ondhatnám, hogy hosszú napon vagyok túl, de számomra még csak most kezdődött az igazi munka. Ájulásig voltam feladatokkal ma este, és szegény Bron is csak ide-oda kapkodta a fejét. Megint teltházunk volt, ami persze számomra nagy öröm minden tekintetben, csak hát ketten a fedélzeten valljuk be, nem nagyon bírtuk. Mindkét karommal a magasban, tálcákkal egyensúlyozva lavíroztam az asztalok közt, próbáltam minden egyes vendégem óhaját-sóhaját kielégíteni, de a tűrőhatárom így lassan éjféltájt már kezdte elérni a végső pontját. Muszáj volt pihennem egyet. Sűrű bocsánatok közepette, és a partnerem kétségbeesett, a hátamba maró tekintetével vágódtam ki a bejárati ajtón, hogy a mellette lévő kispadra leülve végre elszívhassam a frissen hozott, zetvyni dohánnyal teli pipát. A rohadt életbe, ezt az istenek készítették! Vaskos szippantásokkal ürítettem ki annak tartalmát. Siettem, nem szerettem volna, ha Bron olyan szinten elúszna a munkával, hogy még késő reggelig is a vendégek után takarítsunk. Visszaértem a pulthoz, ahol a férfi már előkészítette számomra a következő adag italokat, és természetesen süteményeket. Ahogy újfent tálcástul szlalomoztam a vendégek között, észrevettem egy fiatal, szép leányzót, aki épp nekem kiáltott. A túlsó asztalnál ültek és két, szinte már törzsvendégemmel kockázott. Már messziről láttam, főképp az asztalra halmozott ulronokból, hogy nem sok időre van már szüksége azok megkopasztására. A falmenti tálalóasztaloknál letettem a kezeimből a tálcákat, az egyikről felvettem két korsót a jobb kezembe, a másik tálcáról pedig egy kis tányér almás pitét a bal kezembe és érdeklődve léptem a kockázó társasághoz. Letettem az asztalukra a kért dolgokat, majd megálltam közvetlenül a lány háta mögé. Érdeklődve figyeltem, ahogy sorra nyerte a kockapárbajokat, borzasztóan nagy szerencséje volt. Egyáltalán szerencse ez, amit látok? – futott át a gondolat, és összeszűkült szemekkel koncentráltam rá a lány két kockájára. Nocsak, nocsak… Lehajoltam a lány arcához, hogy közvetlenül a fülébe suttogjak. - Nem mondták még, hogy súlyozottal nem szép dolog nyerni?
Nîndaer Kedvelte
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 18, 2021 4:24 pm
"Ystrid Braggart"& Veleris
A szerencsejáték alapja a szem és a kéz, a szemedet olyan élesre kell edzened, mintha karom volna, a kezedet pedig olyan sikamlósra, mint egy angolna.
Tíz érmét dobtam be az asztalra, melyek pörögve állapodtak meg a közepén. Az enyéimet követe még másik húsz. Ezen az estén csak két fajankónak akadt felesleges ulronjai. Nem baj, ez is megteszi. Szokás volt mondani, „Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.” Magamhoz híven, nem ajtóstól rontottam a házba, s nyertem el még a gatyájukat is. Ennek ellenére már most két aranyos kis tornyocska növekedett mellettem. Dobtak. Két Hajnalcsillag és egy Elf király pördült ki az egyikük keze alól. Míg a másik egy Elf királyt egy Háromszöget. A Kopasz fejére bárgyú vigyor ült ki, amikor a harmadik kocka Lovagra fordult. Kezembe vettem a kockákat. Szerettem a kockák zenéjét a tenyerem között. A fogadó zsivaja alól is kihallottam, ahogy halkan egymásnak koccannak a csontok. Peregve hulltak alá tenyeremből. Először egy Véreb fedte fel magát, majd Két Elf király. – Igen! – ráncok gyűltek orrom nyergében, halovány vicsorom nyomán. – A Bajszos halkan az asztalra csapot, míg a Kopasz a szék hátának vetette sajátját. – Az Istenekre te lány, annyi pénzemse marad, hogy egy habos sert fizessek magamnak. – vetette oda a Bajszos, miközben én magamhoz öleltem az ulronokat. ~ Az egyszer biztos.~ - Tán, innotok kellene még, a kocka jobban pörög, ha nyelvetek nem is. – vigyorodom el, mire ők is. – Ezt most én állom, ha már a kört én vittem. Héé, kocsmárosné! – kiáltom el magam, s hogy biztosan tudja, ki is akar valamit, karomat a magasba lendítem, boldogan integetve felé. – Két korsó sert az uraknak, nekem meg egy jóóó nagy almás pitét! De akkora legyen ám, mint egy kisebb malac!
Legalább egy tucat asztal áll a teremben, és a galériás részen is van elszórva pár azoknak, akik kicsit intimebb helyen szeretnék elfogyasztani italukat. A nyugati fal mentén egy óriási kandalló felel a taverna felmelegítéséért, és ahol minden héten egyszer malac sül vacsorára.
Krónikás
Tulveron főkrónikása
Great stories happen to those who can tell them
❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
