Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Asztalok - Page 2 KaDiPE5
Asztalok - Page 2 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Asztalok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 17, 2021 4:22 pm

Coën

& Meina


megj.:  Asztalok - Page 2 3407334753  szó: 522
zene: tavernstag: #beside_confort

Legcsodásabb helyeim egyikeként tartottam számon a tavernák helységét. Valahogy meg volt az az andalító, békítő és történet elbeszélő misztikuma amit sehol másol nem tapasztalhatott meg ennél elevenebben egyik faji képviselő sem. A kósza titkosan kémlelve mérte az egyéneket, a fejvadászok csöndben eljátszották a tétlent. Törpök itallal teli mámoros felzendülése törte meg a csendet. A kofák információ cserébe kezdtek, mialatt a bárdok bódító zenével csábították el a figyelmet. Az ő jelenléte senki sem ártott annyira, hogy kelletlen hegeket fejtsen arcára. Errefelé az alkohol azonban tudott pusztítóbb lenni a megszokott trágárkodó összerezzenéseknél. S ennek többségében ártatlanok esnek áldozatául mint ahogy ez az egyén. Az érdemet továbbra sem tartom a tulajdonomként. Hisz ő volt az aki a harckezdetét gyors befejezéssel koronázta meg. Én csupán csak elszólásomban nyomatékosítottam ki az egész helységben azoknak akik szemében csak bántó szálka volt. Sebei erős bizonyításaként hirdetik, hogy az képes igazán megvédeni saját épségét aki mindezért sérthetetlenségét kockáztatja.
Sebét tovább ápolva hallgatom megjegyzését, s feltáruló közlésében párhuzamban nézek a megnevezett hangszerre melyről olyan szerfelett ékes szavak ejtett mintha eltemetett kedvesét magasztalná. Becsültem a mások fajok ennyire változatos hozzáértettségét, s hogy képesek volt ezen munkásságukat zord körülmények között űzni. Mert ahogy a mondás tartja: ,,a bárd lantja a viharos éjszakákat is beharangozza!" Én magam csak akkordjaik regéjének tanúja voltam, egyetlen képviselővel sem volt ennél szorosabb kötelékem. Mindezek ellenére jó ommenek tekintettem egy bárd ellátását. Kitudja, egy nap talán visszacsengő hangjegyeit hallom majd az ösztönös segítségemnek. Noha nem a hírnév kötelezett tettlegességre. Talán ha tudnád najád létem, annál elbeszélőbb lenne az ének. Ennek esélyét azonban örökre el kell temetnem. Van ennél sokkal lényegesebb jelenség, például elapasztani a névtelen vérzékenységet.
Percről percre gyógyultabban látszik a sebhely, mikor a bárd előzékenyen felém címezi első érintőjeleges kérdését. Csak tudnám miért ekkora kíváncsisága minden bajbajutottnak megmentője hovatartozása. Hisz mégis csak egyszerűbb lenne névtelenségét feltárni, megszólítását erőteljesebbé tenni. Nem adhatom közre számára valódi származásom rejtett tengerét. Kitérően húztam le tekintettem a padlóra, mulasztva az értékes időt míg számra nem jött a megfelelő hazugságom.
- Itt dolgozom, Uram. Kérem mondja el miként nevezhetem? - nézek fel gyámoltalan habitusomat tükrözve. Jelenlétében lehet egy gróf címét tisztelhetem? Vagy a közkedvelt dalnok csupán a látszata egy alantasabb vagy magasztosabb lénynek? Netán csak közel-férközésemet indikálta volna ez a kitervelt csete-paté? Miért érzem társaságban feszélyezettebben magam a megszokottnál? Különös érzetének uralma kétellyel záporoz el. Ezen kételyek felől talán csakis a megnevezése képes megszabadítani. Ez a világ fennhéjázva emel városokat és dicsőíti ön-ön privilégiumait. Miközben a komor homályban megkísérli a számára hit ellenséget tőrbe csalni, becsapni és érdekei által felhasználni. Jogos a kérdés tehát. Őt milyen szándék vezérli cselekvéseiben?
Nem kell túllátni azon, ami szemünk előtt zajlik kicsinyítve. S habár a határok minden faj mentségére állnak védelmet, tudjuk hogy nem véletlennek csupán a gazdák állatainak megcsonkított teteme. Tudjuk jól, hogy a papok inasai nem mártírként áldozták magukat egy coven körben. Tudjuk és mégis továbbra hallgatunk, megadva az engedélyt a bestiáknak, ellenségeknek és rosszakaróinknak egy örökké tartó gyilkolászásra. Rég volt már talán szembeszállni az éj-vadjaival? Letűnt korok elszomorító generációját éljük, s bennem minden remény elszállt hogy esélyesnek érezzem visszatérni a vágyott nosztalgiát. Rákényszerülők hát én is elnézővé válni, mikor sorra esnek a bűntettek földemen és földemet érve.

Vendég
Vendég
Anonymous




Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 12, 2021 6:03 pm



Jobban oda kellett volna figyelnem atyám szavaira még annak idején. ~A hatalom részeggé, a büszkeség halottá tesz.~ Hiába tudom, hogy igaza van, hiába tapasztalom, nem tanulok belőle. Ahogy azt is jól tudom, a kocsmatöltelékekkel mindig, mindenkor csak a baj van. Viszont az a gyenge szimbiózis, mi kocsmáros és bárd között van, megint csak megmentette a valagam.
Ahogy a mellettem ülő kis hölgy a sebemet ápolja. Talán csak a sors kegyetlensége, hogy hagynom kell magam? Netán más jár gondolatai fonalán?
-Ha valóban így gondolja, elég kevés szer tért meg tomboló tanyákon. - ejtek meg egy kedvesnek mondható mosolyt, mi ugyan tépett ajkamnak nem tesz jót, de már annyiszor sikerült az a heget és sebet felsértettem, hogy megszámolásához nem elég két kezem.
-A kocsmáros vagy annak felesége, ha olykor segít. Ellenben kegyed saját épségét kockáztatta. - magyarázom neki, miért is tartozom hálával számára. S olykor pedig a kocsmáros is kepés kidobni a szegény bárdot, zuhogó esőbe, oly' könnyeden, mint azt bolhás kis macskával teszik. Jeges tekintetem a tálon pihentetem és az abban lévő rózsaszínné vált szöveten. Behunyom szemem és igyekszem a jelenben ragadni, távol a múlt ezen árnyékától.
-Hmm.. - adok hangot gondolkozásom jeleként, majd keresem a másik tekintetét. Paranoid lennék, vagy talán tudja, mit rejt e szőke üstök? Vagy csak kíváncsi a nagyvilágra a medika?
-Ulron szerzés. - válaszolom röviden, majd a lant felé mutatok, mi az asztalon pihen.
-Talán magam fejlesztése, talán a helyi népek meséinké és regéinek megismerése, eltanulása, hogy költeményeimbe építsem. - gondolkodom egy darabig, hiszen, mit mondhatna más? Mi vonzhat ide még bárdot? Hírnév? Nem érdekel, túl nagy port kavar. Ulron, valamiből élni kell. Szoknyák vagy nadrágok, szintén hidegen hagynak.
-Kisasszonyt mi szél hozta erre? Szamoámra megfelelő időben.

Coën



Bárd vagyok
Coën

Haaajjj, de én nem félek! Hogy dalomat elsodorná Sodra a szélnek!


❖ Történetem : ❖ Ulron :
110
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 06, 2021 8:53 pm

Coën

& Meina


megj.:  Asztalok - Page 2 3407334753  szó: 316
zene: tavernstag: #beside_confort

Érdekes miként áldozzák lelki-nyugalmukat a férfiak, büszkeségük oltárán nem bánkódva azzal, hogy vérző testrészekkel kerülnek győztes pozícióba. A fogadók töménytelen itallal kísért társasága csak jó ürügyként szolgál annak, aki bárdolatlanságát akarná fejleszteni. Talán őt kivéve, ki csupán a készségeit gyakorolta szelíden és háborgás mentesen. Igazán megtanulhatnám végre, hogy minden kezdődő csetepaténak egy koholt apróság az indoka. Átkozott pára, vétek volt magára haragítania az iszákos faragatlant.
Mikor megkapom enyhe biztatással, hogy a véralvadást letisztítsam, a kocsmáros nyugodt szívvel magamra hagy. Noha távozásában kellő lendületet adva már ki is paterolta a vendégek jelenlegi bosszankodását. Talán az engem ért fenyegetése tétezte a titokban elfojtott vérszomját. Ínyemre szolgált volna belevésnem magamban a szórakoztató képet, ám az idegen bíborra színezett bőré megingathatatlanná tett. Nem véltem helyénvalónak egy senkinek sem ártó egyén veszélyeztetését. Főként azon képviselőt ki a művészetet éltette. Mire született ha nem közreadására a tudatlanságnak? Netán ez is gyűlölködés tárgyává vált a fajok folytonos komfortáldásában? Ugyan kinek árthat egy közönséges bárd?
S hogy én segítettem? Ugyan mivel? Hogy nyomatékosítottam a modortalannak mit ő már korábban említett? Háláját nem véltem jogszerűnek, még akkor sem mikor jó érzelműségében kárpótolná silány cselekvésem. Sebének tisztása közben el fog a hívatlan sérelem. Tiszta szívből taszított ez az elvárt formalitást. Hisz nem azért cselekedettem, hogy anyagi gúnyába köttesse köszönetét. Csupán nem akartam, hogy egy ártó vérengzésnek szemtanúja legyek. Ezen fennforgatástól ha tehetem a többi képviselő lelkét is megkíméltem.
- Nem helyénvaló a hálálkodása, Uram. - szólaltam meg feslett hangszínemben, miközben beáztattam az immáron fakó rózsaszínben színezett ingszövetet. A vérbőségnek ugyan az alvadás gátat vetett, mégis éber gondozásomban vettem a sebet. Gondolataim között ezer-számra terjengtek a történetek, melyek idevezették ezt a jámbor idegent. Talán ő is szerelmi bánatát hullatja lantjai közé vigasztalást kérve? Vagy netán kitagadott másodszülött kit az utca kegyetlensége üldözte kellemesebb helyre? Miféle atyának leszármazottja, ki ilyen gőggel tudja az életét adni a tulajdon méltóságáért?
- Milyen indok hozta ebbe a kibékíthetetlen és barátságtalan fogadóba?

Vendég
Vendég
Anonymous




Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 05, 2021 9:20 pm



Hogy az a ménkű hált volna anyáddal, mely engedte, hogy világragyere... nem hiszem el, hogy a helyi, vagy a legtöbb csehóban és tomboló tanyán megfordult dalnok csak szoknyák után eped és lopott melltűkkel dicsekszik. Bottal nem piszkálnék meg ember nőt nem hogy férfiasságommal. Sértő...
-Ez az egy szerencséd te csavargó! Hogy mindenki a szegény kis dalnokot védi... - kapja kezét színpadiasan mellkasára körbehordva tekintetét a helyen, majd mintha egy könnycseppet törölne le szeméből a hölgy elé lép.
-Ne üsd az orrod a férfiak dolgába, mert komoly bajod eshet kislány. - fenyegeti meg a nőt, ki a kocsmáros és talán az én segítségemre sietett. Fenébe a férfi büszkeséggel és sértettséggel, mi most bennem tombol.
-Ahogy neked is, ha tovább inzultálod a hölgyet. - morgom oda, mint valami kivénhedt kutya aki a portáját örzi. Magam is kapok a kocsmárostól egy szúrós pillantást, mit hasonlóval viszonzok. De a szerencse mellém szegődött a férfi káromkodások közepette távozott, utolsó szitkokat és pillantásokat vetve felénk.
Amikor mellém telepszik a nő, ki segített rá emelem kék tekintetem.
-Köszönöm. - egy apró bicentéssel hagyom jóva, hogy leápolhatja felszakadt ajkam. Felé fordítom arcom és összekötöm szőke loboncom, majd ha elveszi csak akkor folytatom.
-Ahogy azt is, hogy segített kegyed! - Coën, szedd elő a mímelt modorod és viselkedj! Ne legyél felfúvalkodott sértett hólyag, még ha szíved szerint leégetnéd a húst a férfiről. -Esetleg meghálálhatom kedvességét a kisasszonynak? - érdeklődöm finoman, megengedve egy kedves mosolyt. Lehet az étel, ital esetleg egy kellemes szólam vagy dal, mi neki hazáját idézi. Nagyjából tényleg bármit kérhet.

Coën



Bárd vagyok
Coën

Haaajjj, de én nem félek! Hogy dalomat elsodorná Sodra a szélnek!


❖ Történetem : ❖ Ulron :
110
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 05, 2021 5:15 pm

Coën

& Meina


megj.:  Asztalok - Page 2 3407334753  szó: 484
zene: tavernstag: #beside_confort

Nem remélhetek választ egy fogadó népes fogatában. Habár olykor-olykor kérdően tekintek a betévedőkre, sandítok a pultosra, aki immáron harmadik alkalommal hív meg egy térítés nélküli italra. Habár minden bizonnyal a rám eső keletlen tekinteteket frissen szerzett sebemért is kaphattam. Egy dulakodásnak nyoma, amit minden kíváncsiskodótól joggal tartok titokban. Néha azonban az érdeklődés nagyobb odaadással viseltetik mint bármi. A jó hírekben megforgott csapos faggatózásában hirtelen elönt a friss barnára sült kenyérnek illata, a komlónak jellegzetes illatával mely pohárról-pohárra jár a fogadóban. Van itt számos fajbeli képviselő, köztük nomádok, kereskedő elfek és nemesek. Számottevő, ugyanakkor kényelmesen megfér egymás között az ellenség s barát egyaránt. A nyugati szegletben múltidéző harsona szól, amire többen is saját dallamukkal rákontráznak. A mostani história nem más mint egy ősi legenda, ami az én hallásomat is kisvártatva elcsábítja. Andalító érzések ragadnak el, s már az irántam érdeklődő faggatózás is lassan alábbhagy. Néhai állításaim szerint sosem voltam a fogadók kedvelője. Az utóbbi pár hónapban azonban volt alkalmam sokakban megtérnem, miközben rálátásom is egyre jobban szélesedni kezdett. S talán a múltbéli kijelentésemre a legteljesebben rácáfolt, melyben most éppen jelenlétemet adom.
Magam is elveszek az idő ritmusos órájában, miközben némán felelevenítem elhaladott napjaimat. Nem akartam nagy feltűnést okozni, hisz egyöntetű szökésemben is jócskán megcsappant a bizalmi készségem.
Ám meghitt békességnek hangos élcelődés vet véget. Egy bajkeverővel hozott össze a sors. Jobban mondva egy bárddal - aki nagyobb érdeklődéssel viseltetik a jó muzsikában mint a fenséges ivászatban. De lássuk be ennél azért leleményesebb mint ahogy tűnik. Ez egy igencsak jó-féle ürügy számomra, hogy felesleges bámészkodásra sarkaljon a fogadóban.
A néhai szellős tömegben apránként gyűlnek az vita iránt érdeklődök. Többségében kószákkal és fattyakkal, akik mostanra minden-szegletben mérlegelni kezdik az elhangzott beszéd-témákat. Óvatosságra intő jelek ezek, így rákényszerülök továbbra is a csapós fogságában maradni noha mégmindig kelletlennek érzem a jelenlétét. Veszélyezettségéből a kocsmáros billent ki. Feltűnő hangskálájával megismertetve magát az ismeretlennekkel, s talán már provokálni szeretné a ráeső szemeket. Engem hasonlóan meghökkent ezen bizarr idegennek a maga vehemens egyedisége. De hogy némiképp leplezzem megilletődöttségem a vele ellentétes szegletbe vonom tekintetem. Ennek másodpercében illúzió hatásként ér a folytatódó acsarkodás a tömegben, melynek azonnal baljós jelentést társítok. S hogy a helyzet ne forduljon súlyosabbra nem tétovázva kerülök a provokáló elébe, kérdő és egyben gyilkos tekintettel.
- Tegyen eleget a kérésnek, és hordja el magát innen! - nézek félelmet nem ismerően az illetőre, akiben a hirtelen célzás kis híján berekeszti társaságba fogadott levegőjét. Csökkentve idegességem végül vissza veszek katonai szigorlatomból. Habár mindig is jól tudtam uralkodni saját érzéseimen, ezen helyzet mégis előhozta belőlem a nyughatatlant. Hisz tudatában voltam vele miféle következmények sújtják, ha önkénytelenül birokra száll valaki a csőcselékkel. Az idegen immáron harci sebekkel éktelenkedve próbálja férfi büszkesége utolsó szikráját is fenntartani.
A kocsmáros elégedetlensége utasításba torkolva vetődik rám, egy tiszta s gyengén átitatott ruhadarabért kiáltva. Egyetlen zokszó hiányában megyek a kívánt ruhaanyagért, majd közvetlen habitussal telepedek le az ismeretlen mellé. Kezemet épp csak emelve hagyom pár centire a feltépett hegtől, várva helyeslő bólintására vagy beismerő pillantására.

Vendég
Vendég
Anonymous




Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 05, 2021 2:10 pm




-Későn jöttem rá arra,
Hogy fontos vagy számomra!
Most, hogy nem vagy mellettem,
Úgy fáj hogyha lélegzem!
- ahhoz képest, hogy mennyire rühellem az embereket, néhány dalukat kimondottan szeretem. Mint például ezt, mi egy zsoldos történetét meséli el. Letelepedhetett volna a szeretett nő mellé, de ő tovább hajtotta az ulront, mire pedig visszaért... nos... a falut porig rombolták a vivernek. Az én verziómban az orkok voltak a ludasok, nem fogok olyan dalokat énekelni, amiben saját népem ellen kell hangolnom a tudatlan emberi csőcseléket. Magam mellé helyezve a lantot, helyet foglalok egy széken valahol a sarokban és egy mézsört hoz Valeera, a felszolgálólány. Kedves mosoly mögé bújtatom gondolatom és hálásan köszönöm meg az italt. A gyomrom is forog ettől az állandó színjátéktól, amit megkövetel a túlélés. Ble... miközben lassan kortyolom az édes italt, két férfi ragadja meg a vállam.
-Te senkiházi féreg udvaroltál az én mátkámnak? - alkoholtól bűzlő lehellete sokat elmond, az a baj, rólam is.
-Nem udvaroltam senkinek. - próbálom elsöpörni a vállamról kezét, mire megragadja ingem.
-Ne lódíts! A magadfajták mind ugyanezt mondják! - hajol közel arcomhoz, majd mire szóra nyitnám ajkaim, már egy ököl éri jobb szemem. Mi a franc bajuk van az embereknek?
-Ember! Tudod egyaltalán mivel vádaskodsz? Rothadj meg... - dünnyögöm orrom alatt, mire még egy ütés éri arcom, felszakadó ajkamból  csordogáló vörös éltető fojadék íze megmámorít. Ne tedd ezt Coën! Ne tedd ezt! S mielőtt bármit tehetnék a kocsmáros közénk áll.
-ELÉG VOLT!  Hagyd a dalnok urat és hágd meg a mátkád meg verd meg ha másra mereszt szemet! - löki félre a férfit, míg én visszahelyezkedem az asztalomhoz.
-Kössz.. - letörlöm az államon végigcsorduló vért, majd egy kendőt tartok oda.

Coën



Bárd vagyok
Coën

Haaajjj, de én nem félek! Hogy dalomat elsodorná Sodra a szélnek!


❖ Történetem : ❖ Ulron :
110
❖ Szintem :
Tanonc (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 07, 2020 4:50 pm
***
Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Asztalok - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Calden :: Fekete Holló fogadó-
Ugrás: