“They may fight with us, but they don't fight for us."
Nem tartom magamat egy izgulós alaknak - elvégre bárd volnék, vagy micsoda –, főként, ha a kifinomult ízléssel bíró nemesi sarjak, egyéb úri népek és csinos hölgyek kerülnek terítékre a találkozóim alkalmával. Ezúttal mégis némi feszélyezettséggel igazgatom a zakóm ujjrésze alól kitekintgető fodrokat, mialatt ámulattal teljes csöndben haladok a kúria egyik szolgálójának nyomában a kertrész fele. Talán minden feszengésem és bizonytalanságom oda vezethető vissza, hogy a legutóbbi alkalommal közel sem voltam a józanság mintapéldánya, tehát kevéssé tudhatom, mire számítsak a szemrevaló kisasszonytól. Vagy éppenséggel pont oda, hogy kitűnően ismerem a hozzá hasonlóan körmönfont fehérnépeket, a velük való egyezkedésből és közösködésből pedig gyümölcsöző kapcsolatom még nem származott. Azonban ígéretet tettem magamban Deedra felé, s most, hogy a távoli Calden régmúltba nyúló utcáit tapossa, még sürgetőbb az érzet a pozíciójának tisztázására. Nem viccelt a kedves, komolyan veszi a szabadságát és a világ felfedezését. - A kert végén jobbra találja Arienthe kisasszonyt, már várja önt – a szolgáló tiszteletteljes, csöndes hangja ránt fel a gondolataim mélységeiből, s a hirtelen kélt éberségemben magamra is hagy a tavaszi melegben fürdőző, zöldellő udvaron. Hát nincs mese, itt az ideje a fellépésnek! Mély sóhajjal indulok neki a bájos kövekkel kirakott csapásnak, több évtized tapasztalatával nyomva el magamban a kételyeimet és egyéb, az üzlethez nem illő töprengéseimet, hogy mire jobb oldalt befordulva szembesülnék Edellynnel, már a megszokott, kötetlen valómmal nézhessen szembe. - Drága Edellyn kisasszony! - csattanok fel jó kedéllyel, szívélyes mosolyt kanyarintva az ábrázatomra. - Igazán jó ízlésre vall az otthona, s a választása a teadélutánunk helyszínéül. Mindég is kedvemet leltem a természetben, nincs szebb, mint egy ragyogó nyári napon az üde madárcsicsergést hallgatni. Bizonyosan szakmai ártalom, s az sem lehet véletlen, hogy a magamfajtát az égi vándorokkal szokása becézni a köznépnek – lendülök bele a csevejbe, melynek komoly mélységet egyelőre nem adnék. Ellenben könnyedén lépek oda Arienthe kisasszonyhoz, hogy hozzá méltón, kézcsókkal üdvözölhessem.
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Ahronit
Bárd vagyok
Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures
Megleptek szavai, amit nem is titkoltam. Szemöldököm felkúszott, ahogyan csodás csillogó kék szemeibe bámultam. Finoman elpirultam, és pillanatra félre néztem. - K..Köszönöm. – Mondom szemérmesen. Furcsán kellemesek voltak a szavai, még soha nem kaptam tőle elismerést. Visszapillantottam rá, és láttam azt, hogy kezd elfáradni. Jobb lesz magára hagynom, és nekem is álomra hajtanom a fejem. - Már alig várom. – Mondom. Érdekel, hogy mennyire lehet más, mint az itteni élet, és az milyen lehet ott minden. Talán a végén megtetszik, és maradok. Várom, hogy eljussunk oda, de úgy tudom az egy nagyon hosszú és fáradalmasabb út lesz. - Persze, köszönöm. Legalább nem lesz unalmas az utam. Már kérdeztem, és igen. – Megint Edellyn. Nem csodálkoznék, ha a végén azt mondaná lóként is képes viselkedni, és elvágtatunk az ő hátán. Na jó, kezdek elviselhetetlen lenni. Mennem kell nekem is lefeküdni. Ahogyan gondolataimban elmerültem nem figyeltem Aikenre. Mikor visszapillantottam láttam, hogy kezdi elnyomni az állom. Elmosolyodtam, lassan halkan felálltam, és elindultam kifele. - Jó éjt. – Suttogom, és tudom azt, hogy nem hallja már. Lassan becsukom az ajtót, és elindulok lefeküdni én is.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
- Ami azt illeti, te is rátermett vagy a magad módján - mondtam szemeibe nézve. - Eviranban, de azóta is olyan bátorságot tanusítottál, ami ritkaság számba megy, még a tapasztaltabb, veszélyekben jártasabb embereknél is. Azt hiszem, hiba volt, hogy ezt nem ismertem fel előbb - rövid szünetet tartottam, hirtelen azt éreztem, hogy kezdek teljesen elmerülni... Talán már az elixír hatása. - Calden pedig tetszeni fog neked, nagyobb és látványosabb mint Nulport, mondjuk másfajta emberek is fordulnak meg arrafele - mosolyodtam el. - Szívesen veled tartanék, ha néhány napot még tudsz várni, míg jobban leszek. Edellyn biztosan ad lovakat. Kissé lejjebb csúsztam az ágyban, fejemet megint hátrahajtva. Mintha ólomsúly nehezedett volna a homlokomra, úgy hasított belé a fájdalom. Kicsit bevizeztem az ujjaimat, azzal kezdtem hűsíteni szemeimet, amik majd leragadtak... Egy ideig még Deedrát figyeltem, hallgattam amit mond, ám éreztem, ahogy éberségem feladja magát, majd hamarosan elnyomott az álom.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Jól esik róla gondoskodnom, nem esik nehezemre olyan természetesen jön. Talán az Evirani összekovácsoló élet tett ilyenné, hogy segítek akárkin, és megbízok akárkiben. Nem igazán tudtam mit mondani, csak hallgattam őt, és öblös hangját. Második mondatán felkuncogok finoman. Való igaz, hogy mást mondanának. Érdekes lehet a kalóz élet, bár a tengert még szoknom kellene, hiszen a tengeri betegség még mindig le tud engem küzdeni. Majd felnevet és egyetért a vicces kijelentésemmel. - Hát most már benne vagyok az élet rejtelmeiben. Pedig azt gondoltam micsoda kardforgató vagy. De ezek szerint inkább életre való, és rátermett. – Mosolyodom el szelíden kékjébe pillantva. - Ez sokkal szívesebben tanulom el tőled. – Mondom szemérmesen. Lassan aludnunk kellene, de olyan kellemesen elbeszélgetünk, mint még soha. - Valóban. Nem sokat tudok a városról, de már nagyon várom. – Mondom. - Akkor két lovat kell kölcsönöznünk, de csak akkor indulunk, ha már jobban vagy. Már, ha még velem akarsz jönni? – Kérdezem érdeklődve.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Némán hallgatta a történetemet, kissé elmélázott rajta. Eddig sosem meséltem ezekről az időkről, inkább szándékosan kerültem a témát. Azóta viszont már tud mindent amit kell, miért is ne láthatna bele kicsit, miféle élet is ez. Ahogy szünetet tartottam, Deedra felállt és töltött nekem egy kis vizet. Készségesen elfogadtam, nagyot kortyoltam a pohár hideg frissítőbe. - Kalandos - biccentettem mosolyogva. - Mondhatjuk így is. Bár azok a szerencsétlen bolondok a másik hajón, na ők mást mondanának. Bár valóban igaz volt amit mondtam, és mikor tehettük, kerültük a felesleges vérontást, azonban voltak alkalmak, amikor a kapitány szükségesnek ítélte a harcot. Nem, mintha ezek a kereskedők és a tisztjeik akkora szentek lennének, sokszor embertelen körülmények között tartják a legénységüket, akik a lelküket kidolgozzák egy marék ulronért nekik. Ezért is van, hogy sokkal kecsegtetőbb a kalózélet a tengerészek számára. - Rossz emberrel, az biztos - nevetve helyeseltem. - De ha már így alakult, kihozzuk belőle a legtöbbet... Caldenbe vezető utunk során lesz időnk tanulni ezt is, azt is.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Elmélázva hallgattam őt, mint valami esti mese. Megnyílt nekem, ami felettébb meglepett és közben jól is esett. Finom mosollyal figyeltem minden rezdülését. Olyan volt, mint akibe talán egy pillanatra visszatért volna az élet. Aki egy pillanatra elfeledett volna mindent, és csak mesélt. Talán hiányzik neki ez az élet? Nem tudhatom, hiszen nem olvasok a fejében, a gondolataiban. Számomra mindig is egy zárt könyv volt, de most úgy éreztem egy pillanatra közelebb engedett. Miközben mesélt, felálltam és az ágy mellett elhelyezkedő kacsomból friss vizet öntöttem neki. Amit letettem az ágy melletti asztalra. - Kalandos életed lehetett. – Mosolygom, majd visszaülök mellé. Láttam egy pillanatra elmélázik, majd folytatja. Mikor kitört belőle egy jól eső nevetés, nekem is nevetnem kellett. Olyan gondtalannak tűnt. - Nos. – Nyúlok a vízért, amit kiöntöttem neki, és átnyújtom. Ha kell neki, és elfogadja a kezem ismét megpihen az ágyon. - Akkor azt hiszen rossz emberrel szöktem el Eviranból. – Nevetek fel, bár mókának szánom, úgy érzem a lehető legjobb embert választottam útitársamul. Hiába hiszi magáról, hogy tisztességtelen még is egy védtelennő mellett volt hónapokig, még sem közeledett hozzám semmi illetlenül, vagy erőszakoskodott velem. Tán több érték van benne, mint más férfiban. - Akkor majd fejlesztjük magunkat, aztán majd megtanítasz engem lopni. – Mondom.
Aiken Hackney Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Mintha meglepték volna szavaim... Persze, eddig talán nem tűnhettem valami támogatónak, de a jövőben majd igyekszem ezt helyrehozni. Nem? Kérdezett vissza. Ezen csak ismét elmosolyodtam. Általában nem néznék ki egy sikeres kalózból, hogy csapnivaló kardvívó. Ebben a világban csak úgy tud az emberfia életben maradni, ha jobban harcol, mint az ellenfél. Én azt mondom, elég, ha csak okosabbak és ravaszabbak vagyunk. - Persze, ha kalóznak állsz, valamennyire tudni kell megvédeni magad - folytattam. - Egy kevésbé képzett, szerencsétlen flótást, mint akik a legtöbb kereskedőhajón vannak, gond nélkül levágok, azonban egy gyakorlottabb kardforgató ellen nem nagyon lenne esélyem. - ráztam a fejem. - Bár meglepődnél, milyen kevésszer van rá szükség - nevettem el magam. - Nekünk az a legjobb, ha az ellenséges hajó harc nélkül megadja magát. Nincsenek sérültek, nincs veszteség, nem kell kisebb vagyont költeni az esetleges károk helyrehozására. Tudod, az egyszerű kereskedőhajónak nem ér annyit a rakománya, hogy az életét kockáztassa érte egy bizonytalan kimenetelű harcban. Abban bíznak, hogy ha együttműködnek, megússzák. Így egy-egy portya során nem feltétlen a legénységünk harci tudása, vagy épp a fegyvereink mennyisége dönt, hanem inkább az, hogy mikor húzzuk fel a feketét. Félelmetes dolog a hírnév, különösen a tengeren. Vannak kalózkapitányok, akiknek a lobogója láttán a hajó egyből bevonja a színeit. Norvin Drest pedig pontosan egy ilyen rettegett hírű kapitány. Egyenesen bolond lenne bárki, aki szembe merne szállni vele a nyílt óceánon... Nem mondom, hogy soha nincs részünk tengeri ütközetben, pláne, ha a Vörös Lándzsával hajózik az ember. Vannak ostoba kereskedők, akik azt hiszik, néhány zsoldossal a fedélzeten megvédhetik rakományukat, vagy akik pusztán annyira félnek munkáltatójuktól, hogy inkább vesznek oda egy kalóztámadásban. Sőt, Drest olykor a hadihajóktól sem riadt vissza. Mióta felújította a Fekete Démont, már ezeknek a tengeri monstrumoknak is kihívója lehet. Ezekben a csatákban persze részt vettem, ám nem mindenki keveredik közelharcba. Az élharcosok azok, akik átszállnak csáklyázáskor. Én fedélzetmester voltam, legtöbbször az ágyú legénységet irányítottam - meséltem tovább, kissé elmélázva felidézve magam előtt ezeket az ütközeteket, a régi kalandokat. Ahogy lehúnytam a szemem, szinte láttam magam előtt a végtelen tengert, a gyönyörű fregattot, hallottam az ágyúk fülsiketítő dörrenését. Mindezt csak az értheti meg, aki átélte már egyszer. - Persze, meg kellett tanulnom valamennyire vívni is, oktattak is páran, többek közt Drest is - mosolyodtam el. - De őszinte leszek, soha nem volt tehetségem hozzá. Mindig azt mondták, a kard úgy áll a kezemben, mint valami piszkavas - nevettem a fejemet csóválva. - Ám azóta változtak a dolgok. Azt hiszem, kénytelen leszek újra gyakorolni a régi szablyámmal.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Érdekesnek találtam, hogy fontolóra vette, hogy segítségemre legyen. Nagyon régóta csak el akar téríteni, azt akarja más legyek, mint ő. Soha nem leszek a tipikus bűnöző, nem menne. „Bármiben” Mondja, s nem hagyhattam mosoly nélkül ezt. Olyan kedvesen mondta, olyan melengetően. Persze mosolyomat visszanyeltem, nem akartam azt, hogy félre értse. Összevontam a szemöldököm mondatán. - Nem? – Kérdeztem vissza, újabb dolog, amit megtudhattam róla. Ahhoz képest sikerült velem elhitetnie, hogy milyen ügyesen mozog ebben. - Azt hinné az ember, hogy egy kalóz mestere ennek. – Mondom szelíd mosollyal. Kezdem unni, hogy mindig Edellyn kerül szóba. Felsóhajtok finoman, mint ha csak elgondolkodtam volna. Valójában unom már, hogy minden tettünk, vagy tenni akarásunkat ez a nő követi. Érdekesnek találom, hogy nemes asszony létére mindenhez is ért. Persze tudom, hogy most nem úgy került szóba, hogy majd ő megtanít minket, még is úgy érzem, lassan el kell hagynom ezt a házat. Féltékenységről abszolót nem beszélhetünk, hiszen ő dolguk kik egymásnak, bizonyosan a tetoválásuk sem véletlen, amire még mindig nem kaptam rendes magyarázatot, azonban a nő folyamatos jelenléte, és beleszólása mindenbe kezd fárasztani. Így, ha talán elhagynám ezt a házat, nem függenék tőle, és nem szólhatna bele mindenbe.
Aiken Hackney Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Egy ideig némán hallgatta a szavaimat. Próbáltam leolvasni a tekintetéből, hogy mégis mi járhat a fejében, ám ezúttal nem ment... Úgyhogy, csak bízom benne, hogy hagyja, hogy vele tartsak Caldenbe. Rég esedékes már egy kitérő oda, ha más nem, azért, hogy szerezzek valami fegyvert. Ez a régi szablyám hagy némi kívánni valót maga után. Ráférne egy kis megmunkálás. A caldeni kovácsok pedig messze földön híresek, náluk kapni a legjobb vasat. Segítenél nekem? Zökkentettek ki gondolataimból Deedra szavai, nem sokkal miután befejeztem mondanivalómat. - Bármiben - mosolyodtam el kissé keserűen. Talán tényleg nem viselkedtem vele valami szépen mostanában, pedig ő is segített nekem a betörésben. Ez a legkevesebb amit tehetek. - Mondjuk a kardforgatáshoz én sem értek túlzottan - nevettem. Tudtam, hogy őt inkább az érdekelné, ami érthető is. Ez egy olyan világ, ahol meg kell tudni védeni magunkat. Nőként pedig bizonyára sokkal nagyobb biztonságérzetet adhat, ha tud bánni valami fegyverrel. - De felkeresheted Lucast, vagy Edellyn valamelyik testőrét, biztos szívesen tanítanának... Sőt, ami azt illeti, nekem sem ártana gyakorolnom kicsit a szablyával, arra az esetre ha egyszer szembekerülök Dresttel.
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Ahogyan visszaültem megeredt a nyelve, persze láttam rajta, hogy fáradt. Nem tudom, mi lenne a jó, ha magára hagynám? - Az egyszer biztos. – Nyugtázom a felkészülésre tett megjegyzését, hiszen sok minden áll előttem, hogy jó legyen. Ha nem is a legjobb, de szeretnék fejlődni. Pillanatra meglepődtem, hogy még ott is lopásra adná a fejét. Nem kell lopnunk, hiszen eleget loptam apámtól, most végre el tudom költeni. A sok pompa közepette nem volt alkalmam, de így mindenképpen vásárlásra adom majd a fejem. Hosszabb kijelentéseire nem reagáltam, csupán bólogattam, majd meg ütötte valami a fülem, miközben elmerültem a gondolataimban. - Segítenél nekem? – Kérdezem finoman, most nem akarok át menni abba a hisztis naiv lányba. Érdekesnek tartom, hogy segítséget ajánl nekem, miközben nem rég még jól lehordott, hogy jól érzem magam, hogy tartozott valahova. Egy egyszerű kérdés, fejemben hiába cikázik még millió dolog, megfogadtam azt, hogy próbálok változni. Erősebb, és koránt sem ennyire naiv lenni.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Egyre erősebben éreztem, hogy eluralkodik rajtam a kimerültség. Nem tudtam biztosra, hogy ez a fárasztó nap és a megerőltető küldetés miatt volt, vagy az elixír mellékhatása hozta elő ennyire... Hátrahajtottam a fejemet, kicsit pihentettem a szemem. Nem mertem túl sokáig, nehogy elaludjak még itt. - A rablás még hosszú felkészülést igényel mind Lyn, mind a mi részünkről - mondtam. Ami azt illeti, a saját felkészülésünket talán el is kezdhetjük már a caldeni kiruccanásunkon... Már ha engedi, hogy vele menjek. - Tudod, ez után a szerencsétlen baleset után jobb, ha felszívódok egy kicsit, amíg kicsit ülepednek a dolgok. Calden jó hely, sok hasznos dolgot be lehet ott szerezni, olyanokat is, amikre szükségünk lehet a küldetésünk során. Persze a magunkfajtáknak jobban oda kell figyelnie, mint Nulportban - mosolyodtam el. Caldenben tényleg sokkal jobb a közbiztonság, az ottani városőrség nem fordítja el a fejét pár ulronért. De talán pont ezért lesz ideális hely. - Azonban talán taníthatnék is neked ezt-azt... Afféle trükköket, amiknek hasznát vehetnéd későbbi szélhámosságok során.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Nem tartom magamat egy izgulós alaknak - elvégre bárd volnék, vagy micsoda –, főként, ha a kifinomult ízléssel bíró nemesi sarjak, egyéb úri népek és csinos hölgyek kerülnek terítékre a találkozóim alkalmával. Ezúttal mégis némi feszélyezettséggel igazgatom a zakóm ujjrésze alól kitekintgető fodrokat, mialatt ámulattal teljes csöndben haladok a kúria egyik szolgálójának nyomában a kertrész fele. Talán minden feszengésem és bizonytalanságom oda vezethető vissza, hogy a legutóbbi alkalommal közel sem voltam a józanság mintapéldánya, tehát kevéssé tudhatom, mire számítsak a szemrevaló kisasszonytól. Vagy éppenséggel pont oda, hogy kitűnően ismerem a hozzá hasonlóan körmönfont fehérnépeket, a velük való egyezkedésből és közösködésből pedig gyümölcsöző kapcsolatom még nem származott. Azonban ígéretet tettem magamban Deedra felé, s most, hogy a távoli Calden régmúltba nyúló utcáit tapossa, még sürgetőbb az érzet a pozíciójának tisztázására. Nem viccelt a kedves, komolyan veszi a szabadságát és a világ felfedezését.
