Hát valóban alig tud valamit az itteni rokonairól, ahogy sejtettem. Nem baj, ez alatt a néhány nap alatt körbekérdezhetünk, kideríthetünk mindent. Megtaláljuk őket. Egy levél? Áh, abban talán lesz valami használható nyom... Ami Deedrát illeti, idővel meg kellene tanulnia olvasni és írni. Bár erre nem hiszem, hogy én lennék a legalkalmasabb, hogy megtanítsam, de talán Edellyn tud majd segíteni, ahogy egykor Lucasnak és nekem. Megjegyzésére az ágyra pillantottam, és egyszemélyes létére valóban nem tűnt annyira szűkösnek, ám kétlem, hogy kényelmes lenne kettőnk számára. Elbizonytalanodtam, önkéntelenül is eszembe jutottak Lyn szavai. Hát ezért incselkedik azzal, hogy egy ágyban aludjunk... Fenébe is, mégis mit kellene csinálnom? Lehet, hogy csak a ser ütött be és amiatt bátorodott fel, mindenesetre, a "fej vagy írás" kérdésemre nem válaszolt. Szórakozottan elkaptam a pörögve leeső ulront, a kézfejemre fektettem, aztán rápillantottam. Írás. Én mindig azt választottam. - Ha ennyire ragaszkodsz hozzá, hogy egy ágyon nyomorogjunk... - vontam fel a szemöldökömet. - Én jobban szeretek kényelmesen aludni, de te tudod. Majd leheveredtem az ágyon, a fal felé fordulva, hagyva azért egy kis helyet, ha mindenképp ott akarna aludni. Kissé elmerengtem, felidézve magamban mindazt, amit Edellyn mondott. Az utazásunk alatt igazán jól kijöttem Deedrával, igyekeztem kedves lenni vele. Talán pont ezzel adtam alá a lovat, emiatt bátorodott fel?
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Jó ízűen falatoztam, kedvemre való volt az étel. Finom meleg volt, és olyan szeretett teljesnek érződött. Be kell vallanom, hiányoznak az Eviranban töltött esték, és az ott elköltött ételek. Nissa anyja a legjobb ragut csinálja a világon. Na meg a sütemények. Hmm, az után megnyalod mind a tíz ujjad. Mindig imádtam, ahogyan főztünk együtt, és főzni próbált tanítani. Soha nem sikerült neki, ám nagyon élveztem bele, bele kóstolni az ételekbe főzés közben, vagy megdézsmálni az alapanyagokat. Tudta jól, így mindig többet adott a kezünkbe Nissával, mint amennyire szükség lenne. Aiken gyorsosan végzett a sörével, valóban szomjas lehetett. Nekem még volt egy kevés, hiszen ha én ezt most bedönteném, bizonyosan helyben összeesnék. Utolsó pár kanalazásom közben felhozta a kovácsműhelyt. Ahogyan lenyeltem a falatot válaszolni készültem. - Nagyszerű, kell nekem is pár apróság. – Mondtam. Majd megráztam a fejem. - Pontosan nem, de elképzeléseim rajzaim vannak, de nálam a levél, amit..- Talán ezt még nem is mondtam neki, ide lesz az, hogy ezt megtudja. - Te el tudsz olvasni. – Mondom szegyélve, hogy nem ismerem a betűket. Mindig el tudtam rejteni, elkerülni, így ez alatt a kevés idő alatt, amióta ismerem talán nem vallottam be, és talán nem vette észre. Rá néztem az ágyra, nem volt egy nagy ágy, de nem is volt olyan kicsi, talán elférnénk. - Ennyire rettegsz a gondolattól, hogy talán ketten elférünk? – Vonom fel a szemöldököm, majd kikanalazom az utolsókat, és félre teszem a tányért. Serem még jócskán akadt, vigyorogva ittam bele, várva a válaszát. Még nem feleltem a fej vagy íráskérdésre. Talán megütött a ser, hogy ilyen bátor lettem, hogy ilyenekkel viccelődjek.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Amikor a kocsmárosné kihozta a vacsoránkat és a sörünket, felkaptuk, és a lépcső irányába indultunk. A szoba kulcsa már Deedránál volt, odafent az első emeleti folyosón pedig hamar megtaláltuk a tízes számú szobát. Ahogy benyitottunk, valóban nem volt túl tágas, határozottan egy személyre tervezték. Egy egyszerű ágy volt a fal mentén, az ablak alatt pedig kisebb asztal, rajta egy dézsa vízzel. Továbbá egy ruhásszekrény, mellette egy rozoga könyves polccal. Az asztalhoz se férnénk oda ketten, de nem volt kedvem hátat fordítva, egyedül étkezni, hát helyet foglaltam a földön Deedra mellett. Nem épp egy úri kényelemnek nevezhető szállás, de legalább nem kellett sokat fizetni érte. Nem mintha akkora igényeim lennének, aludtam már ennél rosszabb helyen is. Mondjuk nem mondom, az Edellyn kúriáján töltött idő alatt kissé elkényelmesedtem. Nagyot kortyoltam a sörbe. Jól esett a hideg, habos ital, noha érződött rajta, hogy kissé felvizezték. Bár Nulportban ittam ennél különb sereket, nem panaszkodtam. A vacsora viszont kifejezetten finom volt, a kocsmárosné jól elkészítette a ragut. A hús és a kolompér is friss volt, jól átfőtt. Nagyokat kanalazva, jóízűen fogyasztottam el, majd megittam a maradék sörömet, hátamat az ágynak vetve. - Ez jól esett - mondtam Deedrára sandítva. Úgy tűnt, ő is éhes volt már, ami nem csoda, hosszú út állt mögöttünk, és a száraz kétszersült és az útikenyér messze nem bizonyult ilyen bőséges lakomának. - Ismerek egy kitűnő kovácsműhelyt a városban, holnap meglátogatjuk. Vásárolnék ezt-azt, szerintem neked is találnánk valami kedvedre valót. Aztán meglátogathatjuk a rokonaidat. Tudod merre laknak? - kérdeztem, félretéve közben az üres sörös korsót. Pihentem még pár pillanatot, majd feltápászkodtam és nekiláttam kipakolni a batyumból, majd az asztalon álló dézsához léptem, hogy kicsit megmosdjak. - Néhány napot valószínűleg eltöltünk itt - mondtam Deedrának. - Majd váltogatjuk, hogy melyik nap ki alszik az ágyban - majd nekiálltam kiteríteni a földre a gyapjút és irha takarót, amit a szabad ég alatti estéken használtunk. - Döntsön a szerencse, melyikünk kezd - mosolyodtam el, majd hüvelyk ujjammal az égbe pöcköltem egy ulront. - Fej vagy írás?
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Nagy tömeg gyűlt össze, nem is értettem miért. Talán az ünnepségről maradtak még ebnyien, vagy éppen itt kaptak szállást Nulportból vissza, fogalmam se volt. Nem ismerem a városok szokásait, ahogyan a városi embereket sem. Vacsorát gálásan Aiken fizette, amire nem kellett sokat várnunk. Ahogy megérkezett felmarkoltuk, és elindultunk a szobánkba. - Hát sajnálom, hogy ilyen kicsi szobára futotta most. – Mondom, és belekortyolok a sörbe. Jól eső, hideg ser, aminek a habját ízesen nyaltam le szám széléről. Nagyon hiányzott már az efféle paraszt ital. Hálás voltam a szállásunkért, de lássuk be, nem pucba születtem. Valamint a kimerítő ót után, jól esik a szeszes ital, ami bizonyosan hamar majd a fejembe száll. Érezni ugyan, hogy kissé vizezik a sert, de még mindig jobb az Eviranban tartott italnál. Kellemetlenül érzem magam, az járt a fejemben, hogy egy ágyban kell vele aludnom. Leültem a földre, és összekulcsoltam a lábam, ölembe pedig a tányér pihent, amiben a ragu volt. Belekóstoltam. Igazán finom volt. Majd felkötöttem a hajam nem akartam, hogy az ételbe lógjon az. Ám elfeledve, hogy talán megláthatja a tetoválásom. Jól esően kanalaztam a ragut, és hümmögtem, hiszen nagyon is kedvemre való volt. Rég nem ettünk meleg ételt.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Bár Deedra elixíre néhány kellemetlen mellékhatást leszámítva rendkívül hatékonynak bizonyult, néhány nap pihenés után készen álltam, hogy útra keljek Caldenbe. Deedra ez alatt az idő alatt Edellyn egyik fegyveresével gyakorolta a kardforgatást. Olykor az ablakból figyeltem őket, igazán ügyesnek bizonyult és fogékonynak. Mikor úgy éreztem, elég jól vagyok már, összepakoltam a holmimat, majd kértem a kúria lovászfiújától két lovat. Deedra nagyon belelkesedett, hogy végre útra kelünk, és nem mondom, én is örültem, hogy kimozdulhatok a szobából.
Jóval kényelmesebb volt lovakkal, tisztességes élelemmel és megfelelő készletekkel utazni. Egy kisebb sátrat is magammal hoztam, amit felvertünk az út szélén, mikor letáboroztunk estére. Az utunk meglehetősen nyugalmasan telt, azt éreztem, jól kijövünk Deedrával, talán nem neheztelt már szigorú szavaimért. Esténként tüzet gyújtottunk, és míg a vacsoránk megsült, történeteket meséltünk egymásnak. Ő Eviranról, én a tengerről. Nap közben, mikor megálltunk pihenni, előkerültek a kardok is. Gyakoroltuk azokat a formagyakorlatokat, amiket Deedra tanult. Noha nem voltam olyan tapasztalt vívó partner, mint Edellyn fegyveres őre, azért helyt álltam. Nagyjából egy szinten voltunk, így legalább lehetett egy kis sikerélménye. Nekem annál kevésbé, de hát nem is vártam csodát.
Egy hét kényelmes tempójú lovaglás után érkeztünk meg Caldenbe, tornyait már messziről megpillantottuk az erdő felett. Pompás egy város volt, magas falai, masszív védőbástyái, a császári palota égbe törő tornyai igazán méltóságteljes benyomást keltettek. Bevezettük lovainkat a főkapun, majd a Szárnyas Csikóhoz címzett fogadó felé vettem az irányt. Ismertem a várost, és tudtam, hogy a mi erszényünknek ez a szállás fájna a legkevésbé. Kikötöttük a lovakat, az istállósfiúnak dobtam négy ulront, hogy csutakolja le a hátukat és lássa el őket abrakkal, majd beléptünk a fogadóba. Deedra egyből a söntéshez sietett, majd rossz hírrel érkezett. Már csak egy szobájuk volt, az is egy ágyas. Ahogy körbenéztem, valóban elég nagy tömeg gyűlt össze itt lent az ivóban is. Jó kérdés, hogy valami alkalom miatt volt ennyi vendég, vagy amúgy is ekkora a forgalmuk... Pár éve, mikor legutóbb itt jártam, azért könnyen találtunk pár szabad asztalt, és több üres szobájuk is volt. - Ha egy van, akkor egy van - csóváltam a fejem kissé fáradtan. - Azért egy vacsorát kérjünk ki, noha ülőhelyet idelenn aligha találunk. Majd megesszük a szobában - mondtam, majd a pulthoz léptem. - Jó estét! - köszöntem. - Valami meleg vacsorát kérnénk két főre! - Jó estét - biccentett a fogadós a söntés mögött. - Ha vártok egy kicsit, a ragu épp most lesz kész, friss kolompérral. - Az jó lesz, köszönjük. És két korsó sört is kérnék, a helyi barnából - majd leszámoltam a kért összeget. Úgy döntöttem, ezt a vacsorát most én állom Deedrának is. Nem kellett sokat várnunk, a nő hamarosan kihozott két tányérral a finom illatú, gőzölgő raguból, és két korsó sört. A vacsoránkat magunkhoz véve, az emeletre indultunk, hogy elfoglaljuk szűkös szobánkat.
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Pár nap is kellett, hogy Aiken úgy érezze magát, hogy képes lóra ülni és bírni ezt a hosszú utat. Én izgatott voltam. Nagyon sokat gyakoroltam addig az egyik őrrel. Segítségemre volt, és persze addig is igyekeztem vissza szerezni a régi kitartásom is. Mindennap futottam, és keményen dolgoztam. Többet voltam a kertben az álatokkal, mint emberekkel. Amikor eljött az idő, lovainkat jól megpakoltuk, amire szükségünk lehet. Hosszú lesz az út, de talán nem tart egy holdváltásig. Izgatott voltam, és már vártam az új kalandokat. Bevallom nagyon untam már egy helyben lenni, és folyamatosan ugyan azt csinálni. A házi néni elment, nem kötötte az orromra azt, hogy hova. Volt pár nap, amikor Aiken nem hozta fel folyton végre. Nagyon szeretnék kérdésemre választ kapni. Volt egy nap, amikor a városban felkerestem egy tetoválót. Úgy gondoltam, hogy nyomott kell hagynom magamon. Tartozok valahova, és ezt szeretném jelezni anélkül, hogy egyből tudnák mások hova is. Egy kis jelet választottam a fülem mögé egy kicsi tetoválás, ami kifejezi, mit gondolok. Egy koponya volt, amit átsző egy kígyó. Úgy éreztem ezt jelképez most engem a legjobban. Céhünk címerén található egy koponya, Edellyn és Aikenen pedig megtalálható egy kígyó, ami pedig őket, de főleg Aikent akarja szimbolizálni. Igyekszem nem mutogatni neki, nem tudom azt, hogy érteni fogja e a jelentését, de jobb lesz nem szítani a tüzet. Számomra fontos jelkép lett, hiszen ez a kettő szövi át az életem most.
• • •
Utazásunk nem volt kellemes, de kellemetlen sem. Úgy éreztem végre kijövünk egymással. A tetoválásom gondosan elrejtette a hajam. Néha gyakoroltunk, és fejlesztettük a képességeinket. Más sokkal bátrabbak, és jobbak voltunk mind ketten. Talán ez az út végre közelebb hozz minket, és végre meglátja bennem azt, amit talán elkezdett már, hogy nem vagyok az a naiv kislány, aki az elején. Nem volt semmi gondunk az út alatt. Szépen haladtunk, és a csillagok alatt aludtunk, lovaink is jól bírták az utat. És hosszú utunk kifizetődött. Boldogság volt végre meglátni Caldent, és annak épületeit. Izgatottan pillantottam Aikenre, és vágtáztam közelebb a kapujához. Lassan a nap alá bukott, és pihenni tért, így szállást kell keresnünk. Szívem a torkomban dobogott, tekintettem az embereket figyelte, akik lassan elindultak haza, hogy nyugovóra térjenek. Egy fogadóra bukkantam, vagy is azt gondoltam, hogy az. Hiába volt kiírva, számomra a betűk értelmetlen Elf nyelv volt. Lovainkat kikötöttük az arra fenntartott helyen, és miután elláttuk őket beléptünk a fogadó ajtaján. - Mindjárt jövök. – Mondom Aikennek, és a nő felé indulok, aki a pultnál áll. - Jó estét, két szobát szeretnénk. – Mondom a nőnek, aki igen csak furcsán néz rám. - Sajnálom, de már csak egy szobánk van egy ággyal. – Mondja. Szemem elkerekedik, és inkább leteszem az összeget, még mielőtt elkezdenék gondolkodni ezen. - Legyen. – Sóhajtok, majd visszasétálok Aikenhez. - Rossz hírem van, csak egy ágyas szoba volt már csak, de addig is ihatunk. – Mosolygok, valahogyan az itt felkínált italokat jobban szerettem, mint a puccos kúriai italokat.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Jó ízűen falatoztam, kedvemre való volt az étel. Finom meleg volt, és olyan szeretett teljesnek érződött. Be kell vallanom, hiányoznak az Eviranban töltött esték, és az ott elköltött ételek. Nissa anyja a legjobb ragut csinálja a világon. Na meg a sütemények. Hmm, az után megnyalod mind a tíz ujjad. Mindig imádtam, ahogyan főztünk együtt, és főzni próbált tanítani. Soha nem sikerült neki, ám nagyon élveztem bele, bele kóstolni az ételekbe főzés közben, vagy megdézsmálni az alapanyagokat. Tudta jól, így mindig többet adott a kezünkbe Nissával, mint amennyire szükség lenne. 
