Üdvözlünk Tulveron mágiával átszőtt világában! Oldalunk középkori körülmények között játszódik, és ötvöződnek benne számtalan fantasy mű elemei. Regisztráció előtt kérünk, mindenképpen olvasd el a Törvénykönyvünket és Világleírásunkat, melyek az oldalon való könnyebb kiigazodást szolgálják, illetőleg az alapok megismerését. Oldalunk 2021.01.08-án nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. Várunk sok szeretettel egy igazán nagy kalandra!
ondhatnám, hogy hosszú napon vagyok túl, de számomra még csak most kezdődött az igazi munka. Ájulásig voltam feladatokkal ma este, és szegény Bron is csak ide-oda kapkodta a fejét. Megint teltházunk volt, ami persze számomra nagy öröm minden tekintetben, csak hát ketten a fedélzeten valljuk be, nem nagyon bírtuk. Mindkét karommal a magasban, tálcákkal egyensúlyozva lavíroztam az asztalok közt, próbáltam minden egyes vendégem óhaját-sóhaját kielégíteni, de a tűrőhatárom így lassan éjféltájt már kezdte elérni a végső pontját. Muszáj volt pihennem egyet. Sűrű bocsánatok közepette, és a partnerem kétségbeesett, a hátamba maró tekintetével vágódtam ki a bejárati ajtón, hogy a mellette lévő kispadra leülve végre elszívhassam a frissen hozott, zetvyni dohánnyal teli pipát. A rohadt életbe, ezt az istenek készítették! Vaskos szippantásokkal ürítettem ki annak tartalmát. Siettem, nem szerettem volna, ha Bron olyan szinten elúszna a munkával, hogy még késő reggelig is a vendégek után takarítsunk. Visszaértem a pulthoz, ahol a férfi már előkészítette számomra a következő adag italokat, és természetesen süteményeket. Ahogy újfent tálcástul szlalomoztam a vendégek között, észrevettem egy fiatal, szép leányzót, aki épp nekem kiáltott. A túlsó asztalnál ültek és két, szinte már törzsvendégemmel kockázott. Már messziről láttam, főképp az asztalra halmozott ulronokból, hogy nem sok időre van már szüksége azok megkopasztására. A falmenti tálalóasztaloknál letettem a kezeimből a tálcákat, az egyikről felvettem két korsót a jobb kezembe, a másik tálcáról pedig egy kis tányér almás pitét a bal kezembe és érdeklődve léptem a kockázó társasághoz. Letettem az asztalukra a kért dolgokat, majd megálltam közvetlenül a lány háta mögé. Érdeklődve figyeltem, ahogy sorra nyerte a kockapárbajokat, borzasztóan nagy szerencséje volt. Egyáltalán szerencse ez, amit látok? – futott át a gondolat, és összeszűkült szemekkel koncentráltam rá a lány két kockájára. Nocsak, nocsak… Lehajoltam a lány arcához, hogy közvetlenül a fülébe suttogjak. - Nem mondták még, hogy súlyozottal nem szép dolog nyerni?
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 18, 2021 4:24 pm
"Ystrid Braggart"& Veleris
A szerencsejáték alapja a szem és a kéz, a szemedet olyan élesre kell edzened, mintha karom volna, a kezedet pedig olyan sikamlósra, mint egy angolna.
Tíz érmét dobtam be az asztalra, melyek pörögve állapodtak meg a közepén. Az enyéimet követe még másik húsz. Ezen az estén csak két fajankónak akadt felesleges ulronjai. Nem baj, ez is megteszi. Szokás volt mondani, „Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.” Magamhoz híven, nem ajtóstól rontottam a házba, s nyertem el még a gatyájukat is. Ennek ellenére már most két aranyos kis tornyocska növekedett mellettem. Dobtak. Két Hajnalcsillag és egy Elf király pördült ki az egyikük keze alól. Míg a másik egy Elf királyt egy Háromszöget. A Kopasz fejére bárgyú vigyor ült ki, amikor a harmadik kocka Lovagra fordult. Kezembe vettem a kockákat. Szerettem a kockák zenéjét a tenyerem között. A fogadó zsivaja alól is kihallottam, ahogy halkan egymásnak koccannak a csontok. Peregve hulltak alá tenyeremből. Először egy Véreb fedte fel magát, majd Két Elf király. – Igen! – ráncok gyűltek orrom nyergében, halovány vicsorom nyomán. – A Bajszos halkan az asztalra csapot, míg a Kopasz a szék hátának vetette sajátját. – Az Istenekre te lány, annyi pénzemse marad, hogy egy habos sert fizessek magamnak. – vetette oda a Bajszos, miközben én magamhoz öleltem az ulronokat. ~ Az egyszer biztos.~ - Tán, innotok kellene még, a kocka jobban pörög, ha nyelvetek nem is. – vigyorodom el, mire ők is. – Ezt most én állom, ha már a kört én vittem. Héé, kocsmárosné! – kiáltom el magam, s hogy biztosan tudja, ki is akar valamit, karomat a magasba lendítem, boldogan integetve felé. – Két korsó sert az uraknak, nekem meg egy jóóó nagy almás pitét! De akkora legyen ám, mint egy kisebb malac!
Legalább egy tucat asztal áll a teremben, és a galériás részen is van elszórva pár azoknak, akik kicsit intimebb helyen szeretnék elfogyasztani italukat. A nyugati fal mentén egy óriási kandalló felel a taverna felmelegítéséért, és ahol minden héten egyszer malac sül vacsorára.
