Nem hittem el, hogy megint itt tartottunk Aikennel. Ugyan azokat a köröket futjuk újra és újra. Hát nem bizonyítottam eleget neki? Az utunk vissza fele már csendben telt, nem haragudtam, inkább fájt, hogy megint ez történik. Mikor visszatértünk Aikent elvesztettem szem elöl. Gondoltam ma is ismét a kertben pihenek meg. Mikor beléptem a hatalmas Kúriába gondolataimban csak a természet járt, és az, hogy mennyire kellemes lesz megint ott pihennem. Szobalányok köszöntöttek, majd az egyik jelezte, hogy Arienthe kisasszony a társalgóban van. Feltételezem ez valami udvarias jelzés lehet, hogy fel kellene keresnem. Nem szívesen teszem, sokkal jobban érezném most magam egyedül, azonban nem bánthatom meg, hiszen még is csak a házában töltöm az időm nagyobb részét. Még mindig arra gondolok, hogy talán elmehetnék a családomhoz Caldenbe, talán végre megtalálhatnám a nénim, és a nagyapám. Most, hogy itt vagyok, lehet, tudnék szerezni lovat, vagy talán egy kocsit, ami elvinne oda. Később majd vennem kell egy lovat, talán van annyi pénzem, amit apámtól loptam, hogy teljen egy lóra, ám most még csak kölcsön kérhetném csak. Egy ló vásárlást meg kell gondolni, az otthoni lovam volt a mindenem, de nem hozhattam magammal. Többet akarok megtudni róluk, ám nem akarom itt hagyni Aiken főleg most, hogy sérült. Valamint abban sem vagyok biztos, hogy milyen kötelezőségeim vannak jelenleg a maszkos és a céh irányában.
Sietős léptekkel a társalgó fele veszem az irányt, ahol Edellyn tartózkodik. - Remélem nem zavarok. – Mondom, és át lépek a küszöbön.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Én is félretettem kiürült teáscsészémet, kicsit elmerengve Edellyn szavain. Talán igaza lehet... Nem, nem, ez ostobaság. Csak próbál itt okoskodni nekem, vagy csak valami hülye okból összeboronálni engem Deedrával, ahogy azt a nők szokták. - Figyelj Lyn, azt kijelenteni, hogy csinos, nem nevezhető semmiféle beismerésnek, próbáld bárhogy is kiforgatni a szavaimat. Férfi vagyok, van szemem. Deedra valóban szép lány, de ez nem jelent semmit. Te is az vagy. Akkor most egyből szerelmesek leszünk, vagy mi? - fordult grimaszom egy kisebb gúnyos kacajba. Talán jobb lesz, ha ráhagyom... Majd felállt a székből, és először Drestet említette, majd áttért a ma esti beavatásra. Hát nem jön velünk, pompás... Talán ő lenne az egyetlen ember, aki kicsit is segíthetne nekem a Maszkossal szemben, hát persze, hogy máshol van dolga. Még meg kell szoknom, hogy hiába visszakaptam őt, továbbra is csak magamra számíthatok. Inkább nem mondtam már semmit, csak visszafeküdtem az ágyamba. Dresttel kapcsolatban egyetértek, és csak reméltem, hogy nem néz olyan ostobának, hogy kétszer ugyanabba a hibába essek. Elvégzem ezt a ma esti melót, legyen az bármi, aztán meghúzom magam egy időre...
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
A teáscsésze kiürült, én pedig ölbe ejtett kézzel hallgattam Aikent. Persze, mindig könnyebb magyarázkodni, mint felismerni a tényeket. - Nézd, én látok, amit látok. Meglehet, te nem vetted észre, ám az első találkozásunkkor a múltkor – emlékeztem vissza –, ha Deedra szemmel tudott volna verni, megtette volna. Úgy nézett rám, ahogy egy szerető néz a hitvesre. Hidd el Aiken, tudom miről beszélek. Láttam már ilyet, ismerem a nőket, ahogy a férfiakat is. - Hitegesd csak magad az ostoba kifogásaiddal, amíg akarod – forgattam meg a szemem. – Ám most ismerted be, hogy szemrevaló, tehát azt tanácsolom, gondolkodj még ezen – álltam fel a székből. - Ami Drestet illeti – jegyeztem meg, miközben az üres csészéket és tányérokat szedtem össze – egy ideig jobban tennéd, ha ki se mozdulnál, feltéve, ha nem muszáj. A beavatásra este mentek, ám addig maradj a valagadon ha egy mód van rá. - Lucas elkísér majd, nekem sajnos tárgyalásom lesz a grófnál, ám bízom benne, meglesztek – pillantottam rá.
Elkerekedett szemmel hallgattam Edellyn szavait. Félretettem a tálcát és a teáscsészét, kicsit előrehajoltam. Mégis mi a fenéről beszél? - Mi van? - röhögtem fel gúnyosan. Egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy viccel és vártam, hogy ő is elnevesse magát, ám vonásai komolyak maradtak. Lesújtó pillantását próbáltam lepergetni magamról. Nem, ő tényleg így gondolja. Picsába. - Várj, várj... Nem ismered őt. Deedra és a szerelem? Hagyjuk már, láttam, hogy koptatott le mindenkit Eviranban, az apjától is ugyanezt hallottam. Köze nincs a szerelemhez, neki csak kellett valaki, akivel elhagyhatja azt a kietlen porfészket - csóváltam a fejem. Játssza itt a szívek szakértőjét, mintha ő annyira értene hozzá. Persze, ért a férfiakhoz, nem is akárhogy. De egyből a szerelemmel dobálózni? Ez nem vall rá. - Nézd... Én nem vagyok lovag, nincs semmi hősies vagy regénybe illő a tetteimben, és ezt te is tudod, Lyn. És ő is, hisz látta mit csinálok! Én csak egy átkozott szélhámos vagyok, aki túl akar élni, miközben a kibaszott Vörös Lándzsa van a nyomában. Mégis mi a káoszról beszélsz te? Ha hallottad volna hogy rámrivallt tegnap este is a semmiért... Áh, ostobaság az egész - legyintettem ép kezemmel. - Figyeltél minket tánc közben, pompás... - vontam fel a szemöldökömet. Kicsit homályosak az emlékeim a tegnap estétől, ez betudható az alkoholnak, de annak is, hogy a fejemet is bevertem miközben lefelé gurultam a meredek, sziklás folyóparton. - Az istenekre, az a tánc nem jelentett semmit! Csak kicsit jól éreztem magam, azért két évnyi önkéntes számüzetés után megengedhetem magamnak egyszer, nem? És közben próbáltam kedves lenni. Edellyn! Van fogalmad róla mégis mi történt volna, ha az a fickó elhíreszteli, hogy látott engem az Ethuil esti mulatságon? Holnapra Drest fülébe jutott volna, hogy élek, és oda a lépéselőnyöm. Ezt nem fogom egy hancúrért feladni, legyen szó bármilyen szemrevaló lánykáról...
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Teljes nyugalommal hallgattam Aiken indulatos monológját, miközben a teámat kortyolgattam. Csak hümmögtem, amikor befejezte. - Nem látsz tovább az orrodnál, ahogy a férfiak általában – kezdtem bele. – Tudod, mikor nem számít a veszély? Mikor nem számít egy nőnek, ha vérben úszó fejet lát maga mellett? Mi viszi rá arra, hogy nekivágjon az ismeretlennek? És még az se tántorítja el, hogy le kell ereszkednie ennek az ismeretlennek a homályába? Rövid szünetet tartottam, míg leraktam az ezüsttálcára a csészét. - A szerelem, Aiken – fejeztem be végül, rápillantva a barátomra. – Márpedig Deedra a füle csúcsáig szerelmes abba a tök fejedbe és a két szép szemedbe, te vaksi. És még csak észre se vetted, jellemző – ingattam meg enyhén a fejem. - Férfiként néz rád, nem útitársként. Te vagy neki az istenverte hullámok mélyéről érkezett lovag, és nem érdekli, hogy királylányok mentése helyett zsebeket forgatsz ki – halkan felsóhajtottam. – Figyeltelek titeket tánc közben a múltkor. Majd összeesett a karjaidban. Te meg inkább elfutottál azelől az ember elől, minthogy megfektetted volna. Akkor még lett volna lehetőséged szórakozni vele, ám innentől nem. Úgy hogy, sürgősen dönts, kedves Aiken.
- Hát persze, nem vagyok bolond, hogy alábecsüljem a Maszkost. Elvégre te dolgozol neki, biztosan jobban rálátsz. - hagytam rá. Tényleg hiba lenne könnyelműen nekivágni ennek az egésznek, pláne sebesülten. Örülhetek, ha egyáltalán sikerül úgy véghezvinnem a próbát, hogy nem csípnek nyakon. Máskülönben Lynéknek lesz egy pár körük a nulporti fogdába... - Miattam? - állt meg a kalácsfalat a számban. - Ne kezdd te is a vádaskodást! Álljunk meg egy percre! Nem én akartam őt magammal hozni, ragaszkodott hozzá, hogy minden áron velem jöjjön. Azt hittem, csak addig van szüksége rám, míg Eviranból elhozom őt valami mozgalmasabb helyre, ahol kiélheti magát, messze az apjától. De hajthatatlan, ragaszkodik hozzá, hogy velünk maradjon... Pedig jól látta tegnap mindazt ami történt. Lucast és annak a szerencsétlennek a levágott fejét. Meg hogy a nyilvános ünneplés közvetlen közelében késeltek meg, és simán lehet, hogy ő lesz a következő, ha továbbra is maradni akar. Ám őt ez nem riasztja el... Mégis mi a fene ütött bele?
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
A Ladyről ejtett szavakra magamban kissé felháborodtam. Azért nos, nem lehet így nekiindulni. - Nem is félni kell, hanem tisztelni. Sőt, a legjobb, ha mindkettőt teszed egyszerre. Messzebbre elér a keze, mint gondolod, még akkor is, ha most a segítségünket kéri. Meglehet, ez is pusztán valami próbatétel – vettem magamhoz a kalácsot és a tejszínt. Nyugodtan beszéltem, és a lehető legnagyobb jóindulattal. Mivel sose szabad alábecsülni a másik felet. - Tehát a helyedben nem merném ezt ilyen magabiztosan kijelenteni. Várj, hogy mit mondtál? – ráncoltam össze a szemöldököm utolsó mondata hallatán. - Deedra? – kérdeztem vissza. – Egek – forgattam meg a szemeim, majd Aikenre pillantottam. - Ez miattad van – jelentettem ki határozottan.
- Remekül hangzik - nevettem fel kínosan. - Ha sikerül ezt ilyen állapotban végigcsinálnom, annak a céhben el fog terjedni a híre. Hamarosan megjelent egy szolgálólány, végre valami normálisabb étellel. Az ágy szélére húzódtam, magam elé vettem a sültet, a tojást és a zöldséget, majd nekiláttam. - Nem félek én a te Maszkosodtól - folytattam. - Persze, tudom, hogy befolyásos Lady, de kit akarunk átverni? Meg van szorulva, ha új tagokra kell bíznia egy ilyen fontos küldetést. Szerintem nincs abban a helyzetben, hogy válogasson közülünk. Hacsak nem az a célja, hogy kinyirasson valami ostoba küldetéssel, megleszek. Hamar elfogyasztottam a felszolgált reggelit, ám most mégiscsak megkívántam a kalácsot. Visszavettem a tálcámra a már lekvárral megkent szeletet, és majszolni kezdtem, mellé nagyokat kortyoltam a még gőzölgő teából. - Ja, és mégvalami. Deedra fejébe vette, hogy ő is jönni akar. Beszélned kéne vele, rád talán jobban hallgatna.
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
- Hozatok mást. Habár a gyomrodnak nem tennének most jót a nehéz ételek – jegyeztem meg, majd az ajtóhoz sétáltam, és intéztem pár szót lentre, a konyhára címezve. Utána pedig leültem a karosszékbe, a csésze teával a kezembe. - A Maszkos elé járultok, kaptok egy megbízást, azt teljesítitek neki, ezzel bizonyítva, hogy elég rátermettek vagytok arra, hogy neki dolgozzatok. Ha nem sikerül, akkor tárgytalan – kortyoltam bele a gőzölgő italba. - Nekem fel kellett lógnom az egyik hajóra, és ellopni a hajónaplót – válaszoltam halványan elmosolyodva. – Nem volt egyszerű, ám sikerült. Az egyik szolgálólány ekkor lépett be egy rövid kopogás után az ajtón, kezében tálcával, és azon kétszersülttel, főttojással, és zöldségekkel. Biccentettem felé, ő lerakta a tálcát az ágy szélére, majd ismételten magunkra hagyott. - Most mondanám, hogy ne tarts tőle… Mármint a Maszkostól. Ám tapasztalataim alapján érdemes. Amikor szemtől szembe állsz vele ne gyengülj el, rátermett embereket keress, akik nem rettennek meg.
Persze, azt pontosan tudtam, hogy bárki is legyen a Maszkos Lady, kizárt, hogy felfedje, mivel tervezi megszívatni a lelkes újoncokat... - Annyit azért mondhatnál, hogy általában hogy zajlik egy ilyen - fintorodtam el. - Neked például mi volt a próbád annak idején? - nem is tudom, miért nem kérdeztem erről soha... Kérdésére válasz helyett csak megpróbáltam rendesen felülni, ki az ágy szélére. Ismét belenyilalt az oldalamba, kicsit felszisszentem. Ám azt éreztem, hogy sokkal jobb, mint éjjel volt. Össze kell szednem magam, ágyban fekve nem fogom tudni teljesíteni a próbát. - Azt hiszem, már jobban vagyok valamelyest - mondtam, majd magam elé vettem a tálcán lévő ételeket, a kalácsot, a mézet, a lekvárt, és ismét elfintorodtam. - Nem szokásom édességet enni reggelire. Félek, hányingerem lesz tőle.
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
- A Maszkosnak nem szokása megosztani a terveit – mondtam, enyhén megcsóválva a fejem, majd töltöttem egy-egy csésze teát mindkettőnknek. - A beavatáson mindenkinek át kell esnie, ám arról fogalmam sincs, nektek milyen próbát szán – egy kisebb ezüsttálcára raktam a lekvárral lekent kalácsot, a teát, és némi tejszínt, majd Aiken felé fordultam. Nem volt valami jó színben. A láza meglehet lement, ám a sebe még mindig friss volt. Legalább még egy hét ágynyugalomra lett volna szüksége. És azután is fokozatos mozgásra, ám ahogy ismertem, ennek úgyse tett volna eleget. - Fel tudsz ülni valamennyire? – kérdeztem rápillantva. Ezután az ágyához léptem, majd felpolcoltam a fejénél lévő párnát.
