Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Asztalok KaDiPE5
Asztalok KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Asztalok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Utolsó Poszt Kedd Jún. 21, 2022 4:36 pm

Szabad a játéktér

❖❖❖

Tulveron főkrónikása
Krónikás

Great stories happen to those who can tell them


❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 20, 2022 8:29 pm


secrets of a captain
« taggeld; @Ian Gray • Zene; Whoreson Prison Blues »
– Egy kis keserűség belefér néha. – vontam vállat. Túlzás lett volna azt állítani, hogy mostanában ugyanolyan lettem volna, mint amikor megismert. Akkoriban Azizi tényleg minden önbizalmamat porrá zúzta és kellett egy kis idő, hogy újraépítsem magamat. Mostanra viszont, bár nem találtam még az utamat, mind jobban kezdtem rájönni ki vagyok. Nem egy pironkodó kisfiú, az csak ez egyik dimenzióm volt a rengeteg közül. Valójában kezdtem megérni, még ha ezt Ian nem is akarta észrevenni.
Egész jó volt a hangulat. Szinte kár volt érte, hogy tönkre tette a gyilkosság és a vér mocskos bűze. A fémes szagot, ahogy a mocskos utcakövekre folyt már egészen megszoktam. Nem ez volt az első alkalom, hogy itt hasonlót láttam… sőt nem is ez volt az első, amihez közöm volt, mióta ideértünk, csak a Thorával történtekről nem beszéltem soha Iannek.
– Hát… ha van elég bátor férfi, aki az ágyába megy, akkor kétlem, hogy kiugrathatnánk… – feleltem halálos komolysággal, ahogy tovább álltunk végre abból a fertőből. A magunk mögött holttest immáron nem volt hozzánk köthető, hacsak valamiféle nyomot nem hagytunk ott… de ebben kételkedtem. Akár rablógyilkosságnak is gondolhatták volna a kiforgatott zsebek véget.
– Értettem, apu. – Kacsintottam. Nem, én nem akartam kurvázni, meg inni sem igazán. Csak le akartam mosni magamról a mai napot, megnézni a papírdarabot, amit felkaptam, nem meg azon agyalni vajon, mikor látom újra a nővéremet. A napokban kaptam tőle levelet, azóta egyszerre voltam őrülten izgatott a találkozás miatt és rettegtem, hogy lebukok. Nem álltam még készen bevallani, hogy kicsaptak a mágusok közül. Tudtam, hogy meg kell tennem… csak nem azonnal, talán…
– Nem tudom mit kell kívánni ilyenkor. De jó szórakozást. – Fordítottam hátat és még felemeltem a kezemet, hogy odaintsek neki köszönésképpen. Csendesen indultam hát meg, szépen, vissza a Korall irányába. Közben egy dalocskát dúdoltam, hogy eltereljem a figyelmemet a gondolataimról. Még ott láttam a lelki szemeim előtt a sikátorban felejtett holttestet, ahogy élettelenül terült el a sárban és a vére eggyé vált azzal. A hideg futkosott tőle a hátamon… és még meg is fordultam. Pontosan tudtam, hogy ez akár velem is megtörténhetne. Így csak arra vágytam, hogy a szobámba érve bebújjak a takaró alá.

/ Köszönöm a játékot! Asztalok 854324872 /





Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Vas. Jún. 19, 2022 5:11 pm
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach

- Hát nem tagadom, hogy lehet be kéne néznem egybe. Csak egy kis megkoronázása a napnak. Ennyit csak megérdemlünk.- a jól megérdemelt jutalom egy nehéz nap után. Hiszen ez az volt, inni kellett és még egy élet kioltása is vár kettejükre. Ha ezek után nem érdemel meg egy jóravaló szajhát, hát akkor mindegy mit csinál a jövőben.
- Igaz, néha csak keserű.- most már Ian is csak vigyorgott, ami igaz az igaz, annyira már nem volt elkeserítő az elfre nézni.- Az, menyecske, elég csontos egy menyecske, annyi szent.- az arca nőies volt, de azért a vak is láthatja, hogy férfi volt, vagy az, akinek legalább meg volt mindkét szeme és egy kevés ész is társult hozzá.
Ideje volt dolgozni, így is sokkal tovább tartott, mint azt Ian szerette volna. Rendesen kihasználták a város nyújtotta örömöket, még ha annyira csekélyke is volt.
Megtette azt, amit meg kellett, amiért fizetnek. De nincs olyan szerencséjük, hogy némi extrát is találjon a kapitány zsebeiben. Ilyen az alkoholisták sorsa, minden csengő érmét a kocsmáros zsebébe dobnak.
- Hm… lehet igazad van, ha véletlen alvás helyett valakivel megosztja az ágyát és mi meg kiugrassuk belőle a legényt, lehet a fizetségnek is ugrás lesz.- elgondolkozva dörzsölte az állát.- Meg van a terv, te visszamész a szobádba aludni, én pedig elmentem kurvázni.- vigyorogva nézett az elfre, és a válaszára se várt, megfordult és elindult a bordély felé.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 18, 2022 6:46 pm


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
– Úgy érzem nem csak nekem kéne bordélyba látogatnom – vigyorogtam Ianre. Egyre többször hozta szóba a női lábak közé bújást vagy a párosodást úgy általában, amit nem bántam. Szoknom kellett ezt a témát ahhoz, hogy teljesen immunissá váljak rá, így nem kellett újra és újra elpirulnom megint.
– Na, de hát már rég nem savanyú a képem! – Feleltem megjátszott háborgással és nagy vigyorogva még hozzá is tettem: – Melletted egészen kivirultam, mint valami friss menyecske. – Kacsintottam is hozzá. Aztán persze gyorsan komolyabbra fordult az ügy. A kapitány megindult kifelé, így hamarosan mi is szedelőzködtünk, hogy legalább kiengedjem magamból az elfogyasztott sör mennyiséget, az ugyanis már igencsak feszített.
A dolgom pillanatok alatt elvégeztem, mire Ian már mocorogni is kezdett. Tudtam, mit akar, gyorsan dolgozni, szinte feltűnés mentesen… engem meg hátra akart hagyni „őrködni.” Nem hittem, hogy az akció közepébe dobna bele, de azért reméltem, hogy valamit tehetek. Ezért hát, megbújva a sikátor végében, ahova kivont tőrrel vonult a dalolászó kapitány után Ian, megpróbálkoztam egy kis mágiával. Éppen csak annyival, hogy elsötétítsem neki azt a részt, hogy biztosan ne lássa meg senki, akinek éjszaka van hangulata kibámulni az ablakon… de nem sikerült.
Az ivás letompított az érzékeimet annyira, hogy csupán az ujjam végében érezzek némi bizsergést. Ezért hát megköszörültem a torkomat és csak álltam ott, mint valami méregdrága szobor, amit valaki márványból vagy más kemény kőből faragott ki. Haszontalannak éreztem magamat. A mozdulatot még is hallottam, így amikor a test már a földön volt, odamentem Ianhez. Láttam, ahogy zsebeit üríti ki, majd felkel, én viszont azt szúrtam ki, amit ő nem. Talán a sötétben nem fedezte fel, de a holfény épp elég erős volt ahhoz, hogy egy elf szeme meglássa a kis galacsint a földön.
Felkaptam a papírost, a ruhám alá gyűrtem.
– Most azonnal? Arienthe kisasszony biztosan éppen a szépítő alvását tölti… nem? – kérdeztem, de igazából az sem érdekelt, ha azonnal odamegyünk. Részmeről csak minél távolabb akartam kerülni a sikátortól és ettől a várostól is. Talán tényleg jó lesz kicsit hazamenni, kikerülni ebből a forgatagból. Ki tudja, még odahaza is ajánlhatnak munkát Iannek. Mindenféle nép fordul meg ott is.




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 16, 2022 11:04 am
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach

- Igazad lehet, ha máshogy nem is, ösztönösen is valami ilyesmit akarhatunk. Például én is gyakran érzem ezt, tartozni akarok egy nő lába közzé.- kivillantott fogakkal vigyorgott. Biztos nem ilyesmire gondolhatott az elf, de hát embere vagy elfje válogatja, hogy mi kell neki. Ian már csak ennyivel is beérte.- Ha az kell ehhez, hogy elmenjünk oda, ahol kibújtál, akkor megyünk. Legalább kevésbé lesz savanyú a képed.- nincs nagy gondja Folrikával, de a viselkedésével néha már-már Ianból is ki tudja rántani az életkedvet. Úgy viselkedik, mintha annyira szar lett volna az élete, sőt, mintha az elfnek lett volna a legrosszabb, de egyesekhez képest pont úgy élhetett, mint egy király.
- Hozol majd egy fáklyát?- vigyorogva visszakérdezett. Bár ha fogadnia kéne, akkor a mágiára gondolhatott az elf. De azért egy fáklyával még pofán is lehetett vágni azt, ami a sötétben bujkál. Nem tartozik a legkellemesebb élmények közzé az, ha valakit egy égő fáklyával basznak pofán.
Még szerencse, hogy az elfnek  a hólyagja jelezte, hogy dolog van. Legalább tényleg volt okuk arra, hogy kimenjenek és letudják a munkát is. Ideje már, mert túl régóta üldögélnek itt, na meg hiányolja is már az út porát, meg kell szabadulni ettől a várostól, máshol is várhat rájuk a munka.
Követte kifelé az elfet, nem foglalkozott azzal, hogy pisálni kezd, még nem locsolja össze Iant, addig azt csinált a falnál, amit csak akart. Egyébként is más dolga volt a zsoldosnak.
- Nah, akkor ideje megdolgozni a fizetségért. Őrködj még teszem a dolgomat.- lassan előhúzta a tőrjét a tokjából és halk léptekkel elindult a kapitány felé. S mikor végre mögé ért.
Hátulról átkarolta és befogta a száját és elkezdte befelé húzni a sikátor sötétjébe, a tőrt pedig a gerincébe mártotta, újra és újra az utolsónál pedig csavart rajta egyet. Kihúzta és a falnak lökte az élettelen testet, lehajolt mellé és átkutatta a zsebeit, hátha akad pár kosza ulron, de nem járt túl nagy szerencsével, nem maradt más, hát beletörölte a tőrt és a kezeit.
Visszasétált az elfhez, közben pedig a pengéjét visszacsúsztatta a helyére.
- Ezzel meg is volnánk, ideje felvenni a fizetséget.- ha nem muszáj, akkor nem maradna a szükségesnél tovább a városban.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 13, 2022 8:59 am


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Megköszörültem a torkomat a vigyorgás közben. Ez a farok téma mostanság sokszor került elő közöttünk, mondhatni annyira, hogy már-már tényleg attól féltem, hogy elkezd leszervezni nekem egy kurtizánt Árë havának 11. napjára. Tudom. Húsz esztendősen már a legtöbben túlesnek ezen, de én még nem voltam érett rá. Vágytam, de tenni nem mertem és nem is tudtam volna érzelmek nélkül.
- Mindenki tartozni akar valahova, igazából - vontam meg a vállamat. - De valójában  csak tudni akarom, ki vagyok igazából és honnan jöttem. Azt hiszem, ez kell ahhoz, hogy helyre tegyem a dolgaimat. - Folytattam. Ujjaim gyerekesen doboltak a korsómon.
Nem is csak magam miatt akartam menni. Ian volt a legfontosabb személy az életemben, én pedig készen álltam megmutatni neki mindazt, amit gyerekkoromban láttam. Nem volt bűn talán, hogy azt akartam, ő is megismerjen engem. Nem volt élettapasztalatom elég, sőt anekdotáim sem voltak, mint neki, így csak megmutatni tudtam mindazt, amiket átéltem.
- Majd megoldom, hogy ne legyen olyan sötét, az a sötét - kacsintottam rá. Tudhatta, miféle mágiát birtokolok, hogy a fény és árnyék játéka az, ami igazán az enyém. Nem volt hát mitől tartania. Amit gyerekként nem tudtam irányítani, most már megy.
Csak bólintottam. Bár reméltem, hogy ügyünk sikeres lesz, még ha természetes módon meg is borzongtam az  emberi élet kioltásának gondolatától. Most ez volt az életem, a sötétben mozgás, a meghúzódás - ami továbbra sem tűnt az erősségemnek. Nem bántam a változást, egyre inkább hozzászoktam és lényegében még hálás is lehetettem volna Azizinek, hogy gondoskodott arról, hogy Ian társaságába kerüljek. Ő volt az első személy, aki nem mondott le rólam.
Az asztaltól felkelve, kisiettem a kocsmából. Tényleg megkönnyebbülésre vágytam, mielőtt még belevágunk a munkába, de talán ezt Ian is megértette. Csendesen húzódtam be az egyik sikátorba, a falnak támaszkodtam, miközben egyik kezemmel kioldottam a nadrágom.
- Tőlünk balra van... - súgtam oda Iannek, mert bár nem volt szem előtt, a neszelést hallottam. Ő lehetett az, mert még mindig dúdolt, mint odabent. - Lassú és meg-megáll. - Tettem hozzá, majd ahogy végeztem, visszaigazítottam magamra nadrágot.  




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Jún. 10, 2022 5:21 pm
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach

- Ugyan.- legyintett egy vigyor társaságában.- Mert a jó öreg Ian bátyja ezt mondta, még ne mondj le egy jó farokról.- bár Ian máshogyan néz a farkakra, nem igazán tudja elképzelni, hogy egyes férfiak mit látnak benne, amitől megkívánják, de hát ha tetszik nekik, hát csak nyugodtan vessék rájuk magukat.
- Ez a baj, annyira tartozni akarsz valahova, hogy majdnem mindegy hogy bánnak veled, csak ott maradhass. Az a gyökeres dolog meg… baromság, egy fa sok helyen gyökeret tud ereszteni. Nem kell leragadni egy helyen, ott születtél és éltél egy darabig, de ennyi az egész.- azért, mert ott cseperedett, nem jelenti azt, hogy muszáj otthonának hívnia azt a helyet, ellenkezőleg, könnyedén találhat magának egy újat, egyébként is, női beszéd ez az egész gyökeresdi.
- Hát nem is a sötétséggel van a bajom. Inkább azzal, ami benne van, vagy éppen az ijesztgetéssel. Öreg vagyok már, lehet nem bírná annyira a szívem.- vigyorogva hátradőlt a székében, a lábait kinyújtotta a karjait pedig az ölében pihenteti.
- Ha pedig mégse lenne… akkor sötét utcák és sikátorok lesznek a barátaink még valami nyugodtabb helyet nem találunk, utána meg csak kivárjuk még elül a szarvihar, felmarkoljuk a fizetséget és már megyünk is tovább.- nem időznek tovább… persze ha véletlen lenne még munka, ami többet fizet, akkor esetleg megfontolják.
- Hát menjél… ohohohooo, értem ám.- elsőre is leesett a zsoldosnak, hogy miről is beszélt az elf, de egy kicsit játszotta a bambát.- Menjünk akkor, könnyeztessük meg magunkat.- kiitta a maradék sörét és felállt az asztaltól, ideje munkához látni. Az a kés nem fog magától a kapitány hátába állni.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Jún. 08, 2022 8:16 pm


secrets of a captain
« taggeld; @Ian Gray • Zene; Whoreson Prison Blues »
Nagyokat pislogva hallgattam Ian magyarázását a „fenyőfaszról.” Hirtelen egyik fajtához sem volt kedvem, a kérges és száraz fájdalmasan hangzott. Ezért csak nyeltem egyet, beletörődve, hogy ezek a testi dolgok talán nem is igazán nekem valók. Jól elvagyok magamban, amikor olvasgatom a könyveimet és azon nyavalygok, hogy az életem kicsit sem izgalmas. Ez a pont amúgy is megdőlt, amikor kidobtak El’Alorából.
– Azt hiszem, ezek után a faszra sem vágyom… – csuklottam egyet kipirulva, ahogy az újabb korty sör leért a gyomromba. Nem voltam részeg, de éreztem, hogy az alkohol kellemesen bizsergeti az ujjbegyeimet, melegséget okoz odabent a testemben.
– Csak jól esne tartozni valahova… hozzád tartozni persze jó és alapvetően elég is lenne, de a gyökereim ott vannak. – A kérdésére ez volt az egyetlen válaszom. A mágusokhoz nem kerültem be és egész életemben úgy éreztem, rossz közösségbe születtem. Az elfek okosok és bölcsek voltak, míg én ostoba, nagyszájú és rendszerint bajba kevertem magam a hevességem okén.
Újabb kortyot vettem magamhoz a sörből, aztán elvigyorodtam az ajkaim felett megülő habbal. Egyetlen gyors mozdulattal töröltem le, mielőtt válaszoltam volna.
– Nem tűnsz olyannak, aki a sötétségtől összeszarja magát… és én sem vagyok már kisfiú. Szóval izgalmas lesz, csak bízz bennem. – Kacsintottam rá. Valójában Ian tényleg apa volt a szememben, de nem olyan értelemben, mint az igazi. Nem tekintettem rá szigorú, hideg alakként, még akkor sem, ha néha elővette a komolyabb oldalát… például Arienthe kisasszonynál.
A mozgolódó kapitányra én is ficeregni kezdtem a székemben. Bár eddigre komolyan az volt a gyanúm, hogy Ian inkább maradna ott csevegni, mint lezárni ezt a munkát… és megértettem. Az én gyomrom is görcsbe állt, ha csak mások életének elvételére gondoltam. Már tapadt vér a kezemhez, közvetlenül és közvetve is. Segítettem másokat vagy kevertem bajba magamat.
– Úgy remélem szerencsés lesz… – biccentettem Ian felé. Nem akartam, hogy a kapitány sokat szenvedjen. Én nem élveztem mások szenvedését, így a zsoldos biztosabb kezeire bíztam volna a feladatot. Legfeljebb az utcai fények – melyek nagyrészt az ablakokból és a holdtól származtak –, elhalványításában tudtam volna segédkezni.
Megittam a söröm alját, majd az üres korsót a ragacsos lapra csapva, akkor álltam fel, mikor a kapitány már jó ideje odakint volt.
– Most már nagyon kell pisilnem… – súgtam oda Iannek, remélve, hogy mások nem hallják meg. Szóval, ha korai is volt az indulás, én odakint akartam lenni, azonnal.




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Jún. 07, 2022 5:46 pm
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach


- Akkor a te esetedben lehet a fenyőfasz is. Száraz és kérges, a toboz meg már csak dísznek van rajta.- nem igazán zavartatta magát amiatt, hogy Folrika kik felé is érzett vonzalmat, szerencsére mindkét nemre lehetett valamit mondani. Csak az elfnek kissé nehezebb lesz párt találnia, de hát még fiatal volt, igaz, kicsit kölyökképe volt, de ha egyszer szerez valami heget az arcára, már is megférfiasodik tőle, csak nehogy a törékeny egoja bánja.
- És mióta érdekel, hogy mit gondolnak? Nem miattuk akarsz visszamenni, szard le őket. Odamegyünk, kinézünk egy fát, és lepisáljuk, ha meg nem tetszik nekik, hát így jártak, keressenek egy falat és annak nyugodtan panaszkodhatnak.- a faölelgetőktől amúgy is felállt a hátán a szőr. Elhiszi, hogy szeretik őket, sőt, még valahol meg is tudja érteni, de ha Iannek választania kell, hogy megfagyjon vagy elégessen egy fát, minden gondolkodás nélkül lángra lobbantja azt, aki pedig emiatt felháborodik, hát fagyjon halálra.
- Ha beengednek a romokhoz, felőlem megnézhetjük, te már egyébként is láttad az én világomat, úgy az igazságos, ha én is látom a tiedet. De minek akarsz te bevinni a sötétbe? Hogy én is összeszarjam magamat?- elvigyorodott a kérdése után. Nem mondaná, hogy fél a sötétben, de ez még nem jelenti azt, hogy minden további nélkül bele is menne. Nem hiányzik az a zsoldosnak, hogy valami a nyakába essen, egy pók, vagy denevér ragadjon a hajába. Köszöni szépen, de ezekből nem kérne.
- Nah, akkor készülhetsz, ha így halad, van pár percünk, hogy beérjük, még az ittenieknek is gyanús lenne, ha egyből utána mennénk. Gyors megoldás lesz, egy tőr a gerincbe, megforgatod és kész is, hamar vége és ha szerencsés még a fájdalmat se fogja érezni.- vagy lehet fogja, nem tudja, még nem élt át hasonlót és nem is tervezi.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 04, 2022 8:24 pm


secrets of a captain
« taggeld; @Ian Gray • Zene; Whoreson Prison Blues »
Elvigyorodtam a válaszán. Még mindig úgy gondoltam, a lehető legjobb helyen vagyok Ian mellett. Ő volt az egyetlen, akinek a szavai nem okoztak feszengést, pedig egyfajta apaképet adott. Azizi is megadta ezt, meg Durfar mester is, nekik viszont meg akartam felelni. Újdonsült zsoldosismerősöm mellett viszont nem éreztem sohasem igazán ezt a furcsa feszültséget. A bizonyítási vágyam részben szólt neki, sokkal inkább magamnak és az igazi apámnak.
Az italozást sem igazán Ian miatt akartam abbahagyni. Egyszerűen csak éreztem, hogy egyre jobban olyan irányba terel az az állapot, amiben nem akartam még csak létezni sem. Az vette el a lehetőségem attól, hogy a tehetségemet a legjobban tudjam kamatoztatni.
– Hagymamell… – ismételtem meg, aztán megköszörülve a torkomat, inkább beleírtam a sörömbe. A habot, ami megült az ajkaimon, megint letöröltem. – Nekem elég nőre néznem ahhoz, hogy menekülni támadjon kedvem. Az összes olyan… bonyolult… és magas a hangjuk… és minden! – Magyaráztam, hirtelen kicsit több indulattal, mint kellett volna. Nem tudtam ugyanis szavakba önteni, hogy miért érzek mérhetetlen zavart a közelükben. Sokszor éreztem úgy, hogy egy-egy nőszemély elhappolja előlem azt, aki éppen csak megtetszett. Ilyen volt Arienthe kisasszony is Rilrion esetében.
– Én igen, de talán az ott lakók nem lennének velem olyan szívélyesek… – vontam vállat. Fogalmam sem volt, mit gondolnak rólam odahaza. A nővérem szeretett, de az apám világ életemben mindenkivel azt érzékeltetett, hogy valami csodabogár vagyok, aki nem is tartozik igazán a családhoz. Kizárt volt, hogy ezt a többiek ne vegyék észre… és éppen az ő tekintélye miatt ne legyen bélyeg a homlokom közepén.
– Mindenesetre az erdő energiái valóban hiányoznak. Azt jó lenne újra élvezni. Elvihetlek a romokhoz, meg a fák közé, a legsötétebb részre, ahol gyerekként mindig megijedtem. Hiába húztam meg magam az árnyékokban, az más fajta sötét volt, mint amit én magam generáltam. – Meséltem el neki, csak úgy. Igazából annyira gyerek voltam még, mikor ezek a benyomások értek, hogy abban sem voltam biztos, valóban megtörtént-e, vagy csak hozzá álmodtam-e ezt-azt.
A beszélgetésből csak a pultra bukó kapitány rángatott ki minket. Pedig ez kellemes téma volt, kicsit meg akartam mutatni az én világomat Iannek, mintha abban reménykedtem volna, hogy akkor majd megismer és megért. Most is jól megvoltunk, de nem mindig értette, mit miért érzek, miért mondok… és miért vagyok feszült. Ő is beszélt a gyerekkoráról, nekem viszont lehetőségem is volt megmutatni neki mindezt. Talán nem volt bűn, hogy meg akartam nyílni neki.
– Ó… – nyögtem ki, ahogy ugyanis azt mondta kis idő múlva, a kapitány fel is emelkedett és dülöngélve megindult kifelé. Lassú volt, minden lépése nehéz volt, ezen pedig a dúdolás sem változtatott, amivel ritmust próbált adni a lépteinek.




Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 02, 2022 6:01 pm
Secrets of a Captian

@Folrandír Ceilteach

- Akkor majd egyszer bújocskázunk, te elbújsz én pedig nem kereslek meg.- viszonozta a kacsintást és mellé még vigyorgott is. Ezzel jelezve, hogy mennyire sok kedve van az ilyen játékokhoz. Az egyetlen helyzet, amikor alkalmas a bújocskázás, az a munka vagy az őrség miatt volt, nem pedig játékból.
- Ezzel nem vagy egyedül. Sokunkkal ez volt a helyzet, van aki megnyílik, jobban tud barátkozni, de van aki inkább érzékenyre issza magát és kiönti a szívét a világnak, minden búját és baját. Megint mások pedig… csak isznak, röhögnek és szarnak mindenre, na én vagyok ez a fajta.- amiért hálát ad az égnek, isteneknek, a reggeli kakasnak. Részegen nem kotyog, nem mond semmi olyat, amit nem kéne, pont a legjobb fajta részeg volt.
- Ami késik, az nem múlik. A mi életünkben ez előfordulhat könnyedén, de hamar megszokod, fel se fog tűnni, ha zacskókat látsz.- legalábbis még nem a szemei előtt lógnak azok a zacskók.- Vannak sütemények, amikre rászokták fogni, hogy arra hasonlít. De ez olyan, mint a nőknél a hagymamell, csak ránézel és már sírni támadna kedved.- vidámság táncolt a szemeiben, ajkán széles vigyor ült.
- Nem kell magyarázkodni, hogy csak párnapra mennénk, mondtam, ha úgy van, akkor benézünk oda is. Nem kell eladni a dolgot. Legalább neked van egy hely, amit annak hívhatsz.- lassan forgatta a kezében lévő korsót, majd kiitta belőle a maradékot. Folrikának jó volt, akárhonnan is nézték, volt egy hely, amire úgy tudott visszaemlékezni, mint az otthon, még az Ian fajtáknak ez nem adatott meg.
- Hát nem egy vendégmarasztaló hely, az már biztos.- ha itt maradnának, akkor megvolt rá az esély, hogy hamar tényleg bérgyilkosokká vállnak, azt pedig szeretné elkerülni, már csak azért is, mert ha túl jól végzik a dolgukat, hamar hírük lenne, ami pont nem jó egy bérgyilkosnak.- Tehát már az asztalt nézi, ez jó jel, kell egy kis idő, és fel fog állni, hogy visszainduljon a hajóra, nem lesz tiszta a feje, figyelmetlen lesz, az lesz majd a mi lehetőségünk.- talán a legjobb az lenne, ha egy tőrt dobnának a hátába, de ha mellé menne, akkor már is bukhatna az egész. Jobb lesz ha közelről végeznek majd vele.

Folrandír Ceilteach Kedvelte

Harcos vagyok
Ian Gray

You need the three W in life; Wine, Women, Wealth


❖ Történetem : ❖ Ulron :
535
❖ Tartózkodási hely :
Ahol az urlon, ott vagyok én is
❖ Szintem :
Haladó (Fegyverforgatás)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Május 31, 2022 5:29 pm


secrets of a captain
« taggeld;   @Ian Gray  •  Zene; Whoreson Prison Blues  »
Nagyot kortyoltam a sörből, ahogy a megemelt korsók egymásnak ütköztek. Furcsa módon, legyen akármilyen szánalmas sorsom is, most mindennél hálásabb voltam, hogy ezeket a perceket Iannel tölthettem. Nélküle minden bizonnyal tényleg nem itt tartanék. Talán valóban az egyik bordélyban kötöttem volna ki, ahol a szüzességemet akarnák eladni, mint valami fehérnépnek.
– Kár. Pedig nálam jobban senki sem bújócskázik. – Kacsintottam rá. Nem sok esélye lett volna persze egy olyan játékban velem szemben. Ha akartam az árnyékba olvadtam és ő még csak a lélegzetem hangját sem hallotta volna meg, legyen akármilyen csend is. Bevallom, nagyon élveztem volna.
– Valamit előhoz belőlem a részegség… nem is tudom. Jobban megmerek nyílni. Talán ezért szerettem annyira inni. – Nem akartam megfejteni a saját belső valómat. Igazából nem akartam önmagam gyengeségeivel szembesülni. Így is tudtam, miféle vagyok. Tudtam, hogy mennyire rossz vagyok, de hogy a vágyaim legmélyének gyökerét keressem, arra nem voltam hajlandó.
– Olyan nem szeretnék lenni… bár azt hiszem nem sok öregember izét láttam… – dünnyögtem ismét gyerekes fennhanggal. – Bár semmi sem lehet jó, ami herékre hasonlít és nem az igazából. – Tettem hozzá, most nem pirulva el a témától. Inkább csak fecsegtem, ahogy a serdülők szokták. Aztán megittam a söröm alját, de csak a melegséget éreztem, szédülés még nem kísérte a tetteimet. Talán azért, mert ezúttal tényleg ettem is előtte, s nem csak éhgyomorra nyakaltam az alkoholt.
– Az jó lenne. – Bólintottam, kissé meghatódva, mert Ian hajlandó volt nekem megadni mindazt, amire vágytam. Hazatérni, megismerni Täwaren erdjének titkaim, amiket fiatalságom okán, távozásom előtt nem tehettem meg. Persze sok időt ott tölteni sem akartam, hogy apám kemény szavait viseljem el. – Talán elég lenne pár nap is. Csak érezni akarom az otthon illatát. – Lehunytam egy pillanatra a szememet, szinte magam előtt láttam a lombkoronák zöldellő leveleit. Pontosan úgy, mikor gyerekként elterültem az avarba és csak bámultam fölfelé annak reményében, hogy egyszer talán kikerülök az erdőből. Szánalmas volt, hogy most meg hiányzott az az élet, az egész minden. Az voltam én, nem egy giccses mágus az alorai tornyokból. Csomagolhattam akármilyen külsőbe is a testemet. Erdei elf voltam. Kevésbé bölcs, kevésbé nemes, mégis oda tartoztam.
– Nem sok minden tart itt… – bólintottam. – Megkapjuk a fizetségünk s már mehetünk is. – A fizetség említésére a kapitány felállt, a társaság felé emelte a kupáját, mintha mindenkit ismerne, majd nagyot kortyolva visszarogyott a székébe, feje pedig az asztalra bukott.



Ian Gray Kedvelte

Varázsló vagyok
Folrandír Ceilteach

we only obsess over relationships that feel unfinished


❖ Történetem : ❖ Ulron :
1827
❖ Tartózkodási hely :
Qerilyan Birodalom területe
❖ Keresem : ❖ Szintem :
Haladó (Éjmágia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Asztalok Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
 Similar topics
-
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Nulport :: Kék Albatrosz-
Ugrás: