Tulveron Krónikái
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Men echenim
sí derthiel ne chaered hen nu 'aladhath


 
Asztalok - Page 4 KaDiPE5
Asztalok - Page 4 KaDiPE5
Üdvöznk
dicső lovag szép a ruhád, szép a lovad
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában!
Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei.
Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését.
Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!

 

 
Asztalok

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 09, 2021 7:17 pm
I saw what you did there
« @Míriel • 265 • ZENE • credit; »

- Sok minden van az életben, amitől van félnivalóm, ne mondd, hogy te rettenthetetlenül haladsz az életedben – nekidőltem a mosogatótálnak. A víz halványan megrezzent benne és kis köröket rajzolt a felszínére.
A sértegetéseit reagálás nélkül hagytam. Mondtak már nekem rosszabbakat is, nem ez a lány fog a padlóra tenni a szavaival. Helyette inkább az arcát kémleltem csendesen. Egyáltalán nem látszódott rajta a faja jellegzetességei, kivéve a hegyes fülei, amiket most is a haja mögött rejtegetett. Ajánlatára viszont azonnal felszökött az egyik szemöldököm, ami, ha tehette volna, le is ugrott volna a homlokomról, úgy meglepődtem. Gyorsan végiggondoltam, amiket mondott, és a végső ténymegállapításom arra következtetett, hogy a véleményem szerint első körben túl sokat várt el tőlem. Hiába volt ismerős az arca, mintha láttam volna valahol már, de mégis csak most találkoztunk először. Semmi jogon nem kérhet tőlem ilyet, főleg nem ilyen kevés időt követően. Lázas keresésbe indult az agyam egy alternatíva után. A lány elérte végső soron, hogy felkeltse az érdeklődésemet, elvégre nem mindenki áll elém ilyen ajánlatokkal. Volt benne valami, még az idegesítő szurkálódásai ellenére is, ami megfogott. Nem kívántam elengedni a lehetséges üzletet, voltaképpen minden egyes ulron számít, de nem akartam rögtön egy ilyenbe beleugrani.
- Túl sokat kérsz tőlem – ráztam meg a fejemet. – Ez az én fogadóm, nem engedhetem meg ezt se magam miatt, se a vendégeim miatt. Legalábbis most – tekintetemet mélyen az övébe fúrtam. – Ha előbb megteszed azt, amit én ajánlok neked, akkor visszatérhetünk erre. De előtte sok mindenben meg kell, hogy bizonyosodjak veled szemben, és ennek a legjobb módja az, ha én adok számodra egy feladatot. Tekintsd ezt amolyan bizalomfejlesztő munkának.
Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
418
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Okt. 08, 2021 6:22 pm
 "Ystrid Braggart"& Míriel
Egy csapatban - bármilyen legyen is - sokféle játékosra van szükség.
- Érdekes, hogy fenyegetésnek veszel, egy ténymegállapítást. Mégis csak lenne félnivalód? –aprócska, de sunyi mosoly jelenik meg a szám szegletében. Ahogy semmi nem tart örökké, ez sem, s csak enyhén megingatom a fejem. – Harapsz, mint egy anyakoca. De igazad van…- adom meg neki azt amire valószínűleg vágyik. Figyelmem, azonban nem kerüli el, hogy kérdéseimre inkább nem felel, hiszi, hogy ezzel nem árul el magáról semmit. De valóigaz ajánlatott akarok neki tenni, mely mindkettőnknek előnyös lehet. Amolyan kéz kezet mos alapon. – A hús kockázása biztosan jobban menne. – pillanat erejéig elővillannak fehér fogaim. Nincs mit tagadnom, a fakanál helyett jobban forgatom a kardot. – Egy fogadós vagy, aki abból él, hogy másokat szolgál ki. – rezzenéstelen arccal, követem tekintetemmel, ahogy szinte nyomot váj a padlóba. – Nem titok, hogy sokan megfordulnak nálad s nem csak olyanok, akik dolgos nap után, megpihenni vágynak vagy az asszony elől menekülve keresik a kupa fenekén az eltékozlott ifjúságukat. Szép számmal akadnak olyan is, akinek viszket a zsebe, mert túl sok van neki, s még többet akar vagy csak a belső kényszer hajtja, hogy „megsegítse” a szegényeket. – a vér nem válik vízzé még akkor sem, ha ennyi időt tölt el az elf az emberek között. A körmondatok, népem öröksége, emlékeztetnem kell olykor magamat, hogy a kérészéletűeknek nem adatott meg annyi idő, mint nekünk. – Te leadod az infót, hagyod, hogy játszak – a magam módján- s cserébe részesedést kapsz. – két szemvillanásnyi ideig hallgatok, s foglalom össze a lényeget. De nem csak ez áll a dolog mögött, a klánnak is hasznára válhat, hisz a városban már itt is szemmel lehetne tartani a fontosnak hitt előkelőségeket valamint én is közelebb kerülhetek az elkótyavetyélt örökségem.



«« Szószám; Zene; Tavern music

Vendég
Vendég
Anonymous




Asztalok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 07, 2021 9:10 pm
I saw what you did there
« @Míriel • 135 • ZENE • credit; »

Éreztem a hangjában a támadó jelleget, bár a jelenlegi szituációban nem tudtam hova tenni. Elvégre ő volt az, aki betért a fogadómba és veszélybe sodorta magát, ő volt az, aki ennek ellenére is visszatért, ő volt az, aki hajnalok-hajnalán betört a konyhámba és ő volt az, aki ezek után még üzleti ajánlatot próbált tenni.
- Nem tudom, hogy te jelenleg milyen jogon fenyegetőzöl – mondtam rezzenéstelen arccal. – Kettőnk közül nem én voltam az, aki a másikhoz ment ajánlatokat lebegtetve.
Hátrébb léptem, hogy teljes pompájában láthassam őt, miközben ő tovább beszélt. Az összefont karjaimat a csípőmre helyeztem inkább, és úgy hallgattam.
- Maradjunk annyiban, hogy volt már dolgom vérrel, és nem is egyszer – válaszoltam egyszerű közömbösséggel. Tovább nem kívántam kiteregetni az elmúlt éveim szennyeseit, bőven elégnek kell, hogy legyen ez az információ számára, miszerint nem vagyok én olyan ártatlan, mint azt gondolná. Járkálni kezdtem fel-alá a konyhában. Már kezdtem unni ezt a bájcsevejt, elvégre ő nem nyit ki reggel egy fogadót és nem foglalkozik a vendégekkel, mint ahogy nekem kell majd tenni pár óra múlva.
- Először is – torpantam meg levegőt kapkodva a kishitű elképzelésére. – Én nem szakácsnő vagyok. Valóban a konyhában is megállom a helyem, mellékesen hozzátéve te valószínűleg elvéreznél egy olyan krémkészítésbe, mint ami az előbb jóízűen eltávolítottál a gyomrodba, de ennél, azt hiszem ha körbe nézel, kicsit több vagyok. – Ó, és ha tudná mennyivel több. Rögtön a talpunk alatt, mélyen a föld alatt méterekkel elterülő csempészraktárra gondoltam, ahol most is várja a megfelelő vásárlókat a minőségi áru egész tárháza. A lány felé fordultam.
- Inkább az a kérdés, téged mi foglalkoztat. Inkább te tettél kíváncsivá, hogy mit tudsz nekem ajánlani, amiért megérte számodra visszajönni?
Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
418
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 06, 2021 4:16 pm
 "Ystrid Braggart"& Míriel
Egy csapatban - bármilyen legyen is - sokféle játékosra van szükség.
Kacagására leheletnyire összevonom a szemöldököm, de megvárom míg kividámkodja magát. – A köszörű túl tompa a nyelved pedig túl éles lett. Nem félsz, hogy egyszer kitalálják vágni? – most rajtam a sor, hogy rosszalló pillantásokat lövelljek felé. – Látszólag.- éppen csak levegővételnyi szünetet tartok. – Jobban örülnél, ha térden csúszva sikálnád a padlót? A vér, makacs egy dolog, könnyen beissza magát a rések közé. – nincs lerendezve a dolog, de a fenének se hiányzott a nyakába a városőrség. Általában a nagyon bátrak ilyenkor már boldog- boldogtalanba belekötnek, még akkor is, ha nincs rá okuk és akkor nem csak egy szék romjait kellett volna összetakarítania. Rajta pihentetem tekintetem, s érdeklődve figyelem közeledését. Nincs bennem félsz, a legnagyobb bajom annyi lehet, hogy kupán ver egy serpenyővel. De akkor az volt az utolsó alkalom, hogy a kezébe veszi. – Valóban? – hajtom le fejem, s úgy tekintek fel rá. Mindeközben hangszínem magasabbra vált. – Kíváncsivá tettél. Mégis mi foglalkoztathat egy szakácsnőt? – hagyom még kicsit tudatlanságba így, hogy érdekesebb vizekre eveztünk.



«« Szószám; Zene; Tavern music

Vendég
Vendég
Anonymous




Asztalok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Okt. 06, 2021 3:08 pm
I saw what you did there
« @Míriel • 135 • ZENE • credit; »

Hihetetlen, hogy hajnal kettőkör ezzel foglalkoztam, ahelyett, hogy helyet adtam volna már rég a szépítő alvásomnak. Hát azt hiszik az emberek, hogy egyszerűen csak genetikailag tartom magam jól a korom ellenére? A sajátkészítésű kenceficémet pedig hagyjuk is, arról senki sem tudhat. Felhorkantam a lány feleletére.
- Üzletet? – a horkantásom apró gúnyos kacajba fordult át egy pillanatra. – Kisszívem, most fosztottál meg két fajankót pár ulrontól, majd a másik két férfitól az ablakon távoztál, és látszólag elég alulmaradtál – fontam össze újra a kezeimet, de fenékkel még mindig az asztallapot támasztottam. – Mégis miféle üzletet tudnál számomra felhozni?
Negédes mosollyal löktem el magam az asztaltól. Körbejártam az előkészítő pultot, hogy a lányhoz lépjek. Megálltam előtte, és a felső testemmel közelebb hajoltam hozzá.
- Nagyon nagyívű ajánlatnak kell, hogy legyen – szólaltam meg halkabb hangnemben. – Apró-cseprő dolgokkal én nem foglalkozok.
Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
418
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Okt. 05, 2021 10:26 am
 "Ystrid Braggart"& Míriel
Egy csapatban - bármilyen legyen is - sokféle játékosra van szükség.
Félre vetett pillantással a tál felett hallgatom szavait és mustrálom arcának vonásait, melyről a nem tetszés árad. Kiegyenesedve, a karomat mellkasom alatt összefonva konstatálom, hogy elorozza a kései vacsorámat. Úgy rejti el, mint anyatigris a kölykeit. És ki, cicázik egy tigrissel? Ezért is öltöm magamra a jókislány szerepét, s állva a pillantását maradok a helyemen. – Megfordítottam a szerencsémet, a csalás olyan csúnya szó. Kreatív megoldása a problémámnak. – nyúlok a zsebembe s fordítom ki annak tartalmát, melyből még egy lyukas ulron sem fordul ki. – Úgy teszel, mint akit az utolsó falat kenyerétől fosztottam volna meg. – bárki láthatja, s mindenki tudja, aki csak Ylore falai közt tengeti az életét, hogy virágzik az üzlete. S ezt köszönheti, a boszorkánysággal sütött süteményeinek is, melyek úgy vonzzák ide a népet, mint méheket a legillatosabb virág. Még most is durcás vagyok, amiért megfosztott az ingyen kosztól.

- Mmm… úgy véltem az ulronok súlya elég lesz a hallgatásodért. – mondom. – De úgy tűnik még csiszolnom kell a technikámon.– jegyzem meg – inkább magamnak, mintsem neki-, egy apró bólintással. Kérdésére halványan elmosolyodom, bármennyire is próbálja titkolni, benne is megvan az emberekre oly jellemző kíváncsiság. Pár pillanatig elidőzök vonásain. Tetszik a bátorsága, más már városőrségért kiáltott volna, de legalább késsel hadonásznak, ha hívatlan vendég bukkanna fel otthonában. – Ha már így rákérdeztél… - könnyedén teszem fel hátsófelem a pult tetejére. -… nem. Üzletet ajánlok neked.




«« Szószám; Zene; Tavern music

Vendég
Vendég
Anonymous




Asztalok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 04, 2021 11:16 pm
I saw what you did there
« @Míriel • 554 • ZENE • credit; »

Borzasztóan örültem volna neki, ha az idegen leány nem falta volna be sorra a holnapi sütemények töltelékeit. Bronnak most már teljességgel biztos, hogy el fog borulni az agya reggelre, miután rájön, hogy kezdheti újra az egészet elölről. De majd besegítek neki én is, és ha továbbra se mászik le az ételekről a kis Pimasz, odaláncolom őt is az asztalhoz egy fakanállal a markában.
- Örülnék neki, ha befejeznéd a holnapi menü felevését. Ha délután bejössz, akkor tisztességesen megfizetve kaphatnál a rendesből is – ujjaimmal az alkaromon dobolgattam. – A kérdésedre felelve pedig csak hasonlót tudok mondani. Tőled sem szép dolog, hogy a fogadómban csalni mersz.
Közelebb léptem az asztalhoz, és mérges pillantásokkal elemeltem a kezei alól a tálat, majd a falnál lévő asztalon biztonságba helyeztem tőle. Végül mindkét kezemmel nekitámaszkodtam annak, óvatosan nekidőlve a lap szélének.
- Úgy tűnik a becsület számodra is éppoly fontos, - az utolsót szavamat rendesen megnyomtam, hogy érezhetővé váljon a szarkazmus -, mint ahogy nekem. De tényleg csak ezért jöttél? – kérdeztem vissza félrehajlítva kissé a fejem. Az arcomon teljes közömbösség tükröződött. Minden arcizmommal rejteni kívántam a mégis feltörő kíváncsiságot, mert tényleg semmi ötletem sem volt, miért jött valóban vissza. A pénzért? Saját akaratból adta, kifizetve az italokat és a süteményeket. Hát miért lennék én a hibás, mert nem tudta elfogyasztani a második kört? Elvégre amit én szerettem volna botrányt okozni, abból könnyedén kifordította magát. A másik két megtermett legénnyel való összeszólalkozása viszont már nem az én hibám volt.
Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
418
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Pént. Okt. 01, 2021 1:17 am
 "Ystrid Braggart"& Míriel
A szerencsejáték alapja a szem és a kéz, a szemedet olyan élesre kell edzened, mintha karom volna, a kezedet pedig olyan sikamlósra, mint egy angolna.
Megèrzèsem most sem hagyott cserben. Az elhalkulò lèptek zaja  pillanatra megszűnik. Arra a momentumra, haraphatòvá válik a csend.   Nem látom, de tudom, hogy a vèkony talpù csizma irányt változtatott. Csòkja a padlòval elàrulta. Az ajtò rèsein keresztül beszűrődő gyertyafèny egyre erősebbé, a határozott lèptek hangosabbá válnak. Ujjamat egy ùjabb falatèrt mártom a krèmbe mikor az ajtò nyikordulva tárul fel, küszöbén a fogadòsnèval. Ha nem lettem volna rest kanalat keresni, ùgy azzal tömnèm a pocok kèpemet. - Akkor abból biz' nem esznek. - rejtem el számban mutatòujjam, hogy  ìzlelőbimbòimat kènyeztessem. Rosszalò tekintetét állom, neki pedig várnia kell válaszomra. Anyám már egèsz kicsi gyerekként megtanìtott arra, hogy teli szájjal nem illik beszèlni. - Szerinted, mièrt jöttem? - kèrdezek vissza, miközben kezem a nadrágom a törlöm, S a tálat az asztalra helyezem. - Nem volt szép dolog tőled, amit este tettél. - hajolok egy ùjabb tál felè. - Ez epres? - játszi könnyedséggel teszem fel a kèrdèst, de már fèlig a tálban mattatok, már amennyiben nem ripakodik vagy orvul nem támad rám egy fakanállal vèdelmezve, a krèmes kasztrolyt, mint valami sárkány a kincsèt. - Elfogadni a pènzt, majd elárulni...ccc...ccc- ingatom meg a fejem.  - Hát hol marad a becsület?




«« Szószám; Zene; Tavern music

Vendég
Vendég
Anonymous




Asztalok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 30, 2021 8:47 pm
I saw what you did there
« @Míriel • 554 • ZENE • credit; »

Meglepődve hallgattam a lány ajánlatát a férfi felé. Túlságosan magabiztos, túlságosan…. körmönfont. Összeszűkült tekintettel figyeltem végig, ahogy a férfi értetlenül forgatta a kezeiben a kockát, átadta a társának, de ő is teljesen jelentéktelennek találta azokat. Aztán ránéztem a lányra, aki lezserül majdhogynem végigfeküdt a széken már, és engem figyelt. A füléhez nyúlt, és akkor végre megértettem, mi történt. Halványan felkunkorodott az ajkam széle az elismerésre. Kicserélte őket. Szép munka. A karom még mindig a csípőmön pihent, amikor elhaladt mellettem a lány. A tálcámon újabb ulront pattintott, és mint aki jól végezte dolgát, megindult kifelé, hogy végül elnyelje a kinti éjszaka.
De úgy tűnt, még egy ideig nem válik köddé. Fel se figyeltem először a két megtermett férfira, akik megállították a lányt az ajtóban. Ingen ragadta az egyik és nagyon közel hajolt az arcához, s ha nem lett volna a kettejük kisugárzása fenyegető, már azt is rámondtam volna, hogy ott helyben megcsókolja. De ehelyett fejelést kapott a férfi, és a fogadóban szépen lassan terjengeni kezdett a vér vassal teli szaga.
Aztán kitört a káosz. Bron rögtön mellém ugrott.
- Mit csináljak? – kérdezte aggódva, összefont karokkal és a feltörő verekedést figyelte.
- Semmit. Most bizonyíthat, hogy mennyire is rátermett – mosolyogtam, és türelmes vártam a harc kimenetelét. Miután a lány sikeresen megmenekült a két férfi szorításából, s bár eléggé furcsálltam, hogy az ajtó helyett inkább az ablakot találta a legtökéletesebb menekülő útvonalnak, meglepődve nyugtáztam, hogy végezetül holnap csak egyetlen egy széket kell vásárolnom, meg egy pár tányért, de ezek általában is fogyócikkek, főleg egy fogadóban. A felmosással már gondok lesznek, mert mire mindenkit kiperdítek innen záráskor, addigra összejárkálják a kiömlött italokat, és nem először volt már olyan eset, hogy hajnalig sikáltuk a mocskot Bronnal, mert az nem kívánkozott feljönni a padlóról.
Hajnal egy is lehetett már, mire végre az utolsó vendég is elhagyta a fogadót. Míg az ajtót zártam, Bron előhozta a raktárból a takarítófelszerelést, aztán nekiálltunk mindent a helyére tenni. Összeszedtünk a verekedésből maradt összetört dolgokat, felsöpörtünk, felmostunk. Bron sorra elfújta a termet bevilágító gyertyákat, és az utoljára égve maradttal mellém szegődött.
- Azt hiszem itt az ideje eltenni magunkat éjszakára. Szép álmokat, Ystrid – a férfi megsimogatta a felkaromat, átnyújtotta a gyertyát, és eltűnt a hátsó bejáratnál. Utánamentem, hogy lezárjam azt az ajtót is. Korán reggel úgyis visszatér, és majd megnyit mindent, hogy a vendégek, akiknek sürgős dolguk akad amint a nap első sugarai felbukkannak a határon, eltudják hagyni a szállást.
Bementem a konyhába, tökéletes tisztaság tekintett vissza rám, de bent a levegőt elnyomta a vérszag. Lehet nyitva maradt az ajtó a balhé alatt és befújta kintről. A kezemet szorosan az orromhoz nyomva sétáltam oda az ablakhoz, és szélesen kitártam. Remélhetőleg reggelre kimegy ez az orrfacsaró bűz.
Kint még utoljára körbejártam az asztalokat, a pultot, hogy minden rendben legyen a következő napra. Már sétáltam volna fel a lépcsőn, amikor is apró nesz ütötte meg a fülemet, ami egyenest a konyhából érkezett. Felhúzott szemöldökkel fordultam a halk csörrenés irányába. Lefújt volna valamit a szél? Levettem a lépcsőről a lábamat, és visszafordultam. Benyitottam az ajtón, és döbbentem vettem észre a lányt az estéről, aki jóízűen tolta magába a holnapi vaníliás sütemény már előre összedolgozott krémjét. Közelebb léptem, letettem az asztalra a gyertyát, aztán összefont karokkal fordultam a lány felé.
- Ha tovább eszed, akkor reggel nekiállhatsz újat csinálni – szóltam rá először. – Mégis mit keresel itt? Miért jöttél vissza?
Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
418
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Kedd Szept. 28, 2021 11:36 am
 "Ystrid Braggart"& Míriel
A szerencsejáték alapja a szem és a kéz, a szemedet olyan élesre kell edzened, mintha karom volna, a kezedet pedig olyan sikamlósra, mint egy angolna.
Nem lett volna ilyen nagy a zsivaj, mindenki hallhatta volna, ahogy földet ér a szívemről legördülő kő, amint, eltűntek a gyertyafényben megcsillanó ulronok. Mintha a fogamat húzták volna. Megnyugodtam, hogy éppen eleget fizettem, hogy szemet hunyjon a látottak felett.  Mégis gyanakvón húztam fel az egyik szemöldököm mosolya láttán. Tekintettemmel követtem az asszonyt, ám mielőtt elkaphattam volna a karját, el is slisszolt mellettem, mint valami sikló. – Te jössz! – szólt a Kopasz, s határozott mozdulattal tette elém a kockákat. Ma éjszaka előszőr markoltam rájuk bizonytalanul. Fél szememet a fogadósnén tartottam, csak egy dolgot nem láthatott hajzuhatagom jótékony takarásától, kissé csúcsosodó füleimet. Tudtam mi következik. Balhé. Komótosan forgattam kezembe a kockákat, mint aki vár a dobással. Valóban vártam, kellett egy kis idő, hogy a cinkelt kockát felsőm ujjába játszam, és egy újabb, hogy elővegyem a másikat. – Hogy mi? – tetettet meglepettséggel, kereketek el a szemeim a vád hallatán. – Mutasd! – ripakodott rám ismételten s erre már a Kopasz is idegesen bólogatott.  – Ha tiszták a kockák, úgy fizetsz nekem még 50 ulront, azért mert megvádoltál. – Rendben. – némi tétovázás után rá állt az egyébként „tisztességes” ajánlatra. Hanyagul dobtam el a kockákat. Halkan koppantak egymás után, ahogy az asztalra érkeztek. Idejük se volt megpihenni, már kapta is fel őket. Egyenként vizslatta meg őket, pofázmányára kiült az értetlenség. Grammal sem nyomot egyik sem többet a másikánál. Tanácstalanul pillantott az asszonyra, aki a háttérben várta a közeledő vihart. Mindeközben én az asztalra felpakoltam a lábaimat, s elégedetten falatoztam a megmaradt pitémet. Javára legyen írva, ez a pite, akár az istenek eledele. Ha sikerül elkapnom a tekintetét, lassan simítom fülem mögé fürtjeimet, s mutató ujjammal finoman megpaskolom fülemet. – Nos, uraim, mire jutottak? – már ketten vizsgálták a csontkockákat, végül feladták. – Tiszták. – ült le, s kortyolt nagyot a söréből s dobta elém a barna kis szütyőt.  A többi vendég, lemondó sóhajjal vette tudomásul, hogy a műsor ma elmarad. – Remek. – vettem le a lábam az asztalról, s felálltam. Lesimítottam magamról a pite maradványait. – Azt hiszem, a történek függvényében, a mai játéknak vége. – nyúltam az érmékért s a saját erszényemet töltöttem meg velük. Egy kivételével. – Egy élmény volt… - távozom, útba ejtve a fogadó asszonyát, önelégült vigyor terül el arcomon. Elhaladva mellette a kezembe szorongatott ulront a mutató és hüvelykujjamra helyezve pöccentem bele a tálcán lévő sörbe.

- Míriel, hát meg vagy! – hallom, amint egy széles mellkasnak ütközök. Bunkó és Vész, a ikerpár, bár ránézésre ezt nem mondja meg senki. Az egyik alacsony köpcös, míg a másik jó egy fejjel magasabb vékony, nyúlánk. Az egyiknek az ökle, a másiknak az oldalán sorakozó dobótőrjei a veszélyesek. – Bunkó, hogy van a füled? – kérdem, miközben már ujjai közt összegyűrte ingem. Legutóbbi találkozásunk alkalmával kinyestem egy darabot a füléből. Esküszöm véletlen volt, beleszaladt a kardomba. Azt hiszem, azóta neheztel rám. – Van egy kis elszámolnivalónk. – nyála fröcsög az arcomba, ahogy a fogai közt szűri a fogai között, már, ami maradt neki. – Látom hoztad Vészt is. – abban a pillanatban fejelem le. – Te, kis patkány! – kap az orrához, melyből szivárogni kezd a vér. A fogadó, szinte teljesen elcsendesedik, szinte harapni lehet a feszültséget, nem marad el a mai fellépő. Próbálom kihasználni az alkalmat, hogy távozzak, de karok ragadnak meg. Egyik baloldalról fonja át karom és mellkasom, míg a másik a jobb felkaromra markol rá. –A fiúkat nem zavarja, a nézőközönség mindenképp elégtételt kívánnak venni. Ököl csapódik az arcomba, melytől egy percre megszédülök, de mire feleszmélnék, összegörnyedek és fájdalmasan nyögök fel a gyomromat ért ütéstől. Már kiegyenesedve kapom a következőt, melytől a fülem kezd el csengeni. – Hagyni akartam neked valamit, de… - támaszkodok Vészre, s teljes erőből lendítem előre a lábam, egyenest a lába közé. Nem hallgatva végig jajveszékelését, taposok a szőke lábfejére. Megragadom alkarját, s a vállam felett szeretném átdobni, de csak térdre sikerül kényszeríteni. Ezért kiperdítek egy széket a helyéről, s töröm darabokra rajta. Éppen elég időt nyerek ahhoz, hogy felpattanjak a pultra. Csizmám alatt panaszosan csikordulnak meg a fatányérok, s dőlnek el sorban a kupák. Tartalmuk a földre hullik, és kisebb tócsákat hagynak a pulton és a földön. Az út végén leugrok s a nyitott ablakon távozok.

A szomszédos ház tetején várakozok. A fogadó lassan elcsendesedik és az utolsó vendég is távozik. Az utolsó előtti gyertya is elalszik, már csak egy kóborol álmosan. Ha megérzésem nem csalatkozik, a fogadósné járja körbe még utoljára a helyet, hogy minden úgy van, ahogy annak lennie kell. Lemászva a tetőről a konyha ablakához vezetnek nesztelen lépteim. Néhány perc és az ablak kitárulkozik előttem. Az asztalról a földre ereszkedem, s végig hordozom tekintettem a helységen éppen annyi zajt csapok, hogy a kint „settenkedő” kíváncsiságát felkeltsem.  A beszűrődő fény éppen elég ahhoz, hogy megtaláljak egy kisebb edényt, melyben a holnapi sütemény krémje pihen. Mmmm… az íze…, több, mint tökéletes. Magamhoz is ölelem, s egy szekrényhez dőlve várom, a ház asszonyát?




«« Szószám; Zene; Tavern music

Vendég
Vendég
Anonymous




Asztalok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 27, 2021 8:52 pm
I saw what you did there
« @MírielZENE • credit; »

A kérdésemmel tulajdonképpen figyelmeztetni szerettem volna a kishölgyet, hogy a házamtáján az ilyen csalást nem nézem el, főképp nem a szembetűnő, leplezetlen lopást, s mint utóbbit csak és kizárólag én tehetem meg ebben a fogadóban, így gondoltam, megleckéztetem a lányt egy kicsit, hogy érezze tettének következményeit. Már majdnem meggondoltam volna magam, mikor megpróbálta elterelni ügyetlenül a számomra téveszthetetlen rosszalkodását, de ahogy hanyag módon ráhajította az ulronokat a tálcámra, és majdhogynem parancsként adta ki a rendelését, amit hiába erőlködött mézes-mázos hangnemben közölni, tudtam, hogy itt az idő egy kis szórakozáshoz.
Gúnyos mosollyal bólintottam, természetesen az érméket maradéktalanul markoltam fel a tálcáról, mielőtt meggondolná magát, és tettem el a kötényem legmélyebb zugaiba. Rögtön hátat fordíthattam volna az asztalnak, hogy teljesítsem a lány óhaját, de gondoltam, már úgyis rég volt bonyodalom a háznál, így nem tettem, és inkább félkörívet írtam le az asztaluk körül, hogy a túlsó oldalánál lépjek el majd onnan. Ahogy áttértem a szemben ülő férfihoz, szabad kezemet az orcájára helyeztem, és gyöngéden az arcomhoz húztam a fejét, hogy jól hallhassa, amit mondani kívántam számára. Bajszos barátomnak rögvest kikerekedett a szeme a leadott füles hallatán, viszont tisztességesen megvárta, míg elhúzódtam tőle, megveregettem a vállát és otthagytam a társaságot, de ezután olyan erővel ugrott fel, hogy mögötte a szék felborult, majd ököllel ráütött az asztalra.
- Te csalsz – üvöltött fel eltorzult arccal, miközben hurkás mutató ujját az előtte ülő lány felé szegezte. – Mutasd a kockáid!
Önelégült mosollyal sétáltam tovább a pulthoz, majd egy tálcára ráhelyeztem a leányzó által kért korsó sört és még egy tányérnyi almás pitét. Karomra helyeztem azt, és szép lassú léptekkel tértem vissza az asztalukhoz, igaz jó pár méterrel arrébb, mert láthatólag azonnal bonyodalom alakult ki a pletykám hallatára. Egyik kezemen a tálcával, másikat a csípőmre helyezve figyeltem az eseményeket. Bármikor megtudtam állítani az egészet, és már Bron is rajtam tartotta a tekintetét, hogy amint szólok, intézkedni tudjon.
Zsivány vagyok
Ystrid Braggart

She is a thief. And a thief is not an honest person.


❖ Történetem : ❖ Ulron :
418
❖ Tartózkodási hely :
Ylore
❖ Szintem :
Haladó (Tolvajlás); Tanonc (Alkímia)




Teljes feljegyzés
Karakter bejegyzés:
Felszerelés:
Mesélői jegyzet:

Asztalok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt Szer. Szept. 22, 2021 1:12 pm
 "Ystrid Braggart"& Veleris
A szerencsejáték alapja a szem és a kéz, a szemedet olyan élesre kell edzened, mintha karom volna, a kezedet pedig olyan sikamlósra, mint egy angolna.
Mmmm...a frissen sült sütemènyek illata, sunyin tekergőzott a  pipafüstös, olcsò lőrèk jellegzetes szagàn àt. Màr èreztem,  ahogy a puha tèszta szètomlik a szàmban. A szemem felcsillant, a fogadòsnè làttàn. Az istenek se tudtàk megsaccolni koràt. A pletykàk szerint, màr jòcskàn megèlte màr èltènek felét. Mègis ùgy sergett- forgott, S kerülte ki a felborulò szèkeket, mint egy fürge làbù zerge. Nem beszèlve arròl, hogy a fèrfi szemek, mèg mindig elkerekedtek formàs hàtsòja billenèsèn. De rajtam volt a sor, hogy dobják. Egy Elf kiràly, Lovag èèès... a csont csak pörgött és pörgött, szinte örökkévalónak tűnt. Egyensúlyozva táncolt az èlèn. Nem tudta eldönteni, melyik oldalàra dőljön, a Vèreb mutassa meg rùt pofàjàt vagy a Lovag fekete páncèljàt. Szàmomra mindenkèppen a Lovag lett volna kedvezőbb, különben egy kisebb összeggel leszek karcsúbb, amit egyàltalàn nem szerettem volna. Abban a pillanatban löktem meg az asztallàbàt, mikor az asszony az asztalra helyezte a kèrt rendelèst. Tudtam, hogy erre a mozdulatra nem csak a kocka fog àtfordulni a Lovagra, de nèhàny èrme is elcsùszik egymàson. De a nène nem is èrkezhetett volna jobbkor, fel se fog tűnni senkinek. Csillogò szemekkel húzom magamhoz újra az èrmèket, mìg a màsikkal a pitét kezdem betolni az arcomba. Elègedetten dőlök hàtra, ám valami mègis nyugtalanìt. Nem hallottam elmenni az asszonyt. Összeràncolom homlokom, de mire felèje fordulnèk forrò lehelet csiklandozza tarkòm. - Krrr...Khöö...- akad torkomon a falat, szavai hallatàn. Enyhèn ütöttem mellkason magam, kell nèhàny pillanat, hogy visszatèrjek a döbbenetből. Az egyik halombòl tìz ulront szàmolok le. - Kèpzelődsz nènje. - fordìtom oldalra a fejem. Ha nem lenne az orrunk, talàn mèg az ajkunk is összeèrne. Csillingelve hullanak az èrmèk a tàlcàjàra. - Most pedig menj és hozz mèg egy kört. - mosolygok rà negèdesen, mintha csak a szaftos pitèjèt dìcsèrtem volna. br>

«« Szószám; Zene; Tavern music

Vendég
Vendég
Anonymous




Asztalok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
Utolsó Poszt
Ajánlott tartalom





Asztalok - Page 4 Empty
Vissza az elejére Go down
 
Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tulveron Krónikái :: téktér :: Qerilyan Birodalom :: Ylore :: Kültelepülés :: Braggart Fogadó-
Ugrás: