elszívom magam. - Igen téved, hiszen több vagyok, mint aminek lát. – Jelentem ki határozottan. Nem szeretem, ha lebecsülnek, és ha még nem is vagyok a legprofibb szinten, még lehetek. Ő öreg, és ráncos. Tapasztalata van a korából adódóan, de én majdnem huszonöt esztendős volnék. Mókás ember, tovább mókázik, ám jó magam nem ért célt a fenyegetésével, amiből olyan lehettem, mint egy gyermek, aki miután bántották azt mondja „ez elmondom apának”. Fogalmam sincs honnan, s miért jöttek a szavak, nem kellett volna ezeket használnom. Már késő. Látszott nem tudja ki ő, és elkapott a meglepettség. Azt gondoltam itt mindenki tudja, s ismeri a hölgy nevét. Nincsenek szavaim erre, hiszen azét egy mosoly a számsarkában még volt, hiszen érzem már én is milyen szánalmas volt. - Oh. – Mondom meglepetten, és összevonom a szemöldököm. - Nem ismerem a szokásokat még. Ám még nem is vetemedtem ilyenre. – Mondom, hiszen valóban ez lett volna az első, egyedüli „rablásom”. Nem volt sikeres, és nem tudom, van e jövőm ebben. - Köszönöm? – Vonom össze ismét a szemöldököm, és értetlenkedem. - Öhmm, rendben. – Mondom zavaromban, hiszen tudtam, és értettem a rejtett fallikus utalásait,
Ian Gray Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
- Tévednék? Előfordulhat, nem vagyok holmi beképzelt mágus vagy nagyúr, aki azt gondolja magáról, hogy mindent is tud.- de most biztosan nem tévedett. - Nem vagyok mai csirke, az igaz és sokat nem is ittam, szóval a szemeim még jók.- el kell ismernie, hogy azért nem is a húszas éveiben jár már, nem bírja annyira az alkoholt, elő-elő fordul már, hogy ha túl sokat vedel, akkor egy képzeletbeli macskával veszekszik, és a legrosszabb az, hogy az esetek többségében még alul is marad ezekben a szópárbajokban. Végre felhagy a színjátékkal a leányzó, ideje volt már, akkor is, ha csak rövid ideig próbálta adni az ártatlant és még a magázással is felhagyott. Igaza is van, hiszen itt tegye? - Mert bárki is megköszöni magának, ha kivágja valaki nyelvét?- kérdezte megemelkedett szemöldökökkel.- Gratulálok a barátságodhoz azzal a Ariekecske vagy kivel.- ebből már rá is jöhetett a kishölgy, hogy Ian-nek fogalma sincs, hogy kiről is van szó.- De azért válaszolok is a kérdésedre, nem vágom ki a nyelvedet, mihez kezdenék vele? Nyakláncnak nem lenne jó, megenni meg túl rágós lenne. A zsebeseknek pedig egyébként is a kézfejüket szokták levágni, ha annyira szeretnéd tudni, hogy mi is jár érte.- látott már néhányat, és egy közös volt mindegyikben, hogy nem úgy tűnt, hogy kellemes. Utána senkinek se volt túl őszinte a mosolya.- De szerencsés napod van, unom magamat és egyedül sincs kedvem inni, meghívlak néhányra, és nyugalom, nem le akarlak itatni, hogy utána kihasználjam az alkalmat, az én ízlésemnek túlságosan is… szendének tűnsz, jobb szeretem a tapasztalt nőket, azt meg már tudom, hogy a kezeddel se tudsz jól bánni. A kardjait egy férfi sose adja avatatlan kezekbe.- nyugalom és vidámság keveréke volt a hangjában miközben beszélt.
átszott az arcán, hogy nem hisz nekem, amit őszintén meg is értek. Ám most nincs senki, aki kimentse a fenekem ebből a helyzetből. Hümmög, érzem a vesztem, feleslegesen jártatom a szám. Nyelek egyet. Meg se próbálom meg győzni a meggyőző képességemmel, hiszen értelmetlen is lenne. Főleg azért is, mert jelenleg azt se tudom, hogy fiú vagyok, vagy leány. Szavait hallgatom, de nem vált semmilyen reakciót ki belőlem, ám igaza van. Semmilyen módon nem áll közel ez hozzám, azt gondoltam majdan fog. Ismét nyeltem egyet. Ismét engem ócsárol, de minden joga meg van, ám még is kihúzom magam. - Úgy hiszem, téved. – Vágom hozzá a szavaimat. Bizonyos, hogy ő jobb, ám azért ne besülje le az a kevés kezdő szintem se. - Ne tévessze meg a szeme. – Bukik ki ismét, azért már nem hagyhatom magam, ám még mindig féltem az életem. Bíró elé úgy se cibálna, hiszen lássuk be Nulportban? Gondolataimban lepörgött az eddigiek, a Kalmár kirablása, a Caldeni utunk. Úgy érzem, hogy ennél is többre vagyok képes, ha még nem ám majdan egy esztendő múltán, talán. Pultos úgy tűnik hallgatózott, ám ezt eddig észre se vettem, amíg nem adta jelét. - Ám legyen! – Mondom határozottan, ám nem kiabálva. Szavainak lejtését nyugodtnak éreztem, de a mögöttes tartalmak már megfélemlítettek. - És most mi lesz? Ki vágod a nyelvem? Azt ugyan nem köszönnéd meg magadnak. Arienthe kisasszony közeli barátja vagyok, ha nekem bajom esne, nem hagynád el Nulportot élve. – Vetem oda neki, nem kiabálva. Edellyn Arienthe befolyásos nő volt Nulportban, talán sokan ismerték a nevét. Nem tudom azt, hogy miért fenyegetőzök úgy, mint egy gyerek, ám már késő. Szavaim elhagyták az ajkaim, csak remélni tudom, hogy a testem visszakerül majdan apámhoz, és Eviranban temetnek.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Ajkait érinti kupájának szája, közben pedig aprókat és lassan bólogat és néha hümment is mellé. Ezzel jelezve, hogy mennyire is hiszi el azt, amiket a lány hebeg és habog. Szinte már hihetetlen, hogy valaki tényleg annyira naiv, vagy bízik a beszélőjékében, hogy bárki is elhiszi azt, ami elhagyja az ajkait. Letette a kupáját és hátranéz a vállai felett majd megvonja öket. - Ha uram alatt szerény személyemet érted… el kell, hogy keserítselek, annyira messze vagyok én attól, hogy ez legyek, mint te vagy a zsebestől.- nevezték már pár dolognak, de az, hogy Úrnak szólítsák, hát az még nem volt közte, de minden nap történhet valami csoda. - Persze, biztos úgy gondolom.- jobbját felemelte és az ujjai segítségével beszédet imitált, vagyis inkább fecsegést, jelezve azt az apróságot, hogy még mindig nincs meggyőzve arról, hogy egy egyszerű, éhező akarta megszabadítani a kavicsaitól.- Na legalább ebben nem hazudtál, elég szerencsétlen vagy, az már biztos. Gondolom ha kard lenne a kezedben, az első lépésednél megbotlanál egy kavicsban és hasba is döfnéd magad, vagy tévedek?- kérdezte némi kíváncsisággal a hangjában, de azért reméli, hogy tiltakozó lesz a válasz, mert ellenkező esetben előre félti a jövőt. - Nah, végre valami igaz szó is lepergett az ajkaidról. De el kell, hogy keserítselek, nem hiszem, hogy itt találnál olyan kalandot, aminek még örülnél is. A magadfajta kicsi lányoknak ennél egy kicsit… előkelőbb helyeken kell keresgetni, hogy megtaláljátok azt a szerencsétlen nemest, akit megtudtok szabadítani az erszényétől.- a pultos megköszörülte a torkát, amikor Ian ismét a hely nem éppen előnyős tulajdonságaira tett megjegyzést, amire a férfi csak ránézett és nemtörődőm mozdulattal biccentett egyet a pultos felé.- Ha egyszer igazam van.- belátta a pultos is némi hümmögés társaságában és beleegyező bólogatással, hogy tényleg ez a helyzet. - Te? Te micsoda? Nem gondoltat komolyan? Véletlen volt? Megbotlottál egy mosómedvében? Elvitte a macska a nyelved tán te leány? Vagy még nem ötlötted ki a megfelelő lódítást és nem jönnek a szavak a nyelvedre. Felőlem folytathatod, de hogy hinni senki se fog neked, az biztos. Én legalábbis biztosan nem, de ha gondolod, próbálkozhatsz másoknál, biztos akadnak itt olyanok, akik megvárják, hogy kihazudd magad, és csak utána ütik ki a fogaid. Legalább harapni majd nem fogsz tudni.- nyugodtak voltak a szavai, de ha így folytatja tovább a leány, lehet kezdi elveszíteni a türelmét, nem rajong azért, ha hülyének nézik, és ha rángatják a bőrt a férfiasságán.
//Ugyan semmi gond //
Deedra Gindrian, Nîndaer and Ystrid Braggart Kedvelték
emegésem ugyan leplezhettem, azonban úgy éreztem mindjárt elájulok. Csak fohászkodni lehet ebben az esetben. Bárcsak itt lenne Aiken, ő tudná mit kellene tennem, azonban én, mindjárt elalélok. Figyeltem ar arcát, s bele pillantottam sokat megélt szempárba. Dobálja párszor, és érzem azt ahogyan a tekintete belém lát. Istenek! - Sajnálom. – Ismétlem fel egyenesedve. Hirtelen csapódó erszényt elkapom, ám alig-alig sikerül, fickándozik, mire megpihen. Mikor kimondja, a szavakat még jobban érzem, hogy forog a világ. - Nem dehogy, ugyan. – Mondom, de belül érzem azt, hogy semmi értelme. Bizonyosan ő se ma kezdte, vagy csak a szemem káprázik, ám úgy tűnik, mint aki igen is sokat megélt már, s jártas ezekben. Ennyire sután nem csinálhattam, hogy egy gyakorlatlan ember észrevegye. Leteszem a pultra az erszényt mellé. Szemem sarkából látom, hogy nem tudnék elfutni. - Uram kérlek, rosszul gondolja. Már anyám, s apám se tőrt el szerencsétlenségem miatt. – Hazudok tovább. Már szinte érzem a torkomnak szegezett pengét, s ha sámán volnék, előre láthatnám csúfos végem, ám így csak remélni tudom, hogy nem jön el. Szavaival azt sugallja nem jön el, ám kétely bennem lappang. Nyelek egyet, s finoman én is felmérem a többi embert. Ám úgy érzem, nem kellene tovább hazudnom, de nem merek mást állítani. Kérdezz, s el kell gondolkodnom, hiszen ez sem egy egyszerű dolog, mit elmondhatok. Ám mondata második felén egy finom mosoly húzódik ajkamra. - Kalandot. – Vágom rá egyszerűen, és unalmasan. Érzem, ahogyan gondolataim leblokkolnak. - Uram kérem, én… - Nyelek ismét. Nem tudom azt, hogy hogyan is folytassam a mondatot. Hívjam italra, vagy más kellene neki? Testem nem adom senki fiának sem, inkább magam vágom el a saját torkom.
/sajnálom, hogy megvárattalak /
Ian Gray Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Ízlelgette a savanyú bort, ízre pont mint az ecet, amit felszíneztek, megöblögette vele a fogait, egy kis ápolás rájuk fért már, majd pedig lenyelte a folyadékot, minden egyes centin érezte a savanykás lét. Az a fajta, amitől alaposan be lehet rúgni, olyan fejfájással ébredni, hogy örömmel tenné a nyakát a hóhér bárdja alá, és amitől reggel oldalra fordulva valaki olyat láthat, akit kevesen hívnának nőnek, de még orknak se, trollnak talán, ha kedvesek akarnak lenni. - Mi a…?- mintha meglökték volna, annyira nem volt erős vagy durva, de pont elég, hogy egy kevés bort kilöttyinthessen az állára és eláztassa a szakállát, de ez volt a legkisebb baja, inkább a koppanásra figyelt fel, amit ezer közül is felismerne. Szembefordult az ügyetlenlábúval, hogy megnézze magának, hogy kit fog agyonverni azzal, ami a hátsójából nő ki és lábnak nevezi. Kérdően szaladtak fel a szemöldökei és közben a lányra nézett majd le az erszényére. A vak is látná, hogy miről is van itt szó. Ezek a mai fiatalok, amatőrök amatőr háton. - Vhaj, most mi lesz? Ugyan, mással is előfordulhat, tessék…- lehajolt és az ujjai közzé fogta erszényét, kiegyenesedett és a levegőbe kezdte dobálni, egyszer, kétszer, háromszor, majd vigyorogva a lány felé dobta, érezze csak, hogy mitől is koppant akkorát és hogy a tenyerével fogja, vagy a mellkasával, az csak rajta múlik, elkapja vagy se. - Komolyan egy ilyen helyen akarsz lopni?- kérdezte egy félvigyorral az ajkán, amitől szeme sarkán is megjelent néhány ránc, kézbe vette a kupáját és háttal nekidőlt a pultnak.- Ahogy viselkedsz közben, hát akár a világba kis kiabálhatnád, hogy mit akarsz csinálni. Szinte ide érzem, ahogy izzad a tenyered, ami rajta van, azzal már fel is lehetne mosni, az arcodra is rá van írva, hogy én lettem volna az első, de szerencséd van, mert ez az első nem fog vérrel járni, a többi…- elgondolkozva nézett végig a társaságon, majd hanyagul megvonta a vállait, éppen Ian se volt sokkalta különb náluk.-… úr pedig, hát, azt hiszem, hogy folyt volna némi vér.- folytatta megkezdett gondolatmenetét, és utána belekortyolt a borába.- Egy magadfajta kislány mit egy ilyen becsületsülyesztőben? Remélem nem a szőke hercegét, mert itt csak sötét parasztokat találhatsz.- nagyon reméli, hogy nem valami romantikus álomvilágban élő nemesleányba sikerült belefutnia, akinek a fejét túltöltötte a dajkája unalmas és hülye mesékkel, amiket olyan lapokra vetettek, amik utána már arra se jók, hogy az ember kitörölje velük.
em sokkal később egy érdekes figurára leszek figyelmes. Mozdulatai, és még az elcsípett szólások is megmosolyogtatnak. Valami gondolat a fejemben azt mondja, igen talán jó lesz. Olyan pökhendinek éreztem, hogy úgy gondoltam nem fog neki hiányozni egy kevés ulron, nekem annál inkább hiányzik az. Kezdek szűkében lenni a dolgoknak, így már ég a tenyerem. Arra gondoltam, hogy elég lesz néhány jó tanács, és szó, amit a „mesteremtől” kaptam. A szívem hevesebben vert, és megfordult még egyszer a fejemben az is, hogy jól teszem? Helyes ez? vagy egyáltalán menni fog ez? Nagy levegő, nem volt messze tőlem a férfi még is úgy éreztem, mint ha egy szakadék jobban jobban csak tágulna körülöttünk. Izzadt a tenyerem, és lépteim olyanok voltak, mint ha nem is lépnék. Már csak kevés volt, hogy oda érhessek hozzá. Két férfi előtt kellett elhaladnom, aki iszonyatosan már rá ájult a pultra, és egyre aki alig bírja össze kuporgatni a maradék pénzét, előtte állt a csapos, kinek a feje már vér vörös volt. És ott vagyok, látom, s hallom magam előtt Aiken szavait, de még is már késő annak, hogy meg másítsam mozdulataim. Neki megyek, mint ha csak megbotlanék, és így próbálok bele nyúlni és elvenni a pénzét, ami talán még sikerült is volt, ha nem szakítom el, miben az ulront tartotta. Hangos koppanásokkal verődik, érkezik meg a pénz a földre, ami a végemet is jelentheti. Rémült arccal pillantok a koros férfire, és földbe gyökerezett a lábam. Most mi lesz? - Uram, sajnálom. Úgy hiszem az esés, elszakította, had segítsek. – Mondom, és nyelek egy nagyot. Miképpen fog reagálni?
Svea Helmrid and Ian Gray Kedvelték
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Újabb nap, egy újabb unalmas és munkanélküli nap telt el. Unalmas, amikor békésebb napokat élnek, amikor senki se akarja a másik vérét ontani holmi ostoba vita miatt, hogy ki lopta el kinek a lábasát vagy erényét. Hiába éles a penge, ha nincs senki, aki megfizesse, Ian pedig nem volt holmi tolvaj, rabló mint az apja, arra a szintre nem alacsonyodik le, már csak azért se, mert azok, akiket megérni megfosztani némi ulrontól, azoknak általában testőrsége is van, más se hiányzik, hogy körözött legyen… itt is. - Kék Albatrosz?- elgondolkozva olvasta el a cégért, és közben végignézett az épületen, majd egy pocsolyába köpött egy gazdagot, nyála pedig apró köröket vert fel a mocskos vízben, amiből még egy patkány se szívesen inna, egyből kifosná a vérét.- Inkább a Leszart Varjúfészek.- de koldus ne válogasson, egyébként sincs ellenére az ehhez hasonló… kulturált szórakozást nyújtó létesítmények. Határozott, lassú léptekkel indult meg a pult felé, erszényét is szabadon hagyta, hiszen nem rejtegetett sok mindent, sőt, néhány kavicsot, semmi mást. Egyszerű trükk, de arra tökéletes, hogy megóvja az ulronjait. Arcát se takarta, vagy viselt csuklyát, nem volt amatőr, kezdő, hogy ilyesmikhez folyamodjon. Csak az ifjak gondolták, hogy ettől titokzatosak lesznek, rejtélyesek pedig az igazság az, hogy még inkább felhívják magukra a figyelmet, és nevetségessé teszik magukat. Kölyökkutyák, akiknek még nem hegyes a foguk. - Egy kupa bort, és ha lehet, akkor ne legyen benne semmi különlegesség, se légy, se patkányszar.- az ilyen becsületsülyesztök nem éppen arról voltak híresek, hogy az ilyen apróságokat figyelembe veszik. Megkapta az italát, fizetett is érte, és nagyot kortyolt belőle, ajkának jobb sarkát felhúzta és beszívta rajta a levegőt. Ahogy gondolta, olyan savanyú, hogy még a két farpofája is összerándult bele. Pont ahogy szereti.
z a nap már csak egyre jobb és jobb. Miután saját magam is szembesültem egy Ork látványával, úgy áreztem egyedül kell lennem. Aiken, Thora, Lyn nem tudom, merre járnak, ám sok minden kavargott a fejemben, amit azt hittem az új lovam majd helyre tesz. Hiszen egy vágta sok mindent meg tud oldani, vagy is eddig. Lassan már az olvasás, és az írás és jobban megy, és sokat gyakoroltam, így tudtam mit keresek. Már későre járt, és álmos is voltam, de nem akartam visszatérni hozzájuk. Nem akartam senkit magam körül, csak egy italt, amit rég nem ittam. És a ser, hát fogalmazzunk finoman, hogy nem tesz jót, bár semmilyen alkohol sem. Kék Albatrosz, hát meg vagy! Olvastam el a táblát és már elég büszke is voltam magamra, hogy ilyen remek mód sikerült. Úgy tudom minden rossz arcú, és sok kalóz tanyázik itt. Ha valóban igaz a hír, hogy Drest meghalt, itt talán még hallom is. Ám még mindig nem vagyok benne biztos, de úgy emlékszem vagy is olyan feje volt, bár ezt bárkire gondolhatom. De mi van, ha még is őt láttam? Lassan besétálok a kapucni a fejemen, és körbe pislogok az emberek között. Egyik mocskosabb, és undorítóbb a másiknál. Hirtelen kapom fel a fejem egy eszeveszett hamis hangra, aki egy lantot aláz meg talán. Oh, Ril…bárcsak itt lennél, hallhatnám csodás hangod is, és tanácsod kérném, ahogyan mindig.
Elsétálok a pultoz, és ott kicsapok pár ulront, mi pörögve leérkezik, a fa felületre. Kérek egy sert, és körbe nézek. Mi lenne? Fut át a gondolat az agyamon, egy mosollyal. Mi lenne, ha megpróbálnám, amiket Aiken tanított nekem? Mosolyom szélesebb, ahogyan elképzelem ezt magam előtt. Ám kellene egy áldozat. A serem itt érkezik meg, és kortyolok bele, hmm még mindig jobb, mint az Evirani lóhugy. Szemeimmel az áldozatom keresem, és remélem hamarosan megtalálom.
Ian Gray Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Mivel Drake kapitány ma sem futott ki a hajóval, kaptak egy kis kimenőt, ő pedig élt vele. Ami azt illetti elvan ő a kalózélettel, de igazán nem az ő közege a víz. Sem inni, sem hajózni nem szereti, de a körülmények nem kedveznek az ő csillagának, így várnia kell még, hogy leléphessen. Bár Ivyről jutottak el pletykák a fülébe, hogy elég gazdag lány, na meg hát szeretőnek sem utolsó és mintha ulronok csörrentek volna meg legutóbb. Talán csak képzelődött, talán nem, a lányon sem az látszott, mintha hallotta volna amit ő, mégis utána fog járni a dolognak. Ki tudja, mit rejthet az az ágy. Azonban ez nem a mai nap, mert hiába kereste a vöröst, sehol sem lelte. Ő pedig még utána sem hajlandó keresésre indulni, majd előkerül, tud vigyázni magára a ravasz rőthajú. Tehát, mivel semmi dolga, elbandukol az Albatroszba, mert ha más nem, mókás egy hely. Az emberek meg vannak ott bolondulva, és ha egy kicsit elhiszik, hogy erősek, vagy bátrak, remek szórakozást kínálnak Jagnek. Emelett esetleg ha valaki keresné, itt biztos nem fogja, mert ide még a törvény sem merészkedik be. Szokásosan jókedvűen és hamis mosolyával lép be a szakadozott ajtón és semmiféle csalódásba nem botlik, a hely a szokásához híven olyan, mint mindig. Olcsó, nem orrkedvelő szagok, zajos népek. Úgy véli, itt sem fogja megtalálni a mai mókát, hacsak nem kezdenek magukkal valamit a törzsvendégek. Mindig nagy reményekkel lép be, de aztán hiába a sok jó móka és kacagás másokon, nem erre vágyik. Ellenben egy jó sörre mindenképpen – igaz, itt azt sem fog kapni -, hogy ha legalább kicsit betompul, nem jut eszébe a sok dolog, amik állandóan foglalkoztatják. Kell néha egy kis pihenés, és az ember fejének egyszerűbbé tétele. A sok gondolkodás fárasztó is tud lenni, az egyszerűség pedig tud gyönyörködtetni. A pult felé menvén viszont idegen test ragadja meg éles szemét, nem is akár milyen, ez jól látszik a nő hátsóján. Bárki meg akar különböztetni egy nőt egy férfitól csak fenék alapján, Jagnél kell jelentkezni, egy szempillantás alatt eldönti, hogy férfi, vagy nő az illető, akár ruhán át is. Ahogy a szeme felfelé kezd vándorolni a szőke hajzuhatag mosolyt csal az arcára. Elég feltűnő jelenség, így az idegen több éhes, vagy szemmel már őt magáévá tevő szempárt érezhet a hátán. És egy darab érdeklődőt, Jag személyében. - Mi járatban itt, aranyhajú szépség? – villantja meg mosolyát, ahogy a nő melletti székre helyezkedik. Látja a büszke tartást is a másikban, de mivel ő egy igen jól menő bordélyházat vezetett, látott már ilyet és nem retten meg akár egy nemesi vértől, akár egy álcaként használó szépséges nőtől sem. Sőt, úgy érzi, hamarosan meg fogja ismerni és reméli, hogy ez a nap tartogat még kellemes meglepetéseket neki.
Miután értékeimet - félmaroknyi földi jószág, de az utazáshoz elengedhetetlen számomra - biztonságba helyeztem ruházatom bevarrt zsebeiben, s a lovamat egy istállóban hagytam, öles léptekkel indultam el a város utcáin. Kívülre nem sugárzott bizonytalanságom, igyekeztem úgy tenni, mint aki pontosan tudja, hogy hová tart és miért. Utóbbiban hiba nem volt, a miért nem változott azóta, hogy arra ébredtem: Deedra nincs a klánterületen. A lelke mélyén szerintem apánk is sejtette, hogy nem marad egy lánya sem a közelében, hisz ő nevelt minket, szilaj természetünk nem génből, hanem nevelésből fakadó is, s hát ő volt az, aki mintául szolgált nekünk. Tekintetemmel próbálok a lehető legtöbb információt felfalni, mert sose lehet tudni, hogy mire mikor lesz szükségem. Így, hogy először járok a városban pláne van mit néznem és megfigyelnem. Sajnos fogalmam sincs arról, hogy Deedra merre lehet, de mivel apánknak írott levelében arról sajnálkozik, hogy a klánbéli élet nem volt neki való, úgy sejtem, hogy nem hímezni tanulhat valamelyik nemes kúriában. Éppen ezért a koszlottabb krimók keltik fel érdeklődésemet, mert a kétes értékű kalandot oly helyre sejtem, s nővérem habitusába is jobban passzol az ilyesmi. Még akkor is, ha szerintem egyáltalán nem való ebbe a közegbe. Féltem őt, s ez elég ahhoz, hogy ne féltsem magamat. Könnyedén nyitok be a Kék Albatroszba, s bár nem kivagyi módon, de nem is riadt kisnyúlként lépdelek el a pultig. Kihúzott háttal, de nem fennt hordott orral közlekedem, hiszen csak magabiztosságot szeretnék sugallni, hogy ne egyenek meg ebédre, nem pedig arra vágyom, hogy fennhéjázónak tartsanak, akit ki kell innen hajítani. Egyelőre nem rendelek semmit, csak rákönyökölök a pultlapra, s a söntésbe bámulok, mint aki azt latolgatja mi is legyen az, amivel leöblítse az út porát. Magam sem tudom, hogy pontosan mit is keresek itt, de ha elém kerül, úgyis észreveszem, s rögtönzök valamit.
//
/
