnák képzelni, hogy egész nap itt henteregjenek, olykor bort kortyolva és finom ételeket csipegetve, s voltaképpen, ha kívánják, néhány órát anélkül is maradhatnak, hogy rá kellene fizetniük a tartózkodásukra. Ha viszont valóban itt töltenék az egész napot, újabb negyven ulront kérnek el tőlük, amibe egyszeri étel és ital is beletartozik.
Bármiként is foglalják le magukat a köztes időben, bámészkodással, sétálással a városban vagy a fürdő nyugalmában, az este előbb-utóbb utoléri őket. Fáklyák gyúlnak a falak mentén, noha a napkorong még nem bukott alá a horizonton, s amiként tegnap, úgy ma is egyre népesebbé válnak az utcák. Kezd egyértelművé válni, hogy a több napos mulatozás az egész városra, nem kizárólag a bordélyra érvényes. Ahol bizony szép számmal összegyűltek az emberek, nők, férfiak egyaránt, várakozva a belépésre. Deedra és Naken is kénytelen beállni, ugyanis az ajtóban két lengén öltözött kidobó méricskéli, ki az, aki érdemes az Ezeregyéjszaka vendégszeretetére, és ki az, aki inkább a külvárosban keresse a boldogságát. Egy tagbaszakadt, koszos alakot hamar félre is löknek, éppen, mielőtt sorra kerülnének. - A dolgozók a hátsó ajtót használják, a főnök utasítása – jegyzi meg mogorván, aztán odébb is tessékeli őket, hogy szemügyre vehesse az újabb vendégeket. Amennyiben eleget tesznek a kérésnek és hátramennek, néhány lenge ruhás nővel találkozhatnak össze, akik borozgatva vihognak egymás között. Legalábbis, amíg meg nem pillantják Deedrát és Nakent. - Ohh, segíthetünk valamiben? - szólal meg az egyikük őszinte érdeklődéssel.
ietve távoztunk és nem volt nagyobb fennakadás. Meg se nézem, még mindig mi van a kezembe, úgy gondoltam majd akkor ájuldozom. Mindig eszemben van, amikor Edellyn beöltöztetett, borzalmas emlék maradt. Hiába a szorításom a ruha nem volt éppen csendes. Miket viselnek itt az emberek? Borzalom. - Egyetértek. – Mondtam helyeselően. Közben figyeltem, ahogyan Naken lopást kísérel meg, remélem sikerrel jár. Jó magam inkább sétáltam csendben tovább, vagy siettem attól függ Naken milyen tempót diktált. Már megint hozzám ér, istenekre nem bírom ezt. - Olyan illatosak leszünk, hogy egy évig nem mossuk majd le. – Mérgelődtem magamban. Remélem nincs messze a fürdő és hamar lecsutakolhatom magam, és abban is reménykedtem, hogy nem lát mezítelenül, különben nem fürdök le. Nem akarom azt, hogy más lásson, még túl frissek a sebek és most nem a harci sebekre értem. Útközben kissé megvizsgáltam a ruhát, és a kendőt is, amit szereztünk. Érdekes darab volt, és felettébb hangos. Tisztán veszsük majd magunkra, remélem nem ismernek majd fel. Hajam mindenképpen leengedem majd, úgy jobban eltudok tűnni. Most nem lenne idő arra, hogy festékkel elrejtsük fekete tincseim, de mondjuk érdekesen is néznék ki mondjuk szőke fürtökkel. Nem, maradok fekete.
Kalandmester Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Reméltem, hogy legalább gond nélkül távozunk a helyszínről, ha már Deedra nem akarja közszemlére tenni a melleit. Az lett volna a jutalmam a mai napi erőfeszítéseim után… de ez már csak álom marad. Mégis mit akarna tőlem egy igazi amazon? Én csak egy mosdatlan tolvaj voltam. Megmaradtam hát Deedra csodálásánál. Ha elválnak útjaink talán már nem is fogunk egymásra emlékezni. – Csak nyugalom, gyorsan és ügyesen. – Mondtam neki halkan, hogy megnyugtassam, de közben én is arra koncentráltam, hogy a ruhák minél előbb a kezembe kerüljenek. – Akkor futás! – Tettem hozzá, ahogy mondta, hogy megvan és már siettem is el vele. A zöld anyaggal és a csilingelő vackokkal kissé feltűnőek voltunk. Konkrétan annyira hangos volt, hogy próbáltam úgy a ruhába fordítani, hogy elnyomja a zajt. – Azt mondták, hogy van erre egy fürdőház… ott talán rend szedhetnénk magunkat jobban. Ezek olyan csicsás népek, jobb lesz, ha elővesszük a megfelelő arcunkat mi is – Magyaráztam, de közben a tekintetem a felbukkanó standra vándorol. Láncok sokasága volt ott, így menet közben végig húztam a kezemet az asztalon s reméltem, hogy feltűnés nélkül elemelhetek egyet. Hasonlóan jártam fel a parfümös standnál is, ha az bukkant a szemeim elé. Kihasználtam, ha éppen valaki megállt ott és lendületből emeltem el egy üveggel, majd sietős léptekkel, ha kellett Deedrában megkapaszkodva haladtam tovább.
Deedra egy kétrészes, orgonalila színben tündöklő és az arany fényeivel játszó öltözékkel lesz gazdagabb a művelet során, míg Naken egy smaragdzölddel, hasonló, aranyozott csilingelőkkel a derék részen. Igaz, az ő szerzeménye egyetlen szoknyaszerűségből áll, nem többől, no meg a kendőből, ha azokat is magukkal vitték. Azonban hiába tudnak hamar és feltűnésmentesen elszelelni, akad még némi apróság, ami elkél az álcájuk hitelességéhez. Netán vajmiféle parfüm, és meglehet, egy-két lánc is hozzátenne a visszautasíthatatlan megjelenésükhöz. Amennyiben meg is szeretnének tisztulni, úgy a fürdőházhoz szükséges továbbállniuk, ha viszont megelégszenek a szaguk elnyomásával, netán felfrissítésével, úgy az utcákon bizton találnak egy-két standot. Jellegzetessége a városnak, hogy úton-útfélen árusok igyekeznek megszabadulni a holmijaiktól, így a kelméket kínáló kufároktól kezdve a kenceficéket, illatokat, egyszerűbb ékszereket, tárgyakat kínáló eladókig bármit meglelni, ha kitartóan keresik.
övettük a nőt, akire rámutatott Naken is, bár nem tetettek. Haladtunk hát a nap pedig nagyon bántotta a szemem. Oda bent megszoktam a kisebb fényt, s oly hirtelen jött, hogy csillagokat látok még mindig. - Azt azért nem. – Mondom neki halkabban a megjegyzésére. Nincs semmi pénz arra, hogy én a melleim közkívánatra tegyem. Úgy érzem sokat teszünk egy férfiért, akit még csak nem is láttunk. Bár minden olyan gyorsan történik, hogy remélem hamar is végzünk. Vajon miért kell ezt az embert megölni? Mit tudhat? Meg annyi kérdésem van. Gondolataimban sok minden cikázott kezdve ott, hogy hogyan is lopunk el ruhákat feltűnés mentesen? Ám talán erre lesz jó Naken. Magam még Aikennel töltött időben is megakartam volna tanulni a lopás csínját bínját, ám erre már nem volt lehetőségem, s már nem is oly kedvező. A harc mindig is az életemben volt és mindig is vágytam rá. - Mi az? – Kérdeztem, s választ nem is kell, hiszen már láttam is. - Az istenekre. – Mondtam kissé félve, hogy megkergetnek minket. Megfogtam, amit tudtam, volt ami még csilingelt is, amire jól bepánikoztam, s erősen magamhoz szorítottam. Vajon sikerül feltűnés mentesen elmennünk innen, vagy a nő seprővel kerget meg minket? És még is, mi a teve szar csilingelt itt. - Megvan! – Mondtam halkan, és sietős léptekkel elmentem amerre láttam.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Sosem tartottam magam elfnek. Az a fül csak egy emlék volt az anyámtól vagy az apámtól. Nem éreztem magam nem embernek. Ez pedig sokat hozzá tett ahhoz is, miért akartam elrejteni a kis hegyeseket a hajam alá. A fiúk mindig piszkáltak érte gyerekként és felnőttként sem voltam emiatt büszke. 
Deedra mélységesen ódzkodik a fellépés gondolatától, és minden bizonnyal Naken sem örvendezne, ha váratlanul elő kellene adnia nem létező tudományát, miközben minden tekintet rájuk szegeződik. Könnyen megeshet, a tulajé is, ezért hát egyértelmű, hogy nem csatlakoznak az eligazításhoz. Úgy határoznak, hogy megpróbálják a szerencséjüket a tömegben, viszont ahhoz valóban jól jönne egy álca, például egy tálca.
