isszafordítottam a tekintetem a csuklyás alakra. - Ne haragudjon, uram, de első körben Ön nem úgy nézett ki, mint aki a süteményekre vadászna itt – vontam meg feltűnően a vállaim féloldalas mosollyal fűszerezett bűnbánó kifejezéssel, aztán a férfi felé is kinyújtottam a tálcát, és reméltem, hogy elvesz egyet. – Viszont akkor bocsánatáért esedezem, és legyen szíves, kóstolja meg Ön is! Újfent a nemesi származású férfira fordítottam a figyelmem. Ő megköszönve a felajánlást a tálca felé nyúlt, hogy elvegyen egy apró süteményt, én pedig összeszűkült szemekkel szúrtam ki az ujján fénylő, bizonyára családi pecsétgyűrűt. Nem Ylore-ból való az biztos. De nem is evirani a jelkép rajta. Gyaníthatóan a keleti régióból jöhet, és ha a teljes kisugárzását nézzük, akár egészen Calden arisztokrata vonalából. - Egészségükre az uraknak, de én most tovább állok. Ha bármi kérésük, óhajuk-sóhajuk lenne, itt leszek a közelben, további jó… szórakozást – az utolsó szavamat kissé gúnyosabb mosollyal mondtam ki. Egyikőjükön se látszódik, hogy vajmi kedvük van az egészhez, de azon már végképp nem gondolkodtam, mégis akkor miért jöttek el. Tovább szlalomoztam a vendégek között a tálcákkal. Időközben odajött hozzám egy régi ismerős, aki már tudta mit hol talál, és szerencsémre nem bajlódott azzal, hogy meg is oldja magának a gondjait. Mosolyogva bólintottam neki, de a munkám már tova is szólított, egyenest a következő asztalhoz, ahol derült ábrázattal intett nekem egy vendég a következő adag sütemény ígéretében.
Nîndaer Kedvelte
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 3:35 pm
PENNINOR ÜNNEPE
Mindenki & Eyra
“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Lassan azért kezdem megérezni a télszúró szeleit, ujjaim már igen hidegek lettek. Talán lassan ténylegesen be kellene mennem, vagy a bundám magamra venni. Nem szeretem a telet, ám mindenek el kell jönnie. Természetnek is meg kell újulnia, amit megértettem, ám attól még nem tartozik a kedvenceim közé. Főleg azért sem, mert bájaim el kell rejtenem, ami tán mindennapi eszközöm. Figyelem a tömeget, ahogyan lassan szállingóznak be, és igyekszem már én is oda tartani. Messziről azonban feltűnik valami. - Istenekre! – Mormogom halkan, és lépek tovább, amíg lassan nem érek oda a férfihoz, és még pár emberhez. Végig mérem őket, és egy kedves mosolyt engedek el. - Kellemes ünnepet. – Mondom. Kezeim magam előtt összekulcsolva vannak. Lenne még szavam az Elfhez, de nem szándékozom kibontakozni mások előtt.
Nîndaer and Ystrid Braggart Kedvelték
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
-Kurvára nem! Szavai azonban süket fülekre találnak, és talán még egy elnéző mosolyra. Újra megnézi magát a tükörben, az olcsó, mégis előkellő benyomást keltő ruhákban, és ezredszerre is megállapítja, hogy nevetségesen fest. Ráadásul még a kardját sem tudja hova felcsatolni. A kardját...ami nélkül meztelennek érzi magát az utóbbi hónapokban, főleg most, hogy nem csak egy kiéhezett kannibál találna nála értéket. Az ünnepségre érve vonakodva kénytelen elismerni, hogy talán igaza van a bárnak, és a kevésbé szakadt utazó nadrágjában, és új bőrpáncéljában kicsit hülyén érezte volna magát ebben a tömegben. -Próbáljatok elvegyülni...mindjárt jövök. Lassan a házigazd...asszony...? Ehh, szóval Ystrid-hez sétál, és enyhén fejet hajtva előtte köszön neki, hisz mióta megérkeztek erre még nem volt alkalma. -Braggart asszony, örülök, hogy újra látom. Nagyon köszönöm a vendéglátást, és hogy rendelkezésünkre bocsájtotta a széfjét. Nem is zavarok tovább. Némán körbe tekint a tömegben, mintha keresne valakit, aztán felkap három korsó sert, és elkezdi a társait kutatni, de egyenlőre ötlete sincs, hova tűnhettek ily rövid idő alatt. A törpét legalábbis mintha elnyelte volna a föld. A hátulról érkező csuhás alak felé nyújtja az egyik korsót, anélkül, hogy ránézne. -Nem láttad Dald...ó bocsánat...összekevertem valakivel. Nîndaer lépteinek hangjai kicsit emlékeztették a bárdra valamiért, de nyilván tévedett. Hova tűnhettek? Lehet jobb lenne arra figyelni ami most történik, és nem ő hármukat keresni mindenhol.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 3:24 pm
Kihasználom az alkalmat, hogy a köznéppel vegyülhetek – még ha nem is feltétlenül jókedvemből teszem ezt, hiszen miatta jöttem, márpedig a lady láthatóan nem érkezett meg – távol Calden óvó falaitól. Nincs kötelező etikett és nincs hat különböző méretű desszertvilla. Olyannyira nincs, hogy a testes vörösbort söröskorsóban hozom ki a fogadóból, csak nehogy a végén leessen miatta a de Noailles pecsétgyűrű a kisujjamról. Lassú, bort szürcsögő sétám végül egy csuklyás, szőlővel bíbelődő férfi közelében szakad meg. Mit hunyorog ez? – Feltételezem, nem a hideg csípi a szemed. – Kérdő éllel ejtem a szavakat. Mármint: segíthetek? Ismerjük egymást valahonnan? A szóválasztékom bár sajátos, rossz szándék nem vezérel. Válasz helyett ő a nyelvére nyom még egy szőlőszemet, mire az én szépen ápolt szemöldökeim is torzan húzódnak a homlokom közepe fele. Most kérdezzem meg, hogy néma-e? Netán kuncsaftokra vár? Hé, én nem ítélkezem. Sőt. Hála az isteneknek, hogy a gondolatokat a fogadósnő szakítja meg, mielőtt azt szavakra válthatnám. – Ez igazán kedves öntől. – A nőhöz már úgy szólok, mintha az otthoni etikett órákról léptem volna ki. Színies, de illő. A süteményeket tempósan pásztázom végig, mire kiválasztok egy apróbb, mandula formájút. – Köszönöm.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 3:15 pm
Penninor ünnepe
Mindenki & Nîndaer
“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
Mire az üdvrivalgás lecsengésekor visszavezetném a tekintetemet az imént felfedezett alakra, annak már hűlt helyét találom, ellenben egy derűs mosollyal közeledő leánnyal, kinek behajlított alkarján számtalan színes, változatos virágkoszorú pihen. Egyetlen jelentőségteljes pillantással bírom jobb belátásra, noha el kell ismernem, előbb-utóbb nem fogom tudni elkerülni, hogy szóba elegyedjek valakivel. S akárha az istenek hallanák meg néma fohászomat, a távolban feldereng Eyra alakja, kinek társasága az ismeretlenek kontrasztjában üdítő lehetőségnek bizonyul. Viszont mielőtt még útnak eredhetnék felé holmi ostoba kifogással, az utamat az imént fennhangon kiabáló nő állja el. - Valóban… - értek egyet vele csöndesen, előzékenyen lefoglalva a számat egy újabb szemmel. Csak eztán fordítom az érdeklődésemet a mellém keveredőre, akihez szintén intéz néhány mézes-mázos szót a fogadós, s meg kell vallanom, egy momentumra elfog az elbizonytalanodás a gyors és váratlan helyzetváltoztatásai okán. - Ez a szép hagyomány pusztán a kegyed szemének tetszőekre vonatkozik? - bukik elő belőlem a csöndes, színtelen kérdés, mely magam sem tudom, honnét fakadt egyáltalán. Ha találgatnom kellene, a tömeg keltette feszengés csordult le a nyelvemen.
Edeyra Rolar and Ystrid Braggart Kedvelték
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
eglepődve és egyben rökönyödéssel figyeltem fel arra a tényre, hogy alig kezdődött a mulatság, de már most több, mint a fele asztal foglalttá vált. A sokaságban Bron tekintetét kerestem, aki szüntelenül töltötte és vitte ki az asztalokhoz a korsókat, én pedig immáron két tálcával egyensúlyozva cikáztam a vendégek között. Mindenki szórakozott, nevetgélt, tivornyászott, de feltűnt két fura alak a fogadó szélén, akik szemmel láthatólag az ünnep közelébe se merészkednek. Összeszorított ajkakkal sétáltam oda hozzájuk. - Ha már ennyire kivonják magukat az urak az eseményből, azt ne üres gyomorral tegyék – rápillantottam a csuklyás alakra, és arra, ahogy a szőlőt majszolja. – De látom, Ön már ezen túl van, így hát – a másik férfi felé fordultam. Még sosem láttam őt a környéken, de a ruházatából ítélve nem a köznépből származik. Erre természetesen negédes hangszínre váltottam. – Penninor napján csak édes finomságokat szabad enni. Ne tessék megtörni ezt a szép hagyományt és vegyen egy süteményt a tálcáról – mosolyogtam szélesen és az ezüst tálalót felé nyújtottam.
Nîndaer and Edeyra Rolar Kedvelték
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 2:55 pm
PENNINOR ÜNNEPE
Mindenki & Eyra
“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
A kékek újabb feladattal bíztak meg. El kellett jutnom az ünnepre, ami az év utolsó napját ünnepli. Bevallom egy kis könnyebb feladatnak nagyon is örülök. Nem kell semmit se tennem, csupán megfigyelnem, ami számomra igen is pihentető volt. Figyelnem kell a fajokat, és jelentenem róluk, ha kell, vagy úgy érzem, avatkozhatok közbe. A töröm, ahogyan mindig most is velem van, és Nindaer javaslatára ápoltam is. Ügyesen elrejtettem azt, majd elindultam hát. Bűneimtől megtisztultam, hiszen a legnagyobb bűnömet már papírra vettem, és elégetve eljutattam az istenekhez.
Most is, ahogyan mindig ügyeltem a külsőmre. Finom légies ruhát viselek, égszerekkel, fejdísszel. De természetesen készülök a hideg már már télies időre, így magammal hoztam a bundám is. Tán meg se lehetne mondani, hogy kurtizán vagyok, ám még is nem tagadom, és nem is akarom. Ám tudom bennem ennél több van.
Mindenki boldogan érkezett a kijelölt fogadóban. Be vallom jó magam még soha nem jártam e falak között. Először kinn veszem szemügyre a dolgokat. Mindenki olyan vidám, hogy arcomra mosolyt csalnak.
Nîndaer and Ystrid Braggart Kedvelték
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 2:31 pm
Nem fog eljönni. Már miért ne jönne el, ugyan mi dolga van az esztendő utolsó éjjelén? Nem fog eljönni. Hosszasan vitázhatnék még magammal, miközben a torkomban megülő csomót igyekszem visszanyelni, amikor egy szőke, csinos lány zökkent ki a nem kifejezetten szárnyaló eszmefuttatásból. – Virágfűzér az újesztendőhöz. – Akasztaná is a nyakamba, amit egy határozott mozdulattal rögvest megállítok. – Woah. – Az illetlen cédázás is kis híján kicsúszik a számon, vigye az olcsó virágait oda, ahova akarja. – Köszönöm, nem. – Ha már odabent lennék, a plafon bizonyára rám szakadna az erőltetett modortól, de a csillagos ég csak-csak nem teszi meg, így egy bocsánatért esedező mosollyal állok tovább. Francokat fogom beszennyezni az illatom holmi mezeinövényekkel, amik távolról sem illenek a rózsaszínbors és angyalgyökér harmonikus egyvelegéhez. Te mit lesel? Beérek, rendben, bent vagyok. A következő sokk akkor ér, amikor meglátom, hogy szalma díszíti a rogyásig rakott asztalt. Frusztráltan szívom be az alsóajkamat. Biztosan nem fog eljönni.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 2:25 pm
Penninor ünnepe
Mindenki & Nîndaer
“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
Eltűnődött ábrázattal támasztom a hátamat egy szalagokkal díszített, karcsú fa törzsének, miközben a tenyeremben tartott szőlőfürtről ráérősen újabb szemet tépek le. Csöndes rezzenéstelenséggel mustrálom a forgatagban fel-alá szaladgáló gyermekeket, kiknek felhőtlen jó kedve valamiként még a saját megkövült lelkemet is képes enyhülésre bírni. Régóta nem jártam a városban, melynek emléke egyszerre fonódik össze a gyász mélyre nyúló érzetével, csakúgy a friss tudás s az ifjonti szórakozás szertelenségével. Mindenek ellenére akárha egy másik életben lett volna; már nehezen tudom felidézni mindazt a káoszt, ami a bensőmben és az elmémben kavargott annak idején.... Az egyetlen zűrzavart ezúttal a köröttem sündörgő forgatag jelenti a maga végtelenül hangos és fülsértő valójában. Ha nem bíztak volna rám feladatot, biztosan nem vetemedtem volna egy ünnepségen való részvételre, ám a döntés mint oly sok esetben, most sem nyugodott a saját kezemben. Mellettem újabb kölyök suhan el, noha a figyelmemet mégsem ő, hanem az oldalamon lődörgő alak ragadja magához. Összehúzott szemhéjak alól fordítom rá a tekintetemet, mielőtt azonban még eltűnődhetnék, honnét tűnik olyan ismerősnek az ábrázata, a fogadó asszonya minden zsivajon átható hangjával magának követeli az érdeklődésemet. Elhúzott szájjal helyezem az imént letépett szőlőszemet a nyelvemre, miként a szavait követően az egész tömegen átívelő lelkesedéshullám söpör végig. Kezdem bánni, amiért Alagost az istállóban hagytam...
Ystrid Braggart Kedvelte
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
- Ystrid! – kiáltotta Bron. – Azonnal jöjjön ide, nem fogja elhinni! Éppen a raktárban pakolásztam, amikor meghallottam a férfi hangját. Alapjában véve egy horkantással elintéztem volna az egészet, mivel általában, az ilyen esetekben, valami nagyon csekély dolgot szokott felfújni hatalmasra, és már többször beleestem abba a hibába, hogy lóhalálában futottam hozzá, végül pedig kiderült, hogy egy apró egér hihetetlenül édesen nyammogott egy őáltala kapott kis sajtdarabon. De a hangja most mégis más volt. Izgatottsággal, döbbenettel vegyes félelemmel kiáltott, én pedig egy nagy sóhaj keretében megindultam hozzá ki a pulthoz. - Bron, az istenekre mondom, ha még egyszer valami szarsággal jössz, én bizisten… - a káromkodásom további szavait rögtön visszafojtottam, amikor megláttam a levelet, amelyet remegő kézzel lebegtetett, és amin a királyi vörös pecsét díszelgett. – Honnan van az? - Most hozta a futár, azt mondta egyenesen az udvarból jött – a férfi alig tudta kiejteni a mondandóját, úgy hebegett-habogott. Kikaptam a kezéből a levelet, és csillogó szemekkel téptem fel. Lehet, hogy végre elismerik a munkám, vagy lehet felemelnek az udvarba, vagy esetleg ajándékba kapok a királynőtől több ezernyi ultront amiért életben tartom Ylore-t! Ezen gondolatok futottak át az agyamon, amikor is nagy nehezen ráfókuszált a szemem a levél tényleges tartalmára.
Tátott szájjal olvastam végig a sorokat. Aztán felsikítottam örömömben és Bron nyakába ugrottam. - A királynő, Bron – azt sem tudtam, hogy közöljem vele ezt az istenek adta hírt. – A fogadómat kérte fel Penninor ünnepségének helyszínére! – A férfi egy pillanatig meredten állt, de feldolgozva az információt végül felnevetett, átkarolt és megpörgetett a pultban. – Ystrid, ez csodálatos! – tett le óvatosan a földre és elhúzódott. A szemében izgatottság csillogott. - Jóságos szentfazék, hát hol kezdjük el?
***
Penninor napja, délután két óra előtt pár perccel…
Már minden készen állt. A fogadó körül levágattam Bronnal a füvet, hogy a vendégek, akiknek már nem jutott szoba, letudjanak sátrazni az ünnepség közvetlen közelében. Az épület előtt a murván felállítottuk a gigantikus máglyarakást, és a kantin belső teréből az asztalok nagyrészét szétszórtuk akörül, de a környező utcákból és tavernákból is kértünk kölcsön, hogy minél többen helyet tudjanak majd foglalni. A fogadó fala mentén tálalóasztalokat tettünk, amiken csapra vertük a söröshordókat, megszámlálhatatlan korsókat és krigliket pakoltunk fel rájuk, és természetesen több tálcányi édessüteményt és gyümölcsöt helyeztünk ki, a kandallóban pedig már forgott az egészben sült malac. Maga a fogadó immáron teljes ünnepi díszben állt, kint szalagok és gailoth virágok tucatjait szórtuk szét, bent pedig csillogó dekorációval akasztgattuk teli a pultot és annak környékét. Az utca vonalában végig vásári standok épültek fel, hol apró csecsebecséket, hol éjszakai csillámlót, hol finomabbnál finomabb édességeket és cukorkákat árulva. A bárdoknak és mutatványosoknak egy kisebb színpadot állítottunk fel a kültéren, ahol ők már kora reggel óta hangoltak, és gyakoroltak a folyamatos fellépésükre és előadásukra. Összefont karokkal jártam körbe a területet. Bron mögöttem, maga előtt összekulcsolva kezeit, dagadó májjal sétált. Büszke volt a művére, én pedig annál inkább őreá. - Ez csodálatos lett, Bron – fordultam meg végül teli fogsorral mosolyogva. – Köszönök mindent. – A férfi hirtelen megfogta az egyik karomat, végigcsúsztatta az ujjait az alkaromon, majd apró csókot lehelt a kézfejemre. – Ystrid kedves, magának mindent! Vizslató szemekkel figyeltem őt. Vajon, most tényleg azért tette ezt, mert igazán kedvel, vagy azért, mert kellően megfizetem őt a munkájáért, és még annál is többet a másodállásáért, amiről senki sem tud. Időm viszont már nem volt rajta tovább morfondírozni, mert a városból kiszűrődött a toronyóra kongatása. Kettőt ütött az óra. Kicsúsztattam a kezem a férfiéból, és odasiettem a tálalópulthoz, hogy felkapjak egy tálca süteményt. Az utcában az emberek kisebbfajta tömeggé duzzadtak, a fogadó külterére pedig egyre többen szállingóztak be. Izgatottságtól eltelve, két kézzel markoltam a tálcát. - Mindenkit üdvözlünk a Braggart fogadóban! Ha bármi kérésük van én, és a társam mindenben segítségükre lesz, máskülönben pedig kívánságokkal teli, boldog Penninort kívánunk!
Nîndaer and Edeyra Rolar Kedvelték
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szer. Szept. 15, 2021 6:08 pm
A fogadónak saját istállója is van, ahová az érkezett vendégek le tudják adni a szállásuk idejére a lovukat. A fogadós személyesen felügyeli a lovak jólétét, és kellő mennyiségű ulronért még le is csutakolja őket.
Krónikás
Tulveron főkrónikása
Great stories happen to those who can tell them
❖ Ulron :
2128
❖ Tartózkodási hely :
Tulveron
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Mire az üdvrivalgás lecsengésekor visszavezetném a tekintetemet az imént felfedezett alakra, annak már hűlt helyét találom, ellenben egy derűs mosollyal közeledő leánnyal, kinek behajlított alkarján számtalan színes, változatos virágkoszorú pihen. Egyetlen jelentőségteljes pillantással bírom jobb belátásra, noha el kell ismernem, előbb-utóbb nem fogom tudni elkerülni, hogy szóba elegyedjek valakivel.
