- Nekem is tetszene, ha ott lehetnék, kelme és dús keblű szolgálólányok társaságában, de sajnos pont úgy esnek ki az ujjaim közül az urlonok, mint fing a szélben, észre se veszed és már huss, el is szállt.- sajnos ilyen téren a szüleire ütött, csak még az apja kurvákra az anyja italra költötte azt amijük volt. Hozzájuk képest Ian urlonbaszó volt és nem költ semmire se. - Én azt vallom, hogy inkább legyek felkészült ok nélkül, mint felkészületlen és beüssön a szar. De ahogy gondolod, nem erőszak a disznótor.- megvonta az állait, fejét enyhén balra döntötte és felhúzta a felsőajkát, amitől enyhén ráncos lett az orrnyerge. Ha így akarja a mágus, hát így akarja, majd rájön, milyen is lesz egy hosszú séta egy olyan göncben, amit most is visel.- Csak nem valami fogadalmat tettek? Olyan zárral még nem találkoztam, amit nem lehet feltörni, kivéve, ha túl öreg már és rozsdás a kulcslyuk, vagy túl fiatal, használatra nem alkalmas.- lehet nem úgy tűnik, de Iannak is vannak elvei, és pont ez volt a egyik, csak a megfelelő korú zárak vonzzák. - Pedig úgy hangzott, mintha ettől tartanál. De akkor ez is tisztázva van, ahogy az is, hogy ha esetleg úgy alakulna, bizonyíték kell, szerintem a fejed pont megtenné.- annál nem is kellhet több, arról biztos felismernék a mágustársai.- Megnyugodhatsz, el fogom olvasni, de megjegyezném, hogy a legtöbb zsoldos nem ugrik a levelekre, nevezheted szakmai ártalomnak, de nem tartjuk túl biztonságosnak, hogy egy füttyre csaholjunk, mint valami kutyák. Ami pedig a kérdéseket illeti, négy is akadna. Az egyik a neved, a létszám az út során, kik, és milyen biztosítékot kapok, hogy ki leszek fizetve? Egy írásos megteszi, ellátva a megfelelő pecséttel természetesen.- remek, egy templom, ott tényleg nem fog olyan nőre akadni, akivel eltölthet pár órácskát, legalábbis nem úgy, amire Ian gondol. Aki most halvány mosollyal figyelte a mágus arcát, de már sejti, hogy valami semmitmondó választ fog kapni, talán a leginkább elterjedtebbet és unalmasabbat, a szavát. Ha annyi urlonja lenne, ahányszor ezt már hallotta, akkor nem egy ilyen lyukban töltené az idejét, hanem egy palotában. De sajnos itt volnának, ebben a lyukban, és jobbnak látja, ha kap egy papírost arról, amiben itt megegyeztek.
Alapvetően az árat illető alkudozással cseppet sem terveztem foglalatoskodni, nem vagyok holmi piaci kufár, s még csak türelmem sincs efféle sületlen játszmákba belefolyni. Ezt a szerepet meghagyom a tanács kereskedelemben érdekeltebb tagjainak, ám nem tudom megállni, hogy leheletnyire ne emelkedjenek meg a szemöldökeim a munkadíja hallatán. - Lenyűgöz a tény, ilyen árak mellett nem egy nemesi kúriában társalgunk éppen – osztom meg vele kéretlen véleményemet, persze a fivérem példájából kiindulva volnának elképzeléseim, merre folynak el azok az ulronok. Nos, az ítélkezés sem az én feladatom, bár nyilvánvalóan ezzel kapcsolatban kizárólag én érzek így. Bólintok a szavainak megértése jeléül; nem kíván felelősséget vállalni a megbízója kényelméért, amit maradéktalanul képes vagyok elfogadni. Persze ezúton én sem vállalhatok felelősséget az ő üdvéért. - Köszönöm az intelmeidet, de igazán feleslegesek – legyintem le ismét, miként a ruházkodásom kerül terítékre. - Viszont el kell keserítselek, bár fogsz ott látni nőket, ahová tartunk, mégsem fog rád ott semmi sem várni – billentem oldalra a fejemet enyhén, türelmesen vizslatva a mosolyba forduló ábrázatát. Újabb bő lére eresztett kifejtésébe kezd a gondolatainak a feltételeink nyomán, s mivel nem az egyik tanoncommal beszélek éppen, hát kivárom, amíg elmondja, amit szeretne. Csupán azt követően kelek fel a székből, és igazítom meg a mellkasomon a csuhát. - Nem erre céloztam. Pusztán arra, hogy így-vagy úgy, de megkapod a jussod. Amint visszatértünk vagy tértél a tornyokba. Nyilván a megfelelő bizonyíték kíséretében – pillantok rá, s amennyiben feldereng a szemeiben a megértés szikrája, folytatom a beszédet. - Az indulás néhány nap múlva esedékes. Küldetek levelet, amit ezúttal jobban teszel, ha elolvasol. A célunk egy templom lesz, melyet a Hold nevében emeltek. Egyéb kérdés?
Ian Gray Kedvelte
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
- Számoljunk hat nappal, egy napra harminc ulron az ár, de ha sétálás is lesz benne, akkor ötvenre fog rúgni az ár.- és még olcsón is meg fogja úszni a mágus a kis túrát. Hiszen felszámolhatná plusz költségnek a készleteket, amiket be kell szereznie, és a csizmakopást is, amiből kettő is kelleni fog, egy a nehezebb terepre. Nem igazán a szíve vágya, hogy fel törjön a talpa és vérben sétáljon.- Nem aggódtam, csak az elején tisztáztam, hogy ne érjen meglepetés. Azért felelek, hogy épségben eljussatok a célba, a kedélyállapotod már nem az én dolgom. De remélem, hogy nincs ellenedre a csillagos ég allati alvás.- ha úgy érkeznek meg, hogy a mágus picsogva és szipogva, mert letört a körme és sáros a haja, nyomta a hátát a föld, na az már nem Ian felelősége. Azt pedig nem hozza fel, hogy ha a tárgy ártalmatlan, akkor minek kell elszállítani? Nem a kérdéseiért fizetik. - Nem kétlem, de ha valami papagájosban gondolkodsz, inkább ne. Majd a munka után lehet róla szó, hogy felvegyél valami csinosat, sőt, ha ismerem a várost, ahova megyünk, akkor még azt is megmutatóm, hogy hol találhatod a legjobb szajhákat. De az útra inkább valami kényelmeset, amiben könnyen lehet mozogni.- megengedett magának egy mosolyt, de csak mutatni fog, fizetni azt már nem. Iannek se fizetett senki, sőt, még az apja is tőle kért ulront a nőkre. - Ez így természetes.- egy könnyed intéssel jelezte, hogy nyugodtan beszélhet. S halva a szavakat, egyre szélesebb mosolyra húzódott az ajka, majd elröhögte magát.- Ritkán mozdulsz ki a tornyokból, igaz? Egy igazi zsoldosnak a hírneve az egyik legfontosabb. Ha arra célozgatsz, hogy a hátadba döfnék és ellopnám azt a tárgyat, majd otthagynálak letolt gatyával, akkor tévedsz. Nem holmi simlis tolvaj vagyok. Ha felbérelnek egy munkára, akkor azt a legjobb tudásom szerint csinálom. Nem lenne szerencsés, ha híre menne, hogy a megbízóim sorra hullnak mellőlem, na meg szerintem páran tudják, hogy kit akarsz felfogadni, nem hiszem, hogy ki tudnám mosni a nyakamból a megölésed. Mikor indulunk és mi a cél?- kérdezte és hátát továbbra is a falnak vetette és a karjait összefonta a mellkasa előtt.
Léhán leintem az alkalmatlankodásomon fogant kijelentését, ugyanis van egy olyan sanda megérzésem, előbb válnék én magam székké, minthogy a beszélgetést ülve folytathassam vele. Mármint, ha rajta múlna. Persze lássuk be, én sem viseltetek az irányába az illem szigorát követve, de az erőfeszítéseim ott haltak el ezirányban, hogy a levelemet még csak elolvasásra sem méltatta. Viszont nem panaszkodhat, különösebb hozzátoldások nélkül hallgatom végig a feltételeit, melyek némely pontján kénytelen vagyok félmosolyra húzni a számat. - Öt, legfeljebb hat nap. Az elejét lóháton tesszük meg, utána a terep nehézségei miatt gyalog kell továbbmennünk – magyarázom, a pontos úti célt egyelőre nem határozva meg. Én sem ma pillantottam először a világra. - A tárgy nem rejt magában veszélyt, ártalmatlan darab. Afelől pedig nem kell aggódnod, hogy szolga sorba hajszolnálak – biztosítom úgy határozva, jelenleg a lehetséges harmadik úti társunkról sem világosítom fel, kin minden bizonnyal a kényeim oroszlánrésze fog lecsapódni. - Ez pedig? - emelem meg az egyik kezemet, szemlére téve a csapzott köpenyem ujját. - Szebben is fel tudok öltözni – mosolyodok el, noha úgy sejtem, más elképzelései vannak a kevésbé feltűnőről. Amivel kapcsolatban valóban érdekelnének a gondolatai, mivelhogy a gardróbomban nem sorakoznak álruhák tömkelegei. - Nos, úgy igazságos, ha magam is beszélek a feltételeinkről – szólalok meg, amennyiben nincsen más hozzátoldani valója a kívánságaihoz. - Félreértés ne essék, ez nem az egyéni küldetésem. A mágustanács megbízatását képviselem és felügyelem, ami egyrészt megnyugvást hozhat, másrészt nehézségeket. Ha balga módon meghalnék, a fizetség garantálva lesz, feltéve, amennyiben a tárgy biztonságosan megérkezik az úti célunkra. Ez abban az esetben is érvényes, ha virulva érkezek vissza a szigetre – emelem meg az egyik szemöldökömet leheletnyire, várva, valóban megérti-e a munkájának kikötését.
Ian Gray Kedvelte
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
- Biztosítalak benne, itt nem találsz olyat, már leellenőriztem.- félmosolyra húzódtak az ajkai, természetesen csak viccelt, nem hisz az ilyenekben, ha egy szobán valamit változtattak, azt csak is azért tették, hogy könnyebb legyen bejutni és kifosztani azt. - Persze, foglalj helyet.- intett a szék felé, elvégre ha már engedély nélkül tért be a szobájába, miért is ne ülhetne le kérdés nélkül? Hiszen mire is való az illem, ha nem arra, hogy a seggüket töröljék vele. Természetesen Ian se tartja be maradéktalanul őket, de egy mágustól valahol elvárná. Belesarkalt az ajtóba, jelezve, hogy ez bizony már csukva van, talán a sok mágikus fűszer és miegymás miatt nem olyan jó már a látása. - Ha valakinek az én zoknimra fáj a foga, annak már igen mindegy, vigye nyugodtan, legyen vele boldog a hátralévő nyomorúságos életében. A fontosabb holmimat egyébként is mindig magamnál tartom.- az ulronjait, semmi mást, hisz kardja se volt éppen egy egyedi vagy ritka darab. Tizenkettő belőle egy tucat, bármelyik kovácsnál lehet venni belőle, csak legyen meg az éle és több panasza nem is lesz. - Tehát egy testőr kell neked és annak a tárgynak, amit magaddal viszel. Lehet róla szó. Mennyi ideig tart az útunk? Mennyire veszélyes az a tárgy? Mert ezek változtathatnak az fizetségem nagyságán is, minél távolabb, annál drágább lesz. Patkókopásként is felfoghatod. Meg pár alapszabály is lenne, nem fogok minden fingodra ugrani és a kényelmedet lesni, nem a lakájod leszek. Ha a helyzet megköveteli, akkor az lesz, amit én mondok, nem lenne szerencsés, ha belehalnál az útba és nem lenne senki, aki kifizessen. S a ruhád… valami kevésbé feltűnő kell majd, nem lenne szerencsés, ha felhívnánk magunkra a figyelmet.- még csak az hiányzik, hogy valami balgabanda felfigyeljen rájuk az erdők takarásából, és bepróbálkozzanak a könnyű zsákmány reményében.
Szórakozottan hallgatom a gondolatmenetét, mely el kell ismernem, ezúttal mindenre kiterjedt. Tény, az ok-okozati összefüggéseket méltató elmémnek túlzottan sok a „ha”, amely elhagyja a száját, de ne legyünk telhetetlenek, egy egyszerű zsoldoshoz képest jól vág az esze. - Ki tudja, talán hős romantikus vagyok, aki hisz a padlódeszkák alá vagy a falvédők mögé rejtett ulronokban – mosolyodok el, érezve, hogy ezen a ponton már igazán kár lenne tovább feszíteni a húrt. Ráérősen elsétálok hát a szoba egyetlen székéhez, mely a csakugyan egyedül árvátlankodó ablak alatt nyugszik. Nem fáradva a csuklyám lehúzásával, helyet foglalok a nyikorgó alkalmatosságon, és az ölembe egyengetem a gondosan meghajtott levelet. - Élveztem az eszmecserét, köszönöm. S most ha volnál szíves becsukni magad után az ajtót, amit legközelebb a helyedben kulcsra zárnék, nehogy egy párral kevesebb rongyos zokni nélkül maradj, rátérnék a tárgyra – pillantok fel rá nyugodtan, és ha valóban kattan a bejárat zárja, eltűnődötten végigsimítok a szakállamon. - A megbízás voltaképpen egyszerű. Egy tárgyat szükséges egyik helyről a másikra szállítanunk. Érzékeny a teleportra, így mivel rég nem jártam a birodalmat a saját lábaimon, hát szívesebben venném, ha egy erre alkalmas ember kísérne el az úton. Az egyik katonám úgy véli, te, Ian Gray alkalmas ember vagy – magyarázom, kizárólag a legszükségesebb információkat osztva meg vele.
Ian Gray Kedvelte
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
- Találkoztam már néhánnyal, de mindenki döntse el maga, hogy ez szerencse vagy balszerencse. Nem tagadom, hogy az idő adja az alapját a szavaimnak.- egyetértően bólintott és mellé elmosolyodott.- Elképzelhető, hogy így van, de hogy a szavaiddal éljek; Kezdted elunni magad és a szoba meglehetősen ingerszegény. Nem egy nő szoknyája alatt bujkálsz, hogy legyen mit nyálaznod. Ágy, láda és nagyjából ennyi az egész. Ha csak nem tudsz valami titokról, amit ez a szobának nevezett lyuk rejt, akkor pedig, ha csak egy vagy két perce érkeztél, akkor is lett volna elég időd elolvasni a levelet, a mérete alapján nem ereszthették bőlére a tartalmát. Nem vagyok túlságosan fontos személy, egy senki csupán, kétlem, hogy egy mágus oldalakat üzenjen szerény személyemnek. Egy egyszerű zsoldosnak, aki próbál boldogulni a nagy és zord vadonban, pontosan úgy, mint ezer másik a fajtámból.- szeretett úgy gondolni magára, mint a szakmájának legjobbika, de tisztában van a képességeivel, tudja, hogy bár a legjobbak közzé tartozik, de a csúcsra még nem jutott fel, és igazából ennek örül is. Ha valamiben nincs párja, annak sajnos hamar híre megy és esetlegesen akadnak olyan marhák, akik úgy akarnak hírnévre szert tenni, hogy nem csupán a koronát ütik le a fejéről, de a koponyáját is összezúzzák vele együtt. Abból pedig nem kér, nincs kedve minden nap újabb és újabb marhákat levágni. -De így, felbontás nélkül is sejtem, hogy mi áll benne, egy munkaajánlat. Jól tippeltem? A megbízó pedig szerény személyed lenne. Ezt is eltaláltam? Már csak az a kérdés, hogy mi is a megbízás, az alapján szabom meg az árát a pengémnek.- reméli, hogy nem valami önjelölt megváltóba szaladt bele, valami idióta hősbe, aki szerint már az is fizetség, ha másokon segítenek, mert akkor csukott ajtón fogja kidobni. Hálával nem fog jóllakni, lerészegedni és nő se fogja melengetni a hideg éjszakában.
A menyegzőt illető gondolatmenetét nem méltatom felelettel, habár a pókmalac hallatán enyhe ráncokba szedődik a homlokom. Ki hitte volna, hogy a gombázáson túl is találkozni effajta jelenséggel. - Nem kívántam letagadni – szúrom közbe a megjegyzést, de a férfi már túlzottan belelendült a mondókájába, így hát végighallgatom, mi mindent sikeredett még megfigyelnie velem kapcsolatban abban a néhány röpke momentumban, mióta itt állunk egymással szemközt. Leheletnyi mosoly kucorodik a szájzugaimba a magabiztossága okán, s megmondom őszintén, már-már sajnálom, mikor abbahagyja a feltételezéseinek ecsetelését. - Úgy fest, jól ismered a mágusokat. Éppen ezért jobban tudhatnád, minthogy vakon higgy a szemeidnek és a nyilvánvalónak. Mindezen feltételezésed arra épül, hogy elég ideje vagyok itt ahhoz - mutatok körbe a helyiségen az üzenetet tartó kezemmel egy léha mozdulat formájában - hogy eleget tegyek a kíváncsiságomnak, és felbontsam a levelet, vagyis az első kijelentésem igazságtartalmát gond nélkül elfogadtad. Pedig érkezhettem volna pontosan annyi ideje, hogy a szoba körültekintő átnyálazása után kizárólag a kezembe venni legyen időm a levelet – magyarázom nyugodtan, élvezve a szócsatát, ha már egyéb izgalom nem ért a zsoldos kapcsán. Talán újfent hazugsággal vádol, bár érdekelne, mi az, ami olyan nyilvánvalóan elárul. Meglehet, kizárólag a gyakorlott szemei, semmint a hozzáértésem hiánya.
Ian Gray Kedvelte
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
- Ha a menyegzőre jöttél, akkor elnéztél néhány kanyart, de kövesd a pókmalacot, az majd mutatja az utat. Ha hátasod van, akkor szerencséd is lehet, akkár extrudátumolhatták is a takarmányt.- fogalma sincs, hogy pontosan mit is jelent az a szó, egyszer hallotta csupán, és megtetszett Iannek a hangzása, de felőle akár lehet valami káromkodás is, vagy éppen ige, nem igazán érdekli. - Vagy nem. A mágusoknak van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy túlságosan nagy feneket kerítenek a saját létüknek és azoknak a marhaságoknak, amikkel foglalkoznak. De te már csak tudhatod, hiszen te is az vagy. Kár lenne letagadnod.- szemből is végigmérte a férfit. Nem túl nagy a távolság, ha akarná, azelőtt el tudná metszeni a torkát, hogy annyit mondhatna; Fapapucs. - Köpeny, csuklya, gondosan nyírt szakáll, hosszú haj és az a tipikus mágus tekintet. Jap, egy minden stimmel, ami egy mágusra utal.- a férfira mutatva egy kört írt le a levegőben. Összegezve azt, amit elmondott, majd nekidőlt a falnak, karjait pedig mellkasa előtt összefonta.- Elég régóta űzőm az ipart, mondhatni amióta járni tudok. Találkoztam már mindenfélével, a legmocskosabb anyaszomorítóval és anyuka kedvenc lovagjával is, aki összekeverte a lovagiasságót a marhasággal. Elég jól fel tudom ismerni, ha valaki terel, vagy éppen hazudni próbál. De van egy rossz hírem, neked egyik se igazán megy.- mondta vidáman.- Elég átlátszó, hogy pont egy mágus találja meg a levelet, amit a mágusoktól jött. Ha nem te küldted volna, akkor már rég feltörted volna a pecsétet, hogy kielégíthesd a kíváncsiságod. Vagy tévednék?- nézett kérdően a férfira, aki még mindig elfelejtett bemutatkozni, rémes, hogy erre se tanítják meg őket abban a toronyban.
Hümmentek egyet az elmés megjegyzésére, és miközben felé fordulok, szórakozottan elmosolyodok a feltételezésre, miszerint az ő ágyának melegét keresném. Pillantásom közben nem szakad el a levélről, melyet gondos mustra alá vetek, akárha most látnám először. Kíváncsivá tesz, mi mindenre képes még következtetni Gray barátunk az itt létemből. - Nem, egészen más miatt érkeztem – ejtem el a megnyugtatásként, de leginkább időhúzásként szolgáló szavakat, majd figyelmesen hallgatom, milyen könnyedén jut a felismerésre a kezemben tartott üzenetről. Tulajdonképpen bárki lehetnék, akinek éppen megakadt az érdeklődése a bontatlan, míves pecséttel ellátott levélen; akár a saját ellenlábasom, ki információkért kutat az előttünk álló küldetésről. Kissé óvatlan valakitől, akit a kíséretembe kívánok. - Ó, hogy ez? - emelem meg a középső- és a mutatóujjam közé szorítva az irományt, némi megilletődöttséggel tekintve fel az éles nyelvű férfire. - Megakadt rajta a szemem, bizonyára fontos lehet, ha egyenesen a mágusok tornyaiból címezték – állapítom meg eltűnődötten, leplezett kíváncsisággal várva a következő lépését.
Ian Gray Kedvelte
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
Manapság nem dicsekedhet el azzal, hogy a szerencse fogná a kezét, inkább csak kerülgeti és néha seggbe is rúgja, ha úgy találja viccesnek. Kevés a munka, kevés az urlon, ha paranoiás lenne, azt hinné, hogy béke van és már nincs szükség a fajtájára. De erre szerencsére pontosan annyi volt az esély, hogy megbotlik egy láda aranyban, ami csak arra várt, hogy meg ragadja és a seggére verjen. Pontosan semmi. - Komolyan mondom, itt mindenki csak gyöngyhalászokat keres vagy matrózokat, ha tovább lopom itt a napokat, lassan uszonyom fog nőni. Inkább tölts még egy utolsót.- elég volt mára, inkább elteszi magát holnapra, még egy nap esélyt adni fog ennek a helynek, de ha nincs munka, inkább nyakába veszi az utat, hátha máshol több szerencsével fog járni. Egy pillanatra megtorpant az ajtaja előtt, nem úgy volt, ahogy hagyta. Valaki járt a szobában vagy valaki még mindig bent van. Nem hinné, hogy itt akarnák megölni, de jobb ha óvatosan jár el. Jobbjával rámarkolt kardjának a markolatára, majd benyitott. S számított arra, hogy üres lesz a szoba, vagy valami idióta tolvaj lesz bent, esetleg egy orgyilkos, bár arra sok okot nem tud, de arra nem számított, hogy egy csuklyás alak lesz a vendége, aki ránézésre inkább a mágia felé kacsingatott és nem pedig az acélra. Becsukta maga mögött az ajtót, és a szobájának ócsárlása után megszólal. - Ennyire fútja, aludni és baszni lehet benn.- mondta nyugodt hangon egy vállvonás és vigyor társaságában.- Gondolom nem csak elnézted a szobát, de el kell, hogy keserítselek, akármit is mondtak neked, a nőket szeretem.- bár nem hinné, hogy erről lenne szó, ahogy elnézi, valamit tart a kezében, és ha esetlegesen megfordulna, akkor látná is, hogy mi is az. S ha így tesz, felismerés csillan a szemeiben. - Tudtam, hogy elfelejtettem valamit, elolvasni a levelet. De elnézve, hogy itt vagy, vagy te adtad fel, vagy közöd van a feladóhoz, legalább nem kell elolvasnom, első kézből tudhatom meg, hogy miről is van szó benne.- talán mégis rámosolyog a szerencse, és munka van kilátásban. Ha nagyon is széles az a mosoly, akkor talán még vérrel se jár majd az egész cécó.
Habár a Fehér-szigetet az otthonomnak nevezhetem, valamiként az alorai kikötőt se gyakran, se jó szívvel nem látogatom. Nehéz a mágia rejtelmeiből a külvilág szürkeségébe visszaszokni és egyúttal megtartani tőle a tisztes távolságot, mert bár régóta nem üldözik a varázslás hatalmával bíróakat, ám hiszem, annak idején pontosan az vezetett a katasztrófák sorához, hogy megannyi érdemtelen vált a mesterség beavatottjává. Az értelem és az elhivatottság felhígult az önzéssel és a hatalom iránti féktelen éhséggel, mely végső soron megalapozta a káosz felébredését. Meg kell hát tartanunk a disztanciát, hogy az ellenséges erők tovább ne táplálkozhassanak a megosztottságunkon... Ezúttal mégis kénytelen voltam kidugni az orromat a tornyok bizalmas légköréből, ugyanis a jó pár napja megküldött levelemre nem érkezett válasz a zsoldostól, akit bizalommal ajánlott az egyik nálunk szolgáló katona. Eleinte két lehetőség futott végig az elmémben a késedelem okán. Az egyik, hogy valamiféle bántalom érte a harcosunkat, és emiatt képtelenné vált felvenni velem a kapcsolatot, a másik pedig, hogy sohasem ért el hozzá a levelem. Azonban a bérelt szobájában ácsorogva, s a bontatlan, gondosan meghajtott és lepecsételt iratot a kezeim között tartva egy harmadik magyarázat körvonalai kezdenek kirajzolódni előttem. Egyszerűen nem vette a fáradtságot, hogy belenézzen. A megviselt, bordó szín csuhám alól oldalra sandítok, amint a hátam mögött nyugvó ajtó zárja élesen kattan, s vélhetően a szoba tulaja belép a helyiségbe. Készen állok igét vetni a védelmemre, amennyiben a váratlan jelenlétem támadásra sarkallná, de egyébiránt nem kapkodok felé fordulni vagy a személyes terének megsértése végett a bocsánatáért esedezni. Helyette hümmentek egyet, mielőtt szóra nyitnám a számat. - Kezdtem elunni magamat. Meglehetősen ingerszegény ez a szoba - jegyzem meg csöndesen, eltöprengő ábrázattal mustrálva tovább az ujjaim között pihenő levelet.
Ian Gray Kedvelte
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
Alapvetően az árat illető alkudozással cseppet sem terveztem foglalatoskodni, nem vagyok holmi piaci kufár, s még csak türelmem sincs efféle sületlen játszmákba belefolyni. Ezt a szerepet meghagyom a tanács kereskedelemben érdekeltebb tagjainak, ám nem tudom megállni, hogy leheletnyire ne emelkedjenek meg a szemöldökeim a munkadíja hallatán.