Rázom, és csak rázom a fejem. - Nem értik a kellő árút asszonyom. – Morogom. Kortyolok egy utolsót, s harapok még, amig lehet. Nem sokáig bírom már. Azt hittem majdan el tudom adni ezeket, hiszen olyan kellemes kis darabok. Még nékem is kedvem van rájuk pillantani. Rázom fejem, és megint csak rázom. Legszívesebben csapnék az asztalra, ám nem szabad. A végén kidobat engem, s kitiltat innen. Nem szabad egy helyet sem elpocsékolni ahol sör van, még ha ilyen drága is. Vagy csak a már lassan üres zsebimnek az. - Akkor megtartom magamnak. – Rázom meg a fejem ismételten. Letörlöm a habot, s nyelek egyet. Még mélyen a szemébe nézek, s amennyiben valóban így látja a finom szünetem alatt, amíg a szemibe meredek, úgy elengedem. - Legyen így. – Feltételezem, hogy már nem nyílik a szája, bár nem sokat vártam, hogy ezt megtudhassam, s akármit is tenne, én már eldöntöttem. - Akkor viszont fizetek én, s megyek is. – Mondom, s mélyen nyúlok a zsebimbe, hogy kihalásszam a kért összeget az ételért, és italért. Fel pattanok, és, ha nem állít meg, akkor el sétálok puffogva a bajszom alatt.
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Látom rajta, hogy nem tetszik neki az ajánlatom, úgy pattog miatta, mintha egy kenguru folyna az ereiben. De nem vártam volna el tőle, hogy ennek hatására ilyen szinten kiforduljon magából és hangnemet váltson. - Ha ilyen stílusra vált, akkor nemhogy én, de más sem fogja megvenni Öntől, és aztán leshet – fenyegetem meg óvatosan halk szavaimmal. Mégis mit képzel magáról? Még ő van felháborodva? Ahelyett, hogy örülne, hogy hajlandó vagyok foglalkozni ezzel a piszkos kis üzlet lebonyolításával, ráadásul úgy, hogy ennél sokkal, de sokkal értékesebb áruk rejlenek a talpaink alatt, nem, kötözködik. Saját maga alatt vágja a fát, és ha tovább húzza a húrt, akkor könnyen rájön, hogy az utolsó kis szálkák tartják már azt a törzset. Karjaimat még mindig keresztbe fonva hajolok előrébb. A szemeim közönyösek, szintúgy a hangom. Nem fogok többet mondani, ha belepusztul is nekem itt ez a törp, s ha nem tetszik neki, akkor a legnagyobb örömömre fogok felállni innen és mutatom meg neki a kijáratot. Ha kell, Bronnal karon fogva. - Harmincnégy ulron a kettőért. Ez a végső ajánlatom – szűröm ki az árat a fogaim között. Jól válasszon, mert ez az utolsó lehetősége, hogy nálam szabadulhasson meg az ékszerektől. S hiába próbálja meg az ellenkezőjét állítani, tudom, hogy valamelyik itteni nőcskétől szerezte, így, ha megkapom ennyiért, Nulportnál közelebbi helyen biztos nem fogom kiárulni őket.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Kedd Ápr. 12, 2022 1:28 pm
Rázom a fejem, és csak rázom. Képtelen vagyok elhinni, hogy nem hisz nekem. Jó talán még is van benne valami némi igazság. Ám akkor is hihetne egy törpe szavának, na! Van szemem, és ezek valóban sokat érnek, hiszen fejős asszonykák kebleit díszítették még mielőtt le nem estek volna. Még jó, hogy nem magamnak kellett lopnom, mi lett volna akkor. Bizonyosan nem jártam volna sikerrel. - Vizsgáltassa meg, hívjon ide valakit… leszarom hölgyem, de nem engedem ennyiért. – Szökik fel a szemöldököm, duci buci mutató ujjam pedig az asztalt bökdösi. Fészkelődők a székemben. - Nem ám megtisztelve érezné magát jó asszony! – Tárom szét a kezem, majd vissza teszem az asztalra. - Magában jobban bíztam, de úgy szaglik, magácska is csak becsapok engemet. – Rázom fejem ismét.
Szakálam kezdem vakarni, ahogyan beszél, majd nem hagyom a falatokat sem magukra és igyekszem enni, még mielőtt kidob engemet. Iszom, majd letörlöm azt a szám sarkáról a ruhám ujjával. -Ej, asszonyság. Gondolja meg. - Mondom.
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Már előre tudom, hogy fel fog hördülni az ajánlatra, mielőtt még egyáltalán meghallaná. De nem hat meg. Egyáltalán nem. Fészkelődök a székben, szabadulni akarok. Könnyedén beleránthatnám az egész szituációba Bront, de nem szeretném, ha ez a törp azt hinné, nem tudok elboldogulni bármiféle férfi segítsége nélkül. De, aki ismer, tudja, hogy ez nem így van. Határozott lábakon álló nő vagyok, akinek nincs szüksége férfira. - És tudja, hogy ez még nem bizonyít arra semmit, hogy nem hazudna a szemembe? – hajolok közelebb hozzá, a szemeim fenyegetően villannak. Aztán veszek egy mély levegőt, és visszadöntöm a hátamat a széknek, és keresztbe fonom a lábaimat az asztal alatt. – Ide figyeljen. Ha ez egy olyan értékes dolog lenne, és igazi, nem hozzám hozta volna, hanem valamelyik ötvösnek, aki nagyobb árban és szaktudással méri az ilyen ékszereket – oldalra döntöm a fejemet, a tekintetében keresem az értelmességet és azt, hogy felfogja mit beszélek. – S élő bizonyíték, hogy ön is így gondolja, mert valóban nem. Még húszat sem érnek, de én vagyok annyira nagylelkű, hogy megszabadítom a bajától, és meg tud válni tőlük. Ha többet kíván értük, és ennyire biztos a szaktudásában, vigye máshová – az utolsó két szót jobban megnyomom a hanglejtésemben és készen állok, hogy elhagyjam az asztalt, ha esetleg olyan választ kapok tőle.
Daldram Kedvelte
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Kedd Márc. 29, 2022 6:01 pm
Elfehéredik, s összeráncolom a homlokom. Ám kérdésem megelőzve választ is kapok. Szám elég kell kapnom am kezem, hogy ne köpjem arcul, hiszen olyan jól eső nevetés tör reám. - Hogy mi a tetves tűzdémon ágyéka? – Kérdeztem csípőből vissza a nőnek. Azt hittem már nem tetszik a történetem neki. Rendbe szedi magát, vagy valami ottan produkál, bizonyosan vérzik a lába között, s azért van ilyen furcsa dolgai neki. Grimaszolva figyelem a nőt, s lassan pislogok, ám visszafordulva rendbe tette magát. Már nem nevetek, egyszerűen várom azt, hogy mikor lesz ennek vége. Nők! - Ej! – Mordulok fel. - Tudja magácska, hogy a törpéknek jó a szemük? – Kérdeztem. - Tudja, hogy érintés alapján képesek megállapítani egy fém vagy kő fajtáját? – Kérdeztem megint, s várom a válaszát. Ha tudja, úgy okos asszony, azonban, ha nem ma is taníthattam egy nőnek valamit, és ma olyan ami nem a szerelmeskedéssel kapcsolatos. - Nos, ebben az esetben tudnia kell aztat, hogy ez nem ér ennyit! – Mordulok rá. Valóban többet érnek, nem egységesen ennyit.
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Feleletére felmordul a gyomrom tartalma. Hogy lehet valaki ennyire undorító, s most még csak nem is a kinézete a fő indok. Az, hogy a társa az disznóólból kaparta ki magát, azért az is egy szint, amelyre soha nem akarna egy ember sem süllyedni, dehogy párzani egy állattal, főleg egy kecskével. Hova fajul ez a világ. A törpre villan a szemem, és mielőtt megkérdezné, hogy mitől fehéredett el az arcom, valami gyors indokot keresve rávágom az első eszembe jutó dolgot magyarázatként. - Azt hiszem, lenyeltem egy denevért – arcom rögtön eltorzul grimaszba az érzés okán, és a hasamat leszorítva fordulok kijjebb az asztaltól, mintha az több levegőt nyújtana számomra. Ez sem valami jó indok, elvégre, ha ő megdugott egy kecskét, semmivel sem leszek különb nála egy denevéres vacsorára való elfogyasztásnál. Miután eljátszom a hirtelen jött légszomj utáni mozdulatokat, s az arcom újfent az eredeti színeiben pompázik, megköszörülöm a torkom és visszafordulok felé. Lenézően emelkedik meg leheletnyit a szemöldököm. Mikor szoknak már le az emberek arról, hogy egy nőnek azt mondják, nyugodjon le. Ezt a törpöt sem verte meg elég jól még a felesége, ha ily könnyedén ejti ki a száján ezeket a szavakat. Nálunk nőknél, ez csak olaj a tűzre. Mond ki, és nagyon gyorsan megégeted magad a lángokkal. Azt mondja nem lopottak. Nem tudom mitévő legyek. Biztos találnék rá vevőt, főleg a felsőbb körökben, akik akár a többszörös árért is megvennék tőlem ezt, de megéri vajon a kockázatot? Ha a következő partin le is tudom adni rögtön, fel sem fog tűnni senkinek. Ha kiderül, hogy lopott, nem véletlenül iratok szerződéseket minden kéz alatti üzlethez. – Húsz ulron mindkettőért – felelem csendesen, merev tekintettel. Ennél többet amúgy se érnek, mégha igaziak sem.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Márc. 19, 2022 3:48 pm
Igyekszik el takarni bájait, szóval rá jött a turpisságomra. Megkészültem a torkom, s tekintettem elkaptam. - Már meg volt. – Mosolyodom el, persze nem tudja azt, hogy igazat mondok e, de nem is hatnak meg a gondolatai rólam. Nem élek olyannal, hogy rettegjek attól a tudattól, hogy bárki, bármit is gondol rólam. Bizonyosan nem szép dolgokat, se jól tudom - bár remélném – azt is, hogy nem vagyok a nők magányos újtáncainak a vágya. Nagy levegőt veszek, s megforgatom a szemem. Ennyi feszültség, egy kis törékeny, feszes, kedves kis testben. -Nyugodjon már meg. Tiszta feszült a hölgy. – Bizonyosra veszem, hogy rég volt férfi az ágyában, vagy egy kellemes masszázs, ami csodákat tenne, vagy egy fürdő. Ám ezzel a merev testtel, s elmével nem tudom hány vendéget rémiszt el. Talán felvette az itteni hegyes fülűek szokását. Háh! - Nem lopottak. – Nem hazudtam, hiszen a földön találtam őket. Bele ittam újra a finom italba. - Szerintem sikerülne kegyednek, s mind a ketten jól is járnánk. – Meg vonom a vállam, s elbiccentem a fejem.
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Felfigyelek a tekintetére, hogy amint leültem vele szemben, a szempárom számára jó pár centivel alább kerültek. Bármennyire is undorodom a gondolattól, védelmezően fonom a mellkasom elé a kezem, hogy ne legyen esélye továbbra is a melleimet bámulnia. - Ha ennyire kanos, a fogadó mellett ott vannak a kecskék – fintorodom el a felajánlására, majd felháborodásomat egy horkantással jelzem. Mégis mit képzel magáról ez a törp? A nyakékekkel teli zsebkendő megjelenik az asztalon és áttolja az én térfelemre, én pedig egy gyors mozdulattal az ölembe rántom. Széttárom a zsebkendő széleit, és az asztal takarásában simítom végig az ujjamat az egyik drágakövön mely a nyakláncot ékesíti. Az egyik mindenképpen zafírnak tűnik sötétlőkék árnyalatában, a másik viszont lilás fényeivel csakis ametiszt ékkő lehet. Egyik drágább, mint a másik, és nekem senki se mondja meg, hogy ez a törp csak úgy találta őket, vagy ami még lehetetlenebb, ajándékba kapta. Ilyen ékszereket legtöbbször az arisztokrata hölgyek nyakaikban pihennek, nem egy koszos, büdös, kanos törp göcsörtös ujjaiban. – Ha ezek lopottak, bármennyire is próbálkozhat, nem fogom megvenni őket – pillantok fel a törpre miután visszahajtogatom a zsebkendőt, és diszkréten visszatolom az asztalon őhozzá. Összefonom a karjaimat a mellkasomon, és úgy dőlök hátra a széken.
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Pént. Márc. 11, 2022 9:03 pm
- Ugyan, ugyan. – Cittegek szavaim mellé. Koránt sem értek egyet a némberrel, ám elfogadom az ő bótja. És ekkor elő kerülnek az érdekes dolgok. Szemeit látván elmosolyodom, remélem azt, hogy sikerül felkeltenem az érdeklődését, és el tudom aztat adni. Nem foglalkozom az ételem kiszállító némben szemeinek pillantásaival. Olyan nagy lelkesedéssel iszom, mint még soha. Helyet foglal mellettem, aminek jobban örültem, hiszen kicsinyke természetem és ülésem sajnos eddig nem engedett sokat látni, ám mind ez megváltozik, amikor is a két szép gömbölyded.. szemek.. rám vetülnek. - Az „istenek” ajándékoztak meg velük. – Mondom komikusan, hiszen mi törpék nagyon nem hiszik holmi babonákban. Mi abban hiszünk, amiket már mondottam, a felesígemmel ne szórakozz, és mindig legyen ser a véredben. - Szeretem, ha egy nő ezt kéri tőlem. – Horkantok fel, s nyúlok a zsebembe, s előveszem aztat. Igyekszem nem mutogatni, így egy zsebkendővel adom oda neki, ám akkor is félek fizetés nélkül elviszi, és lássuk, be a futásban nem érném utol. - Más is mutathatok. – Villanik meg a sárga mosolyom, ás szemöldököm fel, s letáncol. Egy kis ingyen digi huzi jobb lenne, bár ki tudhassa ez a nő nem örömasszony-e.
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Nagyon sokat mondják, hogy a törpök faragatlan, neveletlen népek, és most ő előttem ékes példája ennek a sztereotípiának. Mondatára félrehúzódik a szám. - Nem mindig érdemes a könnyebbik utat választani – rázom meg gyengéden a fejem a vulgáris kifejezésére. Ide jön, sértegeti a tanoncokat, és még neki áll feljebb, amit horkantásával ad tudtára körülbelül mindenkinek körülöttünk. Kikerekedett szemekkel figyelek fel az ujjai alól előcsusszanó két igen drágának tűnő nyakékre, amit rögtön el is bújtat újra a zsebei rejtekébe. Tekintetem a lányra terelődik, aki megérkezik közénk a kért sörrel és süteménnyel. Látom, hogy kezdi nála kihúzni a gyufát ez a törp, és kétségbeesett pillantással néz rám. Vállvonással rázom meg a fejem, utalva, hogy sajnos nem tudok ellene tenni. Vagyis de, tudnék, viszont amiket az előbb az asztalra tett le, jobban érdekel ennél. A lány szitkozódva és éles levegőkifújással lép tova, én pedig kihúzom a széket a törp mellett, hogy helyet foglalhassak szemben vele. Böffenésére egy pillanatra megrándul az orrom, de rögtön tárgyra térünk. - Honnan szerezte azokat? – kérdezem tőle gyanúval telve. Mégis honnan tudott ilyen ékszerekhez jutnia? Ha lopott az áru, akkor nagyon rossz helyen kopogtat. Háttér nélkül nem veszek át lopott holmit, mert ki tudja ki göngyölíti fel a szálakat, és ha a végén eljutnak hozzám azok, akik keresnék, akkor összeomolhat minden. Az életem menne rá. Hátammal nekidőlök a háttámlának, egyik kezem ujjaival halkan, ritmusosan kopogtatok az asztal lapján. Körbenézek. Körülöttünk üresek az asztalok, legtöbben a kandalló körüli asztaloknál foglaltak helyet. Elég hideg napunk van ma, az emberek örülnek egy kis melegnek. – Mutassa őket újra – szólítom fel a törpöt, és addig nem moccanok, amíg meg nem teszi ezt.
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Feb. 26, 2022 12:24 pm
Láttam az arcán, hogy nincs elragadtatva a személyes bájomtól. Ám nem igazán érdekelt. - Nagy csecsekkel hamarabb végezne a tanulmányaival. – Horkantottam fel hangosan, amire páran már rá is néztek. Megforgattam a szemem, én örülök, hogy a saját viccem legalább nekem kedvezett. Igaza van. Miből is gondolhattam. - Hát nem vagyok járatos, maga meg sokat ismer. Van egy ilyen üzlete is. – Pillantok körbe. - Bár csecses jányokkal jobban menne, de ki tudja ki tér be önhöz. biztosan tudhat egy, s más embert, aki segítene nekem. – Magyarázom a nőnek serényen, s kissé már visszafogott hangerőn, ki tudja ki hallgatózik. Egy zsoldos, vagy baj keverő mindig akad, s nem akarom azt sem, hogyy a magam fajta kisebbség bajba kerüljön. Istenekre megforgattam ismét a szemem. - Babonák. – Horkantok fel ismét. Mi törpök tudjuk, hogy az istenek nem léteznek, és az egyetlen amitű félni kő, az a nejem. Előveszem a két ékszert és leteszem az asztalra. - Na.. – Kérdezem már érdeklődve. Ám, ahogyan a finomságom, s a serem megindul bepánikozva ismét a zsebembe csósztatom. Nehogy már deszka leány szemet vessen rá. - Végre, soké tartott. – Teszi le elém, majd valamit szitkozódik, de nem is figyelek, csak elhalad a cérna testivel, és azonnal ajkaim a korsó falára cuppantom, mint egy kis ded az anya csecseire. Jól eső korttyal kezdek bele, nyalom le a habot, és böffentek egyet. - Hupsz. – Pillantok a hölgyre, s remélem, nem veszi zokon. - Nos, mit mond? – Kérdeztem.
"Csodálatos szépség, bár a modorán van mit csiszolni. Olyan a szíve akárcsak az enyém. Tűzről pattant, koránt sem nőies, előbb üt aztán kérdez típus. Heves természete, de annál nagyobb szíve van."
❖ Szintem :
Kezdő (Fegyverforgató)
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Felhúzott szemöldökkel, még mindig karjaimat egymásba fonva pihentetem a mellkasomon. Ezeknek a törpöknek tényleg csak a kaja, pia és a lányok fontosak. - Ez a lányzó csak kis ideig van velünk, hogy tapasztalatot szerezhessen hogyan is kell elbánni az undok vendégekkel – szűröm ki a fogaim közül a szavakat. Tényleg nem tudom, hogy az árverés után miért pont ide merészkedik hozzánk, amikor a legnagyobb balhé között lépett le és hagyta a társait ott a bajban. Ajánlatára újra magasba szökik a szemöldököm. Valamit rosszul csinálok? Valaki elárulta volna itt a legapróbb népeknek is, hogy mivel foglalkozom mellékesben? Felgyorsuló szívverésemet a karjaim mellkasomra nyomásával próbálom enyhíteni észrevétlenül, és mikor újra levegőhöz kapok szólalok csak meg. - Mégis miből gondolja, hogy engem ilyesmi érdekel? – teszem fel neki a kérdést, tekintetébe fúrva a sajátomat. Széttárom a karjaimat. – Mint látja, hála az isteneknek, már meg van mindenem. Szép ruhák, saját fogadó, végelláthatatlan időhiány. Jó holmikból is el vagyok látva. Mégis mit tudna nekem mutatni, amire szükségem lenne?
Daldram Kedvelte
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Rázom, és csak rázom a fejem. 
