“We all hang on to something we know we're better of letting go. It's like we're scared to lose what we don't even really have.
A késő délután gazdag, testes fénye aranyozza be a bérelt szoba terjedelmét a tágasra nyitott ablakon keresztül. Melengető érintése a fakó, elnyűtt bútorokba is életet lehel, míg félig az ölemben pihentetett kardomon játékosan csillan. Leheletnyi hunyorral fordulok a ragyogás irányába, ami mellett könnyedén szökik be a helyiségbe a közeledő ősz hűvös szellője, éppúgy a nem is oly távoli főtér monoton zsivaja. Az épület mellett páncélos őrjárat masíroz végig, a fémek ritmusos csörgése összetéveszthetetlen billogja a közelségüknek. Azonban nem az ő lépteiket kívánnám már hallani, ellenben az Elrendeltek nővéréit, akivel egymásba fonódó feladatunk nem átall minden alkalommal mélyre nyúló iszonyt idézni a zsigereimbe. Jobban esne túl lenni rajta. A számat puhán összeszorítva fordítom vissza tekintetemet a pengémre, melynek ápolásából mindössze az utolsó felvonás maradt hátra. Gondos mozdulatokkal nyúlok el egy tiszta rongyért, amelyre egészen keveset viszek fel csupán a mellette várakozó minőségi olajból, majd rutinosan kezdem átkenni vele a fémet. S alig, hogy belekezdek, a nevéhez fel nem érő szoba ajtaja hevesen csapódik ki, túloldalán pedig egy jól ismert alak bont formát. Megakadok a tevékenységemben, s résnyire húzott szemhéjak mögül mérem végig Eyrát, kinek jelenléte akár egy szellemé. Megzavarja a nyugalmamat a tény, egyáltalán nem hallottam közeledni. - A kopogás hasznos tevékenység. Megakadályozza az egészségkárosodást, például egy íj jóvoltából – bökök a mellettem húzódó asztalra, melyen a kardápolás kellékeinek társaságában a számszeríjam is felsorakozik. Igen váratlanul és igen végzetesen is alakulhatott volna a felbukkanása. - Csukd be magad után az ajtót – teszem hozzá csöndesen, s ha volna hozzá kedvem, a hangszínemet bizton úgy lejteném, hogy korholásnak tűnjenek a szavaim. Amíg a kérésemnek megfelelően tesz, illetőleg besétál a szobába, folytatom a munkát a fegyveremen, s pusztán az állam biccentésével jelzem az egyetlen szabad szék felé a közelemben, hogy nyugodtan helyet is foglalhat.
Edeyra Rolar Kedvelte
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
A késő délután gazdag, testes fénye aranyozza be a bérelt szoba terjedelmét a tágasra nyitott ablakon keresztül. Melengető érintése a fakó, elnyűtt bútorokba is életet lehel, míg félig az ölemben pihentetett kardomon játékosan csillan. Leheletnyi hunyorral fordulok a ragyogás irányába, ami mellett könnyedén szökik be a helyiségbe a közeledő ősz hűvös szellője, éppúgy a nem is oly távoli főtér monoton zsivaja. Az épület mellett páncélos őrjárat masíroz végig, a fémek ritmusos csörgése összetéveszthetetlen billogja a közelségüknek. Azonban nem az ő lépteiket kívánnám már hallani, ellenben az Elrendeltek nővéréit, akivel egymásba fonódó feladatunk nem átall minden alkalommal mélyre nyúló iszonyt idézni a zsigereimbe. Jobban esne túl lenni rajta.
