Hamarosan megérkezett Edellyn is, aki először a kocsishoz intézett pár szót. Felteszem, szokásához híven tart egy kis demonstrációt számunkra mindarról, ami a városban történik, amit az ő kezei irányítanak. Legkevésbé sincs ellenemre a dolog, hisz ha már idejöttem, és bizonyára hamarosan szembekerülök Dresttel, jó lesz tisztában lenni, mégis mivel rendelkeznek azok, akik az én oldalamon állnak. És talán Deedra is bepillantást nyerhet mindabba, ami Nulportban folyik. Edellyn embere kinyitotta nekünk az ajtót, én pedig magam elé engedtem Deedrát. Azt hiszem, most fog először hasonló kocsiban ülni. Biztosan élvezni fogja. Noha egy kisebb, személyi kocsi volt, amivel általában Lyn egyedül utazott, azért hárman is elfértünk benne. Kabátomat megigazgatva helyet foglaltam Deedra mellett a bársonyozott ülésen, a szemben lévőt teljesen meghagyva Edellynnek, majd vártam, hogy csatlakozzon hozzánk. Ráérősen fészkelődtem kicsit, mígnem teljesen sikerült elhelyezkednem Deedra mellett. Hiába, már jó ideje az én fenekem sem volt hozzászokva az ehhez hasonló úri fényűzéshez... - Na, hogy tetszik? - kérdeztem halkan, még mielőtt Lyn is beült volna.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
„vár ki a végét,” mondja. Megnyugtató gondolatok. Mindig is titokzatos volt velem, soha nem árult el sokat magáról. Kezdetben még vezeték neve is rejtély maradt, sőt még most se vagyok benne biztos, hogy említette már. A titokzatos kék szem, csak így égett bele a tudatomba. Eviranban mindig segédkezett, mindent meghálált, és most egy teljesen más arcát láthattam viszont. Emlékszem mennyit nevetgéltek körülötte az ifjú lányok, hogy oda voltak a sármos férfiért, ki a sötétségben burkolózva élt. Eviranban nem kérdezünk, amíg nem lopsz meg minket, és nem ölsz meg senkit. Én úgy nevelkedtem, hogy kezdetben bízok az emberekben. Ekkor meg érkezett a lady, mikor már szóra nyitottam volna ajkaim, aki könnyeden elsétált a kocsihoz. Egy újabb neki dolgozóhoz szólt, majd felénk intett. A férfi kinyitotta nekünk a kocsi ajtaját, mire én beszállok. Soha sem utaztam ilyenben. Szemeimmel végig pásztázom némám. Biztosan jót nevethetnek rajtam. A vidéki lány, aki belekóstol az életbe, és még messze a vége a napnak. Ha ezek megdöbbentenek, mi lesz a házánál?
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Ahogy kiléptem a kapun, a látogatóim mellett elsétáltam, egyenesen a kocsihoz. - Üdv Albert kedves, remélem nincs ellenére, hogy a barátaimnak és nekem kedvünk támadt kicsit kocsikázni. - Dehogyis kisasszony, merre vihetem magukat? – biccentett felém a középkorú, sovány férfi a bakról. - Végig a rakparton, meg akarom mutatni nekik a kikötőt. Nem kell sietnie, amolyan séta-út lesz – magyaráztam, majd Aiken és Deedra felé intettem, míg Albert kinyitotta nekünk a fogat ajtaját. A négy fehér ló prüszkölt, patáik szabálytalanul klapogtak a kövön. A délután már estébe fordult, és mielőtt még beszálltam volna a nagykerekű hintóba, láttam, ahogy egy barna lovon az egyik küldöncöm üget el mellettünk. - Jossonhoz? – kérdeztem, amikor elém ért. - Igen, kisasszony. - Helyes – bólintottam, és a fiúcska már tova is haladt az utcán. Eddig minden jól alakult, és őszintén reméltem, ezután is így marad. - Nos, kedves vendégeim, szálljanak be – intettem a nyitott ajtó felé, majd magam is beültem a selyemhuzatos kárpitra.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
Persze, igaza volt, nem hazudtam neki. Azonban addig titkoltam mindent, ameddig csak tudtam. Ha már ott, Eviranban elmondok neki mindent, talán még időben meggondolja magát, és máshogy dönt. De félő, hogy minél tovább húzzuk ezt, minél mélyebbre rántom magammal, annál kevesebb esély lesz a visszaútra. De hát az ő döntése, ma azthiszem jó betekintést fog nyerni Nulport alvilágába, mégha csak a felszínen is... Aztán eldöntheti mit akar. Lyn biztos adna mellé embert, aki visszakísérné őt a klánjához, ha így döntene. Vagy ha nem is akar hazamenni, biztosan találnánk valami neki való helyet itt. Edellyn sok embert ismer, talán segíthet. A bosszúhadjáratomtól és a terveimtől viszont szeretném megóvni őt... Hamarosan vér fog folyni, és ez más lesz, mint annak idején a Holtak erdejében. Itt, Nulportban nem a természet és az éjszakai bestiák a legnagyobb ellenségeink, itt nem az egyszerű túlélés, amiért harcolunk. Itt ember embernek farkasa, és csak idő kérdése, mikor esnek egymás torkának. A kanóc már lángol, az ágyú hamarosan eldördül. És akkor már csak az számít, az ágyú melyik oldalán állsz. "Érdekes, minden esetre." Mondta Deedra, ám láttam rajta, nem akar itt beszélni róla. Megértem, én is inkább nyugodt körülmények között szeretném megvitatni majd ezt, ha Edellyn kúriájára érünk. - Várd ki a végét - mosolyodtam el.
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Megpillantottam a kocsit, és ismét csak egy senkinek éreztem magam. Nagyot nyeltem, és megálltam keresztbe font karokkal, figyelve az elhaladókat. Most, hogy tudom mik is történtek, jobban figyelem az emberek arcát, és cseppet idegesebb vagyok, hogy Aikent eléri a sorsa. Gondolataimból ő ránt vissza. Először megráztam a fejem, mert nem hallottam, mit mondott majd egy pár másodperc után jutott el tudatomig mondata. - Te soha sem hazudtál. – Pillantok rá, majd a szél arcom elé fújja hajam, mit a fülem mögé tűrök. - Érdekes, minden esetre. – Mondom, majd vállat rántok. Nem tartozik nekem magyarázattal, hiába sokkolt minden. Hogyne sokkolna. Van az úgy, hogy találkozol egy emberrel, s róla minden másképpen fest, mikor jobban megismered. Én akartam jönni, be vallom félek, bolond lennék, ha nem tenném. Kezdjek el toporzékolni? Kívülállóként bizonyosan azt kérdeznék az emberek, hogy ez a két ember miért van egymás mellett, miért követi ez a lány? Erre válaszom soha sem lenne. Van valami, talán a közös kalandunk, ami összekötött minket, vagy csak én látom ezt másképpen, és én látok ebben többet, mint úti társ, és fogadnám barátommá.
Aiken Hackney Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Ahogy távoztak, bezártam mögöttük az ajtót, és visszaültem az íróasztalom mögé. Ahogy magam elé vettem egy papírt, és a lúdtollat tintába mártottam, szinte kavarogtak a gondolataim. Légies betűkkel írtam meg Jossonak, és pecsétet is nyomtam rá, nevem monogramjával. Amíg a vörös viasz száradt, egy másik papírt vettem elő, másik tintát, másik tollat, és fekete pecsételőt. Ez már jóval másabb hangvétellel írtam, szövegezése egyszerűbb volt, betűi kevésbé dőltek. És témáját tekintve is egészen eltérő volt. Ezt nem írtam alá, pusztán lepecsételtem a fekete viasszal. Egyáltalán nem siettem. Gondoltam, hogy Aikenék szeretnének kicsit kettesben beszélgetni, volt miről. Elégedve néztem a sorokat, vártam, hogy a tinta megszáradjon. Végül kiürítve a második kupa bort is, felálltam. A szoknyám zsebébe csúsztattam, míg a másikat a kezembe fogva indultam lefelé a többek után. Kifelé menet még a jegyző kezébe adtam a vörös pecsétes papírt. - Ezt küldje el Szakadt Jossonnak – hagytam meg, mire a pápaszemmel az orrán az idős férfi rámpillantott. – Még ma, és lehetőleg a leggyorsabb hírvivővel. - Igenis, Arienthe kisasszony – bólintott a jegyző, majd elvéve a levelet, biccentve állt tovább. Csak ezután indultam meg a tölgyfaajtók felé, hogy majd végre az igazán fontos dolgokról is szó eshessen.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
Először kissé meglepődtem Edellyn gesztusától, pláne korábbi szavait hallva, ám jól esett. Hosszan, erősen szorítottam magamhoz, kellemes illatával együtt az előtörő érzelmek és a közös emlékek is magukkal ragadtak. - Lekötelezel minket - mondtam, kibontakozva az ölelésből - A vacsora igazán jól fog esni, és legalább addig is távol vagyunk ettől az átkozott várostól. Ahogy magunk mögött hagytuk Edellyn dolgozószobáját, Deedra nem szólt hozzám. Bár tudnám, hallgatása oka pusztán a meglepettség-e, vagy valami többről van szó... Talán kezd észbekapni, hogy mégsem neki való ez az élet? Mindenesetre, az Arienthe kúria vendégszeretetét és a lakomát biztosan élvezni fogja, azt nem vonnám meg tőle. Ám azt hiszem, ezután újra el kell beszélgetnünk a továbbiakról. Kisétáltunk a Kalmár tölgyajtaján, ahol megláttam Edellyn fogatját. Kocsisát ismertem látásból, ám kötve hiszem, hogy ő emlékezne rám, így inkább nem szállok be addig, míg Lyn nem csatlakozik hozzánk. - Nos, talán nem erre számítottál... - törtem meg kissé tétován a kínos csendet, Deedrára pillantva.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Megölelték egymást, s kifejezte mennyire örül annak, hogy még életben van a hallottak ellenére is. Meglehetősen sok információ volt számomra egy napra. Az ember, akiről semmit nem tudtam hirtelen majdnem hogy gyerekkorig kaptam vissza tekintést. Na jó, ezt így túlzó lenne kijelentenem. - Köszönjük. – Mondom lágy hangon. Próbálok illően viselkedni, ha bár nekem soha sem tanították ezt meg rendesen. Már a vacsora gondolata is megrémiszt. Melyik késsel, melyik villával egyek majd? És hogyan viselkedjek? Lucas? Érdekel, hogy vajon ő ki is lehet. Bár még azt sem sikerült meg fejtenem, hogy ők kik egymásnak. Remélem, majd vacsoránál talán, sikerült megkérdeznem, és elárulják majd. Hallgattam a nőre, s elindultam le fele. Nem szólok a férfihoz, nem dacból, nem is harag. Azonban még a beszélgetés hatása alatt vagyok, és a lépcsőn se szeretnék le esni. Ha ő nem szólal meg, csendben haladunk le. Félek bármit mondani. Vele akarok tartani továbbra is, így is nehezen győztem meg, ha egyáltalán meg győztem.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Hosszú pár másodperc volt, amíg Aiken kabátját szorongattam. És abban a pár másodpercben benne volt minden törődés, amit akkor és ott ki tudtam préselni magamból. Még egyszer beszívtam az utca és a kosz kevert szagát, majd ugyanolyan egyszerűen léptem el tőle, mint ahogy érkeztem. Megsimítottam szoknyám ráncait, majd szemem sarkából Deedrára néztem, mielőtt az ajtóhoz léptem volna. - Menjetek le nyugodtan, a kocsi az épület előtt vár. Nekem még le kell pecsételnem pár papírt, azonnal csatlakozom én is – mondtam, ahogy kinyitottam előttük az ébenfa ajtót. - Körbevezetlek titeket a városban, közben nyugodtabban is tudunk beszélni, aztán ha nincs ellenetekre, szívesen látlak titeket vacsorára. Mostanság úgyis kevés vendég fordul meg nálam, néha üresnek hat az a hatalmas ház – mosolyodtam el féloldalasan. – És ha minden igaz, Lucas is beköszön estére – tettem hozzá mellékesen, főleg Aikennek címezve az utóbbit. Közben, a viszontlátás örömén túl, a gondolataim másfelé is szálltak. Ha Aiken hajót akar, annak ára lesz, egész baráti, és valószínűleg sokkal jövedelmezőbb, mint egyszerű vérbosszú.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Hétf. Márc. 15, 2021 10:42 am
A hely, ahol a legtöbb vendég megfordul, s ahol az asztal mindig roskadásig van finom falatokkal. Kandallója felett trófeák, falain festmények lógnak. Csillárjában a gyertyákat egyesével gyújtják és oltják a lakomák előtt és után, világos ablakai a kapura tekintenek.
Krónikás
Tulveron főkrónikása
Great stories happen to those who can tell them
❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Hamarosan megérkezett Edellyn is, aki először a kocsishoz intézett pár szót. Felteszem, szokásához híven tart egy kis demonstrációt számunkra mindarról, ami a városban történik, amit az ő kezei irányítanak. Legkevésbé sincs ellenemre a dolog, hisz ha már idejöttem, és bizonyára hamarosan szembekerülök Dresttel, jó lesz tisztában lenni, mégis mivel rendelkeznek azok, akik az én oldalamon állnak. És talán Deedra is bepillantást nyerhet mindabba, ami Nulportban folyik.
