Biztosan el voltam varázsolódva, mert semmi neszét nem hallottam a mellém lépett férfinek. Amint megszólalt, akaratlanul is összerezzentem a hirtelen hangra, de nem néztem rá. Nem kívánkoztam neki válaszolni, abban a hitben voltam, hogy ő is valamelyike az ünneplők már lerészegedett tagjainak, akikből már nem az első szólítana le, de a férfi hangja más volt. Nem csengett belőle az alkohol, sőt, a reggelhez képest túlságosan is ébernek tűnt. - Otthon mindig virradás előtt ébredtem, hogy jól indulhasson a napom – mosolyodtam el, majd oldalról rásandítottam a hang tulajdonosára. A tekintetemmel szép lassan végig mértem egészen a cipője orráig, aztán egy hosszabb pillanatig elidőztem az arcán. Ez az ember ugyanolyan fiatalnak tűnt, mint amilyen én voltam, de a ruházatából és a kisugárzásából ítélve ő már régebb óta jár-kel a mágusok között, ha nem a kezdetek óta. Nem tudom mennyi ideig figyelhettem őt, vagy hogy ő ezt észrevette e, de amint rájöttem, hogy igenis bámultam, visszarántottam a tekintetemet a virradó csodára. Percekig csendesen figyeltem tovább az egyre feljebb kúszó nap sugarait, majd egy kellemes dallam ütötte meg a füleimet a teremből. Az utóbbi egy órában egyre lágyabb muzsikát játszott a zenekar, mintha ezzel jeleznének az ünnepség közeledő végére. Álmosították a népet, hogy azok önmaguktól lépjenek vissza a hálótermeikbe, és ne a házigazdának kelljen felkérnie őket a távozásra. Teljesen bevett szokás volt, néha engem is megkértek odahaza, hogy altassam el őket, mert már egyre emelkedett a nap a horizonton, ők pedig, velem egyetemben még mindig tartottuk az esti szórakozásunkat. Belekortyoltam a borba, és mély lélegzetet vettem. Ezt a dalt még megfogom tanulni egyszer. Ösztönösen hullámozni kezdtem a ritmusra, a tekintetemet le sem véve a napfelkeltéről, ami most szebb volt, mint valaha. Tényleg igaz lenne, amit mondanak? Minél szebb helyen jársz, annál szebbé válnak az ott lévő dolgok, még akkor is, amikor egy teljesen hétköznapi jelenségről beszélünk?
Órákig vártam Azildort bízva abban, hogy hamar ráun a társaságra, s visszatér hálótermébe. No, nem csak azért, mert nem rég még láz gyötörte, hanem azért is, mert hiába is tanultam már meg a kilincsre kapaszkodva kitárni az ajtót, a kulcsra zárt bejárattal nem tudtam mit kezdeni. A lépcső felől hűvös szél szökött be a folyosóra, mely a nyomorult macskát arra kényszerítette, hogy fejét a hátsó feléhez szorítsa, hogy ne egye meg a fene. A formám pedig nem volt már kellően elegáns, ahhoz, hogy az ünneplő tömegben parádézak. Noha, bevallom van, amikor örömmel pimaszkodom büntetlenül négylábon. Újabb szellő táncolt végig gerincemen, melyre kinyitottam a szemem, s rá kellett döbbenem, hogy magzatpózban hempergek a hálókörlet folyosóján. A mulatság még tarthat, mivel még senki se rúgott belém. Félig meggörnyedve, nemesebbik felem takargatva indulok meg a folyosón, bízva, hogy cicomás ruházatom ott van, ahol hagytam. S lám… Újra levonulok, a lépcsőn melyet a ma éjszaka már harmadjára járok meg. Körbe hordozom a tekintetem az megfogyatkozó, de még mindig ünneplő tömegen. Látom Azildort a tanácstagok társaságában, így hagyom, tegye a kötelességét. Cate egy ismeretlen nő és Nasír köreiben talált szórakozást, melyre halvány mosoly kúszik arcomra. Italt veszek magamhoz, s a kertbe veszem az irányt, a lebegőfa látványával nem lehet betelni, s ha már megadatott a lehetőség, így miért ne használnám ki? Magányra számítottam, ennek ellenére néhányan a kinti hűst választottak, mely pírt hoz az orcára, s melyben a lehelet ködként gomolyog. Látomásból a legtöbbjüket ismerem, így semmi újdonságot nem nyújtanak számomra, s az ő tekintetükben sem csillan kíváncsiság egy kóbor idegen láttán. Ám egy karcsú alak körvonalai rajzolódnak ki előttem. Talpam alatt a szűz hó roppan, ahogy kimért léptekkel közelítek felé, s lassan ismerőssé válnak vonásai. A lány, aki ki tudja milyen indíttatásból vívott közelharcot a sütikkel, de gyanítom Nasír löttye volt az oka, melyet fanyar humorával ízesített meg. – Múló a pír, melyet orcádra hív a hajnali hidege. Viszont a látvány mindent megér. – állok meg mellette, s ha rám pillant egy futó mosolyt küldök felé, majd magam is a horizontra emelem tekintetem, mely alól narancsszín kígyók kúsznak elő, rózsaszíné festve az ég alját.
Sűrű lélegzetvételek között hallgattam végig az öreg kioktatását. Lehet, hogy most felidegesítettem, de már akkor és ott éreztem, hogy ebből több is lesz, mint sima elutasítás. Valami elkezdődött, és lehet, hogy nyögvenyelősen indult, de legalább megtörtént. Álltam a tekintetét, még akkor is őt néztem amikor átvágott közöttünk és visszafordult hozzám. Első lecke. Minden erőmmel azon leszek, hogy ebből több is legyen. Biccentettem a nőnek, mikor az elköszönt és rögvest sarkon fordult tőlem. Vajon tisztában van vele, hogy el van átkozva? Vagy szegény azt sem tudja, mi történik vele. Már esélyem sincs tőle megkérdezni, de ha jól emlékeztem, azt mondta ő is a torony lakója. Mindenképpen beszélnem kell majd vele ez ügyben, és remélhetőleg nem rögtön holnap hal bele, ha olyan az átok. Sajnos nem tudom mi lett vele, csak annyit tudok, hogy van. Talán, hátha tudok neki segíteni, bár, hogy hogyan, az még számomra is rejtély. Egy újabb érintetlen pohár bort emeltem fel a közeli asztalról, és csendesen kisétáltam a kertbe. A telihold már egyre jobban ereszkedett vissza, hogy végül elnyelje majd a horizont és a fény. Végigsétáltam a kikövezett járólapon, egészen a tánctérig, majd annak közepén megálltam. Még ebben a csendben is csak halkan, nagyon halkan, de lágy dallam szólt ki a teremből. Körbefontam a karomat a felső testemen, csípős volt már az időjárás. A fények a fejem felett játszadoztak a kialakított dísztetőn, én pedig elbambultam a látványára, miközben lágyan ringatózni kezdtem a bentről kiszűrődő dallamokra. Újabb fejezet nyílik most az életemben. Még mindig hihetetlen, hogy mindezt két tolvajnak köszönhettem, akik fél évvel ezelőtt felbukkantak a caldeni házunkban. Jóságos ég, már fél éve. Nagyon gyorsan megy az idő, és azóta mindig történik velem valami. Talán ez az én sorsom. És én sodródni fogok ezzel az árral. Nem tudom meddig állhattam kint, de a nap első sugarai már kezdtek felbukkanni a láthatáron, én pedig elvarázsoltan figyeltem azt. Aztán belekortyoltam a borba, hogy ezzel megünnepelhessem Árët, aki, mint kiderült, az erőm egyik legfőbb forrása. Tényleg sokat kell még tanulnom.
Jaj, istenekre már! Nem bírom szemforgatás nélkül, elment minden színészi kedvem már. Hogy lehetsz ennyire nyomulás lányom? Áh.. pasik nem szeretik, hát még a mágusok. Mind a ketten adtunk zsebkendőt, figyelmetlen voltam, de azért átnyújtom, amit le is vesz. Pillantgat, valamit csinál velem. Végig mérem már kissé feszülten. Félelem már régóta bennem van, a mágusok között találtam magam azt hittem végre nyugalmam lesz. Tudhat valamit? Nem. Első dolgom a könyvtár lesz. - Váó!- Mondom. - Nagyon akarja Önt. – Nézem a mesterre. Elutazik? Akkor nem lesz felügyelet alatt a lány, hmm. Mindenképpen meg kell tudnom mit akart tőlem. Kezdtem unni a többieket. És bár reméltem, hogy Nasir majd elragad, és helyre teszi bennem a tomboló vágyakat, nem lett így. Álmos is lettem. Menni akarok. - Talán jobb lenne mennem. – Mondom. - Nagyon örültem. – Mondom, és azzal a lendülettel kecses bájos mozgással átszelem a termet, és lelép erről az unalmas eseményről. Gombát se kaptam, be se rúgtam. Áh, valahol összeszedek egy tanonc fiút estére.
Reina szavaira együttérzéssel bólintok, s finoman emelem a poharamat, hogy igyunk arra, ami már nem lehet a miénk. Viszont nem szövöm tovább a gondolataimat az ünnepről vagy arról, ami igazán fontos lehetne, mivel Thora mihelyt erejére kap, rögvest folytatja kevésbé visszafogott győzködésemet. A mondandója végén óhatatlanul a homlokom közepére szökik a szemöldököm. - Tudni akarsz mindent, de tenni is érte? A tanulás nem csupán varázsigék sora. Eszmékben hiszünk, folyamatokban, az istenekben, amelyekhez kérdéseken és az azokra adott válaszokon keresztül találhatjuk meg az utunkat. Te jelenleg követelőzöl, ami őszintén megvallom hátráltatja a helyzetedet – nem kertelek, késő van már ahhoz, hogy puhatolózással okítsam. - Tanácsolom, hogy válts taktikát. Mint mondtam, a lelkesedéssel kizárólag nem nyűgözöl le, bármennyire is üdítő a fiatal lélek forrongását látni – pillantok rá elkomolyodva, majd egy nagyobb sóhajjal legyintek, elsétálva közöttük a poharam társaságában, mintha mi sem történt volna. - Első lecke, Thora, nemesek pártfogoltja – fordulok vissza hozzájuk egy fél momentumra. - tanulj türelmet. Holnap elutazom a városból, így a tehetséged valódi megítélésére csak azután kerülhet sor. Légy türelemmel, ha valóban tőlem óhajtasz tanulni. S most tanácsolom, élvezzétek az estét annak, ami – mosolyodok el leheletnyire, aztán meg sem várva válaszukat tovább állok a tanács hátramaradó társaságába. Még megvárom a Nap felkeltét, hogy illő mód koccinthassunk a fény eljövetelére a vendégek társaságában, ám az elhúzódó táncokba, bővebb ivászatokba, ünnepi játékokba már nem folyok bele. Tartogatom az erőmet az útra, s a lakosztályomig vezető hosszú méterek és lépcsőfokok megtételére.
Reinaakviin Kedvelte
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
- Ha felvenne magához, ezzel is tisztában tudnék lenni – motyogtam az orrom alatt miközben kikaptam a kezéből a kendőt. Időközben a nő is felém fordult és ő is nyújtott egyet. Nem éreztem, hogy ennyire ömlene az orromból a vér. Vagy mégis? A nő mondatára csak egy fintorgás lett a válaszom. De azért ő tőle is elvettem a kendőt, és mindkettőjüknek elmormoltam azért még egy köszönömöt, annyira még megnevelt anyám, majd megtöröltem az orromat. Még egy fél percig a földön ültem, s miután valamennyire visszakaptam az erőmet, feltápászkodtam a földről. – Nem direkt csináltam – szóltam újfent a mágushoz, közben pedig egy pillantást vetettem a mellettem álló nőre, de rögtön visszafordultam a férfi felé. – Pontosan ezért szeretném, hogy magához vegyen. Mindent tudni akarok. Hogy hogyan tudjam teljesen az uralmam alá venni az egészet, hogy ne történjen meg ez – mutattam magam köré a földre. - Tudni akarok a helyről, hogy mit szabad és mit nem. Sokan mondták már, hogy nem ez a legjobb tulajdonságom és hogy ezt apámtól tanultam, de ki fogok tartani, bármi alá is kényszerít. Addig nem fogok innen elmenni, és addig fogom követni Önt, amíg nem vesz a szárnyai alá – Tényleg mindenre készen álltam, bármit is mond, vagy hoz a sors elém. Tudom, hogy nekem most itt lesz, itt van a helyem és egy tapodtat sem mozdulok el, amíg meg nem szereztem.
Csak álltam és vártam, vártam arra, hogy mi fog történi. A lány varázslatba kezdett, egy fény játékkal kezdte, olvastam már erről ám nem igen foglalkozom más ágazatokkal. Sajátomban jobban elmerültem. Ám honnan tudja, mit kell tennie? Nekem ez gyanaus, vagy csak én vagyok bizalmatlan? Emlékszem arra amikor még nem hittem a mágiában, és a végén az mentett meg a kékektől. Az a nap volt, amikor tudtam ez az én utam. Vajon neki mi lehetett? A semmiből szól, azt hiszem hozzám. Hozzám? Miért miért szól hozzám, többször is. Nem értettem, zavart voltam és arcom is igazán ezt tükrözte. Elveszi az egyensúlyát, majd elesik. Nem siketek oda, felőlem törje össze magát, csak figyelem. Utána kell ezeknek olvasnom, még is miért hozzám, mit akart varázsolni velem? Vérezni kezd az orra. Fel emelkedik a szemöldököm. Ez az, amikor sokat akar a szarka. - Örülhetsz, hogy nem lett bajod, vagy nem ártottál valakinek. Meggondolatlan leány. – Vágom oda, majd előveszek egy zsebkendőt, s lépek oda, majd nyújtom neki. Visszalépek, s hozzám szól a mester. Micsoda morcos. - Áh, nos .. – Kezdek bele. - Mágusként értékelem, ám nem igazán vagyok oda az ünnepekért, mióta a családom nem lehet velem. – Mondom őszintén.
Az ében hajú nem szól semmit az intelmemhez, nem mintha őszintén meglepne hallgatagsága. Ami jobban meglep, hogy az eddig szószátyár lány is lakatot helyez a szájára, olyan dacossággal és ellenszenvvel figyelve engem mindeközben, mintha legalábbis a kiskutyáját daraboltam volna négy felé. Szívem szerint elmosolyodnék gyermeteg vonásain, de nem teszem, mert a szívem nincsen sem kőből, sem méregből. Helyette újabbat kortyolnék a borból, várva, elmémet megdolgozzák és a fény útjáról vajmi érdemleges is szóba kerüljön, ám ehelyett egy önkényes bemutatónak lehetünk szemtanúi. Nem lépek közbe, nem szólok semmit, pusztán méricskélem a leányt és figyelem, meddig bírja szusszal az erőt, melyet uralni még képtelen, s ami itt, El' Alora lebegő-fájának közelében még ingatagabb, mint bárhol máshol a városban. Meggondolatlanság varázsolni a közelében annak, aki nem tudja, mit csinál, s ennek hamar meglesz a foganatja. Még döbbenten suttog egy keveset Reinának, mielőtt a földre kerülne. Vajon őt okolja a sikertelenségért, vagy a bor kezdte ki a tudatát? - A mesterednek kívánsz, és ahelyett, hogy a kérdésemre feleltél volna, ezzel igyekeztél elkápráztatni? - pillantok le rá egy mély sóhaj kíséretében. - Minden tanonc tisztában van vele, hogy a kertben kizárólag felügyelettel varázsolhat – csóválom meg a fejemet, leemelve az asztalról egy kendőt, melyet oda sem nézve az arca elé nyújtok. - Vérzik az orrod – teszem hozzá csöndesebben, majd amíg összeszedi magát és a tetteinek következményével foglalkozik, az ében hajúra tekintek. - Nem a bálra voltam kíváncsi, hanem Amanar ünnepére, az eszmére s értékekre, mely mögötte húzódik. Végtére is Árët ünnepeljük, aki nekünk, fénymágusoknak az erőnk legfőbb forrását jelenti – pillantok vissza Thorára jelentőségteljesen.
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
Ha a lant húrjaiból állna az emberi agy, most az enyémben biztos elpattant volna egy. Micsoda makacs, önző alak ez az ember, arról nem is beszélve, hogy mennyire, de mennyire elhiszi magáról a dolgokat. És most tényleg Edellyn szerint ő a legjobb mind közülük? Végig kutattam az elmémben, hogy mivel tudnám a lehető legjobban lenyűgözni őt, mert valami oknál fogva bíztam a nő szavában. Ezzel nem csak neki, de a mágusnak is és ezzel együtt magamnak is bizonyítani fogok, hogy képes vagyok erre. Az ellenszenv viszont, ami egyre jobban erősödött a férfi iránt a tehetetlenség érzésével egyetemben akaratlanul is kiváltott belőlem valamit. Úgy tűnt még mindig van az a pillanat, amikor nem tudom kontrollálni az erőmet, csak hogy most már tudok is róla, vele együtt aktiválódik és szabadul el. Tenyereim között egyre erősebben fényesedtek ki az apró fénygömbök, amik a dühömmel együtt egyre nagyobbá és nagyobbá váltak. Összeszűkült szemekkel figyeltem meg a férfi vonásait, legszívesebben belenyomtam volna valami süteményt az arca közepébe, de ehelyett hagytam, hogy átjárjon a fény. Már a könyökömig nőtt a gömb átmérője, amikor a nő szavai megakasztottak. Egyáltalán nem figyeltek rám, sőt mi több, ignoráltak, és tovább folytatták a kettejük közti beszélgetést. A nőre emeltem a tekintetemet, és valami ismerős, fura borzongás futott végig a gerincem mentén. A fénygömb abban a pillanatban visszahúzódott és a semmivé lett és csak egyetlen gondolat maradt a fejemben helyette. - Maga – szóltam suttogva a nőnek. – Maga… - nem fejeztem be. Nem voltam elég erős még ennyi varázslathoz, hirtelen fáradtság tört rám, és elvesztettem az egyensúlyomat, aminek hatására a fenékkel a földre estem. A fejemet fogtam ami egyszeriben szinte fel akart robbanni a fájdalomtól, s az apró vércsíkot, mely vészjelzőként csordogálni kezdett az orromból, a másik kézfejemmel eltöröltem a ruhám ujjába.
A leány monológba kezd, össze kulcsolom a kezem és bár semmi közöm hozzá, még is ott vagyok, és hallgatom. Gondolataim inkább arra siklannak, hogy még is miért nem lett ebből valami ősznépi hallucináció party, az olyan rendes erotika. Áh, gondoltam lesz valami, vagy Nasir meginvitál magához. Jó lenne egy tanácstag ágyába bújni. Na és az ifjonc is elment már messze. Kezdek unatkozni. Friss lelkesedésre figyelek fel, és nézem. Hogy lehetne ennyire rámenősek? Én Nem folytattam, féltem hátha bajom lesz, ám a lányt megjegyzem magamnak. Kell nekem, talán nagyobb az esélyem. - Hát én nem is tudom, vér frissítésre vágytam. – Vonom meg a vállam, és lehűzom a borom. Nem ilyen mulatsághoz vagyok szokva. - És Ön? - kérdezem.
A helyretételüket megcélozandó szavaimat kizárólag Reina részéről követi reakció, a másik kettő úgy rebben odébb, akárha jól végezték volna dolgukat. Minden bizonnyal egy nemes vérűnek is ismernie kellene a köszönet fogalmát, ám nem fáradok felesleges gondolatokkal, éppen eléggé nehezíti a tudatomat a bor s a délután óta zajló mulatság. Az egyetlen, miben biztos lehetek, hogy Thora, tudjon róla vagy sem, eszközévé vált egy veszélyes, számomra megvetendő játszmának. - Kiborít a nemesség – osztom meg őszintén a véleményemet az ében hajúval, természetest a hangom azon tartományában, amely az arra érdemes füleknél tovább nem szökken. - Te is bölcsebben teszed, ha nem ugrasz a pókhálójukba – teszem hozzá kéretlen tanácsomat. Közben megérkezik hozzánk mindenki érdeklődésének középpontja, sütis leány. Nos, kétségtelenül nem kell bátorítani a beszédre, mint egy csap, amit kinyitnak és úgy felejtettek. Ennek dacára figyelek a szavaira, ha már ígéretet tettem az esély megadására. - Hmm, s ki szerint volnék az egyetlen? A rendünk e tornyok falai között is megannyi lelket számlál, éppen olyan érdemes képességekkel, mint az enyém – vonom meg a szemöldökeimet leheletnyire, felkeresve ábrázatának vonásait, noha pillantásomat könnyedén süllyesztem vissza a hátramaradt borom hullámzó felszínére. Mégis mivel tömték ennek a gyermeknek a tudatát? - Üdítő a friss lélek és szellem lelkesedése, azonban tudnod szükséges, hogy pusztán emiatt nem fogadok magam mellé senkit, az időm értékes s a pazarlását nem szívlelem – jelentem ki, puhatolva türelmének határait. - De olyan otromba ilyesmiről tanácskozni egy ilyen szép napon. Mit gondol a két hölgy az ünnepről, magáról? Az istenségről, kit hajnalban fogunk dicsőíteni? - tekintek fel rájuk.
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
A magányomat a hosszú nevű nő töri meg. Őszintén szólva nem sikerült megjegyeznem a nevét így első hallásra, de talán valami szerencsének köszönhetően valaki becenevén szólítja majd őt. A válasszal még várok mert pont beleharaptam a süteményemben, így csak elmosolyodom. -Bocsánat.-Megtörlöm a számat, majd kicsit elgondolkozom a válaszon, de égül is nagyot nem kell hazudnom nekik. -Jól érzed. Én nem vagyok mágiahasználó. Nem igazán értek hozzá, de sok szépet hallottam El’ Aloráról, amit saját magam is látni szerettem volna, így gondoltam kihasználom ezt az ünnepséget.-Válaszolom neki őszintén, majd a férfira pillantok. -Vagy éppen elszenvedik.-Döntöm kissé oldalra fejem és úgy figyelem őt. A puncsos incidens tökéletes példája volt arra, hogy nem mindenki élvezi a mágiát. Bár ő biztosan jót szórakozott a társaságon.
Órákig vártam Azildort bízva abban, hogy hamar ráun a társaságra, s visszatér hálótermébe. No, nem csak azért, mert nem rég még láz gyötörte, hanem azért is, mert hiába is tanultam már meg a kilincsre kapaszkodva kitárni az ajtót, a kulcsra zárt bejárattal nem tudtam mit kezdeni. A lépcső felől hűvös szél szökött be a folyosóra, mely a nyomorult macskát arra kényszerítette, hogy fejét a hátsó feléhez szorítsa, hogy ne egye meg a fene. A formám pedig nem volt már kellően elegáns, ahhoz, hogy az ünneplő tömegben parádézak. Noha, bevallom van, amikor örömmel pimaszkodom büntetlenül négylábon. Újabb szellő táncolt végig gerincemen, melyre kinyitottam a szemem, s rá kellett döbbenem, hogy magzatpózban hempergek a hálókörlet folyosóján. A mulatság még tarthat, mivel még senki se rúgott belém. Félig meggörnyedve, nemesebbik felem takargatva indulok meg a folyosón, bízva, hogy cicomás ruházatom ott van, ahol hagytam. S lám…
Reina szavaira együttérzéssel bólintok, s finoman emelem a poharamat, hogy igyunk arra, ami már nem lehet a miénk. Viszont nem szövöm tovább a gondolataimat az ünnepről vagy arról, ami igazán fontos lehetne, mivel Thora mihelyt erejére kap, rögvest folytatja kevésbé visszafogott győzködésemet. A mondandója végén óhatatlanul a homlokom közepére szökik a szemöldököm.
A magányomat a hosszú nevű nő töri meg. Őszintén szólva nem sikerült megjegyeznem a nevét így első hallásra, de talán valami szerencsének köszönhetően valaki becenevén szólítja majd őt. A válasszal még várok mert pont beleharaptam a süteményemben, így csak elmosolyodom.