A fiú szavaira csak elismerően bólintottam. - Jó látni, hogy más is rendelkezik hasonlóan kifinomult ízléssel - mondtam halkan, noha engem nem tesz lóvá, egyértelmű, hogy ez az én kaftánom, amit a minap adtam le a mosodába. Nem tudom ki ez az alak, és miért kell ruhát lopnia, de mostantól rajta tartom a szemem. Ha már az ízléseknél tartunk, Ezarastól is kaptam egy hasonlóan frappáns megjegyzést, amit csak hamis vigyorral jutalmaztam. Tény ami tény, Reina valóban kellemes társaságnak tűnik. Ekkor tört ki Thorából különös megnyilvánulása, amit bizonyára a puncs hozott elő belőle. Sokkal rosszabbul viselte, mint azok, akik számítanak rá, hogy lesz benne efféle bódító. Néhány takarító azonnal meg is jelent a személyzetből, akik nekiláttak összeszedni a földre söpört süteményeket és tányérok maradványait. Szerencsére a puncsot leagalább nem borította ki. - Ugyan, semmi baja - feleltem a kaftánomat viselő fiúnak. - Nem mindenki van hozzászokva az ilyesfajta ínyencségekhez. Aztán ki tudja, kiből mit hoz ki - pillantottam a poharamra, de még mindig nem kortyoltam bele. - Magunkfajta délieknek ezt már nem kell bemutatni - nevettem el magam, majd koccintásra emeltem felé a poharamat. Alighogy ezt kimondtam, Ezaras levegő után kapkodva kezdett szitkozódni, majd mindennemű úri méltóságát félredobva köpött magaelé egy korty vizet, amivel a puncsot próbálta leöblíteni. Látványosan elfintorodtam. - Talán szerteágazó ízlésvilágodba mégsem férnek bele az efféle egzotikumok? - vontam fel a szemöldökömet. Hamarosan egy újabb hölgy csatlakozott hozzánk. Kezdünk gyarapodni, nem rossz, nem rossz. Talán valami izgalmas is kisülhet még ebből az estéből. Már meg sem lepődtem Thorának címzett szavaiból, bizonyára ő is megkóstolta ezt a varázspuncsot. Mindenesetre, látványos belépő kerekedett belőle, annyi biztos. Reina bizonytalanul pillantott saját poharára, ám aggodalmas megjegyzését csak egy legyintéssel nyugtáztam. - Nem hinném, hogy rossz hatással lenne rád, nyugodtan idd meg - vetettem oda. - Te afféle hölgynek tűnsz, aki kedveli az ínyencségeket - szándékosan tegeztem le, ugyanis ebben az oldott légkörben nem szívesen tartottam volna fent a korábbi formaiságot.
Elfogadja a kezem, s csókot lehel rá, mit kéjes pillantással jutalmazok. Majd azt hitted pironkodom, mint egy szűz leány? Hmm.. - Bizonyára lefoglalják a… - Sóhajtok egyet, amiben minden benne van, ha érti a célzást. A szórakozásaira célzok. - Fontos teendői Uram. – Fejezem be elbiccentve a fejem. Ám következő szavaira már nem tudom mit feleljek. Csak rá pillantok a mesterre, és vissza Nasirra. Olyan különleges neve van, vajon hova valósi ez? Ám a Mágus meglepően frappánsan válaszol, kezd tetszeni nekem. Nem gondoltam, hogy viccelni is képes, vagy csupán én értettem félre? Újra kortyolok az italból, ami ismét olyan furcsa íz volt. Pillantásom az ifjú hölgyre szegeződik. „Miért vagyok én nő” - Parancsolsz? – Kerekedik el a szemem, hiszen mindenre számítottam, de erre nem. Belenézek a poharamba, amiben már csak éppen egy korty volt, majd vissza rájuk. Oh, de jó. Öljön meg valaki, mielőtt csirke leszek. Első kortyomnak nincs hatása, várom a másodiknak lesz-e. Egyenlőre a hatás nem érkezik, azonban roppant megijedtem a felkiáltásán, amit Azildor tett. Rögvest oda fordulok. Egykis adag köpet az arcomon landol, hiszen túl közel álltam. Mély levegőt veszek, és nem hagyjom azt, hogy érzelmeim kitörjenek. Félő, a szemem is felvillanna. Egy másik hölgy csatlakozik, aki köszöntés helyett inkább szerelmet val? - Oké, kérlek szólatok, ha kettő fejem nő. – Kerekedik el a szemem pánikomban.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Dec. 18, 2021 9:27 pm
Nem épp jókedvemből vagyok itt. Találkozóra hívtak, méghozzá egy olyanra, amelyre képtelen voltam nemet mondani. Pedig nem kedvelem az ünnepségeket. Egyáltalán nem. Mindig olyasmi történik velem ilyenkor, amire nem számítottam, és ezek a meglepetések csak kisebb részben örömteliek. Most mégis itt vagyok, és az Ystridtől kölcsönkapott - számomra túlságosan is puccos, de ide még mindig póriasnak ható- szettemben sétálgatok a mindenfelé csoportokba tömörülő emberek között, hogy megtaláljam a rejtélyes alakot, akivel találkoznom kellene. Csak azért veszek egy pohárral a puncsból, hogy valamit szorongatni tudjak, miközben egyre feszültebben rovom a köreimet a teremben, meg-megállva, hogy átláthassam valamennyire a helyzetet. Nem számítok rá, hogy ismerősbe fogok botlani, így valódi meglepettség ül ki az arcomra, mikor Thorát és Cate-et is egy társaságban találom. El is indulok feléjük, és mikor Thora mellé érek, óvatosan a karjára simítom a kezem és megpróbálok feszültségemet titkolva rámosolyogni. Érzem, hogy nem megy valami jól, úgyhogy gyorsan felhajtom a puncsom, és csak aztán szólítom meg a lányt. De nem úgy sikerül, ahogy azt terveztem. Épp csak annyit akarok mondani, szervusz Thora, de jó, hogy újra látlak! Ehelyett azonban úgy érzem, belepusztulok, ha nem közölhetem vele, amit eddig még soha senkinek nem akartam mondani. - Az összes szellemekre, Thora Haleye! Tudnod kell, hogy szívemből szeretlek, és belehalok, ha nem leszel az enyém! - Ahogy a szavak kiesnek a számon, úgy érzem, ha nem nyel el a föld, akkor én ások magamnak itt a padlóba egy lyukat, hogy azonnal elbújhassak a sok idegen vizslató szem elől. Pislogok kettőt, és elkapom a kezem a lány karjáról. - Úgy értem.... Szervusz, Thora, de jó, hogy újra látlak! Teljesen ... megbabonázott ... valami. Ne haragudj! - ezzel lépek is egyet hátra, hogy kikerüljek a társaság látóköréből.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Dec. 18, 2021 9:22 pm
Amanar ünnepe
Mindenki
Válaszára csak bólintok. Ám a kérdésével hogyis mondjam, hát belém akasztja a levegőt. – Azok általában a sarokban maradnak, de ha eszük van, fátylat húznak a fejükre, hogy ne veszítsék el a reményt. – veszek egy mély levegőt, mit lehet erre mondani? Ilyen messze nem lehet dél. – Bókolni próbáltam, legközelebb, ha a szépséged dicsérik, inkább csak mosolyogj. – adok neki egy jótanácsot. Ám úgy tűnik, a kedvemet csak nekem korbácsolta fel a viszontlátás, s felelete hallatán szemem sarkában ráncok gyűlnek. – Sok mindenről szót ejtettünk már, de nevem sosem kérdezted. A kíváncsiság kinyilatkoztatásának egyik formája a kérdés. Vagy talán nem értesz egyet? – vonom fel kérdőn szemöldököm, mielőtt az új tanácsos élne eme lehetőséggel. – Nincs oly távolság, amit ne lehetne leküzdeni, hisz te is itt vagy. Nincs ebben semmi meglepő. – biccentek felé, amolyan üdvözlésként. – Hölgyeim! – köszöntöm közben a mellette álló két szépséget, mielőtt folytatnám. – Úgy tűnik ízlésnek egyikünk sincs híján. – közben két poharat töltök meg a puncsból, egyiket a társaságomnak nyújtok át, ki a süteményt olyan élvezettel falja, melyet öröm nézni. Míg a másikat magamnak. – Eme furcsa találkozás örömére, akár ihatunk is. – emelem Nasír tanácsos felé, bár elgondolkodok egy pillanat erejéig látva az ismeretlen leány reakcióját és hallva Ezaras kirohanását. – Nincs semmi baja, vélhetően csak kicsit hóbortos. Nem igaz Tanácsos? – tekintek kihívóan Nasírra, hogy ideje lenne már meginni azt a pertut találkozásunk örömére, ha bár szőrösebbik felem kevésbé szimpatikus számára, s ha már múltkor kiborította a vizem távozása alkalmával.
Az ében hajú kérdésére pusztán sejtelmes mosollyal felelek, meghagyva az ital mivoltát és érdekességeit a homálynak… vagyis inkább az árnyaknak, ha már azt preferálja. Ettől függetlenül ártalmatlan ábrázattal fogadom Nasir jó kedélyben szőtt megjegyzését. - Meglepően szerteágazó ízlésvilággal bírok, Nasir – jegyzem meg, még mielőtt a sütis leány… Thora azt hiszem, némi jellemváltozáson menne keresztül a maga hangos és látványos voltában. Sokat sejtető mosollyal keresem fel a tanácsos-társam pillantását, mielőtt figyelmemmel az újonnan érkezőeknek adóznék. A Kóbor bő lére eresztett szavai okán kedvem támadna sóhajtani egyet. Nem, nem átallom, ha a ráncaim kerülnek terítékre, főleg ekkora társaságban, de jobban tudom annál, minthogy önérzetes dámát játsszak. Így hát leheletnyi mosollyal hallgatom a bemutatását a társaságának. A kézfogást nagy nehezen viszonozom, bár mára éppen elég idegen kezet kellett összefogdosnom a komfortérzetem drasztikus megcsappanásához. - Örvendek Cate. A látszat pedig rendkívül csalóka. Vegyük például a figyelmes társát, aki ismerősömnek tűnik, mégsem tudom még a nevét sem – vonom meg az egyik szemöldökömet leheletnyire, kortyolva egyet a puncsból, noha kis híján vissza is köpöm a poharamba. Kizárólag a határozott önuralmam, ami megment a szégyentől, de az egyik szemem így is megrándul, és bizton veszem, az arcom mostanra túlzottan is sok élettel telik meg az elképzelhetetlenül csípős íz okán. Amin tovább ront, hogy hiába szippantok magamba egy mély levegőt, nem, hogy csillapodna az érzet, hanem még fokozódik is. Az elárultak vádjával a tekintetemben fordulok Nasir felé, mielőtt egy árva szó nélkül fordulnék el tőlük, és az asztalra támaszkodva az egyik kezemmel, illetve a csípőmmel, enyhítő levegőért kapkodnék, ami a világért nem akar eljönni. Könnyek gyűlnek a szemeimbe, amíg egy pohár vízért nyúlok, de ahogy beleiszok, ezúttal rögtön ki is köpöm. - Az alvilág üszkös valagára, mi a fenét kevertél ebbe, Nasir? - förmedek rá a férfire, elhullajtva mindennemű méltóságomat és tartásomat.
Thora Haleye, Reinaakviin and Nasir Al-Qasim Kedvelték
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
Bár nem mesélt sokat, de mégis amit megosztott velem mind új információ volt a számomra. Ahogy a fára mutat ismét szemügyre veszem azt magamnak. Gyönyörű és most jó magam is igen picinek érzem. Úgy tűnik megint sikerült kitűnnöm a tömegből furcsa viselkedésemmel. Legbelül sóhajtok egyet, de felé csak egy mosolyt villantok. A karjára nézek, de valóban nem értem, hogy miért nyújtja felém, így hagyom, hogy irányítsa az én kezemet. -Inkább nem szokásunk az ilyen.-Válaszolom meg neki röviden a kérdést. Mi nem szoktunk így közlekedni, nálunk nincsenek bálok ahol a nők és fárfiak kiöltözhetnek, ahol kedvesen elbeszélgetünk egymással. Mi nem hordunk ilyeneket, hisz nincs rá szükségünk… És nálunk nem a férfiak a dominánsabbak. -De csak a gyönyörű hölgyeknél szokás? És mi van azonnak, akiket nem tartanak annak?-Ráncolom össze a homlokom. Én csak azért tudom, hogy a nők körében a csinosabbak közé tartozom mert már többször bókoltak nekem, de különben engem sosem érdekelt az, hogyan is nézek ki, hisz nem azért jöttem ide, hogy párt válasszak magamnak. A népünknél sem különböztetjük meg egymást mert az egyik egy kicsivel szebb, mint a másik. Meglepetten pislogom a hosszú hajú férfira ki a csokis sütit ajánlja nekem. Egy bólintással megköszönöm azt neki, majd veszek is belőle, de mielőtt megkóstolhatnám Ryn már be is mutat neki, így kezemet felé nyújtom. Ezt már én is megtanultam. Kezet kell rázni, ha bemutatkozol valakinek, bár ez az előbb el is maradt… De tén azóta többször is letaperolta kezeimet. -Ez valóban…-Nem fejezem be a mondatot, mert az egyik hölgy igen furcsán kezd el viselkedni. Összeráncolt homlokkal figyelem őt, majd a többiekre pislogok. -Minden rendben vele?
Amint kimondtam a szavakat, valami furcsa bódulat kezdett terjedni az elmémbe. Mi történik velem? Egy pillanatra meg is szédültem, meg kellett kapaszkodnom az asztalban. Mereven, görcsösen markoltam a lap szélét, a szemeimet össze kellett szorítanom, hogy talpon tudjak maradni. S mikor kinyitottam, egy számomra idegen kéz nyúlt ki belőlem. - Ez mi a jóságos… - kezdtem bele és tapogatni kezdtem magamat. A kezeim túl vékonyak voltak, és melleim nőttek? – Miért vagyok én nő?! – suttogtam magamnak, és ráhajoltam az asztalra. Szétsöpörtem a tálcáról a süteményeket, hogy annak visszaverődésében megnézzem az arcom. Nő lettem. Ijedtemben magamra markoltam, és a legféltettebb kincsem is eltűnt. – Mi történik itt? – fordultam a mágus felé a kérdésére. - Milyen leányt??! Hogy az istenek ba... – elnémultam, neki kellett támaszkodnom az asztalnak. Ez nem történik meg. Ez nem történhet meg. Idegességemben már a homlokomat masszíroztam, és lassú lélegzeteket véve vártam, hogy ez a rossz rémálom eltűnhessen végre.
Ezaras Azildor, Reinaakviin and Nasir Al-Qasim Kedvelték
Együttérzően elmosolyodtam Thora a puncsra tett megjegyzésén. Látszik rajta, hogy valószínűleg most először jár ilyen puccos helyen, ennek ellenére ígéretes. Ahogy azt Edellyn mondta, neki jó szeme van ehhez. Vajon ki lehet ez a lány Arienthe kisasszony számára? Talán kémkedik neki? Nem lepne meg, hisz Nulport befolyása messzire elér. Reina. Úriember módjára végig a szemébe néztem, ahogy bemutatkozott, majd illően kézcsókkal üdvözöltem őt is. - Az előfordulhat - biccentettem. Ezesetben nem most jár itt először. - Árnyak rendje? Nem is értem, ez esetben mit keres Ezaras társaságában - nevettem el magam, majd színpadias ártatlansággal a mesterre pillantottam, miközben magamnak is töltöttem egy puncsot, noha nem ittam még bele. Kíváncsian figyeltem a társaságot, érdeklődve, kire milyen hatással lesz az anyag. Csak ekkor pillantottam újdonsült társainkra, egy magas, sötét hajú, elegáns hölgyre, és kísérőjére, egy jóvágású fiatalemberre, akin akaratlanul is megakadt a szemem, elvégre az enyémre kísértetiesen emlékeztető kaftánt viselt. - Meglep, hogy egy honfitársamra akadok itt, Mynzashtól ilyen messze - szólítottam meg. Természetesen nyilvánvaló volt, hogy a fiú nem onnan származik, ahhoz túl sápadt volt. - Vagy talán csak rajong a déli divatért? Nem tudom elítélni érte.
Thora Haleye, Ezaras Azildor and Reinaakviin Kedvelték
Igaza van, jaj fene vinné el, miért nem fogadja a bókot. Talán a férfiakhoz vonzódik? Vagy a vonzerőm már nem hat! HÁÁ, Reina ilyet még gondolnod sem szabad. - Miféle ital ez Azildor mester? – Kérdezem tőle. Ám koccintásra emeli a poharát, miképpen úgy teszek. Meg kell valljam gyönyörűen mondta. És most mosolyom igazi is volt. Kortyolok, uh..istenekre. Ez nagyon furcsa, mit itatattak velem? A leányka nem vesztegeti az idejét, az asztalnak támaszkodva egyik kezemmel felvont szemöldökkel figyelem. Kaján vigyor ül arcomra. - Micsoda rámenősség. – Szólok közbe, nem bírtam ki. - Tetszik. – Suttogom el a végén. Ám a mester sem hagyja annyiba a szavait. Ám újabb emberek jönnek. Ezt a fiút pillantottam meg az imént. Azildor válaszol a nőnek. Végig mérem őt is, csinosak, de én szebb vagyok. Ám az ifjú is szót emel. Próbálok nem nevetni.
Ám új csinosabbik barátunk hozzám szólott. Elbiccentem a fejem, s végig mérem újra. - Reina. – Nyújtom a kezem felé, hogy kezet foghassak. Ezért volt ismerős! - Nos, én már láttam önt, Árnyak rendje. – Teszem hozzá. Talán egyszer, ha futólag kaptam el a folyosón, s a hír a lebujáról tán igaz. Akkor viszont mi, igen csak jóban leszünk. Mérgezés nincs ugye? Egészen megnőtt a társaság, feketébb untatnak, de legalább elütöm az időt. Bár talán az ital jót fog tenni.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Dec. 18, 2021 8:08 pm
Amanar ünnepe
Mindenki
Látom a szemében, a vonásain, hogy valamit rejteget. Ismerős, hasonló tompa fénnyel csillantak szemeim, mikor Azildor faggatózott a titkaimról. Halványan elmosolyodom, s nem kérem, hogy bővebben számoljon be a déli tájról, ahonnan érkezett. – Fogalmazhatunk így is, igen. – bólintok. – A tudás nem csak könyvekben rejlik, a tudás mindenkiben ott lakozik, mindenki tud olyat, melyek kezek le nem írhatnak, s melyet a másik nem is sejthet. – válaszolok csendesen. – De ott az a fa, azt tartják a mágia forrásának. – mutatok a fára, mely mellett eltörpülnek a kézzel készített díszek. Amint rábólint a sütikre, felétartom a karom, hogy az asztalhoz kísérjem. Amennyiben látom az arcára kiülő értetlenséget, ismét kezem közé veszem kezét, s karomra teszem. – Mifelénk, ezt így szokás, ha egy ilyen gyönyörű hölgy társaságát élvezi, egy férfi.– Nálatok nincs, vagy nem teheted meg eddig, hogy ilyennel élj? – kérdezem, s átérzem, bármelyik legyen is az ok. Hisz nálunk már az is ünnepnek számított, ha anyám kalácsot sütött egy kis mazsolával, melyet leginkább kipiszkáltam belőle. Az ismerős hang felé fordítom fejem. – A csokisat…- bólintok, mely épp úgy üdvözlés, mint a megerősítés jele. – Öröm ismét újra látni. Mintha a színe, tekintette megtelt volna élettel, s a ráncai is meghalványodtak volna, legutóbbi találkozásunk óta. – fúrom tekintetem a Tanácsoséba. – A hölgy Cate szintén egy kóbor lélek a falak között, ő pedig Azildor mester, kinek népszerűsége vetekszik a hírnevével, ahogy látom. – pillantok a sokadalom felé, kik körbefogják, arcomon pedig mosolyjátszika fényben.– El’Aloráról sok mágus tudna mesélni, de talán egy se úgy, mint ő.
- Meglehet, ám ez az ünnepség nem a tanulásról szól, kizárólag a szórakozásról és a fény győzedelméről – felelem szelíd mosollyal, miközben a puncsos tálakhoz invitálom. Merítek a poharába, majd a sajátomba is a kellemesen illatozó elegyből, aztán koccintásra emelem a gondos formákba fújt üveget. - Amíg azonban a fény nem győzedelmeskedik, a sötétség sűrűn ölel bennünket körbe. Az éjszaka rejtelmeire – biccentek felé, és amennyiben hajlandó összeütköztetni ivó alkalmatosságainkat, bátorsággal kortyolok bele a puncsba. Bátorsággal, hiszen elképzelésem sincs, miféle hatással lesz majd a testemre vagy az elmémre a megbűvölt kotyvalék. Közben hozzánk lép a sütis leány, ábrázatáról tisztán leolvasható dühvel vagy kiábrándultsággal. Nos, nem hibáztathatom, de ha eddig nem hallgatott az intő szavakra, hát hallgasson az intő tettekre. - Jól informálták kegyedet. Ezaras Azildor volnék, örvendek – mutatkozok be, tekintetemet a poharamban kavargó italon pihentetve. Edellyn… Edellyn… Vajon ki az az Edellyn a temérdek másik közül, kit az anyjuk apjuk ekként keresztelt birodalom szerte? Ki tudja, mégis megértő ábrázattal bólogatok, mímelt átérzésével a referencia súlyának. A határozott kérésén azonban kénytelen vagyok finoman felhorkantani, és felpillantani rá. - Sok mindenkinek van szüksége még legalább annyi dologra. Miért kellene nekem egy ismeretlen leányt a pártfogásomba vennem? - kíváncsiskodok bárminemű fanyar vagy gúnyos él nélkül. Érdekel, mennyire hajlandó vagy képes képviselni magát. Közben Nasir újfent csatlakozik hozzánk, de a társaságom bemutatását előre megfontoltan elhagyom. Bizonyára Reinának is van szája. Egy röpke momentumra feltekintek a mennyezet ékére, mely az est leszálltával lassacskán a nap aranyló fényét elhagyja a hold ezüstösen csillámlójáért. Mire pedig visszanézek, két új lélekkel bővül a környezetünk. Hát nem képzelődtem. - Én a csokoládésat ajánlanám, azt mondják, már-már bűvös az íze – felelek a számomra ismeretlen hölgynek, aki a kóbor társaságát gyarapítja, szemeimet azonban végig a sejtelmes ifjún tartom.
Reinaakviin Kedvelte
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
Örülök neki, hogy szavaimmal nem sértettem meg, hisz egyáltalán nem ez volt a szándékom. Bár már jó ideje ismerkedem a szárazföldön élőkkel mégis a mai napig képesek valami újdonságot, meglepetést okozni. -Messziről. Délebbről.-Ennyit árulok el neki, de a tekintetemből láthatja nem igazán óhajtok részletesebben beszámolni arról, hogy honnan is jöttem. -Szóval mindenki, akit mágiát használ ide jön tanulni? Akkor most már értem miért védik ilyen nagyon. Rengeteg tudást rejthet ez a hely, amit őrizni kell. Nem szabad, hogy feledésbe vesszen.-Az én otthonom is törékeny. Ha egyszer azt elpusztítják a fajunk is kihal. Ezért is vigyázunk rá ennyire. Ezért is próbálunk rejtve maradni az emberek elől. -Örömmel megkóstolom őket. Őszintén szólva nemsűrűn eszem édességet.-Mi a tenger mélyén nem főzünk, nem termesztünk. Mi azt használjuk, amita természet ad nekünk. Becsüljük is ezért a tenger élővilágát. Így végül mellette haladva sétálok el a kiszemelt asztalhoz. Számomra senki sem ismerős a társaságból, így nem is foglalkozom a kis csapattal, csak a süteményeket veszem szemügyre. -Igazán csábítóak. Melyiket ajánlod?-Pillantok vissza rá.
A fiú szavaira csak elismerően bólintottam.
Válaszára csak bólintok. Ám a kérdésével hogyis mondjam, hát belém akasztja a levegőt. – Azok általában a sarokban maradnak, de ha eszük van, fátylat húznak a fejükre, hogy ne veszítsék el a reményt. – veszek egy mély levegőt, mit lehet erre mondani? Ilyen messze nem lehet dél. – Bókolni próbáltam, legközelebb, ha a szépséged dicsérik, inkább csak mosolyogj. – adok neki egy jótanácsot. Ám úgy tűnik, a kedvemet csak nekem korbácsolta fel a viszontlátás, s felelete hallatán szemem sarkában ráncok gyűlnek. – Sok mindenről szót ejtettünk már, de nevem sosem kérdezted. A kíváncsiság kinyilatkoztatásának egyik formája a kérdés. Vagy talán nem értesz egyet? – vonom fel kérdőn szemöldököm, mielőtt az új tanácsos élne eme lehetőséggel. – Nincs oly távolság, amit ne lehetne leküzdeni, hisz te is itt vagy. Nincs ebben semmi meglepő. – biccentek felé, amolyan üdvözlésként. – Hölgyeim! – köszöntöm közben a mellette álló két szépséget, mielőtt folytatnám. – Úgy tűnik ízlésnek egyikünk sincs híján. – közben két poharat töltök meg a puncsból, egyiket a társaságomnak nyújtok át, ki a süteményt olyan élvezettel falja, melyet öröm nézni. Míg a másikat magamnak. – Eme furcsa találkozás örömére, akár ihatunk is. – emelem Nasír tanácsos felé, bár elgondolkodok egy pillanat erejéig látva az ismeretlen leány reakcióját és hallva Ezaras kirohanását. – Nincs semmi baja, vélhetően csak kicsit hóbortos. Nem igaz Tanácsos? – tekintek kihívóan Nasírra, hogy ideje lenne már meginni azt a pertut találkozásunk örömére, ha bár szőrösebbik felem kevésbé szimpatikus számára, s ha már múltkor kiborította a vizem távozása alkalmával. 
Az ében hajú kérdésére pusztán sejtelmes mosollyal felelek, meghagyva az ital mivoltát és érdekességeit a homálynak… vagyis inkább az árnyaknak, ha már azt preferálja. Ettől függetlenül ártalmatlan ábrázattal fogadom Nasir jó kedélyben szőtt megjegyzését. 
Bár nem mesélt sokat, de mégis amit megosztott velem mind új információ volt a számomra. Ahogy a fára mutat ismét szemügyre veszem azt magamnak. Gyönyörű és most jó magam is igen picinek érzem.
