Nagy nehezen sikerült letörnöm a fulladásveszélyt, amit szerencsétlenül magamnak okoztam. Deedra felé pillantottam és aprót bólintottam. Semmi baj, csak egy rakat szerencsétlenség vagy, Thora. Apró mosolyt erőltettem az arcomra, ahogy Edellyn felém fordult. Valóban „kész szerencse” volt. Már ha ezt az egész történetet lehetne nevezni szerencsésnek. De nem lehet. Beleharaptam egy jó nagy adag húsba, és halkan, de ösztönösen rágni kezdtem. A nő megint engem figyelt, és most már nem tagadhattam le, hogy nem nekem intézte a kérdését. Ficánkoltam kicsit a széken, hogy kényelembe helyezzem magam, de ez a figyelem, amit nekem szentelt mindenné tett, csak nem kényelmessé. Esdeklő pillantásokat vetettem a többiekre. Nem tudtam mit mondhatok és mit nem, mennyire hazudjak, vagy épp mennyire ne. A nő kisugárzását tekintve, a lehető legrosszabb ötlet lenne, ha hazudnék, de mivel Aiken se futott bele nagyon a részletekbe, így úgy döntöttem az igazat mondom, halványan elferdítve. Leküzdöttem a falatot, majd megköszörültem kissé a torkomat. - Még… sosem jártam Caldenen kívül – feleltem Edellynnek -, velük pedig megadatott a lehetőség, hogy világot járhassak. Vagy legalábbis, hogy nekilássak ennek az álmomnak – fejeztem be végül a mondatot. Újra körbepillantottam a jelenlévőkön valamiféle visszaigazolást várva, hogy jól tettem, hogy csak ennyit mondtam.
ulatságosnak tartottam, ahogyan ez a kicsi leány rá veti magát az ételre, ám igyekeztem nem mutatni jelét. Az ételre koncentráltam, és arra is, hogy megtöltsem a hasam. Ám nem tudta elkerülni a figyelmem a leány csuklása. Érdeklődéssel fordultam felé, de szegényem a csuklás miatt nem jutott szóhoz. Láttam, ahogyan próbálja azt csillapítani, majd Lyn kérdésétől félre nyel. Az istenekre Thora! Védelmezően pillantok oda, és ha kell segítek, de egyenlőre csak aggódva pillantok oda. - Minden rendben? - Kérdezem, közben hallom Aiken mély sóhaját, és meghagyom neki azt, hogy válaszoljon. Meg is teszi, és felületesen el is mondja, ám nem folyik bele a részletekbe. jobb is, hiszen nem mindenre vagyok büszke, amit ott tettem, vagy tettünk. Majd a lovak is végre szóba kerültek. Akartam már mondani, hiszen igen csak nagy bűntudatom van e miatt. - Sajnálatosan így van, de valóban pótlom én is. Nem ő tehet róla, már nem tudtunk vissza fordulni. - Mondom védelmezően azonnal. Valóban mesés lovait ott kellett hagynunk, és helyette kettő kevésbé széppel tértünk vissza. Szegény lány alaposan meg van izzasztva, talán még engem se faggatott ennyire. Sőt, igazából rólam tudomást sem vettek. Emlékszem az első alkalomra, majdnem elestem a magas sarkúmban ám rám se figyeltek, vagy amikor ügyetlenül kiejtettem a kés a kezemből, s az felcsendült akkor sem. Most nincs könnyű dolga Thorának.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
em hittem volna, hogy a kérdés annyira kompromitáló lesz, hogy Aikenék új barátja kishíján belefúl a válaszba. Deedra reakciói sem kerülték el a figyelmem, még annak ellnére sem, hogy pusztán a szemem sarkából vizslattam őket. Úgy néz ki ez az út is másképp sikerült, mint várták. Végül Aiken törte meg a csendet. Óvatosan beszélt, megfontoltan, gesztusai lassúak voltak. Kerülget valamit. Elhallgat valamit. Biztos voltam benne, hogy jó okkal nem tálal elénk mindent. A vadételek így is képesek megülni az ember gyomrát. - Kellemetlenségbe - nyugtázom a szavait, majd Thora felé fordulok. - Úgy hát kész szerencse, hogy találkoztatok - iszok bele a kupámba, és pereme felől még egy darabig a lányon nyugtatom a tekintetem. - A lovaimat Aiken? - ragadom meg a téma egyértelműen "lényegesebb" részét. - Azok tenyésztettek voltak, az ég szerelmére - nézek ismét a férfi felé, összeráncolt szemöldökkel. - Felírom a többi adósságod közé - jegyeztem meg, és visszafordultam a tányérom felé, azért még a színpadiasság kedvéért megcsóváltam a fejem. - És mond csak Thora - vágtam le a kacsából egy szeletet - a baráti szeretet hozott szerény városunkba? Nem tudtál elszakadni ezektől a zsiványoktól? - az utolsó szót él nélkül, egész kedvesen ejtettem ki.
Korgó gyomorral, egyre türelmetlenebbül, de azért magamat türtőztetve vártam, hogy tálalják a vacsorát. Kihúztam magam, ahogy illik, kezeimet az asztal alatt tartottam, míg ki nem hozták az első fogásokat. Vettem a tányéromra egy keveset a fácánsültből, majd hozzá is láttam. Fantasztikus íze volt. Leöblítettem egy kis borral, mit ne mondjak, igazán jól esett a caldeni nélkülözésünk után újra ilyesfajta lakomában részesülni. Edellyn kérdésére felsóhajtottam, apró mosolyt erőltettem az arcomra, ahogy a lányokra pillantottam a szemközti oldalon. Letettem az evőeszközöket egy kicsit, és megköszörültem a torkomat. Ittam még egy kortyot a borból, hogy húzzam az időt. - Ami azt illeti, némi kellemetlenségbe ütköztünk a caldeni őrség túlbuzgósága miatt - próbáltam megválogatni a szavaimat. Később beavatom talán a részletekbe is, de egyelőre nem szeretném itt, Thora előtt. Egyelőre nem tudom, mennyit mondhatunk el magunkról, bár feltételezem, Edellyn vele is el akar majd beszélgetni vacsora után. - Thora volt olyan kedves, és kisegített minket - pillantottam rá. - Apropó, attól tartok, a lovaid viszont ott maradtak. Noha az a két igásállat, amit magunkkal hoztunk, nem pótolja őket, ígérem, törleszteni fogom az ezzel okozott károkat - próbáltam kissé elterelni a témát, mielőtt túlságosan is belemennénk abba, mégis mivel segített nekünk ez a lány, és milyen körülmények között találkoztunk.
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Szorosan követtem Aikent és Deedrát egészen az asztalig. Próbáltam a lehető legmesszebb leülni Edellyntől. Minél közelebb voltam hozzá, a borzongás annál intenzívebbnek tűnt. Ahogy elfoglaltam a helyem, megkönnyebbülten figyeltem fel, hogy Deedra mellém ült. Hálás voltam neki, amiért a közelemben volt, kicsit furcsának találták volna a többiek, ha ők a nő köré ülnek, én viszont jó távol mindenkitől. Mint egy éheztetett oroszlán, úgy ugrottam fejest a fogások közé. Szinte mindenből is vettem egy kanállal, hogy még véletlenül se hagyjak ki semmit. Viszont az első harapás után csuklani kezdtem. Mindig ez történt, ha valamit nagyon nagy jóízzel nyeltem le, főképp, ha azt először tettem és éhesen. Kedves volt Deedrától, hogy érdeklődött irántam, s bár megszólalni nem tudtam a csuklásrohamtól, de nagyokat bólogattam, hogy megnyugtassam, minden rendben velem. Végignéztem, ahogy meghúzza a lány a borospoharat, és reménykedtem, hogy rám is hatni fog, ha én is ugyanígy teszek. A már kitöltött borból nagy kortyokat nyeltem, hogy elnyomjam az idegesítő csuklást, amikor feltette Edellyn a kérdését, és az egyik kortynyi bor rögvest mellékútra ment tőle. Vehemensen köhögni kezdtem, mint valami haldokló beteg, tenyeremet a mellkasomra szorítva. Nagy nehezen elfojtottam a fuldoklásomat, és kitágult szemekkel, lélegzetvisszafojtva figyeltem Aiken és Deedra arcát felváltva. Én bizony nem fogok megszólalni, így hát megvártam, míg inkább valaki más tálalja ki a közös történetünk eddigi részleteit.
nnyire még talán engem sem vizslatott meg, pedig belőlem aztán mindent látott. Mezítelen testem is akaratom ellenére, ám neki mind ez teljesen természetes, ami számomra inkább személyes. Hiszen koránt sem olyan tökéletes a testem ahhoz, hogy mindenkinek látassam. Ám ő úgy viselkedett, mint ha csak egy vasárnapi ebédhez ülne le. Valamiért egyre jobban éreztem Thorával való kötődésem, és úgy éreztem, mint ha valami láthatatlan fonal tartana most minket össze. Egyre kevésbé tartottam idegesítőnek, és egyre jobban akartam a védelmére kelni, hiába tudom azt, hogy nem szorul rá. Talán felfedeztem egy leheletnyi ellépését, ám nem vagyok benne bizonyos. Megértem, én is menekülnék.
Később már az étkezőben voltunk, és a hasam megkordult. Nagyon kellemesen csiklandozta az orrom minden féle illat. Kényelmes ruhámért meg hálát adok az isteneknek. Az asztalfőn foglal helyet, én pedig igyekszem Thora mellett elfoglalni a helyem. Úgy érzem, most van egy váram, amibe elfuthatok, és kellemesebb együtt átélni a furcsa dolgokat. - Köszönjük. – Suttogom finoman, lágyan és megszeppenve. Nagyon nehezemre esett a villa és a kés használata. Legszívesebben azonnal kézzel túrnám fel ezeket, és majdan a ruhám újába törölném. Fogalmam sincs ezekről az örült városi szokásokról. Csattogtak az evőeszközök, Aikenre néha-néha felpillantottam próbálva leplezni azt, ám Thorára pillantásom már látványosabb volt. - Minden rendben? – Súgom oda neki halkan. Majd elkapom a borospoharat, és belekortyolok. Kiittam azt, ami nagyon jól esett, de ahogyan tudjuk, nem bírom az alkoholt, főleg ilyen sok kihagyás után. Egyelőre nincs bajom, csak úgy érzem picit a vállamról lementek a terhek. Majd Edellyn hangja töri meg a csendet, amire rögtön oda kaptam a tekintettem. Akarva akaratlanul is elárult mindent az arcom. Mint aki elgondolkodik még is hány nővel tér vissza néha ez a férfi. Nem Thorára lennék, úgy mond féltékeny, csak a gondolatra. Ám próbáltam újabb borkortyolással elfojtani a bennem rejtőző szörnyeket. Nem akartam válaszolni, hsizen tudom Aiken hosszasan kifejti ezt úgy is. Ám nővel… hmm… rám soha nem tekint efféle képen. Gyorsan elhessegetem a kislányos, bugyuta gondolatokat, mert már engem is az őrületbe kerget az efféle viselkedés.
Edellyn Arienthe and Thora Haleye Kedvelték
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
z asztalfőn foglaltam helyet, ölembe terítve a kikészített selyemszalvétát, és megvártam, amíg az egyik szolgáló bort tölt az ezüstkancsóból. Hasonlóan körbement mindenki kupáján, és csak azután kezdték el kihordani a konyhából a friss étkeket. Előételnek a könnyed fácánsültet hozták, majd a kacsát, frissen pirult hagymás burgonyával és a gyömbéres mártással. Ezután már csak kisebb fogások kerültek az asztalra, fürj tojások, magvas cipók, desszertnek pedig kandírozott szilvákat szolgáltak fel. A szobát betöltötték az édes és kesernyés illatok, a bor aromája és a gyömbér csípőssége. Az asztalon meggyúltak a gyertyák, kiterültek a fogások, én pedig megemelve a félédes borral telt poharat a vendégeimre mosolyogtam. - Az utazókra, és a fáradalmakra. A bőséges nyárra, és a kecsegtető őszre. Lássatok hozzá bátran - mondtam köszöntőt, majd kést és villát fogva magam is leszeltem a fácánból. Természetesen megvártam, amíg mindenki eszik pár falatot, és csak azután kezdtem el feszegetni a kényesebb kérdéseket. A termet lassan elhagyták a szolgák is, visszavonultak a maguk lakrészébe, és pusztán mi maradtunk. Csendesen pattogott a kandalló lángja, ahogy az egyik vadászkutyám csaholva sietett el előtte, odaülve az asztal lábához, finom falatokat remélve. - Kissé meglepő - néztem fel a tányéromból -, hogy Aiken egy nővel ment el, és kettővel tér vissza. Hogy is találkoztatok ti, hárman? - tettem fel a kérdést nyíltan, mindannyiukon végigpillantva.
Alig, hogy kibújtam a kabátomból, egy lelkes szolgáló már el is vette azt tőlem, ám ahelyett, hogy felakasztotta volna az előszobai fogasra, elsietett vele. Nem lepne meg, ha egyből mosni vinné. Talán tényleg fel kellene keresnem egy szabót, ha lesz egy kis érkezésem, nem flangálhatok a szakadt, kopott, összefoltozott útiruhámban folyton. Pláne, ha itt a kúrián akarok lakni még egy ideig. Szélhámos félmosoly kúszott az arcomra, ahogy Lyn Thorát kezdte méregetni. Először mindig ezt csinálja, talán a tekintélye kívánja meg, vagy talán csak szeret játszadozni az új jövevényekkel. Később majd felenged. Remélem nem rémítette meg túlságosan a lányt. Futólag Deedrára pillantottam, próbálva kiolvasni a tekintetéből, hogy ő mire gondolhat. Talán nem kellett volna idehoznunk ezt a lányt? Belegondolva, hogy mivel kell foglalkoznunk az elkövetkezendő napokban, még problémás is lehet egy kívülálló jelenléte. Bár talán Edellyn találhat neki helyet a városban, ahol új életet kezdhet. Majd vacsora után beszélek vele arról, ami Caldenben történt, ami azt illeti, nem mennék bele a kínos részletekbe itt mindenki előtt. Ahogy beinvitált minket, bármiféle habozás nélkül indultam az étkező felé, helyet is foglaltam a túloldali asztalfő jobbján, türelmetlenül várva, hogy nekikezdhessünk az étkezésnek. A termet már betöltötték az ínycsiklandó illatok.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Aikent figyeltem, ahogy beszélt a nővel. Könnyedén, felhőtlenül. Bizonyára ő közelebbről ismeri, mint Deedra. Szegény lány. Hát a vak is láthatja, hogy minden egyes alkalommal amikor ránéztem, a tekintete a férfiét kereste. És az még csak rá se hederített. Már Deedrát figyeltem volna, hogy a mostani elmefuttatásomat újfent beigazolhassam önmagamnak, amikor Aiken rám terelte a szót. Mikor Edellyn, mint elcsíptem a férfitól a nő nevét, felém fordult, ha tehettem volna, inkább bebújtam volna valamelyik sarokba. Volt valami a nő tekintetében, amit nem tudtam hova tenni. Mintha valami ördögi szerkezet áthatolt volna a bőrömön és minden egyes porcikámat végig mustrálta volna, úgy éreztem Edellyn vizsgálódó szemeit rajtam. Akaratlanul is fél testtel Aiken mögé álltam. Kezdett nagyon kínossá válni a szituáció, főképp, hogy én is viszontéreztem valamit a nővel kapcsolatban. Fogalmam se volt, hogy egyáltalán mi lehetett, de egy kellemetlen borzongás futott végig a hátamon tőle, és jobbnak tűnt kicsit háttérbe szorulni, így próbáltam minél gyorsabban lefutni vele a tiszteletköröket. - Én is örvendek – apró mosolyt erőltettem az arcomra, és minden reményem abban állt, hogy Edellyn a tekintetét inkább áthelyezze a többiekre. Miután így lett, egy halk sóhaj szabadult fel a mellkasomból, és követni kezdtem a társaimat. Az ebédlő asztala roskadásig volt megpakolva étellel, a gyomrom pedig ösztönösen megzörrent. Már nem is tudom mikor ettünk utoljára rendes ennivalót. Alig vártam, hogy leüljünk és végre az utóbbi két-három hétben először ehessük magunkat fulladásig.
Deedra Gindrian, Edellyn Arienthe and Nîndaer Kedvelték
hora megvonta a vállát, ami annyira természetesen jött, hogy ismét el kellett mosolyognom. Az ebédlőbe nem sikerült benyitnia helyette megkaphatta Edellynt, aki teljesen figyelem kívül hagyott minket, de már megszoktam. Valami olyan van kettejük között, amit senki nem vehet el, és én ebbe beletörődtem. Én már annyinak is örülnék, ha Aiken szavai biztatóak, s nem lehordóak lennének, ám talán már kevesebbet kapok, és több jót. Ám még mindig nem vette észre a vonzódásom. Aiken természetesen nem hagyja szó nélkül, és válaszol Lynnek. Vacsora hallatán nagyon megörvendtem, hiszen nagyon éhes vagyok, és tudom azt, hogy itt még nem csalódtam a finomságokban. Köszönt, amire elmosolyodom. Majd Thorát is bemutatja, amire egy picit hátrébblépek, hogy a lány kerüljön előtérbe. Emlékszem, amikor én voltam ebben a helyzetben, nem is olyan rég. Elé áll, komoly lesz az arca, majd elismétli a nevét. A szőr is feláll a hátamon, felvillan a levágott fej, amit abban a szobában mutogatott, amiben készülünk menni. Végig méri, mint aki bele akarna látni a lelkébe, és olvasni benne. Komolyan, ez nagyon furcsa. Nyelek egyet halkan. Barátja.. hát fogjuk rá. Voltak érdekes pillanataink, hogy ki akart kit megölni azok már mellékesek. Figyelem őket egyenlőre szótlanul. - Igen, köszönjük. – Próbálok illedelmesen viselkedni, hiszen azért hiába volnék nomád, atyám jó modorra nevelt, és ezzel is végre szót akartam kapni, illetve a számomra biza jelenetet megtörni. Aiken mindig nőkkel tér vissza, csodálom azt, hogy nem jegyezte meg. Talán mindennapos volt a múltban? Nem elsőként lépek be, az illat azonnal megcsapja az orrom, és fel kordul a gyomrom.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
szolgálók pillanatok alatt termettek ott, és egyikőjük elvette Aiken kabátját. - Van pár remek szabó a városban - tettem pontot az öltözék kérdésére, míg Lucas említésére megrezdült az egyik arcizmom. Rég nem hallottam felőle. - Hát hogyne, éppen terítenek vacsorához - intettem a hall felé, ahonnan már kiszűrődött a kandalló meleg fénye. A küszöbön álló Dee-re siklott a tekintetem, ajkamra halvány, visszafogott, mégis szelíd mosoly kúszott. Ellépve Aikentől a két lány felé indultam. - Szervusz Dee - biccentettem felé, léptemben megsimítva a hátát, megtörve a feszes formaságokat - Rád is rád fér már egy rendes ágy és egy kiadós fürdő - jegyeztem meg, és végül az új jövevényen állapodott meg a pillantásom. Elsőre megszeppent őzgidának tűnt. Arcomról eltűnt a mosoly, amikor elé álltam. - Thora - ismételtem el a nevét, ízlelgetve annak csengését. Kendőzetlenül mértem végig, ám hallgattam. Memorizáltam arcának minden vonását, nem eresztve a kerek, barna szemek kontaktusát. A hosszú szemkontaktust két dolgot vált ki az emberből; támadást, vagy menekvést. Szeretek játszani ezzel, hallatlanul jól szórakozom az emberek reakcióin. - Örvendek - törtem meg végül a csendet, és addig rezzenéstelen arcomra a korábbinál jóval formálisabb mosolyt varázsoltam. - Edellyn Arienthe vagyok, Nulport kereskedőasszonya és e csodás birtok úrnője. Üdv az otthonomban. Aki Aikenék barátja, azt én is szívesen látom - pillantottam futólag a férfira és Deedrára. - Calden igen messzi van - váltottam egy fokkal kellemesebb hangnembe - és bizonyára nem csak Aiken farkaséhes. Fáradjatok beljebb. - nyitottam karomat a nappali felé. - Étel és ital mellett könnyebben megered az ember nyelve. Mivel úrihölgy hírben álltam, előre engedtem őket az ebédlő felé, ahonnan már terjengett a galagonyával sült fácán, és a gyömbéres kacsa fenséges illata.
Már-már beléptem volna az ebédlőbe, ám az ismerős hangot hallva megtorpantam. Hátráltam néhány lépést, aztán megfordultam, egyenesen a lépcső irányába, ahol Edellyn épp lefelé tartott. Szavait hallva akaratlanul is elmosolyodtam, majd vállamat megrántva levettem a kabátomat. - Attól tartok, nem nagyon van más ruhám, amit épp fölvehetnék - csóváltam meg a fejem, még mindig vigyorogva. - Nem akarom megint Lucas ruháit hordani, nem egészen az én méretem, és valljuk be, elég ódivatúak is. De amint lesz egy kis időm, kimegyek és beszerzek néhány saját darabot, ígérem. Most azonban ennénk valamit, ha nem bánod, kimerítő utunk volt - pillantottam a lányokra. - Áh igen, Edellyn, engedd meg, hogy bemutassam Thorát, aki útitársul hozzánk szegődött Caldenből jövet. Bíztatóan biccentettem Thorának, jelezve, hogy nem kell tartania Lyntől. Bár, az ő helyzetébe belegondolva elég furcsa lehet, hogy épp egy ilyen puccos helyre hoztuk őt egyből.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
