álaszol, amire rá pillantok. Látom, és hallom is a bátortalanságát. Milyen mókás, hogy jobban rétegek ilyentől, mint bármi lénytől. Bár nem tudom, ezen el kellene gondolkodnom. Edellynnek nem volt gondja vele, csak mezítelen testét beengedte a habokba, minden zokszó nélkül. Elsőként hát ő volt bátor. Próbáltam nem oda nézni, de nem lehetett, kecses alakját kiszúrtam. Ám fejem azonnal elkaptam, csak formás fenekét sikerült fél szemmel elcsípnem, és tökéletes vonalait. Az edzés meghozta a gyümölcsét, ahogyan nekem is. Izmos voltam én is, és nem látom magam csúnyának, ám Edellyn finom kis puha bőre után az enyém eltörpül. - Hát legyen. – Mondom, és leejtem a törülköző, ám neki szembe vagyok már, ami jobban elbizonytalanít, így ő előröl, láthat. Sebesen vetettem bele magam a zavaros vízbe, és nyugtáztam mikor már ott voltam. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, karcolásaim, hegyeim vannak sok fele. Viselem az Aikennel tett első kalandunkat, viselek pár csatát is a testemen, és pár gyerekkori ballépést. Tetoválásom a kezemen, és persze a fülem mögött is már, mit talán nem kellett volna. Felém nyújt egy boros poharat, olyan bizarrnak érzem, hogy mezítelenül borozgassunk. Bár nem vetem meg az ellenkező nemet sem, ám Thora egyfajta testvéremként gondolom lassan. Mikor oda érek elveszem azt, kissé félre „úszom” és leteszem a szélére. - Kellemes. – Mondom zavartan. Egy leány szivacsokat hozz nekünk egy tálkában, és szappant. Lopok egy szőlőt, amit gyorsan meg is eszek. - Edelynnel se volt furcsább. –Mosolygok furcsán, és megszeppenve. Nem hinném, hogy oldottam ezzel a feszültséget, ami talán csak bennem van.
Thora Haleye Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Folyamatosan tartottam a lépést Deedrával. Olyan könnyedén cikázott a folyosók útvesztőjében, rögtön tudtam, hogy nem először kereste már fel azt a bizonyos fürdőt itt. Ahogy haladtunk az adott folyosón, egyre több ember tűnt fel, első látomást szolgálók. Volt, aki törölközővel a kezében, s volt, aki épp a kötényébe törölte meg vizes kezét. A teret egyre jobban lengte be a fürdővíz és a különböző illóolajok aromája. Elmosolyodtam, ahogy visszaemlékeztem. Akárhányszor elmentem a caldeni fürdőház mellett, mindig ilyen illatok ömlöttek ki a nyitott ablakokból. Sose gondoltam volna, hogy végül én is eljutok egy hasonlóba és lám, most itt vagyok, úton afelé, hogy megmártózhassak az egyik ilyenben. Megtorpantam amikor Deedra megállt az egyik nagyon szépen faragott ajtó előtt, és vártam. Ahogy kinyitotta azt, erős, sűrű gőz tört ki a folyosóra, az illatok pedig teljes intenzitásukban felerősödtek. Egy mély levegővétellel beleszippantottam, majd követtem a lányt befelé. Bent egy óriási medence terült el a terem közepén, szélein apró díszek, gyümölcsök, és italok sorakoztak, hogy bármelyik részén is mászol be, rögtön a kezed ügyébe kerüljön valami finomság. Tátott ajkaimat Deedra megszólalása csuktatta be. Felé fordultam, és láttam, ahogy már el is tűnik az egyik mögött. Akkor az enyém a másik, mondtam magamnak, és beléptem a paraván mögé. Óvatosan bontani kezdtem ki magam a ruháimból, amelyeket mind a földre dobtam. Nem mertem őket megmozdítani így is bőven elég koszt hagytam magam körül, ami a ruhából hullott ki. Miután mindentől megszabadultam, remegő kézzel fontam magam köré a törölközőt, ami épphogy eltakarta mindenemet. Ekkor jöttem rá, hogy most, ha tetszik, ha nem, meztelenek leszünk egymás előtt. Édesanyámon kívül még soha senki sem látott ruha nélkül, így az aggodalom és a pánik kezdett felszínre törni. Természetesen tudtam, hogy ennek majd eljön az ideje, csak azt nem, hogy először pont egy lány előtt, akivel nemrég még azt se tudtuk egymásról, hogy kicsoda, és aligha töltöttünk el együtt időt. Pánikomat tovább fokozta Deedra arca, aki ugyanilyen ábrázattal lépett ki a paravánja mögül. - Mondhatni – válaszoltam elhaló hanggal. Mindkét kezemet a törölköző szélére tettem és vártam. Hogy mire, fogalmam se volt, de vártam. Talán arra, hogy Deedra legyen a bátrabbik közöttünk, vagy nem tudom. A vízbe bambultam. Annyira hívogató és kellemesnek tűnt. A fenébe is Thora, szedd már össze magad. Nagyon mély lélegzetet vettem és összeszorított szemmel rámarkoltam a törölköző széleire, majd egy egyszerű mozdulattal széttártam azt, s hagytam lezuhanni magam körül a földre. Nem mertem a lányra nézni, inkább merev arccal belegázoltam a vízbe és elmerültem egészen nyakig. Még jó, hogy a sok olajtól és ki tudja még mitől annyira zavarossá vált a víz, hogy ebben a félhomályban, amit a gyertyák adtak a teremben sem lehetett kivenni, mi van a víz alatt. A víz isteni volt, kellőképpen meleg, és az illata mámorosan nyugtató. Kiúsztam a medence szélére, és elemeltem egy pohár bort, majd Deedra felé nyújtottam. - Én már leküzdöttem azt, amivel harcolsz – válaszoltam és kecsegtetőn megbillentettem az üveget. – Hidd el megéri, tényleg nagyon jó a víz – az arcomra vontam egy lehetőleg elég biztató mosolyt, és vártam.
issé zavarban voltam, hiszen eléggé meglepett az engem, hogy Thorát kell kísérnem a fürdőbe. Ám tudom azt, hogy nekem is szükségem lesz rá, hiszen valóban, nagyon a por rajtam, és már elég rég úton voltunk. Kellemetlen volt, ám inkább ehhez vagyok szokva, mint az illatos fürdőkhöz. - Erre. – Mondom, és remélem jól emlékszem az útra. Ha követ engem, akkor lassan már ott is leszünk. Fáklyák világítják meg az utunkat, és velünk szembe pedig pár ember halad vissza fele. Ezek szerint már előkészítették nekünk a fürdőt. Odalent két ajtó volt, benyitottam az egyiken, amiken az indák voltak. A terem nem volt túl nagy, se túl kicsi. A terem közepén medence foglalta el, amelyből kellemes gőz szállt ki, mi megtöltötte a helységet. Olajok, üvegcsék mindenhol. Kellemes illat volt, ám kissé kellemetlenül éreztem magam. Két paraván volt, és egy lány még szorgoskodott. Rongyokat tett ki nekünk a fürdéshez, és tiszta ruhákat, miket még nem látok ilyen messziről. Kérem a szellemeket, de még az isteneket is, hogy ne legyenek ott uri hölgy ruhák. A fürdő mellett gyümölcsök, és bor volt. Nem figyeltem meg még Thora reakcióját, hiszen egyelőre a magam aggodalma kötött le. - Akkor.. öhm.. enyém az a paraván, tiéd lehetne ez, ha gondolod. – Fordulok oda a leányhoz, és már indulok is. Félek, nem szeretem, nem vagyok ehhez hozzá szokva, hogy mások pucér testét lássam. Nem értem, ez valami próba? Miért kell együtt pancsikonunk? Eltűntem a paraván mögött, és vetkőzni kezdtem. Koszos ruhám feldobtam rá. Valóban, látszott a vetkezésem közben a por, és a föld hogyan potyogott le rólam. Magam köré terítettem a törölközőt, és kiléptem a paraván elé. - Kész vagy? – Kérdezem, még véletlen sem arra tekintve amerre a lány állhat, így már meg is eshet, hogy mögöttem van én pedig feleslegesen óbégatok.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Nem tudtam hogyan reagáljak elsőre Edellyn ajánlatára. Egyrészről örültem, hogy rögtön tudott mutatni valamiféle lehetőséget az itteni életem megalapítására, másrészről viszont nem tűnt valami önzetlen felajánlásnak. Ha elfogadom, valami történni fog, ha nem akkor meg azért, így csak egy apró bólintással és egy halk köszönömmel lezártam a témát. Ezt még erősen át kell gondolnom, mindenképpen ki fogom kérdezni Deedra véleményét erről, ő mégiscsak jobban ismeri a nőt, mint én. Kitoltam a széket az asztaltól és felegyenesedtem róla amint Edellyn befejeztette a vacsorát. Hálás voltam neki, amiért ilyen vendégszeretetben várt minket, még ha engem nem is számolt bele. Felénk fordult és fürdőre invitált minket Deedrával, én pedig biccentettem felé köszönetképp. Kikászálódtam a széktől és szó nélkül a lány után siettem.
ezdtem magam kellemetlenül érezni, de komolyan. Azonban nem tudtam egyszerűen mit mondjak. Tudtam, hogy Aiken nem most fogja elmesélni pontról, pontra a terveit Lynnek, és ez jó. Hiszen bizonyosan lettek volna olyan szavak, amik nem dicsérik Thorát, még ha mindennek ellenére jól is sült el. Én éreztem, hogy rokon lelkek vagyunk, és talán magam láthatom benne. Ahogyan legyőztem a pirulást az ivással, a bor lassan kezd a fejembe szállni, így most inkább a vizes poharamért nyúlok, s abba kortyolok. Talán le fog ülni a beszélgetés, talán nem? Edelynn jön a beszélgetésben. - Szívesen meghallgatnálak egyszer. – Vágom rá gyorsan, még mielőtt a nő felelhetne akármit. Próbálom oldani azt a mérhetetlen zavartságot. Aiken pillantásai ismét rám vetültek. Próbálom nem észrevenni. Van valami a fogam között, vagy az arcomon? Minden esetre a kék szempár simogatása nem esett rosszul. Lynn pedig visszakérdez. Nem ült le a beszélgetés, hiszen a Vörös szirénről kezdett el beszélni. Ha jól rémlik ott láttam azt a furcsa embert. Ott kóstoltam először jobb sert, mint Eviranban. Valahogyan nem tudom elképzelni Thorát ott. Milyen munka lehet ez? Felszolgáló hölgy? Csapos? Talán énekesi pozíciót kínál neki, ha már szóba került. - Igen. – Vágom rá egy fajta mosollyal. - Igen? – Kérdeztem már kissé rémülten. Ezt a rövidítést ők adták nekem, és valahogyan ettől most összeugrott a gyomrom. - Oh, rendben van. – Mondom, majd felállok, és gondolataimban csak az víz hangzik, hogy csak ne fűzőt adjon megint. Aikenre tett megjegyzésén finoman elmosolyodom, miközben végig mértem a férfit. Pillanatra eljátszottam a gondolattal, de inkább elengedtem azt, s elindultam az ajtó fele, és remélem Thora is követ.
Edellyn Arienthe Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
zolidan falatoztam, miközben Thorát hallgattam. Természetesen voltak ötleteim, hogy fordíthatnám javamra a váratlan helyzetet, hogy Aiken új jövevényt hozott a házamba. - Tavernába? - kérdeztem vissza költőien, finoman megtámasztva tányérom szélén az ezüst evőeszközeim. - Micsoda szerencse, a Vörös Szirénben talán éppen lenne lehetőség. Majd beszélek a tulajjal az érdekedben. Igazából semmilyen üresedés nem volt, de lesz. Illetve, a kocsmárosnak meglehet szüksége se volt szórakoztatóra, ám ezután lesz. A kalózok szeretik a nőket, Thora még egész csinos is, de ha nem lenne, az se gond, pár sör és rövid után mindegy. Nő és énekel olyan embereknek, akik jó eséllyel is hónapok óta nem láttak se nőket és nem hallattak mást részeg tengerész nótákon kívül. Csak úgy vonzaná az embereket! Kész üzlet. - A Vörös Szirén kellemes ivó, és igen népszerű a városban - kezdtem el részletezni pár falat után. - Nem megy rosszul a hely. Gondold át, és majd még beszélünk róla - pillantottam fel a lányra. Hiszen innentől valóban privát úton terveztem folytatni ezt a témát is. Ugyanis remek kismadár válna belőle. Az utolsó falatot is elfogyasztottam a tányéromról. - Nos, remélem ízletes volt a vacsora - tettem le az evőeszközöket, és a selyemszalvétával megütögettem a szám szélét. - Amennyiben még éhesek lennétek, a konyhán segítenek nektek - néztem körbe hármójukon. - Dee - állapodott meg tekintetem a lányon - az út pora már bizonyosan napok óta ül vállaitokon, mutasd meg Thorának a fürdőt. Tiszta ruhát csak kérnetek kell. Kiürítettem a kupám, és enyhén felemelkedtem az asztaltól, jelezve, a vacsorának vége. - Illetve Aiken, te maradj kérlek. Ne zavard a hölgyeket a fürdésben, nem illik - pillantottam a férfira féloldalasan elmosolyodva.
Némán biccentettem Edellyn adósságunkra tett megjegyzésére, és halványan elmosolyodtam. Nem faggatózott, nem erőltette jobban a témát, pont, ahogy azt vártam. Később beszámolok neki mindenről. Miközben újra Thora vette át a szót, már felengedtem, és jóízűen láttam neki a lakomának. Igazán jól esett a száraz útikoszt után újra rendes ételt fogyasztani, Edellyn ízlésére pedig továbbra sem lehet semmi panaszom, a lehető legkiválóbb vacsorával vendégelt meg minket. Két fogás között újratöltöttem a boroskupámat, miközben tekintetemet ismét Deedrára emeltem. Magam sem tudom miért, de az ő reakciói sokkal jobban érdekeltek. Őszintén szólva, inkább rájuk hagytam azt a témát, hogy Thora mit is kíván most kezdeni, így kicsit ki is zártam az Edellynnel folytatott beszélgetésüket, noha fél füllel arra felfigyeltem, hogy énekelni szeretne, vagy ilyesmi. Hmm, talán kevésbé lesz fars, mint Lyn előző udvari trubadúrja. Noha ez most egy teljesen idegen helyzet lehet számára, Nulport mindig is tárt karokkal várta azokat, kik új életet kívántak kezdeni. Hiszem, hogy vele sem lesz ez másképp.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Folyamatosan Edellynt figyeltem. A testtartása, minden mozdulata, ahogy fogalmazott, ahogy kiejtette a szavakat. Tanult nőnek láttam, egy felső tízezres tagnak, akinek igen nagy hatalma lehet itt Nulportban. De mégis volt benne valami más. Valami, amit nem értettem, és bármennyire is ódzkodtam tőle, vonzotta a tekintetet, a gondolatot. Vajon a többiek is érzik ezt? Vagy csak én vagyok túlságosan paranoiás már? Aiken nem részletezte a történetet. Lehet, hogy sokkal nagyobb dolog áll az egész mögött, mint holmi kis tolvajcsíny? Felkeltette az érdeklődésemet ez az erőszakos hallgatagsága, de nem tettem szóvá. Hát ki vagyok én itt, aki megkérdőjelezi neki, hogy miért nem meséli az egészet. Beszélgettek, én pedig tovább falatoztam addig, míg Edellyn nem kérdezett meg. Egy pillanatra elgondolkodtam a feltett kérdésen. Még soha nem jutott ez eszembe, de még az ide úton sem, azon kívül, hogy az egyetlen, amit tehetek, hogy ne a nő által kínált koszton és kvártélyon éljek, és persze, hogy ne haljak éhen amint az utcára kerülök, a tehetségem felhasználása. - Jelenleg munkát keresek majd, amivel kitudok fizetni akár egy kis szobát is valamelyik negyedben – válaszoltam a nőnek őszintén. – Mivel az egyetlen, amit nyújtani tudok a világnak, az a hangom, így nem maradt más, mint valamiféle alkalmi munkák a helyi tavernákban. Ez az egy kiindulópontom van most.
zegény nem tudott szóhoz jutni, de bólintása azt jelezte talán nem hal szörnyet az asztalnál itt. Kicsit még mindig szerencsésnek érzem magam, hogy engem ennél sokkal jobban békén hagytak. Nem faggatott, néhány kérdéssel lezavarta. Ám, Thora talán jobban mozgatja a fantáziáját, vagy nem volt neki szimpatikus. Figyelem őket, közben nem kerüli el a figyelmem a kék szempár. Finoman simogatta végig a tekintette az arcom, majd megállapodott. Halványan elmosolyodik, szívem hevesebben vert. Meg kell köszörülöm a torkom, hogy ne vegye át a zavartság felettem az irányítást, iszom egy kortyot, amivel legyőztem a zavarom. - Rendben. - Felelem komolyan, majd Aiken folytatja. Nagyon nem akarja előttünk elmesélni Lynnek mi történt, mondjuk nem is csodálom, elég zavaros volt minden, és még kérdéses, hogy jól döntöttünk-e. Hiszen egy újabb ember, aki ráadásul nagyon is hisz a rendszerben, hiszen az örségben, érdekes választás egy ilyen társaságba. A lány elmondja, hogy nem járt még máshol Caldenen kívül, amivel ugyan csak azonosulni tudtam. Bár talán ő soha nem hagyta volna el Caldenet, ha nem hozzuk innen el.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
eedra válaszára enyhén oldalra döntöttem a fejem. Aranyos, hogy Aiken védlemére kelt, és jogos is, hiszen nem kétlem, hogy a férfi egyedül veszítette el a hátasokat. - Majd osztoztok az adóságon - jegyeztem meg féloldalasan elmosolyodva. Ezután figyelmesen hallgattam végig Thora válaszát. - Utazni valóban csodás - bólintottam aprót én is. - Nulport pedig rengeteg - itt pár pillanatig kerestem a megfelelő szót - felfedeznivalót tartogat. Mindenesetre egy fiatal lánynak különös kihívás helytállni egy vadidegen városban. Mihez akarsz kezdeni? Általában Nulportba nem mézeshetekre jönnek az emberek. Ez nem az a város, ami tárt karokkal fogadja a bámészkodókat. Nappal olyan, mint akármelyik másik, ám amint leszáll az éj, minden átfordul. Márpedig, aki idekeveredik, az óhatatlanul is megismerkedik Nulport éjszakájával. Thora jobban tenné, ha egyelőre a napos oldalon maradna. Aiken megjegyzésére magamban ismét nyugtázom: igazam volt. - Természetesen hallani szeretném - bólintok rápillantva, jelezve, hogy ennek a témának a végére értünk az asztalnál. Majd vacsora után visszatérünk rá, kevésbé hivalkodó körülmények között.
Mégis kit akartam átverni, tisztában voltam vele, hogy Edellyn szinte olvasni tudna a tekintetemből. Még ha sikerül is kitérnem az egyértelmű válaszadás elől, kizárt, hogy megússzam ennyivel. Nehéz helyzet ez. A kudarc puszta tényénél sokkal jobban zavart az, hogy az én ostobaságom vezetett minket ide. Talán túlságosan is elbíztam magam, és meg se fordult a fejemben, hogy ez alatt a két év alatt kijöttem a gyakorlatból, és, hogy egy egyszerű, rutinmunka is kihívás lehet... Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy ez így maradjon. Pláne, egy ilyen kaliberű rablás előtt, amin hamarosan részt veszünk. Ha Edellyn látta volna a caldeni történteket, bizonyára itt helyben cserélne le minket valaki más, megbízhatóbb tolvajcsapatra. És ezzel még olcsón megúsznánk, a Maszkos Lady a fejünket is venné... Gondterhelten kortyoltam bele a boromba, próbálva megőrízni hidegvéremet, legalább kifelé. Tekintetemmel Deedráét kerestem, miután ő is válaszolt. Halványan elmosolyodtam. Jelenléte valamiért egészen megnyugtatott. Ő jól végezte a dolgát, azt csinálta, amit mondtam, a terv szerint. Sőt, ha ő nincs, valószínűleg már egy caldeni tömlöcben ülnék. És az ottani börtönből koránt sem olyan egyszerű kijutni, mint a nulportiból. Még meg sem köszöntem neki... - Sajnos úgy alakult, hogy hirtelen kellett távoznunk, a lovak pedig aligha fértek volna ki a csempészajtón - vontam meg a vállam enyhén megjátszott magabiztossággal. - Ha szeretnéd, később elmesélem az egészet. Talán jobb lenne, mint titkolózni. Akkor Edellyn is mérlegelni tud, és nem élesben derül ki, hogy koránt sem vagyok már az a mestertolvaj, mint egykor. Tekintetem Thorára vándorolt, szavai nem tűntek teljesen hazugságnak. Idővel talán tényleg megszereti Nulport színes, nyüzsgő forgatagát, ha valóban úgy dönt, hogy itt marad.
Deedra Gindrian and Edellyn Arienthe Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
