Reflektálva arra, hogy Aiken nem tekint rá nőként, pusztán egy sejtelmes, visszafogott mosoly suhant át az ajkamon. Hiszen még drága barátom nézőpontját nem ismertem. Ám a lányét határozottan. Ő nagyon is férfiként néz Aikenre. Édesem. Ismételten elmosolyodtam magamban. - Köszönöm – biccentettem felé illendőn. – Évek munkája, hiszen ez se volt mindig ilyen – nyugtáztam megmosva az arcom. – Annak ellenére, hogy nem szegény családból származom, idő kellett, amíg beírtam a nevünket Nulport nemesei közé. - Őszintén remélem, attól, hogy nem vagy hozzászokva ilyesmihez, még nem a koszos nadrágban akarsz az asztalomhoz ülni – pillantottam rá, majd oldalra böktem a fejemmel, a spanyolfalra akasztott két ruhára. Mindkettő a szekrényemből volt, ám az egyiket, a fekete gyöngyökkel kivarrtat már egy ideje nem viseltem, ezt szántam Dee-nek. Mellette egy vörös bársony, aranyszegélyekkel hímezve, vacsorához pont ideális. És remélem, Lucas is időben érkezik. Rég volt, hogy utoljára hárman együtt voltunk. Évekkel ezelőtt… - Viseltél már hasonlót? – kérdeztem, majd elkezdtem kifésülni a hajam.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
Miért hagyott itt engem ezzel a nővel? Olyan idiótának kezel engem. Beleharaptam nyelvembe, és figyeltem. - Remélem én is. – Célzok arra, hogy jobban megismerjük egymást. Talán kiderül, hogy nem ilye, és csak rosszul ismertem meg. - Nem szándékozom. – Jelentem ki büszkén, és remélem, nem leszek elküldve. Még sokat kell tanulnom, és anyámról is többet akarok megtudni. - Kétlem, hogy női számba lennék véve asszonyom, ettől nem kell félnie. – Inkább kezel gyereknek, vagy örültnek, mint nőnek. Nem bánom, amíg maradhatok, és megtapasztalhatom milyen az élet Tulveronban. - Tessék? – Kérdezem felvont szemöldökkel. Hogy én meg ő, na nem hiszem. Elveszem tőle, és mosakodni kezdek. Még mindig zavarban voltam, hogy idegen előtt kell olyat művelnem, mit magányomban szoktam csak meg. Csend egy kicsit jól esett, nem tudtam mit mondjak. Kérdéseimre nem válaszolok, így fel se tudok tenni egyet sem. - Igazán mesés az otthona. – Törtem meg a csendet idétlen. Úgy tudom illendő ilyeneket meg jegyeznem.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Letettem a szőlőfürtöt, és egy ideig csak fürkésztem a lány arcát. Nem fogja elküldeni. Ebbe biztos vagyok. - Hm, majd meglátjuk – hümmögtem, majd az egyik szappanért nyúltam, és egy kendőért. - Mindenesetre, valóban nem ismerlek. Ettől függetlenül ez nem biztos, hogy így is marad – döntöttem oldalra a fejem, amíg a nyakam mostam. – Mert van egy amolyan női megérzésem, hogy nem fogod elhagyni Nulportot a közel jövőben – jegyeztem meg. - Ha ez mégis így lenne, örömmel adok melléd kíséretet. Ám ha nem, akkor azt hiszem meg kell szoknom, hogy nem én vagyok az egyetlen nő Aiken és Lucas között – tettem hozzá némi szarkazmussal. - Nem lep meg, hogy kedveled Aikent – csacsogtam tovább. – A nők általában kedvelik – nevettem fel halkan, majd átnyújtottam neki a szappant, és egy tiszta gyolcsot. Színpadiasan sóhajtottam fel, majd egy kevés rózsaolajat öntöttem a tenyerembe az egyik kancsócskából. Azután csend ült közénk, a víz hullámzása, az alig hallható lélegzetvételek. Én mégse feszengtem, kicsit mintha szórakoztatott volna.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
Teljesen meztelen lett, én pedig követtem. Hajamat előre dobtam, kicsit biztonságot adott legalább az nekem. Elindult és én követtem. Formás alakját nem tudtam nem észrevenni, olyan volt, mint egy festmény. Ekkor megláttam egy tetoválást, ami azonnal eszembe jutott honnan ismerős. - Aiken tetoválása. – Suttogtam megdöbbenve, de tudom, hogy hallhatta. Válaszol mondataimra, és kérdésemre is, így nincs sok időm a megdöbbenésre, nem állhatok örökké így, víz valamennyire el fed. Elindulok én is, és megmártózom. Nagy levegőt vettem, újabb sértés, amit le kell nyelnem, ajkamba harapok, és a vizet nézem még folytatja. Nem válaszol, és én már többet nem kérdezek. Mindenki csak hallgat, el kell fogadnom, ha meg is öl a kíváncsiság. - Köszönöm a tanácsokat, hiába nem tűnök annak, de képes vagyok egyedül dönteni. Aikenbe megbízom, ha át ver, ám legyen. Ő volt a kiutam, és ő az, akivel maradni szándékozom, ha csak ő maga nem küld el. – Mondom, majd visszapillantok szemeibe.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
A határozott és heves válaszára halványan felnevettem, miközben az alsóruhákat is mindenféle feszengés nélkül terítettem a paravánra. Én valahogy sose csináltam ügyet a meztelenkedésből, és sose értettem, akik felfújják a dolgot. Most egészen komolyan, mi olyat láthat, amit eddig nem? Főleg, hogy Aiken külön fürdőt kapott. Nem is értem… Tehát én mindenfelé szégyenérzet nélkül fordultam meg, még a pár kósza tincsemet igazgatva, majd besétáltam a medencébe, és nyakig merültem a forró vízben. Csak azután válaszoltam, miután a háromfejű kígyóval tarkított hátamat a meleg márványnak döntöttem. - Nem tudod még, mire vállalkozol – mosolyogtam rá féloldalasan. – Sőt, valójában szerintem vajnyi keveset tudsz, mégis tapogatsz tovább a sötétben. Érdekes. Nem lebeszélni akarlak, sőt. Pusztán jelezném, vékony a határ az ostobaság és a bátorság között. Jól gondold meg, Aikennel maradsz-e. Hidd el, tudom, miről beszélek, hiszen ismeretségünk igen régre datálódik – nyúltam ki a vízből az egyik szőlőfürt után. - És fogalmazzunk úgy – emeltem a számhoz egy lila szemet – képes olyat mutatni az embernek, amit addig sose látott. És amitől egy világ fordul meg benne.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
Kérdően tekintett rám, most ez komoly? Elkerekedett a szemem, és először inkább rá vártam. Még mindig nem moccanok, amikor el kezd vetkőzni. Istenekre! Essünk túl rajta. Én is elkezdtem levenni a ruháim. Jobb karomon lévő tetoválásom Klánomat szimbolizálja. - Oh, igen?- Kérdezem remegő hanggal. - Biztosan nem ilyen finom Uri hölgynek való hely. – Mondom ám hangomban nincsen gúny, sem megvetés, pusztán a tények. A szolgáló kilépett én pedig nadrágom vettem le addig lassan. Miért nem kaphattam én is külön fürdőt? - Valóban, de mindig erre vágytam. - Mondom. Már alig takar valami, a szívem kitörni készül mellkasomból. - Igen. – Pillantok rá, s jelentem ki határozottan. Voltak meglepetések, de soha sem hazudott nekem. - Ha szabad.. – Kezdek bele. - Ön és Aiken honnan ismerik egymást? – Kérdezem félve a választól. Ha mezítelenre vetkőzik, kénytelen leszek követni őt. Nem szégyellem a testem, formában tartottam magam, ám még sem szeretem megosztani idegenekkel. Neki is bizonyos, hogy tökéletes alakja van, és minden férfi megveszik érte.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
A lány megszeppentségén csak magamba mosolyodtam el. Talán ez a szemérmesség is elmúlik majd. Először kérdőn néztem rá, nem értettem, miért csak áll ott… Aztán inkább nem szóltam semmit, majd csak eszébe jut, hogy az emberek nem ruhástól szoktak fürdeni. Először a hajamat tűztem fel, majd levettem az ékszereim, a vékony aranykarperecet, a gyűrűket, és az derekamon lévő aranyos övet. - Eviran – ízlelgettem a szavakat, miközben a szolgálólány segített kibújni a nehéz selyemruhából. – Sokfelé jártam már, ott is megfordultam párszor, ám sose időztem sokáig – magyaráztam, majd egy intéssel elküldtem a cselédet. Amint bezárta maga mögött az ajtót, folytattam. - A kalandvágy néha a bolondját járatja az emberrel – sandítottam féloldalasan a lányra, miközben tovább vetkőztem, és a fűzőmet az egyik heverőre raktam. – Még mindig ennyire elszánt vagy? Hogy Aikennel akarsz maradni? – kérdeztem köntörfalazás nélkül. – Ahogy látom nem sok részletbe avatott be, már ami őt magát, és a múltját illeti – tettem hozzá.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
Nagyon ideges voltam, hogy ezzel a nővel kell maradnom, mikor Aikennek teljesen nyoma tűnt. Megszólított, és pillangók röpködtek a hasamban. Kettőnkről kérdezett. - Hölgyem, az úgy volt, hogy Eviranban találkoztunk, mint tudja. – Kezdem el. - És, mikor megtudtam, hogy ide készül, rá vettem hozzon magával. – Mondom, közben haladunk a fürdőhöz. Ez is, ahogyan minden csodálatosan szép volt. Minden részletesen kidolgozott, elegáns, és cseppet sem nekem való. Fáklyák, s gyertyák világították meg a termet. Illatok lengték be az egész szobát, olyan finom illatok, amit eddig csak a nőn érezhettem. Megláttam az öltözőt, és elfogott a rettegés. Most le kell vetkőznöm? Gyakran fürödtem a patakban Nissával, azonban ő a fogadott húgom volt. Ő pedig egy vad idegen nő, aki lehet Aiken szeretője, lehet nem. Nem vagyok annak a híve, hogy mindent meg kell mutatnom. Inkább szoktam sáros lenni, mint illatos, és selyembe bujtatott. Zavartan pillantgattam körbe, és körbe. Nem tudtam, hogy most mit vár el tőlem.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
- Tehát Deedra – fordítottam hátat neki, amint Aiken eltűnt a lépcsőkön, majd könnyedén intettem, hogy jöjjön utánam. – Pontosan, hogy is keveredtél te emellé a zsivány mellé? – kérdeztem, miközben elindultam lefelé a fürdőkhöz, és csak feltételeztem, annyira nincs megszeppenve, hogy ne kövessen. Odalent két ajtó fogadott, és én benyitottam azon, amelyen faragott indák kanyarogtak. A terem, mit a kőbe vájtak, nem volt se túl nagy, se túl kicsi. A formalitás kedvéért paraván állt a falnál, mellette heverők, kerek asztalokon előtte kancsó és párás ezüstpoharak. A falak beugróiban fáklyák és illatos gyertyák, füstölők égtek, ám a terem közepét a két medence foglalta el, amelyekből kellemes gőz szállt fel. Padkáján kancsók és üvegcsék, olajok, krémek, piperék, fésűk, amit csak kívánni lehet. A heverőkön már lepedők, a paravánon tiszta ruhák voltak terítve, míg az egyik szolgáló éppen friss gyümölcsöt rakott a kelyhekbe. Levendula, ibolya és a kellemes jázmin illata keringett, gyenge füstkígyók szálltak fel, és szöktek ki a rejtett szellőzőkön. Amint kibújtam rövid szárú csizmámból, és talpam a kellemesen meleg kőhöz ért, némileg megkönnyebbültem az egész napos terhektől.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
Deedra rákérdezett Lucasra is, azt hiszem nem először hallja ma ezt a nevet. Meglehet, hogy említettük már Edellynnel korábban. - Lucas? - kérdeztem vissza. - Ő is egy régi barát. Mondjuk úgy, mintha a bátyám lenne - mondtam, noha nem tudtam, ő egyáltalán annak tartana-e engem még. Lyn nagylelkűen szobát kínált nekünk még a vacsora előtt, illetve egy fürdőt. Kissé zavarba jöttem... Bár feltételezem tényleg nem a legjobb a szagunk. Pedig Deedra asszem még mozsdott is reggel a dézsában. Na jó, azt hiszem tényleg jól fog esni normális körülmények között tisztálkodni, és ez a legkevesebb, ha már Edellyn megtisztel minket azzal, hogy az asztalánál fogad minket. Deedra is meglepődött kissé, ám ő hangot is adott érzéseinek. - Öhm igen, határozottan így szokás - biccentettem, majd a mellém kapott szolgálólányt, Emilyt követve az emeletre indultam. - Aztán jók legyetek! - fordultam még hátra mosolyogva. Emily felvezetett egy vendégszobába, ami, mint minden ebben a kúriában, hatalmas volt és gyönyörű. Faragott, baldachinos ágy, amin akár három személy is elfért volna, díszes, faragott lábú asztal, hozzá tartozó székekkel, és hasonlóan pompás szekrénysor. Egy ezüstös tükör is lógott a falon, valamint egy gyönyörű szőttes. - Uram, a ruháit hagyja csak itt a szobában, amíg a fürdőben van, hozok valami tisztát! - mondta a lány. - Bármi mással szolgálhatok esetleg? - Öhm... Nem, köszönöm! - feleltem, ő pedig kedvesen biccentett, majd távozott. Kissé habozva nekiláttam levedleni koszos úti ruháimat, ám nem tudtam, mégis hova rakhatnám őket... Az ágyat nem kellene velük bepiszkolni. Végül egy székre helyeztem őket, majd beléptem a szobából nyíló fürdőbe. A hatalmas, fényes kádban forró, habos víz gőzölgött, a párkányon többféle, illatos szappannal. Erős illatuk megcsapta az orromat, prüszköltem is tőle egy nagyot. Kissé tétován beléptem a kádba, majd elmerültem a kellemes, forró vízben.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Megérintette a vállam és kérte, hogy menjek. Sajnáltam, mert valóan pompás lovak voltak, ám eleget tettem kérdésére. Lucas, újra hallom a nevet, és még mindig nem tudom ki is lenne ő. - Lucas, ő kicsoda? – Nem bírtam már magammal. A nőre se kaptam semmi mást csak, hogy egy barát. Lucas egy testvér, társ, vagy ennek a nőnek a férje, komolyan valaki? Mosni? Mi baja van vele, a ruháim. - Bocsánat, fürdőt? – Nézek rájuk értetlenül. Büdös vagyok? Vagy ez is valami szokás? Ruhákat? Én szeretem a mostani kényelmes a nadrágom. Nem szeretnék úgy öltözni. De nem merek tiltakozni. Én ma reggel mosakodtam, de úgy látom nem szokott hozzá a rendes szappan illatához, csak a kence ficékhez. Ennél még a lopás gondolata is jobban tetszett, nem beszélhetnénk inkább arról? Egy ifjú hölgy jelenik meg, akire sutyorog. - Ez így szokás? – Súgom oda kérdezve Aikent, mielőtt a nő visszatérne. Nem tudtam mire kell számítsak. Mi? Itt hagy? Vele? Ha itt hagyott, kettesben maradunk, és a torkomban ismét a szívem dobog. - Ahogy gondolja, asszonyom. – Mondom idegesen, majd nyeltem egyet.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
- A tervek szerint igen. Ma kell visszaérnie, jelenleg amolyan üzleti úton van – válaszoltam Aikennek, miközben átadtam a köpenyem egy cselédlánynak. - Öröm lesz újra együtt vacsorázni – fordultam feléjük, ám leintettem a szolgákat, akik a kabátjaikért nyúltak. - Azokat inkább egyenesen mosni vigyék, ha lehetséges – intéztem hozzájuk a szavaim. – És készítsenek a vendégeknek fürdőt. Koszosan még senki nem ült az asztalomhoz, és szeretném, ha ez így is maradna. Illetve a vendégszobákban is ágyazzatok meg, és hozzatok tiszta ruhákat. A két cselédlány engedelmesen meghajolt, majd elsiettek. - Ne vegyétek magatokra, de meg se kérdezem, mikor találkoztatok utoljára szappannal és vízzel – ejtettem ölembe a kezeim finoman elmosolyodva, némileg szarkasztikusan. Az előszobában hamarosan ismételten feltűnt az egyik szolgálólány. - Emily, egy pillanatra – intettem le. A fiatal lányka biccentve lépett oda hozzánk. – Az urat kísérd fel az egyik vendégszobába. És ha bármire szüksége van, úgy tekints rá, mintha én kérném, rendben? - Igenis kisasszony – bólintott a lányka, majd Aikenre nézett, és elindult az előszobából felívelő, kárpittal terített kőlépcső felé. A lépcsőn kívül még két terem nyílt a szobából, az egyik az étkező, a másik, jobb kéz felé a bálterem, majd hátul a konyha, a szolgák szállása, és minden, ami csak egy úri otthonhoz dukált. Fent, a panorámában a szobák, toll dunyhával, kandallóval és baldachinnal. Lent, valamivel a föld szinte alatt kapott helyet a családi borospince, és nem utolsó sorban egy fürdőhelység, amelyben egy márvánnyal kirakott medence kapott helyet, földbe mélyítve. Én ez utóbbiba terveztem a továbbiakat, végre lesz alkalmam pár szót váltani a lánykával anélkül, hogy Aiken két szép szeme – ami a jelek szerint Deedrának nem is volt közömbös – megzavarna. - Hogy szólíthatlak, Deedra kedves? A teljes neveden? – fordultam a lány felé, továbbra is finoman mosolyogva.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
Deedra rákérdezett Lucasra is, azt hiszem nem először hallja ma ezt a nevet. Meglehet, hogy említettük már Edellynnel korábban.
