Egykoron nagyon fontos volt a képzelet, mert ez jelentette a szórakozás első számú forrását.
Mintha kissé felgyorsultak volna az események, éppen csak elrebegtük kívánságainkat az isteneknek. Újabb felhívást rikolt el mindenki nénéje. Majdhogynem a meginduló tömeggel sodródom be, elkeveredve a leánytól kinek még mindig nem tudom a nevét és a Illatpamacstól, mindenki kíváncsi az ivőversenyre. Ennek ellenére jelentkező éppencsak akad. Végül is miért ne, elvégre szórakozni is jöttem. Így a soronkövetkező üres helyet foglalom el egy kissé csontos arcú, de meglehetősen szép lány mellett. Hamár eddig a jómodor elkerült bemutatkozom. - Miriel. - mosolyodom rá egy pillanat erejéig. Az se biztos, hogy emlékezni fog rá, nemhogy a nevemre, demég amai napra sem.
- Ez olyan édes, hogy már nem is kell több süti. - mondom mindezt úgy, hogy teli a szám Ystrid egyik isteni édességével. Csak mosolygok Ron megjegyzésén. Annyira szeretne a kedvemben járni, és közben nem is veszi észre, hogy már azzal megtette, hogy állta a szavát, és felbukkant itt. Leülünk, és bár nem vagyunk most olyan közel egymáshoz, mégis örülök, gyakorlatilag tökéletes így. A legtöbben még mindig a máglya körül tömörülnek, így aztán most kicsit kevésbé érződik zsúfoltnak itt, az asztal mellett ülve. - Tudom-tudom. A folttisztítóm receptjét már felajánlottam egyszer, de lehet, hogy csábítóbb lenne, ha hozzácsapnám a zsíroldót is. - felelem vigyorogva, aztán csak pillogok. - Ivóverseny? Az nem az én terepem lesz, dehát egyszer élünk, nem?! - Persze jobb lenne, ha csak messziről nézném a dolgot, de ez az este már úgyis különleges. Miért ne lehetne még ilyenebb?
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 10:17 pm
Megesik, hogy a magány érzete a hatalmába kerít, egészen tragikusnak éreztetve a sorsomat. Hiszen mi más férne be a kipárnázott aranykalitka rácsai között, mint az unalom elűzésére mímelt önsajnálat? De ma éjjel nem vagyok hajlandó engedni neki, hiába érzem a hideg, csontos ujjait a vállaimba akaszkodni. Akaszkodom inkább én is, méghozzá a közelembe keveredő csuklyás karjába, jó modorral mit sem törődve. Ő itt az egyetlen félismerősöm. Hiába talál füleimre a kérdése, nem viszonzom válasszal. Úgy gondolom, pontosan látja, hogy mi folyik itt, ha nem látna is ki lett kiáltva. – Van egy ajánlatom. Ha hamarabb kidőlsz, mint én, jössz nekem egy szívességgel. Ha én dőlök ki hamarabb, hát én tartozom neked. – Hanyag lelkesedéssel dobálom a szavakat, mit sem törődve a nemesi hovatartozásommal és a szívességek súlyával.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 10:05 pm
Penninor ünnepe
Mindenki & Nîndaer
“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
Egyre többen gyűlnek a tűz köré, s ezzel párhuzamban egyre kevéssé fűlik a fogam a magasra csapó lángnyelvek melegét élvezni, így hát néhány gondolatvilágomban elrebegett fohászt követően kiválok a tömeg öleléséből, s egy tetszőleges asztal után nézek. Hallom, amint az est asszonyának a hangja ismét áthatja környéket, ám a zenészek s vendégek nyüzsgése közepette nem jut el hozzám különösképpen a mondanivalója. Szinte a füleimre és a szemeimre is vakon lépdelek a felhánytorgatott, széttúrt asztalok között, ugyanis a zaj, a színes kavalkád, továbbá az erős illatok mind-mind túltelítik az érzékeimet. Az egyik fal mentén húzódó pultról leemelek egy süteményt, amit csendes magányomban elharapdálok, mihelyt pedig végeztem, egy apró szusszanással húznék ki magamnak egy széket az oldalamra keveredő asztalnál. Minek után azonban ráeszmélek, hogy ott ülnek, s nem is akárhányan, sebtében próbálnék távozni. Próbálnék, merthogy a De Noailles ifjú ujjai a könyökömre fognak, és visszahúz. Fogalmam sincs, miért engedek neki, tán a szemeiben csillanó, hasonszőrű érzetek miatt afelől, mégis mit keresünk mi itt, de egy újabb megadó sóhajjal végül leülök mellé. - Mi folyik itt? - intézem hozzá a kérdést az egyik szemöldököm moderált megemelésének kíséretében, amit bárki tökéletesen láthat, révén, a csuklyámat ezúttal nem húztam az arcomba, de még a fejemre sem.
Ystrid Braggart Kedvelte
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
sodás magányomat társam felbukkanása törte meg. Egy kis ideig csak bámult rám, mintha nem tudná, hogyan fogalmazza meg a következő mondandóját. - Ystrid, valami bárd malacokat ölelget részegen, dalolászva az ólban – szólalt meg végül Bron. Felhúztam a jobb szemöldökömet, aztán kitört belőlem a kacarászás. - Jaj, hát egynek mindig kell lennie – legyintek nevetve a férfira. – De figyelj, ő már nem lehet a verseny nyertese, mondjuk úgy. Ekkor a szerelmetes madárkák tűntek fel a látóhatáron, és mit adnak az istenek, hozzám ültek le. Sosem értettem Wynvát. Ez a férfi egy jó kiállású, jóképű pali, akin látszik, hogy a tenyerén hordozná őt, és az utóbbi találkozásunkkor, amikor először jöttek el hozzám kettecskén, már akkor sem úgy reagált a barátosné őreá, ahogy azt kellene. De nem szóltam bele, és most sem fogom megtenni. Ez az ő dolguk. - Köszönöm szépen, de tudod jól, az üzletnek két oldala van, drágám – kacsintottam Wynre. – Én adok sütireceptet, te pedig cserébe adod a különleges dolgoknak a receptjét. – Ronan felé fordultam. – Neked is köszönöm, márha tegezhetjük végre egymást – mosolyogtam a férfira. – Viszont, még jó is, hogy ide ültetek, két emberrel kevesebb embert kell magammal rántanom a következő ivóversenyre – vigyorogtam a párosra, majd felálltam az asztaltól, hogy újra a vendégsereghez szólhassak. Egy kis ideig vártam, hogy a megfelelő pillanatban a hangom átvegye az irányítást a muzsika felett. - Aki szeretne az ivóversenyen részt venni, az legyen szíves ehhez az asztalhoz leülni, még van összesen négy helyünk!
Nîndaer and Edeyra Rolar Kedvelték
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Ylore... Sokszor megakadt már a tekintetem a térképen ezen a néven, de sose gondoltam vola, hogy egyszer el is jövök ide. Messzinek tűnt a számomra ahhoz, hogy itt folytassam a keresgélést, de a sort mégis úgy hozta, hogy ide jutottam. Hallottam, hogy valami ünnepségre készülnek a helyiek. Nem igazán foglalkoztam a dologgal. Én csak is egy dologra koncentráltam. Viszont itt sem jártam sikerrel. Bár ez a város a többihez képest jóval nagyobb. Könnyebben elveszik egy ember. Egy ünnepség... Az emberek szeretik az ilyet. Ariadné is mesélt mindenféléről, hogy milyen vidámat, szépek... Szerette őket... Biztos vagyok benne, hogy ha itt van akkor nem hagyná ki ezt sem.
Ennyi embert egy helyen még nem láttam. Sokuk már igen jól érzik magukat és még a talaj is megcsúszik alattuk. Mint a fogadóban... Bár itt a szagok nem olyan orr facsaróak.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 9:31 pm
PENNINOR ÜNNEPE
Mindenki & Eyra
“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Megvárom amíg minden együtt leszünk. Bizonyosan most mindenkinek sok minden jár az eszében. Jelenleg képtelen vagyok magam át adni a vallásnak, hiszen akkor valódi énemet kellene felfednem. Most sem azért vagyok, hogy mulatozzam, bármennyire is nyugalmas megbízás ez nekem. Magam részéről megtettem mindent, hogy az évem kellemesen zárjon, és reménykedem, hogy isteneim megbocsájtják a vétkeim. Vajon merre lehet Nin? Még mindig lelkemben egy kis bűntudat volt, hiszen valóban nem volt szándékos. Magamra terítem a bundám, ám természetesen fő fegyverem még láttatom, és a tőz melege is olyan kellemes, hogy nem engedi, hogy fázzak. Se a fiú, se a leány nem vét nem tudom, tán illő volna hamarossan bemutatkoznom, ám jelenleg nem akarom ezeket a perceket beszéddel tölteni. hagyom, hogy ők is imádkozzanak, és beszéljenek az igaz istenekkel.
Nîndaer and Ystrid Braggart Kedvelték
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
-Hogy az idén már ne érjen csalódás téged. Rákacsint, és visszahúzódik tőle. a kezét nem ereszti persze, de próbál úgy csinálni, mint aki nem tett semmi olyat, amit társaságban legalábbis ritkán szoktak. -Ha ezt előbb mondod, lehet a receptet kívántam volna de....á...mindegy, most már jó lesz ez. Végig simít a kézfején, aztán követi őt, ki a tömegből az asztalok felé. Biccentéssel köszön újra Ystrid-nek, majd kezet fog Bronn-al, kire mosolyog is egy pillanatra, mielőtt leülne Wynva mellé, nem túl távol tőle, de most már nem is illetlenül közel. -Nagyon szép estét rendezett. Csak ennyit mond, de aztán a tűz felé fordul, és amíg a hölgyek beszélgetnek kicsit tekintetével megint a másik kettőt keresi. Előbb mintha fél füllel hallotta volna, hogy láttak egy bárdot a gyerekeknek énekelni de...sehol semmi.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 9:20 pm
Penninor ünnepe
Egykoron nagyon fontos volt a képzelet, mert ez jelentette a szórakozás első számú forrását.
Néhány pillanatig tétovázok, hisz fogalmam sincs, hogy a lány invitálása nekem is szól-e vagy csak a mogorva fajtársnak. Vállat vonva követem őket, magam se tudván miért, hisz még rendbe szedi magát, a férfival csak némán állunk, mint az őrkutyák. Pont végszóra érkezik meg a lány, a fogadós felhívására, a máglya meggyújtására. Kicsit távolabb állok meg tőlük, a tűz melege lágyan cirógatja arcom, akár egy gyengés szerető. A sors úgy akarta, hogy egyetlen csillámló maradt a kezemben. Ujjaim eddig óvón zárultak szirmai köré. Vigyáztam rá, úgy ahogy örökségemre kellett volna. Bár nem tudom, mit is érzek valójában, egyszer elfelejteném, mászor pedig elkap a bűntudat. Ahogy most is. Elsuttogok egy halk imát az isteneknek s szellemeknek, majd kívánságomat is átadom nekik. Az apró virágok izzó hanvait szárnyára kapja szél, messzire repítve vágyam az ég felé.
Egy pillanatra Ron is érezheti, ahogy megdermedek az ölelésében a csóknak kevés, puszinak viszont túlzás próbálkozására. - Mit kívántál? - kérdezem végül felé fordulva, miután a tekintetemmel körbe pásztáztam a terepet, vajon hányan látták az előző jelenetet. Nem is tudom, hol hagytam el az italom, de nem számít; a süti úgyis jobban vonz most. - Ő sokmindenhez nagyon jól ért. De az almás pitéjénél még nem ettem jobbat életemben. - értek egyet bólogatva, aztán hátrébb húzódom, hogy helyet adjak másoknak is. Az egyik üres asztalnál meg is pillantom a pár pillanatra megpihenő kocsmárosnőt. - Még mindig verhetetlen a sütid! Egyszer mostmár el kell árulnod az almáspitéd receptjét! - mondom neki mosolyogva, és kérdés nélkül leülök mellé az egyik székre. Remélem, Ronnak sincs ellenére, hogy váltok néhány szót rég nem látott barátnőmmel.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 9:05 pm
Mivel ebben nőttem fel, remek orrom van a parfümökhöz és a legérdekesebb jegyekkel rendelkező illatok kikeveréséhez. A nő újdonsült illatában van valami orrcsavaró, de ez minden bizonnyal csak engem zavar, és még ez is kellemesebb, mint a kinti istállószag vagy a napok óta retkesen járó törpék. Mindennek nem áll szándékomban hangot adni, mindössze egy apró mosollyal datálom, ami akár dicséret is lehetne. A tűznél nincs körülöttem senki, akit érdekelne a hezitálásom. Nincsenek, akik ismernek. Látásból talán, mint ahogyan a csuklyás is, nem több. Miatta jöttem el idáig, de ő nincs itt. Bele sem gondolok, hogy a palotában hempereghet valakivel, mert akkor elfog a méreg. Ha pedig ez történik, előjön ő, egy másik Anton, akit nem szeretünk. A legkevésbé sem szeretünk. Végül egy megterheltnek szánt, mégis megkönnyebbülést hozó sóhajjal vetem a virágot a tűzre. Nem kérek bocsánatot, nem kérek javakat. Csak azt, hogy soha ne jöjjenek vissza az álmok.
eljesen hátrahúzódtam, egészen az asztalokig, hogy a sokaság is odaférjen az amúgy is gigantikus máglyarakáshoz. Annyian voltunk, hogy még így is körgyűrűk alakultak ki a máglya körül, amely meglepően határozottan és irányítottan váltotta egymást, hogy mindenki kényelmesen odaférjen a tűzhöz. Még maradt egy pár teli krigli a tálalón, így felvettem egyet, és az üres asztalok egyikéhez leültem, hogy nyugodtan elfogyaszthassam. Elvégre, a fogadós asszonynak is innia kell néha, főképp, hogy elviselje azt a sok részeg embert, aki ilyentájt egy átlagos napon már betámadná holmi szexuális beállítottságú kérdéssel, amik nagyrészét, hálás pillantásokkal, Bron töri le és utasítja ki a fogadóból. Sosem mondtam magam gyenge nőnek, de néha olyanokat tudnak mondani, hogy az eszem megáll, és szükségem van némi férfierőre magam mellett, aki ezeket eltakarítja az útból. Messziről figyeltem a többieket, ahogy sorba dobálják be a virágot a tűzbe, köztük Bron is, aki rögtön hármat is hagyott elemésztődni. Nem mondták még neki, hogy elég egy is több kívánságra? Vagy ennyire nyomatékosan szeretett volna szólni az isteneknek, hogy mindenképp teljesüljenek a kívánságai? Mosolyogtam a látványon, és közben élveztem, hogy az éjszakai mulatozás közepette mégis vannak olyan dolgok, amik egy egész népet elhallgattatnak kis időre.
Nîndaer Kedvelte
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Egyre többen gyűlnek a tűz köré, s ezzel párhuzamban egyre kevéssé fűlik a fogam a magasra csapó lángnyelvek melegét élvezni, így hát néhány gondolatvilágomban elrebegett fohászt követően kiválok a tömeg öleléséből, s egy tetszőleges asztal után nézek. Hallom, amint az est asszonyának a hangja ismét áthatja környéket, ám a zenészek s vendégek nyüzsgése közepette nem jut el hozzám különösképpen a mondanivalója. 
Ylore... Sokszor megakadt már a tekintetem a térképen ezen a néven, de sose gondoltam vola, hogy egyszer el is jövök ide. Messzinek tűnt a számomra ahhoz, hogy itt folytassam a keresgélést, de a sort mégis úgy hozta, hogy ide jutottam.
