Jagger Fenton szent meggyőződéssel vallotta, hogy kocsmába az emberek mulatni és szórakozni járnak - jelentsen ez bármit egyeseknél. Ám az előtte álló nő szöges ellentéte volt a Kék Albatrosz illusztris társaságának. Tekintetével is képes volt döfködni, hát mi lett volna akkor, ha tényleg pengét ránt.
És olybá tűnt a "hölgyem" megszólítást is zokon vette. Jag pedig bizonytalanul mérte újfent végig tetőtől talpig. Hát nem hölgy? Csak nem...?
A részeg kalóz türelmesen hallgatta végig az előtte ülőt, csak akkor nyelt egy nagyot, amikor az "pengét" és a "nyakadhoz" szófordulatokkal élt. Még egy kissé hátra is dőlt, hogy összevont szemöldökkel és lebiggyesztett szájsarkakkal meredjen vissza rá. Hiszen látszódott az idegenen, hogy komolyan gondolja amit mond.
- Nos, akkor vegyük sorra - emelte fel mutatóujját Jag, ezáltal is nyomatékot adva mondandójának - Először is te tudod a nevem, de én még mindig nem tudom, hogy személyedben kit tisztelhetek. Másodszor pedig, nem vagyok a Vörös Lándzsa tagja. Tudod... én az a szabadúszó típus vagyok. Jag hangja a leghatározottabb részeg hang volt a félhomályos kocsmában. Persze a határozottság még nem jelent igazságot, mert csak annyira volt szabadúszó, hogy a Vörös Lándzsa tagjainak eddig eszükbe se jutott bevenni Jaget a klánba. Legalábbis eddig így állt a helyzet.
- A továbbiakban pedig ha jól láttam, az imént a csaposnak fizettél egy kis iránymutatásért. Úgy gondolom, amit én tudok az sem ér kevesebbet, nemdebár?
Talán ha az ismeretlen nő másként - mondhatni egészen másként - közeledett volna a jó öreg Jaghez, akkor ingyen is dalolt volna. Vagyis hát, majdnem ingyen. Ám jelen pillanatban meglehetősen rosszul állt a szénája, mivel éppen az utolsó ulronját váltotta erre a pocsék nedűre, s ezt csak tetézte az a tény, hogy a fenyegetésre kezdett kijózanodni. Így most minden eddigi "munkája" kárba vész.
Ám Jagger Fenton nem volt ostoba, még annak ellenére sem, hogy olykor szerette feszegetni a határait. Most is ezt tette, ugyanis tudni akarta, hogy mennyire kell tartania a nőtől. Megaztán most ő volt otthon, ennyi előnye származott a Kék Albatroszból. Itt kevés meglepetés érhette még annak ellenére is, hogy a Fekete Démon többi matróza vagy a jelen lévő hasonló foglalkozást űzők közül nem feltétlen állnának mellé, ha látnák, hogy éppen bajban van. Sőt. Ez amolyan kalóz szokás.
Sejtette mi történt Aikennel, bár nem volt ott akkor, amikor "nyoma veszett". A többi kalóztól hallotta amit hallott. De rendkívül boldog ember lenne, ha ez a pletyka ma este megérne néhány ulront.
Merev tekintettel pillantok továbbra is rá, s ahogyan kijavít, arcom megrándul. Meg kell forgatnom a szemem, hiába próbálom oly annyira a kísértésnek ellenállni. Elbiccentettem a fejem. - Úgy nézek ki, mint egy hölgy? Bájos.. – Horkantok fel neki, ám kérdés nélkül ezek után vetem le magam a székre, és tekintetébe fúrom magam. - Vörös lándzsa tag vagy? – Kérdezem, s nagyon remélem, igazat mond, mert már úgy is tudom a választ, ha az nem hazudott. Lássuk be Nulportban nem lenne meglepő ez. Időközben egy pincérnő zavar meg minket, aki kap az alkalmon, hogy megkérdezze, mit hozhat nekem. - Egy sert. – Vágom neki oda, aki bólintva távozik. Ilyenkor kellett ennek is jönnie. Nem akartam játszadozni, azonnal le akartam tépni valaki fejét itt és most. Végre beérne az annyi tanulás eredménye, hogy haladónak nevezhetem magamat. - Most, hogy nem zavarnak…- Kezdek bele egy nagy sóhajjal, majd egyik kezemmel megtámaszkodom az asztalon. - Információ kell nekem. Vagy fizetek érte, ha kell vagy karddal. Választhatsz. Azonban, ha vétkes voltál, úgy csak a nyakadon feszül majd a pengém. – Mondom neki szűrve fogaim között a szavakat. Ismét belegondoltam abba, hogy mi történt, s elkapott a borzongás. Testemen végig futott a fájdalom, és a hideg is. - Nem régiben megöltek egy tagot. Aiken Hackney volt a neve. – Időközben láttam közeledni a pincért íg ismét elhalkultam. Leteszi a serem, s én keresek az erszényemben pénzt, majd sietve nyomom a kezébe. Mikor távozik, folytatom. - Mit tudsz erről, ha tudsz. Ajánlom, hogy az igazat mond. – Tekintettem nem tőr ellent mondást, s pillantásom ismét bele fúrom.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Akárki is legyen az a bátor személy, aki elhatározza, hogy felkeresi Jagger Fentont általában nincsen egyszerű dolga. Ugyanis a keresett személy vagy éppen holmi piti bűncselekményt hajt végre, vagy részeg, vagy szajhákkal múlatja az idejét - esetleg mindhárom dolgot csinálja egyszerre. Hogy hogyan? Ne is kérdezd.
A Kék Albatrosz forgataga korántsem volt idegen a számára. Az oda járó kétes alakok és részegesek látványa, az ápolatlan férfiszag, amit szinte vágni lehetett mind-mind kellemes ismerősként köszöntötték Jaggert. Ezen a napon is azt tette, amit általában tenni szokott: némi pénzt váltott olcsó szórakozásra. Amikor a csuklyás nő odalépett hozzá a nevén szólítva őt, akkor is egy korsó - sörnek csúfolt - lőrét öntött le a torkán. Amikor végzett - és persze azt is jól hallotta, hogy szóltak hozzá valahonnan - kupáját az asztalra csapta, majd óvatosan körülpillantott.
Nem kellett sokat keresnie a hang forrását, mely éppen fölé magasodott. Szemöldökei kíváncsian emelkedtek kissé feljebb homlokán, szemhéjaival pedig korántsem szinkronban, de pislantott egyet hosszasan. - Jagger Fenton - javította ki a nőt azzal, hogy keresztnevére helyezte a hangsúlyt - Miben lehetek becses szolgálatodra, hölgyem? - pödörte meg bajsza végét a kujon kalóz. S azáltal, hogy ez a komótos mozdulatsor véget ért, máris valódi úriembernek érezte magát, s igyekezett legjózanabb énét mutatni az elbűvölő hölgynek.
Persze a fejében elindult egyfajta találgatás, hogy miért keresheti őt ez az idegen. És igen, ez volt az a találgatás ami mindig elindul hasonló helyzetekben. Hiszen aki abból él, mint Jagger Fenton az mindig a legrosszabbra számít. S ez az előtte álló hölggyel sem volt másképp. Nem emlékezett rá, hogy kifosztotta volna, vagy esetleg más, sokkal pajkosabb bűnöket követett volna el vele. Így hát kíváncsian várta, hogy mi fog kisülni ebből a beszélgetésből.
Elmúlt az, amikor is már számolom a napokat, amikor már tudom az is milyen nap, vagy milyen napszak van. Könnyeim kiapadtak, s lelkemben egy hatalmas törés keletkezett. Ezen a törésen csak egy az, ami talán nekem segíthet, az pedig a bosszú! Tudom, hogy nem maradhatok itt ebben a Kúriában sokáig, azt is tudom, hogy nem mehetek vissza apámmal a klánunkba, de mit tegyek? Felvettem hát csuklyás köpenyem, s megnyergeltem a lovamat. Az állítólagos Homály kegyeltjei nem nagyon kapkodják magukat, így nekem kell utána járnom a dolgoknak. De mit tudhatok én ehhez? Nem értek ehhez, azt se tudom, hol kezdjem, ám nekem van valamim, ami a klánnak nincs, mérhetetlen harag és el nem apadó fájdalom. Nem ismerek magamra, a vidám lány mára árnyéka önmagának, ki még a szeretett lovához is tárgyként áll.
Nulport éjjel még hangosabb, hiszen tele van részeges állatokkal. Célom egyszerű volt, megkeresni a Fekete Démon „lakóit”. Pár Ulronom el is ment az információkra. Ezt az, amit „szeretek” Nulportban. Van pénzed, akkor az állítólagos legmegbízhatóbb ember nyelve is hirtelen megered. Mindenkinek van ára. Jagger Fenton, ízlelgetem ennek a kalóznak a nevét, aki elvileg ennek a hajónak a legénységének a tagja, és éppen erre látták, még hozzá a törzshelyükön. Kalózok, hát igazak a legendák.. Nem tétlenkedtem, s bele vetettem magam a sötét, holdfényben ázott utcákba, s egyenesen a Kék Albatroszba igyekszem. Már jártam itt, akkor próbálgattam szárnyam, s próbáltam kirabolni semmiylen tudással egy embert. Akkor még elhittem, hogy minden lehetséges, és ér valamit ez a világ. Törnek a poharak, a jobb sarokban éppen most pofozza fel az egyik a másikat, a balsarokban pedig kés játékot űznek egy törrel ujjaik között. Hopp! Volt egy ujja. Itt tán még a tulaj sem mer szólni, vagy számára édes mindegy. Oda sétálok a pulthoz, és ledobok elé egy kevés pénz, hogy tudja nincs időm szórakozni. - Jagger Fentont keresem. – Mondom neki, aki magára dobja a rongyot, mivel a poharakat tisztította, s közelebb hajol. Fogai még éppen hogy meg voltak, lehelete akár egy tehén valaga. Oda bök a terem végébe, az egyik asztalhoz. Köszönés nélkül távozom, s elindulok a férfi felé.
Utamban egy részeges éppen leesett az asztalról, annyit ivott, s hányásában akar éppen megfulladni. Olyan érdektelenséggel lépem azt át, majd folytatom utamat. - Fenton? – Kérdezem, ahogyan a férfi felé magasodom.
Ezaras Azildor Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
- Nem annyire meglepő, csak meg kell nézni, hogy itt kik vannak többségben. Amilyen a lakó olyan a ház is.- semmi kifogása sincs ellene, sőt, ellenkezőleg, jobban érzi magát egy ilyen városban, ahol a legtöbbekről ránézésre megtudja mondani, hogy milyen is, akiről pedig nem, azok már nagyban játszák a játékot. - Egy madárka, ami repülésre született, nem pedig kalitkába. Próbálgatod a szárnyaid, de arra figyelj, nehogy megnyessék.- kár lenne, csinos arca van, nem lenne jó, ha valaki egyszer összetörné, hiszen az arca nélkül hogy törné össze fiatal lovagok szívét és lopná el erszényüket? - Ugyan, legalább nem egyedül ittam.- legyintett egyet.- Siess még mielőtt valaki felébred és észre venné, hogy üres az fekhelyed.- mondta vigyorogva. - Nem különben.- biccentett köszönés képpen, s ami Iant illeti, ő még marad, hiszen fiatal az idő, még csak most kezd kelni a Nap, hová menne ilyen korán?
smét felszívja magát, és elkezd beszélni. Csak úgy ömlenek a szavak. Az apjáról mesél, én pedig akármilyen hosszú monológba is kezdett illedelmesen végig hallgatom. Figyelem őt, a testbeszédét, és a jelleme egyre jobban kirajzolódik a szavaiból. Mikor befejezte a mondani valóját elmosolyodtam. Mókás kis történet volt. Finoman még nevettem is. - Nem vagyok elég tapasztalt ebben a városban, hogy igazat adjak. Ám Caldenben már jártam, és sokkal nagyobb a szakadék a két város között, így úgy vélem igazat szólhattál. – Mondom, majd nagyot kortyolok, és élvezem a sert. - Igyekszem a legtöbbet kihozni az életemből, ahol éltem nem lehetett. - Közben látom, ahogyan a nap sugarai lassan mardossák már az utca köveit. Haza kell érnem, a végén lebukom, hogy elszöktem. Haza, nem az otthonom, de most így nevezem. - Visszont az életem köszönöm, de mennem kell, még mielőtt rendesen megvirradna. – Mondom, s kiiszom az utolsó cseppet. - Örültem. – Mondom, bár nem tudom mennyire igaz ez, illetve a nevét nem is tudtam meg, ahogyan ő se az enyém. Ha nem tart vissza, akkor elmegyek, ha visszatart még maradok pár szóra.
Ian Gray Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
- Azt csak hiszed, elárulok neked egy titkot, mindig van rosszabb. Apámnak volt egy szokása, nyugodjon békében és démonok tépkedjék le a körmeit, minden egyes nap. Nah, neki volt egy szokása, hogy tényleg ló pisát kevert sörrel és azt itta, megesküdött arra, hogy a legjobb és legegészségesebb, de akárhányan ittak belőle, hát, olyan gyorsan még nem láttam senkit se bokorba rohanni és hányni.- egyszer meg akarta kóstolni, de szerencséjére előtte valaki már beleivott és ahogy a reakciót nézte, hálát ad az égnek, hogy nem állt előre a sorban. - Az én világom.- vigyorogva emelte a kupáját majd beleivott a serébe.- Én se igazán azok közzé tartozok, akiket az előkelőségek felfogadnak. Túl mocskos nekik a pengém. Mindig valami céhből akarnak felfogadni zsoldosokat, de úgy hallottam, hogy még ott is megválogatják őket, legyen ilyen magas, legyen ez a haja színe és a szemének is, és a többi és a többi. Inkább diszkardokat vesznek, nehogy megszólják őket. Legyen bármilyen csicsás egy penge, ha nincs éle, akkor cseszheted.- inkább legyen rozsdafoltos a penge, mint aranyból öntve, de tudja megvédeni magát vele. Mert mire mennek, ha bár csinos az a marha, akit felvettek, de az első hangosabb zajra össze pisálja magát? - Az unalom és az, hogy szeretsz veszélyesen élni, szép párosítás, kicsit veszélyes, de azért szép.- elismerése gyanánt még biccentett is egyet és ismét emelte a kupáját, csak most a leány egészségére.
em válaszolok arra, amit mond, felesleges is lenne, ám igaza van, azonban ezt nem kell tudnia. Olyan okosnak hiszi magát, olyan tanultnak, ám vénségére való tekintettel talán el is kell ezt hinnem. Ser hallatták elmosolyodom, nem tudom miért azonban nagyon kellemesnek találom a sert az otthoni hugyhoz képest. - Ahonnan jövök azok után minden jobb. – Mondom ki hangosan a gondolataimat is, hogy jelezzem nekem mindegy. paraszt gyomrom van, próbálok sok mindenhez alkalmazkodni, ám az alkohol az, mitől tartok, s finoman is fogyasztom azt. - Hát valóban. – Mondom. - Nulport ahogyan hallom nem az előkelőségek, és a bölcs emberekről híres. Kalózok, tolvajok, szajhák. – Mondom. Bár Caldenben a szajha ipar jobb, teszem hozzá ezt gondolatban. Mikor ott voltunk gyakran hallottam ilyen szóbeszédet. - Unatkoztam. – Vetem oda, s vonom meg a vállam. Ám lassan érzem, azt mennem kellene, ha már megúsztam épp bőrrel, ám még a serem megiszom.
Ian Gray Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
- Lehet inkább másik mesterséget kellene találnod, vagy olyanokon gyakorolni, akiket ismersz is és nem vágnának képen, ha lebuksz. De ez csak egy apró észrevétel.- mondat vigyorogva egy vállrándítás társaságában. Mondjuk ami nem megy azt nem nagyon kell erőltetni. - Akkor legyen egy ser.- a pultos felé nézett és felfelé nyitott tenyérrel mutogatni kezdett a leány felé.- Hallottad, egy ser lenne, ne a legrosszabból de azért ne is a legdrágábból, valahol középtájon jó lesz az. Meg akkor már nekem is egyet.- túlzásokba nem fog esni, meghívta, legyen ennyi is elég. Hisz volt már szerencséje olyanhoz, aki nem csak élt a meghívással, de egyből a legdrágábbat kérte és mellé még enni is. Mondania se kell, hogy nem éppen úgy képzelte el az estét, más erszényét akarta üríteni, de végül úgy járt, hogy urlonjaiból kevés maradt, ami pedig a másikat illeti…” kézzel mosott”. Már válaszolt is volna, de esélyt se kapott rá, hamar jött a helyesbítés, de annyi baj legyen, ezt még valahogy csak ki fogja bírni. - Lehetőséget. Az ilyen helyeken gyakran lehet jó pletykákat hallani, hogy éppen kik keresnek kardforgató kezeket. Én pedig éppen az lennék, egy munkanélküli zsoldos. De ahogy elnézem a felhozatalt, nagyobb az esély arra, hogy valaki az öklét szeretné az arcommal összehozni. Bár csak magamat hibáztathatom, itt inkább zsebesek, torokmetszők, tolvajok mulatják az idejüket. Ez van ha túl alacsonyra helyezed a mércét.- nemtörődöm módon vonta meg a vállait, döntötte félre a fejét, és húzta fel az ajkait és a keserű érzést némi alkoholal próbálta lemosni. - Na és te? Gondolom nem csak a zsebtolvajlási képességeidet akartad tesztelni.- ahhoz lehet a piac is jobb lenne.
újtam egyet, és már nem is vitatkoztam az állításával. Valahol igaza volt, valahol pedig tudtam, hogy még se. Hiszen érzem magamban az erőt, és a tenni akarást, hogy jobb legyek. Bár a zsebeléshez talán nem, ám a harcokban már bizonyítottam, és haladok a jó úton. Majd újabb tanáccsal látott el, amit meghalhattam és elraktároztam a gondolataimba. - Értem. – Vettem oda neki, ú is olyan volt, mint Aiken. Folyamatos locsogás, és okoskodás. Kezdem megszokni, hogy Nulportban az összes férfi locsog, és okoskodik. - Igyekszem majd. – Mondom neki, bár lehet ez nem nekem való. Egyedül mit sem érek. Nem tudom mire vélni így megköszönöm egy olyan kérdéssel a mondatom végén. Hiszen nem tudom ez bók, vagy csak gúnyolódás-e, azonban való igaz nem vagyok tapasztalt, és nem is a szerelem az, ami a világon engem mindennél jobban érdekel. Abból csak fájdalmam született, hiszen a férfi ki iránt némi érzelmet, de még talán nem szerelmet táplálok, észre sem vesz. „Szívesen” mondja ő is olyan kérdéssel a végén. - Akkor egy sert. – Mondom neki, s felcsillan a szemem az ingyen italra. Nem bírom az alkoholt, nem is iszom gyakran, de egy serbe még nem halok bele. - És maga? – Kérdezem, de ekkor érzem a kérdésem elég gyatra volt, így hiheti azt, hogy az italra értem. - Úgy értem, mit keres itt? – Helyesbítek gyorsan, mielőtt még nyithatná a száját, vagy bármi reagciója lenne.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
- Akkor nem árt bizonyítani, mert most csak annyit látok, hogy egy ügyetlen zsebes és rosszul lódító leány vagy csupán, se több se kevesebb.- nem is igazán érdekli, hogy mi több lehet még a leányban, hiszen egy ilyen városban egymás után jönnek és mennek az emberek és egyéb szerzetek, ma még beszélnek, holnaptól pedig talán sose találkoznak újra, egy hét múlva pedig arra se emlékeznek, hogy ez a társalgás egyáltalán megtörtént. Látván a leány meglepett reakcióját, az említett nemesasszony valaki olyan lehetett, akivel nem árt tisztában lenni és számolni vele, hát ezért nem árt az előmunka és feltérképezni a nagykutyákat, kik terelik a bárányokat az akolban, nehogy véletlen a sarkába lépjen. De legalább azzal már tisztában van, hogy ha bármit is tenne ezzel a leánnyal, akkor volt rá némi esély, hogy hamar el kell hagynia a várost, ha nem szeretné, hogy javuljanak arra az esélyei, hogy reggelre egy emésztőgödörben találja magát, átmetszett torokkal. - Pedig nem árt, tisztábban lenni velük, ha valami újba kezdesz. Már csak azért is, hogy tudni fogod, mit is kockáztatsz. De ha elfogadsz egy tanácsot, ne egy ilyen helyen kezdj gyakorolni, inkább valami ostoba, fiatal nemest, aki még talán el is hiszi a mesédet.- a Sz@ros Gatyájúak, ahogy bizonyos körökben hívták őket. Ülhettek bármilyen lovon, viselhettek bármilyen selymet, lehettek bármilyen lovagiasok, a tényen nem változtatott, még azt se tanulták meg rendesen, hogyan töröljék ki. - Szívesen?- kérdezett vissza vidáman és vigyorogva. - Mire fel a zavar? Nem mutattam meg vagy bármi hasonló. Ha betévedsz egy disznóólba, akkor számíts arra is, hogy megcsapja az orrodat a trágya szaga. Nah, de mit iszol akkor? Mert az enyém majdnem üres és kezdek kiszáradni, külön rendelni pedig utálok.- végszóra pedig ki is itta kupájának tartalmát és a pultra helyezte, miközben várt a válaszra.
