Bár még minden levegő vétel olyan, mintha legalább egy hagymapucolóban lennék, Ezaras józanító szavai, a könnyeket nem tüntetik el a szememből, ám rádöbbentenek, hogy a közelsége talán a összegyűlt népnek bensőségesebbnek tűnhet a kelleténél. Pedig, ha tudnák… A tenyér csapkodásra emelt kezek gazdáját keresem, s egy szintén elbűvölő hölgyemény kecses kacsóiban lelem meg a helyzet megoldását, bár gyanítom mindhiába. – Köszönöm. – köszörülöm meg torkom, még mielőtt ellépnék a Tanácsos közelségéből, s hajolok meg a nagyérdemű előtt. - Azt hiszem, igazad van. – bólintok végül Azildor szavaira, noha valamiféle üresség virága kezdi bontogatni szirmait bennem, melyet nem tudok mire vélni. – Olyan siralmas ez a zene, valami vidámabbat is pengethetnének azon a lanton. – fordulok a sarokban játszó zenészek felé. – Nem temetésen vagyunk mester! Játssz nekünk valami olyat, ami felpezsdíti a vért. – emelem magasra kezemet, s szólítom meg a zenészek közt a legidősebbet. Ezzel is oldva a kissé feszályezetté vált hangulatot és elvonva gondolataimról a figyelmet.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Dec. 18, 2021 11:59 pm
Ahogy a társaságot figyelem, gyorsan egyértelművé válik, hogy nem szabad több puncsot innom. Meglehetős szerencsének érzem, hogy a korábbi tetteimről elvonják a figyelmet a számomra ismeretlenek egyéb érdekes megnyilvánulásai. Mágia, ez nyilvánvaló, nincs is mit kérdezgetni ezt illetően. Akik mégis megteszik, valószínűleg annyit ittak már, hogy azt sem tudják hol vannak. Az cicomás ifjú szerelmi vallomására azért figyelek. Nagyon meggyőzően adja elő magát. meg is tapsolom a végén, és halkan megjegyzem: - Tehetséges a kolléga. - Mikor Végre Cate is képes anélkül beszélni, hogy szirmokat rókázna, végre megszületik a kontaktus közöttünk. - Nem igazán kedvelem az ünnepségeket. Keresek valakit. Hát te? Még mindig ugyanaz a küldetésed? - próbálom úgy megfogalmazni a kérdésem, hogy ne legyen mindenki számára egyértelmű, hogy miről van szó. Remélem, hogy megtalálta a testvérét épen és egészségesen, és most ezért van itt az ünnepségen.
Thora visszatértére rögtön a lány felé fordulok, és egy kisebb mosoly után a kezére pillantok. Rögtön felvonom a szemöldököm, és megcsóválom a fejem. - Csak ne igyál több puncsot, akkor rendben leszel. Ezt meg mindjárt meg is nézem. - az egyik üres asztal felé pillantok, és ha Thora követ, akkor afelé indulok. Még jó, hogy a táskámban mindig van néhány dolog vész esetére. Úgy tűnik, ha Thora velem találkozik, akkor erre szükség is van mindig.
Bizalmas közelségéből keresem fel barátságos barnáit, mielőtt még elnéző, netán melankolikus mosolyra húznám a számat. - Számít, nagyon is. Hisz láthatod, számtalan kóbor lélek akad e tornyok falai között, s mégsem osztanám meg a magányomat akármelyikkel – tudatom vele a saját hangjához idomuló csöndességgel, ám megvallott kíváncsiságomat féken tartva fogadom el, a tudás elnyeréséig még várnom szükséges. S valahol cseppet sem bánom a játékos élt, mellyel felruházza a rejtélyt. De a gondolataim egyhamar elrévednek a beszélgetésünkről, hála Nasir kotyvalékának. Igaz, a szenvedésben igen hamar társamra lelek újfent, csakhogy míg a barlangban ez meglehetősen egyirányú volt, ezúttal ketten osztozunk a könnyeken, melyeket a puncs fakaszt. Ha nem kínlódnék ennyire, bizonyosan elnevetném magamat, ahogyan egymásba kapaszkodva, az ujjainkat szorongatva próbálunk túljutni holmi gyermeteg csínyen, de éppenséggel nem támad kedvem a kacajra. Ellenben a kétségbeesésre, látván a poharamért nyúlni. Mielőtt azonban még figyelmeztethetném a bajra, már le is húzza a maradékomat, ami ki tudja, ront-e az állapotán… Már-már kezd múlni az eszméletlen, csípő érzés a számban, mikor Kóbor letérdel elém azokkal a hatalmas, könnyáztatta szemeivel, melyek bizton veszem, temérdek szívet fognak még az élte alatt összetörni. Feltisztuló elmével és némi aggodalommal hagyom, hogy a mellkasára szorítsa a kezemet, hátha valamiféle átok vagy bántalom lett úrrá rajta, amin enyhítenem lenne szükséges. De ilyenről szó sincsen. Egymásnak vont szemöldökökkel hallgatom túlontúl romantikus vallomását, hagyva, hogy felkeresse a közelemet, leginkább, mert még feldolgozni sincs időm a történéseket. Belátom, a szükségesnél így is tovább tart összeszedni az erőmet és felébredni a révületből, mielőtt a felkarjaira simítva a tenyereimet, finoman eltolnám magamtól. - A puncs beszél belőled, Kóbor, térj észhez. És az istenek szerelmére, egyelőre ne igyál többet. Semmit – pillantok rá határozottan, noha tekintetem egyhamar tovagördül egy halovány megérzésnek köszönhetően Nasir felé. Furcsa arckifejezését a homlokom ráncolásával fogadom és egy kérdő pillantással.
Reinaakviin and Nasir Al-Qasim Kedvelték
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
-Rendben!-Bólintok egyet Rhynnek. Bár akkor nem igazán értem, hogy mire is gondolt a szavaival, de talán később tényleg el tudja azt nekem magyarázni. Az események elég érdekes fordulatot vesznek az italnak köszönhetően. Míg én virágszirmokat böfögök ki mások vagy szenvednek az ital erősségétől, vagy szerelmet vallanak a másiknak. A kérdésemre csak Wyntől kapok választ, aki úgy tűnik már jobban érzi magát. -Jó látni téged Te is az ünnepség miatt vagy itt?-Érdeklődöm kicsit felőle, de hamarosan visszatér a korábbi hölgy, akinek Wyn nem is olyan rég még szerelmet vallott. Leteszem a poharam, majd félre vonulok. Nem iszom többet a puncsból. Bőven elég nekem ezek a szirmok, amik még mindig a számból jönnek ki. Mondjuk fogalmam sincs, hogy mégis hogyan lehetséges ez az egész.
- Ó, hogy az istenek verjék teli… - átkozódni kezdtem az öklömbe gyülemlő fájdalomra, és erősen összeszorítottam a szemeimet, mintha ezzel csak enyhíteni tudnék rajta. Lüktetett, csípett, minden bajom lett az előbbi művelettől, nem is értettem, miért tettem ezt. A düh ennyire kezelhetetlen lenne? Kinyitottam a szemeimet. A tánctéren voltam, fogalmam sem volt, hogyan kerülhettem a kellős közepére. Körbepillantottam, teljesen kihalt volt, az ünnepségből adódó zajok viszont bentről sokkal hangosabbnak tűntek itt a kinti csendben. Belenyilallt valami a jobb kezembe, és le nézve rá elszörnyedtem. - Mi történt? – tettem fel az inkább költői mintsem tényleges kérdést, hiszen a jelenlegi helyzetben senki se tudott volna válaszolni. Óvatosan magam előtt tartva mentem vissza a terembe, ahol még mindig ott álltak az emberek, mint a legutolsó emlékeim szerint. – Ó, szia… - hirtelen agyalni kezdtem, hogy mi is a fedőneve. - Mira, de jó, hogy jöttél – köszöntöttem a nőt. – Tudnál nekem segíteni? Ne kérdezd meg mi történt, mert nem emlékszem – mutattam fel végül a halványan a vértől vöröslő, lassan feldagadt kézfejemet.
Én magam is belekortyoltam végül a poharamba, miközben arcomon elégedett mosollyal pillantottam körbe a jelenlévőkön, ahogy egyre inkább elhatalmasodott rajtuk a puncs hatása.Szerencsétlen Ezarasnak még mindig nem múlt el a csípős hatás, Thora pedig inkább kivonult körükből... Őszintén szólva megértem, hogy bepánikolt, tényleg ijesztő lehet olyasvalakinek, aki soha nem próbált még hasonlót. Sosem felejtem el az első alkalmamat, én sem viseltem sokkal jobban. Bár az egy jóval tréfásabb helyzet volt. Voltak akikre hirtelen rátört a szerelmi vallomás, így meglehetősen mókás jelenetek bontakoztak ki. Az újonnan érkezett hölgy Mira néven mutatkozott be, és meglehetősen jól kivágta magát a helyzetből. Tetszik ez a belevalósága. Reina azonban lassan, kimérten kortyolgatta az italát, mégsem hatott rá. Furcsállottam, de persze nem tartottam meglepőnek, van, aki nem érzi, pont ez a kiszámíthatatlansága teszi izgalmassá a varázspuncsot. - Ha valóban az vagy, mit szólnál, ha újratöltenénk azt a kupát? - pillantottam Reinára. - Vagy talán valami máshoz volna kedved? - majd benyúltam a kaftánom alá, és egy apró ezüstszelencét húztam elő a belső zsebemből. Felnyitva tartottam elé a legújabb gombaszállítmányom kóstolóját. Na ennek a hatásával kapcsolatban már én is bizonytalan vagyok. Ahogy kissé eltűnődtem, én is kezdtem furán érezni magam, noha már vártam, mi fog történni. Miután elraktam a gombákat, akaratlanul is elkezdtem a kaftánomat igazítgatni, különösen ügyelve rá, hogy a dekoltázsom mennyit mutat. Ahogy végigmértem Reinát, szokatlan irigység fogott el azt látva, az ő ruhája mennyivel jobban kiemeli az alakját. Kihúztam magam, ám tekintetem mostmár elsiklott a velem szemben álló nő fölött, és megállapodott Ezarason, és formára nyírt, elegáns szakállán...
Thora Haleye, Ezaras Azildor and Reinaakviin Kedvelték
Pislogok jobbra, balra, nem értettem rám miért nincs hatással a puncs. És, ha azért mert Vivern vagyok? Kissé félni kezdtem, hiszen nem akarom magam holtan találni egyik pillanatról a másikra. Félelmem, és zavaradottságom azonban betudhatják a puncstól való tartásnak. A köpést-maradékát lerázom magamról, és figyelem Nasir reakcióját, majd a többieket is. valami gond van velem? Nasir csak legyint, s bíztat. Rá pillantok, és lehúzom a maradékot rezzenéstelen arccal, majd leteszem a poharat. - Ne mond, hogy nem vagyok bevállalós, édes. – Kacsintottam Nasirra. Utolsó korty vajon milyen hatása lesz ennek most? Egyenlőre várat magára a hatás. Mind eközben a többieket kémlelem.
Ekkor figyelek fel, a sudár nőre, akinek a szavai elgondolkodtatnak. Mi történt? Őszintén nem figyeltem, mert nem igazán érdekel, ám ezek a szavak megfogtak. Próbáltam jobban oda figyelni, hogy még is, mi a következő, és kiválaszol, kiderülve mi is történt. Ekkor az ifjonc válaszolt. Na családi dráma a paradicsomban? - Mókás fajta. – Mosolyodom el. Bár nálam még nem tudom mik lesznek most a hatások. Mellettem a mágus továbbra is valamit hallucinál, amire nem tudok rájönni.
Majd megismerjük Minvát, Mikát.. áh… nem figyeltem.. valaki M betűset, s egy kedves mosolyt engedek el. „érzed ezt?” Pillantok ide-oda, szemöldököm megemelve. Majd mikor szerelmet vall, megforgatom a szemem, és sóhajtok. Oh, istenek öljetek meg. Innom kell egy kis bort is mellé, majd a végét alaposan félre nyelem, ahogyan a bőr illatáról kezd el beszélni. Jöjjön a hatás már nálam is.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Dec. 18, 2021 10:56 pm
Amanar ünnepe
Mindenki
- Félre értettél… nincs baj, ha van saját véleményed, de talán ezt a beszélgetést akkor folytassuk, ha már kissé elhalványultak a fények, s elhalkult a zene. Amennyiben bántottak szavaim, bocsáss meg, nem volt szándékos. – fordulok felé, hogy a szemébe nézhessek. Valóban nem voltak efféle szándékaim, remélem lesz alkalmunk még szót váltani. – Számít, hogy egy névtelen kóbor lélekkel osztod meg gondolataidat s magányos óráidat vagy egy olyannal kit névvel illetnek? – mellé lépve méltatom egy kérdésbe bújtatott válasszal, mely csak az ő fülének ad „értelmet.” – Legközelebb megadom a választ, ha valóban szeretnéd. – zárom le a témát, mely vélhetően zavarja, szűkszavúságából ítélve. Eme társalgás, nem való kíváncsi füleknek. Figyelmem az új Tanácsosra összpontosul, s válaszát csak egy bólintással fogadom, s amint a koccintást tettek is követik a részéről, hát én is számhoz emelem poharam. Nem foglalkozok az illemmel, felhajtom a pohárba kitöltött puncsot, mely amint torkom lágy szöveteit érintik, elviselhetetlen érzést kelt bennem. Kénytelen vagyok rámarkolni kezemmel Azildor kezeire, úgy szorítva azokat, mint a vajúdó asszonyok a bábájét. – Mi a szar ez? – veszek egy hatalmas levegőt, miközben könnyek fátylán meredek az asztalon heverő ételekre, s törlöm nyelvem bele kaftánom ujjába. – Jobban csíp, mint a szűrben termett tetű. – mondom levegő után kapkodva. – Erre innom kell. – s már nyúlok is az első utamba kerülő folyadék után, mely Azildor félig tele pohara. Mely után, még mindig levegő után kapkodva szorítom kezét, s ereszkedek előtte térdre, könnyel áztatott szemekkel tekintek fel rá. – Érzed ezt? – szorítom kezét szívem helyére. – Olyan hevesen ver, majd kiszakad a helyéről. S hogy miért? Mert láthatom szemed csillogását, hallhatom hangod búgó dallamát…- felállok s olyan közel lépek hozzá, amennyire csak engedi. -… érezhetem bőröd illatát…- cirógatom végig orrom hegyével arának bőrét. -… s tapinthatom hajad bársonyát. – érintem puhán egyenesre fásült haját.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Dec. 18, 2021 10:27 pm
Ahhoz képest, hogy milyen szörnyen zavarban érzem magam a kis belépőm miatt, viszonylag kevesek akadnak fenn rajta. Valószínűleg nem én lehetek ma az egyetlen, aki furcsán viselkedik, ezt pedig bizony Thora példázza a legjobban. - Ronnal? Én... - mire kitalálnám, hogyan folytassam, Thora elrohan valahová, és bár kétlem, hogy a szavaim érintették meg ilyen mélyen, azért mégiscsak úgy érzem, jobb, ha most nem követem. Félek, túlságosan tolakodónak tűnnék, vagy esetleg erőszakosnak. Helyette inkább Cate felé fordulok, és mosolyogni próbálok megint. Biccentek is hozzá, aztán a társaságon körbepillantva megszólalok. - Jó estét, és elnézést a hatásvadász belépőért. A nevem Mira és szerelmi vallomásokat közvetítek szégyellős urak és hölgyek nevében. - mondom a vállaimat vonogatva, aztán Cate felé fordulok megint, hogy meginvitáljam egy kis csevegésre, de a szájából kireppenő virágszirmok láttán meggondolom magam. - A mágusok városában mégis mi másra számítana az ember, mint hogy lépten nyomon varázslatba botlik? - újabb vállvonást követően leteszem inkább a poharam és továbbra is Cate felé pillogok. Egészen vicces, ahogy virágszirmok repkednek az ajkai közül minden mondata után.
A szemei sarkában megülő ráncok láttán enyhülnek vonásaim. Habár szavaim inkább az élcelődéssel keveredett információszerzést hivatottak szolgálni, egyértelműen tévesztettek célt. Vagy a Kóbor változatlan az a frappáns elme, kit a medencénél megismerhettem. - Nyíltan kérdezni minden ünnepélyt mellőző – s magam sem tudom, kívánom e más füleknek ezt a beszélgetést, vagy sem. A csend, ami a barlang emlékeit átszövi, szinte kósza tüneménynek hat a bál fényes, zsibongó forgatagához képest, mégis ezúttal szürreálisnak hat az élmény, hogy mi itt ketten egyáltalán szót váltunk egymással. - De az nem jelenti, hogy ne volnék kíváncsi. Meglehetősen – teszem hozzá egy halovány mosolykezdeménnyel a szám sarkaiban, még mielőtt utolérne Nasir átka. Fél füllel hallom, amint tovább gördül a beszélgetés a hátam mögött, s még egy új hang is csatlakozik hozzá, ám őszintén szólva képtelen vagyok velük foglalkozni, miközben lassan a könnyeimet vagyok kénytelen törölgetni az elviselhetetlen forróság miatt, ami a számban tombol. Persze a hóbortosságomról és az ízvilágomról szőtt frappáns megjegyzések nem kerülik meg a füleimet, s tudnék arról értekezni, milyen mélységben és vehemenciával rejtse a sötétebbik oldalába az egzotikumát az elementáris mágus, ám mindenki szerencséjére néhány elhaló szusszanásnál több nem képes felszakadni belőlem. Csupán remélni merem, hogy hamar véget ér a puncs hatása, és nem kell a bál maradékát effajta szenvedések között megélnem.
Reinaakviin Kedvelte
Ezaras Azildor
Varázsló vagyok
There is a crack in everything. That's how the light gets in.
Nem igazán tetszenek a szavai. Csak azért, mert valakit nem tartanak szépnek annak a sarokban kell gubbasztania? Miféle kiközösítés ez? -Csak azért maradjak csendben, mert nem tetszik a válaszom? Kedvesek a bókjaid és jól is esik… De ettől még megvan a véleményem.-Nem fogom azért csukva tartani a számat, mert valaki azt mondja. Ő csak egy idegen, aki odajött hozzám, aki leszólított. Semmivel nem tartozom neki, még ha örülök is annak, hogy nem kell egyedül lennem most. A süti finom, de nem veszek belőle másodjára. Valami történik itt, csak azt nem igazán értem, hogy mi. Az a nő furán viselkedik, de senki sem kezd el aggódni érte. A felém nyújtott pohárra pillantok, majd elfogadom azt. Először csak bele szimatolok. Egészen kellemes az íze. Végül bele is kortyolok. Finom, édes. Ilyet eddig még nem ittam. Mondjuk a bor jobban ízlett, de ez sem rossz. Ahogy megpillantom Wynt intek felé egyet, de úgy tűnik az ő figyelmét az a lány köti le, aki furán viselkedik. Éppen megszólalnék, hogy megdícsérjem az italt, mikor szavak helyett egy böfögés csúszik ki ajkaim közül és ezzel együtt egy virágszirom távozik belőlem. Összeráncolt homlokkal figyelem a furcsa jelenséget, majd nézek bele ismét az italba. Ahogy hallgatom a beszélgetést rájövök, hogy valami csíny áldozata lettem én is. De azt hiszem én még jobban jártam. -Miféle mágia ez?-Nézek végig a jelenlévőkön. Majd egy újabb böffenés és egy újabb virágszirom.
Fuldokoltam, nem kaptam levegőt. Lehet ezt hívják pánikrohamnak? Nem tudtam magammal mit kezdeni, muszáj volt eljönnöm onnan, és az sem segített rajtam, hogy senki még meg sem próbálta megmagyarázni mi történt velem. Időközben az öreg mágussal is lett valami, bár nem hiszem, hogy ő is átváltozott volna, mert eddig is férfiként volt jelen. De legalább kitudódott, hogy kinek a műve volt ez. A kedves úriemberé, aki Edellynt köszöntötte. Mielőtt bármit tettem volna vele, amit az illem nem ír a sorai között Wnyva bukkant fel mellettem és… szerelmet vallott? Kidülledt szemekkel néztem rá. – És Ronnal mi lesz? – csak ennyit sikerült kinyögnöm. Nem mondom, formás szépség volt mindig is, de azért tudtam a határaimat. Viszont ki kellett jutnom innen most. Ellökődtem az asztaltól és átpasszíroztam magam a tömegen, egyenest kifelé a teremből. Friss levegőre volt szükségem, különben ott helyben gutaütést kaptam volna. Átvágtam a termen, és az első nyitva talált teraszajtón kimenekültem onnan. A nap időközben lenyugodott és átvette a helyét a hold derengő fénye. A tánctér kellős közepén megálltam és erősen gondolkodni kezdtem. Vajon mutatott e valami hasonlót nekem Edellyn, amivel vissza tudok változni férfivá. De semmi. Egyszerűen semmi sem jutott eszembe, aminek hatására kitört belőlem a düh és erővel beleütöttem a feldíszített oszlopba. Aztán fájdalomtól eltorzult arccal a gyomromhoz szorítottam a lüktető öklömet.
Bár még minden levegő vétel olyan, mintha legalább egy hagymapucolóban lennék, Ezaras józanító szavai, a könnyeket nem tüntetik el a szememből, ám rádöbbentenek, hogy a közelsége talán a összegyűlt népnek bensőségesebbnek tűnhet a kelleténél. Pedig, ha tudnák… A tenyér csapkodásra emelt kezek gazdáját keresem, s egy szintén elbűvölő hölgyemény kecses kacsóiban lelem meg a helyzet megoldását, bár gyanítom mindhiába. – Köszönöm. – köszörülöm meg torkom, még mielőtt ellépnék a Tanácsos közelségéből, s hajolok meg a nagyérdemű előtt. - Azt hiszem, igazad van. – bólintok végül Azildor szavaira, noha valamiféle üresség virága kezdi bontogatni szirmait bennem, melyet nem tudok mire vélni. – Olyan siralmas ez a zene, valami vidámabbat is pengethetnének azon a lanton. – fordulok a sarokban játszó zenészek felé. – Nem temetésen vagyunk mester! Játssz nekünk valami olyat, ami felpezsdíti a vért. – emelem magasra kezemet, s szólítom meg a zenészek közt a legidősebbet. Ezzel is oldva a kissé feszályezetté vált hangulatot és elvonva gondolataimról a figyelmet. 
Bizalmas közelségéből keresem fel barátságos barnáit, mielőtt még elnéző, netán melankolikus mosolyra húznám a számat.
-Rendben!-Bólintok egyet Rhynnek. Bár akkor nem igazán értem, hogy mire is gondolt a szavaival, de talán később tényleg el tudja azt nekem magyarázni.
Én magam is belekortyoltam végül a poharamba, miközben arcomon elégedett mosollyal pillantottam körbe a jelenlévőkön, ahogy egyre inkább elhatalmasodott rajtuk a puncs hatása.Szerencsétlen Ezarasnak még mindig nem múlt el a csípős hatás, Thora pedig inkább kivonult körükből... Őszintén szólva megértem, hogy bepánikolt, tényleg ijesztő lehet olyasvalakinek, aki soha nem próbált még hasonlót. Sosem felejtem el az első alkalmamat, én sem viseltem sokkal jobban. Bár az egy jóval tréfásabb helyzet volt. Voltak akikre hirtelen rátört a szerelmi vallomás, így meglehetősen mókás jelenetek bontakoztak ki.
