Mi áll rajta? Kérdezte, ahogy szemügyre vettem a medált. Hát persze, hisz nem tudta volna elolvasni, pedig mióta nála van már... - Áh, igen - pillantottam fel zavaromban, hogy ez magamtól nem jutott eszembe. - Karstorre. Ez lehet a család neve. Bizonyára ismerősen fog hangzani a caldenieknek, ha körbekérdezünk. Óvatosan visszaejtettem kezébe a medált, majd a kis szobában fel-alá járkálva elgondolkodtam. Eléggé bedobom őt a mélyvízbe, ha az első lopását pont Caldenben kell végrehajtani, ahol az egész Querilyan Birodalomban talán legjobb a közbiztonság. Mindenesetre, legalább sok ember megfordul erre, el lehet vegyülni a tömegben, nem fogunk kitűnni. Na meg az itteni nemeseket meg városőröket nem védik olyan kényes szabályok, mint Nulportban. Hmm... Elsőre talán Deedra erősségeire kellene építenünk. - Noha a lopásban még nincs tapasztalatod, van más, amit kihasználhatunk - kezdtem bele, ravaszul elmosolyodva. - Igen jó a beszélőkéd, és tudsz hatni az emberekre, ha nem vagy elhamarkodott. Legalábbis, amennyit eddig láttam, igazán meggyőző tudsz lenni. Van benned valami, ami miatt nem tudnak neked nemet mondani, ha odateszed magad - mondtam. Visszagondoltam az evirani időkre, és valahol még mai napig nem értem, hogy tudott rászedni arra, hogy magammal hozzam. De végül csak lyukat beszélt a hasamba, és ez lesz az, ami hasznunkra fog válni. - Márpedig, minden szélhámosság legfontosabb része az az egy pillanat, amikor örökre megnyerheted, vagy elveszítheted az áldozat bizalmát. Ez lesz a te feladatod, meg is tanítok majd neked egy trükköt. A neve "rabló és áldozat." Ahhoz viszont úgy is kell kinézned, mint egy gazdag kereskedőcsalád messziről hazatérő lánya, ezért is lesz szükségünk egy új ruhára neked. Amit megvehetünk a piacon, ha marad annyi fölösleges ulronunk, vagy szerezhetünk máshonnan is. Még meglátjuk.
Deedra Gindrian and Thora Haleye Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Finoman a kezébe veszi a medált, és megvizsgálja azt. Sajnos hangosan nem mondja ki, így számomra a név továbbra is rejtve marad. Muszáj leszek megkérdezni. - Mi áll rajta? – Kérdezem érdeklődve, hiszen kíváncsi vagyok a már elfeledett névre. Biztosra veszem, hogy nagy név lehet, vagy legalább is ismerik. Fűszerkereskedő, ám hatalmas vagyona nincsen. Bárcsak ismerhettem volna anyám, és megtanított volna valami finom Uri hölgyi viselkedésre, vagy legalább az olvasás rejtelmeibe beavatott volna. Apám soha nem ért rá, tanítók pedig nem voltak mi nálunk. Nissa nevelő anyja emlékeim szerint egyszer megpróbálta, de engem a kalandozás, fára mászás jobban érdekelt, s lázba hozott. Mosolyára, mosollyal válaszoltam. Milyen izgalmas lesz. Figyelmesen hallgatom, ahogyan monológba kezd, és minden szavát iszom. Úgy tudom ő ennek mestere. Még soha nem láttam lopni, így izgatott voltam arra, miképpen kell ezt a mesterséget űzni. - Értem, izgalmas lesz. – Válaszolom csillogó szemekkel. Lehet, ezt sem fogja kedvelni, hogy ennyire lelkesedem, de érdekelt. Nem ártok ezzel senkinek, főleg azért, mert láttam miféle emberek mászkálnak erre. Ezeknek az embereknek pár ulron meg sem érződik. Jó magam kétszer loptam, akkor sem zsebből, hanem egyszer atyámat, egyszer pedig a beavatás estéjén.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Szavaira kíváncsian felvontam a szemöldökömet, majd a medálért nyúltam. Legutóbb, amikor nálam volt, nem figyeltem meg jobban ilyen tekintetben. Tényleg értékesnek látszik, afféle féltve őrzött családi ereklye lehetett egykor. Nem kétséges, hogy valóban egy gazdag kereskedőcsalád fejétől származik. Megfordítottam ujjaim között, a másik oldalán a díszes foglalatban csak egy családnév állt. Karstorre. Ez lényegesen megkönnyíti a nyomozásunkat, bizonyára, ha megemlítjük egy caldeni kereskedőnek, tudni fogja, kiről van szó. - Így van, lopni fogunk - biccentettem mosolyogva. - De nem egyszerű olcsó zsebtolvajlás lesz, ezek a pénzeszsák férgek jól ki vannak képezve, hogy észrevegyék az utcai zsebmetszőket. Ráadásul általában testőr is van velük, szóval, ha rajtakapnak minket, nekünk annyi. A ma délutánt csak megfigyeléssel fogjuk tölteni. Elvegyülünk, kiszemelünk magunknak egy célpontot. Akár te is kiválaszthatod, hisz ez is része a szélhámosságnak, hogy okosan válaszd ki az áldozatodat. Ja, és szükséged lesz egy új ruhára.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Követem tekintettemmel, ahogyan oda sétál, majd finom óvatossággal és gondossággal megfogja a régi papírt. Látom, ahogyan kékje végig fut a betűkön, és majd ugyan ilyen eleganciával teszi le azt. Már csak halványan emlékszem a levél tartalmára. Neve, teszem félre a tányért, és nyelem le a falatot. Had gondolkozzak csak. Ekkor eszembe jut a medál. Leveszem a féltve őrzött medállom, majd megnézem a vésést, mivel nem tudom értelmezni. Felállok, és Aiken kezébe nyomom azt. Csak egy családnév áll rajta, amire hirtelen nem emlékszem. Nagyon zavaró, hogy tanulatlan ember vagyok. - Atyám soha nem beszélt erről, Nissa és én csak ennyit találtunk. – Mondom, majd belenézek a szemébe. Elmosolyodom, eszembe jut édes apám. A világ legjobb apja, és én cserbenhagytam. - Igazad van. Büszke vagyok, apámra ezzel nem sértesz meg. – Mondom, majd visszasétálok és betömöm az utolsó falatokat, amitől igen csak eltelek. - Persze, én rá érek. Kíváncsi vagyok rájuk, ha esetleg nem találjuk meg őket, akkor az istenek akarták így. – Mondom. Bevallom megrémültem picit. Féltem attól, hogy meglelem őket, és tt ragadok, vagy nem is tudom mitől tartok. Mindig csak apám és Nissa volt, és az ő nevelője. Soha nem volt nagyobb családom, hiába szerettem a klánom minden tagját. - Óh, valaki csak nem tanítani akar engem lopni? – Mosolyodom el. Nagyszerű ötlet, végre láthatom azt, hogyan is csinálják a profik.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Tekintetemmel követtem az asztal felé tett mozdulatát, majd félretettem a tányéromat és odaléptem. Az ablakon beáradó reggeli napfény mellett már jól kivehető volt a régi, gyűrött levélpapírra kanyarított szöveg. Gyorsan végigolvastam. Egy caldeni fűszerkereskedő, aki nem örült annak, hogy egy nomád vezér elcsábította a lányát. Igen, ezt nagyjából eddig is tudtuk. Valami konkrétum? Egy név? Bármi. Ezzel nehéz lesz akármit is kezdeni. - Hmm... - tűnődtem el, magamban tartva a gondolataimat. - Nem ír túl sokat. Atyád nem mondott semmit róla? A nevét? Vagy legalább édesanyád családnevét? Óvatosan összehajtva visszatettem a helyére a levelet, majd kissé elmélázva bámultam ki az ablakon. Lassan beindult a reggeli nyüzsgés odalent, a kereskedők kocsikon vitték portékáikat a piactérre, a palota felé pedig egy kisebb őrcsapat masírozott. - Nem baj, így is a megtalálhatjuk nagyapádat, a kalmárcsaládok mind ismerik egymást Caldenben, különösen a nemesi házak. Megbocsáss, hogy ezt mondom, de bizonyára híre ment akkoriban, ha egy jómódú kereskedő lánya otthagyta atyját és családját egy nomádért - mosolyodtam el kurtán. - Miután bevásároltunk, kicsit körbekérdezünk, biztos lesz olyan kereskedő, aki nyomra tud vezetni minket. Sőt... - jutott eszembe hirtelen egy ötlet. - Akkor már nyomozásunkat összeköthetjük egy kis tanulással is. Ha már úgy alakult, hogy kereskedőkkel kell beszélgetni, akár meg is kopaszthatjuk őket kicsit. A fegyverkovácsnál elköltött ulronok nem teremnek újra maguktól...
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Beletúrtam a hajamba, és egy mosolyt engedtem el kijelentésére. - Ahogyan gondolod, de nekem jó a föld is, de a szabadban kellemesebb volt. – Jegyzem meg. Finom ételt csak úgy tömtem, nagyon éhesen keltem fel, pedig a tegnapi ragu eltelített. Talán kitágult a gyomrom, hiszen a napokban nem volt alkalmunk nagyobb ételeket fogyasztani. - Rendben, persze. – Mondom teli szájjal, helyeselve. - Izgalmasabb lesz úgy is valami rendes kardot vásárolnom, vagy más egyéb felszerelést. – Mondom, majd az asztalra pillantok, ahova lehelyeztem tegnap a levelet. - Ott találod. – Mondom, és rá mutatok az asztalra. A kulacsért nyúlok, amiben még talán volt egy kevés víz, és belekortyolok. Jól eső víz segít lenyelni a falatokat, majd leteszem magam mellé. A levélben valami olyan állt, hogy a nagyapám fűszerkereskedő, és remekül él. Bár nyilván nem egy Edellyn életet éli, de nagy háza, lovai, cselédje van. Tudom, hogy van két nagynéném, ám hollétükről fogalmam sincs. - Nem tudom mi áll benne. Csak emlékeim vannak. – Vonom meg a vállam. Nem érintette meg az a tény, hogy nem tudok olvasni.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Ahogy felértem az emeletre, majd benyitottam a szobánkba, Deedrát már ébren találtam. Átnyújtottam neki az egyik tányért, szemlátomást megörült a reggelinek. - Jó reggelt, Deedra - köszöntöttem. - Tűrhetően - válaszoltam a kérdésére. - Ma este már te alszol a bolhákkal - sandítottam mosolyogva az ágy felé, majd kényelembe helyeztem magam. A tányért ölemben helyeztem el, úgy láttam neki a friss sült tojásnak és szalonnának. A tegnapi vacsoránkhoz hasonlóan ezt is remekül elkészítették, gazdagon fűszerezték. Ezúttal nem siettem sehova, ráérősen falatoztam, olykor kipillantva a városra, ahol időközben lassacskán felkúszott a nap az égre. - Azt hiszem, amíg reggelizünk, átbeszélhetjük a mai terveinket - szólaltam meg némi hallgatás után. - Először is meglátogatnám a kovácsműhelyet, amiről meséltem. Bevásárlunk, aztán rá is térhetünk a te ügyedre. Had lássam csak, hol is van az a levél? - kérdeztem, abban reménykedve, hogy abból megtudhatok a családtagjairól valamit, amiből kiindulhatunk.
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Arra keltem, hogy a nap cirógatja a bőröm. Lassan, lassan kinyitottam a szemem és körbe pillantottam. Aiken nem találtam sehol sem, nagyot nyújtóztam, megropogtattam magam és úgy gondoltam megmosdok egy kicsit. Igyekeztem hamar végezni, hogy még véletlen se lepjen meg. Olyan kellemetlen már mellette, nem tudom. Úgy érzem, ha visszaérünk, nekem keresnem kell egy helyet, ahol el lehetek, ha visszatérek. Nem vagyok biztos benne, hogy a céh Nulportban akar-e, vagy jobb leszek egy várossal odébb is. Megmosakodtam, és lépéseket hallok, villám tempóban igyekeztem vissza venni a ruhám, ahogyan már nyílt az ajtó pont végeztem. Nagyot sóhajtottam. Megcsapta az orrom a finom étel illata, amire azonnal megmordult a gyomrom. - Jó reggelt. – Mondom Aikennek, és nyúlok a tányérét, és ha odaadja, ekképpen válaszolok. - Köszönöm, de legközelebb én fizetek. – Mondom, és lekuporodok a földre. - Hogy aludtál? –Kérdeztem, majd belekezdem a finom falatokba.
Aiken Hackney and Edellyn Arienthe Kedvelték
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Szokásomhoz híven, aránylag korán felébredtem másnap reggel. Ahogy kipillantottam az ablakon, még feljövőben volt a nap Calden tornyai és falai mögött. Kissé ráérősen kászálódtam ki az ágyból, nagyot ásítottam. A mosdótálhoz léptem, bár elég állott volt már benne a víz, arra jó volt, hogy felfrissítsem az arcomat. Kipakoltam a batyumból, tiszta ruhát öltöttem magamra, igyekezve minél csendesebben tenni ezt, nehogy felébresszem még Deedrát. Óvatosan átléptem fölötte, majd kinyitottam az ajtót. A folyosóra kiérve senkit nem láttam, valószínűleg a legtöbb vendég még alszik, pláne egy ilyen mulatozás után, mint amit előző éjjel láttunk odalent. Ahogy lesétáltam a nyikorgós lépcsőkön, az ivóban is hasonló üresség fogadott, már letisztított asztalokkal, visszarendezett székekkel. A söntésnél ezúttal egy kopaszodó öregember állt, aki egy fakorsót törölgetett. Érkezésemre felkapta a fejét. - Jó reggelt, ilyen korán? - kérdezte, kissé kihúzva magát a pult mögött. - Jó reggelt - biccentettem. - Aki korán kel, aranyat lel, mondani szokás. Sok dolgom van még ma a városban, amit mielőbb el kellene intézzek. Valamiféle reggeli azonban jól esne előtte. Hacsak nem érkeztem túl korán hozzá - mosolyodtam el. - Nem, nem, dehogy is! Azonnal sütök egy kis tojást, paradicsommal meg szalonnával! Foglalj addig helyet, majd kiviszem! - Két adagot kérnék, felvinném a társamnak majd - szóltam utána, miközben eltűnt a konyhában. Nem kellett sokat várni, hamar elkészítette a bőséges adag, friss tojásokat. Fizettem, majd megragadtam a tányérokat, és visszaindultam a szobába.
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Nem látom őt, nem is hallom. Olyan jó volt ez a pár nap, úgy éreztem, hogy közelebb engedett volna, mint barát, azt hittem egy kis viccelődés még belefér. Persze mit várok egy másba szerelmes férfitől, nyilván hőséges, amit jól is tesz. Nem kellett volna, hogy velem jöjjön, jobb lett volna, ha nem engedem ezt. Rilnek talán igaza van, és más szemmel nézek rá? Nem, biztosan nem. Soha nem vágytam egy férfira sem, soha sem gondoltam azt, hogy nekem szükségem lenne egy férfira is az életemben. Apámon kívül az összes férfi elárult, és kihasznált. Ahogyan fekszem a falat bámulva, nem bárányokat számolok, hanem bogarakat. Hiányzik a természetben eltöltött idő, hiába alszunk melegben, valahogyan jobban álomra tudtam hajtani a fejem a szabadban. Nem hiába, valóban nomád volnék, egy igazi nomád, aki jobban szeret a szabadban aludni. Lassan hunytam le szemem, és elragadott az álom is magával.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Talán csak viccelt volna, és én vagyok túl karótnyelt? De végülis minden viccnek van alapja. Lynnek igaza van, valóban úgy néz rám... Volt idő, amikor még én is hittem a szerelemben, amikor még fiatal, ostoba kölyök voltam. Azonban meg kellett tanulnom, hogy ha nem vigyázunk, kegyetlen játékot tud űzni velünk a szívünk. Észnél kell lenni. Idővel majd Deedra is megtanulja, a többi dologgal együtt. Talán jobb is, ha tőlem és nem valaki rohadéktól, aki kihasználná őt. A fal felé fordulva fészkelődtem a pokróc alatt, kissé kényelmetlen volt és szúrós. Azt nem mondták, hogy a bolhák is benne vannak a szoba árában... Hallottam, ahogy Deedra is elhelyezkedik odalent. Talán engednem kellett volna, hogy övé legyen az ágy ma? Végülis mindegy, holnap úgyis ő alszik itt... Legalább ma nem neki kell a bolhás pokróccal takaróznia. A mi írhánk és gyapjúszövetünk legalább tiszta, mert néhány napja kimostam őket egy patakban. Még egy darabig kényelmetlenül helyezkedtem, de egy idő után hamar elnyomott az álom.
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Kijelentésemre az ágyra pillantott, és láttam azt rajta, hogy el kezd gondolkodni. Nem tudom, hogy mi futott végig a gondolataiban, hiszen nem láthatok bele, ami talán jobb is. Szavaira lehúztam az utolsó kortyot is és megvontam a vállam. Nem válaszolok, csak mereven nézek rá, ahogyan leheveredik az ágyra és fal felé fordul. Valami meg magyarázhatatlan érzés tört rám. Sikithatnékom volt legbelül, ami arcomra nem ült ki, és nem is láthatott, hiszen a falnak fordult. Ennyire, de ennyire…hogy lehet valaki? ÁH! Még a gondolataimban sem tudtam értelmesen beszélni. Talán a férfiakhoz vonzódik, vagy még is csak Edellyn a szerelme, vagy az a nő, akit hallottam? Más férfi rögtön mondott volna valami pajzánt, vagy valami viccet. Enném még Ril is jobban lehetne. Elég rossz példa, hiszen valóban ő egy bár. Neki az a dolga, hogy így viselkedjék. A ser erőssége, még így felvizezve is megütött. Ám nem annyira, csak annyira, hogy bódult legyek. - Ám legyen. – Mondom kedves lágy hangon, még véletlen se tudja gondolataim. - Ma én alszom a földön. – Fogom össze a hajam, és kiszemelek magamnak valami helyet. Elég hamar alvásra adtuk a fejünket. Lefeküdtem, és a plafont bámultam. Ronda volnék? Vagy valami problémája van velem, hogy semmi vicc, minden komolysággal válaszolt? Hagyd már Deedra! Üvölt egy hang a fejemben.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Finoman a kezébe veszi a medált, és megvizsgálja azt. Sajnos hangosan nem mondja ki, így számomra a név továbbra is rejtve marad. Muszáj leszek megkérdezni.