“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
Hihetetlen sebességgel forog az asztal… S legalább olyan heves tempóban a gyomrom is. Meggyőződésem, hogy alig néhány momentummal ezelőtt még elhatároztam, hogy követni fogom a verseny alakulását, ám az eltompult és egybemosódott hangok kavalkádjából képtelen vagyok megállapítani, hogy kinek sikerült megnyernie ezt az ostoba s elátkozott játékot. Olykor-olykor be is csukódnak a szemeim, és ha egy-két éles hang nem sértené vérig a füleimet, tán még el is aludnék ültömben. Meglehet, azért sikerül egy kis időre, mivelhogy Eyra éles hangja akárha az álmok jótékony sötétjéből rántana fel. - Ne kiabálj a fülembe… és ne tapogass… - mordulok rá barátságtalannak remélt, összefolyó hangon, miközben ösztönösen teszek a kérése szerint, és kecmergek fel az asztaltól. Nem szívesen támaszkodom rá, viszont a tudatom ezúttal képtelen koordinálni a testem működését, mely úgy ítéli, szüksége van a leány támogatására a szobába való eljutásig. Szobába? Összevont szemöldökökkel pillogok körbe a sötét helyiségen, de mielőtt még feldolgozhatnám a váratlan teleportálásunkat, tehetetlenül az ágyra zuhanok, melynek jóleső ölelésébe jóformán azonnal bele is olvadok. Az arcomhoz ölelek egy párnát, mit sem törődve a mellém zúduló Eyrával, kinek csöndes hangját ugyan még hallom, ám a szavait már nem tudom értelmezni. - Ollo vae… (Szép álmokat) – suttogom még félálomban, mielőtt akadékoskodás nélkül átadnám magamat az illúzió világának.
//Én is köszönöm a csodás játékot! *-* //
Edeyra Rolar Kedvelte
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
A verseny egyre szorosabbá válik, de már én sem tudom annyira követni az eseményeket. A poharak előttem viszont fogyatkoznak, de végül ketten maradunk. Érdeklődve figyelem az idegen nő dobását, majd egy elismerő biccentést kap tőlem. Lehúzom az utolsó poharam tartamát is, majd egy gyenge taps után az asztalba kapaszkodva állok fel és nyújtom felé a kezem, amit ha elfogad meg is rázok. -Gratulálok!-Egy mosolyt is megejtek felé, majd óvatos léptekkel indulok el valami szobát keresni magamnak. Wyn egy férfi társaságába vonult el, így inkább nem is követtem őt. Nem akarom őt zavarni. Talán majd holnap összefutunk. Jó lenne beszélgetni vele, esetleg ismét segítséget kérni a szellemektől. Nagy nehezen rájövök,hogy kitől is kell kérnem szobát, ahová botorkálva el is jutok, majd az ágyamba dőlve azonnal el is nyom az álom.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Vas. Szept. 26, 2021 2:26 am
PENNINOR ÜNNEPE
Mindenki & Eyra
“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Riadtan figyelem a kockát, ami újra a hatos mutatja. Vajon kit választ? Sajnos elég jól állok, így azt gondolom engem fog. Csuklásai közepette választ természetesen engem és felhörpintem az italt. Más csak két pontom maradt nekem is, és már zsibbad a gondolatom is. Anton jön, amivel újra iszom, hiszen egyes dob. Már nagyon rosszul vagyok én is, kapaszkodom, alig csúszott le az ital. Nint pedig már ki is ejtetek. Láthatólag és viccesen nem volt jól. Finoman pislogva figyel. Most nekem kellene elkísérnem? A fiú felállt, és elment, nagyon sajnáltam, hiszen úgy éreztem kiszedhetek valamit belőle, ám tudom azt, hogy Caldeni. Újabb dobás, újabb, és újabb. Vesztettem, ezt a testem is érzi. Dülöngélek, de kapaszkodom. A végén pedig az Elf lány dobott egyet, amivel kiejtette Mirát is, de magát védte, mint ha csak istenek vezették volna a kockát. Hallom, ahogyan Ronan még ordibál egy sort. Miféle viselkedés ez egy férfitól, ilyet se én kapok az biztos. Meglepődtem. - Úgy hiszem, – kezdek bele összeszedve magam kissé. - Ki tudnék venni egy szobát ma? – Fejezem be mondatom a fogadós hölgy felé egy kérdéssel, s remélem a válasz igen. Hála isteneknek bólintás lett a válasz, így tudtam mit kell tennem. - A fenébe! – Mormogom az orrom alatt, nem hagyhatom itt. Felállok, illetve tántorgok. Nyelek egyet, és kapaszkodom. - Nin, indulunk! – Mondom, és próbálok eljutni hozzá az asztalt fogva. Mikor oda érek, megfogom, és próbálom hőzni. - Segíts már! – Mondom, remélem felál, és ha igen, akkor megtámasztom. Visszafordulok, és a maradékra nézek. - Áldott estét. – Mondom és lassan, de próbálok eljutni Ninnel a szobába.
Ott szomorúan nyugtázom, hogy egy nagy ágyba kerültünk, ha sikerül ledobom az egyik felére én pedig a másikra. - Így sem aludtam még férfival. Ingyen, szex nélkül. Mit rejt ez az újesztendő? – Mondom, majd csuklok egyet, és bedőlök én is az ágyba, úgy ahogyan vagyok.
//Köszönöm a játékot ^^ //
Nîndaer Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Eltolja maga elől a poharat. Legalábbis ez lenne a terve, de nem elég ügyes a mozdulata, és ki is borítja egyúttal. Túl drága és finom volt a sütemény, hogy kihányja, és szégyen vagy sem, inkább feladja, minthogy kidőljön. Aggódva néz Wyn üres székére, aztán hirtelen fordul hátra, hogy ki merészeli bökdösni, de rögtön el is felejti, és óvatosan feláll, hogy átkarolva a nőt, egymást támogatva induljanak vissza a szobába. -Emlékszel, hogy azt mondtad, igyunk egyet? Azt hiszem meg kellett volna állnunk annál az egynél... Jóéjt int a társaságnak....vagy az égnek, ahogy sikerül. Aztán lassan botorkálva haladnak vissza az épületbe. Majd reggel összeszedi a holmiját a sátrából. -Annyira örülök, hogy itt vagy. - Mondja, szerinte halkan, de...nos ezt sajnos már nem feltétlen tudja megállapítani. -Borzasztóan hiányoztál... Kivételesen teljesen rá utalja magát. Bemegy vele a szobába, amit a nő választ, majd magukra zárja az ajtót, és nem is jön elő másnap délig, annyi szent! Először azonban lehajigálja magáról ezeket a nevetséges...és valamiért rettentően ragadós göncöket.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Vas. Szept. 26, 2021 2:19 am
Penninor ünnepe
Egykoron nagyon fontos volt a képzelet, mert ez jelentette a szórakozás első számú forrását.
Mély levegőket véve próbálok úrrá lenni a feltörekvő sugárnak. Eddig tökéletesen sikerül. Azt, hogy még játékban vagyok, csak a körülöttem lecsúszó, eldőlő hangfoszlányokból tudom. Mira is inkább feláll mellőlem, s imbolyogva próbál előre vagy hátra menni? Inkább nem forgatom a fejem, az senkinek sem lenne jó. Szinte már kúszva nyúlok a kockáért és bíz, ha nekem is innom kell ma még egyet, mosóvödörre lesz szükség. Azért még a csököny eldobatja velem a kockát, dupla vagy semmi! Nem igazán tudom eldönteni, mennyi az annyi, csupán a csendes lány távozása jelzi, hogy elengedhetem a poharat. Az asztal szélének támaszkodva próbálok a székben maradni és valami mantrát mondogatni magamnak. Azt hiszem, most le kell rakni a fejem. S talán még a gondolatom be sem teljesült, de én már se nem látok se nem hallok.
Jókedvűen, ám érezhetően és láthatóan egyre ittasabban pislogok körbe a játékosokon, akik szintén a részegség különböző fázisaiban vannak. Már nem követem figyelemmel egy ideje, ki mit dob és mikor ki iszik, csak azt tudom,hgoy nekem nem futja többre. Mikor ismét a kezembe kerül a kocka, elhajítom, és csak bámulok utána. Aztán rájövök, hogy az elém tolt italt meg kellene innom. Kizárt. Megrázom a fejem, és óvatosan felállok, kicsit még támaszkodva az asztallapon. - Na ezt már nem iszom meg! Köszönöm a játékot, további... - nyelek egyet, aztán még kipréselem magamból: - szép estét mindenkinek!- megkerülöm Mirielt, és megböködöm egy ujjammal Ront, remélve, hogy nem nekem kell kicibálni a székből, mert az csak komikumba fulladna, tekintve, hogy meglehetősen billegálisnak érzem magam én is.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Vas. Szept. 26, 2021 1:55 am
Penninor ünnepe
Mindenki & Nîndaer
“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
- Hmm… - konstatálom az ifjú szavait, gyanakodóan méregetve a kockát, mely idő közben a kezembe kerül. Nem átallnék megpróbálni azt a mágiát, ha valós volna, csakhogy egyikünk sem dob sikerrel, amely arra enged következtetni, hogy – Rendkívül humoros… - húzom el a számat egy momentum erejéig, de a játék gyors alakulása nem hagy helyt a morgolódásomnak, legalábbis ami az átejtésemet illeti, hiszen a versenyből való kiesésem esélyének rohamos növekedése nagyobb hatással van a gondolataimra. Valahol a ködös tudatom és a megkövült lelkem mélyén éreztem, hogy korábbi őszinteségem nem fog megtorlás nélkül maradni, s valóban, a fogadós asszony szerencsésen megdobja a hatosát, majd negédesen rám hagyja a két kör ital leküzdését. Ezek után már valós koncentrációt igényel az újabb dobásom. - Gyenge… hkk... sötét mágia… - vetem oda reszelős hangon Eyra elmés meglátására, igaz, egyre nagyobb nehézséget igényel a beszédem összpontosítása. Addig még sikerül eljutnom, hogy konstatáljam, a maradék két italom leküzdésével sikeresen megnyertem magamnak az utolsó helyet, ám a verseny további alakulása egy zsibongástól hangos, színes pacává növi ki magát az elmém lankáin. - Gratul...álok. Nyertél egy szívességet – bököm ki a mellettem ücsörgő Antonnak, ismét karba fonva a kezeimet, s enyhén lejjebb csúszva a székemben. Szívem szerint az asztalra borulva pihentetném meg a szédelgő, felforrósodott fejemet, de annyi tartás még akad bennem, hogy egyelőre laposakat pislogva, ám még úgy-ahogy egyenesben várjam ki a verseny további alakulását.
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Vas. Szept. 26, 2021 1:51 am
Előbb a szemöldököm kúszik fel, majd a tekintetem le, ahogy Wynva elém tolja a két pohárkát. Hosszas másodpercekbe telik, mire egyáltalán a tudatomig jut, hogy miféle tartozásról beszél. Arany kéne, mi? Azt mondjad akkor. Nem kell itt cifrázni. Arannyal meg biztos nem tartozom. És már nyitnám a számat, hogy ennek hangot is adjak, mire végre lángra lobbantják a lámpást a sötétedésnek indult fejemben. Vagy úgy! Az ajkaimat már össze sem zárom, hörpintem az első pohárral. Szünet. Bent marad. Hörpintem másodikkal is. Ezt követően a tekintetem Nîndaerre villan. Egyikünk sem áll már sok lábon, s bár ennek bosszantania kellene a fogadásunk szempontjából, engem rettentően szórakoztat, hogy ilyen szoros a verseny. S lám, győzelem! Nem a teljes játék felett, sőt, ha jól sejtem, egynéhány körön belül mindannyian a másnap vesztesei leszünk. - Semmi gond, van a szütyőmben a nagybátyám-féle borsmentadrazsé, ami a hányással járó kellemetlenségek után kifejezetten jól tud jönni. – Ám jelen ittas állapotomban legalább erre a kis időre elfeledteti velem a szívesség ténye a hölgyem hiányát. - Szép halál. – Bólintom elismerően az egyes dobásom látva. Mindenki iszik, én pedig az utolsó vidítóm csapom le, ami most inkább hat szomorítónak. Olyannyira, hogy az asztaltól felpattanva valóban az istállók felé kell vennem az irányt.
efutottak az újabb körök, utánam kétszer megmentették az életem, még a csuhás is, akinek viszont nem kegyelmeztem, aztán ittam egy..kettőt… már nem is tudom merre járt a fejem. Sűrűeket pislogtam, mindkét kezem remegett, na már nem az éjszakai hidegtől, azt most végképp nem éreztem ennyi alkohollal a szervezetemben. Bron aggódva elsietett, és egy jó meleg takarót hozott ki bentről, amit rögvest a hátamra terített. - Kö… köszönöm – habogtam. Szóval már a beszéd se ment, csodás. Holnapra olyan leszek, mint egy megrágott és kiköpött rongydarab. Előre sajnáltam Bront, a reggeli feladatokat ezek alapján mindenképpen egyedül fogja elvégezni, míg engem újjáélesztenek valahol az alagsorban. Ha itt az idő a távozásra, a felhalmozott ékszerek és drágakövek közé dugjanak be, amik a csempészraktárban csücsülnek vevőre várva, hogy a túlvilági életem is olyan fenséges lehessen, mint a mostani. A csuhást időközben elvesztettük, de már én is annyira kába voltam, hogy nem jutott el az agyamig a látvány, és az se, mit csinált ezután. Remegő karral nyúltam a kocka felé, majd ahogy a tenyeremhez ért, ki is húztam alóla a kezem. A kocka erre hatalmas puffanással ért le az asztalra. Körbenéztem a még jelen lévő játékosok között. Lassan már mindenki alulról szagolgatta az asztalt, kivéve egyetlen embert. A szépséges leányon még nem látszódott az ital általi pusztítás ordító jelei, így fejemmel felé böktem. - Te lányzó, te ott – hirtelen csuklani kezdtem. Ez nehéz befejezés lesz. - Ezt a *hukk* kettőt neked *hukk* küldöm!
Nîndaer Kedvelte
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Meglepetten pislogok mikor az első hatos után az egyik versenyző két poharat is a szájához emel egymás után. Erre nem igen számítottam, és nagyon is reménykedem abban, hogy egyik hatos dobásnál sem engem választanak majd. Mosolyogva figyelem a többieket és örülök annak, hogy majdnem megúszom ezt a kört ivás nékül, de végül újabb két pohár tartalma ürül ki. Bizonytalannak kezdem érezni magam, szédülök kissé és valami nincs rendben. Nem tudnám rendesen szavakkal körülírni. Sose éreztem még ilyet korábban, de nem is ittam még ennyit eddig. Néha közben a tömeg felé pislogok, bár ha Ő itt van és figyeli a versenyt már rég észre kellett volna vennie engem. -Végre egy újabb ötös!-Most egy kis pihenőt kap mindenki a részemről, bár a tőlem jobbra ülő hölgy nem járt túl nagy szerencsével. Ugyanis az összes pohara kiürült és gondolom ezzel ki is esett a játékból.
/3/
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Vas. Szept. 26, 2021 1:22 am
PENNINOR ÜNNEPE
Mindenki & Eyra
“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Majd a névtelen hölgy jön, ki azt dobja, hogy mindenki igyon. Újabb szusszanás, és hörpintés. Nem lesz ez így jó! Remélem a fogadós ismét ötöst fog dobni, figyelem ahogyan a kezébe veszi a kockát. A kocka gurult, és megállt a hatoson. Feszülten figyeltem, hogy ki lesz, akinek kettő kell innia. Nin. Hangosan felnevettem, majd a számhoz kapok. - Bocsánat. – Mondom, de az alkohol már bennem van, így nem tudok uralkodni. Nin ezután dob, remélem megtalálja a kockákat, ahogyan eldobja rajtam pattan. Már nem szólok semmit. Senki nem iszik, ahogyan Anton dobása után sem. - Nagyon egy hullám hosszon van a kockátok. – Mondom. Már nem tudom csak kapkodom a fejem, és abban sem vagyok biztos, hogy jól számolok. elemelem a kockát és 4-est dobok, ahol mindenki iszik, csak én nem.
Nîndaer Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Hangosan felnevet, és öklével az asztalra csap, majd felkap egy kupát és a szájához emeli, majd megrökönyödve leteszi, mielőtt beleinna. -Egek, mit művelek...Khmm...na mindegy, szép volt édes! Érzi, hogy kicsit már forog vele a világ. Nagyon is. Múltkor fele ennyit sem ittak, és alig talált fel a lépcsőn, most pedig...nos, most legalább ha minden kötél szakad, legfeljebb az öszvér hátán de hazajutnak. Az lenne még a megkoronázása napnak... Újabb rövidek csúsznak le a torkán, és most már fel is köhög mindegyik után, s csak utána néz oldalra, hogy kedvese ébren van-e még. De láthatóan bírja. Nem is rosszul. Lehet valami varázs pálinkát főz az erdőben, és azért ennyire gyakorlott. Reggel feltétlen rá fog kérdezni...ha emlékezni fog bármire is. Francért forgatja az asztalt valami hülye... -Aha igaziak de...hé.... - finoman eltolja magától Miri kezeit, és az asztalra könyökölve próbálja megkeresni a kockáját. Az újabb négyesre pedig megint kuncog egyet. Aztán rájön, hogy mindenki őt nézi, meg az előtte heverő két poharat. Két teli poharat. ráadásul az a négyes egyes...mi a.... -Hmm? Ó.... Fel is hajtja őket, aztán pedig csukott szemmel próbál nem elrepülni. 3 pohár egyszerre....
Hihetetlen sebességgel forog az asztal… S legalább olyan heves tempóban a gyomrom is. Meggyőződésem, hogy alig néhány momentummal ezelőtt még elhatároztam, hogy követni fogom a verseny alakulását, ám az eltompult és egybemosódott hangok kavalkádjából képtelen vagyok megállapítani, hogy kinek sikerült megnyernie ezt az ostoba s elátkozott játékot. Olykor-olykor be is csukódnak a szemeim, és ha egy-két éles hang nem sértené vérig a füleimet, tán még el is aludnék ültömben. Meglehet, azért sikerül egy kis időre, mivelhogy Eyra éles hangja akárha az álmok jótékony sötétjéből rántana fel.
A verseny egyre szorosabbá válik, de már én sem tudom annyira követni az eseményeket. A poharak előttem viszont fogyatkoznak, de végül ketten maradunk. Érdeklődve figyelem az idegen nő dobását, majd egy elismerő biccentést kap tőlem. Lehúzom az utolsó poharam tartamát is, majd egy gyenge taps után az asztalba kapaszkodva állok fel és nyújtom felé a kezem, amit ha elfogad meg is rázok.
//
