A kovácsoltvas kapun áthajtva az udvarba értünk, ahol a lovaskocsi megállt. Megérkeztünk Edellyn Arienthe kúriájába. Számtalanszor megfordultam már itt korábban, mégis újra és újra lenyűgözött a pompás épület és a kertjei. Kellemes érzés fogott el, ahogy a hintóból kiszállva újra megpillantottam mindezt. Úgy láttam, Deedrát hasonlóan lenyűgözte mindezt, bár ő épp a kocsi elé befogott lovakkal volt elfoglalva. Emlékszem, szereti ezeket az állatokat, Eviranban is sok időt töltött a lovával. Ám valamiért mégsem akarta magával hozni, mikor útra keltünk. - Gyere, menjünk - szóltam halkan, megérintve a vállát, majd magam elé engedve őt elindultunk a hatalmas ház irányába. Edellyn szavaira kissé felkaptam a fejemet. Inasa fogadott minket, jelezte is neki, hogy vacsorával kíván megvendégelni minket, ám a terítést négy főre kérte, nocsak... - Ez azt jelenti, hogy Lucas is csatlakozni fog hozzánk ma este? - kérdeztem kíváncsian. Ami azt illeti, nem készültem még fel teljesen a vele való találkozásra... Lynnel sem volt könnyű, de Lucas teljesen más. Talán tőle még jobban is félek, noha nem tartok attól, hogy ő is felpofozna.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Aiken rám mosolyog a válaszomra, ami nem tudom most mennyire volt nem helyes. Bizonyosan tisztában volt vele, hogy egyedül apámat loptam még meg, mielőtt eljöttem volna. Étel, ital, nem hangzik rosszul, kezdek éhes lenni. Itt bizonyosan megtömhetem a hasam. Ennek a nőnek talán még a fürdője, is csokoládéból van. Úgy érzem lassan lasítunk, a lovag topogása is megszűnt. Feltűnés mentesen, de izgatottan pillantottam ki, nem akartam azt, hogy még jobban bolondnak nézzenek. Kiszáll, elsőként majd követjük mi is. Lassan pillantom meg az otthonát, ami sokkal szebb, mint elképzeltem. Talán egy pillanatra a szám is tátva maradt. Becsuktam, majd megköszörültem a torkom, és eltűrtem egy tincset. Kíváncsian várom milyen ételeket kínál majd fel nekünk. Bizonyosan lesz Dulcis sütemény is, ilyen gazdag ember biztosan meg engedheti magának. Aikenre pillantok, kíváncsi voltam ő mit gondol. Talán volt már itt, vagy ha nem, akkor hogyan fog reagálni. Most akad pár másodpercem, hogy a lovakat is megfigyelni. Micsoda pompás állatok, nem messze álltam meg így csak pár lépésre voltam tőlük, meg kellet, hogy éríntsem őket. Megsimogattam az orrukat, és elmosolyodva figyeltem, milyen rendben vannak tartva. Ezt már szeretem, a lovakkal tisztességesen kell bánni. Nekem is volt otthon egy csődöröm. Lassan tovább álltunk, így nem volt időm elidőzni a lovakkal, követtem őket.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
- Mindig van apály és dagály – reflektáltam Aiken válaszára, amint ismételten rápillantottam. – A részleteket jobb szeretném étel és ital mellett megvitatni. Alig fejeztem be a mondatot, amikor a hintó ablakán kitekintve már lehetett látni a kovácsolt vas kapukat, amely felett ott díszelgett a vörös-fekete mezőbe vésett aranyszarvas. Pár pillanat múlva a kerekek megálltak, és a lovak prüszkölve topogtak a fogat előtt. - Üdv az otthonomban, drága vendégek – szálltam ki elsőként, amikor kinyitották nekünk az ajtót. – Üdv, az Arienthe birtokon. Fáradjatok beljebb – mosolyogtam rájuk féloldalasan, a vállam felett. Kilépve megigazítottam ruhám fodrait, majd egy hálás köszönömöt intve a kocsisnak, elindultam a kétszárnyas, vaspántokkal míves ajtó felé, amely előtt már egy szolgáló várt. - Arianthe kisasszony – hajtott fejet az inasom, majd kinyitotta az ajtót előttünk. – A vacsora már készül, időben érkezett – majd mögém pillantott. – Többedmagával? - Igen, Charles. Váratlan vendégek, ám nem kevésbé kellemesek. Intézkedjen, hogy a vacsorát négy főre terítsék. - Igenis kisasszony – hajtott fejet a kopaszodó, nyurga inasom, majd el is tűnt a nyitott ajtó mögött.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
A levelet olvasva nem lepett meg Edellyn kérése, és talán számítottam is rá, hogy valami hasonló lesz a hajó ára. Amennyiben tudok, segíteni fogok neki, ez nem kérdés, noha egy bárói birtok kirablása nem lesz egyszerű. Alapos tervezést és óvatosságot igényel. - Jó nagy bajban lehet a céh, ha már külsősöket toboroznak ilyen fontos megbízásokra - csóváltam a fejem. - De legyen, természetesen számíthatsz rám. Hány embered van a melóra? És mit tudunk eddig a birtokról? - szegeztem neki az első kérdéseket amik eszembe jutottak, bár esélyes, hogy ezt nem itt és most akarja megbeszélni. Deedrára pillantottam. Még mindig kissé zavart volt, de nem csodálkoztam, nyilván idő kell neki míg felfogja, mibe is csöppent bele. "Még sajnos nem..." Bizonytalan válaszán elmosolyodtam. Hát, pedig, ha velem tart, azt hiszem, ilyenben is része lesz. Hamarosan meghallottam odakintről a kocsis hangját, a lovak prüszkölve lassítottak, míg végre meg nem álltak. Azt hiszem, megérkeztünk az Arienthe-kúriához.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Figyelem az elhaladó egyre csodásabb, és csodásabb tájat. Izgalomba jövök egy kis természettől. Közben hallom, ahogyan egy levelet ad át. A papír suhogására oda pillantok. Aiken és a lap között jár a szemem, számomra ismeretlen minden, s minden krisz krasz. Apámnak nem volt ideje megtanítani, anyám pedig kicsiként meghalt. Aiken halkan suttogva olvassa, mire én is oda figyelek. Olyan könnyeden, s szépen teszi ezt, amit azonnal megirigyelek. Báró!!! Kerekedik el a szemem, s nem tudom miért mintha értenék hozzá, de jobban kezdtem figyelni a lapot. Mintha keresném a szót, ám bár azt nem lelem. Aiken megszólalására visszapillantok rá, majd magam elé a kocsi egyik falát bámultam, ahol egy légy pihent meg. Te se vagy hozzá szokva a puccos utazáshoz ugye? Kérdezem magamban, s elmosolyodom. A férfi szavaira felkapom a fejem, s ismét kékjében találom magamat. - Tessék? – kérdezem zavaromban, jól hallottam lopni menjek. Mosolya azonban engem is erre késztet, nyeltem egyet. - Öhm..én..én ...- Szabadkozom, rá pillantok a hölgyre is, hogy ő miképpen reagálja le, ám ő ki fele pillantgat. - Még, sajnos nem. – Sajnos??! Miért mondtam ezt?
Ahronit and Aiken Hackney Kedvelték
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
- Szeretném, ha velünk tartanál – válaszoltam Aiken kérdésére, felvéve a szemkontaktust. – Bízok benned, és attól tartok, ez a legtisztább módja annak, hogy hajóval szolgáljak neked. Aztán elhallgattam, és kipillantva az ablakon vártam Deedra válaszát. Pont annyira ismeretlen volt ő számomra, mint fordítva. A meséjük nagyját tudtam, őt magát viszont nem ismertem. Reakciói sok mindenről árulkodtak. Dacról, frusztrációról, értetlenségről és sértettségről. Meg tudtam érteni, hiszen róla még nem igazán esett szó. Ám ami késik, nem múlik. Szándékomban állt jobban megismerni Aiken kis barátját. Már ha egyáltalán csak a barátja volt. Végül is, az ő dolga, a tengeren töltött idő, csupa férfiak között, érdekes dolgokat művel az emberrel. És végül is egész aranyos arca van. A szemem sarkából figyeltem csupán, amint az utat néztem, amely már felkanyarodott a kúriámhoz vezető útra. Hamarosan végre valóban nyugodt körülmények közt lehetünk, Nulport az a hely, ahol sokszor még a saját birtokán se lehet benne biztos az ember, hogy egyedül van.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
Hát persze, mindenkit a Maszkos Lady irányít ebben a városban... Ostoba voltam, hogy azt hittem, csak úgy a rendelkezésemre tud bocsátani egy hajót, pláne úgy, hogy céhen kívüli vagyok. Edellyn átnyújtott egy levelet, amit óvatosan kihajtottam, majd olvasni kezdtem. „Tisztelt tisztességtelen Arianthe kisasszony! Egy kéréssel fordulok Magához, mivel a körülmények nem hagytak más választást. A mestertolvaj csapatom tagjai, akik eddig éveken át álltak a nulporti Maszkos szolgálatában, a jelenlegi feladat teljesítésére alkalmatlanok. Magára bízom tehát, hogy keressen embereket, akik elhozzák majd nekem Leeyra bárója díszes kincstárának tartalmát. A jutalom nem marad el se magának, se a társainak, se a városnak, se pedig a céhnek. Számítok magára!”
Figyelmesen olvastam a sorokat, kissé felvonva a szemöldökömet. Hmm, könnyen lehet, hogy a Maszkos Lady megszorult, ha új tagokra van szüksége egy ilyen komoly feladathoz. Egyelőre nem tudom, hogy ez aggodalomra, vagy inkább bizakodásra adjon okot. - Értem - néztem Edellyn szemeibe. - Szóval, gondolom én lennék a levélben kért egyik embered, ugye? Nem voltam benne biztos, hogy én volnék erre a legmegfelelőbb, elvégre kalóz voltam. Nem ilyen jellegű rablásokban vettem részt. Noha a városi forgatagban gyakran előfordult, hogy lenyúltam egy-egy erszénnyi ulront, sőt, régebben Lucasékkal pár kisebb betörést is megejtettünk, de egy nemesi kúria kirablása, az teljesen más. Nos, mindenesetre, ha tudok segítek, és remélem, Edellyn többi embere érti a dolgát. - Te, akarsz csatlakozni? - emeltem pillantásomat Deedrára, és elmosolyodtam, kissé próbálva oldani az esetleges feszültséget. Hallgatott, és nem szólt közbe, mialatt mi beszéltünk, én viszont kíváncsi voltam, hogyan reagálja le viccelődésemet. Az sokmindent el szokott árulni az emberről - Raboltál már ki bárót?
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Láthatólag Aiken meglepődött a kérdésemen, de muszáj voltam sietősen kérdezni. Nem hiszem, hogy egyedül fogunk maradni annyira egymásra találtak most, hogy én csak harmadik kerékként jövök. Habozott, majd válaszolt. Persze nem sikerült többett megtudnom, hiszen csapódott az ajtó, fennhéjázó hölgy visszatért. Figyelem minden mozdulatukat. Moszkos Lady? Egy újabb hölgy, aki nagy hatalommal bír, érdekes. Ezt a város nők uralják, akkor sikerem lesz. Újabb téma, amihez nem tudok hozzá tenni, így csak ismét elbambultam a csodás tájon, ahogyan haladtunk. Imádom az erdőt, nem is kérdés nomád volnék. Mindig eszembe jutnak a viháncoló gyerekek, és a zöld táj. Hiányzik, de nem mennék vissza. Talán egy napig, vagy kettőig élvezném újra a friss levegőt, és a boldogságot, ám még is hiányolnám Aiken társaságát, ha ő nem is az enyémet. Varázslatos volt ez a vidék is, de nem fogható Eviran szépségéhez. Csacsogásukra néha,néha felfigyeltem. Talán még se kellett volna ide jönnöm, talán ez az ú ügyük, amit együtt egyedül kellett volna le rendezniük nélkülem. zavart vagyok, és feszengek, mert teljesen ki hagynak.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
- Lady – jegyeztem meg mellékesen, majd ahogy elhagytuk a kalodákat, ismételten a vendégeim felé fordultam, a lány megszólalását ignorálva. - Tehát már gondolom érted, Aiken, miért nem olyan egyszerű hajót adnom neked. Mint mindenkinek, a céhben és az alvilágban, a felettese a Maszkos, és nála semmi sincs ingyen – ekkor húztam ki a szoknyám zsebéből a fekete pecsétes levelet, ami már nyilván fel volt törve. - Ez pár napja érkezett – mondtam, majd már szinte megszokásból átfutottam a sorokat. – És szeretném bebizosítani a helyem a Maszkos Lady mellett, ám eddig nem sikerült megfelelő emberekre akadnom – adtam át Aikennek a levelet – és ha segítesz teljesíteni a kérést, biztosíthatlak, nem marad honorálás nélkül a Lady részéről se. A levélben a következő állt: „Tisztelt tisztességtelen Arianthe kisasszony! Egy kéréssel fordulok Magához, mivel a körülmények nem hagytak más választást. A mestertolvaj csapatom tagjai, akik eddig éveken át álltak a nulporti Maszkos szolgálatában, a jelenlegi feladat teljesítésére alkalmatlanok. Magára bízom tehát, hogy keressen embereket, akik elhozzák majd nekem Leeyra bárója díszes kincstárának tartalmát. A jutalom nem marad el se magának, se a társainak, se a városnak, se pedig a céhnek. Számítok magára!”
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
Szemmel láthatólag Deedra tényleg élvezte a kényelmes hintót. Ám kérdése kissé meglepett, persze, számítottam rá, hogy kíváncsi lesz, mégis honnan ismerem Edellynt, de azt nem hittem, hogy már most, majdhogynem az orra előtt. Elmosolyodtam, azonban következő felvetésére kissé zavarba jöttem. Szerető? Feleség? Hogy tessék? Ha a feleségem lenne, valószínűleg sokkal kevésbé kíméletesen reagált volna a "feltámadásomra"... Kissé megráztam a fejem, hogy észhez térjek, nem tudtam hova tenni, hogy Deedrának miért épp ez jut egyből az eszébe. - Öhm... - haboztam, hirtelen nem tudtam mit mondani. - Edellyn és én nagyon régóta ismerjük egymást, mindig is közel álltunk egymáshoz Igazából... - kezdtem bele, azonban nyílt az ajtó, és beült mellénk Edellyn is. Nos, remélem nem hallotta az előző beszélgetésünket. Kényelmesen elhelyezkedett velünk szemben, eligazgatta a szoknyáját, majd jelzett a kocsisnak, hogy induljunk. Az ablakon át jó kilátás nyílt az utcákra, majd később a kikötőre. Érdeklődve hallgattam Edellyn mondandóját, elismeréssel biccentve eredményeire. Ami azt illeti, még a korábbiaknál is magasabbra sikerült kerülnie a nulporti ranglétrán, és azt hiszem, nem csak a nyilvánosság előtt. Tudtam, hogy feketepiacosként ő is a Céhnek dolgozik, azt azonban nem, hogy ekkora befolyásra tett szert. - Áh, szóval már Nulport Maszkos Lordja is a te piacodról vásárol. Vagy Lady? Nem is tudom, mi van most. Mindenesetre, őszinte elismerésem! Bár én magam soha nem voltam a céh tagja, Lucastól tudtam, hogy mennek ott a dolgok. Egy-egy várost vagy régiót a helyi Maszkos irányított, a feketepiac, a csempészek, minden bűnbanda alá tartozott, és ő felelt érte, hogy ezek ne essenek egymásnak. És persze ő adta ki a megbízásokat is, amiket valahonnan fentről kapott. De, hogy ki állhat a Maszkosok felett? Erről már fogalmam sincs... A kikötőben lenyűgözve néztem a hajókat, melyeknek főárbocain Edellyn családi zászlaja lobogott. Caravellák, galleonok, mind jól felpakolt kereskedelmi hajók lehetnek... Kissé elkalandoztak a gondolataim, hogy miféle ára lehet annak, hogy kapjak egyet ezek közül. Talán a nulporti Maszkos egy megbízását kellene teljesítenem? Nos, félő, hogy az meghaladná a képességeimet, márpedig, pénzzel aligha szolgálhatok... Azt pedig szerintem nem is említettem még, hogy egy-egy sor ágyúra is szükségem lesz. Felhívta a figyelmünket, hogy tekintsünk jobbra, ahol pedig egy kalodába zárt szerencsétlen látványa fogadott. Kissé elfintorodtam, bár hozzá voltam szokva a hasonló kegyetlenségekhez. Norvin Drest legénységében megedződik az ember. Jól tudtam, hogy Lyn sem fogja vissza magát, ha valaki elárulja, ám az meglepett, hogy ennyire nyilvánosan csinálja. Tényleg hatalmas befolyása lehet.
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Aiken mellettem foglalt helyet. Olyan puha volt, mint ha csak kiscicákon ülnék. Egy ablaka volt, amin éppen kiláttam. Még soha sem utaztam ilyenen, nagyon vártam, hogy elindulhassunk, és megtapasztalhassam az élményt. Milyen lesz majd Nulport kijjebbi része, milyen a természet, milyenek az állatok. Itt is vannak e őzek, és ha igen láthatunk e. Izgatottan pislogtam ki a kis ablakon, amikor is ismét Aiken hangja törte meg bámészkodásom. - Puccos. – Mondom, majd rá mosolygok. - Honnan ismered ezt a nőt? – Kérdezem gyorsan, még mielőtt beszállna és remélem még kapok választ a kérdésemre. - Szerető, feleség? – Vonom össze szemöldököm kérdően. Ide,oda jár a szemem. Félek, hogy válasza előtt megérkezik. Lassan kapok válaszokat, ami igen kíváncsivá tesz engem. Beszáll, s elindulunk. Amíg ők beszélgetnek én a elhaladó tájat figyelem. Elhaladunk a dokkoknál, és ismét eszembe jut a szörnyű ide utunk. Emlékszem egy kedves hölgy segített ki engem, amikor rosszul voltam, keksszel kínált. Végig nézek a rengetek hajón, és kikerekedik a szemem. Istenekre! Figyelem az árusokat, az embereket, halászokat, fél füllel itt voltam és hallottam, hogy miről beszélnek, ám jobbnak láttam hallgatni. Nem vagyok az ékesszólás mestere. Jobbra nézek. Lassan pillantásom rájuk vetem, szemem ide oda cikázik közöttük, figyelve a reagciókat, és kezd körvonalazódni bennem miről beszélnek. Lassan veszem a levegőt, szívem zakatol, a torkomban érzem. Nyeltem egyet. - Igazán. – Kezdek bele. - Bájos. – fejezem be a mondatot, majd ráharapok nyelvemre. El tudok szebb véget is képzelni, mint a saját ürülékemben párologni a napon, ám amúgy sem állt szándékomban keresztbe tenni a nőnek.
Aiken Hackney and Edellyn Arienthe Kedvelték
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Megvártam, amíg elhelyezkednek, majd magam is beszálltam melléjük. Eligazgattam a vörös-fekete ruhám fodrait, majd zörgettem a kocsisnak, hogy indulhatunk. Hallani lehetett, ahogy a lovak megindulnak a hanyagul kövezett utcákon, egyenletes ütemet vert a paták klap-klap-klapja. A hintó ablakának függönyét finoman félretoltam, hogy majd Aikenék is láthassák azt, amit én az elmúlt két évben felépítettem. Ám még egyelőre a rakpart közelébe se jártunk, az utcákon kanyarogtunk, át a főtéren, kerülgetve az embereket és az esőtől sáros kátyúkat. - Nos, mint már említettem, kissé átalakultak a dolgok, amíg halott voltál, Aiken – kezdtem bele, amikor már feltűntek a láthatáron az első hajóárbócok, és a hintóba bekúszott a tenger sós illata. – Megboldogult apám vállalkozása alighanem a fénykorát éli, szerénység ide, vagy oda. Nézzetek ki az ablakon – intettem, ahogy egy lejtő után lekanyarodtunk a dokkokhoz. Sirályok vilyogása, és hullámok morajlása ütötte meg a fülünket. – Azok a hajók, amelyeket itt láttok, majdhogynem mind a családom címerét viselik. Feltett szándékom tovább bővíteni az üzletet, annak ellenére, hogy így is széles körökből fogadok és foglalkoztatok kereskedőket. Ám, mily’ szép is a fejlődés – sóhajtottam fel aprón, ahogy magam is az alkonyi fényben ringó árbócos hajókat néztem. Büszke voltam rájuk, hallatlanul. - Mindebben két év kemény munkája van. És én nem követtem el azt a hibát, amit apám. Ő félt más eszközökhöz nyúlni, én nem. Ám így elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb kapcsolatba ne kerüljek a helyi Maszkossal, így pedig Nulport alvilágával – folytattam, ahogy rájuk pillantottam, és próbáltam úgy mesélni, hogy Deedra is megértse. – Fogalmazzunk úgy, hogy jövedelmező kapcsolatot ápolunk. Mindez segített hozzá ahhoz, ahol most tartok – és ekkor láttam, hogy közeledünk a rakpart azon részéhez, ahol a kalodák voltak. Pusztán az egyik volt foglalt. - Nézzetek jobbra – kértem őket szelíden, ahogy elhajtottunk Bevest előtt, aki szánalmasan, megtépázva, kezét és fejét lógatva, ernyedt lábakkal rostokolt a kalodában. - Így járnak azok, akik átvernek – néztem végig a férfin, ahogy elhajtottunk előtte.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
A kovácsoltvas kapun áthajtva az udvarba értünk, ahol a lovaskocsi megállt. Megérkeztünk Edellyn Arienthe kúriájába. Számtalanszor megfordultam már itt korábban, mégis újra és újra lenyűgözött a pompás épület és a kertjei. Kellemes érzés fogott el, ahogy a hintóból kiszállva újra megpillantottam mindezt. 
