Csend lett. Nem tudtam, hogy mi fog történni. A csendet Lyn lágy hangja törte meg, aki Aikent szólította meg. Nem bántam, hogy ezt a beszélgetést nem kell végig hallgatnom, hiszen feltételezem ez sem lesz szebb, mint az ő találkozásuk. Jó szigorú vagyok, csak egy pofon volt, ám a végén még is én is kaptam, hiszen naivnak nevezett. Figyeltem, ahogyan a férfi ki felé indult. Elképzelésem sincs, hogy mi lesz ennek a vége. Remélem nem Aiken fejével tér vissza. Mi ketten maradtunk csak. Evéshez már nem volt kedvem, a szag meg még nem igen akart távozni. A tűz ropogása hallatszott csak, ha meg nem töri ezt a csendet. Gondolataimban a holnapi mulatság járt. Igyekeztem elvonatkoztatni a fejtől, és annak látványától, ami majd biztosan álmaimban fog kísérteni. Ittam egy kortyot, és figyeltem az előttem lévő süteményt. Finomnak néz ki, ám valahogyan ez nekem most nem megy. Holnapi ünnepségen remélem, már saját ruháimban lehetek, és azt is remélem, hogy Ril ott lesz. Szeretnék vele beszélni.
Aiken Hackney and Edellyn Arienthe Kedvelték
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Hosszas, kellemetlen csönd után Edellyn szavai zökkentettek ki merengésemből. Igaza van, utána kellene mennem... De mégis mi a fenét mondjak? Lyn figyelmeztetése nélkül is pontosan tudtam, hogy jár az, aki "megijeszti" Lucast, noha kétlem, hogy bárki is rajtaüthetne egy fejvadász éberségén. - Hát jó... - mondtam, kissé megrázva a fejem, ezzel próbálva kissé kirántani magam gondolataimból. Kupámért nyúltam, és két nagy korttyal megittam a kitöltött vörösbort, mintha valamiféle bátorságot próbálnék meríteni belőle. Hátratolva a székemet felegyenesedtem, majd az asztalt megkerülve, bizonytalan léptekkel az ajtó felé indultam. Edellyn szavaiból az jött le, hogy Lucas nem tudhatott arról, hogy itt leszek. Így végképp nem értettem a reakcióját. Féltem tőle, mégis hogyan fogja fogadni ezt a beszélgetést, hogy mit fogok kapni ezért. Rászorintottam a vaskilincsre, kinyitottam az ajtót, majd az istálló felé vettem az irányt. Az udvaron már teljes sötétség volt, csak néhány fáklya és lámpás fénye világított. Őt ott találtam vén paripájával, Merlinnel. Még mindig azzal a leharcolt, átkozott csődörrel utazott, úgylátszik. - Lucas... - szólítottam meg, noha még mindig nem tudtam, mégis hogyan kezdjem. - Én vagyok az... - Haboztam. - Nos, úgy tűnik, visszatértem a halálból - mondtam elcsukló hangon, valami mosolyfélét az arcomra erőltetve. - Azt hiszem, tartozom némi magyarázattal.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Miután Lucas nem tért vissza, a helyzet kezdett egyre kellemetlenebb lenni. A kandalló ropogása már nem enyhítette a csendet, a kanalak csörömpölése kezdett kínossá válni. Egy ideig a lányka, Deedra, Aiken és a köddé vált Lucas helye között cikázott a tekintetem. - Aiken – szólítottam meg a férfit, témát váltva, komolyabb hangnemben. – Menj utána. Valószínűleg az istállónál van azzal a megátalkodott lovával. Lehetőleg ne ijeszd meg, meglepődnél, mi történik, ha rá hozod a frászt – magyaráztam komótosan szelve a desszertet. - Rendezzétek el magatok között ezt a kis kellemetlenséget, és csak akkor gyertek vissza, ha valaki vérzik, vagy ha ismét egymásra találtatok. Pár kanál puding után, és még mielőtt Aiken felállt volna, hozzátettem. - És tényleg próbálj vele megértő és elnéző lenni. Azt nem ígérem, hogy ő is az lesz, hiszen én se voltam az – mosolyodtam el féloldalasan. – Sok sikert kedves, lehetőleg többedmagaddal várlak vissza – böktem az ajtó felé ellentmondást nem tűrően.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Vas. Márc. 21, 2021 6:01 pm
Elmélázva, kissé talán zavartan sétálok ki, vissza Merlinhez. Az itatókhoz próbálok eljutni vele, ám valamiért megmakacsolta magát, nem akar mozdulni a bejárat elől.
- A mindenségit, gyere már, te vén ördög! Itt végeztünk, mostmár pihenhetnénk! Addigra talán Lynn is befejezi a tárgyalását. - Rángatom meg finoman a gyeplőt, ám Merlin továbbra is rendíthetetlen. Elfáradtam, leülök hát egy padra, közel a kúriához. Oda persze követ engem a bolond!
- Figyelj, szerinted, mi a helyzet odabenn? Furcsa nekem valahogy ez az egész... Lynn nem ilyen alakokkal szokott tárgyalni aztán ott az a fickó... Átkozottul ismerős! Idefele jövet egyből arra gondoltam, hogy kiköpött Aiken Hackney! Várjunk csak Merlin... Nem lehet, hogy... Talán... - Merlin ekkor nagy, bús szemekkel felém prüszkölt, fejével mintegy bólogatva irányomba. Ekkor az oldaltáskámba kezdek kotorászni, előszedve maradék rumomat.
- Hát persze, Merlin! Hihetetlen! Aikennek van egy eddig ismeretlen testvére! A szegény ördög, maga sem tudott róla... Habár, annyira nem hihetetlen... Tudod Merlin, az anyja... Na hagyjuk is, magam sem kevélykedhetek a rokonságommal. - Merlin ekkor valamiért, kissé csalódottan újra megrázza fejét, én pedig a rumos palackot, konstatálva, hogy az utolsó kortyokat készülök elfogyasztani.
- Majd elmondom a fiúnak, hogy derék legény volt a fivére, hogy öcsémként szerettem... Ezt Aiken Hackneyre! - Emelem rumospalackomat Merlin felé, már - már könnyeimmel küzdve. A ló erre ismét nagyot prüszköl, majd hátrahagy engem; elindult az itatók felé. Tudtam én, hogy ért a szóból!
- Nos, Lucas – válaszoltam rezzenéstelen arccal Aikennek, amíg az osztrigákkal bajlódtam. - Meglehet, nem ismert meg – folytattam rövidebb szünet után. – Hiszen megváltoztál, ráadásul ebben az öltözékben – vontam vállat enyhén. - És az is meglehet, szimplán haragszik rád. Mindannyian másképp dolgoztuk fel a halálod, kedves – néztem rá. – Lehet most dühös, vagy zavart. Nem tudom. Viszont vissza fog jönni, legalábbis említettem neki, hogy vacsorázzon velem. Akkor majd mindent tisztáztok, hiszen úgy gondolom, lesz miről beszélni. - Mindenesetre ne haragudj rá emiatt. Sok minden megváltozott, amíg halott voltál – tettem hozzá, felbontva az osztrigát. - Addig is, hol tartottunk? Oh, igen, a báró és a helyszín. A birtok Leeyra közelében van, lovon körülbelül három nap, esetleg négy, ha beleszámoljuk a pihenőket és azt, hogy visszafelé nem haladhatunk az úton egy jó darabig. Plusz a felszerelés, élelem, kötelek, fegyverek, miegyéb – magyaráztam. - A birtok tipikus uradalom, rabszolgákkal, némi termőfölddel, és mint már említettem, magánkikötővel. Terveim szerint mi a szárazföld felől közelítenénk, éjszaka. A hajók felgyújtása opcionális figyelemelterelés.
A levágott fejben semmi meglepőt nem találtam, tudtam, hogy megy ez az alvilági körökben, noha gusztustalannak és indokolatlanul színpadiasnak találtam Edellynnek ezt a fellépését. Ám talán jót tesz, abból a szempontból, hogy Deedra is megláthatja, mibe is készül belekeveredni. Nem lepne meg, ha ezután visszakozna, azt viszont biztosra veszem, ezt látva soha nem merne Edellyn ellen fordulni. - Mégis mi a fene volt ez? - szólaltam meg, még mindig ledermedve, az ajtót bámulva, ahol Lucas nemrég távozott. Kérdésem nem a rothadástól bűzlő, vértől csöpögő fejre, vagy a mögötte húzódó történetre irányult, egyáltalán nem érdekelt, ki volt az a szerencsétlen ördög, aki azt hitte, következmények nélkül elárulhatja Edellyn Arienthe-t. Sokkal inkább Lucas reakciójára voltam kiváncsi, azaz inkább a reakciója teljes hiányára. Tény, hogy külsőm némi változáson esett át ez alatt a két év alatt, ám koránt sem annyira, hogy ne legyek felismerhető. Személyes haragról lehet szó, vagy tényleg nem ismert meg?
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Figyeltem a többiek reakcióját, főleg Aikenét, akinek egyszerűen nem tudom az arcáról olvasni. Edellyn pedig a kárpitot sajnálta. Igyekeztem pillantásom még mindig nem a zsákra vetni. Inkább a sarokban lévő szép virágot csodáltam. Ám a szaga nem volt kellemes, főleg, hogy éppen mellettem volt a zsák, így remekül éreztem. Ám ez nem maradt így sokáig, ugyan is elhangzott a hölgy szájából, hogy „aki elárul”, amire oda kellett pillantanom. Egy fej, ez komolyan egy fej? Most szórakoztok? Ez egy fej, egy levágott..egy..egy fej! Nem szóltam, nagy levegőt vettem, amíg belül sikítani tudtam volna. Első élményem a halállal. Meg kell szoknom, ha ezen az úton akarok maradni, már mint a harcosok, és a kalandok útján. Ez ezzel jár Deedra, mondom magamban. Még ennél több dologgal is szembesülnöm kell majd. Nem mutatkozhatok gyávának. Lefehéredtem, de próbáltam higgadt maradni. Szokott helyre? Mennyi fejet tárt ez a nő kiszárítva a pincében? Jobb lesz a nővel jóban lennem, ám nem állt szándékomban elárulni őt, hiszen Aiken barátja, ő pedig az enyém.
Aiken Hackney Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Már éppen válaszolni akartam Aiken kérdésre, amikor is az ebédlő ajtaja kitárult, és Lucas dohogott be rajta, poros és véres bőrpáncélban, kezében egy zsákkal. Pompás! - Ah, a jó Lucas, mint a nyári zápor – mosolyodtam el féloldalasan, amint a férfi kiviharzott a teremből. Rá se hederített Aikenre. Talán meg se ismerte? Érdekes… Mindenesetre a rábízott munkát elvégezte – mint mindig – és a formalitás ráér később is. Valószínűleg a sürgős lóügyletek után ő is csatlakozik. Nyugodtan álltam fel az asztaltól, és léptem a vértől csöpögő zsákhoz. - Már megint cseréltethetem ki a kárpitot – motyogtam, szinte magamnak, ahogy felemeltem a batyut. Mindenféle undor nélkül bontottam ki, és emeltem ki a levágott férfifejet. - Pompás! – mosolyodtam el ismételten. – Nos, kedves vendégeim, korábban már láttátok, mi a sorsa annak, aki átver. Most látjátok, mi a sorsa annak, aki elárul – pillantottam a fejre, majd visszaraktam a vászonzsákba, és intettem az egyik inasnak. - Ezt vigye a szokott helyre, ha lehetséges. Köszönöm – adtam ki az utasítást, majd véres kezemet selyemszalvétába törölve ültem vissza az asztalhoz, továbbra is teljes nyugodalommal.
Edellyn összefoglalta, mi az elképzelése a küldetésről. Hmm magánkikötő, tehát valamiféle tengerparti bárói birtokról lehet szó. Egyetértettem vele, hogy minél inkább az észrevétlenségre kell törekedni, ám nem kevés előkészületre lesz szükség. Ezzel bizonyára ő is tisztában van. - Tudunk bármi konkrétat a helyről, vagy magáról a báróról? - kérdeztem. - Azt hiszem, egy alapos felderítést fog igényelni az akció, mielőtt nekilátunk a terv kidolgozásának. Őszintén, van már bárki rajtunk kívül a csapatban? - rövid szünetet tartottam. - Ismerek néhány arcot, holnap felkereshetem őket, megbízhatóak. Nem állnak kapcsolatban más szervezetekkel, inkább szabadúszók. Mestertolvajok és behatolóművészek. Ha gondolod, összeállítok róluk egy listát és amint tudok, beszélek velük. Majd folytattam az étkezést. Miután a rákot és a halat is elfogyasztottam, úgy döntöttem, megfogadom Edellyn tanácsát, és vágtam magamnak a sültfácánból. Ekkor hangos lépteket hallottam kintről, majd nyílt az ajtó. Egy sötét ruhás alak jelent meg, először még a kinti homályba burkolózva, ám, ahogy belépett a terembe, egyből felismertem. Lucas Whitely-t gyerekkorom óta ismertem, és mindig is bátyámként tekintettem rá. Ám míg engem a tenger és a kalózkodás világába sodort a szél, ő hamar a nulporti alvilág fejvadásza lett, valamiféle végrehajtóként dolgozott a céhben. Két éve nem láttam, és jól tudtam, ő is úgy hiszi, meghaltam. Kissé megdermedtem, nem igazán tudtam mit szólni... Ám ő mintha észre se vett volna, még Deedra jelenléte is jobban feltűnt neki mint az enyém. Ignorancia. Talán Edellyn már üzent neki, hogy visszatértem, és ez az ő haragjának a jele. Talán ő nem olyan megbocsátó mint Lyn. Talán számára tényleg halott maradtam... Néhány szót váltottak, ami akkor és ott nem jutott el az agyamig, ahogy azt is már csak távozása után vettem észre, hogy a bűzlő, mocskos zsák, amit hanyagul az egyik székre dobott, vértől ázott át.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Érdeklődve figyeltem, ahogyan beszélgetnek. Főleg a remek kardforgató fogott meg, talán tanulhatnék tőle. Közben én is elkezdtem az étkezést. Különös volt, egyben érdekes is. Soha nem ettem e félét, de ez nem meglepő, nem vagyok hozzászokva az Uri étkekhez. Bevallom innen már nem igazán figyeltem szavaikra. A fűző roppantmódon megakadályozott az evésben, és a lélegzésben is, melleim pedig olyan magasra kerültek ezáltal, hogy nem tudtam kikerülni őket szememmel. Talán figyelnem kellett volna, hiszen nem tudom szándékukban áll-e, hogy velük tartsak, ám néha olyan szavakkal dobálóztak, amit az én Evirani közös nyelves tudásomban nem szerepelt. Éppen elmerülök a kanalak és villák megfejtésébe, amikor is kintről hangokat hallok. Először nem foglalkoztam a durva léptekkel, majd mikor benyit, egy férfi felnézek. Hölgyhöz intézi szavait, minket észre sem vesz. Aikenre pillantok figyelem, hogy ismeri e. Talán ő az akit vártunk? Nem vagyok benne biztos, de a zsákja tartalma érdekelt. Kisasszony? Én? Háhá! Nevetek magamban. Majd hirtelenjében a zsák mellém kerül, nekem a szemem elkerekedik, és a villám a tányéron landol hangos csörömpöléssel. Hupsz! Ahogyan jött úgy el is ment. Szemem Aiken és a hölgy között cikázik. Tekintetem elveszem a csomagról, és elmormolok egy imát az istenekhez, mikor látom, hogy az bizony vér.
Ahronit Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Márc. 20, 2021 11:38 pm
Az Arienthe kúria elé érkezve leszállok lovamról, úgy tűnik Lynn vendégeket fogadott. Érdekes, hogy nem említette, remélem nincs semmi baj. Amint kikötöm Merlint, óvatosan leemelek a nyeregtáskáról egy ragacsos, átnedvesedett vászonzsákot. Nem volt kedvemre magammal húzni a csomagot mérföldeken át, ugyanakkor már volt időm hozzászokni Lynn furcsa kéréseihez.
Egyszerűen benyitok a kúria ajtaján, majd hirtelen megtorpanok; beszélgetést hallok. Egész lassan kardomért nyúlok, hiszen jól tudom, Lynn nem szokott hívatlan vendégeket fogadni, fejemben ott motoszkál a gondolat, mi van ha mégis valami bajban van? Kicsit még várok, hallgatózok, úgy érzem mégsincs veszély. Gyors léptekkel az étkező felé veszem az irányt, mivel a csomag újfent csöpögni kezd.
- Szia Lynn, elhoztam amit kértél, de gyorsan csinálj vele valamit mert minden olyan ragacsos meg büdös lesz mint ez a zsák... - Szólok, ügyet sem vetve a két vendégre, hiszen Lynn dolga, hogy mikor kivel tárgyal és kiket fogad.
- Nem is szeretnék sokáig zavarni, bocsánat Lynn, hogy így rátok törtem, meg a kisasszonyra, és hát... Ezt leteszem akkor ide és majd valaki elviszi. - Mondom, majd elhelyezem a zsákot Lynn egyik vendége, a fiatal hölgy széke mellett. Talán ez nem volt túl illendő. De sebaj, biztosan küld valakit Lynn.
- Ne haragudj Lynn, én most nem tudom hova rakni, egyébként is, meg kell itatnom Merlint, nagyon elfáradt az úton. Örültem! - Intek a két vendége felé, szememet Edelynnre emelve. Tényleg örülök, hogy megszabadultam attól a gusztustalan csomagtól. Ugyancsak gyors léptekkel elhagyom az étkezőt, vissza próbálok térni Merlinhez.
Az a fickó az asztal túloldalán átkozottul ismerős volt.
A levesemet kanalazva néztem fel Aikenre. - Hamarosan érkezik – feleltem. – És nyilván velünk tart, az egyik legjobb kardforgató, akit ismerek, nélküle el se mernék indulni – mosolyodtam el féloldalasan. - Ami bárót illeti, a küldetés maga körülbelül egy hetet venne igénybe, a legfrissebb számításaim szerint – ecseteltem két falat között. – A feladat egyszerű; belopózni úgy, hogy ne vegyenek észre, és a lehető legkevesebb vér folyjék, majd kisétálni a pénzzel hasonló képpen. A bárónak elvileg van egy magánkikötője, ebből még akár előnyt is kovácsolhatunk majd magunknak. Az üres tányért finoman eltoltam magamtól, majd szedtem a halból és az osztrigából. - Ám előbb a csapatot szeretném egyben látni, tudni, milyen képességű emberekre kell felépítenem a terv részleteit. Nem hibázhatunk, nem bukhatunk le, arctalanok és névtelenek maradunk. Illetve a küldetés végére valószínűleg gazdagok – tettem hozzá. - A szervezés se egyszerű, törekszem a gyorsaságra, ám nem ez az egyetlen ügyletem, így nem túl sok időm volt foglalkozni vele.
Hosszas, kellemetlen csönd után Edellyn szavai zökkentettek ki merengésemből. Igaza van, utána kellene mennem... De mégis mi a fenét mondjak? Lyn figyelmeztetése nélkül is pontosan tudtam, hogy jár az, aki "megijeszti" Lucast, noha kétlem, hogy bárki is rajtaüthetne egy fejvadász éberségén.
