Gyönyörűek és elragadóak voltak mindketten, ahogy új öltözékükben helyet foglaltak az asztalnál. Noha Deedrán látszott, hogy kissé zavarban van, és nincs hozzászokva ehhez a stílushoz, de valamelyest még jól is állt neki ez az aranyos bizonytalanság. Hamarosan kihozták a vacsoránkat, gőzölgő, fűszeres kagylólevest, pácolt halat és rákot zöldségekkel, valamint sült fácánt. A desszert sem maradt el, több különféle süteményt és édességet sorakoztattak fel az asztalon, illetve nagy kancsó borokat, abból a vörösből amit már annyira hiányoltam. Mielőtt nekiláttam a levesnek, töltöttem is a serlegembe belőle, majd a lányokra pillantottam, hogy ők kérnek-e. Ekkor leesett, hogy bizonyára itt ezt is a szolgálók végzik, bár én soha nem voltam hozzászokva, hogy más rakja elém az ételemet és töltse ki a boromat. Koccintásra emeltem a kupámat, majd jóízűen nagyot kortyoltam bele. Még mindig isteni... Félretettem, majd nekiláttam a levesnek. Bár tengerészként hozzászoktam a tengeri ételekhez, a halhoz, a rákhoz, a poliphoz, a kagyló azonban úri lakomának számított, ritkán volt szerencsém hozzá. Kissé szoknom is kellett a leves krémes, különleges ízvilágát, ám határozottan kellemes volt. - Igazán? - kérdeztem Edellynt a fácánra tett megjegyzését követően. - Hát még mindig eljársz vadászni? Nagyszerű. Ezesetben igyekszem helyet szorítani a szárnyasnak a gyomromban - mosolyodtam el, noha nem tartottam ilyesmitől. Farkaséhes voltam, és talán még Eviranban volt szerencsém utoljára tisztességes vacsorához. A levessel hamar végeztem, hát szedtem magam elé a sült halból és rákból, némi zöldséggel. - Lucas mikorra várható? - néztem Edellynre. - Felteszem ő is velünk fog jönni a... öhm... a báróhoz. Bár fogalmam sincs, Lucas milyen feladatkört láthat most épp el, még mindig végrehajtóként tevékenykedik-e, azonban biztos voltam benne, ha mi elvállalunk egy balhét, abból ő sem fog kimaradni. Pont, mint régen.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Lassan haladtunk, és már az ajtó vészesen közel volt. Csak ne ess el, csak ne ess el! Mormogtam magamban. Ketten együtt hatalmas illat felhőt húztunk magunk mögött. Talán életemben nem voltam ennyire tiszta, mint most. Már nem volt messze az étkező. Majd mikor beléptem a szívem zakatolni kezdett, lábam meg érthetetlenül remegett. Megpillantottam Aikent, soha sem láttam még ennyire jóképűnek, és tisztának. Elmosolyodom, és elpirulok, ahogyan mosolyogva üdvözöl minket. Most értettem meg, amiért minden nő Eviranban csak viháncolt. Soha sem volt időm talán megfigyelnem őt jobban. Vagy a nő ültetett el bennem valami bolondságot? Inkább maga a hangulat adja, hogy mindent szépnek és másnak lássak. Elhessegetek minden gondolatot, hiszen nem áll szándékomban máshogyan tekinteni rá. Zavartan keresem meg a helyem. Aikentől még egy bókot is sikerült kapnunk. Majd ekkor, ahogyan lépek a cipőben természetesen meginogtam. Egyik székben megkapaszkodtam, és rájuk pillantottam teljes zavarban. - Minden rendben. – Mondom, még akkor, ha nem kérdezik. Természetes, hogy megbotlom, remélem nincs messze a helyem.
Majd helyet foglaltam. Furcsa illata volt a levesnek, hasonlított a tengerre, még soha nem éreztem ilyet. Nem volt annyira kellemes, mint vártam. A többi ételt eddig még csak nyersen láttam, az itteni piacokon, de soha sem volt alkalmam megkóstolni. Rá néztem a tányérra mellette sok evőeszköz. Istenek segítsetek!
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Amikor megéreztem a konyhából szállingózó sülthal, kagyló és kandírozott gyümölcs illatát, akkor lettem igazán éhes. Van, hogy egy nap időm sincs leülni, sok a tennivaló, a nagy hatalom nagy felelőséggel jár. - Aiken! – pillantottam meg a férfit az asztalnál. – Milyen fess lettél. Ritka esetek egyike – mondtam, ám a hangomban nem volt él, inkább gyermeteg csipkelődés. A hosszú asztalt fehér, aranyos szegélyű abrosszal terítették, négy főre, természetesen. Ezüst tányérok, evőeszközök és serlegek, melyeknek szélét véset és veretek dísztették, sorakoztak egymás mellett. Sokágú gyertyatartókban égtek a kandeláberek apró lánggal, míg a szolgálók sorjában tálalták elénk a fogásokat. Az asztalfőn foglaltam helyet, ott, ahol megboldogult apám is ült mindig. Elsőként a kagylólevesről emelték fel a fedőt, és meg is csapott a kellemesen sós és fűszeres illat. Másodjára, még melegen, sült és pácolt halat, rákot és osztrigát tálaltak elénk ezüsttálcákon, burgonyával, zöldségekkel és némi algával körülvéve. Mögéjük a rozmaringos-almás fácánsült került, alighanem azokból a madarakból, amiket magam lőttem. Utoljára a desszerteket, citromos süteményt és finoman remegő pudingot hoztak, no meg a pincéből frissen bontott borokat. Szinte élmény volt látni, hogy terül meg az asztal. Majd, amikor már minden rákerült, és ránk zárták az ajtót, féloldalasan elmosolyodva a vendégeim felé fordultam. - Jó étvágyat, a hosszú napok bizonyosan kimerítettek. Hm, a fácánt mindenképpen kóstoljátok meg, magam lőttem – csevegtem, amíg belemerítve az öblös kanalat, szedtem magamnak a levesből. A kandalló pislákoló tüze kellemes meleggel töltötte be a szobát, és az, hogy végre nem egyedül vacsoráztam, ritkaság számba ment.
Míg Edellyn és Deedra érkezésére vártam, lassan a hajam is teljesen megszáradt már, és az egyik szőlőfürt is elfogyott. Pedig tényleg csak csipegettem. A szolgálók kissé zavartan álltak néhány lépésnyire az asztaltól, várva úrnőjük érkezését, vagy épp az én kívánságaimat. No nem mintha nekem annyi kívánságom lett volna, én jól elvoltam. Mondjuk abból a vörösborból kirakhattak volna egy kancsóval, de talán jobb is, hogy nem tették, tisztán kellene tartanom a fejem, míg át nem beszéljük ennek a megbízásnak a részleteit. Régebben, mikor hosszabban időztem Nulportban egy-egy kihajózás előtt, előfordult, hogy Edellynnel dolgoztam, noha akkor még ő sem volt ilyen magason. Együtt hajtottunk végre kisebb-nagyobb akciókat, voltak köztük betörések is, itt Nulportban is, meg máshol is. Egy báró teljes kincstárát elhozni azonban nagy falatnak hangzott. Fogalmam sincs, Edellyn azóta mivel foglalkozott pontosabban, mennyi gyakorlatot szerzett hasonlókban, ám így első ránézésre nem tűnt már olyannak, mint aki maga végzi a piszkos munkát. Bizonyára erre is megvannak az emberei. Csak remélni tudom, hogy ezek gyakorlott, hozzáértő mestertolvajok és behatolók... Bár az, amit a Maszkos Lady a levelében írt, hogy korábbi bandájára nem számíthat, aggodalomra ad okot. Ismerve az alvilág működését, arra tippelnék, hogy tetten érték őket, és már rács mögött ülnek, de persze egyéb személyes, belső konfliktus is okozhatja a gondot, ami miatt a Maszkosnak új emberek kellenek. Kérdés, hogy Edellynnek van-e elég embere ehhez, vagy rajtunk kívül másokra is szüksége lesz... Épp megkezdtem egy újabb szőlőfürtöt, mikor lépteket hallottam a lépcső felől, a fürdő irányából. Megrágtam még a szőlőszemet amit leszakítottam, miközben odapillantottam. Valóban, Edellyn érkezett meg, végre... Meg valaki más. Beletelt pár pillanatba, míg leesett, hogy nem Edellyn valamelyik csinos udvarhölgye az, hanem Deedra. Ám korábbi énjének nyoma sem volt. A kopott, piszkos bőrruhákat és az utazóköpenyt nőies, fekete szettre cserélte, jól láthatóan egyenesen Edellyn ruhatárából, frissen mosott, kifésült haja pedig göndör fürtökben omlott a vállára. Fel sem tűnt, hogy kissé ügyeltenül, kényelmetlenül mozgott új ruháiban. Meg kell, hogy mondjam, megjelenése igazán lélegzetelállítóan hatott. Arról azonban elképzelésem sem volt, hogy a folyton makacs, inkább praktikára és gyakorlatiasságra összpontosító Deedrát mivel sikerült Edellynnek rávennie a stílusváltásra, ám azt hiszem, igazán hálás lehet neki. Jól állt a kis Deedrának, hogy megmutathatta ezt az oldalát is. - Hölgyeim! - köszöntöttem őket elmosolyodva, tekintetemet Edellyn és Deedra között kapkodva. - Elbűvölően, mint mindig.
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Tanácsokkal látott el, ami roppant jól esett. És persze segítségemre is volt ebben a nehéz feladatban. Mikor meghúzta, beigazolódott félelmem, alig kaptam levegőt, pedig nem szorította meg olyan nagyon. Érdekes érzés. Nem voltam a komfortos érzés ez. Harisnya viselése kellemetlen, és furcsa. Illatom akárcsak a hölgyé, mint egy frissen nyíló virág. Kebleim szinte a nyakamban, s minden lépésemmel úgy hullámoznak, mint a tenger, amin át verekedtük magunkat. Kellett pár tesztlépés, ami igen csak ingatag volt. Kedves volt tőle, hogy még alacsonyabb sarokkal bíró cipőt adott. Ám ez is olyan volt, mint ha kötélen táncolnék. Vajon Aiken fel fog ismerni? Még magam se ismerem meg. Belepillantok a tükörbe, és teljesen eltűnt a Deedra, akit ismertem. - Hűha. – Mondom, de be kellett, hogy valljam csinosnak éreztem magam. - Köszönöm, igazán szép a ruha. – Köszönöm meg illedelmesen, majd elmosolyodtam Aikenre tett megjegyzésén. Elindultunk lefele. Meg kapaszkodtam a lépcsőn lefele, óvatosan lépdeltem. Bekövetkezett, amitől féltem, levegőt is alig kapok. Hogy bírják ezt a nők?
Aiken Hackney and Edellyn Arienthe Kedvelték
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Csak halványan megingattam a fejem a megjegyzésén, amíg a hajamba tűztem egy szolid, aranyos brosst. - A fűző az a csoda, amitől vékonyabb lesz a derekad és kerekebb a dekoltázsod. A harisnya, amitől formásabbnak hat a lábad – magyaráztam, miközben begomboltam a ruhát a hátán. Még segítettem befűzni Deedra fűzőjének szalagjait, ami a legutolsó procedúrának ígérkezett. Így, egész csinos volt. Gondolom nem szokott hozzá, ám sokkal jobban festett drágább kelmében és topánban, mint abban a kopott nadrágban. Bár mindenesetre nem volt hozzászokva, hogy is lett volna? De majd megszokja, és nem is húztam annyira szorosra. - Nem is áll rosszul – mértem végig az előttem álldogálót. Még lepúdereztem az arcom, és némi rózsaolajat hintettem a csuklómra, majd kinyitottam a fürdő ajtaját, és kellemes hideg áradt be a helységbe. - Remélem Aiken is legalább ennyire kikupálódott, és nem felejtette még el, hogy kell mosdani. Annak ellenére, hogy sose volt az az úrigyerek, a kényelmet mindenki szívesen élvezi.
Bárki is hordta a hatalmas, aranyozott szélű kádba a vizet, csaknem teletöltötte azt, így mikor beleléptem, és kissé ügyetlenül belehuppantam, elég sok vizet sikerült kiszorítanom... Nincs mit szépíteni, úszott a márványozott padlójú fürdőszoba. Kissé haboztam, hogy ezzel kellene-e kezdenem valamit, ám úgy döntöttem, nem foglalkozok vele, inkább élvezni próbáltam a forró, habos fürdőt. A párkányon többféle, erős illatú szappan, meg valamiféle olajok sorakoztak, illetve olyan dolgok, amiket szerintem még nem is láttam korábban. Nem voltam biztos benne, hogy mi mire való, hát úgy ítéltem, a sima szappan jó lesz. Bár az illata annak is különleges volt, de elkezdtem átmosni vele magamat. Nem siettem, hátradőlve ellazultam a kádban, hisz gondolom, a lányoknak jóval tovább fog tartani. Valami azt súgja, nem én leszek, akire várni kell. Miután alaposan átmostam magam, és a hajamat, meggyőződtem róla, hogy a korábbi szagoknak semmi nyoma, majd kissé ügyetlenül feltápászkodtam, megkapaszkodva a kád szélében. Egy törölközőt magamhoz kapva kisétátlam a szobámba, majd szárítkozni kezdtem. A székről időközben eltűntek piszkos úti ruháim, és egy valamivel elegánsabb, és jóval tisztább szett fogadott az ágyra leterítve. Felteszem, Lucasé lehet. Fekete, kissé bő szabású ing volt, hozzá tartozó nadrággal és bőr csizmával, valamint egy világos színű zeke, ezüstös dolmányozással. Igazán ízléses volt. Magamra öltöttem, a méret szinte teljesen passzolt. A tükör elé léptem, kissé igazítgattam még magamon, elszoktam már a hasonló göncöktől. Nem mintha olyan gyakran viseltem volna ilyet. Ujjaimmal kifésültem a csomókat a még kissé vizes hajamból, majd egyszerűen hátrafogtam. A zekémet végül kigombolva hagytam, úgy kényelmesebb. Még egy gyors, elégedett pillantást vetettem a tükörképemre, és magamat teljesen szalonképesnek ítélve elindultam lefelé. Pillanatnyilag jó kedvem volt, halkan fütyörésztem is, mialatt lesétáltam a lépcsőn. Odalent az asztaloknál persze még nem találtam senkit, csupán egy-két szolgálót és az inast, akik már megterítették a hatalmas asztalt, pontosan, ahogy Edellyn kérte, négy személyre. Pedig ennél akár 14-en is elférnénk... A tányérok és serlegek egyelőre üresek voltak, felteszem megvárják, míg a Lady megérkezik. - Üdv! - biccentettem nekik kissé zavartan, hátrasimítva még enyhén vizes tincseimet. Azért helyet foglaltam az egyik tányérnál, és türelmesen vártam a hölgyek érkezését. Hamarosan befutott egy fiatal szolgálólány, aki egy gyümölcsös tálat rakott az asztal közepére, friss szőlőfürtökkel, almával, és egy olyan gyümölccsel, amiről nem tudtam megállapítani, hogy micsoda. Ahogy lerakta, óvatosan odanyúltam, leszakítva egy lila szőlőszemet az egyik fürtről. Mialatt a lányokat vártam, eddigi jó hangulatom kezdett elszállni, és az agyam ismét a levélen és a megbízáson kattogott. Egy báró birtokát bizonyára jól őrzik, sokkal jobban, mint például ezt a kúriát, pedig azért innen sem lenne könnyű ellopni valamit... És nem is akármit tervezünk ellopni, a levélben azt írták, a teljes kincstárát ki kell pucolnunk. Nem kevés tervezést fog igényelni, azt hiszem, hosszú munka áll előttünk, ha ebbe tényleg belevágunk.
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Kedvesebb elmosolyodott. Most éreztem először, hogy nem is olyan rideg. Tudatlan álltam ott és figyeltem mit ad a kezembe. Elvettem és nézegettem először. Felhúztam, majd olyan szavak következtek, amire csak egy pillanatig némán álltam. - Harisnya? Harisnyakötő? – Kérdeztem lassan, fogalmam se volt mik ezek. Bizonyosan bolondnak tart, és tán ki fog nevetni. Hallottam róluk, de soha nem tudtam mire való. Voltak kereskedők nálunk is, de ilyen finom holmikat soha nem árultak. Soha nem gondolkodtam el mik ezek. Néhány lány vihogva várja ezeket, én inkább kardom fényeztem, és harcolni tanultam. - Nem, de erről legalább hallottam. – Nevettem el magam. Remélem, nem veszi sértésnek a nevetésem. Nagyon sajnálom tudatlanságom, de egyszerűen nem értek ezekhez. Megpróbáltam amennyire tudtam, reméltem helyesen. Reméltem majd segítségem lesz. Már nagyon éhes voltam, de nem hiszem, hogy tudok majd enni, talán később leosonok, amikor valami alvó ruha lesz rajtam. Vagy ott is viselnem kell ilyen csacsiságokat? És most hogyan tovább? Megpróbálok nem le esni a lépcsőn?
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Miután leraktam a krémes tégelyt, hátradobtam a hajam. - Egyáltalán nem vagy a terhemre – jegyeztem meg, és felálltam. Csak elmosolyodtam a kérésére, majd először levettem a falról a hímzett, fehér, batiszt alsóruhát. - Először ezt – adtam a kezébe, majd magam is elkezdtem öltözködni. Én már jóval rutinosabb voltam, szinte automatikusan csatoltam be a fűzőm. - Aztán majd a harisnya, a harisnyakötő, a fűző, a cipő, és a ruha. Nem bonyolult. Fűzőt se hordtál még soha? – pillantottam rá kérdőn, miközben a sajátom igazgattam. Pár pillanatig átszaladt a gondolataimon, hogy Aiken már biztos rég készen van. Mit lehet tenni… A jó dolgok időigényesek. És még a hajunk sehogy se állt. Pazar. Várni fog még egy darabig, az is biztos. A hajammal bíbelődtem, amíg vártam, hogy Deedra valamennyire öltözzön, és majd segédkezhessem a továbbiakban. Egy fűzőt azért egyedül, ráadásul elsőre… Csontfésűt fogtam tehát, és tincsről tincsre haladva fésültem ki ébenszín hajam, amely a párától egész sűrű hullámokat öltött.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
Hát valóban, köszönöm, hogy észrevette. Nem válaszolok, csak pislogok rá. Én jobban szeretem a nadrágot, jobban tudok benne harcolni. Dekoltázs szó hallatán melleimre néztem, én így is meg voltam velük elégedve, nem akartam a nyakamban hordani őket. - Oh. – Szólalok meg, ám akkor se látom előnyeit, de kedvességét nem utasíthatom el. - Mindenesetre hálás vagyok. – Mondom illedelmesen. Kiszálltam én is, és elvettem egy törölközőt. - Igaza van. – Jegyzem meg, megér egy próbát. Reméljük, az istenek nem ma szólítanak magukhoz fulladás által. Minden esetre igazat kell adjak neki. És meg kell próbálnom. - Nem akarnék terhére lenni. – Kezdek bele. - De megmutatná hogyan is kell? – Nem tudom illő-e az e fajtakérés, hiszen még se egy szolga, aki majd rám adja a ruhát. Ám soha nem volt anyám, ki nőiességre nevelne engem. Furcsa érzés lesz ezt viselnem, és különösen járnom benne, és illően étkeznem. Cipőt is kell viselnem, nem tudom hogyan is lássak neki ezeknek.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
- Hiszen nő vagy, Deedra – szólítottam a nevén, talán a nap folyamán másodjára, majd kisétáltam a medencéből. és egy tiszta lepedőt magam köré csavarva szárítkozni kezdtem. - A kiváltságunk közé tartoznak az ízléses ruhák, amelyek rengeteg mindenhez hozzásegítenek. Nem gondolnád, mit tud tenni egy mélyebb dekoltázs, vagy egy felvágott szoknya – néztem át a vállam felett féloldalasan elmosolyodva. - Ez a darab viszont korántsem hivalkodó. Egyszerűen ízléses és kifinomult. És minden nő legbelül ízléses és kifinomult. Leültem az egyik vörössel húzott heverőre, majd átdörzsöltem a hajam, és az egyik tégelyből illatos krémet kentem az arcomra, és a nyakamra. - Hogyha sose viseltél ilyet, honnan tudhatnád, szereted-e vagy nem? Ha sose próbáltad ki, honnan tudod, hogy nem szereted? Nem siettem, lassan, komótos mozdulatokkal végeztem a szinte már rutinná vált cselekvéseket. Szememmel már a kézitükröt és a púdert kerestem, na meg a szenet, amivel szabályosra húzhatom a szemöldököm. Eközben néha lopva rápillantottam a lányra. Meg fogja szokni, sőt, meglátjuk, még a végén tetszeni is fog neki, amibe Aiken belerángatta. Vagyis az, amibe én rángattam bele Aikent elsősorban.
Decisions equal destiny
Sometimes the hardest thing & the right thing are the same
Fogalmam sincs, miről beszél, és miket gondolhat. Attól még, hogy én nő vagyok, ő meg férfi nem kell történnie semminek sem. Igen valóban helyes férfi, és valóban gyönyörűek a szemei, de nem! Miért kell ilyeneket feltételeznie röpke egy óra multán? Soha sem történt közöttünk semmi sem, s tán nem is fog. Mérges lettem, hogy sejtelmesen mosolyog, és rögtön elítél. Körbe pillantok, amikor meséli. - Biztosan nem lehetett nehéz, főleg nőként. – Jegyzem meg már nem foglalkozva az előzőekre. - Sajnos nincs nálam más ruha. – Jegyzem meg megdöbbenve. Nem veszek fel női ruhát. Majd mikor oda bök tudtam. Egy sötét ruha, ami mesés volt, ám még se illet az én parasztos énemhez. - Soha sem. – Rázom meg a fejem. És most se akarok, istenek segítsetek! - Nem tudnám viselni. – Jegyem meg. Úgy értettem, hogy fogalmam sincs, hogyan kell az efféle ruhát felvenni, vagy hordani, vagy akármi, amit ezzel tesznek. Reméltem a főzőt nem kell viselnem, levegőt biztosan nem fogok kapni, ha kell és még eltalálok ájulni az asztalnál.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Gyönyörűek és elragadóak voltak mindketten, ahogy új öltözékükben helyet foglaltak az asztalnál. Noha Deedrán látszott, hogy kissé zavarban van, és nincs hozzászokva ehhez a stílushoz, de valamelyest még jól is állt neki ez az aranyos bizonytalanság.
