Ebédlő

Tulveron Krónikái :: Arienthe-kúria

Lepihentem a puha ágyra, és lassú kortyokban elfogyasztottam a kesernyés teát, aminek minden kortya a felsebzett nyelvembe mart, azonban határozottan jobban éreztem magam. Kissé be is kábultam tőle, de legalább tompította az érzékeimet. Deedra itt maradt, segített amiben tudott. Valahol örültem neki, bár kissé szégyelltem, hogy így kell látnia. Szánalmasan festhetek.
- Ostobaság volt nyiltan mutatkoznom Nulportban, pláne egy ilyen forgalmas ünnepségen megjelennem - mondtam halkan, miközben hátradőltem a párnámra. - Várható volt, hogy előbb-utóbb felbukkan valaki, akinek köze van a Vörös lándzsához.
Majd átvettem a vizesruhát, ép kezemmel a homlokomra nyomtam. Kellemesen hűsített.
- Jól kicsesztem saját magammal. Ma este lesz a beavatás, nem tudom, hogy fogom összekaparni magam addig.

Nagy nehezen, de feljutottunk a szobába, ahol aggódva pillantottam Aikenre. Lyn visszafeküdt, mint ha ez minden napos lenne. A szobalányok azonban lehet, nem most hajtják álomra majd a fejüket a sok izgalomtól. Itt hagytak nekem egy friss vizes tálat rongyokkal. Aiken az ágyra ment, és én zavartan, de követtem a tállal, ami az éjjeli szekrényre tettem.
- Nem hagylak itt. – mondom lágy hangon, majd leültem az ágy szélére. Bele mártottam a vízbe a rongyot. Ha megitta, és oda adja a poharat elveszem tőle. Nagy levegőt vettem.
- Frászt hozod az emberre. – Mondom, majd a vizes rongyot oda adtam neki. Reméltem lefekszik. Most döbbentem rá, hogy mióta itt vagyunk nem is voltunk kettesben. Ám nem találom megfelelőnek az időpontot a történtek kitárgyalásához.

Sem a Nulportban töltött idő, sem pedig Norvin Drest ismerősének lenni nem jelentett egy életbiztosítást, semmi meglepő nincs hát abban, hogy eltették láb alól a fickót. Ha én nem, akkor hamar megtette volna egy másik rosszakaró. Nulportban nem volt nehéz olyat szerezni. Ám már ellszállt minden erőm ahhoz, hogy ezekből a gondolatfoszlányokból bárminek is hangot adjak, ráadásul a szám is zsibbadni kezdett. Ismét a piáért nyúltam, majd meghúztam azt, elfelejtkezve arról, hogy az előbb sikerült elharapnom a nyelvemet. Köhögve köptem ki a rumot, ahogy az vérző nyelvembe mart. Annyira csípett, hogy egy pillanatra el is feledkeztem az oldalamon tátongó sebről. Deedra közben folyton beszélt hozzám, de nem igazán tudtam figyelni szavaira. Nem tudom meddig tartott a dolog, de Edellynnek sikerült kitisztítania, majd összevarrnia a sebet, és egy rendes kötést is rászorított. Ez ki kell, hogy bírja reggelig. Ezután egy tiszta vizes kendővel nekilátott letisztítani a vértől és mocsoktól ragacsos testemet. Ahogy végignéztem rajta, ő sem nézett ki valami jól, hálóinge állapota felvehette volna a versenyt egy szorgos hentes kötényével egy forgalmas piaci napon.
Kaptam tiszta ruhát, és valamiféle gyógyteát, aztán felsegítettek engem a szobába. Nem volt kellemes megmászni a lépcsőket, ám a második fordulóra már egészen belejöttem. A szobámba érve kimerülten rogytam le az ágyamra, majd kortyolgatni kezdtem a gyógyteát. Edellyn megbizonyosodott róla, hogy már rendben leszek, majd magamra hagyott Deedrával.

Még így is képes volt megjegyzéseket tenni, a helyett, hogy spórolna a maradék erejével. Mikor felordított, csak még jobban szorítottam. Ó, szóval megölte. Jut el tudatomig a felismerés. Azonban, ha Drest embere volt, úgy bizonyosan magát védte. Talán ezzel is bosszút állt a nő.
- Cshhh… cshhh - Csitítom, s megigazítom a fején a vizes rongyot, kicsit megtörölve vele.
- Szorítsd a kezem. Mindjárt vége.– Mondom kékjét keresve. Fogalmam sincs, hogy még mennyi van vissza, de inkább a kegyes hazugság. Kezdek hozzá szokni, hogy ebben a házban mindig történik valami.
- Rendben lesz? – Kérdezem a nőre nézve. De ekkor már érkezik is a válasz.
- Vele maradok. – Mondom határozottan.

A hideg vizes rongy különösen jól esett a fejemen, sokkal inkább magamhoz tértem, éberebb voltam.
- Megszúrkáltak, ja. Nem voltam elég gyors - mondtam halkan. - De én túléltem, azzal a mocsadék Stannel ellentétben. Kereshetnek új verőlegényt maguknak az átkozottak - röhögtem fel fájdalmasan.
Deedra is igyekezett hasznossá tenni magát, ha már a szolgálólány remegett a bizonytalanságtól. De nem hibáztattam érte, felteszem nem sűrűn esnek be sebesült idegenek a pincébe.
- Bassza meg! - üvöltöttem fel, ahogy Edellyn bármiféle figyelmeztetés nélkül az oldalamra öntötte a fertőtlenítő alkoholt.
Éreztem, ahogy fogaim véres lyukakat martak nyelvembe, számat meleg, sós íz árasztotta el. Egy nagy adag vér serkent ki ajkaim közül.
- A picsába, előtte szólhattál volna! - ziháltam.
Rettenetesen csípett, ahogy bármiféle körültekintés nélkül a sebembe mart a szesz, noha tudtam, hogy mindenképp ki kell tisztítani. 

Már megint ez a fickó neve hangzik el. Elengedtem Aiken kezét, és felálltam, majd tettem amit Lyn mondott. Megfogtam a rongyot kicsavartam, majd újra vissza hozzá. Elkezdtem először megtörölni, majd rá tettem.
- Még mit segítsek? – Kérdezem rémülten, de nagyon is úgy tűnt, hogy a nő kézben tartja a dolgokat. Nem tudom, hogy ezt a tudást hol szerezte meg. Végig mértem, és nem tetszett, amit láttam. Ennyire még a kalandunk után se volt rosszul talán. Még is mi történt? És miért nem jött vissza, hogy együtt elkerüljük ezt? Ismét megfogom a kezét, ha engedi. Nem értek a gyógyításhoz, de talán hasznosabban tudnám adogatni a dolgokat, mint a remegő fruska itt.

Hamarosan megjelent egy szolgálólány, vízzel, tűvel, kötszerekkel, meg egy üveg rummal... Utóbbit egyből a kezembe is kaptam, én pedig nem haboztam meghúzni. Jól tudtam, mi következik. A hajón rosszabbakat is átéltem már, pláne, amikor nem is volt rendes hajóorvosunk.
- Nem az utcán - ráztam a fejem. Még csak az kéne. - A folyóparton, a révtől északra. Az erdő határán. - remélem jól emlékeztem, de valahol azon a környéken hagytam azt a rohadék Stanleyt. Már ami maradt belőle.
- Nem is rossz ötlet, lehet küldök majd neki egy fekete foltot. Biztos összecsinálná magát.
Felszisszentem, ahogy letépte a széttépett és összegyűrt ruhából rögtönzött kötésemet, ami közben kissé rászáradt már a sebre. Lyn nekilátott kigombolni az ingemet, amit minden más esetben igazán kacérnak találtam volna, most azonban csak kellemetlenséget okozott megszabadulni attól az istenverte ruhadarabtól. Ám így valóban könnyebben hozzáfért a sebhez... Ép kezemmel félresöpörtem a megtépázott inget, majd ismét nagyot kortyoltam a rumos üvegbe. Ekkor ismét befutott valaki a pincébe. Először azt hittem, egy újabb szobalány, ám ahogy közelebb ért, a fáklyafényben megláttam, hogy Deedra az. Már csak ő hiányzott, hadd legyen az egész rohadt ház a tanúja szenvedő vergődésemnek...
- Egy fickó aki ismeri Drestet. De elbántam vele - mondtam Deedrának, aki időközben megfogta a kezem... Nem akartam összevérezni az ő hálóingét is.

Részegen, s sértve értem vissza Lynnel az oldalamon. Örömmel látom, hogy ő is tud mulatozni, ha bár az asztalon táncolás kimaradt, amit később pótolnunk kell. Nem éreztem jól magam, forgott vele a világ és az ágy is, amikor bele vetődtem. Egyik szolgálólány bedorgált, hogy ellene megyek Úrnője kérésének, és a puha ágyba porosan, vetődöm, így szó szerint belökdösött még mosakodnom.
Mire visszaértem friss ágynemű volt, és egy érdekes ruha, amit alvásra tett ki nekem. Elegáns hálóruha. Ami, mint minden Edellyn ruhatárából, kihangsúlyozza a nőies vonalakat.
Felvettem, s keresztben elfeküdtem a puha ágyban. A víz jól esett, és enyhén ki is józanított, ám a szoba még pörgött egy kicsit. Elaludtam.

Hangokat, hallottam. Felkeltem, és kinéztem az ajtón. Akkor láttam, ahogyan egy kétségbe esett szobalány valamivel a kezében fut lefele. Felvontam a szemöldököm, és elindulok a mozgás irányába. Még érzem a bort, de már nem annyira, mint mikor vissza értünk.
Követtem, egészen a pincéig, majd ekkor láttam meg őket. Lyn éppen Aikent vetkőztette, minden véres volt.
- Mi folyik itt? – Tűröm el hajamat fülem mögé, és rémülten pillantok rájuk.
- Aiken! – Tekintettem közte és a nő között jár.
- Ki tette ezt? – Kérdezem, majd leguggoltam, és megfogtam a kezét.  

Hosszú percekig feküdhettem még ott a lépcsőn, a saját, és ellenségem vérében fürödve... De inkább a sajátomban. Aztán ismét nyílt a konyhaajtó, és megláttam Edellynt. Hosszú, fehér hálóruhát viselt, és gyertyákkal világítva sietett le a pincébe. Ahogy leguggolt hozzám, kissé újra felélénkültem. Bár kimerült voltam, de nem éreztem azt, hogy menten elalszok, ha egy pillanatra is lehúnyom a szemem.
- Lyn - emeltem rá a tekintetemet. Finom vonásai rémült fintorokba torzultak - Ennyire rossz lenne? - kérdeztem kissé erőtlenül - Ugyan, látnád a másik fickót - próbáltam egy gyenge mosolyt elejteni, ám inkább csak valamiféle grimasz lett belőle. - Drest egyik embere ott volt. Vagyis... Nem a legénységből. Az Albatroszból a verőlegény. Felismert. Megöltem, mielőtt értesíthette volna Drestet.